Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-08 / 7. szám
1961. JANUÁR 8, VASÁRNAP PEST IUEGVEI kfCMtm Csuka Zoltán: Csupaezüst téli vers Csupa csengő a világ Csillogó szép jégvirág, Csilingelő csengettyű, Csivitelő nyirettyű. Bokrok alatt ballagok, Föntről-lentről csillagok, Kristálytestük úgy ragyog, Hogy még én is ragyogok. Az ágakon vattásán, Csibepuha párnásan Ezüstforgács fehérük, Izzik a jég, úgy fénylik. Ezüst eresz, ezüst kút, Ezüst most a gyalogút, Még az ég is színezüst, A völgy is nagy ezüst üst. Szívemben száz ezüst húr Csendül-pendül bolondul, Mintha nem is ötven év Hintené rám ezüstjét. MŰTEREMBEN Jíép^ó, (itmmlág, t IP* : if\>- iS-:,. ff m V • < jjT' j! r { •*4 ~ í j Í c.... J Fekete Lajos: Betegemhez Őrződ az ágyat napok óta mint kotló cinke az odúját; kicsi madár, te énekstrófa, te mélytenger, te Ararát. A Pannónia filmstúdióban már szinkronizálják az El nem küldött levél című szovjet filmet, amelynek főszereplője a jelenleg hazánkban filmező Tatjana Szamojlova. Londonban bemutatták Howard Fost Spartacus című regényének amerikai filmváltozatát. A címszerepet Kirk Douglas játssza, Grachust Charles Laughton alakítja, Crassust pedig Laurence Olivier. Sophie Loren nemrég fe- "b jezte be a Moravia regény b nyomán készült Egy asszony b meg a lánya című olasz film b. forgatását. b Alessandro Blasetti olasz b filmrendező néhány munka- b társával Moszkvában, forgat- b ja az Én. szeretlek, te szeretsz 2 című film több jelenetét. V (Dániel Kornél rajza) Te... (No, de ezt már ki nem mondom.) hogyne, hogy megtudja a világ, te vagy az, aki előtt otthon a költő is haptákban áll... dulatuk elakadt, s álltak bénán, tehetetlenül. A hadnagy végigment a sor előtt, s egyiknek-másiknak intett, hogy lépjen hátra. Amikor a szőke lány elé ért, megállt. Alulról felfelé végignézett rajta, azután a szemébe. A lány elpirult: meglátta mezítelenségét a hadnagy szemüvegében. Halántéka kagylójából kélt a bíborlás, hogy végigfusson arcán, nyakán. — Beszél németül? — kérdezte a hadnagy. — Igen — rebbent a lány. — Neve? — Elsa Pranowsky. — Köszönöm — mondta a hadnagy, s továbblépett. Nem állította hátra, a sorban hagyta. Amikor végzett a szemlével, visszament a barakk árnyékává, s valamit jegyezgeteth Közben az őrmester megszámolta az elől, a sorban maradt foglyokat. Jelentette a hadnagynak: az bólintott, villogó szemüvege végigfutott a foglyokon: — Jobbról a negyediket — mondta, s irt tovább. — Az őrmester hátraléptette jobb szélen a neg'-'-dik foglyot. Erős csípejű, nagy darab asszony volt: elfogta a sírás, térdre vetette magát az őrmester előtt, átkulcsolta csizmáját, úgy könyörgött neki. — Mit akar? —• kérdezte az a tolmácsot. — A sorban szeretne maradni a családjával. — Ostoba! — legyintett az őrmester, s kilépett az asz- szony öleléséből. Visszament előző helyére, onnan adta ki a parancsot. A tolmács mondatról mondatra fordította: — Akik hátul állnak, öltözzenek fel!..: Munkaosztagba kerülnek ..., ott kapnak majd fürdőt s fertőtlenítést. A kiállítottak először nem értették a parancsot, bámultak egymásra meg a tolmácsra. De a nagy darab asszony hirtelen felugrott, a ruhacsomóhoz futott, s kezdte magára kapkodni öltözékét. Most már nem jajongott, hideglelősen mosolygott az őrmesterre. Felocsúdtak a többiek is, s néhány pillanat múlva Ott tolongtak körülötte. Túrták, hányták a ruhaneműt, rángatózó kézzel öltözködtek. Azután két géppisztolyos elvezette őket. Egyik-másik hátrafordult, visszaintegetett, de a sorból senki sem nézett feléjük mindenki a sötéten tátongó barakkajtót leste. Az őrmester köhhentett, s a tolmács a sor elejére állt: — Irány utánam! — mondta, azzal elindult befelé. A szőke lány a menet közepe táján haladt. Amikor az ajtó elé ért, a hadnagy odaszólt az őrmesternek, aki nem sokkal rá hangosan kiáltotta: — Elsa Pranowsky, austreten! A lány összerezzent s ijedten félreállt. Kérdőn nézett az őrmesterre, de az nem törődött tovább vele: terelte befelé a foglyokat. A hadnagy szemüvege hidegen villogott oda. Az utolsó asszony lépett a barakkba. A lány utána akart menni, de az őrmester visszahessentette. Állt hát riadt tanácstalanul, váltogatta mezítelen lábát a forró homokon, s nézett be a foglyokra. Szappant, törülközőt osztottak széjjel közöttük. Azután a tolmács és az őrök kijöttek: a to!'- ács lottyadt. kövér arca sárga volt, s futott az ajtóig, az őrök nyugodtak voltak és közömbösek. Bezárták az ajtót, az ablaktáblákat. Szorosan, csavarral, ahogy az óvóhelyeket szokták. Két őr a barakk háta mögé ment. Nem sokkal rá olyasmi hallatszott, mintha valahol mélyen rengene a föld, vagy odafent a végtelen űrben összefutott volna két csillag. A barakkajtó dongott, a falak remegtek, de csak néhány lélegzetnyit. Azután csend lett. Tompa, üres csend. A fenyő meglengett a szikkasztó szélben és felsuhogott. Az őrmester véglghúzta vörös pihés kezefejét az állán: — Fertig — mondta, majd intett a tolmácsnak. A tolmács vastag ajkát rágva, körülnézett, mintha keresett volna valakit, azután furcsa, kacsáző léptekkel elindult a barakk mögé. A szőke lány tekintete ide- oda ugrált közöttük: végül a hadnagyon állapodott meg. Nem látott vastag szemüvege mögé. de érezte — őt néz; Maga elé kapta a tenyeret s indult a ruhájáért. De íeléZola: Tisztes úriház című . ... . . 2 regényének filmváltozatában je billent egy géppisztoly; az í _ . „ _ ór ujjúval mutatta: zurück! áDan,eUe Darr,eux Játssza az Karszalagos foglyok jöttek \ egyik főszerepet. A filmet rö- elő a tolmáccsal. Kinyitották < videsen bemutatják filmszín- az ablaktáblákat és az ajtót. í házaink Nehéz, fojtó szag löködött a í szabadba. Odabent, a fürdő közepén, különös gúla emelkedett. Egymásba kapaszkodó karok, lábak; megfeszült, kicsavarodott derekak, csípők; hátraszegült, torz fejek. És a szemek tükrére ráfagyott a rémület, a tá- tott szájakba belefeketedett a végső üvöltés. Fent, az emberhegy tetején egy szikkadt testű öregember; fél keze az alatta görnyedő asszony haját markolja, a másik meg odameredt a mennyezetre, a szellőztető szájára... Ott hordták ki a hullákat a lány előtt. Amikor végeztek, a hadnagy magához intette: — Öltözzék fel, kérem' Velem jön! — s lüktető, savó kék szeme rámeredt összezá borzongó ölére. Másnap átlőtt fei;iel> hol~ tan találták meg ágyában a szemüveges hadnagyot. A szőke iány eltűnt. ,J»XXXXXVvVXXXXXvX%XVNXX\NXXNXvXXXV\XXXVXXXXSXX>XXXXXXX>XX\XXSXXNXXXNNXXVXXXXVXXXXXVXXXXVvXV‘:N'^ £ /V V®*8 02 aít° egy ala- £ csony növésű asszonyka ',f lép a szobába. Valami furcsa, £ megmagyarázhatatlan fájda. % lom ül az arcán. A második % mondat után leroskad a szék- í be és keserves zokogással bo- í rul az íróasztalra, i Így zokogni csak az édes- } anyák tudnak, amikor megér- \ zik fiuk elvesztését. A fiú, B. 5 F., ipari tanuló volt. Négy ; nappal ezelőtt kizárták az in- i lézetből. \ „Iskolakerülés, csavargás’’, í Ezt válaszolja az intézet igaz- í gatója, amikor telefonon ér- i deklődött. I — A fiú még nem töltötte í be a tizenhatodik életévét \ sem, jó gyerek volt, tisztelét- \ tudó. S egy idő óta mintha j kicserélték volna — mondja \ az anya, közben törölgeti ■ könnyes arcát. I Ma hajnalban közölte szü- \ leivel, hogy elutazik Pestre. \ Az asszony tiltakozott, az i apa kereken megtiltotta. Az : anyai ösztön furcsa, különös. í Mindig megérzi a vészt. Az •apának el kellett menni a hajnali vonattal. Rá egy félórára az asszony a külső ajtó csapódását hallotta. Hálóingben, fésületlenül, mezítláb kiszaladt a fia után, de a fiú akkor már lent futott az utca végén. A hajnali csöndben az állomásra sietők mindössze annyit látták, hogy egy anya a gyermeke után rohan és kétségbeesetten hívja vissza. Az állomás kivilágított épületéhez az asszony már nem mert odamerészkedni és kénytelen volt sírva visszamenni a december eleji hajnalon. Eddig a történet. Az 5819/1960-as gyámügyi akta. A fiúnál nem volt semmi pénz. A vonat befutott s a szemafárók zöld fényű jelzői mellett Budapest felé haladt, A, spjt .ßzqz, utas közt égy fiatalembert vitt jegy pélkül, akit nem tudott visz- szakozni egy kétségbeesett asszony hívó szava — aki nem vitt mást magával, csak a bőrkabátját, s talán valami furcsa nyugtalanságot a lelkében. M a újra találkoztam az asz- szonnyal. Már nem sírt, de a nyugtalanság még mindig ott volt az arcán. Zavart wwwwwwvwww I MEGYEI TÜKÖR \ h uózonnecj ij eclih órálan > Németh Emil: Ha márvány lennél... Ha márvány lennél, csókolnálak, simítanám hús bőrödet, ha csermely lennél, melléd ülnék, kezemre csorgatnám vized, ha álom lennél, benned élnék, s nem nyitnám álmom ajtaját, ha fecske lennél, rejtenélek, testem melege járna át. De forrongó vér fűti bőröd, folyam vagy, áradásra kész, valóság vagy, több mint az álom, szelídnek látszó és — merész. De ha nem tűz, csak szikra is vagy, hogy messze légy, az arra ok, szívem vidéke tűzveszélyes, ne közelíts, felrobbanok. Számos irodalmi mű film- változatával találkozhatunk majd a mozik műsorán a következő hónapokban. Januárban mutatják be a Karlovy Vary filmfesztivál nagydíjával kitüntetett Messzi utcát (Szerjózsa) Vera Panova regényének filmváltozatát. Szovjet—bolgár koprodukcióban készült Turgenyev: Napkelte előtt című regényének filmváltozata. Tolsztoj: Feltámadás című regényét nyugatnémet filmen láthatjuk. Ugyancsak a nyugatnémetek dolgozták fel Shaw: Warrenné mestersége című művét. A gyerekeknek pedig bizonyára sok örömet szerez majd a Grimm meséje nyomán készült Hamupipőke, Walt Disney egész estét betöltő rajzfilmje. N\\\\\\\\\\\\\V^>ÄV\V\>\\\Ä\\\V\\\\^^ Bokros János: Tűnődés Az esővel, mint ostorral suhint, amint az ablak üvegéhez ér, s kívül az utcán, ünnepi csendben vizet fodroz a karácsonyi szél. A szomszéd udvarából büszke jércék, s a kertből, amely véggel idedől, felfogott köténnyel kis menyecske siet a csapkodó eső elől. Parasztasszonyok földszínű ruhában kerülik a sarat ablakom alatt, templomba hívja őket a harangszó, arcuk barázdált, testük roskatag. Elnézem őket, üvegen keresztül, s elnézi itt a múltat a jelen, kicsit megértőn, kissé szánakozva múlton, templomon, papon, istenen, és magamon, mert bár tudom nagyon jól. hogy mese minden: szentek, istenek, a templomba — a lányokat megnézni — nagynéha én is elmegyek. A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\\\\\\\W mosoly, s valami hála tükröződött róla, hálás volt a gyámhatóságnak és a rendőrségnek, hogy visszakerült a fiú. Két nappal a történtek után már itthon volt. Az illetékesek most intézik el, hogy négyórás műszakba kerüljön, hogy dolgozhasson, hogy becsületes ember váljék belőle. Az ügyirat bekerül az irattárba. Miden remény megvan arra, hogy B. F. dolgozni fog és becsületes emberré válik. Ahogy e sorokat írom — szinte hallom a néhány nappal ezelőtt kétségbeesett asz- szony hangját: „Nincs nála pénz.’’, „Olyan társaságba kerül majd, akikkel lopni fog.’’, „Hol alszik majd?”, „Kik várják a főváros éjszakáiban?”, „Ha lehetne elvitetni zárt intézetbe.”, „Tizenöt évig neveltem, és most, tizenöt év után.. Elindulni Budapest éjszakai utcáin az anyai ösztönre hallgatva és megkeresni, hazahozni, kibékíteni saßt magával ... a zt hiszem, a huszonne- jrí gyedik órában történt az intézkedés. S azzal, hogy az 5819/1960-as akta lekerült az irattárba, úgy érzem, történt valami más is. Valami megnyugtató, jóleső intézkedés. Egy asszony, egy fiát féltő kétségbeesett anya nem állt egyedül, segítettek neki. Segítettek a megtévedt fiúnak i is. Idézem az Élet és Iroda. j lom december 2-i számának j c huliganizmusról írt utolsó j bekezdését: „Azt gondolom, itt az ide- ] je, hogy sajtónk kíméletlen és könyörtelen legyen a gaz- : dasági építő munka vámszedőivel, a bűnösen hanyagok- j kai és felelőtlenekkel szem- j ben. A , szocialista társada- \ lom, a szocialista ember ne- j vében példát statuáló intéz- \ kedésekre van szükség.” \ Valami ehhez hasonló tör- \ tént Gödöllőn, amikor a ha- \ tóságok elindultak, hogy egy í tizenöt éves megtévedt fia- \ tálembert visszahozzanak és j lehetőséget nyújtsanak áh- í hoz, hogy becsületes ember J legyen. j Ladányi István $ ^\\\\Vv\\\\\\\\\\\\\\\\\l BRIGITTE BARDOT-t rövidesen filmről is megismerheti a magyar közönség. Babette háborúba megy című filmjét mutatják majd be filmszínházaink.