Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-17 / 41. szám
#MT WFCVf» ifCívitm 1961. FEBRUÁR 17, PÉNTEK iVe hagyják magukra őket AFRIKÁBAN JÁRTUNK még a jobbik eset, ha sikerül megtalálni valamelyik kulturált vezetőjét, pedagógusát a falunak és feltárni, milyen — művészileg féiresiklott jelenséggel találkoztunk. Nem én vagyok az első és valószínűleg az utolsó sem leszek, aki ezt megállapítja. De ha minden ilyen ténymegállapítás után csak egyetlen lépést is sikerül előbbre tenni, már az is eredmény. Mi a megoldás? Nem világrengető új, amikor azt mondom, ez a falusi értelmiség missziója, elsősorban is a pedagógusoké. Sokan mondhatják erre, ott a KISZ-szervezet, foglalkozzon a fiatalok nevelésével. Valóban, ez elsősorban a KISZ feladata, s e funkcióját töb- bé-kevésbé jól el is látja. Betölti ott, ahol szorosan együttműködnek, kézbentart- ják az ifjúságot, De ki legyen az, akivel a KISZ-ve- zetőség kulturális téren együttműködhetik, segítségre felkérheti, munkáját, tudását, szélesebb látókörét saját számára gyümölcsöztet- heti? A pedagógusok, a tanítók, tanárok, óvónők. Az ötvenes években gyakran igénybe vette felsőbb nyi színész a tanítványa volt. A modern életben a technika és a tudomány fejlődése következtében, az életérzés, az életritmus változásával, átalakulásával együtt megváltozott az emberi mozgás tempója is. Természetesen a köznapi élet üteme is. A színművésznek ezt is ábrázolnia kell. Ungvári László egy új ágnak vetette meg az alapját a magyar színészképzés rendszerében. A színész feladata többek között — magyarázza —, szerepe szerint bizonyos indulatok ábrázolása kifejező mozgással. Egész valóját, — testét, lelkét — fel kell használnia a szerep követelte feladat megoldására. De a test nem mindig engedelmeskedik a színész akaratának, a fizikum akadállyá válik. A mozgás-oktatás célja tehát: kifejleszteni a színészben a teljes uralmat, gondolati ellenőrzést a test felett. A követendő példa: a távolkeleti művészek csodálatos test-kultúrája. TTngvári László módszere: az * - idegrendszer és a test harmonikus, egyidejű képzése. Része ennek a metódusnak többek között a helyes táplálkozás elsajátítása is. Több' mint ezer fizikai gyakorlat teszi alkalmassá a színész testének minden egyes porcikáját — a kéz és láb kisujjának ízületeit éppúgy, mint a nyak, .a kar, a csípő stb. izmait — a legbonyolultabb feladatok elvégzésére is. A színésznek tudatos technikára van szüksége, ismernie kell saját testét, mikor, milyen folyamatok játszódnak le benne. Legyen fogalma erejéről, saját mozgásának ritmusáról, dinamikájáról. De van a képzésnek lélektani óldala is. A fizikai gyakorlatokat össze kell kapcsolni bizonyos lelki mozgásokkal: érzelmek, indulatok, szenvedélyek stb. ... kifejezésével. A tíz tanítási év alatt Ungvári László széleskörű kutatáson alapuló elméleti és gyakorlati módszere csiszolódott, tökéletesedett. Elérkezett az idő a tapasztalatok összegyűjtésére, a tananyag rendszerezésére, írásba foglalására. Hiszen olyan nagy jelentőségű ügyről van itt szó, ami kikívánkozik a főiskola épületéből. Lóránd Lajos utasításra segítségünket a | hivatali szervezet. Szinte alig maradt szabad idejük s ha tiltakoztak ez ellen, hamar kimondták a megbélyegző ítéletet: nem közösségi ember! E z az idő már elmúlt. A i falusi tanító megfelelő j anyagiakkal s szabad idővel I rendelkezik ahhoz, hogy le- j gyen kedve és energiája az iskolán kívüli népműveléshez. Támaszának és irányítójának kell lennie annak a közösségnek, ahol él. Kezdeményezője, és ahol kell, tevékeny irányítója kell hogy legyen az emberekben oly ! hatalmas lánggal lobogó mű- velődési vágynak. Különösen áll ez a termelőszövetkezetben dolgozó ; ifjúságra. Nagyszerű lehető- í ség áll előttünk. Az egy- ; mást sok-sok szállal össze- : kötő, rokoni, baráti, munka- i társi viszony mellé felsora- i koztathatjuk az együttes ta- ; nulás, művelődés, 'igényes ] szórakozás eszközeit is. Azt i a kohéziót, amely így áll ] elő, nem könnyű dolog el- \ szakítani. Ha a KISZ és a I falusi pedagógusok karöltve, : éberen őrködnek ezen, el- ' mondhatjuk, nyert ügyünk j van. Komáromi Magda CSUKA ZOLTÁN: DECEMBERI PARADICSOMOK KÖZT EURÓPA LEGNAGYOBB ÜVEGHÁZÁBAN Bulgáriai ütijegyzetek elsősorban paradicsomot, uborkát és sárgadinnyét termesztenek. Ahogy végigfut tekintetem ezen a friss, új tájon (másfél évtized előtt még üres szántóföldek terültek el itt), szinte önkéntelenül villan agyamba: ez az új arcú táj szinte hívogatja az új költőket, festőket, hogy szóba, színbe foglalják legbelsőbb lényegét: az együttműködést. A háttérben az új nagyváros lakótömbjeinek körvonalai, előttünk égbemeredő, füstölgő gyárkémények, az egyesült vegyiüzemek toronyépületei, középen pedig, az egykori szántóföldeken olyan hatalmas üvegházak sora, amilyeneket még elképzelni is nehéz, hiszen egy üvegház nem kevesebb, mint két hold területet foglal magában. Ember legyen a talpán, aki ezt megénekli, olyan frissen, fiatalon, mint amilyen ifjú erő ebből az összhangból árad. Bakalov elvtárs, a kertészet igazgatója fiatal ember; az éles, kemény arcvonások mögül derűs tekintet száll felénk s ez a tekintet szinte ellágyul, amikor a verőfényes, de kissé csípős decemberi égbolt alól a szinte beláthatatlan kiterjedésű üvegházba lépünk. A nap beragyog a rengeteg csarnokba, a künti éles, tiszta levegőt egyszerre tropikus légkör váltja fel, a tekinmés. s ez azt jelenti, hogy most, decemberben, mintegy hét levát kapunk egy kilogramm paradicsomért. De januárban, februárban, jobb árakat is elérünk, akkor egy kilogramm értéke megközelíti a tizenkét levát is. Egy tonna téli paradicsomért most 640 dollárt kapunk. — S hogyan szállítják külföldre az árut? — Ládákba szortírozva, gondos csomagolásban, legtöbbször repülőgépen. A kereslet egyre növekszik, s ezért elhatároztuk, hogy jövő évben újabb háromezer dekár földet művelünk meg, illetve ilyen területen építünk újabb üvegházakat. Egyébként a mi üvegházaink — ezt bízvást mondhatom —, a legnagyobbak egész Európában; legfeljebb Hollandiában találhatunk hozzájuk hasonlókat, de azok jóval kisebbek. Az üvegházakban, akar. csak az emberi szervezetben, az erek bonyolult csőhálózata fut szerte, s viszi az áldásos meleget a csarnok legtávolabbi zugaiba is. Különösen érdekesek azok az üvegházak, amelyekben a sárgadinnyét termesztik; itt az indák az üvegház oszlopaira futnak, a hálóba kötözött dinnyék pedig a tartógerendákon függnek. mert súlyukat nem bírná el a növény. A sárgadinv- nye különösen kedvelt csemege, amit értékes valutában fizet meg a külföld. — Jut valami a belső piacra is? — Hogyne: nagyon sok paradicsomot szállítunk egész évben nagyobb városainknak és fürdőhelyeinknek. Tudni kell ugyanis, how fürdőhelyeink, főleg pedig tengerparti üdülőink az utóbbi pár évben jelentősen kiépültek. s évről évre több külföl- 1 dit vonzanak Bulgáriába. Mi tagadás, kicsit szédülten, elfúló lélegzettel szapo- r^om a lépést ebben az óriási üvegházban, amelyben a térség kiterjedése megnő, s az ember a két hold területet szívesen hajlandó négynek látni, s egyáltalán nem kell költőnek lenni ahhoz, hogy úgy érezzük: itt gyorsított tempóban érik a jövendő, amelyet olyan szorgalmasan és olyan szent lelkesedéssel építenek a bolgár dolgozók. A vasból készült tartóoszlopok, az ide-oda kígyózó vas- és gumicsövek és a hatalmas üveglapoknak ebben a birodalmában, ebben az óriási üzemben, csend van, mélységes csend, de a figyelmes fül mégis meghallja, hogv nemcsak a csövek végtelen kígyózó testében. hanem a növények milliárdnyi hajszálereiből is árad, tovafut és gyümölcsöt érlel az élet melege, amelyet felülről a nap, alulról a csövekből pedig a szomszédos hőerőművek „fáradt” gőze szállít ide. S most nem csodálom, hogy annyi bolgár költő énekelte meg mór Dimitrovgrádot, s hogv ennek a városnak megvolt a maga lelkes énekese is, Penio Penev. aki itt érett költővé, s miközben az első alaoárok kiásásától kezdve, egészen a nagy gyárüzemi épületek falainak felhúzásáig, maga is részt vett a munkában. a lelkes kommunista ditirambusok egész sorát irta meg. (Milyen kár. hogy egész fiatalon, huszonkilenc- éves korában ragadta el a tragikus halál.) A szocializmus bj, egyesített nagyüzemei így olvadnak egybe a mezőgazdaság nagyüzemeivel, s így foglalja el közöttük méltó helyét a nagyüzemmé érett bolgár kertészet is. < tet elködösödik, az ember hosszabban, mélyebben lélegzik, hogy oxigénhez jusson, mert a végeláthatatlan sorokban zöldellő és pirosló növények bizony nedvességet párologtatnak magukból s elisszák előlünk az éltető levegőt. Az ágyások közötti ösvényeken fekete gumicsövek kígyóznak, azokból öntözik a növényeket s ahogy a végtelennek tetsző úton lassan haladunk, hol innen, hol onnan mosolyog felénk a pirosló paradicsomok közül egy-egy friss, derűs tekintetű leányarc. — Mi termelnek ezekben az üvegházakban? — Legtöbbnyire paradicsomot, uborkát, de nagyon kifizetődő és keresett cikk a sárgadinnye is. Ebben az üvegházban csak paradicsomot láthatnak, ezek most érnek be, de természetesen nem hagyjuk egészen beérni a gyümölcsöket, hanem vala- m\ve? ®lőbb leszedjük és már szállítjuk is. Útközben aztán végleg beérnek. — Hová szállítják a legtöbbet? — Ausztriába, Nyugat- és Kelet-Németországba, valamint a Szovjetunióba, de szállítunk más államokba is. — És kifizetődik a termelés — Ez a kertészet egymaga több valutát hoz az országnak. mint bármelyik nagy gyárüzem. Egy katasztrális holdon 80 tonnát ad egy terfekete színt használt, az élet színeit mellőzte, vagy háttérbe szorította. SCRIBE sokban szakít ezekkel a hagyományokkal. Nagy számú történelmi tárgyú darabjának h9sei, a királyok, királynők, hercegek, grófok is józan polgári módon gondolkoznak és cselekszenek. Tipikus példája ennek lord Bo- lingbroke, az Egy pohár víz főszereplője. Az ő alakján, jellegén és jellemén keresztül jut kifejezésre az, hogy a polgári társadalomban a politikai és minden egyéb cselekvés rugója az egyéni érdek. Seribe tökéletesen érti a dráma technikájának minden csínját-bínját. ő volt talán a drámaírás első „nagyiparosa” is, kimeríthetetlen bőséggel ontotta darabjait: négy évtized alatt mintegy négyszáz színművet és egy sor opera-librettót írt. Értékét nem termékenységében látjuk, darabjai közül az idő sokat kirostált, A megmarad- takat a jellemző franciás szellemesség, a cselekmény felépítésének ötletessége s néhol a polgári társadalom visz- szásságainak nevetségessé tétele konzerválta. — b — EUGENE SCRIBE T öbb, mint huszonöt éve tagja a Nemzeti Színháznak. Soha nem is volt más színháznál. A repertoár szinte valamennyi darabjában játszik. (Az ember tragédiája, Bánk bán, Úrhatnám polgár, Vízkereszt, Kormos ég, stb.. .. stb....) A Shakespeare-ciklus majd minden produkciójában benne van. A Sok hűhó semmiért Benedekjét kétszáznál is többször játszotta. Rendkívül elfoglalt: az elmúlt színházi évadban jóformán minden este színpadon volt. Emellett tanit a Színművészeti Főiskolán. A színpadi mozgást. Ez a szívügye, erről beszél a legszívesebben. Tíz éve tanár. Ezalatt a főiskoláról kikerülő valamenyREFLEKTORFÉNYBEN UNGVÁRI LÁSZLÓ SZÁZ ESZTENDŐVEL ezelőtt, 1861. február 20-án halt meg Eugene Seribe, a korában — de még ma is — igen népszerű francia drámaíró. Neve jól ismert a magyar színházlátoT gató közönség előtt is: „Egy pohár víz” című darabját néhány évvel ezelőtt nagy sikerrel játszotta a Madách Színház. A múlt század közepén, amikor Európa-szerte számtalan darabját játszották i és jó néhány operát az ő I szövegével énekeltek, Egres- i sy Béni kezdte színműveit : magyarra fordítani. : Seribe munkássága a múlt í század húszas éveiben bon- j takozik ki, ekkor válik az ura- i lomra jutott francia polgár- ! ság kedvelt szerzőjévé. Pályá• ját együtt kezdi a romantikus ! dráma híres mestereivel: Vic- ; tor Hugóval, Musset-vel, Du• mas-vál. Darabjai mégis a : polgári társadalom egy ké- ! sőbbi, fejlettebb szakaszának ! szemléletét tükrözik. A „nagy” ■ romantikus drámát, amelynek ; legjelentősebb képviselője | Victor Hugo volt, a szereplők ; és helyzeték rendkívülisége, : az érzelmek és főleg a szen- i vedélyek széles áradása jel- : lemzi. Az ilyen dráma nem ; vett tudomást a hétköznapi : emberekről. Csak fehér és 1 Demény Ottó: A LEGSZEBB KOR könyvével, a Virág utcával. Ugyanis a következő kötet mindig továbblépést, tematikai kibővülést, fejlettebb eszköz- használatot kellene, hogy jelentsen a fiatal költőknél. A legszebb kort viszont nem érezzük továbblépésnek a Virág utcához képest. Ugyanolyan magas nívójú, értékes kötet ez is, de — ugyanolyan. Itt a probléma: valamiféle stagnálásról van szó. bizonyos egy szinten maradásról, amely bizony veszélyes is lehet egy fiatal költő esetében. Demény Ottó jó költő, versei népszerűek. Az olvasók sokat várnak tőle, éppen ezért törekednie kell arra, hogy jelenlegi magas szintjénél még magasabbra lépjen. A fiatal, SZOT-díjas költő második kötete ez már. Az eddig „megszokott” Demény lép elénk ebből a kötetből is: a munkás hétköznapok apró hangulatainak, a mindennapi élet villanásainak meleg hangú költője. Egymás után lehetne sorolni a szép verseket: az Újból a bodzák, az Emlék, a Téli vers egy magányos öreghez, a Szüreti vers, az Egregyi templom, a Vándorút stb., mind-mind Demény nem mindennapi hangulatteremtő képességét, képalkotó fantáziáját bizonyítják. Van azonban egy probléma, amire feltétlenül fel kell hívni a figyelmét: ezt a kötetet nyugodtan egybe lehetne kötni Demény előző verseseimmel rövidesen színes ma- £ gyár expedíciós filmet mutat- 5 V nak be filmszínházaink. A bulgáriai termelőszövetkezetek között egyik legkülönösebb az, amelyik ott húzódik meg a ddmitrovgrá- di egyesített vegyi üzemek és hőerőművek szomszédságában s főleg kertészetre rendezkedett be. Éspedig elsősorban melegházi kertészetre. Dimitrovgrád a mi Sztá- linvárosunk testvérvárosa; még tizennégy esztendős sincsen. Nem messze innen húzódik a Marica menti kőszénmedence, ez szolgáltatja a hatalmas vegyikombinát hajtóerejét, ennek szenéből táplálkozik az itt épült három hőerőmű, a cement- és azbesztgyár. Másfél évtized előtt két kis falu állt itt a Marica közelében; ma mun- I kásnegyedek utcái húzód- i nak helyükön, a közvetlen : szomszédságban pedig a hat i hatalmas sugárút mellett ; korszerű lakóházakban több ■ mint negyvenezer dolgozó la- I kik. j Hogy a három hőerőmű j rengeteg „fáradt gőze” kárba ; ne vesszen, megszületett az ! ötlet, hogy a termelőszövet- ! kezet óriás kertészetet létesítsen a gyárüzemek közvet- j len szomszédságában. így a g hajdani két falu lakossága í is munkához és jó keresethez \ juthatott s ezért építették meg nem sokkal a gyárüze- mek létesítése után, össze- £ sen húsz katasztrális hold ^ területen azt a tíz üveghá- zat, amelyben télen-nyáron N emrégiben a budai járás egyik községében jártam, tsz-fiatalok között. Beszélget- ' i tünk, szó, szót követett. Elmondták, meglepetésül ünnepélyt rendeznek a zárszámadásra. Többek között egy kis jelenetet is előadnak, amelyet I a lányok közösen terveztek, írtak és adnak majd elő. Kíváncsian faggattam őket, miről szól a darab, hogyan kívánják előadni. Egymás szarvába vágva, lelkesen, csillogó szemmel mesélték és már jó előre élvezték a szerintük jogos sikert. A „darab” tartalma a következő: Egy amerikai hölgy látogatást tesz egy magyar kisasz- szonynál, mert úgy hallotta, csodaszép régi szobrai vannak eladók. A miss beperdül a színre, köszön: csao Bébik, én vagyok az amerikai dollár- ihiiss, stb., stb. A kisasszony bajban van, mert a szobrok már elfogytak, de a jó lehetőséget nem akarja elmulasztani. Arra kéri az amerikai hölgyet, jöjjön vissza úgy 20 perc múlva. Ezalatt lázas gyorsasággal felöltözteti cselédlányát, felállítja szoborpózban egy pódiumra. A miss hamarosan visszatér. Alkudoznak. Amikor a hölgy kedvezőtlen ajánlatot tesz, a szobor hátulról a fejére üt. Végül eljutnak 700 forintig, amit az, amerikai hölgy már leszámolt; a szobor kinyújtott kezébe.! Ekkor a felöltöztetett cseléd! megszólal és enni kér. A miss! nagyon megijed, sikoltozva! menekül, kijelenti, neki ilyen! szobor nem kell. A kisasszony l és a cselédlány nagyot ne-; vetve néznek utána, örülnek,! hogy ilyen könnyen pénzt sze- \ peztek. í M indezt csendben meghall-: gattam és nagy zavarban! voltam.. Mit is mondjak, ami: nem bántó, hiszen szemmel i láthatóan telítve vannak jó; laándékkai, szépet,..,j,Ó,t„. akár- í nak nyújtani társaiknak! Ve-; gül érdeklődtem, hallottak-e í már valaha a fővárosban szé-! kelő Szerzői Jogvédő Irodáról! (a Népköztársaság útján). Itt! színműveket, jeleneteket, vil-! lámtréfákat bocsátanak az ér-! deklődők rendelkezésére, sze- i rény díjazás ellenében. Ter-í mészetesen soha nem hallót-j tak róla, nem is tudták, hogy” ilyesmi létezik. Felírtam hát. egy kis papírdarabkára a cí- i met, elmondtam még, hogy ki-: vánságukat levélben is megír- i hatják ide. Sajnos, ekkor nem: állt módomban ott senkivel: sem beszélni a tapasztaltak-; ról. Én magam is jól tudom, nem ez a jellemzője falusi kulturális életünknek. Egymás után sorolhatnám a községeket, ahol nagyszerűen működő művelődési házak vannak, kitűnőszínjátszó gárdával. Szakkörök, ahol a legmodernebb irodalommal, haladó és régmúlt nagyok remekműveivel ismerkednek. Városok és községek, ahol kulturális napokat rendeznek, igen nagy erkölcsi sikerrel. Tudok járási és falusi könyvtárakról, ahol szinte egymás kezéből veszik ki az olvasók a legváltozatosabb témájú, jó könyveket. Tudok olyan községekről, ahol ifjúsági brigádok alakultak, amelyek a helyi hagyományokat, mondákat, meséket kutatják fel és őrzik meg az utókor számára. Azt is tudom, az érintett falu kulturális életére sem ez az egy adat a jellemző, De ha tárgyilagos akarok lenni, ha fáj is, meg kell állapítani, hogy ez a színdarabírás a maga elszomorító valóságában még nem az utolsó mohikán. Jártában-keltében találkozhatunk hasonló „remekművekkel” és főleg azzal a szemlélettel, tájékozatlansággal, amely ezeket létrehozza. I lyenkor elszorul az ember szíve, nyel egy nagyot és megállapítja, talán még egy fél órát tölthet itt, ami minden mértékkel mérve is nagyon kevés idő arra, hogy akárcsak érintse is, mi az ósdi, mi a rossz abban, amit ők olyan komoly lelkesedéssel csinálnak, Az
