Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-22 / 19. szám

/

1961. JANUÁR 22, VASÁRNAP

“7*Mírltw

7

CSUKA ZOLTÁN:

T^éíi Ícítocjcitcíó Í3u lejártéi legnacfijobb termelőózöuetbezetébe'n

Szongurláré központtal 23 dél-bulgáriai falu tömörült egy termelőszövetkezetbe

Már több mint egy órája száguld gépkocsink északnyugat felé, a burgasz—szófiai műúton, amikor északnak kanyarodunk, s most- már óvatosabban kell vezet, ni, mert a régi makadám- utat eléggé föláztatta *az előző napi eső. (A bolgárok a felszabadulás óta eltelt másfél évtized alatt rengeteg új műutat építettek, és szinte szokatlan, hogy most óvatosabban kell haladnunk.) Ismét verőfényes, szinte tava- szias az idő, a távolban feltűnnek a Balkán-hegység körvonalai, déli lejtőin már régi hagyomány a szőlőtermelés. Máskor csikorgó hj- deg van erre decemberben, az időjárást enyhítő tenger messze elmaradt mögöttünk, de most itt is. akárcsak egész Európában, szokatlanul enyhe a tél.

Szongurlárélhoz, a híres bul- Sáriai bortermő vidék központjához közeledünk, amely azonban ma mór nemcsak szőlőjeiröl, boráról nevezetes, hanem sókkal inkább arról, hogy itt van a legnagyobb bulgáriai termelőszövetkezet központja: huszonhárom környező falu termelőszövetkezetei tömörültek két esztendő előtt egyetlen nagy termelőszövetkezetbe. Irodalmi téren meg- arról, hogy Lamar, a kitűnő nevű bolgár költő (Petőfi szobra előtt című versét nemrég közölte magyar fordításban a Nagyvilág) nagyon szeret ide eljárni, s nem egy cikket, verset írt már erről a fejlődő termelőszövetkezeti községről és lakóiról.

S ahogy a falúhoz közeledünk, egyre több traktor, hatalmas gépkocsi mellett haladunk el óvatosan a sáros úton. Aztán a Bulgáriában már megszokott kép: elénk bukkannak a piros tetejű, vadonatúj házak, a község két főutcája kiszélesedik, és új, emeletes házak mellett haladunk el: a tanácsháza, a posta, a művelődési ház, s egy kissé odébb a szongurlá- réi egyesített termelőszövetkezet emeletes központi épülete. Innen irányítják az egy termelőszövetkezetbe tömörült huszonhárom falu életét. Az új épületek mellett szinte anakronisztikusán hat a régi templomépület.

Fönn az emeleten, a termelőszövetkezet nagy tanácstermében. amely egyúttal az elnök szobája is, két jól megtermett. mosolygós képű, negyven év körüli férfi fogad. A0 egyik Mihail Belesen, az egyesített községek tanácselnöke, a másik pedig Nikolai Paszkelov, az egyesült termelőszövetkezetek elnökhelyettese. Az elnök'a fővárosban van; 9» bolgár parlament ezekben a napokban kezdte meg vilésszakát.

A kölcsönös bemutatkozások után leülünk a zöld asztalhoz: szemben velünk Szongurláré két vezető férfia. s fölöttük, mintegy jelképesen, Bulgária hatalmas falitérképe. A fürkésző szem körüljárja a Szongurláré körül elterülő falvakat, s önkéntelenül támad fel bennem a képzettársítás: Somogy ország.

Igen, valóságos kis ország ez a huszonhárom falut egyesítő termelőszövetkezet. (Jóval később, délután, a ter- melőszözvetkezet vezetői gépkocsijukon pontosan ennek a kis országnak a határáig kísérnek bennünket, s miközben átöleljük egymást, kísérőnk ki is mondja a gondola-/ tot: az elvtársak házigazdái kötelességüknek tartották, hoav kis országuk határáig kísérjék el vendégeiket.)

Szövetkezeti mozgalomból — termelőszövetkezet

Kölcsönösen kíváncsiak vagyunk egymásra; bolgár házigazdáink a magyar vendégek kérdéseire, mi pedig a válaszokra, hiszen ilven nagy, egyesített termelőszövetkezet még Bulgáriában is új. s ígv a szerzett tapasztalatok kétszeresen jelentősek. Tudjuk: Bulgáriában már régebben megtörtént a mező- gazdaság szocialista átszervezése, de úi kísérlet a termelőszövetkezetek egyesítése.

— A mi tágas völgyünk tegfőbb jellegzetessége :— kezdi a tájékoztatást a tanácselnök —, hogy a lakosság fő- foglalkozása itt elsősorban régi idők óta a szőlőtermelés.

másik jellegzetessége pedig az, hogy a szövetkezeti mozgalom itt már évtizedek óta gyökeret vert. és ebből az elsődleges szövetkezésből szinte szervesen nőtt ki a fel- szabadulás után a termelőszövetkezeti, szocialista gazdálkodás. Szongurláréban 1927-ben alakult meg az első földművesszövetkezet, a szomszédos Gvozdenben pedig 1930-ban. Az akkori bur- zsoá kormányzat támogatás helyett elnyomta a szövetkezeti mozgalmat, és a gazdák szövetkezetei kemény harcban álltak a magánkereskedőkkel.

— Szeptember kilencediké után — ez a dátum 1944. szeptember 9-ét ielenti, a bolgár köznyelvben ez a fogalom annyi, mint nálunk a felszabadulás: a bolgár nép akkor kelt fel egy emberként a fasiszta királyi diktatúra eilen — a régebben megalakított szövetkezetek helyébe szinte természetszerűen lépett a termelőszövetkezet: gazdálkodás. Szongurláré, Gvozden, Szlavjanic községek ebben a mozgalomban kezdettől fogva élenjártak, s 1950-ben a parasztok 95 százaléka már termelőszövetkezetbe tömörült, de akkor még minden községnek önálló termelőszövetkezete volt.' A többi, környező községben 1948—1952 között alakultak meg a termelőszövetkezetek, 1954—55-ben pedig az időközben megerősödött termelőszövetkezetek igyekeztek a kisebb falvak kisebb termelőszövetkezeteit segíteni. Ez a-segítség példaadó., .volt, a gazdák mind tömegesebben léptek be a--közösbe, s azokban az években már a távolabbra eső hegyi tanyákat is bevonták, úgvhogy 1958-ban már minden dolgozó paraszt benn volt valamelyik termelőszövetkezetben.

A terület: 155 ezer hold

Az egyes falvak termelőszövetkezeteinek egyesítése után, 1959 elején ezután sor került a mai helyzet kialakítására: 23 falu tömörült egyetlen termelőszövetkezetbe, amelynek területe összesen 80 000 hektár, vagyis mintegy 155 0C0 kát. hold szántóföld, legelők, erdők. (Ebből mintegy 36 000 kát. hold a szántóföld.)

A területnek egy központi tanácsa, egy pártbizóttsága és egy Komszomol-bizottsága van. A nagyüzemi termelést lehet egy központból irányítani, közigazgatási szempontból azonban nehezebb, ezért az ezer lakosnál nagyobb falvakban tanácsi kirendeltség és elnökhelyettes is van. Ilyen helyeken a közigazgatásban három személy dolgozik: egy elnökhelyettes, egy ügyvezető és egy hivatalsegéd. Ahol .csak kirendeltség működik, ott két személy végzi az adminisztrációt: egy megbízott és egy hivatalsegéd. Az egyesítés előtt a tanácsoknál összesen 150 személy dolgozott, most csak kilencven, tehát a személyzet létszámát egyharmadával csökkentették. Az anyakönyvezést és a vele kapcsolatos ügyeket a helyszínen végzik. Az egyszerűsítésnél felszabadult munkaerőket a termelő munkában helyezték el.

A huszonhárom község területén 1958-ban, az egyesítés előtt összesen 16 termelőszövetkezet működött. A területen lakó 18 500 ember közül mintegy hétezer munkaképes: ezeket a szövetkezet foglalkoztatja. A községek közül öt egészen kicsiny, Szongurláré a legnagyobb, 3500 lakossal.

Az egyesítéskor az admj- nisztriációban lényeges személyi csökkentés nem történt, mert az első időben ezt nem látták fontosnak; az volt a fő. ; hogy a szervezet erős legyen I és az egyesített szövetkeze erősödjék. A termelőszövetke : zetet most 15 tagú vezetőség ‘

és hét tagból álló ellenőrző bizottság irányítja. A vezetőség élén az az elnök áll, aki a termelőszövetkezeti mozgalom legrégibb, tapasztalt embere, s a párt kipróbált harcosa; parlamenti képviselő. Rajta kívül két elnökhelyettes vesz részt az irányító munkában (mindkettő a partizánok soraiban harcolt), ezenkívül természetesen főagronó- mus, fő-zootechnikus, mérnök, villamossági mérnök, gépész és megfelelő számú agronó- mus és állattenyésztési szakértő. A szövetkezetben külön tervosztály működik, könyve- lőség, szállítási osztály, ellátási és árusítási, valamint építésügyi szakosztály, amelyben két építésügyi technikus munkálkodik.

Az egyesített termelőszövetkezetet hat termelési körzetre osztották, amelyek természetesen központi irányítással működnek; egy-egy körzethez

3—5 község tartozik. Minden egyes körzetben megfelelő számú szakember dolgozik. Az egyes falvakban még külön termelési tanácsok is vannak, élükön a brigádvezetőkkel, akik a munkáért felelősek. A termelési tanácsban részt vesz a párttitkár, az agronómus, a zootechnikus és a brigádvezetők.

A vezetőséget a küldöttgyűlés választja.

Az elmúlt két év tapasztalatai azt mutatják, ho,gy az egyesített termelőszövetkezet szervezete megerősödött, ezért a községi termelési tanácsokat tavaly.. ,. hs»yükbe körzeti termelési tanácsokat állj t?ii#lMi..aAWÍ.ve knek számát nyolcban állapították meg, s ezek végzik a gyakorlati irányítást. Ez most módot ad arra, hogy 1961-ben az adminisztráció személyzetének létszámát csökkentsék, s így újabb munkaerők szabadulnak I fel a termelés számára.

Nagyüzemi

termelés — beruházások

Amint már említettük, ezen a vidéken a hagyományos és legfontosabb termelési ág a szőlőtermelés és természetesen most már ezzel kapcsolatban a pincészet is. Szőlőt háromezer hektáron termel a szövetkezet, ezenkívül azonban húsz hektáron van új telepítés és faiskola. Búzát 3500 hektáron, rozsot 300, árpát 1200, zabot 1800, tengerit pedig 4600 hektáron termelnek (ez utóbbinak területét ez idén kétszeresére növelik), zöldséget 300 hektáron. A gyümölcsösök 450 hektár területet foglalnak el, a legelők területe 750 hektár, a lucernáé 1300 hektár, ezenkívül még a megfélelő és az állattenyésztéshez szükséges takarmányféléket is termelik s területüket — az állattenyésztés intenzív fejlesztése folytán — jelentősen növelik. A gazdálkodás természetesen nagyüzemi alapon folyik, a gépesítés megfelelő fejlesztésével.

A tervszerű nagyüzemi gazdálkodáshoz szorosan hozzátartozik az öntözéses gazdálkodás fejlesztése, am: természetesen egyelőre nagy beruházásokkal jár. A szongurláréi termelőszövetkezet területén ed- dl£ tizenkét víztárolót építettek s most építik a csatorna- rendszert. amely egymaga 5200 hektárt öntöz; ez a csatorna- rendszer már 1961-ben 2300 hektár öntözését biztosítja. Három esőgyűjtő medencét is létesítettek s ezzel jelentékenyen csökkentik az árvízveszélyt. A rakoncátlan hegyipatakokat, főleg pedig a Kamcsi- ja nevű folyót zabolázzák meg. Az egész csatornarendszer kiépítése 40 millió levába kerül (egy leva mintegy két forint), ebből egyharmadot az állam vállal, a többit pedig a szövetkezet saját anyagi erőiből fedezi.

Beszélő számok

Jól tudom, hogy a számszerű adatok rendszerint fárasztók, itt azonban mégis szükségesnek, sőt érdekesnek tartom, hogy néhány beszélő számot feljegyezzek az olvasó számára mindabból, amit a szongurláréi tanácselnök és a tsz elnökhelyettese elmondott a szövetkezet jószágállományáról és vagyonáról. A termelőszövetkezetnek a beszélgetés pillanatában 6100 számosállata volt, ebből 1470 fejőstehén, 920 bivaly (köztük 400 fejősbivaly), 970 ló, 42 000 juh (ebből 28 000 anya) és 750 sertés (ebből 700 anyakoca). A baromfiállományban 45 000 tojóstyúk van, az elmúlt évben. 160 Q00 csibét neveltek, ebből 95 000 volt a jérce. Az államnak az elmúlt évben 280 tonna marhahúst, 440 tonna sertéshúst, 81 tonna baromfihúst, valamint 290 tonna birka- és bárányhúst szállítottak. Ugyancsak az elmúlt évben 1618 tonna tehéntejet, 43 tonna bivalytejet, 706 tonna juhtejet,

1 920 000 darab tojást és 112 tonna gyapjút termeltek, a szőlősgazdaságokban pedig 9 millió tonna szőlőt. Ebből 1 millió tonna szőlő a tagoknak maradt, a többit az államnak adták el. Ehhez azonban meg kell jegyezni, hogy 1960-ban csak űigy, mint nálunk, a szőlő a kedvezőtlen időjárás miatt igen gyenge termést adott. Jegyezzük még azt is meg, hogy a szövetkezetnek 420 méhcsaládja van.

A termelőszövetkezet erős gépesítéssel dolgozik, s azonkívül. hogy a gépállomás gépeit használják. 60 saját teherautója és vontatója van, a gépállomástól pedig 47 darabot béreltek. A személy- gépkocsik között van három dzsipp. egy Pobeda, egy Volga é® egy Moszkvics típusú autó. Egészítsük ki a képet azzal, hogy eddig tíz termelőszövetkezeti tagnak van saját gépkocsija.

A szövetkezetnek Szomgur- láre közelében konzervgyára

is van, amelyben a saját termelésű főzelékféléket és gyümölcsöt dolgozzák fel. Az évi termés értéke 28 millió le- vára tehető; a főzelék és gyümölcs jelentékeny részét ez a konzervgyár dolgozza fel, s a kész árut exportálja. A gyárban jelentékeny mennyiségű gyümölcsízt, szárított hagymát stb. készítenek. A szövetkezet egyébként nagy mennyiségű csemegeszőlőt. almát és körtét visz Diacra.

Végül, a szövetkezetnek a községben saját borpincéje van, amelyben hárommillió liter bort tárolnak Bulgáriában általában a szövetkezetek szőlő alakjában adják át termésüket a bortermelő iparnak, s a szongurláréi szövetkezet. is három állami borpincének ad át a terméséből, mintegy \ 12 millió liter bor préselésére, szőlőt. A híres szongurláréi bort, a „dimjatot” azonban jórészt itt kezelik, s innen szállítják külföldre is. A szongurláréi borból egyébként Magyarországra is exportálnak.

t A tagok keresete — háztáji gazdálkodás

— S mi volt a termelőszövetkezeti tagok évi kereséte — tesszük fel az ismertetés után a kérdést.

— 1959-ben 47 millió levát osztottunk fel a tagok között, vagyis mintegy 7000 leva jutott egy-egy tagra. Az idén, vagyis 1960-ban előreláthatólag csak 38 millió leva kerül felosztásra, s en- pek oka elsősorban az, hogy áz idei esztendő időjárása igen kedvezőtlen volt s így a termés is jóval gyengébbre sikerült, mint tavaly. A jövő évre azonban jelentékenyen emeljük a tervet, s így ismét nagyobb keresetre lesz kilátás, még ha az időjárás „rosszul is viselkedik”. Most jelentékenyen több árut termeltünk, mint az egyesülés előtt, a termelt áru értéke, a kedvezőtlen idő ellenére is 114 millió leva volt és ez javított a helyzeten.

— Nem szabad azonban szem elől téveszteni — hangzott tovább a tájékoztatás —, hogy a termelőszövetkezet még mindig a kezdet idejét éli; az a rengeteg beruházás, amit a folyószabályozásba, víztárolókba, gazdasági épületekbe, a föld tera- szosításba, gépekbe stb. fektetünk, csak az elkövetkező esztendőkben hozza majd meg gyümölcsét. Viszont enélkül az erőfeszítés nélkül lehetetlen a jövendőnek nekiindulni.

— Mi a helyzet a háztáji gazdálkodással?

— Háztáji gazdálkodásra fejenként három dekár, azaz mintegy 500 négyszögöl jut, 1961-ben azonban fejenként még egy dekárt juttatunk lucernatermesztésre. Ezzel a jószágok száma is emelkeRégi szokás szerint ünnepélyes keretek között kezdik meg a szőlőmetszést. Képünkön a termelőszövetkezet elnöke az első nyesést végzi.

dik; nagyon sokan kérnek tehenet is. Itt jegyezzük meg* hogy az egyes községekben a lakóházak mintegy hetven százalékát a tagok már a felszabadulás után építették saját keresetükből. A termelőszövetkezetek természetesen ezt az építkezést a múltban Is segítették és segítjük mi is. Az egyesített termelő- szövetkezet területén 250 főből álló tizenkét kőművesbrigád dolgozik, s ezek legnagyobb részt a lakóházak építésével vannak elfoglalva. Hangsúlyozom, hogy minden egyes tag saját költségére épít, kölcsönt nem kér a házépítéshez.

Végül megtudjuk még, hogy a termelőszövetkezetnek saját kőbányái, ’ téglagyárai, kovácsműhelyei és famegmunkáló műhelyei is vannak.

A beszélgetésnek vége. A tájékoztatás megtörtént s a ragyogó verőfényben gyalog megyünk végig a községen; hol a tanácselnököt, hol a tsz-elnökhelyettest állítja meg egy-egy parasztember s mosolyogva, bizalmasan beszélget vele. Teherautók, traktorok jönnek-mennek az utcákon, az iskolából csengő énekszó hallatszik.

Csitaliste vagy — művelődési ház ?

Ezt a szót, hogy „csitaliste”, nagyon hamar megtanulja az, ■aki Bulgáriában utazik. Száz esztendeje sincs, hogy a bolgár nép újjászületése, még a török elnyomás idején, megindult, s ebben az elindulásban jelentős részük volt a „csitalistéknek”, , vagyis olvasóköröknek, amelyek gombamódra szaporodtak el szerte egész Bulgáriában, s vitték el a nép körébe a könyveket, és a könyvvel együtt a színjátszást, a karéneket, a felolvasásokat, szabadelőadásokat stb. A felszabadulás után a párt vezetésével kétszeres erővel újult fel ez a mozgalom, s ma már alig van Bulgáriában község, ahol a falu legszebb helyén emeletes „csitaliste”, mai nyelven é§ értelemben „kultúrotthon” vagy művelődési ház ne emelkednék. S a művelődésnek ezekben a fellegváraiban természetesen nemcsak könyvtár és olvasóterem áll a lakosság rendelkezésére, hanem több száz személy befogadására alkalmas színházterem (amelyben legtöbbször a mozi is helyet kap) s kisebb előadótermek is. Igen sok faluban valóságos kis palota ez a művelődési ház, de a neve, nemes hagyományból ma is csak egyszerűen csitaliste.

A legtöbb községben díszes külsejű, oszlopsoros épületekben lelt otthonra a művelődés; Szongurláré azonban ezen a téren mértéktartó; ez a ház külsejében nem mutat sokat s csak akkor tárul elénk belső gazdagsága és sokoldalúsága, ha belépünk és végigmegyünk benne. (A közel negyvenezer lakosú Érdre gondolok; de elkelne ott ez a „kis” művelődési ház.)

— Ezt a csitalistét két évvel ezelőtt, 1958-ban fejeztük be s egymillió leva költséggel építettük — magyarázza a tanácselnök, .miközben a lépcsőkön felmegyünk az emeletre, az „olvasókör” elnökének szobájába. — A község lakossága saját erejéből építette, nagyon sok önkéntes munka fekszik benne, de építéséhez természetesen a termelőszövetkezet is hozzájárult.

Az elnöki szobában, a művelődési ház belső, függetlenített dolgozóinak élén fiatal, sovány, mosolygós képű férfi fogad: Dimitar Berdankov, a csitaliste elnöke.

Az elnök és munkatársai

— Pedagógus? — kérdezem tőle megértőn s örömmel biccent.

— Itteni ember vagyok s itt is tanítok — mondja és sorra bemutatja a könyvtárost, a segédkönyvtárost, a titkárt, a karmestert és a hivatalsegédet. Ök azok, akik az elnökkel együtt irányítják a község művelődési munkáját.

(Folytatjuk.)

I