Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-29 / 25. szám
«sr MEGY Ei ’^Jf£w4tm 1061. JANUAR 29, VASÁRNAP Kép« filmvilág | Egy szerelem három éjszakája Mégis ... Ha egészében nem is nyújt még tökéleteset az Egy szerelem három éjszakája, részleteiben annyi a szépség, a költőien finom és drámaian meghökkentő jelenetek sora, hogy sikeres kísérletnek mondhatjuk az első magyar musical-t. Ránki György muzsikája szerves része a műnek. Az etikett-dal, az Apollinaire- vers megzenésítése, a Várd ki ezt az éjszakát című dal vagy akár a Planta-tea reklám-kórus— csupa zenei remeklés. A Petőfi Színház jó együttessé kovácsolódott ösz- sze fennállásának rövid ideje alatt, méltó bizonyíték erre az Egy szerelem három éjszakája előadása. Margittal Ági, a költő Júliája sokat Ígérő tehetség. Különösen a magára maradt fiatalasszony tragédiáját éli igazán. A vendégként meghívott Bodrogi Gyula ezúttal végre olyan szerepkört A Pest megyei Petőfi Színpad együttese szerdán tartotta új műsorának, a Kárpáthy Zoltánnak bemutató előadását. — Kárpáthy Zoltán — Vörös Tibor, Katinka — Bencze Margit. Nagykörös a komor reménységek károsa — így kezdte negyed századdal ezelőtt Erdei Ferenc Futóhomok című könyvében a városról szóló fejezetet. És így fejezte be: „Nagykőrös sohasem volt nyugodt fejlödésű város. A fölszín békessége alatt mindig parázslón valami s előbb-utóbb mindig föllobbant. Ma a parasztság leszorított fölemelkedési igénye és követelődzése parázslik: ezt sem lehet elfojtani. Az ősi és szép múltú város további fejlődésének sorsa fordul meg ezen.’’ A nagykőrösi parasztok egy évvel ezelőtt önmaguk nyitották meg felemelkedésük útját, amikor a város hat termelő- szövetkezetében felsorakoztak a szocialista nagyüzemi gazdálkodás mellett. A gazdasági forradalom után egy évre — ezen a télen — a kultúrfor- radalomban is csatát nyertek. — A különböző tanfolyamokon, általános és középiskolákban, technikumokban és egyetemeken a város 1880 felnőtt hallgatója tanul — mondja Szűcs Lajos elvtárs, a városi tanács elnöke. Ez a szám az összlakosságnak csaknem hét százalékát teszi ki. Érdemes ennél a hét százaléknál egy pillanatra megállni. A statisztika tanúsága szerint a lakosságnak csaknem fele tizennyolc év alatti, illetve hatvan feletti. Ezek a korosztályok pedig nincsenek itt képviselve. Ennek figyelembevételével így alakul a kép: Nagykőrösön minden hetedik ember tanul! Igény és lehetőség Hogyan érték ezt el? — motoszkál bennem a kérdés, amelyre Takács Jenő elvtárs, a városi pártbizottság titkára ad választ. ■— Név szerint kinek a gondolata volt, azt már nemigen tudnám megmondani. Nem is ez a fontos. A tudás, a tanulás igénye ott élt az emberekben. A mi számunkra az volt a feladat, hogy ennek az igénynek a kielégítéséhez a legszélesebb lehetőséget teremtsük meg. A munkában nem maradtunk magunkra. Segítettek a helybeli pedagógusok, az értelmiségiek, de segített a népfront országos titkársága és a Földművelés- ügyi Minisztérium is. Aztán a hallgatókról készült kimutatást nézem. Az utolsó rubrika — a „városi összesen” — ide kívánkozik. Eszerint az 1880 felnőtt hallgató így oszlik meg a különböző iskolák és tanfolyamok között: egyetem 39, gimnázium 81, mezőgazdasági és egyéb technikum 123, általános iskola 227, ezüstkalászos és néhány egyéb tanfolyam 1410 fő. Most, a déli órákban nehéz bizonyosságot szerezni, hogy e mögött a kimutatás mögött ■mennyi a gyakorlati megvalósulás. Vagy még jobban az elevenre tapintva: nem valami beiskolázási kampányról van-e csupán szó? Ahogy azonban a délután KÁRPÁTHY ZOLTÁN MEGYEI TÜKÖR Város, ahol minden hetedik felnőtt tanul estébe hajlik, a nagykőrösi iskolák úgy népesednek be fiatalabb és javakorabeli parasztokkal. Asszonyokkal, lányokkal és férfiakkal. Kémiaórán a technikumban Az Arany János gimnázium néhány osztályában ezen az estén a ceglédi mezőgazdasági technikum talál jelképes otthonra. Az egyik osztályban Papp László tanár, a technikum vezetője és szervezője, tart növénytan órát a népes hallgatóságnak. Bócsai József, a Petőfi Tsz tagja az egy- és kétszikű növényekből felel éppen. Nem fiatal ember már, harminchét éves. Egy éve tsz- tag. Azelőtt hat hold földjén gazdálkodott. Mi indította a tanulásra? Mondja el ő! — A múltban nem volt rá módom. Most lehetőségem és időm van a tanulásra. Megpróbálok leérettségizni. A kémiaórán Kiss Lajos tanárnál, Mészáros Károly, a Rákóczi Tsz-ből, az anyag- megmaradás törvényéről beszél. — A természet legfontosabb törvénye ez — mondja a felelő —, amely szerint anyag nem semmisülhet meg, de nem is teremtődhet a semmiből. Az általános értelemben vett anyag egyszerre jelentkező tulajdonságai: a tömeg és az energia. Míg Mészáros Károly — volt nyolcholdas gazda, mostani brigádvezető — az anyagmegmaradásra hoz fel példákat, az jut az eszembe, hogy az energia, amelyet ez a negyvenéves férfi most tanulásra fordít, az sem semmisül meg. Több tudása a Rákóczi Tsz- ben több termés formájában jelentkezik majd! Ezüstkalászosok Eleven, élő tömegmozgalommá szélesedett a nagykőrösi határban az ezüstkalászos tanfolyam. Szó szerint kell ezt érteni, mert nemcsak a város iskoláiban, hanem a távoli határrészeken levő tsz- központokban is folyik a tanítás és a tanulás. A Rákóczi Tsz.ben például egy állattenyésztési ezüstkalászos tanfolyamra érkeztünk. A tehén- istállóban Debitzky Béla fő- agronómus Hajdú Ambrus brigádvezetőt és Szabó László tehenészt gyakorlati feladattal bízza meg: ismertessék az egyik tehénen a jól tejelő marha küUemtanát. Egy másik ezüstkalászos tanfolyamot az úgynevezett Konstantin-iskolában találunk. Itt dr. Konrád Zoltán konzervgyári osztályvezető, mező- gazdasági mérnök az előadó. A tanfolyam élő propagandistája meg Kurgyis János bácsi a Petőfi Tsz-ből. Az öreg, tapasztalt kertész három hold, eredményességi munkaegységre vállalt területen 120 ezer forintot termelt. Ahogy mondja, egy darab földről három bőrt is lehúzott: ugyanabban a földben termelt őszi salátát, zöldbabot és karfiolt. A család tirzta jövedelme meghaladja a hatvanezer forintot! Akad itt más érdekesség is. Az első padban két tsz-tag ül egymás mellett. Férj, feleség. Nagy Ferencék együtt dolgoznak a tsz kertészetében és most a téli estéken együtt is tanul a házaspár az ezüstkalászos tanfolyamon. Odahaza ezalatt a tízéves kisfiú és a nyolcéves kislány az általános iskolai leckével készül. Az álom beteljesül Már csak arra vagyok kíváncsi, hogyan toborozták össze ezt a közel kétezer embert? A hallgatók és a szervezők elmondása szerint az üzemekben, tsz-ekben felhívták a dolgozók figyelmét a tanulási lehetőségre. Különösebb agitációra nem volt szükség. Jelentkeztek az emberek maguktól is. A véletlen különös játéka, hogy most, január derekán összetalálkozom egy technikumra jelentkezővel, aki már a szeptemberben induló új tanévre akar beíratkozm. Máté Mihályné harmincnégy éves, négygyermekes családanya, hatéves kisfiával a gimnázium egyik tantermének ajtaja előtt áll. A tanár urat, mindenki Papp Laci bácsiját várja. — Az volt az álmom, va-, laha régen, hogy tanítónő leszek. Nem volt módomban, tanulni. A lányom, Ilonka, ő már eléri. Másodikos gimna- zista — tiszta kitűnő. A nyolc általánost most már én is elvégeztem. Szeretnék a technikum levelező tagozatán tovább tanulni. Laci bácsi, ugye lehet? — Lehet, lehet, lelkem, csak: bírja-e majd a négy gyerek: mellett? Az asszonyka arcán a mosoly kisimítja a redőket. — Ó, nagyok már, nincs velük sok baj. Aztán Ilonka is megígérte, hogy mindennap átveszi velem az anyagot. Máté Mihályné konzervgyári munkásasszony neve bekerül abba a kis füzetbe, • amelybe az 1962/63. tanévre jelentkezőket jegyzi be Laci' bácsi. Az álom beteljesül, Este van Arany János városában. Fények gyúlnak az utcákon. A korszerű, ostornyeles higanygőzlámpák tiszta fényei. Nagykőrös nem a komor — hanem a beteljesülő remények városa ma már. Győri Mihály Simone Signoret-t hiába boj- kotiálták a 121-ek manifesz- tumával kapcsolatban. A fenyegetések ellenére a kiváló művésznőt mégis szerződtették A rossz tettek című film főszerepére. Nicole Courcel játssza Claude Autant-Lara új filmje, Éljen IV. Henrik, éljen a szerelemnek egyik női főszerepét. A film többi szereplői: Danielle Darrieux, De Sica, Pierre Brasseur, Bemard Blier. Sylvia Danicková A repülőtér nem fogad című új csehszlovák játékfilm női főszereplője. M osoly és döbbenet. Derűs nevetés és keserű szatíra. ; Harsány kacagás és megren- l dítő tragédia. Ez az első ma- j gyár musical tragedy, az ' Egy szerelem három éjsza- ' kája. Mint kísérlet, több mint biztató. Csak az elismerés j hangján szólhatunk a műről : — hibái ellenére is. Utkere- i sés, amely minden dicséretet : megérdemel és ez a kitűnő : együttesen kívül a három szer- ; ző: Hubay Miklós. Vas István ; és a zeneszerző Ránki György • érdeme. ! A kor — amelyben a mű (hősei életre kelnek — kegyet- ! len és gyilkos. Közösség a ! haza árulóival vagy harcos »emberség? Nincs harmadik út. < Csak igen vagy nem. Aki ; mégis harmadik utat keres és ! a jámbor elnézés útját vá- í lasztja — elbukik. Ahogy el- ! bukik a költő, s bukásáért az ! életével fizet. Míg barátaival ; a humanizmusról vitázik, a t * t Margittal Ági és Bodrogi Gyula : gyilkos a fürdőszobában öltö- : zik. Az alkalom tehát adott, : de mégsem él vele. A z írók a polgári humanizmust gúnyolják a műben és állítják a történelem nagy ítélőszéke elé — helyesen. Csakhogy... itt rejlik a mű hibája is: nincs, amit a polgári humanizmus helyére állítsanak! A kísérlet a megoldásra — a magyarázó utóhang — sikertelen állókép csupán, amely nemcsak megoldáshoz nem vezet, de megtöri az egész mű pergő ritmusát, feszült légkörét. WWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWV kapott, amelyben sok színűén bizonyíthatja színészi rátermettségét. Úgy hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy ezzel a szereppel színészi pályájának új állomásához érkezett. Rajtuk kívül még három nevet kell említeni. Sennyei Vera Melittája prózában és songokban egyaránt felejthetetlen, akárcsak Horváth Tivadar emberséges kalandora. És remekbe sikerült figura Agárdy Gábor bíró-portréja is. Prukner Pál ,\\\\\\\\\\\\\\\\\\v.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ szoba még fűtetlen ugyan, mert az idő tavaszias és takarékoskodni kell a tüzelővel, de nem sok időbe telik s a jókedv, a vörös bor, meg a vidám kacagások felmelegítik a helyiséget.) — A Georgi Dimitrovról elnevezett szövetkezet nem plov- divi, ahogyan első pillanatra látszik; — magyarázza házigazdánk —, ebben a termelőszövetkezetben hat Plovdiv környéki falu van, Plovdiv Belmorec nevű kerületéből. Az első termelőszövetkezet itt 1949-ben alakult meg s hamarosan követte a többi is, 1958-ban pedig már az utolsó egyéni gazda is belépett. Azóta mintegy kétezer család dolgozik benne. — Maga mikor lépett be a szövetkezetbe? — kérdezzük Radevet. — Nekem egy kis tehergépkocsim volt, avval léptem be a szövetkezetbe, s azóta mint szövetkezeti sofőr dolgozom. Én voltam a száznyolcvanadik tag. A feleségem 1952-ben lépett be kevéske kis földdel, ő volt az 1111-ik. Könnyű megjegyezni, mert négy egyes szám van benne. — S az apósa, anyósa? — Az apósom, Ruszi Don- csev, a feleségével együtt csak 1958-ban lépett be; kissé bizalmatlanok voltak, meg akarták várni, hogyan fejlődik a termelőszövetkezet. — Nos, és érdemes volt? Doncsev bácsi régi vágású parasztember, megpödri a bajuszát s mosolygó szemmel mondja: első kép, ami megragadja figyelmünket, a cipők, bakancsok és papucsok hosszú sora. — A bolgár háziasszonyok nagyon kényesek a lakásukra, s itt az a szokás, hogy a cipőt levetik és papucsban lépnek be; azért ez a sok lábbeli — magyarázza kísérőnk. Kicsit zavartan pillantunk cipőnkre; hát bizony, mi sem vagyunk angyalok, az őszi csatakos időben még Plovdiv belvárosában is akad sár elég. Szüdi György elvtárs már mozdul is, hogy cipőfűzőjét kibontsa, de a házigazda harsány nevetéssel megállítja: — Ez a szabály a vendégekre nem érvényes! Tessék csak nyugodtan jönni, nem lesz semmi baj! Fenn, az emeleti nagyobbik szobában már mosolygós társaság fogad: Gencso Radev felesége, Radka, mintegy tízéves kisfia, Tódor, (a nagyobbik tizennégy éves, mezőgazdasági szakiskolában tanul, ott is lakik) és Radev apósa és anyósa. Az asztalon vörös bor ragyog, no meg jó mutatós házikolbász, szalonna és az elmaradhatatlan bolgár „sziréné”, a sózott tűró és a „kas- kavalj”, a sajt. A derűs légkörben hamar megoldódnak a nyelvek, (A amelyben ezek az emberek nap mint nap élnek. Az ötletet elfogadjuk, Doncse térül- fordul s még aznap este nekivágunk a ködös plovdivi utcáknak. December van, máskor már téli hideg, most azonban nappal szinte tavaszias volt az időjárás, viszont este a közelben kanyargó Mariea olyan ködöt bocsátott a városra, hogy csak lépésben haladhatunk. S mikor magunk mögött hagyjuk a plovdivi utcákat és a keskeny mezei úton óvatoskodunk előre, olyan köd borul ránk, hogy szinte vágni lehet. A fényszórók semmit sem érnek; valakinek a kocsi előtt kell haladnia, s kitapogatni az utat, nehogy letévedjünk róla. Bizony már hétre jár az idő, amikor megérkezünk egy sövény elé. Mögötte emeletes ház sejlik. — Helyben vagyunk. A tülkölésre a bejáratnál kigyullad a villany, s házigazdánk siet elénk a macskaköveken. Csak úgy hajadonfőit, fekete gyapjas hajjal, örömtől ragyogó képpel. Gencso Radev vagyok, tessék, tessék, már várjuk a mi kedves magyar vendégeinket. Gencso Radevék az eme'------ létén l aknak s amikor belépünk a földszinti kis előszobába, az Doncse a sofőrünk, művé- ’ sze mesterségének. Roppant elegáns, ballonkabátja alatt kétsoros fekete zakója mindig gondosan vasalt, s ha nekivágunk a pompás bulgáriai műutaknak, a sebességmérő nyelve csaknem mindig 100—120 között ingadozik. S még mindig nyugodt vagyok, mert Doncse úgy ül a volánnál, mint zongoravirtuóz fekete hangszere előtt; itt minden előzés, minden „futam” hajszálpontossággal sikerül, a Volga ko_ esi motorja szinte énekel. Ilyen ember Doncse. Odahaza Szófiában családja van, nagylánya már nemsokára érettségizik. Doncse lehet vagy negyvenéves, de harmincnak is alig látszik. Ö ajánlja Plov- divban egyik este: — Van nekem egy régi jó kollégám a Plovdiv melletti „Georgi Dimitrov” termelő- szövetkezetben. Mint sofőr, a gépkocsijával lépett be a közösbe. A felesége is ott dolgozik, meg az apósa, anyósa is. Termelőszövetkezeti család. Szép kis házuk van itt Plovdiv peremén. Nem akarják meglátogatni? Hogyne akarnánk! A „protokolláris” útiterv is nagyon szép, de ez nincs benne. Esti látogatás egy családnál! Egy kis kötetlen bec"ó' 3?tés abban a hajlékban és légkörben. CSUKA ZOLTÁN: .A, o ttll on melege Bulgáriai jegyzetek
