Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-22 / 19. szám

1961. JANUAR 22, VASÄRNAP PEST megyei yi/rfap REGELO VAROSOK fi PÁRIZS Louis Aragon: ^ TT •*’ naß>' műgonddal ké- ^ U szülő sorozatot indított ^ az Európa Könyvkiadó. A Re- ^ gélő városok című sorozat a í világ fényes irodalmi és mű- ? vészeti múlttal bíró városait í, mutatja be, az illető ország '? költészetének és szépprózájá- I ^ nak tükrében. Párizs, Lenin- s ^ grád, Róma, London lesz en- ^ nék a képzeletbeli utazásnak ^ egy-egy állomása, s az útika­lauzok az illető ország írói. költői, képzőművészei, í Az első — most megjelent í, — kötet gazdag és sokoldalú ? _______________ ■1 Páris válogatásban villantja fel <, y régi Párizs, a bohémvilág, a ff démoni Párizs, a Szajna-part ff képeit; a gazdagság és a sze- ^ génység, a szórakozás és a £ szellemi élet. a szerelem és a í művészet világait; és Párizs ff lángjait, a forradalom és a ^ munkásmozgalmak fel-fellob- ff bánó küzdelmeit. Ebből a kötetből — amely ff kétségkívül az új esztendő ff első jelentős könyvsikere — 'ff adunk most egy kis ízelítőt ff olvasóinknak. á l\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V,\\\\\\,.\\\W\>X JULES VALLES: A KOMMÜN PÁRIZSA Pierre de Ronsard: Ó csodálatos város... 6 csodálatos város, Párizsom! Ékeskedik veled e földi hon, Szomszédaid rettegnek és csodálnak, Párod nincs színén a kerek világnak, Egy dús és hatalmas nép anyja vagy, Költészeted virágzik, s nő javad. Az eget éred pompás, büszke főddel, Hátadat meg egy gazdag kikötőkkel zsúfolt hömpölygő folyamnak veted. Homlokod oly fölséges és remek, Hogy tőle, kik látják, megfélemednek. Mívesekkel s mívekkel tele vemhed, S véget nem ér a víg munkálkodás. Nagy benned minden: a kincs, a tudás: Köszöntlek hát, és azt, aki vezérel... XXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXN\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXOC^.XXX^>XXX>XXVWXXXXXXXX\>XXXXWXXXV\XXN>: a z ágyú torkát bearanyozó, /i langyosan tűző nap, az illatozó virágcsokrok, a su- | hogó zászlók, a morajló for- £ vadalom, mely nyugodtan és $ szépen hömpölyög, mint vala- ff milyen kék folyó; a repeső öröm, a kigyúló fények, a harsogó réztrombiták, a csil­logó bronzágyúk, a lobogó re­Hol van jó idő a vihar szívében Hol villan fel az éj szívébe’ fény A balsors bátorság szesz száll a szélben Ablakok törnek Mégis új remény Kél s dalok szállnak romok tetején Hazánk ki nem húnyt zsarátnoka égig Lobbantja lángját a hamu alul S a Point-du-Jourtól a Pére-Lachaise-ig Az augusztusi rózsa kivirul Minden népek Itt Páris vére hull Nincs zaj mint Párisé a puskaporban Nincs tisztább mint fellázadt homloka Nincs nagyobb erő tűzben-zivatarban Vészt-megvető Párisomnál soha Nincs szebb mint szívem drága Párisa Nincs semmi ami úgy szívembe dobban Nincs semmi ríkató-nevettető Mint népem mely kitör győztes sikolyban Nincs nagyobb mint egy tépett szemfedő Páris Páris béklyóit széttörő XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVxXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXSXXXXXXXXXXXXXXXXX Honoré de Balzac: POKOLI PÁRIZS i párizsit annyi minden < A dekli, hogy a végén már^ semmi sem érdekli. Elnyűtt ar- ff cán egyetlen érzés sem ural- ? kodik, s így olyan szürkévé? lesz, mint a házak gipszvako- ? lata, melyre mindenféle por 'f meg füst rakódik le. A párizsi^ örök gyermekként él, bármi-^ lyen idős is, tegnap még kö- ^ zömbös volt aziránt, amiért^ holnap lelkesül. Mindenért ff bosszús, minden megvigasztal-? ja, mindent kigúnyol, min- ? dent elfelejt, mindent akar, ff mindent megizlel, mindent^ szenvedélyesen felkarol, min- f, dent ott hagy léhán: királyait,£ hódításait, dicsfényét, bálvá- ^ nyát, legyen ez bronz vagy ff üveg, amint elhányja haris-^ nyáját, kalapját és vagyonát is. ff Párizsban egyetlen szenvedély? sem áll ellent a dolgok árada- ? Iának, s ez az ár olyan küzde- ff lemre kényszerít, amely eler- ff nyeszti a szenvedélyt: itt csakff az ezer frankos bankó az igaz ff rokon, csak a zálogház az igazi barát. Az általános nemtörő- p dömség aztán meghozza gyű- £ mölcsét: és sem az utcán, sem? a szalonokban nem találsz sen- ? kit, aki fölös, aki igazán hasz- ff nos, vagy aki igazán ártalmas^ ember: egyaránt megtűrik az^ ostobát és a gazembert, az^ okos és becsületes embert, a ff kormányt és a nyaktilót, a val- ff lást és a kolerát. Ennék a vá-^ rosnak mindenki jó és senki ^ sem hiányzik. ? Paul Éluard: Bátorság Párizs fázik és Párizs éhezik Párizs nem majszol többé sült gesztenyét az utcán Párizs az öregek avitt göncébe jár Párizs álltában alszik a fülledt földalattin S még több nyomorúság súlyosul a szegényre S a boldogtalan Párizs Tébolya s bölcsessége A tiszta levegő a tűz S éhező dolgozóinak Szépsége s jószíve Párizs ne kiálts hogy segítség Élted most is lobog a hasonlíthatatlan S egészen mezítelen És csupasz némaságod Szemedben ott ragyog minden mi emberi Párizs szép városom Te finom mint a tű te éles mint a kard Egyszerű s bonyolult te Neked az igazságtalanság Eltűrhetetlen zűrzavar Felszabadulsz magad Párizs csillagként reszkető Te mindent túlélő reményünk Felszabadulsz magad a sárból tompaságból Bátorság testvéreim Rajtunk nincs sisak csizma kesztyű S nem vagyunk jólneveltek De ereinkben új sugár gyúl Visszatér régi fényünk Köztünk a legjobbak meghaltak értünk S az ő vérük ime szívünkbe visszatér S megint a reggel ez Párizs szép reggele A szabadulás hajnala A születő tavasz tere A bamba erőszak veszít És ellenségeink e szolgák Ha majd megértik Ha képesek lesznek megérteni Felkelnek ők is. (1942) ménység, a lángoló becsület — j bizony, van mitől büszkeség- í és örömittasnak lennie a köz-f társaságiak győztes seregének.} Ö, nagy Párizs! í Mily gyávák voltunk, hogy} már arról beszéltünk: elha-% gyünk, itt hagyjuk holtnak j hitt külvárosaid! i De bocsáss meg! te, helyt-^ állás hazája, üdvösség vá- \ rosa, hol a Forradalom vert\ tábort! Történjék bármi, még ha holnap újra legyőzöttek le­szünk és meghalunk is, a mi nemzedékünk már vigaszraj lelt! Most elégtételt nyertünk! húsz esztendei vereségért és! rettegésért. Kürtök! Harsogjatok a szél-j ben! Dobok! Peregjetek aj harcmezőn! ‘/f ölelj meg, elvtárs, te, ki-% nek már szintén ősz a hajai^ És te csöppség, aki a torlasz £ mögött üveggolyóval játszol, f jer, hadd ölellek keblemre? téged is! $ Mert március 18 neked is % szerencsésen megmentette az^ életed, pajtás! Különben te is $ ködben nevelkedhettél, sár-% ban tocsoghattál, vérben hem-6 xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxvxxxxxj pereghettél volna, megdögöl- í, í hettél volna a szégyentől, s a $ $megbecstelenítettek kimond- £ í, hatatlan fájdalma szakadha- $ $ tott volna rád. % % De ennek most már vége! ^ ^ Érted véreztünk és zokog-£ fytunk. Tiéd lesz örökségünk. ^ ^ Kétségbeesettek fia, te márí í szabad ember leszel! | í xxxxxxxxxxxxxxxxx Matisse: Női aktvázlat ■ÍXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXWXXXXXXXXX>Aaí Francois Villon: Ballada a párisi nőkről Bár Róma, Flórenc és Velence Nője is édesen fecseg, Ha visz (főképpen az öregje) Szerelmi üzeneteket S bár a lombard is hízeleg S mind, aki jön a Pó felől, S a genfiek is kedvesek: Nincs jobb, mint a párisi csőr! Mondják, méz a nápolyi nyelve S a német is nagyon pereg: Spanyol és egyiptomi szende Egyformán szépen csicsereg: Maguk közt bármelyik lehet, Magyar vagy más is, legelői, Angolok és athéniek: Nincs jobb. mint a párisi csőr! A breton és a svájci gyenge, Gascogne és Toulouse is beteg: A Petit Pont-nál feleselve Túlcsivogná mindegyiket Két ügyes kis nő: és jöhet Calais és Alsace hölgyeiből Akármilyen vidám sereg: Nincs jobb, mint a párisi csőr! Ajánlás A szép beszédben nem vihet Pálmát senki Páris elől, És bár jó akad rengeteg: Nincs jobb, mint a párisi csőr! 2 xxxxxxxxvxxx^xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxvxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxvwxxw.xxxx'Cx.' EUGENE DABIT: ^JCiilvároói Szálloda Francis Carco: Jóreggelt, Párizs! Hát mindig egy marad dalom! Megrészegülve dúdolom, Eléd szerelmem úgy dobom, Én szívverésem, Párizsom! A Szajna-parton száll az ének, Montmartre, a malmok is mesélnek És emlékeim színrelépnek: Üdv Párizs minden bűnösének! Jóreggelt, karcsú varrólányok, Jóreggelt, lármás korhelyek, Kis utcanők, híres vagányok! Ha költő kell, közétek állok, S harmonikásotok leszek. ÁXXXVVXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXVVXXXXXNXXXXNXXXXXXXXXXXX egyik kezében a jegesvödör, a másikban söröskorsó, hogy a vendégnek minden szeszélyére készen álljon. „Mester, egy diábolát!" „Egy ribizke-vittelt, Mi­miié!” A hosszú, forró munkanap után jólesik felhajtani egy po­hárral, ott kinn a teraszon, amikor lement már a nap a Valmy rakpart öreg házai mö­gött, és amikor a kocsik csö­römpölése lassanként helyet ad a zsilip friss zajának. Ki­gyulladnak az utcai lámpák, a szerelmesek összeölelkeznek a zsilip körüli kertben, a vén­asszonyok megsétáltatják ku­tyáikat. A csillagok visszave­rődnek a csatorna sötét vizé­ben: a levegő lehűl, a külső körutak felől könnyű szél hoz­za a város moraját. 7 Igenkor fogat be be La- touche a hat kocsijába. Mocskos, szőrös ember tűnik föl, a „lovász”, a hevedereket hozza. Felkantározza a lova* kát, és behőkölteti őket a 'két­ágú rúd közé. Látni, hogy min­den mozdulat fáradságába ke­rül, hogy a kor már nyomja a vállát. A fuvaroskocsisok fel­ugrálnak az ülésre, és meg- cser difik ostoraikat. Gyia! Gyerünk a vásárcsarnokhoz. A lovász lógó karral bámul a hídon áthaladó kocsik után. Megindul a szálloda felé. „Vége a melónak” — mond­ja valaki a vendégek közül. A lovász mintha nem is hal­laná. Ruhája tiszta rongy: a szemébe húzott sapka fél ar­át eltakarja. Zsebre vágott kézzel, ingó fejjel lép a te­raszra, és a többiektől külön ül le. j zsilipet sétány veszi kö­zi tül. Ha hecouvreurnek elege van már a mosónőkből és a sorban ülő horgászokból, ide jön megpihenni. Nagyon jól érzi magát. Mögötte áll a kocka alakú rendőrőrszoba, melyet zászló és mentőöv dí­szít. Elmereng egy pillanatra a befestett, takaros kis vontató­hajókon. de tekintete egyre visszasikliik szállodájának homlokzatára. melyet most bearanyoznak a lenyugvó nap sugarai. Lecouvreur visszatér az üz­letébe. rja szép idő van, a szálloda ti lakói egy-kettőre bekap­kodják az ebédet, és kiülnek friss levegőt szívni a teraszra. A nyolc szék hamar talál gaz­dát. Lecouvreur nemsokára ki­hordja az üzlet minden ülőal­kalmatosságát. Ki- és bejár,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents