Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-24 / 20. szám
19M. JANUÁR 24, KEDD JIT. SZ.HB ÜSC SO V BES ZEDS (Folytatás a 2. oldalról) kát, akiknek becsületéhez szó fér. Hruscsov véleménye szerint „már megértele a feltételek arra, hogy létrehozzunk a terményforgalommal foglalkozó szövetkezetét, vagy valamilyen mos szervezetet”. Úgy kell megszervezni a dolgot — fűzte hozzá —, hogy azokat a felesleges termékeket, amelyeket az állam nem vásárolt fel, e szövetkezet vásárolja meg. Különösen vonatkozik ez a kolhozparasztoknak az államilag meg nem vásárolt termékeire. A szemestermények termelésének emelése Nyikita Hruscsov a továbbiakban rámutatott, hogy a szemesterménytermelés további fellendítése döntő szerepet játszik a Szovjetunió egész mezőgazdaságának és ezen belül állattenyésztésének a fejlesztésében. Hangoztatta, hogy a szűzföldek meghódítása eredményeként jelentős mértékben emelkedett az országban a szemestermények hozama. 1960-ban 8,1 milliárd púd szemesterményt takarítottak be, 1953-ban, a szűzföldek meghódítása előtt, 5 milliárd púd volt a termés. Jelentősen emelkedett a szemestesnnény- felvásárlás színvonala is. Hozzáfűzte: „az igények annyira megnövekedtek, hogy ma már új módon kell felvetni az állami szemesterménytartalékok fokozásának kérdését. Annyi szemesterményt kell termelnünk, amennyi az ország fejlődésének távlatait figyelembe véve szükséges”. Hruscsov adatokat idézett, amelyek szerint az állam valamennyi szemestermény-szük- ségletének kielégítésére a közeljövőben 4 200 000 000 púdra kell emelni az évi szemester- ményfelvásárlást. Elemezte azokat a tényezőket, amelyek Ukrajnában, az Orosz Föderációban, a Moldvai SZSZK-ban és Grúziában biztosítják a szemestermények termelésének növelését. Rámutatott, hogy az állam csupán az esetben, ha ötmillió hektár kukorica vetésterületről hektáronként átlag 50 mázsa szemesterményt takarítanának be, több mint egymilliárd púd szemesterménnyel többet vásárolhat fel. „Állattenyésztésünknek éppen erre van szüksége” — jelentette ki. A szónok bírálta az ukrajnai szeinestermény-gazdál- kodás hiányosságait és hibáit. Ez a köztársaság, amelyet az Orosz Föderáció után a Szovjetunió legjelentősebb gabonatermő vidéke volt, évente rendszerint 500—600 millió púd szemesterményt adott el az államnak. Bár a szibériai és kazahsztáni szűzföldek feltörése következtében csökkent Ukrajna részesedése az állami gabonafelvásárlásban az ország számára, mégsem csökkent Ukrajna szemesterményeinek jelentősége. Ezzel szemben ez a köztársaság az utóbbi években csökkentette a gabona termelését és eladását az államnak. 1960- ban mindössze 358 millió j púd gabonát adott el. Az SZKP első titkára hangsúlyozta, hogy az ukrán sze- mestermény-termelés gyenge eredményei nem annyira a j kedvezőtlen időjárási viszo- j i nyokból adódnak, mint in- . | kább abból, hogy nem fog- i lalkoznak kellőképpen az em- j berekkel. A fő kérdés a veze- | tés, a szervező munka — mondotta Hruscsov, s ezzel kap- j csolatban emlékeztetett Ki- | ricsenkónak és Kalcsenkónak a mezőgazdaság vezetésében elkövetett hibáira. Hruscsov ezután kijelentette: „nem mondhatunk egymásnak csupán kellemes dől- j gokat, egymás szemébe kell mondani az igazságot.' Meg kell érteni, hogy a vezetők hibái és helytelen cselekedetei a kolhoztagokat sújtják. Ha valaki nem érti a dolgát, ha nem tudja megszervezni munkáját, adja át* helyét a hozzáértő embereknek”. A központi bizottság első titkára rámutatott, hogy „minden az embereken, a kádereken múlik, és az a baj, hogy olykor olyan emberek foglalkoznak mezőgazdasági kérdésekkel, akiknek semmi közük a mezőgazdasághoz”. Hruscsov egy sereg példával illusztrálta az élenjáró kolhoztagok jó munkáját. Ezek a kolhoztagok magas termésátlagokat értek el a szemestermények termesztésében. Javasolta, hogy róluk vegyenek példát. 1954-től 1960-ig a Szovjetunió azokról a területekről, ahol művelés alá vették a szűz- és parlagföldeket, az 1949—53. évek átlagos begyűjtése szintjéhez viszonyítva további 6 300 000 000 púd (103,4 millió tonna) szemes- terményt nyert. Az állam ugyanezen idő alatt az említett vidékekről 4,9 millió tonnával több húst (élősúlyban), 15,3 millió tonnával több tejet, 352 000 tonnával több gyapjút vásárolt fel. Hruscsov rámutatott, ha az államnak a szűzföldek meghódításából származó bevételeiből leszámítjuk a szűzföldekre fordított beruházásokat, kiderül, hogy az állam csupán az áru formájában nyert szemesterménnyel nemcsak hogy fedezi a szűzföldek vidékének valamennyi mező- gazdasági jellegű beruházását, hanem ezen túlmenően, 1954—1960-ban több mint 32 milliárd rubel tiszta jövedelemhez jutott. — Ily módon — összegezte az elmondottakat Hruscsov — a szűzföldek visszafizették a meghódításukra fordított kiadásokat és nagymértékben hozzájárulnak a felhalmozáshoz. Az országban felvásárolt gabonameny- nyiség 40 százalékát a szűzföldek adják. A szűzföldek országunk javát szolgálják. Hruscsov emlékeztetett rá, hogy az SZKP Központi Bizottsága több szervezeti intézkedést tett kazahsztán szűzföldi területei vezetésének megjavítására. A Kazahsztán északi részén létesített szűzföldi vidéket „gazdasági tekintetben igen fontosnak” nevezte. A jövőben megoldásra váró feladatokról szólva Hruscsov hangsúlyozta, hogy a „szűzföldeken állandó kádereket kell nevelni”. Hozzáfűzte, hogy ezzel egyidejűleg helyesebben kell felhasználni a régi mező- gazdasági területek által a szűzföldeknek nyújtott segítséget. Hruscsov rámutatott, hogy a szűzföldeken a búza a fő termény. de egyetértett egyes szovhozok alkalmazottaival abban, hogy a szűzföldeken a vetésterületek egy részén árpát és más növényfajtákat kell termeszteni. Az SZKP K. B. első titkára érintette a kolhozok összevonásának problémáját. Ezzel kapcsolatban példaként említette a kirovi terület egyik kolhozát, amely 27 000 hektár művelhető földterületet és 137 falut egyesít. „Az ilyen gazdaságot nehéz irányítani” — jegyezte meg. Hruscsov rámutatott: Lehet nagy gazdaságokat létesíteni, de kizárólag a szűzföldeken, a sztyeppéken. Kijelentette: „amennyiben túlzásokat követtünk el a kolhozok összevonásakor, ne féljünk attól, hogy kijavítsuk a hibákat, fogjunk hozzá a kolhozok széttagolásá- hoz és ily módon teremtsünk mozgékony, irányítható gazdaságokat”. zokban széles körben bevezették a kukoricatermelést és megnövekedett a takarmánytermelés. 1960-ban 186 millió tonna silótakarmányt tároltak, vagyis 25 százalékkal többet, mint 1959-ben. Mégis, figyelembe véve az állattenyésztés terén megoldandó feladatokat, a tárolt takarmánymennyiség korántsem elegendő, „Minden kolhozban és szovhozban ugyanúgy mindent el kell követni a takarmánytermelésért, mint a gabonatermelésért”, A tervfeladatok és kötelezettségek teljesítése, a káderek Az állattenyésztés fejlesztése A Szovjetunió feketeföld-övezeten túli tájai — A következő években — mondotta a szónok — a Szovjetunió feketeföld-övezeten túl eső vidékein legalább 500—600 millió púddal lehet emelni a szemestermények hozamát. „Feltétlen ki kell használni ezt a tartalékot” — fűzte hozzá, majd közölte, hogy az említett területeken a vetésterületek körülbelül 30 millió hektárt tesznek ki. Az SZKP első titkára megemlítette, hogy annak idején olyan határozatot hoztak, mely szerint a feketeföld-övezeten túl eső vidékek több körzetében nem kell felvásárolni a gabonát. „A. párt központi bizottsága és a kormány feltételezte, hogy ezek a körzetek tovább fogják fejleszteni sze- mestermény-gazdálkodásukat, hogy több szarvasmarhát tartanak, emelik az állati termékek termelését, fejlesztik az ipari növények termelését, és ezen az alapon biztosítani fogják a mezőgazdasági termelés és a mezőgazdaság jövedelmének általános emelkedését.” — Egyes köztársaságokban és területeken azonban — hangsúlyozta Hruscsov — csökkent a szemestermények termelése és a szemes termények vetésterülete. A szűzföldek meghódításában és a szemestermények termelésének emelésében elért sikerek „bomlasztóan” hatottak néhány vezetőre. Ezek a funkcionáriusok nem értették meg az állam érdekeit, s vagy csökkentették a szemestermények termelését vagy pedig teljes egészében felhagytak a szemesterméhy-gazdálkodás- _ sál. Ezt a hibát orvosolni kell, mert minden területnek, minden köztársaságnak erejéhez mérten részt kell vennie az állam számára nékülözhetetlen szemester- mény-tartalékok megteremtésében. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára rámutatott továbbá, hogy az egész országban az utóbbi 2—3 évben nagymértékben csökken a hajdinatermelés. Ez a helyzet az Orosz Föderációban, Ukrajnában és Belorussziában. A hajdina gazdasági tekintetben igen előnyös növényfajta, jól fizet a ráfordított munkáért — mondotta Hruscsov. A szűz- és parlagföldek meghódítása A szűz- és parlagföldek problémájáról szólva Hruscsov hangoztatta, hogy az „államnak a szűz- és parlagföldek feltörésére fordított kiadásai teljes egészükben, sőt messze azon túl is megtérültek”. A szónok ismertette a központi statisztikai hivatal, a pénzügyminisztérium, a mezőgazdaságügyi minisztérium és a gabonatermeléssel foglalkozó bizottság által a központi bizottság számára ösz- szeállított jelentést, amely adatokat tartalmaz arról, milyen kiadásai és bevételei voltak az államnak a szűz- és parlagföldek meghódításával kapcsolatban. Hruscsov kijelentette: „a párt az egész nép támogatásával megvalósította a szűzföldek meghódításának nagy programját. 41 millió hektár új földet fogtunk művelés alá. Több száz nagy szovhoz létesült. A szűzföldi sztyeppék valósággal újjászület- I nek”. N. Sz. Hruscsov a továbbiakban a szovjet állattenyésztés fejlesztésének kérdéseiről szólva emlékeztetett arra, hogy az SZKP Központi Bizottságának 1953. szeptemberi plénuma után sok minden történt a mezőgazdaság ezen ágának fejlesztéséért. 1960-ban a társadalmi tulajdonban levő jószágállomány megnövekedett és jóval többet vásároltak fel az állati termékekből is. Az 1959. évihez viszonyítva húsból 372 000 tonnával, tejből 1 382 000 tonnával, tojásból 828 000 000 darabbal többet vásároltak fel. Ugyanakkor Hruscsov megállapította, hogy „az utóbbi időben csökkent a figyelem az állattenyésztés iránt. A múlt évben az állattenyésztési termékek termelésének növekedése elmaradt a hétéves tervben kitűzött feladatok mögött”. Az a tény, hogy egyes köztársaságok és területek az állattenyésztési termékek termelését illetően egyhelyben topognak, sőt, feladják a már meghódított pozíciókat, kizárólag azzal magyarázható, hogy „csökkent a felelősségérzet a párt által kitűzött feladatok megoldásával szemben”. Az OSZSZSZK. ban, Ukrajnában és Belorussziában 1960-ban csökkent a hústermelés növekedése az 1959. évihez viszonyítva. „Ennek nem az időjárási viszonyokban rejlik a magyarázata, hanem abban, hogy gyengült a figyelem az állattenyésztés, a szervező munka iránt” — hangsúlyozta Hruscsov, majd megjegyezte, hogy bár nagy lehetőségek vannak a juhtenyésztésre, mégis több köztársaságban a juhtenyésztés fejlesztése nem áll jól. Hruscsov bírálta azokat, akik beletörődnek a juhok pusztulásába és úgy vélekednek, hogy mindig hullottak el juhok. Kijelentette: „nekem a~ a véleményem, hogy a mi viszonyaink között, a szocialista gazdálkodás körülményei között ilyesminek nem szabad előfordulnia”. Rámutatott arra, hogy normális feltételeket kell teremteni a juhok teleltetésére, megfelelő takarmánykészletekről kell gondoskodni a juhok számára. Hruscsov kijelentette, semmivel sem lehet Igazolni, hogy a kolhozokban és a szovhozokban csökkent a baromfihús-termelés növekedése. Példákat idézett, amelyek bizonyítják, milyen nagyszerű lehetőségek vannak a Szovjetunióban a baromfi- tenyésztésre és hangsúlyozta, hogy ki kell használni e lehetőségeket. Az SZKP Központi Bizottságának 1953. szeptemberi plénuma után jó eredmények mutatkoztak a termelésben — állapította meg ezután Hruscsov, de hozzáfűzte, hogy sok terület és köztársaság nem tartotta meg az e téren elért színvonalat, mert gyengült a figyelem a tejelő állattenyésztés iránt. A tejtermelés növekedésének üteme meglassult, sőt, sok területen csökkent. — Ha nem tesszük meg a szükséges intézkedéseket, akkor nehézségek támadnak a tejtermelésre vonatkozóan a hétéves tervben előírt feladatok teljesítése körül — hangsúlyozta Hruscsov, majd kijelentette: ahhoz, hogy teljesíthessük a hústermelés hétéves tervét, a hátralevő öt év folyamán biztosítani kell, hogy országos viszonylatban a hústermelés növekedése évenként 1465 000 tonna legyen. Ez a szám reális — mondotta. — Ha jól dolgoznak, még ennél magasabb ütemet is el lehet érni. A hétéves terv hátralevő éveiben biztosítani kell azt is, hogy a tejtermelés évente 8 700 000 tonnával növekedjék. Hruscsov hangsúlyozta: az állattenyésztés terén a fő feladat a tehénállomány gyarapítása és a tehenek hozamának növelése. Közölte, hogy az 1954-től 1960-ig terjedő időszakban a tehénállomány a gazdaságok minden kategóriájában 25 millióról 34,7 millióra növekedett. vagyis a szaporulat 38 százalék volt. Országos viszonylatban a tehénállomány 1957—58 -ban 4 300 000-rel, 1959—60-ban pedig 1 400 000- rel gyarapodott.- Hruscsov megállapította, hogy az utóbbi két évben csökkent a tehénállomány szaporodásának üteme. Kijelentette, hogy ennek ellenére a tehénállomány gyarapodására vonatkozó hétéves tervfeladatot teljesíteni lehet, mert megvannak erre a lehetőségek. — Hogv 50 millió tehenünk legyen — mondotta ezután — a tehenek számát a hátralevő öt év alatt 15 millióval kell növelni, vagyis évente átlag 3 milliós gyarapodást kell biztosítani, ez teljesíthető feladat. Az állattenyésztés további fellendítésének legfontosabb feltétele a jó takarmánybázis megteremtése — jelentette ki ezután Hruscsov. Megjegyezte, hogy az utóbbi években a kolhozokban és szovhoNyikita Hruscsov ezután így folytatta: a mezőgazda- sági termelés újítóinak tapasztalatai felbecsülhetetlen jelentőségűek a termelékenység emelése szempontjából. „A munka termelékenysége — fejlődésünk legfőbb mutatója. Több terméket kevesebb munkaráfordítással — ez az a cél, amelynek elérésére kell fordítanunk erőfeszítéseinket.” — A Szovjetunióban jó kommunista hagyomány alakult ki: tégy felajánlást és teljesítsd. A szovjet emberek nem a levegőbe beszélnek — mondotta. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szovjet falvakban sok kiváló újító nőtt fel. „Nap mint nap kitűnő emberek tűnnek fel, kommunista munkabrigádok alakulnak, az élenjárók megmutatják és bebizonyítják képességeiket és érdemeiket a kommunizmusért vívott harcban. A szovjet nép büszke ezekre az emberelvre. Pártunk támaszkodik az ilyen emberek- re’’ — állapította meg. Vannak azonban olyan tények is, hogy egyes vezetők meggondolatlanul magas felajánlásokat tesznek, bürokrata módra megírják ígéreteiket, de semmiféle szervezeti és politikai intézkedéssel nem támasztják alá vállalásaikat. „A dolgokhoz való ilyep hozzáállást csak felelőtlenségnek lehet nevezni.” Hruscsov a felelőtlen vállalások példájaként felsorolta az oroszországi föderáció tollai és kirovi területe vezetőinek ténykedését. A rjazanyi területről szólva Hruscsov elmondotta, hogy 1959-ben nagy munkát végeztek a kolhozparasztok és a szovhozok munkásai. A tervben előirányzott 50 000 tonna hús helyett több mint 100 000 tonnát adtak el az államnak. Nagy győzelme ez a rjazanyi dolgozóknak, munkájukat megérdemelten ismerte el az egész nép és sokra értékelte a párt és a kormány. — Sajnos — mondotta Hruscsov — a rjazanyi területen komoly hibák kerültek felszínre. Egyes kolhozok és szovhozok azért, hogy bármi áron teljesítsék a harmadik tervév feladatát, csökkentették a szarvasmarha-állományt és ezzel aláásták lehetőségeiket a jövő évre. — Nem kevés az olyan vezető, aki a mezőgazdasági termények, különösen a szemestermények felvásárlása idején első akar lenni, a vállalásait pontosan teljesítő emberként akar a közvélemény előtt feltűnni és kiürít minden hombárt, még vetőmagot sem hagy benne. Azután az államhoz fordul, attól kér vetőmagot és takarmányt. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az ilyen bűnök elkövetőit ki kell zárni a pártból és bíróság elé kell álltíani. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára kijelentette: „mi, kommunisták a kommunista társadalomért harcolunk. Mint ismeretes, a kommunista társadalomban mindenki képességei szerint dolgozik és szükségletei szerint fogyaszt. Ez pedig megköveteli, hogy nagymértékben emeljük a munka termelékenységét, erősen növeljük minden termék termelését”. A párt megnőtt — folytatta Hruscsov —, a párt erős. Felnőttek az emberek. Ezért t*.t- ran le kell váltani a kudarcot vallott egyéneket, akik nem tudnak vagy nem akarnak úgy dolgozni, ahogyan. kell, nem képesek meglátni az újat, nevelni és felkarolni az új emberek milliót Az igazi vezetők megmutatják képességeiket, a párt által megjelölt nagy feladatok megvalósítására tudják mozgósítani a kolhozparasztokat, a szovhozok dolgozóit. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a fiatal kádereket nevelni és támogatni kell, de gondoskodni kell a tapasztalt, régi káderekről is, értékelni kell őket — fűzte hozzá. Ezzel kapcsolatban Hruscsov üdvözölte a jelenleg szovhozigazgatókként dolgozó leszerelt tábornokokat. „Önök derekasan harcoltak a hazáért és most derekasan harcolnak a kommunizmus felépítéséért” — mondotta. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta: tapintatosan és figyelmesen kell foglalkozni a káderekkel, jobban fel kell használni képességeiket és tapasztalataikat. Értékelni kell az embereket, értékelni kell a tapasztalt emberek tudását, az idős, tapasztalt kádereket társítani kell a fiatalokkal. A nevelőmunka — Pártunk a kommunizmus [ építésének gigászi feladatait vázolja fel és valósítja meg | — folytatta. — Most az a fő feladat, hogy megszervezzük az embereket, hogy a munkához való kommunista viszony és a szocialista együttélés szabályainak betartása szellemében végezzünk naponta mélyreható nevelőmunkát a tömegek körében. Hangsúlyozta: kíméletlen harcot kell vívni a visszataszító, társadalomellenes jelenségek ellen. Úgy látszik, a köztársaságokban szigorú törvényeket kell hozni a lopás, titkos pálinkafőzés és a részegeskedés ellen. Nemcsak a pálinkafőzőket kell megbüntetni, hanem azokat is, akik megvásárolják. Kíméletlenül fel kell számolni az ingyenélés, a lustaságot, a magán- tulajdonosi pszichológiát. — A kapitalizmus csökevé- nyei ellen engesztelhetetlen harcra van szükség és ebben a harcban a társadalmi ráhatást a szigorú adminisztratív intézkedésekkel kell egyesíteni. A fődolog azonban — az | emberek nevelése — hangsú- j lyozta Hruscsov. Az SZKP Központi Bizott- j ságának első titkára arra is felhívta a figyelmet, hogy fokozni kell a harcot a pazarlás ellen, a takarékosságért, a közpénzek jobb felhasználásáért. Helytelennek tartom — mondotta —, amikor egyes vezetők nem elsőrendű jelentőségű létesítmények építéséért lelkesednek. Hruscsov többek közt megjegyezte, hogy a kijevi és a tbiliszi sportpalota építése nem időszerű, jelenleg lakóházakat* iskolákat, kórházakat, szülőotthonokat, bölcsődéket és óvodákat kell építeni. — Elvtársak! Az egész párt, az egész nép lelkesedéssel és forró .helyesléssel fogadta az SZKP XXII. kongresszusának összehívásáról szóló határozatot. A XXII. kongresszus elfogadja majd az új pártprogramot, a kommunizmus építésének programját. A városokban és falvakban széles körben kibontakozik a pártkongresszus tiszteletére indított szocialista verseny. Plénumunk napirendjén szerepelt a kommunista és munkáspártok képviselőinek részvételével megtartott tanácskozás eredménye. Ez a tanácskozás világszerte meg(Foly tatán az 5. oldalon)
