Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-24 / 20. szám

1961. JANUÄR 24, KEDD KST MEGYE! <f£ívltm N. SZ. HRUSCSOV BESZEDE (Folytatás a 3, oldalról) mutatta a nemzetközi kommu­nista mozgalom megbonthatat­lan egységét és összeforrottsá- gát a marxizmus—leninizmus alapján. A tanácskozás meg­mutatta azt is, hogy nagy le­nini pártunk, mint a kommu­nista világmozgalom harcos él­csapata, tiszteletnek és szere­tetnek örvend. A mostani plénumán kitű­zött feladatok végrehajtá­sa, a hétéves terv határidő előtti teljesítése még job­ban gyarapítja majd ha­zánk hatalmát, még maga­sabbra emeli pártunk, or­szágunk tekintélyét az egész haladó emberiség előtt. Pártunk Lenin dicső és le­győzhetetlen zászlaja alatt so­hasem látott egységben és ösz- szeforrottságban halad XXII. kongresszusa felé. Elvtársak! A plénumon megvitattuk a mezőigazdaság további fejlesz­tésének kérdéseit. Ez a vita megmutatta az újabb sikerek útját. A plénumon kiderült, hogy egyes elvtársaink az el­ért sikerek alapján 'kissé elbi­zakodtak és az utóbbi két év­ben rosszabbul dolgoztak. Ám­de, milyen gazdag lehetősé­geink vannak! Ha értékeljük e lehetőségeket, mindent józa­nul és behatóan mérlegelünk, ha bíráló szemmel nézzük munkánkat, akkor gyorsan ki­küszöböljük ezeket a hibákat és még biztosabb, szilárdabb léptekkel haladunk előre fej­lődésünk újabb magaslatai felé. Önök tudják, elvtársak, hogy én optimista vagyok és meggyőződésem, hogy a most következő öt év alatt utolérjük az Egyesült Ál­lamokat az egy lakosra jutó mezőgazdasági ter­melésben. Az egész kérdés azon fordul meg, hogyan szervezzük meg a munkát. így például ahhoz, hogy Amerikát utolérjük a húster­melésben elegendő, hogy száz hektár mezőgazdasági terüle­tenként vágósúlyban 42 mázsa húst termeljünk. 1959-ben száz hektárra 17 mázsa hús jutott. Ámde elvtársak, láthat­ják, hogy sok kolhoz, még a múltban elmaradottak is, két év alatt olyan színvonalat ér­het el a hústermelésben, hogy minden száz hektár földterületre 80, sőt, helyen­ként 100 mázsa hús jut. Ha ezt sok kolhoz meg tudja tenni, sőt, lesznek kör­zetek is, amelyek hasonló eredményeket érnek el, ak­kor miért nem tudnánk ezt elérni országos viszonylatban öt év alatt? Természetesen el tudjuk érni. Ehhez azonban nemcsak az óhaj szükséges, hanem kemény, megfeszített munka. Lehetőségeink meg­vannak. Vannak anyagi le­hetőségeink, vannak embe­reink. Az egész kérdés ma az emberek megszervezésében, a vezetésben rejlik. Ha pedig mi valameny- nyien helyesen fogjuk fel feladatainkat, helyesen jelöljük ki a feladatok teljesítésének módját, jól válogatjuk össze az em­bereket, mindenkit a ma­ga helyére állítunk, lelke­sítjük az embereket és bi­zalmat csöpögtetünk belé­jük, akkor ezek az embe­rek még a hegyeket is el­mozdítják! Mindenkit felszólítunk, hogy hazatérve, megfelelő módon magyarázza meg az emberek­nek a rájuk váró feladatokat, velük együtt határozzák meg, milyen úton-módon érik el a plénumunk határozatában kijelölt újabb magaslatokat. Ebben az irányban jó mun­kát kell végeznie minden párt­ós tanácsi szervezetnek, szak- szervezetnek és ifjúsági szer­vezetnek. A központi bizottság elnök­ségében mi megállapodtunk abban, hogy a legközelebbi napokban én magam Ukraj­nába utazom, majd látoga­tást teszek Észak-Kaukázus- ban, Grúziában. Azt hiszem, eljutok majd Voronyezsbe, a szibériai és kazahsztáni szűz­földekre, a Távol-Keletre is. Igyekezni fogok, hogy ezek a látogatások ösztönzőleg has­sanak a mezőgazdasági ter­melés fokozására. Ahová el­jutok majd, természetesen megbírálom a hibákat is, meg ne sértődjenek emiatt. Ahhoz, hogy az embereket újabb munkahőstettekre lel­kesítsük, mindig meg kell mondani nekik az igazat, meg kell mutatni, milyen úton- módon lehet elérni nagy eredményeket. Ha ez megtör­ténik, akkor az emberek bíznak, lelkesedéssel dolgoz­nak, új sikerekre törekszenek! Bennünk, kommunistákban megvan a bátorság, hogy mindig megmondjuk az iga­zat az embereknek, a népnek. Hazánkban megvannak az anyagi lehetőségek ahhoz, hogy még magasabbra emeljük népgazdaságun­kat, megteremtsük a ter­mékek bőségét a nép számára. A szovjet nép, erejében bízva, Lenin hagyatékához híven, szilárd léptekkel halad előre, a nagy cél, a kommuniz­mus felé!” Megnyílik az idén Zebegény szabadtéri színháza Társadalmi munkával elkészült a Szilinkára vezető autóút Már többször megemlékez­tünk arról, milyen óriási erő­feszítéssel törekszik Zebe- gény az évről évre növek­vő idegenforgalom előfeltéte­leinek biztosítására, valamint arra, hogy vendégei a ter­mészeti szépségeken kívül másban is találjanak szóra­kozást és gyönyörködni va­lót. Ez a szándék érlelte meg a szabadtéri színpad gondo­latát is. Hosszas tanulmányo­zás eredményeképpen a múlt évben jelölték ki véglege­sen a tervezett színpad he­lyét, mégpedig a község fö­lött fekvő magaslaton, a Szi­linkán, ahol legszebb a kilá­tás a kanyargó Dunára és a szemközti part festői hegyeire. A Szilinkára azonban nem vezetett elfogadható út. A Hazafias Népfront ze- begényi szervezete ezért nagy sikerrel megszer­vezte az útépítéshez a társadalmi munkát, amely­ben lelkesen vett részt a zebegényi iskola ifjú­sága is. A 840 méter hosszú út al­építménye még a nyáron el­készült, ősszel pedig befe­jezték a burkoló munkát is, így a plátóra most már az j autók is kényelmesen feljut-; hatnak. A szabadtéri színpad és né-j zőtér tervszerű kialakításá- J nak előkészületei szintén ^ megindultak. A Hazafias ^ Népfront már ehhez is szer- ^ vezi a társadalmi munkát. ^ Ha minden jól megy, a nyár ^ elejére elkészül a színpad is, ^ a nézőtér is, és júniusban sor kerülhet az új zebegényi kultúrintéz- '■ mény ünnepélyes meg- \ nyitására. í A mozgalom áldozatkész tá- í? mogatókra talált a környékbeli ^ vállalatoknál és intézmények- ^ nél is. A Pestvidéki Ásvány- ^ bánya Vállalat például kö- JÍ zölte, hogy a szükséges föld- ^ munkák elvégzéséhez téri-1 tésmentesen kölcsön adja te- f herautóit. í v, A zebegényi kirándulok re­gi panasza volt, hogy a köz- ' ségben nehezen juthatnak képeslapokhoz, hírlapokhoz, % trafikáruhoz és emléktár- £ gyakhoz; különösen munka-' szüneti napokon, amikor pe­dig legnagyobb az idegenfor­galom, az üzletek viszont zárva vannak. Most valószí­nűleg ez a kérdés is rövide­sen megoldódik. Az Utasellátó Vállalat ugyanis értesítette a köz­séget, hogy a nemrégen újjáépített zebegényi vas­útállomás területén áru­sító pavilont állít fel, amelyben a kirándulók va­sárnap is megvásárolhatják a kívánt dolgokat. Minden azon múlik, lesz-e hamaro­san szabad pavilonja az Utasellátónak... A zebegé- nyiek remélik, hogy lesz. (magyar) Több mint 200 000 négyzetméter új közút épült az elmúlt esztendőben Pest megye területén Az utóbbi időben gyorsuló ütemben javulnak Pest megye közlekedési útjai. A falusi közúti forgalom növekedésével párhuzamosan évről évre több korszerű utat építenek a köz­ségekben, sőt a nagyobb ta­nyai településeken is. A Pest megyei Kőbánya- és Útépítő Vállalat a múlt évben egyma­ga 96 OOO négyzetméter bitu- rr.en-makadám, illetve kőbur­kolatú utat épített a falvak belterületén, több mint 19 mil­lió forintos költséggel. Ugyan­ennyi útépítést végeztek a köz­ségeik saját erejükből, jórészt társadalmi munkával. Ezek nagy része termelőszövetkezeti bekötőút. Az elmúlt hetekben Ítészült el többek között a Du­nai Cement- és Mészműlhöz vezető új váci útvonal több kilométeres szakasza és Ceg­léd külterületeinek legforgal­masabb közútja is. A Pest megyén áthaladó országos fő­útvonalak bővítésével, korsze­rűsítésével együtt összesen több mint 200 000 négyzetmé­ter út készült el a megye te­rületén. Az idén újabb 17 mil­lió forintot fordítanak ezen a területen az úthálózat bővíté­sére és korszerűsítésére. (MTI) CSUKA ZOLTÁN: Téli látogatás (ßulydria lecfficuyyobh termelőszövetkezet ét? i ii. — Hétezer kötetes könyv­tárunk van — mondja az el­nök —, a legfontosabb mű­velődési munkát ennek révén végezzük. Az olvasókkal rend­szeresen értekezleteket tar­tunk, egy-egy újabb könyvet megbeszélünk velük, de nem elégszünk meg azzal, hogy ol­vasótermet, sőt termeket tar­tunk fenn, hanem mozgó könyvtárainkkal a házakhoz is kivisszük a könyveket. Me­zőgazdasági szakirodalmunk ezer kötetből áll, a szépiroda­lomra mintegy ötezer kötet jut, a többi politikai, ideoló­giai irodalom. — Tudományos és szakelő­adásokat is tartanak? — Igen, a földszinten mint­egy száz személyt befogadó felolvasó-, illetve előadói ter­münk van, ott szoktuk rend­szeresen tartani a politikai, tudományos, valamint szak­előadásokat. Negyven főből álló előadó csoportunk van, amely rendszeresen dolgozik. Ezenkívül vannak színjátszó, énekkari, tánc és zenekari csoportjaink; zenét is okta­tunk. Az ifjúság legnagyobb része a harmonikát szereti, de sokan tanulnak hegedülni, zongorázni is. Felkerekedünk és bejárjuk a művelődési ház helyiségeit. Mindenekelőtt a ragyogóan tiszta, verőfényes gyermek- cávasóterembe lépünk be. A kicsiny olvasóasztalok mellett egyszerre legalább ötven gyer­mek olvashat, játszadozhat. Mert a könyvszekrényekben sorakozó rengeteg meséskönyv mellett sok-sok játékszer is van. Most üres a terem, mert a délelőtti órákban iskolában vannak a gyerekek. A könyvek két külön he­lyiségben sorakoznak, s egy kis folyosón átmegyünk a felnőttek olvasótermébe, amely szintén délre nyílik, mosoly­gósán világos asztalok, szé­kek mellett valóban öröm itt az olvasás, csendben elmé­lyedő tanulás. — S olvasnak is szorgal­masan a szongurlárédak? — A község lakói kilenc­venezer kötetet olvasnak évente — hangzik az egy­szerű, de szakszerű könyvtá­rosi válasz. — A jövő évben azonban növeljük ezt a szá­mot. lőózövei Az arcokon az öröm mo­solya. Lemegyünk a szakelőadói, azaz felolvasóterembe. Ez is teljesen modem berendezésű, világos, nagy helyiség, amely­ben mintegy száz főnyi hall­gatóság fér el. Az előadói emelvény mögött fekete tábla, hogy a tudományos előadó ábrákkal is kísérhesse szavait. — Mi volt a legutóbbi elő­adás tárgya? — kérdezzük. — A szocialista vagyon vé­delme. Azelőtt pedig a kom­munista nevelésről tartott elő­adást egy szófiai pedagógus. — A bolgár írók közül meg­látogatta már valaki a közsé­get? — Hogyne, sőt előadást is tartottak, cikkeket, verseket is írtak már a községünkről. Elsősorban Lamart említhet­jük meg, a kitűnő költőt, aki évente egyszer-kétszer felke­res bennünket, de többször járt itt Daszkalov is, az is­mert regényíró, akit erősen foglalkoztat a termelőszövet­kezetek fejlődése. Innen a színház-, illetve moziterembe megyünk át. Ez a terem négyszáz férőhelyes, szintén teljesen modern be­rendezésű, tágas, világos, nagy helyiség, a mai követelmé­nyeknek megfelelő színpaddal. — A helyi színjátszó cso­porton kívül szoktak itt hiva­tásos színjátszó társulatok is szerepelni? — Hogyne, éspedig elég sű­rűn. A burgaszi, szliveni és kolarovgradi színtársulatok rendszeresen felkeresik Szon- gurlárét, s mindennap — ha­csak nincs színielőadás — rendszeresen vetítünk filme­ket. Hetenként két új filmet mutatunk be. Helyi rádióadó A művelődési házból átme­gyünk a mezőgazdasági szak­iskolába, amely szintén telje­sen modern, emeletes új épü­let, majd a postahivatal egy­emeletes épületébe megyünk, ahol bemutatják nekünk a községi rádióleadó stúdióját. Ilyen is van? — Igen, s ez Bulgáriában nem ritkaság. A nagyobb vá­rosokról nem is beszélünk, de számos községben is van stú­dió, amelyből a rádió a köz­ségnek és a közvetlen kör­Mezőgazdasági nagyüzemeink másfélmillió köbméterrel több silót készítettek A telelőtakarmányok ter­mesztéséről és a szilázskészí- tés arányairól a Földművelés- ügyi Minisztérium takarmány­gazdálkodási osztályán az alábbi tájékoztatást adták: 1960-ban az előző évi 159 000 hold helyett már 242 500 hol­don termesztettek silókukori­A Szovjetunióban jó eredménnyel próbálták ki az első repülő vagy légpárnás motoros hajó prototípusát. Az új vízijármű alapja egy lapos alváz, amelyre a kabint helye­zik. Hatalmas repülőgépmotorok széles levegőáramlatot hajtanak a „platform” alá. A légáramlat sűrűsége elegendő ahhoz, hogy a hajót a víz, vagy akár a szárazföld fölött képződő légpárnára emelje. Ugyancsak a légáramlat hajtja a járművet a megfelelő irányba. A hajót sekély vizű folyókon való közlekedésre használják majd. Óránkénti sebessége eléri az 50—60 kilométert. A képen az új légpárnás motoroshajó. cát. A termelőszövetkezetek több mint kétszeresére növel­ték egy év alatt a silókuko­rica-termőterületeiket. Az egyes vidékeket sújtó aszály­kár, továbbá a kedvezőtlen, csapadékos időjárás ellenére a silókukorica holdankénti át­lagtermése átlagosan elérte a 150 mázsát, alig valamivel £ maradt alatta az előző évi ter­mésnek. így a tavalyinál sok- £ kai több silótakarmányt tá- \ rolhattak nagyüzemeink az ál- J latállomány téli és kora ta- vaszi etetésére. A megyéktől érkezett leg- \ utóbbi összesítés szerint az 1960. évi termésből elraktá- rozott szilázs mennyisége £ meghaladja a négymillió \ köbmétert, ez legalább más- ^ félmillió köbméterrel több a £ tavalyinál. Szarvasmarha szá- £ mosállatonként ezen a télen £ 9 köbméter, a juhoknál pedig £ .3 köbméter silótakarmány ke­iről etetésre, í £ A takarmányozási szakem- [■ berek szerint a minden eddi- ^girü nagyobb tömegben eltett £ jó minőségű silótakarmány- £ nyal — gazdaságos felhaszná­lással — pótolni lehet az ab- $ rak- és szálastakarmányok £ termesztésénél mutatkozó 10— \ 15 százalékos hiányt, s így le- ' romlás, illetve termeléscsök­kenés nélkül teleltethetik át állatállományukat az állami gazdaságok és termelőszövet­kezetek. (MTI) nyéknek az esti órákban idő­szerű helyi adásokat közvetíti így most természetesen meg­ragadjuk az alkalmat, hogy magyar vendégeinket felkér­jük, nyilatkozzanak a szon- gurláréd termelőszövetkezet dolgozóinak, milyen benyomá­sokat szereztek országunkban s közelebbről községünkben. Ma este hat órakor lesz az adás; mindennap egy órát su­gározunk a lakosság részére. Szüdi György, aki mint „csereíró” járja be velem Bulgáriát, egy kicsit meglepő­dik. — Igen ám, de mi nem ma­radunk itt este hatig, mert épp most fejezzük be bulgá­riai kőrútunkat s estére Szó­fiába kell érnünk. — Nem baj. A mi stúdiónk természetesen magnetofonnal is fel van szerelve; az elvtár­sak „magnóba mondják1’ üzenni valójukat és Szongur- láréban, miközben önök autón Szófia felé robognak, minden­ki hallgatni fogja szavukat. Felmegyünk hát a „stúdió­ba”, amely nem nagyobb egy lakószobánál, de a kor leg­újabb rádiós tapasztalatai és követelményei szerint van fel­szerelve, s a tapétázott falak közt hamarosan fel is csendül Szüdi György szava. Tíz perc­cel később pedig pergetik előttünk az üzenetet és saját szavunkat hallgathatjuk. Egy órára jár az idő, ami­kor vendéglátóink kíséretében belépünk a község éttermébe; amelyben mintegy háromszá­zan szoktak — két-három cso­portban — étkezni. Mosolygós arcok fogadnak; mindenki tudja, hogy magyarok va­gyunk, s az a szó, hogy „un- garec”, Bulgáriában varázs­erővel bír: hallatára felderül­nek az arcok s aki csak va­laha is megfordult Magyar- országon, odalép hozzánk és kezet szorít velünk. Márpedig ilyenek sokan vannak, hiszen a második világháború végén az első bolgár hadsereg kato­nái igen nagy számban for­dultak meg főleg Baranyában és Somogybán, hogy a német és nyilas fasizmus ellen har­coljanak. Itt is többen lépnek hozzánk, sőt magas fehér sü­vegében még a szakács is elő­szalad a konyhából és boldo­gan ismételgeti „Gulyás, pap­rikás, finom, nagyszerű!” Az csak természetes, hogy jelené­sének nagy sikere van; fel- I hangzik a taps s most még ! nagyobb a jókedv az étterem i vendégei között. | Két órakor, indulás előtt még megtekintjük a híres szongurláréi borpincét, amely­ről már szó esett a felvilágo­sítások során. A pompás szon­gurláréi „dimjat’’ különböző évjárataiból kapunk kóstolót s miközben mi a bolgár bor tü- zét-zamatát és a pince mo­dern berendezését' dicsérjük, házigazdáink szerénykedve szólnak arról, hogy bizony ők is ismerik — éspedig szemé­lyes tapasztalatból — a híres­nevezetes tokajit, meg az egri bikavért s jól tudják, hogy a magyar bornak és pincészet­nek a bolgárral szemben van azért pár évszázados előnye a tapasztalatban. De hogy ők sem maradnak el a verseny­ben, azt a tavalyi magyaror­szági borkiállításon a magyar borszakértők is elismerték. Lemenőben már a nap, mi­kor jó egyórás autótúra után a „határhoz” érünk, az előt­tünk járó Volga-kocsi meg­áll, vendéglátó gazdáink ki­szállnak és a Sztara Zagoré- ba vezető műútnál érzékenyen elbúcsúznak tőlünk. Mintha nem is fél napot, hanem he­teket töltöttünk volna együtt, úgy borulunk egymás keblére s testvéri csókkal búcsúzunk egymástól. — Jó munkát, bő termést a magyar termelőszövetkezetek­nek! — kiáltja még utánunk a szövetkezet helyettes elnöke. A motor felhorkan s mi el­indulunk, szembe a leszálló nappal. S amíg csak el nem tűnünk a kanyarban, bolgár barátaink ott állnak a kocsi­juk mellett és integetnek, in­tegetnek;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents