Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-17 / 14. szám

1961. JANUÁR 17, KEDD

5

RAJTUK A VAROS SZEME

Társadalmi ösztöndíjasok Szentendrén

— Képzeljétek, a Paur szaki lánya tanítónőnek készül — terjedt el a hír egy napon a Szentendrei Kocsigyárban.

— Csak győzzék majd pénzzel! Ruhára, tandíjra, könyvekre sok elmegy. Aztán meg az is odébb van még, hogy az első fizetését hazahozza a Györgyi — aggályoskodtak egyesek.

Györgyiből pedig mégis tanítónő lesz. Éspedig alighanem Szentendrén, iramodásnyira a szülői háztól. Most Esztergomban tanul. Amire a szülők erejéből nem futotta, pótolta a társadalom, ösztöndíjjal.

A paletta rajongója

Veim Palit ismerik már városszerte. A hírnevét ecsettel vívta ki: képeiből már kiállítást is rendeztek. Merthogy a művészetnek is ezernyi a mesterségbeli fortélya, Pali titkos vágya mindig a főiskola maradt. Felesége biztatta: majdcsak sikerül egyszer... De a pénznek tenger más helye akadt a családban. Aztán egyszer mégis megoldódott a kérdés. Paliból ösztöndíjas lett a Képzőművészeti Főiskolán. Társadalmi ösztöndíjas.

És rajtuk kívül még öt fiatalt segítettek hozzá Szentendrén, hogy középiskolában, főiskolán bizonyíthassák: tehetségesek, méltók a társadalom segítségére, a város anyagi támogatására. Kovács Lóránd a Zeneművészeti Főiskola hallgatója. Apja nyomdokain jár, máris a főiskola büszkeségei közé tartozik. Petrovics Éva özvegy édesanyja tán soha nem hitte volna, hogy a lánya gimnáziumba siet minden reggel. És Perjési Barnabás, Kére Kati vagy Becsei Pista se boldogult volna, ha a városi tanács nem nyitja meg a bugyellárist.

Segít a tanács

— A társadalmi ösztöndíjak alapításáról„ szóló rendelettől

VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'^

Tatjana Szamojlova

ELŐZETES JELENTÉS

Az el nem küldött levél című rövidesen bemutatásra kerülő szovjet film egyik jelenetében

tUtfiicenden.

A TÉLI MEZŐGAZDASÁGI OKTATÁS

j'lQV vélem, senki sem U tagadhatja azt a jelentős történelmi változást, amely egy esztendő alatt végbement, s folyik jelenleg is falun. Már hosszú hetek óta szinte nem múlik el nap, hogy a megye valamelyik falujából ne érkezne a hír: ennyi és ennyi család lépett a mai napon a közös gazdálkodás útjára vagy: az egész falu a közös utat választotta. Érthető tehát, ha ezzel szinte egyidejűleg mint szükséges * igény vetődik fel a mezőgazdasági szakoktatás kérdése. Hiszen más öt-tíz holdon és megint más ötszáz-ezer hol- dort gazdálkodni. A változás tehát sürgetően megköveteli, hogy a mezőgazdasági szakoktatást a tsz-ek gazdasági és szervezeti megszilárdításának egyik állandó, fontos eszközévé tegyük.

Mi a helyzet ezen a téren jelen pillanatban?

Néhány kiragadott példa a sok közül. A zsámbéki elnökképzö iskolán a múlt évi hét Pest megyei hallgatóval szemben most húsz tsz-elnök és egyéb szövetkezeti vezető tanul. A szabadszállási mezőgazdasági gépészképző iskola legutóbb megnyílt tanfolyamán százkilencven megyei tsz-tag és gépállomási dolgozó ismerkedik a gépekkel, a traktorvezetés tudományával. Cegléden egy tizenkét előadásból álló sorozat keretében megkezdődött a tsz-ek gazdasági vezetőinek és agronómusai- nak továbbképzése. Az előadásokat országos hírű mezőgazdasági szakemberek és egyetemi tanárok tartják. A ceglédi technikum levelező tagozatán közel százan tanulnak. Az ezüst- kalászos tanfolyamoknak több mint négyezer hallgatója van, szemben a tavaly vizsgázott ezerhatszáznegy- venöttel. Ezek a számok, úgy hiszem, híven tükrözik a mezőgazdasági szakoktatás kérdésének fontosságát és szükségszerűségét, s azt is, hogy nemcsak lehetőség, de igény is van a tanulásra.

E

gy dologra mégis szeretném külön felhívni a figyelmet, amely gátja az előrehaladásnak. S ez a falusi művelődési otthonok tevékenysége. A helyzet

ugyanis az, hogy a művelődési otthonok tevékenysége nem tükrözi híven azt a tényt, hogy a kultúr- házhoz hozzátartozik az adott község vagy mezőváros mezőgazdasági kultúrája és a parasztság szakmai műveltségének növelése is. Legtöbb művelődési otthonunkban ugyanis a

humán jellegű ismeretterjesztés és a szórakoztatás áll az első helyen, míg o mezőgazdasági szakoktatás elősegítésére vajmi kevés gondot fordítanak. Pedig a lehetőség adott.

Például:

Nemcsak a táncra, a

szakköri foglalkozásokra, a művészeti csoportok próbáira kell helyiséget biz- tosítaniok a jövőben, hanem ha szükséges, például az ezüstkalászos tanfolyamok megrendezésére is!

Azután:

Vizsgálják felül a könyvtárak könyvvásárlását! A helyzet ugyanis az, hogy könyvtárainkban jelenleg alig több, mint négy százalék a mezőgazdasági szakkönyv. Ez a szám pedig elenyészően kevés a megnövekedett igények kielégítésére.

Vagy:

Amelyik művelődési otthon keskenyfilmes vetítőgéppel rendelkezik, ott rendezzenek rendszeresen mezőgazdasági jellegű ismeretterjesztő előadásokat, filmvetítéssel egybekötve.

r-igyszóval művelődési ÉJ otthonaink tevékenységén érződjék, hogy a község vagy város, amelyben működik, már a szövetkezeti útra lépett. Természetesen nem formális, propagandisztikus dolgokra gondolok, hanem olyan tevékenységre, amely elősegíti a szövetkezeti parasztság kulturális és szakműveltségének emelését.

Az elmondottak: néhány példa és lehetőség a sok közül. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nincsenek más útjai és módjai a téli mezőgazdasági szakoktatásnak. A lehetőség számtalan. A lényeg: még nagyobb gondot a mezőgazdasági szakoktatásra, meVt ezt az igényt elsősorban a megváltozott, az új élet, a szövetkezeti út győzelme veti fel.

Prukner Pál

Bemutató: január 20-án

öt perc a paradicsomban címmel rövidesen új jugoszláv játékfilmet mutatnak be filmszínházaink.

líFíeóe a táncos l'^oziháróf

akkor döbbent rá, mit is mondott, mire vállalkozott.

— De hiszen, gondja is van annak énrám! Mire hazaér, már el is felejtette, mit beJ szélt.

És már nevetett, kacagott is az egész ígéreten.

De az Ígérő nem feledte el szavát. Két hét múlva levél jött, Rozika induljon.

Sírt, fogadkozott, hogy ő úgysem marad, ő úgysem tud másutt megszokni soha.

És mégis — ottmaradt.

Repült haza az első levél, tele boldogsággal, örömmel, ujjongással. Táncolni fog! Tanul most, ösztöndíjat kap, minden jó, minden szép, az emberek olyan kedvesek.

r; 1 ii haza a második 1eOjere— kevesebb örömmel, kevesebb ujjongással. Mert nagyon sokat kell táncolni, ilyen sok tánc már nem öröm, teher.

Cammogott haza a harmadik levél, hogy rosszak az emberek. Követelnek és követelnek, azt mondják, hogy még többet, még jobban kell táncolni. Jobban igyekezzen, ha azt akarja, hogy az együttesben tag legyen.

Vánszorgott haza a negyedik levél, hogy jaj de rossz, jaj de csúnya minden. Sírni kell, de még azt sincs kinek, hiszen Édes is messze, meg Jucó is messze, hát már bőgni sem lehet...

Mentek, mendegéltek a hetek, s csak néhány sor jött Rozikától. Megvan, él, csó- koltat mindenkit. Ennél több egy betűvel se.

Sajnálták a lányok, de kicsit piszkálódtak is. Mit kívánkozott messze? Minek maradt ott? Más a színház, mint itthon ugrabugrálni!

Az édes sírt, ha hallotta, a többi hogy áztatja a lányát. Csak Jucó, a barátnő nem szólt semmit. Egy szombat délután elutazott, talán csak a mamája tudta, hová.

Hétfő reggel idehaza volt. Nem egyedül. Ott lépdelt mellette Rozika is.

Habozta. £

sírjon, bánkódjon. Táncos

sok akad. Rozika csak egyszer ^ fiatal. Táncoljon a színházban f az, aki akar, aki tud. De Ro- $ zika ne sírja, bánkódja át a í legszebb hónapjait, észtén- 'j deit.

Hogy az ösztöndíja? De hi- ^ szén adják jobbnak. A szín- házbeliek nem is erőltették. % Vigasztalták Rozikát. Meg azt hajtogatták, hogy erős aka- $ rat kell, sok-sok kemény mun- } ka gyümölcse az igazi tánctu- í. dás. ^

Hát ők hazajöttek.

S Jucó még aznap meg- ^ mondta a lányoknak, hogy £ egyik se próbálja Rozikán a £ nyelvét köszörülni! Mert azt f ö kapja kézbe! ^

Hallgattak is azok.

Harmadnap este meg már£ táncolni hívták — és Rozika % szaladt velük. í

y

Ha belibben a színpadra, $ mosolyog mindenki. Ha csak $ egyet-kettőt perdül is, tapsra ^ verődnek a tenyerek. í

y

És Rozikának minden szín- £ háznál kedvesebb, hogy Jucó ^ is ott forog-sereg vele, s oda-'/, lenn, az első sorban, az édes | törli a könnyes szemét. (

Mészáros Ottó 't

A KPVDSZ kultúrotthoná- nak színháztermében csak a színpadot világítja meg néhány égő. Próbál a Petőfi Színpad együttese — a Kárpáthy Zoltán bemutatójára készülnek. A színpadon Vörös Tibor (Kárpáthy Zoltán), Károlyi Vilmos (Maszlaczki ügyvéd) és a Kő- cserepy tanácsost alakító Bihari Zoltán.

— Miért választották éppen a Kárpáthy Zoltánt? — kérdezzük Kovács Gyula igazgatót.

— Régen játszottunk már klasszikus darabot — felel. — A Kárpáthy .Zoltán Jókai művei közül a leghaladóbb mon- danivalójú, történetét, meseszövését a mai néző is élvezi. Különben pedig általános tapasztalat, hogy Jókai ma is a legtöbbet olvasott írók egyike

— regényének színpadi változatára is bizonyára sokan kíváncsiak lesznek.

A színpadra közben új szereplő lép, Vilma: Illési Stefi. A kedves, szőke színésznő, akit eddig különösen vidámságáért szerettek meg a megyében, most egy beteg lányt játszik. Mozdulatai, hangjának szenvedélyes és mégis lemondó színe már most teljesen illúziókeltő

— mintha nem is üres színpadon, hangulatot, kort kifejező

díszlet, jelmez nélkül könyörögne szerelméért, Kárpáthy Zoltánért Katinkának.

Folyik a játék, mindjárt vége a második felvonásnak.

— Mennyi idejük jut egy- egy darab próbáira? — kérdezzük Bozó Lászlót, aki Földeák Róberttel közösen rendezi az előadást, (ö különben a „társszerző“ is — ő írta át színpadra Jókai regényét.)

— Hat hétig.

— Elég ez az idő?

— A nagy színházaknál sem

tart tovább egy-egy felkészülés. Pedig itt még a körülmények is nehezebbek. Minden este előadás, úgyhogy a szereptanuiás- ra minden másodpercet fel kell használni: az autóbuszban,

utazás közben, öltözködésnél, ebédkor...

A háttér — függöny mögött kontyos fiatal nő lopakodik á\ A következő pillanatban már mint szobalány lép a színre és kérdezi Kárpáthy Zoltánt:

— Mit parancsol?

;.. A „Kárpáthy Zoltán” bemutatóját — amely a Petőfi Színpad ifjúsági előadás- sorozatának egyik darabja is lesz — január 20-án. pén‘eken tartják, s utána is — minden este, mindig más faluban.

VEZETŐSÉGVÁLASZTÁS A BIAI DALKÖRBEN

Vezetőségválasztó gyűlést tartott szombaton este hét órakor a biai dalkör. A gyűlésen megbeszélték az elmúlt év tapasztalatait és elemezték az idei esztendő feladatait. Sok hasznos hozzászólás és javaslat hangzott el, melynek megvitatásával és megvalósításával a biai dalkör az idén még többet tehet a kóruskultúra megszerettetéséért a faluban.

lyet egy nagymúltú település vállalt értük? És felfogják-e, mit jelent az, hogy ma már a kocsigyárban senki nem csodálkozik, inkább büszkén újságolja az idegennek:

— Képzelje, a Paur szaki lánya tanítónőnek készül!

Gyapay Dénes

KÖNYVESPOLC

Szánthó Tibor::

ÁRNYÉKVILÁG

meg. S mi a következmény? Emberek tízezreit hurcolják vágóhídra anélkül, hogy egyetlen védekező puskalövés dörrenne el.

A regény erénye a tárgyilagosság, a hitelesség, s az érdekes eseményszövés. Hibája: néhány szereplő tétova, határozatlan megformálása, Anna-Mária alakja és több, egyáltalán nem tipikus figura rajza, például Levél Feri ábrázolása. Ez azonban még nem róható fel komoly hibaként, hiszen a kiadó előszava további folytatást ígér. S a folytatás módot ad az első kötet még eléggé meg nem formált, s eléggé határozottan meg nem rajzolt szereplőinek továbbfejlődésére.

M

i a regény tanulsága?

Ne higgy addig, míg a jó szándékról bizonyságot nem kapsz!

Szántó Tibor könyve mindenképpen érdekfeszítő, lebilincselő krónikája a tragikus 44-es esztendőnek, s aki elolvassa, tisztábban látja az akkori sötét kort, s megértőbben fordul a nyilas uralom szenvedői felé. Szántó Tibor könyve Ígéret. ígérete a további köteteknek, egy új tehetség kibontakozásának, amelyet már eddig is sok, kötetbevont, érdekes, művészi novella jelzett.

Tenkely Miklós

! k z elmúlt évben egy ér- ! A dekes regény jelent meg !a könyvpiacon, amely mellett ! szinte szó nélkül ment el a ! magyar sajtó, pedig — ha ! kissé megkésve is — mélta- ! tást, elismerést érdemel.

! 1944-ben, a magyar nép

(legsötétebb esztendejében ját- \ szódnak a regény eseményei. ! Középpontjában egy szűkkö- ! rű csoport, zsidók, munká- ; sok, egyszerű emberek. S í mellettük kétes elemek. A \ szereplők életútja újra és ! újra keresztezi egymást. Az ! egész regényen áthúzódik a (tragikus hang, túl minden (érdekességen, s lebilincselő í eseményfűzésen. A tragédia: í a zsidók sorsa! S a zsidók mel- (lett az egyszerű emberek (szenvedése, jajszava,

; Qzántó Tibor regénye Fi- í bor Sanyit és a körülöt- í te élő embereket állítja az j események középpontjába. Fi- ! bor Sanyi, a munkás és sze- ! gény zsidó szülők gyermeke í naivan, hiszékenyen, s az ifjúság lelkes meggondolatlan- í ságával akarja kivenni részét ( az eseményekben, s ösztönö- ( sen érzi, hogy tenni kell va- lamit, fegyvert kellene fogni, \ ellent kellene állni, mert tra- £ gédia az, amely közeleg, de £ az emberek, a félrevezetett, \ megtévesztett emberek hiszé- £ kenysége nem engedi, hogy a J dolgok a maguk meztelen í valóságában nyilatkozzanak

függetlenül — mondják a városi tanács vezetői — mi már korábban gondolkodtunk. hogyan segíthetnénk, ha csak szerény eszközökkel is — néhány valóban tehetséges fiatal sor- sának egyengetésében. Kiváltképpen azoknak a jövője miatt aggódtunk, akiknél a továbbtanulás anyagi feltételeit nem láttuk biztosítva.

Egykori okmányok bizonyítják: Szentendrén régebben is többen kaptak támogatást különféle alapítványokból. A pénz jó része persze abban az időben nem azoknak jutott, akik a leginkább rászorultak.

Ha nehéz is igazságot tenni, a körültekintő, lelkiismeretes döntésekkel sikerült Szentendrén a legrátermettebbeknek juttatni a társadalmi ösztöndíjakat. A szociális körülményeken kívül természetesen a diákok tehetségét, eddigi előmenetelét is alaposan mérlegelték.

— Jelentkezőben nem volt hiány — állapítja meg Szi- ráky Ferenc, a. városi tanács vb-elnöke. — A két helyre tízszer annyian pályáztak. Végül is tanácsülésen határoztunk, hogy kiknek juttatjuk az anyagi támogatást.

— Rászolgálnak a fiatalok a bizalomra?

— Ami a főiskolásokat illeti: teljes mértékben. Rendszeresen tájékozódunk tanulmányi eredményeikről és örömmel értesülünk a sikeres — jeles, kitűnő — vizsgáikról.

Jeles és rovó

A középiskolások többsége is kitesz magáért. íme, a legfrissebb jelentés feleleteikről:

— Petrovics Éva a Móricz Zsigmond gimnázium egyik büszkesége. Negyedév végén öt tárgyból dicséretet kapott. Történelemből, biológiából és kémiából az osztály legjobbjai közé tartozik. Latint és magyart azonban többet is tanulhatna ... Perjési Barnabás a múlt évben jeles rendű volt. Most erős jó rendű. Biológiából és fizikából azonban jeleskedik. Nem úgy, mint Becsei István. A negyedévben özvegy édesanyját két intővel és egy rovóval szomorította meg. Igaz, magyarból azóta kijavította az intőt, de a többi tárgyból vajmi csekély javulás tapasztalható nála. Egy ösztöndíjastól többet várnánk — foglalja össze a tanári kar véleményét Pomozi István tanár.

Hét szentendrei' fiatal sorsát a közösség, az egész város egyengeti. Vajon érzik-e mindnyájan: nemcsak a szeretteiknek, hanem az egész városnak tartoznak számot vetni tudásukról, tanulmányi eredményeikről? Érzik-e a nagyszerű felelősséget, ameTáncoslábú v°u és ™in:-----------------------------dig mosolygo.

H

a csak bejött a színpadra, mosolygott mindenki, s ha csak kettőt-hármat perdült is, tapsra verődtek a tenyerek.

Rozika sztár volt, még ha csak egy községben is, első táncos, még ha a helyi tánccsoportban is.

Nem is akart több lenni. Jó volt neki így. Szeretett táncolni, és szeretett dolgozni is. A lányok, akikkel egy csapatban volt, nemegyszer erőnek erejével fogták vissza, ne szaladjon annyira, maradjon máskorra is dolog.

így ment. mendegélt az idő, míg egyszer, a járási fesztiválon, meg nem akadt a szeme egy budapesti színház koreográfusának, a zsűri egyik tagjának, Rozikán.

— Hány éves maga, kislány?

— Tizennyolc.

— Szeret táncolni?

— Nagyon!

— Én elintézem, hogy táncolni tanulhasson. Akarja?

— Akarom.

Olyan gyorsan, könnyen röppent ki száján az akarom, hogy végigvillanni is alig villant benne, ,s csak amikor hazafelé zötykölődtek a vonaton,