Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-31 / 26. szám
1961. JANUÄR 31, KEDD MS 1 hegyei FÉLÉV ELŐTT Egy beszélgetés margójára 1 Vasúton innen és vasúton túl A KÖZELMÚLTBAN történt, hogy érdekes irodalmi esemény keltette fel a gödöllőiek érdeklődését. A Juhász Gyula Irodalmi Színpad Dutka Ákos-estet rendezett a járási tanácsháza dísztermében. Pódiumán megjelent a 80 éves költő is és felejthetetlen előadásában idézte a nagyváradi „Holnapos” forradalom emlékeit. Az est vendégei felejthetetlen élménnyel gazdagodtak. Feltűnést keltett azonban, hogy az egyetem nem vett tudomást erről az eseményről. Sem oktató Icarának, sem ifjúságának egyetlen képviselője sem jelent meg az esten. Akadtak, alkik ebben némi szándékosságot tételeztek fel. Mint például a Pest megyei Hírlapban közölt gödöllői levél írója, aki úgy találta, hogy a távolmaradás megerősíti azt a véleményt, amely szerint az Agráregyetem büszke elszigeteltségben él gödöllői székhelyén. Már a levél elolvasása után elhatároztam, hogy alaposabban utána járok a dolognak. Beszéltem az illetékesekkel a >,vasúton innen és túl”. (Ez a kifejezés a gödöllői probléma földrajzi meghatározását jelenti. Ha ugyanis van valami, ami az egyetemet elválasztja a községtől, akkor a vasút az, minthogy Gödöllőtől az egyetemi részt az acélsínek választják el. bár fölöttük karcsú acélhíd feszül, betöltve az összekötő szerepét.) ELOSZOR a vasúton innen, a járási tanácsházán beszéltem a kényesnek látszó kérdésről. Blatinczky Gyula vb-elnökhe- lyettessel és Szabó Lajos vb- titkárral. Csaknem szóról szóra ugyanezt mondta mindkettő: — Semmiféle ellentét nincs a község és az egyetem között. A község büszke arra, hogy a hatalmas kultúrintézményt magáénak mondhatja. Az egyetem nem él elszigetelt, elkülönülő életet Gödöllőn. A község tanácsában, végrehajtó bizottságában, állandó bizottságaiban számos professzora és dolgozója foglal helyet és tevékenyen munkálkodik. Részt vesznek a kulturális életben is. Ha jelentkeznek olykor olyan tünetek, mint amilyen a Dutka-esten, ebben szándékosságot még csak feltételezni sem lehet, messzebbmenő következtetést levonni belőle még kevésbé. Az egyetem sziirvel-lélekkel támogatja a község törekvéseit és a község is ott áll mindig az egyetem mellett. Az Irodalmi Színpad megteremtője és lelkes vezetője, Hídvégi Nándor, a járási könyvtár igazgatója, hasonlóképpen látja a dolgot: — Az a puszta tény, hogy egyetemünk van. egymagában is óriási segítséget jelent Gödöllő kulturális életében. Növeli színvonaligényünket, szigorú kritikára és önkritikára, szélessebbkörő tevékenységre serkent. A Dutka-esttel kapcsolatban magam is azt hiszem, hogy merő véletlenség- ből nem volt a közönség sorai között képviselője az egyetemnek. AZ AGRÁREGYETEMNEK dr. Magyari András professzor a rektora. Benedek János van éppen nála, az egyetemi párt- szervezet titkára, amikor bekopogtatok hozzá. A beszélgetés témaköre szinte észrevétlenül kiszélesedik és hamarosan kiderül, hogy a kérdés nem is olyan egyszerű, mint amilyennek talán az első pillanatban látszik. — Amikor megjelent a Pest megyei Hírlapban az a gödöllői levél — mondja Benedek elvtárs — válaszolni akartam rá. őszintén megmondom, hogy kicsit kemény lett volna a válaszom, mert ha nem is tételezek fel rosszindulatot a levélíróban, de felületes szemléletet annál inkább. Ha tudta volna, hogy milyen óriási elfoglaltság köti le az egyetemi hallgatókat, de az oktatókat is, bizonyára nem észrevételezi meg távolmaradásunkat arról az irodalmi estről. Magyari rektor veszi át a szót. — Az egyetemnek és Gödöllőnek közös érdeke, hogy minél szorosabb legyen köztük a kapcsolat. Mi szeretnénk és dolgozunk is érte, hogy a mái meglevő kapcsolatot minél szorosabbra fűzzük. Szívvel- lélekkel támogatjuk azt a törekvést is, hogy Gödöllőből mielőbb város legyen, meri függetlenül attól, hogy kissé furcsa dolog egyetemi faluról beszélni, eminens érdeke a2 egyetemnek, hogy székhelyén kifogástalan vízvezeték, korszerű csatornarendszer, burkolt utcák és járdák, tehál megfelelő városi körülmények legyenek. Ugyanilyen fontosak a városi színvonalon álló szórakozóhelyek, mozi, színház, üzletek, éttermek, szállodák is. Oktatóink és dolgozóink jelentős része a községben lakik, ami már egymagában is kapcsolatot jelent és számos hallgatónk sem az egyetemi kollégiumokban él, hanem a községben lakó családoknál. — Hogyan történhetett mégis — vetem közbe —, hogy a Dutka-estről távol maradt az egyetem? — Kizárólag a véletlenen múlt, mert hiszen egyetemünk oktatókara és ifjúsága egyaránt tisztában van azzal, hogy Dutka Ákos irodalomtörténetünk milyen fontos korszakának egyetlen élő képviselője. A távolmaradás valóban óriási elfoglaltságunk következménye. Az óriási tananyag túlságosan leterheli hallgatóinkat. Oktatóink helyzete sem könnyebb. Tudományos képesítést kell szerezniük, ezt pedig nem adják ingyen. Készülni kell a nyelvvizsgákra, hosszadalmas kutatómunkát végeznek, közben az oktatási teendőket is el kell látniuk. — Ilyen súlyos körülmények között talán nem is lehet kulturális igényekről beszélni... — ' pfóbáIöm“Tévonni a következtetést. ........... — Egyetemünkön intenzív kultúráiét folyik — igazít rögtön helyre a rektor és adatokkal bizonyít: — az agráregyetemnek 240 ezer kötetes saját könyvtára van. Számos televíziós készülék működik az egyetem falain belül. Eredményesen szerepelnek a hallgatók kultúrcsoportjai. De azért vannak nehézségek. Nagyon érzi például az egyetem egy megfelelő moziterem hiányát. A budapesti kultúr- élettel a közlekedési viszonyok miatt nem alakulhat ki szorosabb kapcsolat. A HÉV las- ; san jár. Legalább két órát elrabol a ki- és beutazás. — A Gödöllői Irodalmi Szín- i pad értékes kultúrmunkáját i figyelemmel kísérjük — foly-í tatja a rektor —, és bizonyos ' vagyok abban, ha a színpad olykor kijönne hozzánk egy- : egy műsorával, nagy örömet szerezne vele oktatóinknak és hallgatóságunknak egyaránt. í Űjiból a község és az egye- i tem kapcsolatára terelődik a i beszélgetés. Ennek az igen \ szoros kapcsolatnak a létezé- | sét bizonyítja az is, hogy az \ egyetem oktatókara. halloa- \ tósága eayaránt buzgón részt \ vesz a gödöllői termelőszö-1 vetkezetek megerősítését cél- i zó munkában. Tanfolyamokat, j előadásokat rendeznek a tsz- j vezetők számára. Az egyetem \ minden segítséget megad a • községfejlesztési tervek vég- ] rehajtásához is, egyik legki-1 tartóbb harcosa például an- j nak, hogy Gödöllő végre í méltó kultúrotthonhoz jus-! son, amely az egyetem kultu-! rális érdekeit is hathatósan \ szolgálná. | AZ EGYETEM kulturális dől- £ gait a kultúrbizottság irányít- ja és intézi. Ennek élén dr. J Pétnik János professzor, az £ agráriparok tanszékének ve- \ zetője áll Tőle tudtam meg, \ hogy az egyetemen külön J klubhelyisége van az egyete- £ mi KISZ-nek és a szakszerve- ^ zetnek, és kulturális célokra j igénybe vehetik az ebédlőt és 5 a nagy előadótermet is. A ; KISZ klubjában hetenként ^ műsoros klubesteket rendez- J nek. Itt tartják meg próbái- ^ kát a különböző kultúrcso- * portok. Az egyetemi ifjúságnak énekkara, zenekara, népi-, tánc. é, esztrádeavüttese, sőt. színjátszó csoportja is van, valamennyinek munkáját kiváló szakemberek irányítják. A TIT rendezésében igen sokszor vannak ismeretterjesztő előadások. Nagy volt például az érdeklődés az irodalmi előadássorozat iránt, amelyen a magyar- és a világirodalom legkiválóbb íróiról hallgattak filmvétítéssel illusztrált előadásokat a diákok. — Tisztában vagyunk azzal — mondotta beszélgetés közben Petnik Professzor — hogy végzett hallgatóinkra odakinn az életben, milyen sokrétű, súlyos és felelősségteljes szerep vár. A magyar vidéknek, a magyar falunak nemcsak szaktudásukra van szüksége, hanem arrn. is, hogy vezetői, irányítói legyenek állomáshelyük kulturális életének. Ezért van különös jelentősége az egyetemünkön folyó kultúr- munkának. A megújuló magyar életnek, egyetemes érdeklődésű. széles látókörű, nagykultúrájú agrármérnökökre van szüksége. Gödöllőn tehát ez a tényleges helyzet. Ha nem is tekinthető minden vonalon még teljesen kielégítőnek, egy bizonyos: egyetem é« község egyaránt pontosan ismeri a magasabbrendű közös célokat, és vállvetve munkálkodik azok elérésére. Végezetül a gödöllői levél íróját sem érheti gáncs. Hiszen kétségtelen, hogy nyílt levelével elősegítette a félreértések tisztázását é5 ezzel együtt az érdekek közösségének tudatosítását is. Magyar László \A terem tés koronája - Nagykörösön * *i . 1 ; I j Nagykőrösön gazdag múltja, hogyománya van az öntevé- | \ kény színjátszásnak. Az Arany János Művelődési Ház szín- j ! játszó együttese 1954 óta működik. A csoportnak jelenleg 34 \ < felnőtt és 14 ifjúsági tagja van, közülük 24 az úgynevezett \ I törzstag, akik az együttes megalakulása óta hétről hétre részt \ ; vesznek a próbákon, szerepelnek, és az együttes vezetőjével,', I Király Bélával együtt nevelik a többieket, az utánpótlásul l A színjátszók most — a Szélvihar, a Nyitva a kiskapu, azj l Omega és a Hínár után — A teremtés koronáját próbálják. \ I A próbákról senki sem hiányzik, pedig a csoport összetételei meglehetősen vegyes — akadnak a színjátszók között munká-l l.sok, termelőszövetkezeti tagok, kisiparosok, háztartásbeliek, \ \ sőt még általános iskolai tanulók is, de valamennyien meg- • í egyeznek — az életkori és foglalkozásbeli különbség nélkül — j a színjátszás szeretetében. Képeinken Fehér Klára: A teremtés koronája című darab- \ ' iának próbájáról mutatunk be egy-egy ellesett pillanatot. j Tóth Ferenc es Bata Magdolna az Iroda-jelenetben A két vetélytársnő szemtől szemben (Horváth Istvánná és Gyulai Ilona) (Gábor Viktor felv.) M ár egy hét sincs hátra. Az osztálykönyvek lezárva, I maholnap a pedagógusok hoz- I zákezdenek a kis könyvecskék I kitöltéséhez és szombaton ... [Igen, szombaton minden diák i megkapja a félévi bizonyit- l ványt. Kitűnőket, jeleseket, I jókat... ki mit érdemel. • A gyermeknép izgatott ezek- ■ben a napokban. Érthető mó- ■ dón. Mert a bizonyítvány j mindig bizonyítvány marad, j Kis, bordó fedelű könyvecske, : amely annyi jót és annyi ! rosszat tud tenni egyetlen dél- l után. Vannak, akik már na- l gyón várják, hiszen dicsérő [szó, jutalom jár érte. S persze I vannak olyanok is, akik a leg- l szívesebben lemondanának er- i ről a szombat délutánról, amelyen fakanállal, nadrág- ; szíjjal vagy legalábbis jó i adag szidással, hosszú időre : szóló kedvezményelvonással : tesznek pontot édesanyák és • édesapák. Mert nemcsak a : diákok készülnek erre a nap- : ra. A szüleik is. A minap a i gödöllői HÉV-en lestem el á I következő beszélgetést: — Vettem a fiamnak egy ; karórát. i — Ha jól emlékszem, kará- ! csonyra kerékpárt kapott... — Az igaz, de szombaton ; hozza a bizonyítványt. Nem í várhatom üres kézzel! — És olyan biztos vagy ; benne, hogy ... I — Az osztályfőnöke mondta. |S a te lányod? ■ — őszintén szólva nem tu|dom. — Nem érdeklődtél az iskolában? — Minek? Az anyja dolga... í Remélem, hogy ... — Hogy? — Ezúttal már nem lesz [szükség a nadrágszíjra, mint 1 tavaly. — Persze, az ötödik volt a legnehezebb. — Az. J ött a kalauz, félbeszakadt a beszélgetés. Amikor pedig távozott, más témába kezdtek. A néhány odavetett mondat azonban még sokáig elgondolkoztatott. Az egy esztendővel ezelőtt íratott iskolai dolgozatokra gondoltam. „Ha jó lesz a bizonyítványom, órát (kerékpárt, táskarádiót, aranygyűrűt stb.) kapok" — írták a gyerekek. Egy másik történet jutott az eszembe. A Gyermek- és Ifjúságvédelmi Tanács ülésén hallottam néhány héttel ezelőtt. Egy megtört, fakó hangú édesapa mondta: „Nem tudom, miért tette. Otthon mindent megkapott. Versenyke- rékpárt, órát, a legdivatosabb ruhákat. Soha nem tudta, mi az, hogy nincs. Kérem, mondják meg nekem, miért lopott a fiam?" A válasz sehogy sem fért meg a fejében: „A jó, a túlzott kényeztetés is elronthat valakit!’’ Nem ismerem a HÉV-en látott édesapa fiát. A modorát, a jellemét, a magatartását sem. Csak azt tudom, hogy karácsonykor kerékpárt kapott, szombaton pedig — alig egy hónappal a legalább hatszáz forintos kerékpár után — karórával kedveskednek neki. És később? Két-három év múlva? Lesz még olyan vágya a gyereknek, ami még nem teljesült, amiért érdemes lenne megküzdenie? Alig hiszem Akkor? Hova vezet az út? Napjainkban sok szó esik a huligánokról, a galerikről. Tizenhat—húszéves fiatalokról, akik félrerúgva törvényt .és emberséget... Tizenhat—húszévesek. Már a mi világunkban nőttek fel. Mégis. Az iskola hatása? Aligha. A szülői ház az oka? Legtöbbször igen. Közvetve vagy közvetlenül. A majomszeretet, a kényeztetés, az ellenőrzés hiánya, a nemtörődömség, a rideg otthon, az egymással marakodó vagy részeges szülők. F élreértés ne essék, a pél- dálózgatással nem akartam megbántani a szóban forgó édesapát. Lehet, hogy az ő fiából soha nem lesz huligán, az ő fia becsületes, szorgalmas gyerek, aki valóban megérdemli a félévi bizonyítványért a karórát. Ennek ellenére nem lenne haszontalan ha elgondolkozna ez — és a többi hasonló — édesapa. Gyakran vetünk olyan hibákat gyermekeink szemére, amelynek forrása legtöbbször a mi következetlenségünk. Abból a már általánossá vált szülői mentalitásból: „Amit nekem nem adott meg az élet, azt én többszörösen megadom a gyermekemnek!" Vajon helyes ez így? Sokszor leírtuk már, hogy nem és most leírom újra. Nem. A gyermekeink érdekében — nem. Ne kapjanak meg mindent, ne legyen a szülői ház terülj asztalkám számukra! Ne fosszuk meg őket a küzdés, a munka örömétől, az élet igaz értelmétől. Jutalmazzunk, de mindenkor mértékkel! A dicsérő szó több legyen számukra a leggazdagabb ajándéknál! Mert mi történt a jelen esetben? A fiú, azzal, hogy becsülettel végzi iskolai feladatát, csak a kötelességét teljesítette! Az édesapa sem kap külön jutalmat a gyárban, ha becsülettel elvégzi munkáját. Ez a kötelessége. Ennyit az egyik édesapához. A másikhoz pedig: Amit ő tesz, az az ellenkező véglet. Nem törődik a gyermekével, legfeljebb arra a kis időre, amíg a térdére fekteti kislányát, hogy a nadrágszíjjal serkentse jobb munkára. Pedig — bármennyire elfoglalt ember is legyen — neki éppúgy ki kell vennie részét a gyermek neveléséből, mint az édesanyának. Ellenőrizni tanulását, olykor visszakérdezni a feladott leckét, néhanapján érdeklődni az iskolában és így tovább. Ez — kötelessége. Amikor a család- alapításra elszánta magát, vállalta azt is, hogy embert nevel a gyermekeiből. Ez alól semmiféle elfoglaltság nem lehet felmentő ok! Prukner Pál KÉT SZÁL SZEGFŰ IGAZ HISTÓRIÁJA KÉT SZÁL SZEGFŰ ~ Iánfpir°5--------------------— a fagyos j anuárban vallomással ér fel. Két ilyen karcsú, illatos hírnökről szeretnék szólni. Jobban mondva nyolcszor kettőről. Tizenhat szálról. Vasárnap feggel még ott pompáztak társaikkal valamelyik szigetmonostori üvegház védett melegében. Este már új gazdához kerültek. Színésznőkhöz. A Pest megyei Petőfi Színpad művészeihez. Szerétéiből. Hálából. Megemlékezésül. Most odahaza illatoznak a pesti otthon díszhelyén. Vázában. Szerényen, mégis rangosán. Mert történetük van. Két hete annak, hogy , híre ment Szigetmonostoron: színész-néző találkozó lesz január utolsó vasárnapján. Nosza, megbolydult a falu. Jászai Béláne, a művelődési otthon igazgatója maga se hitte volna, olyan kedvvel láttak munkához. Az assszonyok kimondták a szentenciát: legyen jó vacsora! A férjek meg a bort vették szemügyre, a demizsont, hogy mennyi is kerüljön bele. Jófajta, vendégmarasztaló itóka, ha erőben nem is veszi fel a versenyt előkelő rokonaival, nóta van azért abban is. MIRE A SZÍNÉSZEK , ™&rkez--------------------tek, az A rany János művelődési otthonban melegen izzóit a vaskályha. A szekrényben tálak lapultak. A sarokban demi- zsonok. Es megteltek — mini máskor —, a sorok. Délután Puskás Tibornak, Hidvéghy Lajosnak, Galambos Gabi- nak, Ágh Évának és a többieknek tapsolt a közönség. A Bekopog a szerelem meghódította Szigetmonostort. Este más élmény várt a monostoriakra. Jókai szava töltötte be a termet. A Kárpáthy Zoltán előadásának végén vastaps. Addig: feszült csend. Forró levegő. A Nagy Varázslat megtörtént: színész és néző összeforrt. Sorra jöttek a függöny elé a kedvencek: Vörös Tibor, Antal lla, Illésy Stefi Mind. Zúgott a taps. Huszonkettedszer Szigetmonostoron, amióta a Pest megyei Petőfi Színpad járja a falvakat. Es előadás után villámgyors „színváltozás”. A székek helyére asztalok kerültek. A lányok, asszonyok serege a termet röpke negyedóra alatt barátságos ebédlővé változtatta. A terítékek mellé apró ajándékok kerültek: az Elida- gyár kedveskedett a színész- néző találkozó részvevőinek. Aztán a köszöntök! Niesz Ferencnét illeti először a szó. O „csak” a nézők helyett köszönt. Es köszön. Háromezer felnőtt és gyermek nevében. Ennyien voltak eddig tanúi az előadásoknak. Mészáros Imre vb-elnök a következő. „Máskor is, mindig jöjjenek hozzánk. Szívesen látjuk önöket”. Jászai Béláné, a művelődési otthon igazgatója virágokról szól, a szeretet hírnökeiről, amelyek most már ott pompáznak a színésznők otthoiuii- b an. LEGINKÁBB *761 *------retetről vallanak, a mellyel leszakították őket. Ahogy adták és ahogy fogadták. Szívből, a színház és a színészek iránti őszinte hálából. Az élményért, a sok kacagásért, a titkon felitatott könnyekért. A művészetért. Emlékeztetnek odahaza a vázában: Szigetmonostorra min. dig haza mennek a színészek Értő közönség, jóbarátok közé. Gyapay Dénes
