Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-02 / 28. szám
pest megyei hírlap különkiadása V. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM 1961. FEBRUÁR 2, CSÜTÖRTÖK Akiknek a tél sem számit... Több figyelmet érdemelne Városunkban is sok hódolója van a téli sportnak. Akad is mód. ha nem is minden téren, de legalább korcsolyázni lehet a sporttelep melletti csónakázó tavon. Mégis akad hiba. Nincs melegedő, pedig erre is volna lehetőség, de sajos, nem használják azt ki. Ezért kénytelenek a korcsolyázni vágyók földön, hóban ülve felszerelni a korcsolyát, a pihenni vágyók pedig a jégen ácsorogni. Nem is szólva arról, hogy kabátok, cipők hevernek mindenfelé. Egy kis jóakarattal lehetne rajta segíteni, hiszen belépőt is fizetünk, 1 forintot esetenként. Kérjük, hallgassák meg kérésünket. Pászti Imre Egy szakkör munkájáról (Foto: Décsi Pál) Február 11-én a helyi vívó- szakosztály meghívására városunkba látogat Gerevich Aladár többszörös olimpiai bajnok, Mendelényi Tamás olimpiai és világbajnok, BalBESZÉLGETÉS thazar Fajos, a párbajtőrvívás olimpiái helyezettje, Váry Attila, a párbajtőrvívás olimpiai helyezettje, M. Ágoston Judit és Szabd Éva, a női tőrvívás válogatottjai. Az élvonalbeli sportolók már délelőtt megérkeznek a városba, ahol először megtekintik a konzervgyárat, majd délután három órakor a helyi vívókkal közös tapasztalat- cserét folytatnak. Ezt követően délután öt órakor az Arany János gimnázium tornatermében kezdődik a sportbemutató. — A PEST és Nógrád megyei Tejipari Vállalat nagykőrösi üzemének a termelőszövetkezetek 1958. évben az összes felvásárolt tejmennyiség 10,6 százalékát szállították, 1959. évben 13,6 százalékát és 1960. évben már 24 százalékát.; — A VÖRÖSKERESZT aktívái 1960 szeptembertől kezdve december elejéig segítettek a jelenleg is folj-ó tüdőszűrés munkájában. — KIRÁLY GÁBOR, Kossuth Lajos u. 6. szám alatti lakos kerékpárjával úgy közlekedett, hogy azt nem világította ki. A szabálysértési hatóság száz forint pénzbírság megfizetésére kötelezte. — A TIT Pest megyei szervezete Nagykőrös városi osztálya rendezésében 1961. február 3-án az értelmiségi klubban A fizika filozófia kérdései címmel tart előadást Müller Antal tanár. (Foto: F'ehér Szilárd) — A MÉK-vállalat az elmúlt hetedben 30 kisegítő munkaerőt vett fel két hétre a piacra szállított fejeskáposzta tisztogatására. — A KÉT négytalálatos lottó hírére városunkban jelen| tősen megnövekedett a lotíó- | vásárlók száma, ami azt ered- ! inényezi, hogy több esetben | nyerhetnek a szelvénytulajdonosok. Újabb színfolftal gazdagodik városunk A föidművesszövetkezeti boltok fölé neonvilágítású föld- müvesszövetkezeti emblémákat szereltetnek. A munkát rövidesen be is fejezik. Ezzel is új színfoltot kap egyre szépülő városunk. — GONDI Julianna 3. járás Alsójárás dűlő 6. szám alatti lakos kerékpárjává} úgy vett részt a közúti forgalomban, hogy nem világította ki. A szabálysértési hatóság 80 forint pénzbírságot rótt rá. A szorgalomnak megvan a jutalma Petrik Józsefné, a Rákóczi Termelőszövetkezet kertésze, az 1960. gazdasági évben 82 658 forint értékű zöldségféleséget termelt. A termelőszövetke■ zet ráfordítása 11 425 forint ■ volt. • ! A végelszámolásnál Petrik : Józsefné 49 863 forintot vett ; fel. ; Petrik Józsefné megérde- ; melte ezt a szép összeget, mert ! fáradságot nem kímélve, egész ; évben szorgalmasan dolgozott : a vállalt területen. Tisztában | volt azzal, hogy a jó munkája I nem marad eredmény nélkül, : ami így is történt. Köszöntjük Petrik József- : nét és további eredményes, jó munkát kívánunk az 1961-es gazdasági évben is. Marcel Carné legközelebbi filmje a Kaméliás hölgy újabb változata lesz. Izraelben a most épülő stúdiók elkészülte után elsőnek egy Eichmannról szóló francia—német—izraeli koproduk- ciós film elkészítését tervezik. A filmet már több ország előre megvásárolta. Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak a kedves rokonoknak, szomszédoknak, munkatársaknak és jőbarátoknak, akik felejthetetlen jó férjemnek, drága édesapánknak, Rab Sándor temetésén megjelentek, koszorút, virágot helyeztek el és ezzel fájdalmunkon enyhíteni igyekeztek, ez úton mondunk hálás köszönetét. Rab-család „Ki mit gyűjt" klub alakul Az ország többi városa után mi is szeretnénk bel<apcsolód- ni a „Ki mit gyűjt’’ mozga- Iómba. A szenvedélyes szalvéta- gyűjtők, gyufacímkét kedvelők, bélyeggyűjtők bizonyára nagy érdeklődéssel néznek a kezdeményezés elé városunkban. Február 5-én, vasárnap délelőtt tíz órakor az Arany János Művelődést Ház 34-es szobájában alakuló gyűlést tart, a „Ki mit gyűjt” klub, amelyre szeretettel meghív és vár minden szenvedélyes gyűjtőt. Az áldozat Ki mint dolgozik, úgy részesedik Kurgyis Imre, a Petőfi Termelőszövetkezet 3. üzemegységében dolgozik. Vállalt területe két hold és 400 négyszögöl föld volt. A földterületen 107 468 forint bruttó értékű árut termelt. A ráfordítás 7500 forint volt. Kurgyis Imre az eredményességi jövedelemelosztási módszerrel dolgozott. Eddig az őt illető részből 39 650 forintot vett fel, a többivel majd a zárszámadáskor számolnak el. ordítva rohant a. mintegy ezer főnyi emberáradat a 110 ülőhelyet adó két személykocsinak. A többi ahol érte ... ■marhavagon? Szeneskocsi? Mit számított az, amikor az imádott sóváav hajtotta a népet! Mi is nekirugaszkodtunk az egyik marhakupénak. Szerencsésen fel is jutottunk. Húzták, tolták. emelték egymást az asszonyok... Végre megtelt a kocsi! JS eserves éjszaka után. fé- *' lia nyomorékon estünki ki a kocsiból Csengeren ...! \ A jó „start” fél sikernek', számított! Mint egy ócska- i piacon — annyi volt a kira-j kott lim-lom. A só árfolyama íav né- \ zett ki: 1 darab jó női ing 15 kiló só! l pár talpbőr = i 12 kiló só, 1 karkötőóra = \ 40 kiló só stb. Én a használt ruháért 101 kilót, barátom az ingekért \ 15 kilót szerzett! Három nap és három éjjeli \ csavargás után szakállasán, i piszkosan, éhesen, megérkez-1 tünk a — sóval. Most már volt sónk, de \ most meg nem volt mit sóz- j ni. emiatt feleségem már j nemcsak sózott, hanem papri-\ kás hangulatban is volt. Fehér Szilárd < kinőtt női ruhát és egy jobb törülközőt csomagoltam „cserepénz” gyanánt. Barátom néhány alsónadrágot és foltos férfiinget hozott magával. Hétfőre virradóra találkoztunk az Ady patikánál, hogy a Cegléd felé induló 3 órás vonatot elérjük. Zuhogott az eső. Nyár volt. Siettünk... Nyíregyháza felé robogott velünk a vonat. A szembe jövő vonatokról kórusban kiabáltak át hozzánk az emberek: — Nincs több só! — Hallod, koma. nincs több só! Forduljunk vissza! — Hála a feketézőknek! (Pedig a jelmondat így hangzott: halál a feketézőkre!) Honnan tudják, hoau mi is sóént megyünk? — Hogyne tudnák — mondja bartom —. amikor aa* egész vonat sóért megy. Nyíregyházához közeledve. mindenki készülődött, ci- lielödött. hogy amint a vonat megáll — elsőnek leugorva helyet foglalhasson a csenge- ri vonatban. Valósággal megrohamozta a nép a kis vonatot. Visítva, olyan feketézésféle... és... egy tisztességben megőszült... — Mit feketézés! Ki hallott ilyet? — Jó-jó — adom meg magam — elmegyek sóért! E zek után nagy munkába temetkeztem. Napokig a térképet nézegettem. Kerestem Csengett, a só Mekkáját. Kiszámítottam: oda-vissza 800 kilométer. A mai közlekedési viszonyok mellett 3—4 nap alatt meg lehet járni. Ilyen gondok közepette állított be egy barátom. Elmeséltem az egész só ügyet. — Próbáljuk meg — mondta ő is. Megegyeztünk: vasárnapról hétfőre hajló éjjel indulunk. Az étkezést is megoldottuk. Barátom — aki földi javakkal bővebben rendelkezett — vállalta a kétszemélyes expedíció ellátását kenyérrel, sőt égy kis zsírról is gondoskodik, amit a kenyérre kenhetünk. Én néhány zöldpaprikát és uborkát ígértem hozzá. Egy- egy csipet sót közösen adtunk össze. Hátizsákomba egy használt, í T\/f őstt amikor mindenünk \ 1V1 megvan — érdekes visz- ! szapillantani arra az időre, \ amikor még só se igen akadt háztartásban. J Akkoriban, 1946-ban, igen ! nagy úr lett a só! Piacon, ÜZ- j letekben, magánházaknál szí- \ vesen látott f izetési eszközzé Í emelkedett. Mindenütt egy \ téma járta: a só! A feleségem \ is állandóan sózott hangulat- \ ban volt. í Étkezés közben egyebet se hallottam: — Vigyázz arra a sóra! he \ ne szórd az asztalra! Takaré- \ koskodjatok a sóval! Ezt az % utolsó fél kilót is tíz tojásért f vettem. Igazán csinálhatnál £ már valamit. Itthon ülsz a babéraidon, ahelyett, hogy el- £mennél valahová sóért! í — Mindenki tud szerezni % egy kis sót, csak te nem! Mert % nem is akarsz! De az ebédet íj csak sóval akarod. Hogy hon- i, nap. teremtem elő — az nem % érdekel! $ Így osztotta rám a kereszt- ^ vizet nap mint nap szegény $feleségem. Példának állította % elém a szomszédot, aki egy £lyukas pendelyért 12 kilö- ^ gramm sót hozott a román % határról. £ Próbáltam védekezni... hogy ' így meg amúgy — ez már SÓVÁSÁR CSENGEREN Az ország középiskoláiban mindenütt nagy sikert aratott a politechnikai oktatás bevezetése, a népszerű 5 + 1- es tanítási hét. Hogy gyakorlatilag mit jelent ez a tanuló ifjúság számára, arról most nem kívánóik bővebben beszélni. A gyakorlati munka megismerése sok tanulónak a pályaválasztási gondjait is megoldja. Mindez azonban az államtól nagy anyagi áldozatot, a tanároktól pedig alapos felkészültséget követel. A gimnáziumiban ebben az évben három-három osztályban folyik politechnikai oktatás. Azokban az osztályokban, ahol egyelőre még nincs gyakorlati oktatás, szép számmal akad olyan tanuló, aki szeretne megismerkedni egyszerűbb gyakorlati problémákkal. Sokan szeretnek fúrni, faragni, egyszerűbb szereléseket végezni, nem is említve a hegesztést és az esztergályo- zást, ami ilyen korban különösen vonzza a fiatalságot, de bizony éhhez otthon nagyon kevés fiatalnak van meg a lehetősége. A barkácsolást kedvelő fiatalok számára induilt meg pár évvel ezelőtt a technikai szakkör. Tagjainak a száma minden évben emelkedett. Ebben az évben annyian jelentkeztek, hogy a foglalkozásokat két csoportban kell megtartani. A szakkör munkája érdekes, változatos és ez elsősorban Páhán István tanár érdeme, aki szeretettel és türelemmel foglalkozik a tanulókkal. Néhány sorban azt szeretném leírni, hogy milyen' is tulajdonképpen egy ilyen szakköri foglalkozás, és mit is csinálnak a szakkör tagjai. Egy-egy ilyen foglalkozás nagyon sokrétű és azt hiszem, minden tanuló megtalálja az érdeklődési körének megfelelő munlcát. Hogy csak néhány példát említsek: hegesztőnk, esztergályozunk. falat vésünk, az iskola fizikai szertára számára kísérleti eszközöket készítünk. A legnagyobb eredményünk, amire nagyon büszkék va,gyünk, az iskolai rádió beszerelése. A mi munkánk eredménye, hogy az iskolában naponta fél 8—8 óráig az „Arany János” rádió önálló műsorral jelentkezik. Ennyit az eddig végzett munkáról és most pár szót a jövőről. Szeretnénk elsősorban a fizikai szertárt minél több kísérlett eszközzel ellátni, ami a tanulók számára a tárgy l könnyebb megértését segíti elő. És nem utolsósorban még változatosabbá szeretnénk tenni az egyes foglalkozásokat, hogy minden tanuló megtalálhassa az érdeklődési körének megfelelő munkát Azt hiszem, hogy annak, aki tagja volt a szakkörnek, negyedikes korában nem lesznek majd pályává- j lasztási gondjai. Szombathelyi Endre gimnáziumi tanuló ‘ Nagy barátja vagyok a ház- körüli állatoknak, ha azok az udvaron vagy zárthelyen tanyáznak, nem pedig az utcán. Mégis, milyen gyakran találni, a mellék-, de a főútvonalakon is legelésző, vagy kódorgó állatokat, amelyek nemcsak a járdákat mocskolják be, de a különböző járműveken közlekedőknek is rémei. Sokat hallottam, de láttam is, hogy az úttesten váratlanul átszaladó szárnyas, sertés vagy kutya milyen sok balesetnek az előidézője. Sajnos, ezt most saját magamon tapasztaltam. Sokirányú napi elfoglaltságom miatt kerékpárral közlekedem. Már „könnyű’’ testsúlyom is a legnagyobb óvatosságra kötelez. De hiába az óvatosság, ha csak én vigyázok és más, igen gyakran mások a törvényes rendelkezéseket figyelemre sem méltatják. Úgy tudom, rendelkezés van arra is, hogy kutyát az utcán csak pórázon lehet sétáltatni, nem pedig szabadjára engedni. Az elmúlt hét elején késő este, két kartársammal kerékpáron munkahelyemről hazafelé igyekeztem. A Ceglédi út elején jártunk, amikor az átmenti bokorból hatalmas farkaskutya prüszkölő macskát kergetve, ugrott ki és vadászszenvedélytől aj- zottan üldözte a riadtan menekülő, cicát az úttesten keresztül, Egyenest felém tartottak s már fékezni sem volt időm, amikor a kutya az első kerék alá kerülve felhemperedett, én pedig kerékpárostól az át kövezetére zuhantam! A kutya megrázva bundáját, hirtelen talpraugrott és gyorsan elódalgott, én azonban a kemény bazaltkövön maradtam. Segítségemre siető két kartársam támogatott fel és ágy sántilcáltam haza. A macska szerencsésen megmenekült és helyette én lettem az áldozat. Most zúzott térddel és könyökkel, a jobb kezem törött hüvelykujjával azon elmélkedem, hogy mindez nem történt volna meg, ha a kutya pórázon sétál, vagy a hűtlenül elhagyott otthont őrizte volna. Tehát, kutyatartó állatbarátok! A jövőben több gondosságot és felügyeletet kérünk, mert az ebadó befizetésével kutyánk sorsa még ■nem intéződik el. Ha igaz, hogy „az embert barátjáról” — ágy a kutyát a gazdájáról lehet megismerni. Rácz József Élvonalbeli vívók látogatnak városunkba
