Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-26 / 49. szám

1961. FEBRUAR 26, VASÁRNAP mecrt <MiHao A jó ebéd felüdíti az embert. Morogva tetted le a hala- ' pácsot és fél óra múlva: fütyörészel, úgy fogod a kezedben. Igen. a jó ebéd után könnyebben megy a munka. Ezt ugye, mindenki tudja? Tudja és elvárja azt is, hogy ízletes legyen az ebéd. Tiszta legyen az „észcájg”, tiszta legyen az asztal. Bárhol étkezel is — magától értetődően ezt várod. mindenki, nem volna torlódás az étkezésnél, az ebéd gyor­sabban menne. A raktáros, Hadi László- né, sírva panaszolja: — A citromot kilóra adják. Megrendeltünk egy tételt, ki­osztottuk védőételnek, s ne- kemtámadtak egy páran: ők miért a kisebbet kapták?! A ’ munkásellátáson is bepana­szoltak. Én erről nem tehe­tek, a citromot kilóra adják. Hadi néni valóban nem te­het erről. De meg kell érte­nie: ez nem az ő személyé­nek szólt A konyhának — amely valóban vörös' posztó az ott étkező ezer-ezerkétszáz ember szemében. S hogy vörös posztó a kony­ha — ezt a konyha főzte ki magának. Gyárfás Ferenc, aki a nehéz körülmények el­lenére is tisztességesen dol­gozik — de nem tud ren­det tartani a beosztottjai kö­zött. És az asszonyok (akik a kollektív szerinti bérük mellé jutalékot is kapnak), akik a valóban meglevő nehézségek ürügyével lazítanak a gyeplőn. Persze, a járműjavító is hibás! Ki tud itt kiutat találni? A járműjavító (habár ez lenne a legjobb megoldás), nem tudja átvenni a kony­hát. — Külön szakterület, nin­csenek embereink — mond­ja Megyeri György, a mun­kásellátási osztály vezetője. Tehát a megoldás az, amit Szikéra elvtárs ajánlott. Szi­kéra "Paf, a váci járási NEB vezetője, aki a helyszínen kötelezte a járműjavítót: te­remtsék meg a konyha za­vartalan üzemeltetéséhez szükséges feltételeket (a mo­sogatóhelyiség rendbehoza­tala, öltöző fűtése, gőzellá­tás, ebédlőtakarítás — a pontos és fegyelmezett ét­kezési turnusok megszerve­zése stb.) — sa konyha is dolgozzék becsülettel —, mert aki nem akar így dolgozni, mehet, jön a helyére más. Teljes-e így a megoldás? — Teljes Jj2sz! Rövidesen. — és Révész Imre, a Pest­vidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat igazgatója megin­dokolja, hogy miért. — Áprilisig önkiszolgálóvá alakítjuk át előbb a nagy, aktán a kisebb ebédlőt. így — ha az emberek turnu­sokban jönnek — mindenki gyorsan sorra kerül — és nem ..úszik el” az ebédidő. A felszabaduló felszolgálók pedig a tálalás, leszedés mun­káját, a mosogatás minősé­gét fogják javítani. De — ettől függetlenül — feltölt­jük úgy az evőkészletet, hogy minden étkezőre külön „esz- cájg” jusson. S hogy • más­képp se legyen baj a higié­niával: műanyagburkolatú, mosható asztalokat állítunk be a mostani asztalok he­lyett. — És a szakácsprobléma? — Csányi László kipróbált, régi szakácsunk. A Kőbá­nyai Gyógyszergyárban volt — most már Dunakeszin fő­zi az ételt Gyárfás Ferenc pedig helyet cserél egy ta­pasztaltabb pesti kollégá­val .;; Nehéz hely Dunake­szi. Nehéz hely Dunakeszi ? Régóta vörös posztó! De más színűre cserélik — ágy hírlik nemsokára. És ha már kicserélték: amennyiben a gyáriak megkapják azt, ami jár, amit magától ér­tetődően várnak — nem hi- sz/em, hogy a konyhát to­vább is vörös posztónak lát­ják. Murányi József Dr. Sík Endre távira la a Vietnami Demokratikus Köztársaság kütógyminisrtsréhei Dr. Sik Endre, a Magyar Népköztársaság külügyminisz­tere, táviratban üdvözölte Ung Van Khiem-et, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kül­ügyminiszterévé történt kine­vezése alkalmából. , MAGYAR-MONGOL MEGÁLLAPODÁST ÍRTAK ALÁ Szombaton befejeződtek a magyar és a mongol gazdasá­gi kormányküldöttség tárgya­lásai. A tárgyalások befejeztével megállapodásokat írtak alá. Kállai Gyula, a Miniszterta­nács első elnökhelyettese és Demcsigin Molomzsamc, a Mongol Népköztársaság mi­nisztertanácsának első elnök­helyettese az aláíráskor mon­dott beszédében méltatta a megállapodás jelentőségét, a magyar és a mongol nép egy­re fejlődő kapcsolatait Nemzetközi lottó-totó plakátkiállítás nyílik A magyar lottójáték beveze­tésének 4. évfordulója alkal­mából az Országos Takarék- pénztár Sportfogadási és Lottó Igazgatósága nemzetközi lottó­totó plakát- és propagandaki­állítást rendez. A kiállításon a két kedvelt játék történetét is­mertető magyar anyagon kívül többek között az NDK, a len­gyel, a román, a bolgár, az osztrák, a svájci és az olasz társvállalatok is bemutatják lottó-totó plakátjaikat, propa­gandaeszközeiket. Harminckét négyes találat a lottón A 8. játékhétre 4 759 142 lot­tószelvény érkezett a Sportfo­gadási és Lottó Igazgatóságra, öt találat nem volt. Négyes találatot 32 szelvényen értek el és ezekre egyenként 111542 forintot fizetnek. A haromta- lálatos szelvények száma 3 159, nyereményük £64 forint, 99 536 teéttalálatos szelvény volt, ezekre 17,90 forintot fizetnek. Stenczinger László, a mezőgazdasági tudományok kandi­dátusa a termelőszövetkezeti üzemszervezésről tart elő­adást + + Tanulnak a termelőszövetkezeti párttitkárok A megye termelőszövetkezeteinek párttitkárai három­hetes tanfolyamon ismerkednek meg a termelőszövetkezetek időszerű politikai és gazdasági kérdéseivel. Az előadók kö­zött a megye párt- és tanácsi vezetői mellett a gödöllői Ag­rártudományi Egyetem szakemberei vállalták az időszerű kérdések ismertetését. Az előadásokat minden esetben szé­leskörű vita követi. Mi a párt szerepe a termelőszövetkezetben? — ezt vi­tatja meg Pokorádi Mihály a túrái Űj Ütőn, Pásztor Pé­ter a hévízgyörki Dózsa tsz-ből Pap József aszódi és Fehér László pilisi hallgatókkal (Győri Mihály felv.) Minden törvények tagadója — De jampecokat sem lát­tam nálatok! — érveltem ta­pasztalataim alapján, s meg­vallom, titokban csodálkoztam is emiatt, mivel Várna a fran­cia Riviérával vetekvő világ­hírű fürdőhely is egyben. — Csakugyan — adta meg magát —, mi nem kedveljük őíket. Aztán elmesélte, hogy ta­lán egy éve, nem is náluk, in­kább a fővárosban, Szófiában elszaporodtak és mozgolódni kezdtek az „aranyifjak”. Mit volt mit tenni, o társadalom erkölcsi nyomására a rendőr­ség egy alkalommal az egész városra kiterjedő éjszakai razziát tartott. Az eredmény körülbelül száz kirívóan öltö­zött és ennek megfelelően vi­selkedő fiatal összegyűjtése lett, akiket aztán másnap reg­gel hajékességüktől meg­fosztva, békével elbocsátottak. Barátom e történethez any- nyit még hozzáfűzött, hogy a megszégyenített s ezzel a lej­tőn megállásra kényszerített aranyifjak között számos köztiszteletben álló család, vezető állású személy fiacs­kája volt. Amint mondotta, arról nem tud, hogy a „megsértett” papák közben­jártak volna a hatóságok­nál. Nálunk sajnos, rosszabb a helyzet. Mi — nem tudni miért — annak idején, amikor még meleg volt, elmulasztot­tuk ütni a vasat. Igaz, sokat tettünk az ifjúság védelmé­ben, mérhetetlen mennyiségű energiát fordítottunk nevelé­sére, elhalmoztuk a fiatalo­kat mindazzal, amit egy im­perialista háborúban megrok­kant ország gazdasága meg­engedhetett magának. Mind­ez nem volt ablakon kiszárt pénz, elpocsékolt erőfeszítés, mert ifjúságunk túlnyomó része visszahálálta és vissza­hálálja bőkezű szeretetün- ket. Most sincs okunk vész­harangokat kongatni, de nem állíthatjuk tiszta lelkiismeret­tel, hogy ifjúságunk minden tagjára jól vigyáztunk. Azt hiszem, értelmetlen volna — s bizonyára megold­hatatlan is — azt boncolgatni, hogy a huliganizmus mennyi­ben világjelenség, s mint kór, nálunk mikor keletkezett. A már szóvá tett sajtóhadjárat és ankétinvázióban szenvedé­lyes, néha tudományos, s nem ritkán tudálékos vélemények csapnak össze, valamennyi sürgetve az orvoslást, a gyó­gyítást. Vannak persze, akik úgy vé­lekednek, hogy túl nagy lár­mát csapunk a kérdés körül, több energiát fordítunk a problémára, mint amennyit megérdemel. Mások, nem is kevesek, egyenesen tagadják a bajt, szerintük huliganizmus nincs, csak huligánok van­nak. A legáltalánosabb az a vélemény, hogy a huligánok ellen valamennyi társadalmi szervezet lépjen fel. S folyik a szócsata, vészharangkonga- tás vagy fölényesen elbagatel­lizált véleménynyilvánítás kö­zepette, miközben öregekbe, nőkbe, magatehetetlen nyo­morékokba kötnek bele a ga­leri pipacspiros vagy fekete inges. cső- vagy cowboynad- rágos bajnokai, ablakot tör­nek be, higanygőzcsöveket vagy egyszerű világítótesteket vernek le fejünk fölül, ha ép­pen nem a fejünket verik be. Sorolhatnám még sokáig, hogy mi mindent csinálnak, de akár ne is erőlködjek, mert ki sem tudnám találni, hogy a huligán mi mindenre kapha­tó. Vajon lehet-e mentség szá­mukra, vigasz a magunk szá­mára, hogy számuk ismeret­len? Megnyugtathatja-e és felmentheti-e a társadalmat a felelősség alól, hogy számuk nem tehető százezerre, tízezer­re, esetleg ötezerre sem? ... Vajon a bennük nap mint nap megnyilatkozó veszélyt az jelenti-e, hogy a fiatalságnak mekkora hányadát teszik ki, vagy inkább az-e, hogy e gennyes góc bacilusai pél­dátlanul virulensek? Igen, nem mennyiségük, hanem milyenségük az, ami el nem túlozható veszedelmet jelent a társadalom testén. Egy kicsit a mi bűnünk is, hogy a kormányzatlan, or­szágos huligán-vitában ezer­szer több szép gondolat vagy olcsó frázis hangzott el, mint felelősségteljes intelem és kel­lő időben elcsattanó atyai po­fon a szülői házban (esetleg nyílt és egyöntetű fellépés közben nyilvános helyeken is a pimaszkodó garázdákkal szemben). A mi bűnünk is, hogy a bírói eljárásokban többször érvényesült■ az ál­humanitás, mint a valóságos veszélyt megillető megfonto­lás. A mi bűnünk is egy kis­sé, hogy általános embersze­retetünk következtében nem­csak a galerikben, hanem a vírus bűvöletébe esett fiata­lok egy részében is valóságos mítosz lengi körül a garázdá­kat s ha már a tisztésségérzéS nem engedi meg a huligánok követését, legalább külsősé­gükben, ruházatban, hajvise­letben, modorban utánozzák őket. Kell, nélkülözhetetlen az egész társadalom fellépése a garázdák ellen. Kell, mert a huliganizmus a bűnözés min­den válfajánál veszedelmesebb és gyűlöletesebb. A huligán — bármily szokatlanul hang­zik is — nem közönséges ér­telemben vett bűnöző, aki egy bizonyos fajta bűncselek­ményre specializálja magát. A kriminalisztikában köz­tudott dolog, hogy a hivatá­sos vagy szokásos bűnöző ál­talában nem lépi túl „szakmá­ja” keretét. A zsebmetsző nem' surran be lakásokba, hogy őrizetlen tárgyakat vi­gyen magával, nem tör fel­boltokat. Az intellektuális bűnöző csál, okmányt hami­sít, sikkaszt stb., de nem ra­bol ki békés járókelőket, uta­sokat. Nem. A társadalomnak súlyos kárt okozó hivatásos bűnözők mégis * annyiban jobbak a huligánnál, hogy nem állnak szemben tagadó- lag valamennyi törvényünk­kel és rendelkezésünkkel. Ha groteszknek is tűnik, nem elképzelhetetlen, hogy egy betörő vagy egy zsebmetsző udvariasan kalapot emel szomszédjának, nem lóg a villamoslépcsőn, hogy potyáz­zon, talán még a gyalogos köz­lekedés szabályait is betartja, s nem valószínű, hogy kü­lönös örömét lelné abban: há­nyadik kőhajításra sikerül összetörni a közpénzen felsze­relt drága utcai lámpákat, vagy abban, hogy puszta „idő­töltésből” parkokat csúfítson el, telefonautomatákat tegyen tönkre minden érdek nélkül. Kell, nélkülözhetetlen tehát, hogy a társadalom vég­re megfékezze e vandálokat, megvédje fertőző hatásuktól a szélsőségre hajlamos fiata­lokat, egyénileg is és intéz­ményesen is megelőzze a fe­kély terjedését, s bármily fennköltnek is látszik, ne tetszelegjünk az irgalmas sza. maritánus divatjamúlt sze­repében. A huliganizmus visz- szaszorítása és végső legyőzé­se tehát nem a társadalmi szervek akcióitól függ első­sorban, hanem rendőri, ügyé­szi, bírói intézkedések kímé­letlen erélyű és következetes latbavetésétől, és az elretten­tő büntetések nyilvánosságra hozatalától. András Endre l L £ Divat róla szólni, cikkezni. ^Ankétok központi témája és £ figurája lett. Tetteit, „hőstet- £ teit” gyakorta rendőri, ügyé- J szi, bírói akták „forgatóköny- £ vében” örökítik meg. A hét- í köznapi drámák torz figurája $ ő, nem tévútra jutott, de el- í vetemült, nem egyszerűen % makacs, kitartó vagy állhata- % tos, de megátalkodott, nem % társadalmon kívüli, de társa- % dalomellenes. Mint erkölcsi- !; leg nyomorék, talán szánalmat í érdemelne, de kérkedik valk- ^ ságával, bénaságával, nincse- £ nek barátai, csak cinkosai, szá- í mára nincs társadalom csak f banda. Ö a galeri vezére és í ő a galeri hétpróbás, gátlásta- £ lan tagja, minden törvények S; tagadója, ő a huligán. ^ Nosztalgikusan, s talán ^irigykedve is, de mindenkép- ^ pen tiszteletteljes elismeréssel < gondolok vissza a két esz- £ tendővel ezelőtti beszélgetésre, •5 amelyet Várnában a helyi űj- j; säg szerkesztőjével folytat- ^ tunk. Én dicsértem házigaz- í dám szorgalmas és szerény ^ népét, ő igyekezett elháríta­ni az elismerést. Úgy vélte, ^ bizonyára megtéveszt engem ^ a vendégnek — és mint ma- £ gyár vendégnek — külön is ? nyilvánított baráti fogadtatás, % egyszóval elfogultnak tartott. ^ Hogy bebizonyítsam állításai- ^ mat, mellének szegeztem a i kérdést: y ^ — Jó, elfogult vagyok. De ^ mi az oka annak, hogy tíz % nap alatt egyetlen részeg em- '/ bért sem láttam a mulatókban ^ vagy az utcán? $ Bolgár barátom elismerte, !; hogy ez valóban nem véletlen, hiszen, mint mondta, mindösz- ^ sze négy ..alkoholistájuk” ■f van, mások mee nemigen isz- ' szák le magukat. „A vállalat által írt és ide másolatban ' csatolt levelek (szakvélemények) alapján megállapítható, hogy a Táp­lálkozástudományi Intézet egy ízben a .tárolt kolbász rom­lottságát, más ízben a tej 20 százalékos vizezettségét, har­madízben a vagdalt hús bak­teriológiai tisztátalanságát ál­lapította meg. Az ételek mi­nőségét a járműjavító válla­lat vezetősége és a szakszer­vezeti bizottság sokszor, így a vizsgálat alkalmával is, ki­fogásolta.” „A higiénia szempontjából a kifogások változatlanul sú­lyosak. A bizottság megállapítja, hogy a mosogatás felületes, ,a tányérok zsírosak. A főzőüs­tökben komoly nagyságú víz­kőlerakódások vannak. A víz­követ az üstökből hónapok óta nem távolították el. A vizs­gálat alkalmával az egyik, habos vízzel telt üstben egy cirokseprő volt. Ebből az üstből öntötték fel a tűzhe- helyen levő egyik lábasban fö­vő ételt.” Ez a két bekezdés a váci já­rási népi ellenőrzési bizottság 1961. január 26-án felvett utó- vizsgálati jegyzőkönyvében ol­vasható. Azért utóvizsgálati jegyzőkönyvben, mert a NEB már korábban, tavaly augusz­tusban is végzett itt vizsgá­latot, s a kifogásokat, a kija­vításra váró problémákat a vizsgálati jegyzőkönyvben rög­zítette. Ki a felelős ezért? Gyárfás Ferenc — a jármű­javító konyhájának, hivatalo­san: a Pestvidéki Üzemi Ven­déglátó Vállalat 44. számú te­lepének vezetője' eéCazzrobiPk* tív nehézségekre hivatkozik. — A szakács megbetegedett. Ezért ízetlenebb az étel. Hogy hideg? Mi arról nem te­hetünk. Tizenegykor kezdő­dik az ebéd. Hiába tesszük a gőzmelegítőre — az étel már \ délre kihűl. A melegítőbe a j járműjavító fúvatja a gőzt. Az \ ebédlőt a járműjavítónak kel- í lene takarítania. — De hát! vörös posztó vagyunk az it- í teniek szemében. 1200 ember ! szájaíze szerint főzni? És: mennyit veszekedtem azért,! hogy megkapjanak egy-egy; dolgot, amely nélkülözheted; len a konyha üzemeltetésé-; nél! ä — Valóban veszekednie kel- í lett — mondja később Tóth í József, a gyár szakszervezeti S bizottságának termelési fele-! löse. — De az elődje nem j szólt... Persze, az volna a ; legjobb, ha mi vennénk át a : konyhát. Mert akkor minden ; lazaság láttán elővennénk, azt,; aki nemtörődöm, hanyag. Mert; a főnökkel nincs baj — csak í nem tud rendet csinálni. Ba- j lázsné a népi ellenőrök sze- ! meláttára töltötte fel a por- \ költet : í j a mosogatóvízzel. t Gyárfás rögtön felelősségre; vonta. Balázsné lecsapta a j kötényét: „Ennyi pénzt má-; sutt is megkeresek!” A töb- \ bi asszony is ezt mondja. A ! vezető tehetetlen. Az asszonyok panaszkod-; nak. Kevés a fizetésük. Nincs ; gőz az öltözőjükben, jéghideg,: nem tudnak lefürödni. A zöld- \ ségelőkészítőbe is (nyolc órát; dolgoznak itt!) csak most tét- : tek be egy kályhát. Fodor Vilmos bácsi (öt éve i adminisztrátor a konyhán) a mosogatásért a járműjavítót okolja: — Kérem, nem jó a lefolyó a mosogatóban. Az asszonyok vízben állnak. A munkájukat figyeljék? Csoda, hogy meg nem betegedtek! S amikor arról beszélek; ke­vés a felszolgáló: — Itt is segíthet a gyár. Ha megszerveznék és betarta­nák, hogy csak a saját turnu­sában és pontos időben jöjjön Még vörös a „vörös posztó“ Megtalálhatatlan felelősök — Megtalálható megoldások

Next

/
Thumbnails
Contents