Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
1 1961. JANUAR 1, VASÄRNAP «Sl MFC kJCÍvUíH Gondosan, alaposan A termelőszövetkezeti tervkészítő bizottságok feladatairól Az MSZMP Központi Bizottsága és az országgyűlés amellett foglalt állást, hogy ezen a télen a mezőgazdaság szocialista átszervezését lényegében be kell fejezni. Ezekben a hetekben sok új .tsz alakult, azért a szakembereknek, akik az 1961. évre szóló termelési terveket most készítik, a jövedelmező gazdálkodás és anyagi megerősödés érdekében, jól átgondolt, reális terveket kell készíteniük. Alaposan fel kell mérniük a meglévő természeti adottságokban rejlő erőforrásokat, a várható eredményeket és szükségleteket. Az éves gazdasági tervnek általában híven kell tükröznie a termelés minden ágazatát, a munkaszervezést és költségvetést. De az. általános szempontokon kívül nagy gondot kell fordítani arra, hogy az új tsz-ek árutermelése se csökkenjen, hanem az előző évekhez viszonyítva emelkedjen ahhoz képest, amilyen az újonnan belépett tagok egyéni gazdálkodása idején volt. Ezt lényegesen elősegíti, ha a tsz-gazdaságoklnin a termelést bizonyos mértékben specializálják. Vagyis, ha nem túlzottan sok növényféleséget termesztenek és nem sok , állatfajtát tenyésztenek, vagy tartanak, azaz nein aprózzák fel a termelést. Törekedni kell tehát a nagyüzemi gazdálkodás kialakítására a növénytermesztésben és' az állattenyésztésben is, mert az nagymértékben elősegíti az önköltség csökkentését és ellensúlyozza a munkaerőhiányt. 4. megyei tanács mezőgazdasági osztálya által meg- a ott kerejszárppkat,,, g járási mezőgazdasági osztályok a helyi1•'-'figy‘abttib<S. vételével bontják le a tsz- ekre.. Rendkívül fontos, hegy a tervkészítésbe a szakemberek a legtapasztaltabb, újonnan belépett tagokat vonják be, akik a község termelési viszonyait alaposan ismerik, egyéni gazda korukban is jól megálltak helyüket a mező- gazdasági munkában, közreműködtek a falu mezőgazdasági kultúrájának kialakításában és szorgalmukkal a lakosság elismerését érdemelték ki. A tervkészítésnél figyelemmel kell lenni a vidék uralkodó mezőgazdasági kultúrá- ; jóra, a hagyományos táj tér- ; medésre.. Ez aet jelenti, hogy \ ha valamely vidéfanak tér- \ mészeti adottságai (éghajlat, ( talaj, domborzat, víz stb.) va- \ lamely növény sikeres tér- j mesztásére alkalmasak, ak- \ kor az illető növény azon a j tájon nagyobb termésátlaggal í és jobb minőségben tenne!- \ heíő, mint olyan vidéken, j ahol ehhez a természeti adott- \ ságok kevésbé megfelelőek. í • Előbbi esetben a termelés jö- \ védelmező, utóbbi esetben ! azonban nem kifizetődő, j Pest megye területén a ku-! korica, burgonya, cukorrépa, < paradicsom, paprika, dinnye í és a káposztafélék mind í ma ínyiségileg, mind minő- \ ségileg j<51 teremnek. ! Ezért bátran használják < ki a lehetőségeket és a jól ; termő növényféleségeket j nagyüzemi módon ter- j meljék, azokat a nép- j gazdaság igényeinek meg- ! . felelően állítsák bé a í tervbe. Ezáltal nagyobb értékű ter- I més-t érnek el, növelik a jö- í vedelmet és biztosítják a ; rendszeres munkaegységtelő- j leg osztását is a tagok szá-1 mára. Megyénk természeti i adottságai a szőlő- és gyű- i mölcstermesztésre szintén | igen kedvezőek, de mivel azok túlnyomórészt szórvány- területként kerültek be a szövetkezetbe, azért egyelőre a gépi művelésre nem nagyon alkalmasak. A szórvány szőlőterületeket leghelyesebb az eredményessági munkaegység alapján megművelésre a tagoknak kiadni. Természetesen vigyázni kell ari-a, hogy ez csak oly mértékben történjen, hogy az illető tagokat eí ne vonja egyéb területek megművelésétől. Az elkövetkező évtizedben e/en a téren is nagy feladat vár a tsz-ekre, mert a szőlő- és gyümölcsös területeiket nagyüzemi módra kell áttelepíteni, hogy azután minden munkát géppel végezhessenek. A tsz-eknek tehát arra kell törekedniük, hogy ott, ahol az egyes növények kát. holdanként! termésátlaga hosszú éveken 'át meghaladja az országos átlagot és azok minősége is jó, ott a jövedelmezőség és versenyképesség fokozása érdekében a növényeknek vetésterületi arányát növeljék, a kevésbé jól termelhető növényeket pedig ne erőltessék. A tsz-ek vagyonosodásának egyik legbiztosabb alapja az állattenyésztés, amely az is- tállótrágya-termelés útján a talajerő-visszapótlást és a jövedelmező növénytermesztést segíti elő. Ezenkívül az állatok és állati termékek értékesítése révén állandó pénzforrást jelent. Hangsúlyozni kell tehát az állattenyésztés fejlesztésének szükségességét, azonban itt nem kell szétforgácsolni az erőket, Iranern a legjobban bevált 2—3 állatfajtára kell a súly' helyezni, a helyi viszonyoknak megfelelően és a népgazdaság érdekeit szem élőt* tartva. Ott, ahol az adottságok megfelelőek, a szarvasmarha -. vagy sertéstenyésztést kell kialakítani. Ahol pedig nagyobb kiterjedésű legelők állnak rendelkezésre, a juhtenyésztést sem szabad elhanyagolni, mert az, a bőséges istállótrágya-termeléser kívül, értékes gyapjú-, tei-. hús- és sajthozamával tűnik ki és hoz nagy jövedelmet. Az állattenyésztés fejlesztésével arányban álló takarmánytermesztésre azonban igen nagy gondot kell fordítani. A termelőszövetkezetek rohamos fejlődésével a gépesítés még nem tartott lépést. Azárt a, lovas igaerőt úgy kell kialakítani, hogy 25—30 kát. hold szántóra egy fogat jusson, mert a ló igaereje a gazdaságban ez idő szerint még nem nélkülözhető. Fehér Aladár agrármérnök 17/ év — nagyobb eredmények Ötvenholdas gépesített szőlőtelep — Negyven hold gyümölcsöst telepítenek A vezetőség átlagos életkora: 29 év TESTVÉRI SEGÍTSÉG A megye termelőszövetkezetei egyre gyakrabban nyújtanak egymásnak testvéri segítséget. Az acsai Aranykalász Tsz például takarmányrépát ad cserébe sörárpáért a gal- gagyörki Uj Élet Tsz-nek. A teli zsákokkal megrakott vontató alig tudja értékes terhét kihúzni a vendégniarasz- taló sárból, az acsai tsz raktára előtt. (Csekő felv.) Kevesen akadnak, akik nem Ismerik a csemöiek hírét. A csemői homoki borok nevet, rangot szereztek, nemcsak a megyében, az országban, hanem határainkon túl is. Tegnap bizonyára sokan koccintottak és sokan köszöntötték az új esztendőt egy-egy pohár zamatos csemői borral. Talán eszükbe jutott az is, kik termelik, s vajon a csemői tsz-ek tudnak-e jövőre és máskor is annyi bort termelni, mint korábban az egyéni ! gazdák. Erről beszélgettünk a napokban a csemői Szabad Föld Tsz főagronómusával, Boczér Józseffel és Bácskái János párttitkárral. — Azzal, hogy Csemő termelőszövetkezeti község lett, még inkább emelkedni fog a csemői borok híre-neve — mondotta a íőagronómus. — Szövetkezetünk 581 hold szőlőt gondoz, a háztáji területekkel együtt. A termelés a vártnál gyengébb volt, ebben nagy része van a mostoha időjárásnak. Mi azt akarjuk, hogy jövőre és az azt követő években egyenletesen dolgozzunk, s ha nem is rekordtermést, de minden évben legalább közepes termést szedjünk le. — Hogyan kívánják ezt elérni? — Szálvesszős művelést alkalmazunk, s akkor az ideihez hasonló időjárás esetén is a mostani 14 és fél mázsa helyett legalább 25 mázsa szőlőt akarunk, illetőleg fogunk szüretelni holdanként. — Az akarat azonban nem mindig elegendő. Gondolom, ezenkívül valami mást is tesznek? — Természetesen. Legfontosabb feladatunk, hogy rendszeresen pótoljuk, illetve növeljük a föld termőerejét. Terveink szerint háromévenként trágyázzuk meg földjeinket, holdanként 200 mázsa szervestrágyáva^ — A csemői tsz-ek egyike sem foglalkozik nagyobb méretű állattenyésztéssel. Nem tesz könnyű dolog ilyen sok trágyát előteremteni. — Mi ezt a nagy gondot is j megoldjuk valahogy. Az ősz- I szel 28 ezer mázsa trágyát I szórtunk ki földjeinkre. Ame- j Jyik rész nem kapott szerves- I trágyát, arra holdanként 200 1 kiló vegyes műtrágyát adtunk és mindkettőt 35 centiméter melyre bedolgoztuk a talajba. — Nemcsak a szőlős területeket trágyázzuk, hanem az egyéb növénytermelő területeinket is — szól közbe Bácskái eivtárs, a párttitkár. — Erre a célra az ősszel 14 ezer mázsa szervestrágyát használtunk fel, ez mintegy 168 holdra volt elegendő. Azoknak a növényeknek a területét trágyáztuk, amelyeken a hozamokat, a több évi átlag figyelembevételével, emelni akarjuk. — Amit ebben a tsz-ben terveznek, több éve működő tsz-nek is dicséretére válik. — Mi egyéves tsz vagyunk — felelte a párttitkár. — Most lesz első zárszámadásunk. Ez az év sikeresnek mondható, noha jégkárunk is volt. az időjárás sem kedvezett, későn kezdtük a munkát, emellett csaknem nyolcszázezer forint értékű saját erejű', beruházást is végeztünk. — Akkor bizonyára kevés szőlőt szüreteltek. — Az idén 5700 mázsa szőlőt dolgoztunk fel, kisüzemi módon. Van Budapesten négy, vidéken három italboltunk, ezek mintegy 1100 hektó bort adnak el — válaszolta kis gondolkodás után a ‘főmező- gazdász. — Jövőre feldolgozó üzemet létesítünk, ahol — gépesítéssel — 8 ezer mázsa szőlőt tudunk négy hét alatt feldolgozni. Tervünk, hogy három éven belül kialakítunk egy ötven- holdas gépi művelésre alkalmas szőlőtáblát. Az idén például tíz hold ezerjót és Izsáki sáríehéret telepítettünk, de már nagyüzemi művelésre alkalmas módon, 140x100-as sortávolságra, hektáros táblákon. kordon-művelésre alkalmasan. — További terveik? — Az új évben nagyobb eredményeket akarunk < elérni. Minden évben kivágjuk a több évtizedes szőlőket, mintegy hat-tíz holdat és ennek két-háromszorosát telepítjük újra, de mint mondottam, nagyüzemi művelésre alkalmas módon. — Mi lesz a sok köztes gyümölcsfával? — Jelenleg elhanyagolt szórvány gyümölcsöseink vannak, kevés bennük az igazán jó fa. Nyolc tagú, hozzáértő brigádot alakítottunk ki, akik végzik a fák metszését és rendszeresen permeteznek, főleg gépekkel. A gépesített szőlőművelés nem tűri a köztes gyümölcsfákat. A kialakítandó nagyüzemi szőlőtelepeken azonban helyet kapnak a gyümölcsfák is, a tiat- lizenkét méter széles útsá- vokban. Ez azt is jelenti, hegy még több gyümölcsfánk lesz, mint jelenleg és azokat gépekkel tudjuk művelni. Terveink szerint 1962-ig negyven . hold gyümölcsöst telepítünk ilyen módon. — Bírják-e erővel? — Szövetkezetünket a fiatalok tsz-ének is nevezhetnénk — szólt mosolyogva a két vezető. — A vezetőség átlagos életkora például 29 év. Tagjaink között is igen sok a fiatal, akik nemcsak fiatalok, de rendszeresen ki is veszik részüket a munkából. Jövőre még inkább számítunk a családtagok segítségére is. Ösztönzőbb jövedelemelosztási módszert dolgozunk ki, amely érdekeltebbé teszi a tagot és családtagjait is a többtermelésben, a nagyobb eredmények. elérésében. A. munkaegységekre előleget jövőre is havonta adunk, az ideihez hasonlóan 14—15 forintot. — Végezetül még egy kérdés: felkészültek-e a zárszámadásra? — Minden készen áll, időben végzünk. Munkaegységenként 35 forintot terveztünk, de ennél többet osztunk, ami a mi esetünkben, kezdő, fiatal tsz-nél, nem csekélység. Csekő Ágoston Százhúsz vagon káposztát tárol az inárcsi Március 21 Tsz Az inárcsi Március 21 Termelőszövetkezet idei káposztatermését csaknem teljes egészében saját területén’ tárolja, . ,a MÉK-kel kötött szer-: ződés alapján. Ez igen kitűnő üzlet. Ha ugyanis a tsz most adná el a káposztát, aminek termelésére szerződést kötött, kilójáért 14—20 fillért kapna. Ha viszont vállalják — mint ahogy vállalták —, hogy januári és februári szállításra saját erejükből, tsz-ük területén tárolják a káposztát. akkor annak minden kilójáért, a szerződés értelmében most, a tárolás kezdetekor 72 fillért, átadáskor pedig további 23 fillért, összesen. tehát egy forintot kapna*. Móricz Zsigmond és a termelőszövetkezeti mozgalom író, akkori felismerését nem ötvözte bele semminő szocialista-realista műbe, ahogy ezt némelyek utólag előszeretettel felróják neki — riportjai félreérthetetlen tanúbizonyságok hovatartozásáról a félbemaradt történelmi fordulón. Első irodalmi sikereitől kezdve, amikor már országos hírűvé vált, egészen haláláig — 1910 és 1942 között —, három évtizeden át programszerűen járta, „gyalogolta" az országot. Az a vágy fűtötte, hogy közvetlen tapasztalásból ismerje meg a magyar valóságot. Ezért válhatott Móricz Zsigmond az első magyar proletárforradalom hű krónikásává. A Tanácsköztársaság az „ütött-esett” nép felemelkedése módját, ha akkor még csak rövid időre is, de megvillantotta. S tagadhatatlan, hogy benne sem aludt ki az a fény, mint ahogy a nép lelkében sem. az utána következő évtizedekben. Még 1940-ben is ezt írja: „A magyar név lelke alszik, de él. S ne felejtsük, hogy a leghosszabb álom után. is — egy pillanat alatt történik az ébredés.” Egy pillanat — egy újabb forradalom szavára. Már 1917-ben. egy hajókirándulásról szóló riportjában érzékelteti az idők eljövetelét. „Itt van éppen a bökkenő: a tulajdon szentsége elvesztette régi presztízsét... egy lépés van hátra, az, hogy osztozzunk.” A forradalom alatt is kezébe veszi országjáró botját, s zsebében kockás kis jegyzetfüzettel látogatja a falvakat, szocialista népköröket, részt vesz nemzeti tanácsi ülésen, megfordul minden olyan helyen, ahol szemtől-szemben találkozhat az igazsággal. Osztják a földet a nincstelenek között: egyszerű embereket és agitátorokat egyaránt kérdésekkel ostromol: Ki kapjon földet? Az is, aki részeges? ... Mi legyen a megváltás ára? ... S „Vasfejű kunok között” című Írásában bölcs parasztok véleményét közli: „Én megfizettem az árát. öt esztendeig ontottam a véremet. Ha ők ezer évig éltek: most már én is megérdem- lem-r Egy másik: „A magyar föld a koronáé volt. A király a koronát föltette a fejére, arra volt ráaggatva minden főd. minden birtok ott lógott rajta... Most nincs király, nincs korona! A föld ittmaradt a népnek: a mienk az!... mert eddig se vöt a koronáé, csak ráagg attak. Azért szakadt le róla, Nyilvánvaló, miféle veszélytől tartott: a semmi után — az évezredes semmi után — a tulajdon meggyökeresedik a lélekben, gondolkozásban, nehéz lesz újra megszüntetni még a nagyobb boldogulás ígérete ellenére is. Később, a társulás ilyesféle belső akadályokba ütközhet. Ö igazán ismerte a paraszti lélek rugóit! Lelkesebben ír a dunántúli módszerről, ahol a megyék lakosságának nagyobb része az uradalmakon lakott. Majd másutt hozzáteszi: „El fog azonban jönni az idő hamarosan, hogy a kisgazdák maguk fogják kérni, hogy á birtokukkal bocsátkozhassanak a szövetkezetekbe. Majd ha látni fogják, hogy a szövetkezeti tagok, akik nekik mindig koldusok voltak, jobj ban élnek, mint ők, szebb és egészségesebb lesz a lakásuk, lesz fürdőszobájuk és villanyvilágításuk, lesz ruhájuk, ellátásuk, kaszinójuk, újságjuk, könyvük, iskolájuk ...” Móricz Zsigmond, a népe sorsáért felelősségét érző író hangja ez, aki a nagy történelmi pillanatban rögtön felismerte, mi a teendő. A különös csak az, hogy ezek az írások olcsó, népszerű kiadásban még nem láttak napvilágot, pedig minden bizonnyal hasznos segítőeszköz lehetne egy ilyen füzet a népnevelésben falun, hogy a parasztság még inkább higgyen a szövetkezeti gazdálkodás, „az igazi boldog és emberi élet” útjában.' Dékány Kálmán Mentsetek meg a füveket s megmentitek a nemzetet! Ezzel a felkiáltással fejezi be az író egyik, 1935-ben, Az Est című lapban megjelent riportját. De mintha kimondatlanul mindig is magában hordta volna, előtte is, utána is. így tűnik armak, aki fojtott szenvedélyű írásait olvasgatja a magyarság, különösen a falvak, a mezőgazdasági proletárok sorsproblémáiról, három évtizeden át tartó országjárása során. A kiáltás bízvást lehetne jelképes értelmű. Ma, nem ebben a formában, ;de ismét a mezőgazdaság felilendítése került előtérbe, lé- : nyegesen más viszonyok kö- i zött. Egyrészt: létrejött és biztosított az a politikai-gazda- j.sági alap, a munkáshatalom, : amely a megoldás lehetőségét íméhében rejti, másrészt: im- ímár nem nincstelenek, kiégett I „füvek” dolgáról van szó, ha- i nem emberségben történelmi- ; leg kielégített parasztságról, s ’azokról a módszerekről, esz- ; közökről és formákról, ame- jlyek a továbblépést a jó mód ; megteremtésére egyetemessé í tehetik. * J Eaért is érdemes feleleveníteni Móricz Zsigmond erre j vonatkozó gondolatait abból a (korszakból, amikor elérkezett- ínek látta ,.az idők teljességé”- í nek eljövetelét. , ; Móricz Zsigmond állásfoglalása az 1918—19-es magyar (forre',t>,""9k korában és ké- (sőbh^n is. orin volt. véletten- ' szerű. Habár, mint regény_ mert nem bírhatta el... Mi majd elbírjuk!” A somogyi termelőszövetkezetekről papírra vetett tapasztalatai kevéssé ismert gazdaságpolitikai éleslátását tükrözik, amikor összehasonlítja a földreform végrehajtásának kétféle módját az Alföldön és a Dunántúlon. Az előbbin ugyanis felparcellázták a birtokokat, s egyéni tudajdonba adták a nincsteleneknek, zselléreknek, cselédeknek: nem így a Dunántúlon. Ott többfelé meghagyták egytagban, berendezéssel, állatállománnyal együtt, „csu- 'pán” annyi változás történt, hogy az uraság helyett a birtok cselédei és alkalmazottai lettek a tulajdonosok, szövetkezeti alapon és mindenki végezte tovább a dolgát, szabad, egyenjogú társként. Világosan kitűnik, mire gondol: „Abban az időben már a termelőszövetkezetekben láttam a jövő gazdasági életének formáját, de az alföldi szegényemberek oly makacsul ragaszkodtak a kiparcellázott, betelekköny vezeti, magántulajdonba vett föld reménységéhez. hogy lehetetlennek találtam azt. hogy őket valaki meggyőzhesse a szövetkezeti termelés előnyeiről.”
