Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-17 / 14. szám

1961. JANUÁR 17, KEDD “"'■^Mirhán MONORI VÁLTOZÁSOK ► f 0 Az Új Elet Tsz-ben már kihordták a trágyát — Megoldják az állatok elhelyezését Harmadszor jártam nemré­giben Monoron. Először a há­ború előtt, másodszor az öt­venes években. Ez idő alatt a község külsejében különö­sebb, feltűnőbb változás nem történt. Harmadszori láto­gatásomkor viszont alig telt be a szemem az új látniva­lókkal. A József Attila Gim­názium modem épülete, s amint hallom: a korszerű ok­tatás igényeinek megfelelő felszerelése; szélesvásznú mo­zi, kultúrház, könyvtár, fő­városi szintű önkiszolgáló boltok, minden igényt kielé­gítő választékkal, olyan cuik- rászda-eszpresszó.' televízió­val ... no, de minek sorol­jam tovább. Emlékeztetőnek ennyi is elég arra. hogy mit adott államunk csak az utóbbi néhány évben Monornak. Röviden: a kul­túra és civilizáció olyan ered­ményeit kapta meg a község, amiről a múltban álmodni sem mertek volna. A legnagyobb változás azonban a község parasztsá­gának életében történt: a szö­vetkezeti. nagyüzemi átszer­vezés. Ha az ember merev dátumokban gondolkodik, szinte hihetetlennek ' tartja azt a gyorsaságot, ahogyan Monoron — mint országszer­te — megtörtént az új útra térés. Ma már Monor mint­egy 1400 családja kereken 6200 holddal, három terme­lőszövetkezet — a régi Új Élet, a most megalakult Kos­suth és Virágzó — gazdasági keretei között indul a boldo­gabb, gazdagabb élet felé. Az eredmény nem egyszerűen szervezési kérdés volt. Orszá­gosán — és így Monoron is — parasztságunk gondolko­dásmódjában. felfogásában történt mélyreható változás, ami képessé tette a monori- akat is arra, hogy 1961. ja­nuárjának első hetében há­tat fordítsanak a múltnak, s rálépjenek életük egyedül boldogító új útjára. S a mostani, negyedszeri látogatáskor — a szervezés be­fejezése után keresem Sa- ránszki elvtársat, az Új Élet elnökét. „Kint van a határ­ban” — mondja a főkönyve­lő. Megyek a Kossuth elnök- helyetteséhez, aki jelnleg az elnöki tisztet betölti, S. Ko­vács Bénihez: „Kint van a határban” — mondja a fia, aki éppen egy úi motorral bíbelődik. Keresem Deé Ká­rolyt. a Kossuth vezetőségi tagját: „Ne is fáradjon — mondja egy asszony — akitől tudakozódom lakása felől —. kint van a határban’’. Hát igen. Monoron a szövetke­zetek vezetői — kinn vannak a határban. A mezei, zöld leltár felvétele folyik, hogy annak megtörténte után a hatar fel­osztása kerüljön sorra a szö­vetkezetek között. A község határának térképé előtt állunk Nagy Imre mű­szaki előadó irodájában. — Ahogy megtörténik a tag­ság szövetkezetenkénti elosz­tása, meg a mezei leltár fel­vétele, a mi munkánk követ­kezik: a szövetkezetek föld­területének műszaki kijelölé­se — mondja Nagy elvtárs. önkéntelenül arra gondolok, hogy ilyen nagy munkát ké­pesek-e elvégezni olyan ütem­ben, hogy a sürgető mezei munka zavartalanul megin- dúlhasson. — Nagy munka, de három mérnök 15 nap alatt elvégzi — oszlatja el aggodalmamat Nagy elvtárs. — De a szó szót követ, s abból kitűnik, hogy bizony hatalmas feladatok há­rulnak még azután is a föld­rendezőkre ebben a szőlővel teleszórt, hatalmas monori határban. De ezt a munkát is elvégzik, s a jövő gazdasági évben már a szövetkezetek földrendezése végleges formá­ban megtörténik. — A munka azért ném állt meg — mondja a községi ta­nács mezőgazdasági előadó­ja. Az Uj Életben már kihord­ták a trágyát a dinnye alá, a Kossuthban is megkezdték a szántást fogatokkal. Esténként S. Ko­vács Béninél tanácskozik a szövetkezet vezetősége, a gon­dok nagyok, de van hozzá ész meg szív is, s így tudás és lel­kesedés összefogva: indulhat a munka. — A gazdasági épületek egyik legnagyobb gondunk — mondja tovább Vámos elv­társ. A közös állatok elhelye­zése az Uj Életben a régi ta­nyákon már többé-kevésbé megoldódott. A Virágzó szö­vetkezet is a nagyobb tanyá­kon helyezi el állatait, mint a Csetneki-, Rimár-, Bán Sán- dor-tanya. A Kossuth állatál­lományát a Detrik-, Kosztán-, Füri-, Földvári-, Burján-ta­nyák s az elhagyott vágóhíd épületei fogadják be. — Korszerű épületek? — kérdez vissza — hát persze, hogy kellenek, és lesznek is majd. Egyelőre még a mai nap gondjaival kell megküzde- nünk, de a holnapiakat sem feledjük. Mai gond: a terv- készítés munkája. Nagy mun­ka, gyorsan kell elvégezni. Szakemberek segítsége kell, de már meg is vannak: a he­lyi földművesszövetkezet, a já­rási fmsz-központ, a Pilisi Ál­lami Gazdaság, a Csemői Ál­lami Gazdaság, a gépállomás ad egy-egy szakembert a nagy munkához. És megint a tervek: a há­rom szövetkezetben mintegy nyolcvan holdon kertészet, korai baromfitenyésztés, az­tán összegezve, művelési ágak szerint: az egész határ húsz százalékán gabonaneműek, 60 százalékán kapások, 15 száza­lékán pillangósok, öt százalé­kán egyéb. Futó képek, mondatok/ a gondokról, tervekről, munká­ról: a monori élet új erjedésé­ről. Még mennyi mindenről kellene beszélni: a fiata­lok problémájáról, a két- lakiak huzakodásáról, s fő­ként arról a bizakodásról, amivel a hótalan határba szántani indulnak fogataikkal a föld örökké hűséges testvé­rei: a monori parasztok, akik változatlanok a megváltozott, ú] forma között is a föld sze- retetében, s ez a legnagyobb változás ma Monoron. Ferenci Lajos MAGYARORSZAG AUTÓATLASZA Megjelent az Állami Földmé­rési és Térképészeti Hivatal Kartográfiai Vállalatánál. Az ország területét 23 kétoldalas térkép ábrázolja. A lapbeosztás úgy készült, hagy a területek az országos főútvonalakon — Budapestről kiindulva — az atlasz egymás utáni lapjain ta­lálhatók. A térképek hátlap­jain az ország 80 legnagyobb városát, közlekedési gócpont­ját és a határállomásokat fel­tüntető melléktérképeket he­lyezték el. A térképoldalakat 40 oldalnyi névmutató egészíti ki. Az atlasz egészvászonkö- tésben jelent meg. pok Naj án Több mint 5700 vagon cukorrépa a gyárban 400 vagon útrakészen áll Karádi Pállal, a Selypi Cu­korgyár termelési felügyelőjé­vel beszélgettem a tápiógyör- gyei Zöld Mező Termelőszö­vetkezetben. Karádi Pál el­mondotta, hogy évek óta a Selypi Cukorgyár egyik legna­gyobb szállítója Pest megye, a nagykátai járásból pedig Tá- piógyörgye adta a legtöbb cu­korrépát, az összmennyiség nem egészen nyolc százalékát. Eddig 5700 vagonnal szállítot­tak el a megye területéről. A még hátralevő 400 vagon ré­pát e hó végéig útnak indítják. Ami a szerződéskötéseket il­leti, erről még végleges kép nem alakult ki, mivel az új szövetkezet szerint az 1961-es tervnek eddig körülbelül 70 százalékára kötöttek termelési szerződést. A megyén belül a legelőke­lőbb helyen az aszódi járás áll, ahol majdnem száz százalékra teljesítették a szerződéskötési tervet. Kóka községben is nö­vekedett az érdeklődés, az elő­ző évek 10—20 holdjával szemben, most a felfejlődés után 50 katasztrális holdon ter­melik a fontos növényt. A Zöld Mező Tsz egyelőre 300 katasztrális holdra szerző­dött, de lehetséges, hogy a fel­mérés befejezésével még emel­nek ezen a mennyiségen. __________ (d. j.) M ásfélszáz külföldi vadász járt az ősszel a Hortobágyon A hires hortobágyi csárdá­ban kényelmes elhelyezést kapnak a vendégek. Az elmúlt három hónapban majdnem 150 külföldi vadász szállt meg a csárdában. A legtöbben no­vemberben érkeztek. Ötezer véradó, húszezer aktíva9 kétszázezer főnyi hallgatóság A Vöröskereszt megyei titkára nyilatkozik az elmúlt év munkájáról „Életet ment, aki vért ad!” — „A tisztaság — fél egész­ség!” — „Ne fogyasszon mo- satlan gyümölcsöt!’ Ilyen és ehhez hasonló jelszavak, fel­iratok, plakátszövegek jutnak eszembe, ha a Vöröskereszt­re gondolok. Meg valami el­mosódott emlék-foszlány kis­iskolás koromból, amikor — mint vöröskeresztes ifjúsági aktíva — mi, komolytalan gye­rekek komolytalan elsősegély- nyújtást tanultunk, s minden­ki sebesült akart lenni, hogy fehér gézturbánnal parádéz­hasson. Németh Veronika, a Vörös- j kereszt Pest megyei titkára, ■ nem lát bele gondolataimba, J mégis, mintha rendre utasí-, tana, amikor beszélni kezd: j — Az hiszem, másokkal is j megtörtént már, hogy hónapo- ' kon át végezte a munkáját, s csak év végén, „mérleg készí­téskor” derült ki, hogy mennyi mindent elvégzett. Mi is így jártunk nemrégiben, a Vö­röskereszt megyei vezetőségé­nek ülésén: mire összegeztük a sok-sók apró, hétköznapi munkát, kiderült, hogy aktí­váink nem dolgoztak rosszul az elmúlt esztendőben. Meg­próbálom valamilyen rend­szerbe foglalva felsorolni. — Az elmúlt évben 39 köz- ! ségben több mint 180 000 la­kos esett át tüdőszűrésen. Ehhez a cseppet sem lebe­csülendő feladathoz értékes segítséget nyújtottak a helybeli vöröskeresztes ak­tívák: kiértesítették a lakosokat; akit kellett, személyes meggyő­zéssel bírtak rá, hogy vizsgál­tassa meg magát, s részt vet­tek a szűrés lebonyolításában. Ezeknek az aktíváknak a szá­máról nincs is pontos adatunk. Tudjuk azonban, hogy a rákszűrésnél és a külön­böző oltásoknál 560 vörös­kereszt-tag segédkezett rendszeresen a hivatásos egészségügyi dolgozóknak. — Másik, nagy jelentőségű akciónk a véradómozgalom. Az elmúlt évben aktíváink 2637 új véradót toboroztak a megyében. Közülük 235-en díjtalanul, vagyis kalóriatérí- tés nélkül ajánlották fel a vé­rüket. Ez történt a gödöllői Ganz Árammérőgyárban, Szentendrén, Ujhartyánban és Nagykőrösön. Megyénkben egyébként a nyilvántartott, rendszeres donorok száma közel van az ötezerhez! Magamban már rég bocsá­natot kértem előbbi ironikus gondolataimért, pedig a java még ezután következik. A szervezet szociális tevé­kenységével kapcsolatban Né­meth Veronika elmondja, hogy megyénk területén 451 idős, egyedülálló személyt gondoz­nak a vöröskereszt-aktívák. Nyolcvannégy alapszerve­zetnél honosodott meg az a szép gyakorlat, hogy rendszeres időközönként meglátogatják az elhagyott öregeket, rendbe teszik az otthonukat, betegségük esetén ápolják, gondozzák őket. Nem feledkeznek meg az ál­lami gondozottakról sem: 316, nevelőszülőkhöz kihelyezett gyermeket patronálnak. Időn­ként összehívják a nevelőszü­lőket, beszélgetnek velük, megvendégelik őket; megláto­gatják a gyermekeket, figye­lemmel kísérik testi és szelle­mi fejlődésüket, érdeklődnek tanulmányi előmenetelükről. — Fontos összetevője a mun­kánknak az oktatás is — foly­tatja Németh Veronika. Az 1960—61-es oktatási évben —, októbertől áprilisig — össze­sen 3800 aktíva vesz részt a különböző egészségügyi tan­folyamokon. A most folyó el­sősegélynyújtási, és a házi be­tegápoló tanfolyamon, vala­mint az anyák iskoláján je­lenleg 1814-en tanulnak. Kü­lön oktatásban részesítjük az egészségügyi állomások aktí­váit, jelenleg 460-at. — Végül, az egészségügyi felvilágosító munkáról kell be­szélnem. Az elmúlt évben 759 egész­ségügyi előadást, 511 egészségügyi filmvetítést és 103 különböző rendez­vényt — ankétokat, alko­holmentes bálokat, stb — tartottunk. Az előbbieken hozzávetőleges számítások szerint mintegy kétszázezer főnyi hallgatóság vett részt. — Főbb vonásokban, körül­belül így összegezhetem egy évi munkánkat. Tudom, hogy Szabó József, a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Tsz traktorosa csakhamar befejezi a téli gépjavítást, s ha az idő engedi, azonnal tovább folytatja a földeken a munkát.' 1960-ban a szövetkezet száz kát. hold szántónként 646 má­zsa sertés- és marhahúst adott az államnak. Az egy tehénre eső tejhozam a tsz-ben 1960-ban 4576 liter volt, vagyis 100 kát. hold szántónként 35 900 liter tejet adtak közfogyasztásra (Mänich fclv.) .,\%\\\V..,„.„\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VV\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V,\Y Korszerű iizletház épül Dunakeszi Banktelepén Megnyílt az újonnan épült kisvendéglő A főváros tőszomszédságá­ban fekvő Dunakeszi leggyor­sabban és legszebben fejlődő része kétségtelenül az úgyne­vezett Banktelep, ahol már a háború előtt is igen sok szép, kertes családi ház épült, de újabban is egyre-másra emel­kednek az új és korszerű la­kóházak. A nagy kiterjedésű, villanegyed jellegű telep egyik bántó szépséghibája volt az a Rákóczi utca elején álló ütött- kopott bádogbódé, amely egyedül töltötte be a község­nek ' ebben a részében a „vendéglátóipari üzemegység" funkcióját. A bódéban termé­szetesen nem volt hely a ven­dégek számára, akik télen, nyáron, esőben, hóban csak az utcán ácsorogva fogyaszthat­tak. A község évek óta szor­galmazta a Váci Vendéglátó­ipari Vállalatnál egy kisven­déglő felállítását, de ered­ménytelenül. A vállalatnak nem volt pénzügyi kerete hozzá. A múlt évben a község vezetősége — miután a megyei tanácstól nyolc­vanezer forintnyi célhitelt kapott — merész elhatá­rozással maga vette ke­zébe a dolgot. Megszervezte a társadalmi i munkát, ami könnyen ment, mivel a Banktelep lakossága készségesen ajánlotta fel se­gítségét. Felépült a Rákóczi út egyik tágas telkén az új kisvendéglő és azt a napok­ban már át is adták rendel­tetésének. Az épület külseje egyelőre vakolatlan, mert a fagyosra fordult időjárás miatt már nem vakolhatták be, de falai között egy tágas, negyven négyzetméter nagy­ságú terem van, berendezésé­ről a vendéglátóipari vállalat gondoskodott. Az épülétnek pincéje is van, megfelelő sön- tése, szabályos vízvezetékkel, természetesen villanyvilágítá­sa is. Tizenegyezer forint ér­tékű társadalmi munkát adott bele a lakosság, a Váci Vendéglátóipari Vál­lalat pedig megígérte, hogy rövidesen vadonatúj bútorzattal, presszógéppel, sőt rádiókészülékkel is el­látja. A kisvendéglő építéséhez föl­használtak sok olyan anyagot, amely másut feleslegessé vált. így itt szerelték fel azokat az erős acéllemezekből készült ajtókat, amelyek a régi köz­ségháza pénztárszobáját zár­ták el hajdanta. Jutott egy belőlük a pmceiejárathoz is. Az épület különben, amely­nek külső vakolására kora ta­vasszal kerül sor, csak 1964-ig lesz kisvendéglő, a megyei ta­nács kereskedelmi osztálya ugyanis a hatalmas telek má­sik felében nagyobb szabású üzletházat épít, amelyben korszerű, fényes üzlethelyisé­gek lesznek és megfelelő he­lyiséget kap a vendéglő is. Ez a most elkészült épület lesz az üzletház raktára. Az ötszáz négyszögöles telek egyik felé­ben díszfacsemetéket ültettek és így a vendéglőnek a nyá­ron hangulatos kerthelyisége is lesz. A társadalmi munkának Dunakeszin is egyre nagyobb a szereipe a községfejlesztés terén. A múlt évben 300 méter hosszú új villanyvezetéket építettek, az oszlopokat és a sodronyt a község adta, a munkálatokat pedig a lakosság végezte el, sőt Papp Jánosné tanácstag kezdeményezésére tíz érdekelt család ezer-ezer forint pénz­adománnyal is hozzájárult a költségekhez. Két utca, a Sport utca és a Hold utca la­kói jutottak így villanyhoz. Lakásukban az év utolsó nap­ján gyulladt fel a villanyfény. A hálózatbővítést az idén to­vább folytatják. m. u ilyen summázva sokkal szára- \ zabbnak, egyszerűbbnek hang-; zik, mint amilyen a valóság- \ ban. Csakhogy ebben a sum- j mázásban nincs benne az isa-í szegi vöröskeresztes asszonyok] szívós küzdelme a cigánygye-í rekek iskoláztatásáért, a ci-í gánytelepi lakások tisztasá-; gáért, a szentendrei asszonyok) fáradhatatlansága az ingyenes; véradó nap megszervezéséért, í mindaz a sok áldozatkészség,] kitartás, amivel az egészségügy! közel húszezer önkéntese har- \ colt és harcol a tisztaságért, \ az egészségért és a kulturált; életmódért. Ny. É. i I

Next

/
Thumbnails
Contents