Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-08 / 7. szám

1961. JANUÁR 8, VASÁRNAP PEST IUEGVEI kfCMtm Csuka Zoltán: Csupaezüst téli vers Csupa csengő a világ Csillogó szép jégvirág, Csilingelő csengettyű, Csivitelő nyirettyű. Bokrok alatt ballagok, Föntről-lentről csillagok, Kristálytestük úgy ragyog, Hogy még én is ragyogok. Az ágakon vattásán, Csibepuha párnásan Ezüstforgács fehérük, Izzik a jég, úgy fénylik. Ezüst eresz, ezüst kút, Ezüst most a gyalogút, Még az ég is színezüst, A völgy is nagy ezüst üst. Szívemben száz ezüst húr Csendül-pendül bolondul, Mintha nem is ötven év Hintené rám ezüstjét. MŰTEREMBEN Jíép^ó, (itmmlág, t IP* : if\>- iS-:,. ff m V • < jjT' j! r { •*4 ~ í j Í c.... J Fekete Lajos: Betegemhez Őrződ az ágyat napok óta mint kotló cinke az odúját; kicsi madár, te énekstrófa, te mélytenger, te Ararát. A Pannónia filmstúdióban már szinkronizálják az El nem küldött levél című szov­jet filmet, amelynek fősze­replője a jelenleg hazánkban filmező Tatjana Szamojlova. Londonban bemutatták Ho­ward Fost Spartacus című regényének amerikai filmvál­tozatát. A címszerepet Kirk Douglas játssza, Grachust Charles Laughton alakítja, Crassust pedig Laurence Oli­vier. Sophie Loren nemrég fe- "b jezte be a Moravia regény b nyomán készült Egy asszony b meg a lánya című olasz film b. forgatását. b Alessandro Blasetti olasz b filmrendező néhány munka- b társával Moszkvában, forgat- b ja az Én. szeretlek, te szeretsz 2 című film több jelenetét. V (Dániel Kornél rajza) Te... (No, de ezt már ki nem mondom.) hogyne, hogy megtudja a világ, te vagy az, aki előtt otthon a költő is haptákban áll... dulatuk elakadt, s álltak bé­nán, tehetetlenül. A hadnagy végigment a sor előtt, s egyiknek-másiknak in­tett, hogy lépjen hátra. Ami­kor a szőke lány elé ért, megállt. Alulról felfelé végig­nézett rajta, azután a szemé­be. A lány elpirult: meglátta mezítelenségét a hadnagy szemüvegében. Halántéka kagylójából kélt a bíborlás, hogy végigfusson arcán, nya­kán. — Beszél németül? — kér­dezte a hadnagy. — Igen — rebbent a lány. — Neve? — Elsa Pranowsky. — Köszönöm — mondta a hadnagy, s továbblépett. Nem állította hátra, a sorban hagy­ta. Amikor végzett a szemlével, visszament a barakk árnyéká­vá, s valamit jegyezgeteth Közben az őrmester meg­számolta az elől, a sorban maradt foglyokat. Jelentette a hadnagynak: az bólintott, villogó szemüvege végigfutott a foglyokon: — Jobbról a negyediket — mondta, s irt tovább. — Az őrmester hátraléptette jobb szélen a neg'-'-dik fog­lyot. Erős csípejű, nagy da­rab asszony volt: elfogta a sí­rás, térdre vetette magát az őrmester előtt, átkulcsolta csizmáját, úgy könyörgött ne­ki. — Mit akar? —• kérdezte az a tolmácsot. — A sorban szeretne ma­radni a családjával. — Ostoba! — legyintett az őrmester, s kilépett az asz- szony öleléséből. Visszament előző helyére, onnan adta ki a parancsot. A tolmács mon­datról mondatra fordította: — Akik hátul állnak, öltöz­zenek fel!..: Munkaosztagba kerülnek ..., ott kapnak majd fürdőt s fertőtlenítést. A kiállítottak először nem értették a parancsot, bámul­tak egymásra meg a tolmács­ra. De a nagy darab asszony hirtelen felugrott, a ruhacso­móhoz futott, s kezdte magára kapkodni öltözékét. Most már nem jajongott, hideglelősen mosolygott az őrmesterre. Felocsúdtak a többiek is, s néhány pillanat múlva Ott to­longtak körülötte. Túrták, hányták a ruhaneműt, ránga­tózó kézzel öltözködtek. Az­után két géppisztolyos elvezet­te őket. Egyik-másik hátra­fordult, visszaintegetett, de a sorból senki sem nézett felé­jük mindenki a sötéten táton­gó barakkajtót leste. Az őrmester köhhentett, s a tolmács a sor elejére állt: — Irány utánam! — mondta, azzal elindult befelé. A szőke lány a menet köze­pe táján haladt. Amikor az ajtó elé ért, a hadnagy oda­szólt az őrmesternek, aki nem sokkal rá hangosan kiáltotta: — Elsa Pranowsky, austre­ten! A lány összerezzent s ijed­ten félreállt. Kérdőn nézett az őrmesterre, de az nem törő­dött tovább vele: terelte befelé a foglyokat. A hadnagy szemüvege hide­gen villogott oda. Az utolsó asszony lépett a barakkba. A lány utána akart menni, de az őr­mester visszahessentette. Állt hát riadt tanácstalanul, vál­togatta mezítelen lábát a for­ró homokon, s nézett be a foglyokra. Szappant, törülkö­zőt osztottak széjjel közöttük. Azután a tolmács és az őrök kijöttek: a to!'- ács lottyadt. kövér arca sárga volt, s futott az ajtóig, az őrök nyugodtak voltak és közömbösek. Bezárták az ajtót, az ablak­táblákat. Szorosan, csavar­ral, ahogy az óvóhelyeket szokták. Két őr a barakk háta mögé ment. Nem sokkal rá olyasmi hallatszott, mintha valahol mélyen rengene a föld, vagy odafent a végtelen űrben összefutott volna két csillag. A barakkajtó dongott, a fa­lak remegtek, de csak néhány lélegzetnyit. Azután csend lett. Tompa, üres csend. A fenyő meglengett a szik­kasztó szélben és felsuhogott. Az őrmester véglghúzta vö­rös pihés kezefejét az állán: — Fertig — mondta, majd intett a tolmácsnak. A tolmács vastag ajkát rág­va, körülnézett, mintha ke­resett volna valakit, azután furcsa, kacsáző léptekkel el­indult a barakk mögé. A szőke lány tekintete ide- oda ugrált közöttük: végül a hadnagyon állapodott meg. Nem látott vastag szemüvege mögé. de érezte — őt néz; Maga elé kapta a tenyeret s indult a ruhájáért. De íelé­Zola: Tisztes úriház című . ... . . 2 regényének filmváltozatában je billent egy géppisztoly; az í _ . „ _ ór ujjúval mutatta: zurück! áDan,eUe Darr,eux Játssza az Karszalagos foglyok jöttek \ egyik főszerepet. A filmet rö- elő a tolmáccsal. Kinyitották < videsen bemutatják filmszín- az ablaktáblákat és az ajtót. í házaink Nehéz, fojtó szag löködött a í szabadba. Odabent, a fürdő közepén, különös gúla emelkedett. Egy­másba kapaszkodó karok, lá­bak; megfeszült, kicsavarodott derekak, csípők; hátraszegült, torz fejek. És a szemek tük­rére ráfagyott a rémület, a tá- tott szájakba belefeketedett a végső üvöltés. Fent, az em­berhegy tetején egy szikkadt testű öregember; fél keze az alatta görnyedő asszony haját markolja, a másik meg odame­redt a mennyezetre, a szellőz­tető szájára... Ott hordták ki a hullákat a lány előtt. Amikor végeztek, a hadnagy magához intette: — Öltözzék fel, kérem' Velem jön! — s lüktető, savó kék szeme rámeredt összezá borzongó ölére. Másnap átlőtt fei;iel> hol~ tan találták meg ágyában a szemüveges had­nagyot. A szőke iány eltűnt. ,J»XXXXXVvVXXXXXvX%XVNXX\NXXNXvXXXV\XXXVXXXXSXX>XXXXXXX>XX\XXSXXNXXXNNXXVXXXXVXXXXXVXXXXVvXV‘:N'^ £ /V V®*8 02 aít° egy ala- £ csony növésű asszonyka ',f lép a szobába. Valami furcsa, £ megmagyarázhatatlan fájda. % lom ül az arcán. A második % mondat után leroskad a szék- í be és keserves zokogással bo- í rul az íróasztalra, i Így zokogni csak az édes- } anyák tudnak, amikor megér- \ zik fiuk elvesztését. A fiú, B. 5 F., ipari tanuló volt. Négy ; nappal ezelőtt kizárták az in- i lézetből. \ „Iskolakerülés, csavargás’’, í Ezt válaszolja az intézet igaz- í gatója, amikor telefonon ér- i deklődött. I — A fiú még nem töltötte í be a tizenhatodik életévét \ sem, jó gyerek volt, tisztelét- \ tudó. S egy idő óta mintha j kicserélték volna — mondja \ az anya, közben törölgeti ■ könnyes arcát. I Ma hajnalban közölte szü- \ leivel, hogy elutazik Pestre. \ Az asszony tiltakozott, az i apa kereken megtiltotta. Az : anyai ösztön furcsa, különös. í Mindig megérzi a vészt. Az •apának el kellett menni a hajnali vonattal. Rá egy fél­órára az asszony a külső ajtó csapódását hallotta. Hálóing­ben, fésületlenül, mezítláb kiszaladt a fia után, de a fiú akkor már lent futott az ut­ca végén. A hajnali csönd­ben az állomásra sietők mindössze annyit látták, hogy egy anya a gyermeke után rohan és kétségbeeset­ten hívja vissza. Az állomás kivilágított épületéhez az asszony már nem mert oda­merészkedni és kénytelen volt sírva visszamenni a de­cember eleji hajnalon. Eddig a történet. Az 5819/1960-as gyámügyi akta. A fiúnál nem volt semmi pénz. A vonat befutott s a szemafárók zöld fényű jel­zői mellett Budapest felé ha­ladt, A, spjt .ßzqz, utas közt égy fiatalembert vitt jegy pélkül, akit nem tudott visz- szakozni egy kétségbeesett asszony hívó szava — aki nem vitt mást magával, csak a bőrkabátját, s talán valami furcsa nyugtalanságot a lel­kében. M a újra találkoztam az asz- szonnyal. Már nem sírt, de a nyugtalanság még min­dig ott volt az arcán. Zavart wwwwwwvwww I MEGYEI TÜKÖR \ h uózonnecj ij eclih órálan > Németh Emil: Ha márvány lennél... Ha márvány lennél, csókolnálak, simítanám hús bőrödet, ha csermely lennél, melléd ülnék, kezemre csorgatnám vized, ha álom lennél, benned élnék, s nem nyitnám álmom ajtaját, ha fecske lennél, rejtenélek, testem melege járna át. De forrongó vér fűti bőröd, folyam vagy, áradásra kész, valóság vagy, több mint az álom, szelídnek látszó és — merész. De ha nem tűz, csak szikra is vagy, hogy messze légy, az arra ok, szívem vidéke tűzveszélyes, ne közelíts, felrobbanok. Számos irodalmi mű film- változatával találkozhatunk majd a mozik műsorán a következő hónapokban. Ja­nuárban mutatják be a Kar­lovy Vary filmfesztivál nagy­díjával kitüntetett Messzi utcát (Szerjózsa) Vera Pa­nova regényének filmválto­zatát. Szovjet—bolgár kopro­dukcióban készült Turgenyev: Napkelte előtt című regé­nyének filmváltozata. Tolsz­toj: Feltámadás című regé­nyét nyugatnémet filmen lát­hatjuk. Ugyancsak a nyugat­németek dolgozták fel Shaw: Warrenné mestersége című művét. A gyerekeknek pedig bizonyára sok örömet szerez majd a Grimm meséje nyo­mán készült Hamupipőke, Walt Disney egész estét be­töltő rajzfilmje. N\\\\\\\\\\\\\V^>ÄV\V\>\\\Ä\\\V\\\\^^ Bokros János: Tűnődés Az esővel, mint ostorral suhint, amint az ablak üvegéhez ér, s kívül az utcán, ünnepi csendben vizet fodroz a karácsonyi szél. A szomszéd udvarából büszke jércék, s a kertből, amely véggel idedől, felfogott köténnyel kis menyecske siet a csapkodó eső elől. Parasztasszonyok földszínű ruhában kerülik a sarat ablakom alatt, templomba hívja őket a harangszó, arcuk barázdált, testük roskatag. Elnézem őket, üvegen keresztül, s elnézi itt a múltat a jelen, kicsit megértőn, kissé szánakozva múlton, templomon, papon, istenen, és magamon, mert bár tudom nagyon jól. hogy mese minden: szentek, istenek, a templomba — a lányokat megnézni — nagynéha én is elmegyek. A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\\\\\\\W mosoly, s valami hála tük­röződött róla, hálás volt a gyámhatóságnak és a rend­őrségnek, hogy visszakerült a fiú. Két nappal a történtek után már itthon volt. Az illetékesek most inté­zik el, hogy négyórás mű­szakba kerüljön, hogy dol­gozhasson, hogy becsületes ember váljék belőle. Az ügyirat bekerül az irat­tárba. Miden remény megvan arra, hogy B. F. dolgozni fog és becsületes emberré vá­lik. Ahogy e sorokat írom — szinte hallom a néhány nap­pal ezelőtt kétségbeesett asz- szony hangját: „Nincs nála pénz.’’, „Olyan társaságba kerül majd, akikkel lopni fog.’’, „Hol alszik majd?”, „Kik várják a főváros éjszakái­ban?”, „Ha lehetne elvitetni zárt intézetbe.”, „Tizenöt évig neveltem, és most, tizenöt év után.. Elindulni Budapest éjsza­kai utcáin az anyai ösztönre hallgatva és megkeresni, ha­zahozni, kibékíteni saßt ma­gával ... a zt hiszem, a huszonne- jrí gyedik órában történt az intézkedés. S azzal, hogy az 5819/1960-as akta leke­rült az irattárba, úgy érzem, történt valami más is. Valami megnyugtató, jóleső intézke­dés. Egy asszony, egy fiát féltő kétségbeesett anya nem állt egyedül, segítettek neki. Se­gítettek a megtévedt fiúnak i is. Idézem az Élet és Iroda. j lom december 2-i számának j c huliganizmusról írt utolsó j bekezdését: „Azt gondolom, itt az ide- ] je, hogy sajtónk kíméletlen és könyörtelen legyen a gaz- : dasági építő munka vámsze­dőivel, a bűnösen hanyagok- j kai és felelőtlenekkel szem- j ben. A , szocialista társada- \ lom, a szocialista ember ne- j vében példát statuáló intéz- \ kedésekre van szükség.” \ Valami ehhez hasonló tör- \ tént Gödöllőn, amikor a ha- \ tóságok elindultak, hogy egy í tizenöt éves megtévedt fia- \ tálembert visszahozzanak és j lehetőséget nyújtsanak áh- í hoz, hogy becsületes ember J legyen. j Ladányi István $ ^\\\\Vv\\\\\\\\\\\\\\\\\l BRIGITTE BARDOT-t rö­videsen filmről is megismerhe­ti a magyar közönség. Babette háborúba megy című filmjét mutatják majd be filmszínhá­zaink.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents