Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-12 / 10. szám
KIT MEGYEI V ffíi4nn 1961. JANUÁR 12, CSÜTÖRTÖK A szikracsóvák iényénél — No és a család? — A férjem segédmunkás. Kislányom most érettségizik. A fiam 11 éves. Róluk már sokkal szívesebben beszélt. — Tudja, azért kell egy kicsit szorítani a munkát, hogy nekik már könnyebb legyen megkezdeni az életet, mint nekünk, annak idején. Bizony, amikor és akkora voltam, mint a fiam, már nagyon sokat dolgoztam. Apám itthagyott bennünket. Elment Kanadaba. Hatan voltunk testvérek, hetedik a nyomorúság. A családhoz tartozott még szegény anyám betegsége. Ha dolgoztunk, volt kenyér, meg ruha, ha nem, nem volt. Képzelje el, öten lányok voltunk. Egy meg is halt közülünk tbc-ben. — A mama most nálunk van. Pihén. Ráfér. Aztán megint a gyerekekre terelte a szót: — Én megtanítom a gyerekeket dolgozni. A tanulás mellett segíteni kell nekik otthon, meg a ház körül, a kertben. A lányom az érettségi után gyárba megy dolgozni Csak úgy tudják a másik embert értékelni, ha tudják, mi az a munka. Kecskásnének igaza, nagyon igaza van. Farkas István A KISZ első kongresszusa úgy határozott, hogy az ifjúsági szövetség védnökséget vállal a pedagógusképzés fölött: a KISZ-szervezetek figyelemmel kísérik a tanító- és tanárjelöltek fejlődését, segítik őket a tanulásban, a megyei — városi, kerületi —, jáMegkezdték a gombakkumulátoros kézilámpa sorozatgyártását Hosszas kísérletek eredményeként olyan kézilámpa sorozatgyártását kezdték meg az Akkumulátorgyárban, amelyet szárazelem helyett Budakeszi tervek 19 61-re Száz házhelyet osztanak, < fejlesztik a vízvezetéket és a könyvtárat Az új esztendő községfejlesztési programját és a község költségvetését már ösz- szeállította Budakeszi tanácsa. Sőt, a községfejlesztési alap terhére, még a múlt év végén megrendelte a község- rendezést tervet, amelyre nagy a szükség, tekintve, hogy Budakeszi külseje bizony elég ósdi, és a község beépítése is tervszerűtlen. Természetesen, távlati tervről van szó, hiszen a község rendezése hosszú évtizedek munkája. A legfontosabb községrendezési kérdés a falu terjeszkedésének iránya. Ezt máris megállapították, éspedig a Budapest felé vivő országút két oldalát jelölték ki, új lakóházak számára. A községrendezési terv már ennek figyelembevételével készül. Ezen a beépítetlen területen sok ház építésére alkalmas telket lehet kihasítani, és előreláthatólag még ebben az évben megkezdik a parcellázást. A tanács, ha lehet, még idén mintegy száz házhelyet szeretne kiosztani, amire azonban csak a községrendezési terv elkészülte után kerülhet sor. A terv valószínűleg júniusra készül el, s nyolcvanezer forintnál többe kerül. Ebben az esztendőben megoldódik az autóbusz-végállomás sok éve húzódó kérdése is. Eddig az úttest kiépítéséhez szükséges kő beszerzése jelentet anyagi nehézséget. A községnek azonban most- már saját kőbányája van, tehát az olcsó helyi anyag felhasználásával elhárul az építkezés legnagyobb akadálya. Az autóbuszforgalom lebonyolítását megkönnyítő végállomás kiképzése mindössze 65 ezer forintos költséggel oldható meg. Az új községi kőbánya pedig évekre biztosítja a község útépítéseinek és egyéb építkezéseinek kőszükségletét. Folytatni szeretnék ebben az évben is Budakeszin a vízvezetékhálózat bővítését, további egy kilométernyi csőhálózatot kívánnak lefektetni. Tavaly befejezték az 1958-as terv utolsó szakaszaként, 950 méter hosszú vízvezeték építését. Ehhez a tanács g községfejlesztési alap terhére, csupán az anyagot vásárolta meg, az árokásást, a csövek fektetését pedig a lakosság végezte, társadalmi munkában. A vízvezeték bővítését idén, ha sor kerül rá, ugyanígy végeznék el. Jelentős összeget, 22 ezer forintot akar fordítani a tanács a községi könyvtár fejlesztésére. Még egy könyv- szekrényt, s mintegy 400—500 könyvet vásárolnak ebből a pénzből. Bevált az ismételt sekély talajlazitás I Több korszerű talajművelési rendszer összehasonlítása alapján megállapították, hogy az ismételt sekély talajlazítás vezet a legjobb eredményre. A talajtakarással ugyan igen kedvező ned- vességi viszonyokat tudnak biztosítani, azonban a nagyüzemekben ez az eljárás nem volt kivitelezhető. A gyepes gyümölcsösök talajának vízgazdálkodása igen kedvezőtlen volt. A gépesítettség fejlődése lehetővé teszi gyakori talajlazítások megvalósítását. Július közepéig tárcsával, gúbberral, vagy fogassal célszerű a tiszta kultúrát fenntartani, utána zöldtrágya vetése lehetséges, de ha ez akadályba ütközik, a a talaj spontán kizöldelését célszerű megengedni. miniatűr akkumulátor lát el villanyárammal. A lámpa alig nagyobb egy Gamma-öngyújtónál, a hozzávaló áramforrás kabátgomb nagyságú. Az akkumulátor élettartama igen hosszú, mert ha kimerül, házilag a hálózati árammal könnyen fel lehet tölteni. Ha a lámpa csatlakozó villáit éjszakára a hálózati áramba kapcsolják, reggelre ismét teljes erővel működik az akkumulátor, a töltés szinte ingyenes, mert az apró energiatelep egy éjszaka alatt olyan kevés áramot fogyaszt, hogy azt a villanyóra mérőszerkezete nem is érzékeli. A gombakkumulátort, amely három volt feszültségű áramot szolgáltat, csak körülbelül száz töltés után kell kicserélni. Üzemi, falusi és egyetemi KISZ-szervezetek segítik a pedagógusképzést Gyakorlati munkán a tanárjelöltek rási és üzemi KlSZ-szerveze- tek évről évre, megfelelő számú hallgatót küldenek a pedagógusképző intézetekbe. Lehetőleg olyan fiatalokat, akik egy-két évet munkában töltöttek, s érdeklődnek a tanári pálya iránt. A KISZ-szervezetek az illetékes tanácsi szerveknek s az üzemek, az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek vezetőinek javasolják: alapítsanak társadalmi ösztöndíjakat, s az arra rátermett fiatalokat ösztöndíjas hallgatókként küldjék el a tanárképző intézményekbe. Ezek a fiatalok vállalják, hogy tanulmányaik befejezése után visszatérnek falujukba, tanítani. A fővárosban a kerületi, vidéken pedig a megyei KISZ- bizottságok mellett már dolgoznak azok a társadalmi aktívák, akik a pedagóguspályát választó munkás- és parasztfiatalokat nyilvántartják. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem KlSZ-szerveze- tei a középiskolás, az üzemi és falusi KISZ-szervezetekkel együttesen, jelentős segítséget nyújtanak a bölcsészkaron tanuló hallgatóknak. Az idei tanévben mintegy 100 hallgató végez gyakorlati munkát a közép- és általános iskolákban. Szabad idejükben részt vesznek az iskolai KXSZ-szervezet, illetve az úttörőcsapatok munkájában. A nyári szünidőben több hallgatót küldenek vidékre, úgynevezett népművelési gyakorlatra. Ezek a fiatalok néhány hetet töltenek majd egy-egy faluban, állami gazdaságban, termelőszövetkezetben, ismerkednek a falu életével, tanulmányozzák a szocialista mezőgazdaság fejlődését, s eközben előadásokat tartanak a falusi fiataloknak, s részt vesznek a KISZ, illetve az úttörőcsapatok munkájában is. Meghívnak az egyetemre idősebb, több évtizedes gyakorlattal rendelkező pedagógusokat, akik elmondják tapasztalataikat, * beszélnek a fiataloknak a tanári pálya szépségeiről. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektori hivatala és KISZ-bizottsága tervezi, hogy az idei tapasztalatokat felhasználva, a jövő tanévtől kezdve a harmadéves egyetemistáknak kötelezővé teszik a gyakorlati munkát, a negyedéveseknek pedig a nyári népművelési gyakorlatot. Az egyetem tantervét ennek megfelelően átalakítanák, illetve a gyakorlati munkára elegendő szabad időt biztosítanak. (MTI) Nagy vita egy kis hídról A csepeli Duna-ág két egymással szemben fekvő községét, Taksonyt és Szigetszent- miklóst kompjárat köti össze. Tavasztól késő őszig, míg csak be nem áll a Duna, ott zakatol a két part között, hord- ja-viszi a kocsikat és a gyalogosokat. Ez az eddig jólbevált rendszer a jelek szerint csődöt mond. Nem azért, mert a Dunával történt valami baj és nem is azért, mert megszűnt a kompjárat. Csupán egy elhanyagolt sáros út és egy végső óráit élő híd miatt, amely a szigetszentmiklósi kompkikötő és hajóállomás megközelítését szinte lehetetlenné teszi. A műúttól* rövid utcácska vezet a Dunaparthoz. Ez az utca azonban, amilyen széles, olyan sáros. Kocsival, autóval járhatatlan. És mégis, nagy forgalmat kell hogy lebonyolítson, lévén a komp egyetlen megközelítő útja. Az utcácska egyenes folytatása az a bizonyos fahíd, amely ma már csak kegyeletből viseli ezt a nevet. csinak visz itt el az útja. Ahhoz feltétlenül két ember kell. Egy aki a járművet vezeti, egy pedig aki a kerekeik előtt a gerendákat igazítja. A tanácsoknak, alsóbb és felsőbb szinten egyaránt, sok gondot okozott már, miképpen lehetne a problémát gazdaságosan megoldani. Van olyan vélekedés, hogy a hidat le kell bontani és a keskeny Du- na-ágat az utak rendezésekor fennmaradó földdel betömni. Ez azonban nem valósítható meg, mert elzárná a víz természetes mozgását, s ez később újabb bajok forrása lehetne. Mások viszont azzal az elgondolással javasolják a híd lebontását, hogy nincs rá szükség. A taksonyiak inkább használják a vasutat és vonattal jönnek át az autógyári vashídon. A szigetszentmikló- siak meg úgy sem járnak át Taksonyba. Ezt az érvet egyetlen mondattal lehet megcáfolni. Ha lebontják a hidat, a hajóállomást igénybevevők újkori Mózesként Se korlátja, se pallója. “áraz lábbal kelnek át Jól a talpa alá nézzen az, aki csak gyalogosan is át akar menni rajta! Hát még ha koa Duna-ágon? Mielőtt, a harmadik és legéletképesebb javaslatot ismertetnénk, el kell mondani, hogy a híd és az utak teljes rendbehozatala több mint 200 000 forintba kerülne. A harmadik elképzelés ezek előrebocsátásával az, hogy a kompjáratot (amely eddig átlósan szelte át a vizet), újra egyenesen kell járatni, úgy, ahogy évtizedekig járt. Iigy a S-A?.e*s.?en*m'ki0si kikötője kő- rulbelül 100 méterrel lejjebb esne, nem a szigeten, hanem a parton lenne, ahonnan szintén vezet fel út a betonhoz. Itt bonyolódhatna le a kocsiforgalom, míg a mostani vitás utat a tanacs rendbehozatná, szilárdan felsalakoztatná. A rozoga fahidat pedig lebontanák, az ép faanyagot felhasználnák egy újabb kisebb méretű gyaloghíd építésére. Mindennek költsége nem haladná meg az ötvenezer forintot, azt a keretet, mely a tanácsnak e célra rendelkezésére áll. A helyszíni szóm le után a községi és megyei tanács átiratban fordult a Pest megyei Kishajózási Vállalatihoz, tegye meg észrevételét a kompkikötő új elhelyezéséről. Az ezzel kapcsolatos költségeket (a levezető út rendbehozatalát, nádvágást, medermélyítést) a tanácsok vállalták. Döntés még nincs, de a jelekből ítélve nem is születik meg oly könnyen. A Kishajózási Vállalat ugyanis sietett válaszolni és különböző műszaki indokokra támaszkodva kijelenteni, a kompjáratot csakis a jelenlegi útvonalon és körülmények kötött tudja biztosítani. A he'yi tanács és a lakosság ezt a vá- ;laszt csodálkozással fogadta, ; hiszen még a nagyapjuk is jó) I emlékszik rá, a múltban a komp kizárólag a javasolt útvonalon közlekedett. Olyany- nyira, hogy a régi révész kőháza még ma is ott áll a parton. Január van. Egyik napról a másikra befagyhat a Duna. a sarat megfoghatja a hideg. így a probléma rövid ideg megszűnik probléma lenni. De szerencsére minden télre tavasz jön és akkor ismét derékig sárosak lesznek az utak. A hó és a jég újabb deszkákat korhaszt ki a régi hídból, még több lyuk tátong majd rajta. De szép is lenne, ha az illetékesek ezt nem várnák meg! Komáromi Magda ra. így hát Dibelius, a felsőbb- ségi kérdések szakértője mélységes undorral tollat vesz kezébe, értekezést ír „A felsőbb- ség” címmel, kinyomtatja, széthordatja az országban és igen szemléletesen levonván a keresztények számára adódó következtetéseket, imigyen tesz különbséget a bonni és az NDK-felsőbbség között: „Ha a szabad világban egy útjelző táblára bukkanok, amely előírja, hogy legfeljebb 15 kilométeres sebességgel haladhatok, úgy minden további nélkül ehhez igazodom . .. Ha megszegem ezt az előírást, mint kereszténynek, rossz lesz a lelkiismeretem .. Ez az egyik, a bonni oldala a Dibelius-féle bibliamagyarázatnak. Ez pedig a másik, az NDK-oldala: „Ha azonban ugyanezt a táblát az NDK egy autóútján látom... számomra semmi kötelező erővel nem fog bírni ilyen tilalom... Ha aztán feltartóztatnak gyorshajtás miatt, csendesen megfizetem a tíz márka bírságot, a lelkiismeretem azonban teljesen mentes marad minden bűntudattól!” Rajta tehát keresztény hittestvéreink, 120 kilométeres sebességigei az útmenti fáknak! Amit az NDK-álkim elrendel, nem kötelező líerr Dibelius alattvalóinak. Minthogy azonban logikus, hogy ez nemcsak a közlekedési szabályokra érvényes, ebből valósággal beláthatatlan és módfelett meglepő következtetések adódnak. A dibeliánusok nem fognak ezentúl elismerni semmi árcsökkentést az NDK- ban. ők továbbra is a korábbi árakat fizetik ra’d t-" ’ónak a b- - ről is, mit sem törődnek azzal, hogy a hétéves terv so- í rán emelkedik a televíziós ké- ; szülékek és hűtőszekrények j termelése, undorral utasítják j majd el az 500 márkás szülési segélyt és vonakodnak j igénybe venni a vasúti kedvezményt, ha szabadságra utaznak. Az egyházi hatóságok felháborodással vetik majd el a templomok építésére fizetett milliós állami hozzájárulásokat. És ha végül az NDK alkotmányában biztosított vallásszabadságot, zavartalan vallásgyakorlatot í és a vallási közösségek ön- ; kormányzatát épp úgy elis- i merik, mint az NDK többi : polgára, akkor Herr Dibe- : lius felsőbbségkígyója a saját ; farkába harapott. Idáig azonban mégsem juthatnak a dolgok, mert a felsőbbségi szakértő végül — : bár inkább pályatársainak és | hittestvéreinek sűrű tiltako- ; zására, semmint az isteni vi- : lágosság hatására — szé- gye-^emre visszavonta írása* (A berlini Eulenspiegelből) : Fejjel a falnak — százhúsz kilométeres sebességgel % Ha az ember igazi szakértő felsőbbségi kérdésekben és ^ még püspök is hozzá, manap- £ ság nincs könnyű dolga. Herr £ Dibelius berlini evangélikus í egyházfő tudna erről beszélni. y Huszonhét esztendeje még £ viszonylag egyszerű volt a ^ helyzete. Elment Potsdamba, ^ felöltötte talárját és Führerjé- ^ nek színe előtt áldást könyör- £ gött az égtől az újdonsült ^ Ezeréves Birodalomra. Elvég- ^ re a náci állam „felsőbbség” ^ volt. £ Azok voltak csak az idők! ^ Ma már jóval bonyolultabb a ^ tényállás. No, a bonni állam — ^ ott egészen világos a helyzet: ^ az éppen a Dibelius szájaíze ^ szerinti felsőbbség, amelynek £ vezetői közt számos egykori jó ^ ismerősét megtalálhatja és ^ amelynek politikájáról a kom- < munisták meg a bibliától el- ? pártolt keresztény társutasaik í egyre állítják, hogy katasztró- ^ fába vezet. Ez a bonni felsőbb- ^ ség Krisztus alattvalója, ezt ? támogatja és ezért imádkozik Dibelius. Korántsem érvényes azon- ,f ban ez az úgynevezett NDKA katonás rendben sorakozó köszörűgépek egyike mellett beszélgettünk vele- Külsőre épp olyan, mint a többi „meglett családanya”, s épp olyan munkaruhát visel, mint a többiek, a haját is úgy köti hátra, mint a többi munkásasszony a műhelyben. A gépe is úgy forog, mint a többieké, és a keze is ugyanolyan ügyes. Vagy mégsem? — Állandóan 115—120 százalék körül teljesít. Néhány hónapban volt csak selejt- je. az is mindössze pár tizeid. Nemcsak a saját eredménye érdekli, hanem az egész műhelyé, sőt a gyáré is — mondta róla Kandó Bertalan üzemvezető. S mit mond ő? — Április 20-án lesz két éve, hogy a gyárba kerültem. Ha el kellene mennem, bizonv rosszul esne. Pedig azelőtt nagyon féltem a gyártól, ha rágondoltam, szinte a hideg rázott. Tudja, a háztartásban mindent másképp lát az ember. Közösségben csak akkor dolgoztam, amikor idénymunkára jártam az állami gazdaságba. Ekkor ismét hozzánk lépett az üzem vezetője: — Kérem, azt is tessék róla megírni, hogy már önállóan el tudja végezni a gép beállítását is — mondta, aztán ismét magunkra hagyott bennünket. Kecskés Józsefné —, így hívják —, a Diósdi Csapáigy- gyár köszöni se. alig észrevehetően elpirult, s vizsgálni kezdett valamit a gépen, pedig az kezes bárányként csiszolta eevik csaoágvgvűrű felületét a másik után. A szikracsóvák fénye egy-egy pillanatra barna arcára vetődött, kiemelve a gép fölé hajló asszony vonásait. Meethuzott egy kapcsolókart, s újjal cserélte ki a már kész darabot. Aztán, mintha a gépnek mondaná, szólt: __ Kifigyeli az ember, mit c Mraál a beállító, aztan már nem nehéz utána csinálni. Az új szikracsóvát nézve folytatta: __ A gyárba azért jön az e mber, hogy dolgozzon, nem azért, hogy azt lesse, mikor telik le a nyolc óra. Sohasem szoktam ellődörögni a géptől. A tanítványaimat is mindig erre intem. Fogott is rajtuk a szó. Vagy tízet tanítottam már, de mind megállja a helyét. S hogy bizonyítsa, amit az imént mondott, eigy-két de- kádlapot vett elő. — Nézze, állásérám egy sincs. Selejtet sem csináltam. Valóban, a papír is ezt mutatja. — Mi a titka? — faggattam tovább. — Ha azt mondom, minden percet kihasználok, ezzel nem sokat mondtam. Mondjam azt, hogy szívügyemnek tartom a munkát? Ezt talán elhiszi. Inkább csak annyit mondok, hogy képes vagyok nem enni, de a teljesítménynek meg kell lenni. Meg aztán a versenyben sem szeretnék elmaradni. November 7-re is volt verseny. 147 százalékot értem el. — Hát a selejt? — Az ember a gép „húzásáról” megérzi, ha rossz az anyag. Én ilyenkor megállók. Akárhogy mondják is, hogy csináljam, nem csinálom. Volt már ilyen vitám, a végén mégis nekem lett igazam. Senkinek a kedvéért sem csinálok a vállalatnak dupla költséget, mert ha valami selejt, azt ki kell javítani, persze, ha lehet. Ha nem, akkor meg el kell dobni az egészet és kárba veszett az addigi munka. A keresetét is pontosan szá- montartja. így beszélt erről: — Amióta a gyárban vagyok, 1514 forint veit a legkevesebb keresetem, de 1700-ra is felment már.
