Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-18 / 15. szám

MONOR © VIDÉKE L • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • “--------------ra?— I II. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1961. JANUÁR 18, SZERDA Lássunk munkához! Besaélf/vtcs «a ú/ tcrmeiósaüv€»íkestfti t*ifjohhul parcellákban a család is job­ban bele tud segíteni. Ki adja a vetőmagot, mi vagy a tsz? — Mi hova kerül, azt Já- vorszki Lászlóval, a brigádve­zetővel beszéljék meg. Nem vagyunk ellene a parcellave­tésnek sem. A kertészetben ne várjanak arra, hogy a szövet­kezet adjon vetőmagot. Ha van, vessenek időben. Mi megtérítjük. A kertészeti munkánál a tag a termelt ér­ték 40 százalékát kapja. Mi csak örülni fogunk, ha lesz, aki tavasszal azt mondja: El­nök elvtárs, itt van 10 000 fej saláta. Boldogan fogjuk ki­fizetni a 4000 forintot, ha a fejeket forintért adjuk el. — Én 400 négyszögöl sárgai'é- pát és 200 négyszögöl zöld­séget vállalok. Vetőmagot is adok. Mikor kezdhetem a szántást? — szól ismét Faragó Emánuel. S így folyt tovább a be­szélgetés, a kölcsönös bizalom, a közös tenniakarás hangján. Megállapodtak abban, hogy ki kell használni az idő engedé­kenységét: el kell kezdeni a munkát. Minél előbb! Szűcs Dénes VASÚTI ALULJÁRÓ épül Mendén. Az új aluljáró megkönnyíti a 31-es jász­berényi műút forgalmának lebonyolítását. Az építkezést a Budapesti Közúti Vállalat végzi mintegy 150 000 forint ér­tékben. A MÄV szempontjából is igen jelentős építkezés hamarosan befejeződik. (Csegezy Levente rajza) NÉHÁNY SORBAN Jól sikerült pártnapot ren­deztek pénteken este Gyom­ron, a faluban. Ádámka Já­nos elvtárs, községi párttifkár tartott beszámolót a kommu­nista és munkáspártok moszk­vai értekezletéről. ★ „Afrikai hetet” tartanak a jövő héten járásunkban. En­nek kapcsán valamennyi köz­ségünkben afrikai szolidaritási gyűléseket rendeznek. ★ A gyömrői bélyeggyűjtők köre január 18-án este 18 óra­kor tartja zárszámadó köz­gyűlését a művelődési otthon­ban, bélyegsorsolással egybe­kötve. Érdeklődőket szívesen látnak. ★ A járás művelődési helyze­tét, a kultúrotthonok munká­ját tárgyalta meg pénteken a járási tanács végrehajtó bi­zottsága. ★ A gyömrői művelődési ott­hon programjából: szombaton este a maglódiak vendégsze­repeinek Fehér Klára: Nem vagyunk angyalok című víg­játékával. Január 27-én, pén­teken délután 4 órakor az Ál­lami Bábszínház együttese mutatja be a Csalavári Csala- vért. ★ Még két kulturális hír Gyomráról: a kultúrotthon színjátszó csoportja ,,A király­asszony lovagja”, a kiszisták pedig a „Nászutazás” bemu­tatását tervezik. ÜGYELETES ORVOS január 22-én, vasárnap, Mono- ron: dr. Pálfi Ferenc, Gyöm- rőn: dr. Balogh Sándor. 59»? Pezseg az élet a monori Uj Élet Termelőszövetkezetben. A majorból saját traktorukkal hordják az istállótrágyát a Schmitterer-tanyai táblákra. Az asszonyok kukoricát mor­zsolnak a raktárban. Az üveg­házban a kertészeti brigád dolgozik. Az irodán a zárszám­adást készíti Szigeti Pál, az idős könyvelő. A határban sű­rűn fordul az ölező, mérik a parcellákat. Külön a búzát, a rozsot, az árpát. Alapos mun­kát végeznek, ne legyen kára sem a közösnek, sem a gaz­dáknak. A raktár előtt hatan-nyol- can várakoznak. Fogatosok, a szántást jöttek megbeszélni. Négy órára hívták őket az irodára, de öt óra lett, mire az elnök és a mezőgazdász .visszaérkezett a határból. Az irodában a nagy asztal mellé telepedünk. Lassan in­dul a beszélgetés. Az elnök kezdi, néhány szóval szabad­kozik a késés miatt. Nem szo­kása megváratni az embere­ket. A péteri dűlőben a zöld- leltározókkal járt. Nem csi­náltak még ilyet, kevés az em­berek gyakorlata. Meg sokan nem is jöttek el megmutatni a földjüket, de azért befejezték a felmérést. — Szeretnénk, ha jó test­vérként tudnánk együtt dol­gozni. Aki nem szégyelli meg­fogni a kapanyelet, az jól fog élni közöttünk. Kezdetben lesznek nehézségeink. A mi szövetkezésünk olyan, mint a házasság. A hálószobabútor már megvan, de a konyha­felszerelés még hiányzik. Még csak néhány napja, hogy meg­alakult a megnagyobbodott termelőszövetkezet, a gazdák gyakran jönnek szétnézni, s nem állják szó nélkül, ha hibát találnak. Mészáros György például a tehenészet ügyét tette szóvá. Igaza van. Annak idején a tehenészről, Dani Gyurkáról azt mond­tuk: nem szalad a munka után. Az utódja, Gyöngyösi tagtárs azonban csak lépeget a munka után. örülünk a bí­rálatnak, mert az segíti mun­kánkat. — Hány tehene lesz a szö­vetkezetnek? — szól közbe Faragó Emánuel. — 120 tehén tartását terve­zi a vezetőség. Itt mutathat­ják meg a jószágszerető gaz­datársak, mit tudnak. — A mi földjeinken jól te­rem a zöldség. Egy táblába ke­rül az összes kertészeti vete- mény, vagy külön is vethetünk kis parcellákba? — kérdezi Zsoldos Imre. — A ház körüli Karesz nyugdíjba ment Az alacsony termetű, kreol arcú, kis 'fekete bajuszkát vi­selő férfit 1949-ben vették tel zsákolómunkásnak a monori maggyárba. Farkas Károlynak hívják és zenész családból származik. — Karesz — ez a becenév rajta maradt — eleveneszű, kö­zépkorú férfi: szerette a mun­kát. Ennek rövidesen meg is lett az eredménye: a borsó­üzem egyik tisztítógépe mellé helyezték. Eleinte idegen volt itt min­den. Honnan is tudhatta volna, hopy példáiéi: a Folger-borsó gyárban. Elmaradhatatlan pi­pájával a szájában, különleges filozófiájával, afféle kedvence, szabadszájú szószólója lett tár­sainak. Hogy ezek a vélemény- nyilvánítások, állásfoglalások hemzsegtek a magagyártotta világnézeti reformoktól, senki sem vette tőle zokon. Különc­ködéseit megszokták, elnézték neki. Származását sohasem ve­tették szemére. Hogy is mond­ta egyszer?: „Becsülöm a de­mokráciát, mert :igány létem­re (így mondta!) ugyanolyan emberként becsülnek itt a gyárban, mint a többi munkás­ig kereskedelmi szakember tájékoztatója Mihez lehet csontot adni ? Le kell-e mérni a kenyeret ? Mennyi csont jár a kimért hússal, köteles-e lemérni a boltos az egész veknit? — kér­dezik olvasóink. Bódis Pált, a Monori Járási Tanács kereskedelmi csoport­jának vezetőjét kértük meg, adjon választ lapunk hasáb­jain a kérdésekre olvasóink­nak. — Minden húsboltra köte­lező előírás: sertéshúsból a lapocka, puha hátszín, fartő, felsál, vesepecsenye csak csont hozzáadása nélkül árusítható. Ezekből a húsrészekből a benne levő csontot is el kell távolítani, s csak a színhúst szabad azonos áron eladni a vevőknek. A fentiek között nem szereplő húsrészek a benne levő csonttal árusítha­tók. Nem szabad azonban sem ezekhez, sem az előbbi cso­portban felsorolt húsokhoz súlykiegészítésként csontot hozzámémi. A kifejtett csont­nak és a lefejtett bőrkének ugyanis lényegesen olcsóbb az. ára, a vásárló megrövidítése volna tehát, ha a hússal együtt mérve, ugyanolyan árat fizettetnének érte. — Köteles a boltos lemérni az egész kenyeret is, nem hi­vatkozhat arra, hogy ő is két kilóban veszi át a sütőüzem­től. A szabály az, hogy a bol­tos a péktől is súlyra vegye át a kenyeret és a fogyasztó­nak is pontosan mérje meg. A vásárló csak annyit fizet, amennyit a kenyér a mérle­gen nyom. Az egykilós fehér kenyér súlya 98—102 dkg-ig terjedhet, de ennél kevesebb nem lehet. — Az ilyen és hasonló pa­naszokkal a vásárlók a ta­nácshoz vagy a földműves­szövetkezet igazgatóságához forduljanak. Megkereshetik a bolt járási vagy megyei fel­ügyeleti szervét is — fejezte be nyilatkozatát Bódis elv­társ. — HJ — LEVELEINKBŐL Megváltozóit a vezetés - megjavult a munka Karesz a gépnél tisztításához a gépre, legfelül- re, 29 milliméteres tuigy lyukú, gömbölyű szitát kell betenni, amely lefölözi a vetőmagot az egyéb szennyeződéstől; vagy hogy ez alá még további, kü­lönböző méretű sziták kerül­nék, amelyek a tisztítási folya­matot pontosabbá teszik. Sző- nyi Gábor részlegvezető, id. Karsai Sándor és Szabó István szakmunkások azonban átsegí­tették Kareszt a kezdeti nehéz­ségeken és megtanították neki a tisztítás technológiáját. Kitűnő szakember vált belő­le, aki'élenjárt mindig a mun­kában. így vált otthoniassá a embert!” S hogy ez mennyire így van, tanú rá a maggyár egész munkáskollektívája. Az elmúlt héten Karesz nyugdíjba ment. Nyugdíja előreláthatóan 740 forint körül lesz. A párt, a szakszervezet, a vállalat képviselői és munlca- társai egymásután köszöntöt­ték, meleg szóval, megbecsü­léssel, átnyújtva ajándékaikat! — Ha szükség lesz rám és bírom erővel — mondta —, üzenjetek értem, s én örömmel jövök dolgozni, i Itt érzem jól magamat közietek! Hörömpö Jenő I tfcoyí­Toiy£J,JS A Steinmetz Tsz ügye igen sokat van napirenden Vecsé- sen. Ritkán foglalkozom köz- ügyekikel. de mégsem tudok itt szemet hunyni. Nem vitás, hogy rossz volt a vezetés, de választott újat a tagság, élén Böszörményi Andrással, aki nagy tudását és gyakorlati tapasztalatát átadta, s rövid idő után megindult a jó mun­ka. Sajnos. őt aztán clszólí­totta a kötelesség Kényére. A tagolt közül a bátortala­nok. igen sokan, a nehéz időkben félreálltak, köztük hat fiatal is. Ez is a rossz ve­zetés hibája volt. mert nem volt biztosítva számukra sem­mi anyagi alap. Az új vezetés látta, hogy forinton járnak, csak fel kell szedni, kemé­nyen megszervezte a munkát. Ekkor nyolc tag ismét vissza­tért. A munka menetén sokat segít egy idős veterán, akit becsül a tagság, s akinek kü­lönösen a fiatalság a szívügye. Élenjár a sok munkában, a növendékmarhák istállójának a padlását egymaga meghord- ta szalmával, mert deszka nél­kül volt. Így 38 állat most már nem fázik. A munkában az asszonyoknak volt orosz­lánrészük. A nevüket is le­irom. ennyivel tartozunk a jó munkájukért: Kádár János- né. Petz Jánosné, Tamásné és a 82 éves Róza néni. aki a közöstől nem akar megválni, 10 éve dolgozik már benne. A fiatal Teiter Mária KISZ- taghoz méltóan dolgozik, Gáspár Éva tehenész még külön munkákat is vállal. A 70 éves Barta Miklós, aki négy unokáját is segíti, min­den munkára kész. Jóleső érzés volt. hoev az akkor még egyéni gazda Kiss Jó­zsef. Borbély Pál és Fodor Antal, november óta segítet­tek fogatukkal a közös mun­kában. Most már megvan az új nagy. közös gazdaság, a tag­ság nagv megértéssel kezdi az új esztendőt. Moór Nándorral, az új elnökkel és az úi veze­tőséggel Domsich Lászlóné Vecsés Miért fázunk a moziban ? Örömmel és köszönettel fo­gadta annak idején Monor kö­zönsége a tanács által léte­sített, korszerű, minden kö­vetelménynek megfelelő film­színházat. Ügyszólván ez az egyetlen hely, ahová a mun­kában elfáradt dolgozók fel- iidülni. kikapcsolódni men­nek. Sajnos, ez a kikapcsolódás nem teljesen zavartalan, mert a rosszul fűtött, hiideg terem­ben a szórakozás mellett két teljes órát fázik, didereg a közönség. Állítólag szén van elég, csak a begyújtáshoz szükséges faanyag nem ele­gendő. Nem tudnának ezen segíteni? Egy monori mozilátogató hálják erejüket fitogtatni: erő­vel találják szemben magu­kat, az övékénél nagyabbal. A községi park Dózsa-szhbra, az ifjúsági otthon ablaka ugyanis nem arra való. hogy pihent ifjak azon mérjék ere­jüket. E célra jobban ajánla­nánk a tömegsport-mozgal­makat. Helyes az a gondolat is, hogy sürgősen létre kell hozni a KISZ-szervezet ifjú­gárdáját, s egyik feladatául adni a huligánkodás elleni küzdelmet. Jó volna esetleg egy „ismerkedési” estre is összehívni őket, tisztázódja­nak a frontok, lássák, ki ki­vel találja magát szemben. M indezt el kellett mondani. Hozzátéve azt is: ez csak szükségmegoldás. Nem mon­dunk, nem mondhatunk le az igazi megoldásról: okos szóval történő kigyógyításukról. Akárhogy is: közel kell fér­kőznünk hozzájuk. Az emberi lélek ajtaját ki tágra nyitja, ki kulcsra zárja. Az övék — előttünk — zárva van, bonyo­lult Wertheim-szerkezettel. De milyen tudói vagyunk mi mesterségünknek, a nevelés­nek, ha nem találjuk meg a, nyitját? Radványi Barna garázdálkodásra? Nem, nem! Most még, idejekorán tudtára kell adni minden módon azok­nak, akiket illet, hogy Gyom­ron nincs mód és lehetőség huligán-galeri szervezésére. Tüzes földre lépnek, ha pró­bálkoznak vele. Okosan tettétek, hogy össze­hívtátok az érintett szülőket. Azt mondod: egyetértenek ve­lünk, de kérik a mi segítsé­günket is, egyedül nem bol­dogulnak. Kéred: a magam eszközeivel segítsek én is. Készséggel teszem, eddig is megtettem. írtam már pate- tikus felhívást a társadalom­hoz: figyeljen!: évődő-csúfo- lödó írást ifjú papagájaink­hoz: eszméljenek. Ilyen írá­sokra, úgy vélem, ezután is szükség lesz. Most, ne hara­gudj, mégis más hangnemben kívánok írni. a zt hiszem, hogy sok eddig fi elmondott szép és okos, nevelő szavak mellett azt is el kell még mondanunk — sőt: írásban kell adnunk! —, hogyha aranyifjaink megpró­LEVELEK A ETIKÁBÓL Hsö levél Siofoklészról, egy betört ablakról és a Wíertheim-iárakról a mi századunkat... Lopott tízpercekben olyan jólesik hí­reket, zenét hallani a rádió­ból. S olyan jó, hogy néha- néha Te is hírt adsz a mi szűkebb világunk eseményei­ről. Tedd meg ezt ezután is, jó? Egy fél órám csak akad tán mindig, hogy innen, a messzi Attikából is reagáljak rá... / gén, tudok róla, hogy be­törték a gyömrői ifjúsági otthon ablakát. A tettest is ismerem: huligángyakornokok szőke vezérjelöltje. (Te, mi lett azzal a fiúval? 57-ben ki- szista volt, emlékszem. Hol, hogyan kallódott el?) Azt is tudom, megkapta a magáét: saját módszerével intézték eL Az ökölnek ököl adott vá­laszt. Részegen betörtek egy ab­lakot, a tettes megkapta a magáét, ríem nagy ügy, le kell zárni. így vélekednek sokan. Jó, hogy ti másként gondol­játok. Igazatok van! Mikor kezdjük el a védekezést? Ami­kor már rátérnek a szervezett Kedves Barátom! J ól tudod, a parancsoló szükség most három-négy hétre szobába, könyvek közé zár, s naponta nagy utat te­szek meg a betűk hajóján az emberi múlt messzeségeibe. Félmillió esztendönyi utat em­beri fajunk bölcsőjéhez, javai és pekingi ember ősünkhöz; ötezer esztendős utakat a Tig­ris és az Eufrátesz völgyébe. Legrövidebb utam is harmad- félezer éves: Attikába visz, a nagy görög tragédiák földjére. Bármennyire is távoli ez a világ, szép és számomra ked­ves, mert: emberi világ. (Ép- i pen most olvasom Szofoklész ! gyönyörűséges vallomását: ! „Sok van, mi csodálatos, de i az embernél nincs semmi cso- I dálatosabb...” Századszor is t olvasom taláh, s nem tudok '• eltelni vele.) I ! Jól is érzem itt magam, eb- \ ben a régvolt világban, azt {fájlalom csupán, hogy he- \ tekre ki kell iktatódnom' a köröttem zajló világ áramkö­réből. Azt, hogy mennyire \ szeretjük a kedvest, akkor $ érezzük igazán, ha távol sza- kádunk tőle. Most, régi korok- £ ba merülten érzem igazán, ^ mennyire is szeretem én ezt A postás néni Dagad a sár, a nedves fűben mélyre süpped a kávai postás: özvegy Lőrincz Istvánná gumi­csizmája. Tizedik éve rója a kávai utcákat, oldalán levelek­től, újságoktól kövér postás­táska. Sokan várják a kiska­pukban, tudják mikor ér az utcájukba. Férje a háborúban esett el. Azóta maga nevelte fel négy gyermekét. Három lányát férj- hezadta. A negyedik, a fia is felcseperedett, elérte a katona­időt. — Szívesen csinálom, bár eleinte szokatlan volt annyit járni. Jólesik látni az örömet, amikor átveszik a levelet. Né­ha azonban egy-két napig is késik a levél kikézbesítése, mert hiányos a cím. A sok Burján meg Kalocsai közül nehéz kikeresni, kinek írták azt a levelet, amelyiken nincs sem utcanév, sem pedig feladó. Ilyenkor addig kérdezősködöm, amíg rá nem találok a címzett­re. Az emberek megbecsülése veszi körül Lőrincz Istvánnét, aki annyi örömet fakasztó és néha bánatot okozó levéllel keresi fel naponta a kávai ker­tesházak lakóit. (Szűcs)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents