Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-15 / 39. szám

1961. FEBRUAR 15, SZERDA rl*u> 5 Átadták rendeltetésének az új váci autőbuszpályaudvart Zászlódíszt öltött kedd dél­előtt a váci Április 4 tér. Több száz főnyi érdeklődő jelenlété­ben adták át ünnepélyesen a MÁVAUT korszerű pályaud­varát. A megnyitón részt vett Földvári László, 1 a közleke­dés- és postaügyi miniszter he. lyettese, a MÁVAUT Igazga­tóság számos képviselője, va­lamint a váci párt- és ta­nácsszervek vezető munka­társai. Asztalos Károly, a MÁ­VAUT Igazgatósága beruházási csoportvezetője ismertette az autóbuszállomás építési költ­ségeit. Az Ut- és Vasútter­vező Vállalat tervei alapján a Nógrád megyei, majd a 25. számú Állami Építőipari Vál­lalat mintegy 3 millió 800 ezer forintos beruházást végzett. Nagy gondot fordítottak a műszaki berendezés korsze­rűségére: az autóbuszokat például fényjelző készülékkel in­dítják. A várakozó uta­sok kényelmét szolgálja a csarnok légfűtése. A forgalmi személyzet szá­mára tágas mellékhelyiségek, tusolok és mosdók épültek. Jelenleg 12, később 24 autó­buszt képesek egyszerre indí­tani az úgynevezett kocsiál­lásokról. A külső és belső formájá­ban egyaránt ízléses épületet Földvári László miniszterhe­lyettes adta át az utazó kö­zönségnek. Beszédében hang­súlyozta: hazánkban ma ro­hamléptekkel fejlődik a köz­lekedés. A váci autóbuszpályaud­varról például naponta 196 járat indul, 201 érke­zik. Huszonnégy óra alatt mintegy 14 ezer utas ve­szi igénybe a kocsikat, ami azt jelenti, hogy egy év alatt több mint ötmillió ember vált itt jegyet a tá­volsági járatokra. * Nemcsak Vácott, hanem or­szágosan is rendkívüli mér­tékben megszaporodott a tá­volsági autóbuszutasok szá­ma. — Az idén — mondta a mi­niszterhelyettes — előzetes tér. vek szerint 370 millió utast szállítanak az Ikarusok. Eb­ben a számban nincsenek, ben­ne azok, akik a helyi járato­kat veszik igénybe! — A közönség — folytatta — szívesen utazik autóbuszon. Ezzel a közlekedési eszközzel szinte háztól házig szállítunk mindenkit. A miniszterhelyettes végül köszönetét mondott a megyei, a. járási és a városi párt- és tanácsszerveknek az áldozat­kész támogatásért. Földvári László miniszterhelyettes átadja rendeltetésének az új pályaudvart lyettes a következőket mond­ta: — A felszabadulás óta sor­rendben ez a hetedik korsze­rű autóbuszpályaudvar, ame­lyet az utasok és a forgalmi dolgozók igényeinek megfele­lően építettünk. Ezenkívül Székesfehérvá­ron, Dorogon és Buda­pesten a Kosztolányi té­ren adunk át rövidesen jól felszerelt pályaudvaro­kat az utazó közönségnek. Déli tizenkét órakor már megszokott, hétköznapi életét élte az új pályaudvar. Delet mutatott az óra, amikor Borsányi József menetirányí­tó jelzést adott a budapesti járatnak. Mátyás Ernőné és Rákóczi Ferencné kedd délben már az új váci autóbuszpályaud­varról indultak haza Alsógöd­re. Gyapay Dénes Ankét, kiállítás, filmelőadások, járási találkozók • A Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksége és a megyei tanács mező- gazdasági osztálya karöltve a megyei pártbizottság és a tömegszervezetek képviselői­vel közösen rendezi meg a magyar—szovjet mezőgazda- sági napokat , megyénkben. Fő célkitűzés, hogy a fejlett szovjet mezőigazdaság tapasz­talatait elterjesszék és segít­sék megszilárdítani termelő­szövetkezeteinket. Amint a megyei előkészítő bizottság elhatározta, február 23-án:- csütörtökön délelőtt fél tíz órai kezdettel mégyei an- kétot tartanak a Pest me­gyei Tanács dísztermében, a tsz-elnökök, főaigromómu- sok, szakiskolák és ezüstka­lászos tanfolyamok előadói stb. részére. Dr. Dajka Ba­lázs, a megyei tanács végre­hajtó bizottságának elnök- helyettese nyitja meg az an­kétet, majd dr. Soós Gábor minisztériumi főosztályvezető ismerteti és összefoglalja az országos konferencia anya­gát. Borbás Lajos, a me­gyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője a me­gye termelőszövetkezeteinek sajátos problémáiról, felada­tairól tart előadást. Az an- kétra egyébként nagyszámú részvevőre számítanak, és a ,.Szovjetunió segítsége a ma­gyar mezőigazdaságinak” cí­mű kiállítás megnyitásával kötötték össze. Március elejétől kezdve já­rási, városi és községi an- kétokat rendez a bizottság. Elsőként Galgahévizen kerül sor az aszódi járási ankétra, március elsején. Március 2-án a monori járásban, 3-án Nagykőrösön, 4-én a dabasi járásban, a gödöllői járás­ban, a váci járásban és a szobi járásban tartanak nagyszabású, előadással egy­bekötött találkozót. A gépiesített nő, avagy a pusztulás igazolása Elismeréssel szólt a ter­vezők és az építők lelki- ismeretes munkájáról, majd átadta az épületet Tóth Mihálynak, a Bu­dapesti 16. számú AKÜV ! igazgatójának. A MÁ­VAUT váci főnöksége nevé­ben Berki Zoltán vezető szocialista megőrzésre vette át az új pályaud­vart. Az ünnepélyes megnyitó után Földvári László minisz­terhelyettes és a Budapesti MÁVAUT Igazgatóság vezető munkatársai megtekintették az új létesítményt, majd hosszan elbeszélgettek a dol­gozókkal. Berki Zoltán, a váci fő­nökség vezetője örömmel újsá­golta, hogy három év alatt ötszörösére emelkedett a kocsik száma. Pest megyében, ma már mintegy hatvan községet érintenek a váci főnök­ség járatai. Több mint négyszáz dolgozójuk min­den erejével és tudásával azon iparkodik, hogy ké­sés nélkül, zavartalanul ' bonyolítsák le a forgal­mat. Ez nem csekély feladatot ró rájuk: egy év alatt több mint hárommillió kilométert tesz­nek meg az autóbuszok és a főnökség legutóbbi adatai sze­rint az összes utaslétszám megközelíti a nyolcmilliót! Az elkövetkező években — \ a második ötéves terv idő­szakában — megkétszerezik az autóbuszpályaudvar kocsiál­lásainak a számát, ezenkí­vül korszerű szerelőműhelyt és tágas garázst építenek. Munkatársunk kérésére Földvári László miniszterhe­A mai burzsoá esztétika ab­beli törekvésében, hogy művé­szi értéket találjon a valóság­tól és az igazi emberi értékek­től teljesen elrugaszkodva is, az illuzórikus és hamisabbnál hamisabb elméleteket gyártja. A Marseille-ban immár 47 éve megjelenő Cahiers du Sud című irodalmi-művészeti folyó­iratban például ilyen elmélet­nek ad hangot Jean Brun Ma- sinizmus és erotizmus című cikke. Ez az esszéista a bizalmasko­dó pletyka stílusában azt fejte­geti, hogy korunkban a nők gépiesedése és a gépek nőiese- dése, azaz gépek és nők asszi­milációja megy végbe. E több mint különös tétel bizonyságá­ul többek közt arra hivatkozik, hogy az autógyárak reklám céljából szép nőket alkalmaz­nak, akik az adott kocsitípus méltó képviselőjeként szere­pelnek. A cikk szót sem érdemelne, ha csupán efféle „bizonyíté­kokra” szorítkoznék. Ezzel csak a napfényes Riviérán lu­xusautóikkal és szeretőikké flangáló naplopókat és sznobo­kat szórakoztathatná el. Brun azonban valamivel többre tart igényt. Elméleté­nek része az a kivénhedt té­tel is, hogy a technika fejlő­dése — úgymond i— elkerülhe­tetlenül pusztuláshoz vezeti az emberiséget, hogy ezellen hiá­bavaló bármit is tenni és leg­jobb valami szerelmi önkívület állapotában nézni szembe az el nem maradó véggel. Hivatkozik a költészetre, ki­vált Boudelaire-éra, akinél a nők alakja néhol hajók kép­zetével vagy az elérhetetlen távolba való utazás álmává asszociálódik de hivatkozik ugyanígy az Eroticon című harmadrendű filmre, az olcsó esztrádzenére és nemkülönben arra a tényre, hogy az Egyesült Államokban egy bombatípust valamelyik sztárról Gildának neveztek el. mindezek alapján pedig levonja a következtetést: a nőies gép és a gépies nő összeforrnak a halál mámorá­ban; a nő, az embert géppé változtató élet forrása, a halál forrásává válik. Mindez a bűvészkedés a sza­vakkal nagyon is gyakorlatias célt szolgál: annak a fegyver­kezési versenynek jóváhagyá­sát, amely Brun szavai szerin’ a nő és a gép iránti hajlam ál­tal és ennélfogva az önmeg­semmisítés orgazmusa által ki­váltott „kollektív szédüléssel” magyarázható. A modernista esztétika — mint Brun példája mutatja — beteges érzéseket igyekszik ol­tani az emberbe, eszményíti a halált, az életet és művészetet pedig a perverzitás eszményei­hez és a iegútszélibb reklám­pikantériához alacsonyítja. Különösen sajnálatos, hogy efféle nihilizmus és irraciona­lizmus a Voltaire, Diderot, Stendhal és Anatole France nevével jelzett elmés és mély gondolkodás hazájában üti fel a fejét. A reakciós francia bur­zsoázia kezet nyújt a pusztulás mai nyugatnémet propagandis­táinak. Ezek ugyanis — köz­tük — teológusok — olyán né­zeteket hangoztatnak, amelyek szerint a halál a jobb világ kezdete; nem a jó életért, ha­nem a jó halálért vagyunk a földön és egy tömegpusztító háború csak átmenet lenne a °sfőbb boldogsághoz, amely a ''Ivi'ágon vár az emberiségre (A Szovj't-7káia 'r”ltíra cikke nyomán.) Késik a kinevezésem pedig régen lejárt már a vá­rakozási időm” — írta levelé­ben Miloszerni Mihály, albert- irsai (Somogyi Béla u. 2.) olva­sónk. Levelét továbbítottuk a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium I. Vasúti Főosztá­lyára, ahonnan a következő választ kaptuk: „Átiratuk alapján Miloszerni Mihály ki­nevezését felülvizsgáltuk és kinevezését megfelelően módo­sítottuk. Erről nevezettet érte­sítettük.;’ Szóda-panasz Cegléden műkö­dik a „Fried"-féle szódavízüzem. Olyan üvegekbe töltik a szódát, amelyből a víz nem jön ki, csak akikor, ha az em­ber jól megrázza — de így is marad a fenekén vagy két-három decire való. De a legna­gyobb baj mégis­csak az, hogy az üvegek kívül-be- lül piszkosak, úgy látszik, sohasem mossák meg azo­kat. Az üveg bel­sejében úszkál a piszok. Kinek van gusztusa ebből in­ni? Tíz üveg közül legalább három-i négy üveg ilyen. A tisztaságra job­ban kellene ügyel­ni! Gulicska Imre Cegléd, Holló u. 1/b I/A. személyzeti-és munkaügyi szakosztály, A MESZÖV-nek Máté Sándor továbbítjuk az alábbi levelet, szakosztályvezető „A Ráckevei Földművesszö­Tartásdíj-panasszal fordult szerkesztőségünkhöz Latyák Lászlóné, Pilis, Kre- kács-dülő 15. szám alatti ol­vasónk. Elpanaszolta, hogy férje — miután otthagyta a több gyermekkel küszködő asz­szonyt — folyton munkahelyet változtatott, hogy a terhére rótt tartásdíjat ne kelljen ki­fizetnie. Levelét továbbítot­tuk a monori járásbíróság­hoz. Dr. Szigel János, a já­rásbíróság elnöke, válaszában közölte, hogy az ügyet meg­vizsgálták, és amiben tudtak, intézkedtek. De miért csak „amiben tudtak”? Mert a panaszos (úgy látszik, belefáradt a per­lekedésbe) nem jelentette be mindig, hogy — férje munka­helyet változtatván — nem kapta meg a pénzt. Remél­jük Latyák Lászlóné azóta bement (vagy írt! a bíróságra, s rövidesen megkapja min­den jogos járandóságát. (Ezek a bejelentések teljesen ille­tékmentesek.) Méltányolható kérés Kérjük a MÁV-ot, hogy a májusban életbelépő új me­netrend összeállításánál ve­gyék figyelembe a mi — úgy érezzük: jogos — kívánsá­gainkat. Szeretnénk, ha a Budapest—Nagykáta vona­lon közlekedő személyvona­tot, amely reggel 4.08 óra­kor érkezik Gyömrő-Tófürdő- re, egy kisegítő »vonattal mentesítenék. Ez a vonat ugyanig nagyon zsúfolt — annyira, hogy még nők is lónak a lépcsőn, és az ilyen­fajta utazás nemcsak sza­bálytalan, hanem életveszé­lyes is! Sok ad magammal együtt három műszakban dolgozom. A délben induló vonatok — mivel Ilyen ket­tő van — nagyon jók. Jó az este 23.05 órakor induló sze­mélyvonat — amely Süly­sápig közlekedik — és kér­jük, hogy a déli vonatokkal együtt ezek is maradjanak meg az új menetrendben, mert a Sülysápi vonatot nem­rég kaptuk meg, sok-sok ké­résre. Ugyanúgy a 19.42 óra­kor Gyömrő-Tófürdőn lévő személyvonat is rendkívül jó azoknak, akik este 10-re men­nek dolgozni, mert sokan jár­nak még Budára is, és Buda igencsak messze van a Kele­ti-pályaudvartól. Kérésünk szíves tudomásul vételét kér­jük: a hatezer Pesten dolgozó gyömrői nevében; Nagy Imre, Gyömrő, Tófürdő, Köz­társaság u. 13. vetkezet vasboltjában lévő villany-, vízvezetókszerelési, cipész- és vasanyagot — te­hát minden olyan anyagot és iparcikket, anjely az fmsz cikklistáján nem szerepel, de amelyek az fmsz vasbolitjá- ban mégis állandóan kapha­tók —, ezeket az anyagokat át akarják vinni Kigkunlac- házára, azon a címen, hogy Ráckeve területén állami bolt is működik és a föld­művesszövetkezet vasboltja ilyen áruikat nem árusíthat a jövőben. A KIOSZ vezető­sége kéri, hogy mindaddig, amíg olyan állami szaküzlet nem lesz Ráckevén, amely a fentebb felsorolt cikkeket árusítani fogja, ne vigyék el a kérdéses áru- ‘és iparcik­keket. Ezt a kérésünket tá­mogatja a környező községek lakossága (Lórév, Makád, Szigetbecse, Szigetújfalu, Szi- getszentmárton, Tököl), me­lyeknek ilyen irányú szük­ségleteit a Ráckevei Fmsz elé­gítette és elégíti ki. És itt szerezték be szükségleteiket a termelőszövetkezetek is, amelyeknek szintén nagy munkaidő veszteség lenne (akár a lakosságnak), ha Kis- kunlacházára kellene utaz- niok az említett anyagok be­szerzése érdekében.” Barkóczi Sándor KIOSZ járási titkár •k „A fentiek valóságát iga­zoljuk. Javaslatunk az, hogy a levélben megnevezett áru­féleségeket ne Kiskunlachá- zára vigyék, hanem a nép­bolt lcezelésében lévő 165. sz. vas-műszaki boltba helyez­zék át, amely ugyancsak Rác­kevén van." Kónya István vb-titkár L«lie<.c alkalmazott Miért nincs színház Valkón? No. nem az állandó szín­ház, hanem maga a színházi előadás eseménye az, amelyet egyik olvasónk hiányol. Azt írja, hogy 1957—58-ban éven­te kétszer is meglátogatta a községet az Államj Déryné Színház. És amikor a Pest megyei Petőfi Színpad is meg­alakult. az évi kettőről hat­ra növekedett a Valkón látha­tó. igazi színházi előadások száma. 1959-ben azonban csökkent a községbeliek ér­deklődése — és ennek eredmé­nyeképpen az 1960-as évben sem a Déryné Színház, sem a Petőfi Színpad nem láto­gatta meg Valkót. De idei előadásról sem tudnak a köz- séebeliek. Reméljük, hogy a Déryné Színház és a Pest megyei Pe­tőfi Színpad igazgatóságán is elolvassák ezt a közle­ményt. Méltányolják a val- kóiak kuitúrigényét — és-iliUXUUdlll '7>CK>C>CXX nem válaszlevelet küldenek majd. hanem olyan műsor­tervet. amelyben a valkói előadást is feltüntették. S re­méljük. hogy a levél írója is elolvassa üzenetünket: ha egyszer levelet ír. a nevét is írja alá! valaki a tsz-ben, hogyha a tsz- nek nem tagja? — kérdezi Nagy Imre kisalagi olvasónk; S megemlíti, hogy a fóti tsz- ben az agronómus és a felesé­ge (aki a könyvelői munkát látja el), tudomása szerint nem tag. Ebben a kérdésben a tsz ve­zetősége tud felvilágosítást ad­ni. Ugyanis, ha valaki csak a.- kalmazott: ezen a címen nem kaphat SZTK-biztosítást, csak úgy, ha tagja is-a tsz-nek. Más a helyzet akkor, ha az illetőt egy más vállalattól helyezték ki a tsz-hez (az ilyen eset há­rom évre szól maximálisan). Ilyenkor a dolgozó az eredeti vállalatától kapja a fizetést, a tsz-ben pedig — ahol ebben az esetben valóban csak alkalma­zottként tevékenykedik — a munkája után járó bizonyos munkaegységet írnak jóvá szá­mára. Olvasónk érdeklődje meg a szövetkezettől, hogy az agronómust és feleségét mi­lyen minőségben alkalmazzák — így választ kap kérdésére. „Diósdon február 6-án délután teával összekötött nagy­mamák napját tar­tott a vöröskereszt és a nőszövetséa. Na­gyon szép számmal jöttek össze a falu nagymamái és igen iól érezték magukat — s iól éreztem ma­gam én is. Örömöm­be azonban üröm vegyült. Ugyanis van env özveayasszony — aki a lánya gyerme­két neveli — és a Felháborító ünneprontás kevéske nemből, amit keres, ezt a kis gyermeket is eltart­ja. És ez a nagy­mama — mivel a kis­gyereket nem bízhat­ta rá senkire — ma­gával hozta a tea­délutánra. Ott vedig az egyik túlbuzgó vöröskeresztes veze­tőségi taa kiküldte, mondván. hogy a gyereket hagyja ott­hon. mert ez nem a kicsik. hanem a nagymamák teadél­utánja. Az asszony kiment a gyerekkel, és kint sírdogált. Micsoda szívtelen­ség! Hiszen ez a sí­ró nagymamn véradó és vöröskeresztes tag is — és mégis ezt kapja a nagymamák teadélutánján?! Na- ayon felháborító! Kiss Józsefné Diósd k

Next

/
Thumbnails
Contents