Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-26 / 49. szám
1961. FEBRUÁR 26. VASÁRNAP Msr hegyei i&Círtan TÁVOLI AJÁNDÉK ja, hogy 1946 novemberéig 572 hazai produkciót üdvözölhetett a közönség. A negyvenes években művészi tekintetben következett be jelentős előrelépés.- Nagy képességű. ismert művészek egész sora tért vissza Hollywoodból Mexikóba, erősíteni a nemzeti filmgyártást. Ezekben az években született a „Maria Candelaria“ a nálunk is vetített „Rió Escondido”, a „Maclovia“, a „Mexikó rózsája“. Mexikó 1958-ban 105, 1959- ben és 1960-ban 84 "filmet gyártott. Alkotód közül Emilio Fernandez, Louis Bunuel, Benito Alazraki rendezők, Gabriel Figueroa operatőr, Maria Felix, Columba Do. minguez, Kitty de Hoyos, Rossana Quintana színésznők, s a komikus Cantinflas több nemzetközi fesztiválon forró sikert arattak művészetükkel. Dél-Amerikában különöi V Lsik az eső. Pótkocsis teherautó huzat fel a lejtőn. A vezetőfülkében ketten ülünk. A vezető és én, a rakodó. Csend van. A szürke táj, s a lassan, remegve haladó teherautó monoton zúgása fásulná tesz. Közéven, az ablaknál, műanyag papagáj lóg, egy spárgára kötve ide- oda himbálódzik. Felérünk a kapaszkodón. A kocsi megugrik. A papagáj mozgása is meggyorsul, s mintha a felhőfüggöny is felszakadna egy kicsit. A gépkocsivezető egy bontott doboz Kossuthot nyújt felém. Kettőt kiveszek belőle. Meggyújtom őket, s az egyik égő cigarettát a gépkocsivezetőnek nyújtom. — Ugye, te mentős voltál? — kérdi az első szippantás után. — Igen. — Ismerted a Környéit? — Igen. — Ez a kocsi volt az... Megborzongok. Pontosan fél hatkor kl, vert a vekker az ágyból. Gyorsan megmosakodtam, felöltöztem. aztán elindultam a villamosmegálló felé. Az ut-- cán sűrű köd gomolygott. Két hónap óta először volt ilyen sűrű köd reggel. Lépésben. ment a villamos. Fél hét volt, mikor beléptem a legénységi tartózkodóba. Két ember kivételével már mindenki talpon volt. Az ágyaikat igazították, meleg vizet vittek ki a kocsimosáshoz. Hosszú ásítások jelezték, hogy a többiek ezt az éjszakát nem töltötték pihe-" néssel. — Jó buli volt az éjjel! — mondtn az egyik ápoló, a szemüveges Temesváry. — ötször kerültünk sorra. — Egy szülést nekem kellett a kocsiban levezetnem. — Hogy-hogy? Az orvosok ... ? — Mindkettőt máshová hívták. Így csak a saját szaktudásomra támaszkodhattam — veregette meg egy komikus mosoly kíséretében a tulajdon vállát. — Lány? Fiú? — Fiú! Méghozzá milyen stramm kis kölyök! — Grülj neki ■ — mondtam nevetve, — Különben jó műszertisztítást kívánok. — Kösz. Ja, majdnem elfelejtettem, ugorj fel a Pálihoz. valami leveled jött. — Vajon ki írhat nekem .XXXXXXXXXXVvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX csőn, lassan csillapodott szíve lüktető verése. Lefelé haladtak egy keskeny, kanyargó úton. Körülöttük még zöld volt a fű, csak néhány lehullott, sárgálló levél hírnökölte az őszt. A levegő meleg volt, illata az érett gyümölcs szagára emlékeztetett. Régi, ismerős ízeket érzett a szájában, ilyen illata van az ősz eleji határnak odahaza. — Itt leüjhetnénk! — szólt a fiú, válaszra sem várva letelepedett és húzta maga mellé. ' Vonakodott egy pillanatig, megszokásból: így tett máskor is. Bármiről volt szó: kirándulásról, moziról, csókról. Ez a' tulajdonság már itt ragadt rá a városon. Nem illendőségből tette, csak mert így látta a többi lánytól is. Később maga is rájött: tetszik a fiúknak, ha a lány kéreti magát. Jobban bolondulnak utána. Csakhogy Zoltán más. Soha nem ismétli önmagát. Sem szóban ... de még a csókja is mindig új. mindig más ... — Mi van veled? — nézett rá kérdőn, a fiú. amikor végre lehuppant melléje. — Semmi... — rázta a fejét, de a sírás már a torkát kaparta. * —- Valami bánt!' — erős- ködött Zoltán és kényszerí- , tette, hogy a szemébe nézzen. — Hagyjál! — s elfordult. Szemét elfutotta a könny. testét rázta a zokogás. — Kócos ... no, kis Kócosom .. — simogatta Zoltán a haját. Hangián érződött: megijedt komolyan. Murányi Ferenc s KÖD AZ ORSZÁGÚTON Pedró Armendariz sen népszerűek a mexikói filmek. Jellemzőik: a szép fényképezés, a dinamikus rendezés, a szenvedélyes, sok tekintetben klasszikus játékstílus. Az alkotók témaköre változatos. Szívesen dolgoznak fel forradalmi témákat a felszabadító harcok idejéből Zapata, Pancho Villa, Hidalgó korából. Készülnek mai témák, bűnügyi történetek, revűfilmek, vígjátékok. valamint nemegyszer sor került közkedvelt regények feldolgozására. A spanyol nyelvterület sajátosságainak megfelelően helyet kap a vallásos tárgy is. > A képen látható színészek [közül Dolores del Rió a lag- í ismertebb, aki az amerikai : filmek revűsztárjából lett a ! mexikói film egyik légmé- ! lyebb tehetségű drámai hős- í nője. Pedro Armendariz, a l kiváló ' jellemszínész a ma- ! gyár közönség előtt utoljára í az „Emberek és farkasok” cí- ! mű olasz—francia film hő- ísekénit szerepelt. Míg a má- ;sik két fiatal színésznő ná- ! lünk még teljesen ismeret- í len. . Ana Luisa Peluffo 1953 í óta filmezik. Szerepelt már [amerikai és argentin filmeorvosé hivatás. Csak úgy lehet. Aki arra teszi fel az életét. Ö feltette. Mégis előbb vargabetűt kell leirnia. Felesleges rossz. Az orvos emberek gyógyítója. Egy kicsitt lélekbúvár is. Ismeri az embereket. A jó orvos már ránézésre is. Orvos akarok lenni. Orvos leszek! Odahaza, a falumban! Egy hang vádlón szólt benne; rosszallón: orvos akarsz lenni? Orvos! — tiltakozott nyomban. Emberismeret nélkül? Ismerem az embereket! Kit? Apád? Pajtásaid? Mé Zoltánt sem ismerted ... Beleborzongott a vergődés be. Testén végigszaladt a hideg. A nap melegen tűzött. Fázott. Felvette a táskát, a kar-------------jára fűzte. Lassú léptekkel indult, várva, hog'. talán visszahívják. Zoltán nem mozdult. Ül ’ mozdulatlanul, magábaroskac tan. Mint akire rászakadt a ég. — Hazamegyek... a falumba. Dolgozom 'addig ott. Tavaszig ... Akkor újra jelentkezem — mondta bámulatos nyugalommal, s belerúgott egy kavicsba. Az nekilendült a lejtőnek, nyomában zörgött a haraszt, a földre hullott száraz ág. Bokrok ci- bálták röppenő szoknyáját, karcos vesszők csapkodták meztelen lábait. Nem bánta. A fájdalom enyhítette a bánatot. Égő karcolás. Égő, de gyorsan gyógyuló karcolás. S ha csordult is könnye, csak az elmúlt gyermekkort siratta a néma hegyek és fák között. i Dolores del Rió ken- is. valamint színházban. Maricruz Olivier 1935- ben született, a mexikói filmek népszerű fiatal női szereplője. Fellép gyakran a televízióban is. Ök négyen két egymást követő nemzedék képviselői, a mexikói közönség kedvencei. Ábel Péter Ana Luisa Peluffő : Az első hangosfilm 1930 j novemberében készült s a nagyarányú fejlődést mutatMaricruz Olivier : ajándékaként küldte ezeket j Don Salvador Amelió, hogy ; bemutassa az olvasóknak í négy művészüket, í E négy színész képviseli : azt a mexikói filmművésze- ! tét, amelyről elég keveset tu- ; dunk, holott hagyományai í igen jelentősek. 1896-ban Sal- i vadőr Toscano mérnök í Lyoniból behozta az első film- í gépet, megalapítva ezzel ; egyszersmind az első film- ; színházat. Idők múltán meg- ! épült a San Angel Inn film- : stúdió, így lehetővé vált a i műtermekben az akkori kö- í rülményeknek megfelelő kor- í szerű gyártás is. , Messziről jött fényképeket közöl a Pest megyei Hírlap kulturális rovata. Több mint 10 ezer kilométernyi távolságból — az óceán túlsó feléről — a CINMEX vállalat az erős köd... Maga alá J gyűrte a kocsinkat. y Most mindenki egyszerre % kezd beszélni. — Nem a Kör- ^ nyel volt a hibás!... Egyesek % még mindig azt hiszik, hogy J versenypálya az országút! ..A, Nem is gondol arra, hogy nyo-i morékká tehet valakit. — Vagy megölhet! Honnan | Uidod, hogy a Környeiék mégl életben vannak? Súlyos sé-í rülteknél sok minden előáll- i hat... Biró sokunk gondolatát ön- í tötte szóba. Újra ránksuhan f a csend... ; Kicsapódik az ajtó, valaki \ berohan a szobába. \ — Környei meghalt! — Biztos?! — s a kérdést \ már a két nagykocsi ápolói- j nak szegezik. — Csend legyen! — kiáltja 'í az egyik ápoló a telefonnál sf egy városi vonalat tárcsáz. — í Halló, idegklinika?... Ittí mentők! Mi van azzal a két% bajtársunkkal? Élnek?... igenJ súlyos?... szóval élnek. — ^ Leteszi a kagylót. — Élnek,'' mind a kettő él! Élnek, ismé- telgeti. Nem is hiszem, hogy 'j meghalnának. Az olyan cm-' berek, mint ők, nem halnak meg könnyen. A Temesvá-' riéké volt az első kocsi, őícj vitték be a kisfiút és az any-j ját. Miránk maradt Környei J és Budán. Környeihez men- J tünk először, ö látszott a sú- % lyosabb sérültnek. Mikor pró- í háltuk kihúzni az összenyo- í mott kocsiból, ránk szólt: J Gyerekek, hagyjatok engem! % Nézzétek a Lacit, csurom vér. J Először őt... Mindenki a padlót nézi. Üjra megszólal a telefon. % Keszler áll hozzá a legköze-% lebb, ő veszi fel. $ Artikulátlan hang hasít a ^ levegőbe. Mindenki Keszlerre í néz. ■ — Mi az?! / Keszler nem szól semmit, J csak leejti a kagylót és sír. £ Talán először életében. Hor- ( váth odalép Keszlerhez és megragadja a vállát. — Mi van? Hallod! Mi í van?! Beszélj már! — Környei... Meghalt! | — Ki mondta? Kivel be- % széltél? j — A főorvossal. Horváth keze elernyed $ Keszler vállán és lassan fel-% emelkedik a sapkájához. Egy- \ más után a sapkánkhoz éri. mindnyájunk keze. í Hét óra tizenöt. Környei- j; nek most kellett volna átadni <; a szolgálatot. wxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx szabad, hogy ilyen legyen az első. A szakadék szélén. Kétségbeesésében ... Talán apja komor tekintete riasztja visz- sza? Ha mint egyetemista térne vissza hozzá. Ügy más. Felnőtt már. A maga ura. De így? Reménytvesztetten ... — Kócos... meglásd, akkor visszatérsz.akkor nem lesz erőd, hogy itt hagyj... akkor visszahoz a szíved ... — Eressz! — robban ki belőle az utolsó erő és megtaszítja a fiút. A fiú megvadult Csókolta eszeveszetten, de hirtelen, mintha arcul ütötték volna: a lány már nem védekezett, csak olyanná merevedett, akár a szobor. Nem lehetett még egyszer megcsókolni. Elengedte és zavartan kráko- gott: — Falusi liba . .. Felállt, leverte a ruhájára tapadt zörgő leveleket, s keserű arccal nézett végig önmagán. Mivé vált a nagyszerűnek hitt szerelem? Máris. Pedig még itt van. Még nem vitte el a vonat. Nyugodt mozdulattal gombolta be á blúzát. Már nem érzett szégyent, csak megvetést. Zoltán megsejthette, mert leforrázva elfordult és zavarában cigarettát keresgélt zsebei mélyén. Kár volt. Szebbnek, tartó- sabbnak hitte Zoltánnal szerelmüket. Rándított egyet a vállán. Vége. Vagy mégsem? Lehet, hogy mégis az az út helyes, amely rticst a levélből következik? Az jelenti az utat az élethez? Különös. Üt. Élet Mi is az élet? Hivatás vagy pálya? Az leszólok telefonon! — Mikor kiléptem az ajtón, felbőgtek a szirénák. A két nagykocsi nekivágott a reggeli ködnek. Hat óra negyvenöt. A legénységi tartózkodóban mindössze ketten vannak. Az asztalnál ülnek, 'mint két szobor. Leülök én is. S lassan ván- szorgó másodpercek után megtöröm a csendet. — Kik ültek a 264-esen? — A Környei és a Budán. Tovább hallgatunk. Kintről nevetés hallatszik. Két gépkocsivezető nyitja ránk az ajtót. — No, mi van, fafejnek? Csak nem a lottó-főnyereménynek örültök ennyire? — szói az egyik hozzánk. A válasz csak hallgatás. — Történt valami?'— kérdi most már halkabban. — A 264-es Tortyogónál karambolozott. — Hülyéskedtek?... a Környeiék?! — Igen. — Mi van velük? Élnek? — Nem tudjuk. A Pali majd leszól, ha tud valamit. — Fölösleges a további szó. Egyre gyakrabban nyílik az ajtó. Gépkocsivezetők, ápolók jönnek, viccelődve s a ködöt szidva. Idebent aztán elcsendesedik mindegyik. Megcsörren a telefon. Egyszerre hárman ugranak a készülékhez. Valaki felveszi. Olyan nagy a csend, hogy a szobában mindenki hallja Cserna membrán torzította hangját. ■— Egy súlyos beteg kisfiút szállítottak Szigetvárról. Valami teherautó szaladt nekik... Igen — mi szabályosan haladtunk ... Nem... nem ... a kisfiú és az édesanyja köny- nyebben. Budán és Környei súlyosan megsérült... Igen, az idegklinikára vitték őket. Hat óra ötvenöt. Most Bálint hangját halljuk a kagylóból. A helyszínről beszél. Pali lekapcsolta hozzánk a vonalat. — A Warszavánk szabályosan, a jobboldalon haladt. .A teherautó egy lovaskocsit előzött és nem ment vissza idejében ... Igen... teljesen átfutott a mi oldalunkra. A teherautó vezetője mellett egy nő ült. Lehet, hogy azért nem figyelt annyira. Ráadásul ez .xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx orvos lesz a lánya! Orvos? így? Hogy sok a jelentkező? Még a kitűnők mindegyikére sem kerülhetett sor? A gyakorlóév többet nyomott a latban, mint a jeles érettségi? Könnyű annak, akinek orvos az apja, a rokona. — Hazamegyek ... — ismételte tompán s a hangja remegett. — Nem engedlek! — ölelte szorosabban Zoltán. ■Hagyta. Jólesett. Az ölelő karok közt visszatért ereje s feledte a bizonytalanságot. Nem akart gondolni semmire. Legalább ma még... Holnap már úgy is ... — Nem hagyhatsz itt! — súgta Zoltán rekedten. — Maradnod kell! Maradni? Miért? A szerelem önmagában kevés. Mit csinálna itt? Gyárba elmehetne, de a gyár nem kórház. Nem visz közelebb az egyetemhez. Akkor? És otthon? Feje alatt zörrent a ha—-- raszt. Az ég a fák csúcsaira szúrva. Kék. Zöld. Zöldeskék. Mintha forogna vele a világ. A fák csúcsa harsogó kék. Az ég sötétzöld, mint a fákon a levél. A fejéhez kapott. Szédül. — Eressz! — Kócos! — Nem szabad! — Kócos! — ismételte foj- tottan, ki tudja hányadszor, a fiú. Két kezét Zoltán mellének feszítette. — Kérlek, ne... Nem is a teste- tiltakozik. Valami ott belül nem engedi. Talán egy régi álom? Nem ide? — tűnődöm, miközben megyek felfelé a lépcsőn. Soha nem mondtam senkinek, hogy a munkahelyemre ívjon. Mindegy, megtudom úgyis- Belépek a telefonügyeletes szobájába. — Jó reggelt, Cserna kartárs! — Az őrsvezető éppen telefonál. Megbiccenti a fejét. így fogadja a köszöntésemet. Majd a telefonokkal megrakott asztal jobb sarka felé mutat a ceruzát tartó kezével. Egy levél fekszik ott. Odamegyek, felveszem. Rajta a nevem és a cím. Feladó nincs ráírva. — Nyisd már fel — sürget az ügyeletes, aki közben végzett n telefonálással. Felszakítom a borítékot. 20 forint esik ki belőle. Semmi más, csak egy huszas. — Ki hozta ezt a levelet, Páli? — A Horváth. Valami öregasszony nyomta a kezé9e a megyei kórházban. — Gondolom, ki lehetett. Hiába, vannAk még becsületes emberek — mondom tréfálkozva. — Bölcs megállapítás! — De még mennyire! Erről jut eszembe egy vicc. Ismeri azt. hogy amikor a tanító bácsi megkérdezi Mórickától ... — Nem. Tehát halljuk. — Szóval, a tanító bácsi megkérdezi Mórickától... A telefon megcsörren. Cserna megpróbál egy pillanat alatt átváltozni hivatalos telefonügyeletessé, de viccváró nevetése még ott bújkál a hangjában, amikor bemondja: — Halló, itt mentők ... S a következő pillanatban Cserna Pali, ez a régi, edzett mentős, elsápad. Nem akarok hinni a szememnek. Mi tört érthetett,? Wíkqr leteszi a kagylót, kérdezni akarom, de nincs rá idő. Felveszi a házitelefont és tárcsáz. Egy másodperc... Most vehették fel a tartózkodóban a hallgatót. — A 264-est Tortyogónál baleset érte.' Két nagy kocsi menjen — mondta, és letette a kagylót. — Kik ültek a kocsiban? — Kérdezd meg lenn! Menj le! Ha tudok valamit, majd .xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxMeg kell mondani az igazat. • Hadd tudja meg. Mindent. A levelet... és azt is, hogy holnap már messze lesz. Ez a búcsú. Az utolsó találkozás. Beletúrt a táskába, előhúzta a gyűrött levelet és a fiú kezébe nyomta. Az majd mindent megmagyaráz. Helyette is. Nem nézett rá, mikor kibontotta. Nem akarta látni az arcát. Ügy akarta megőrizni emlékezetében, ahogyan először látta. Amikor még minden úgy volt: örökké! Örökké? Máris vége. A levél zizzenve hullt a _ . . földre. A szellő belekapaszkodott, sodorta tovább. Egyikük sem nyúlt utána. — Most mi lesz? — törte meg Zoltán a kínos csendet. — Hazamegyek... — mondta inkább csak magádnak. — Nem, ez nem lehet igaz! — tiltakozott a fiú és erősen átkarolta, mintha azzal visz- szatartaná. Nem válaszolt. Mit is mondhatott volna? Nem kell az egyetemen. Visszautasították. Hiába a jeles érettségi. Hiába a gyermekkori vágy: orvos lesz vagy semmi más. Hiába minden. Majd jövőre. . biztatták a levélben. Jövőre . .. Arcára gúnyos grimasz rajzolódott. És addig? Itt? Mihez kezdene? A fiún kívül senki ismerőse. Egyedül kilincselje végig a kórházakat? Akkor már inkább haza. Ez még nehezebb. Apja biztos telekürtölte már a falut: