Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-25 / 21. szám

1961. JANUAR 25, SZERDA “‘"zMirhm 3 Wä vetődé sh áz-avatáára kéóziiíneh A BAGIÄK MÁJUS ELSEJÉN HÁROM ÉVVEL ezelőtt, 1958-ban írtunk először a bagi kultúrotthonról. Ponto­sabban a tervéről, az építke­zéssel kapcsolatos elképzelé­sekről. Az egészből ugyanis ennyi volt: az igény, az elha­tározás — meg egy berámá- zott kép a tanácsterem falán, a leendő kultúrotthonról. Az eltelt idő mind a három dologban változást hozott. Az igények még jobban megnö­vekedtek. (A jelenlegi kultúr­terem a Petőfi Színpad min­den vendégszereplésekor szűk­nek bizonyul.) Az elhatározás anyagi fedezettel párosult. A távlati képet pedig maga az élet, a célszerűség módosí­totta. Angyal Sándor vb-elnök mindenesetre bizakodóbb, mint három évvel ezelőtt. Pedig nem ment minden egészen si­mán ..; — Azzal kell kezdenem — meséli —, hogy saját anyagi erőnk nem lett volna elegen­dő ehhez a több mint 2 mil­liós építkezéshez. Bár ötévi községfejlesztési alapot tarta­lékoltunk erre a célra, még így is 348 000 forintos OTP- kölcsönt kellett felvennünk. Az építkezést 1959-ben kezd­tük. Ügy terveztük, hogy 1960. augusztus 20-án tartjuk az avató ünnepségét. , Ebből azonban nem lett semmi. Az elmúlt évben ugyanis állami beruházásból négytantermes iskolát kapott a község. A kivitelezéssel ugyanazt a vállalatot bízták meg, amely a művelődési há­zat építi. Az iskola volt a sürgősebb, a vállalat tehát minden erejét ide összpontosí­totta. Főként emiatt húzódott át az építkezés az idei eszten­dőre. Most már — remélik — május elsején mégiscsak meg­tarthatják az avatót HACSAK a papíriszap miatt bele nem szalad a mad­zag. Az eredeti terv szerint a mennyezetre kőszivacs-burko- lat került volna, hangszigete­lőnek. Ezt azonban nem gyártják. Módosították tehát a tervet, papíriszapra. Ezt gyártják, de nem lehet kapni. Legalábbis, a vállalatnak ed­dig nem sikerült. Pedig már csak ez van hátra, meg a külső munkák, amiket a fa­gyok beállta késleltet. — Ha erről ír, azt is írja ám meg, hogy nagyon sokat köszönhetünk a lakosságnak — figyelmeztet Angyal elv­társ. —. Harminchatezer fo­rint értékű társadalmi mun­kával járultak hozzá a bagiak a művelődési ház felépítésé­hez. Sőt, társadalmi gyűjtés útján 120 000 forintot is fel­ajánlottak. Ebből hetvenezer már összegyűlt. Most egy kis pangás állt be éppen, de re­méljük, a hiányzó ötvenezer forint is együtt lesz, mire kell Tervrajz-köteget vesz elő, s olyan mozdulatokkal kíséri a magyarázatot, mintha már a falak között kalauzolna. — Ez lesz a 340 férőhelyes színházterem. Itt meg a szín­pad. Ez az előcsarnok, büfé­vel, ruhatárral, pénztárfülké­vel és mosdókkal. Itt lesznek az öltözők. Ezek itt pedig — még csak papíron szerepel­nek: egy folyosó, amely a fő­épületet köti össze egy ki­sebb szárnyépülettel, ahol az olvasóterem, a könyvtár és a sportklub nyer elhelyezést. Kinn, a kertben pedig 350 fé­rőhelyes szabadtéri színház épül. Erre még nem kötöttük meg a kivitelezési szerződést Kálmán János, pomázi la­kos, a Római-parton a Séta­hajó Étteremben férfiisme­rősével szórakozott. Több korsó sör fogyasztása után, távozásikor vitát provokált a felszolgáló személyzettel, majd az utcán több óbudai fiatalemberrel, s a vita a tettlegességig fajult. A szol­gálatot teljesítő önkéntes rendőrök igazoló felszólítá­sára Kálmán durván visel­kedett, majd motorkerékpár­jával — ismerősével együtt — elhajtott. Elindulás után felbuktak. Az egyik önkéntes rendőr utánuk kerékpározott. Az it­tas vezető megütötte az öm­A vöröskereszt ráckevei já­rási szervezete sikerült ingye­nes véradóakciót szervezett a múlt héten a ráckevei kultúr- házban. A szervezésben részt vettek a vöröskereszt helyi aktívái, a járási és községi tanács dolgozói, a pedagógu­sok és a tömegszervezetek ak­tívái is. Amikor elérkezett a véradás napja, nemcsak Ráckevéról, hanem a szomszédos közsé­gekből is szép számmal meg­jelentek azok, akik tudják, a vállalattal, ugyanis 249 000 forint hiányzik az anyagi fe­dezetből. De előteremtjük! — mondja bizakodva. CSAK KÉSŐBB derül ki hogy Angyal elvtársnas hár­mas ünnepet jelent a május elseje: a munkásosztály nem­zetközi ünnepét, a művelődési ház avatását — és saját aranylakodalmát. Kedves illetékesek, a papir- iszap ügyben! Segítsenek ab­ban, hogy ez a nap — való­ban hármas ünhep legyen egy Galga menti térmelőszövetke- zeti község 68 esztendős ta­nácselnökének életében .. Ny. É. kémtes rendőrt, majd elhaj­tott. Békásmegyeren a szol­gálatiban levő rendőr mesz- száről észrevette, hogy egy motorkerékpáros imbolyogva közeledik feléje, s piros fényjelzéssel megállásra szó­lította fal. Az ittas vezető nem állt meg, s — lakott te­rületen a megengedettnél jó­val gyorsabban hajtva — olyan közel rohant el a rend­őr mellett, hogy félre kellett ugrania. Végül egy rendőr­ségi autó ment a motorke­rékpáros után és Párnáz kö­zelében sikerült őt megállás­ra kényszeríteni. A Központi Kerületi Bí­róság nyolchónapi börtönre ítélte Kálmán Jánost. hogy milyen nagy szükség van a gyógyászatban a vérre. K.skunlacházáról 24-en, Döm- södről 15-en, Újfaluról 8-an, Szigetbecséről 7-en jöttek el, a legtöbb véradó azonban Ráckevéról jelentkezett. Az ingyenes véradási akció ered­ményesnek bizonyult: 36 liter és 9 deci életet mentő vér gyűlt össze ezen a napon. Jánosi Péterné, a Ráckevei Járási Tanács da'.gozóji Ittasan vezetett _ nyolchónapi börtönre ítélték Életet ment, aki vért ad Mai tcraák felé fordult a színjátszó csoportok érdeklődése Műsorelemzések és ianácsok az üzemi, falusi színjátszóknak Hazánkban jelenleg mintegy | negyvenezer színjátszó tevé­kenykedik, s évente kétmillió néző előtt tartják előadásaikat. Az együttesek hetven százalé­ka falusi. Ez a kis statisztika és a megoszlás aránya mutat­ja, hogy a csoportok műsorel­látása kultúrpolitikai szem­pontból is jelentős feladatot ró az illetékes szervekre. A Szerzői Jogvédő Hivatal szín­házi osztálya évről évre mind több háromfelvonásos színda­rabot, zenés játékot és szinte megszámlálhatatlan mennyisé­gű jelenetet, kabarészámot, tréfát kölcsönöz a színjátszó csoportoknak. A színházi osztály „raktárá­ban” több száz, egész estét be­töltő színdarab található, s a jelenetek száma ennek több­szöröse. Novemberben 180, decem­berben 127 nagyobb szín­padi művét kölcsönöztek, főleg vidéki együttesek­nek, termelőszövetkezeti, állami gazdasági színját­szóknak. A decemberben elküldött mű­vek szerzői közt megtalálhatók Moliére, Goldond, Shaw, Nexő, Csehov, Wilde alkotásai, Fa- gyejev, Katajev, Arbuzov, Mil­ler művei, a magyarok közül Kisfaludy, Jókai, Móricz, Mik­száth, Karinthy Frigyes szín­padi vagy színpadra átdolgo­zott alkotásai mellett Fehér Klára, Kodolányi, Mesterházi, Tamási, Tersánszky színdarab­jai. A Szerzői Jogvédő Hivatal­nak ez az osztálya 19.58 óta félévenként elemzi a színjátszó csoportok műsorait. Az első évben még főleg nagyoperetteket, népszín­műveket kértek, az egyfel- vonásos műveket szinte teljesen mellőzték. Sokszor erejüket meghaladó feladatokra vállalkoztak tehát, s a műsorválasztás is sok kí­vánnivalót hagyott. A szak­emberek természetesen igye­keztek hasznos tanácsokat ad­ni, s ha valamelyik csoport nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy népszínművet játsszon, akkor ennek a műfajnak ki­emelkedőbb darabjait, Gárdo­nyi, Szigligeti műveit javasol­ták előadásra. Azóta jelentő­sen javult a helyzet. Az együttesek jobban ér­zik képességeik határát, s figyelmük a mai témájú művek felé fordult, első­sorban ezek iránt érdek­lődnek, ugyanakkor több jelenetet, egyfelvonásost kölcsönöznek. Különösen gyarapodott az ifjú­sági színielőadások száma: a KISZ-szervezetek, iskolai szü­lői munkaközösségek mind több, a fiataloknak és a fiata­lokról szóló darabot kérnek. A színházi osztály most da­rabjegyzéket adott közre, amely nemcsak felsorolja, ha­nem tartalmilag és technikai­lag ismerteti az egyes műve­ket. A Népművelési Intézet is most szándékozik kiadni egy nagyobb terjedelmű műsorta­nácsadót, hogy a csoportok ve­zetőinek, tagjaipak segítsen a témaválasztásban. Ez különö­sen lényeges feladat, mivel a színjátszók javarésze olyan nézőközönség előtt tart előadá­sokat, amely egyáltalán nem vagy csak ritkán lát színházi előadásokat. (MTI) GEPKOCSIVEZETOI vizsgát szeretne letenni Vrbovszky Mihály olvasónk (Pilis, Bicskei u. 42.) Érdek­lődésére közöljük, hogy a vizsgával kapcsolatos tud­nivalókat a Budapesti Gép- iárművezetőképző Intézet fel­vételi irodája közli minden érdeklődővel. Kérését írja meg az intézet címére: Bu­dapest, VIII.. Baross u. 76. Hol vannak a számok ? Mármint a lottószámok T. K. monogramú gödöllői ol­vasónk ez iránt érdeklődik. A pénteken kihúzott nyerő­számokat lapunk minden szombati számában leközöl­jük. Olvasónk valószínűleg a január 14-i lapban nem találta meg a nyerőszámokat. 13-án ugyanis Dunakeszin tartották a lottóhúzást — s másnap nem külön közle­ményben. hanem az esemény­ről beszámoló riportban kö­zöltük a kihúzott számokat. AKADOZIK Ha egy kicsit is ködössé, kellemetlenné válik az idő, nagyon lelassul vagy telje­sen meg is szűnik a révfor- galom Nagymaros—Visegrád között. Rendszerint a mo­torok hibájából következik a „műszaki hiba”. Viszont ne­künk, akik havi, illetve heti bérlettel közlekedünk, na­gyon hátrányos az örökös leállás, a bizonytalan közle­kedés. K. J., Nagymaros A tás a áram lásával túlbiztosi- villamos- felhaszná- kapcsola- tos szakkifejezés. Most azonban nem erről, hanem a szó egy másik, általánosabb ér­vényű jelentésé­ről írok. Arról, hoav közlekedési vállalataink min­den lehető és le­hetetlen alkal­mat megragad­nak, hogy az Ál­lami Biztosító ügynökeiként lép­jenek fel. A MÁV- jegypénztárakban lesben állnak a kis bélyegecskék, és észre se veszi az ember — márt el is tűnnek az ál­lomási bélyegző fekete pecsétje alatt. A három eset közül a leg­jobb. ha nem vesszük tudomá­sul, és akkor nem mérgelő­dünk. A második, ha észrevesszük és nem szólunk. Túlbiztosítás csak mérgelő­dünk — ez már rosszabb. De a legrosszabb: ha észrevesszük. és szólunk, mert tíz esetből tizenegy­szer a jegykiadó ét titkos átka nyílt megvetése sújt bennünket, utasokat. A MÁ- VAUT vonalain a kocsikban ha­sonló a helyzet. Igaz, ott bélyeg sincs, csak egy lyuk a jegyen. Tíz fillértől egy forintig érhetnek meglepetések. A vasútnál említett három eset itt is fennáll. Különö­sen, ha a MÁ- VAUT még en­nél is radikáli­sabb intézkedé­sét nézzük: ugyani, a helyi járat jegyeire ráütik a biztosí­tást. és akkor csak egyetlenegy eset van. hn aka­rod, ha nem: eay- negyven helyett egyötvenet fi­zetsz, szegény uta­zó. Tévedés ne es­sék: nem a bizto­sítás ténye ellen szólok. Saját jól felfogott érde­kemben méa az ellen sem szól­nék. ha kötelező­vé tennék. De ha egyszer nem kö­telező. miért te­szik suttyomban mégis kötelező­vé? Fazekas Mátyás Pankráció Dömsödön Tévedés ne essék, nem sporteseményről akarok most írni, a helyi közlekedés kí­vánja ezt a címet. Dömsöd község nyolcezer lakosa ugyan­is állandó pankrációzás köze­pette szidja azokat a déd­Új mozi — régi székek Az ősszel be­fejezték a kar- táli mozi renová­lását. Valóban korszerűvé alakí­tották a film­színházat — álÜt- pítattuk meg, mi­kor az átadáson, az első mozielő­adáson megjelen­tünk. Azt vi­szont szomorúan vettük tudomá­sul, hogy az új moziban a régi székek változat­lanul a helyü­kön maradtak. Kérdezősködé- sünkre a mozi vállalatvezetője új erőt öntött belénk, látoga­tókba, és meg­ígérte, hogy új székek kerülnek a régiek helyé­re. Január 14- én azonban a rossz, régi szé­keket még rosz- szabb fis régibb székek váltották fel, olyanok, ame­lyeket egy má­sik moziból ki­selejteztek. Ezzel — nem is beszél ve az előtérben elhelyezett ülé­sekről — az új, korszerű mozit teljesen elcsúfí­tották. Most ar­ra szeretnénk vá­laszt kapni, hogy maradnak-e ezek a régi székek, vagy új székek felállításával te­szik minden te­kintetben korsze­rűvé ezt a most átépített, korsze- rő filmszínházat. A kartali mo- zvlátogatók ben: neve­Vámos János Anyagpazarlás című észrevéte­lünkre a Cegléd és Környéke Élel­miszer Kiskeres­kedelmi Vállalat az alábbiakban válaszolt: „Vállalatunk va­lóban sok új rendszerű üzletet nyitott az elmúlt év folyamán, s a régi, elavult üz­leti berendezése­ket kiselejteztük. A kiselejtezés módja: a beren­dezési tárgyakat szétbontják, s eze­ket a szétbon­tott állóeszközö­két (most már deszkákat) a vál­lalat az új üz­leti berendezé­sek készítésénél minden esetben felhasználja. Ki­vételt csak ab­ban az esetben ismernek, ha a deszkák már ki­csik, vagy kor­hadtak, s Uiy csak tüzelőként tudják felhasz­nálni azokat. Igen érdekes eset az eceteshordókkal kapcsolatos prob­léma is. Az új módszerrel üze­melő boltokban és általában a kereskedelemben, mind nagyobb tért hódít a pa­lackozott ecet árusítása, s a hordós ecet el­adási területe mind kisebb kör­re korlátozódik. Vállalatunknál rengeteg olyan eceteshordó van, amelyek még az 1950-es években, a magánkereske­delmi vállalatok államosítása után kerültek az ál­lami kereskede­lem tulajdonába, s nyilvánvaló, hogy ezek a sok éves szállítás és ecettárolás kö­vetkeztében már annyira tönkre­mentek, hogy nem javíthatók. Az elmúlt év fo­lyamán valóban előfordult, hogy ezeket a nem ja­vítható hordókat a vállalat kise­lejtezte és eltü­zelte. Azonban azokat a hordó­kat, amelyek még hasznosít­hatók, a Gön­gyölegfelújító Vállalat, a MÉH, vagy a termelő- szövetkezetek út­ján próbáljuk ér­tékesíteni. Válla­latunknak is egyik legfőbb szempontja, hogy takarékosan gaz­dálkodjék az anyagokkal — és ennek érdekében szívesen foga­dunk minden hasznos segítsé­get. Fekete Lajos főkönyvelő.’’ apákat, akik csak a falutól nyolc kilométerre engedélyez­ték az állomás megépítését. Emiatt a közlekedés most fő­leg autóbusszal, vagy az autó­busszal megközelíthető vonat­tal bonyolódik le. A közlekedés jelentősen fej­lődött az utóbbi években, de még mindig szűknek bizonyul. Napjainkban minden munka­nap délutánján a „halál fiai” érkeznek Dömsödre. Azért halál fiai, mert minden vo­natról való leszállás életve- zélyt rejt magában. Hogy miért? Mert kétszer annyi utas érkezik a vonatokkal, mint amennyit az autóbusz helyi járata felvehet. S az utasok közül a bátrabbak az életüket kockáztatják, hogy a vonatról leugrálva, előbb oda­érjenek a buszhoz. Akik nem annyira bátrak, azok csak ver­senyfutást és (a busz ajtajá­nál) ökölvívó-mérkőzést ren­deznek. És ez így megy nap­ról napra, hétről hétre. Ideje lenne, hogy a MÁVAUT meg­vizsgálja a lehetőségeket és nagyobb kocsikat küldjenek Dömsödre. Mert a jelenlegi kocsiállomány még kétszeri fordulással sem tudja elszál­lítani az utasokat. Ugyanis: mire visszaér az állomásra — befut az újabb vonat és kezdő­dik elölről a halálugrás, ver­senyfutás, pankráció. A dömsödi utasok nevében sürgős intézkedést kér Bíró Gábor December 28-án megírtuk az Olvasók fórumá­ban, hogy Csiszár Ákos de­cember 17-én Gyálra érke­zett expresszlevelét csak két­napos késéssel, 19-éin kéz­besítette a posta. Most a Bu­dapest Vidéki Postaigazgató­ságról Bujdosó Gyula osz­tályvezető-helyettes arról ér­tesít bennünket, hogy a pa­nasszal kapcsolatban kérdőre vonták a gyáli postahivatalt, s utasították őket, hogy más­kor, hasonló esetben, jobban szervezzék meg a munkát. Mert igaz, hogy december 17-én és az azt követő na­pokban hatalmas forgalmat bonyolított le a posta, de az expresszlevelek fontosabbak, mint azok a nagyszámú üd­vözlő kártyák, amelyeket már nyűgöd tabban lehet (fő­leg fflyen torlódás esetén) két nappal később kézbesí­teni.

Next

/
Thumbnails
Contents