Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

V. ÉVFOLYAM, 1. SZÄM 1961. JANIJÁÉ 1. VASÁÉ NAP KI MIT VÁR AZ ÚJ ESZTENDŐTŐL? Tervek, vágyak, célok Éjfélkor, amikor tizenkettőt jelzett az óra mutatója, szerte a városban az ó év búcsúztatására és az új év megérkezésére emelték a poharaikat. Elhangzott a szokásos BüÉK is és elindultunk gazdag programmal, munkával és örömmel teli esztendőnek, az 1961- es évnek. tik a városfejlesztés új 5 éves tervét. Feladatnak teszi a vá­ros közművesítését, vízvezeték­hálózat és szennyvízcsatorna építését. Ennek egy részét már 1961.-ben kívánjuk elkészíttet­ni. Tovább folytatjuk a lakás­építkezést az ötéves tervben 90 lakás építkezése áll előttünk. Ezeken a kiragadott felada­tokon kívül számtalan tenni­való vár reánk az új eszten­dő küszöbén és magam részé­ről ezeknek a feladatoknak a Megoldásához a városi tanács nevében az új év alkalmával jó erőt, egészséget, és sikeres tervteljesítést kívánok a vá­ros lakosságának. KÁLÓ JÓZSEF, A KISZ VÁROSI BIZOTTSÁG TITKÁRA Január 1-én beinduló má­sodik ötéves tervünk a fiata­lokra is nagy feladatot író. Az ötéves tervvel egyidőben indul be az ifjúság a szocia­lizmusért mozgalom ötéves programja is, amely össze­fogja a KlSZ-tagok és a KISZ-en kívüli fiatalok min­den tevékenységét. Az ifjúság a szocializmusért mozgalom fő célja négy kö­vetelményből tevődik össze: elősegíteni, hogy minden ha­záját, népét szerető fiatal a mozgalom keretében tettek­kel, lendületes munkával se­gítse a második ötéves ter­vünk célkitűzéseinek megva­lósítását. Politikai képzett­ségét. általános, és műszaki műveltségét, kulturáltságát fejlesztve, és fizikailag is ed­ződve legyen felkészült arra, hogy győzelemre segítse a szocialista társadalom fel­építését hazánkban. Ez személy szerint engem is kötelez a munkámban. Az ifjúság a szocializmusért mozgalom minden KISZ- szervezete ötéves program­ja, amelynek végrehajtásá­ban nagyfokú önállóságot, ön- tevékenységet kell tanúsíta­niuk. I Egy példát említsek, az! 1961, évben a KISZ-tagok 20! órás társadalmi munkáját éves! viszonylatban 20 000 munka- ! órára kívánjuk felemelni, és; előtérbe 'hozni a termelőszö-; vetkezetek tavaszi, nyári ésj őszi munkáinak a segítését. | Azt szeretnénk elérni az új j évben, hogy a KISZ-tagok! mellett még mintegy 1000 főj fiatalt tudjunk bevonni az if-j júság a szocializmusért moz-! galomba. Ezek a feladatok az új esz- ä tendőben, ezek magvalósítá- j sóért dolgozom magam iá., és] sikerrel szeretnénk eleget ] tenni az új esztendőben ezek- j n-ek a ránkváró szép felada- j toknak. ! < < Kor ács Sándor a konzcrrtftjár iffutsgatója A gyár hosszú évek óta el- j ért folyamatos fejlődésének : töretlen folytatását. Ezt \ egyébként a most készült tér- ! veink is tartalmazzák, mivel a gyár termelése 1961-ben j már a 300 milliót is mégha- ! ladja. (1949 = 20 miúió.) Bí­zom abban, hogy a nyers- : anyagunkat szállító termelő- | szövetkezetek, melyek zöme 1959-ben, illetve 1960 ele­jén alakult — 1961-re leküzdi az elkerülhetetlen gyermek- b-te’-egeket és lie égésén el­látják a gyárat nyersanyag­gal. Remélem, hogy a jó mun­TAKÁCS JENŐ AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁG TITKÁRA Az 1960-as esztendőben megváltozott körülmények kö­zött végezték pártszerveze­teink a munkájukat. A város mezőgazdaságának átszerv e­zése teljes egészében megtör­tént. Ez évben jelentősen megerősödtek a termelőszö­vetkezeti pártszervezetek. Az elkövetkezendő évben to­vábbra is feladatunk a ter­melőszövetkezetek gazdásági és politikai erősítése. Minden feltétele megvan annak, hogy az új évben, most már kialakult nagy­üzemi táblákon, megfelelő ta­pasztalattal rendelkezve, jól működő és jól jövedelmező szövetkezeteink legyenek. E feladat érdekében kell tevé­kenykedni nemcsak a tsz-ek- ben levő kommunistáknak, de városunk valamennyi párt- szervezetének egyaránt. Az 1960-as esztendőben jó munkát végeztek a pártszer­vezetek a politikai nevelés, a különböző helytelen nézetek felszámolása érdekében. E munkát még tovább akarjuk fokozni azzal, hogy szélesít­jük azoknak a pártonkívüli aktíváknak, a sorát, akik ed­dig is nagy segítséget nyújtot­tak a különböző feladatok megoldásában. E feladatok végrehajtása mellett nem feledkezünk meg arról sem, hogy elősegítsük városunk további fejlődését. A város építése, szépítése, to­vábbi fejlődése szívügyünk. Munkánk során a tömegszer­vezetek segítségével törek­szünk arra, hogy széleskörű társadalmi munkával segítsük a város további fejlődését. Az 1961. esztendő nagy eredményeket hozhat. Nemcsak várjuk! Dolgozunk érte. Vala­mennyi pártszervezet, tömeg- szervezetek és a pártonkívü- liekkel együtt akarjuk megol­dani azokat a feladatokat, melyekkel e kis területen is elősegíthetjük épülő szocia­lista hazánk eredményeit. SZŰCS ZOLTÁN A VÁROSI TANÁCS ELNÖKE Az új esztendő küszöbén az emberek számot veinek a múlttál, terveket készítenek a jövőre. Mi is hasonlóképpen cselekszünk. Számbavesszük az elmúlt évek eredményeit, az új esztendőben, hog'y a város lakossága szükségleteit az ed­diginél jobban kielégítsük, ügyes-bajos dolgaikat jobban és gyorsabban elintézzük. 1960- ban városunk paraszt­sága rálépett a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás útjára. Ez nyilvánvalóan hozza magá­val az ez évi ránk eső felada­tokat is. 1961- es esztendő jelentős dá­tum. most kezdjük 1peg a má­sodik ötéves tervünket. .Jelen­tősen fejlődik. A Faárugyár beruházása az új ötéves terv­ben 3 és félmillió forintot tesz ki. A Szesz-. Szikvíz- és Jég­gyártó Vállalat telephelyeit egy üzemi központba vonjuk össze, mert ezáltal a termelést olcsóbbá tudjuk tenni. Szeretnénk a lakosság kom­munális és szociális szükségle­teinek, igényeinek a lehető leg­teljesebb kielégítését megvaló­sítani. A városi tanács végrehajtó b:zot.‘sága az új esztendő első heteiben a lakosság vélemé­nyét figyelembe véve elkészí­ka. mellett ehhez az időjárás is hozzásegíti őket, nem is­métlődik meg az I960, éves rendkívül szeszélyes évjárat. Műszaki fejlesztésünk, a munkaidő jobb kihasználá­sa és dolgozóink lelemé­nyessége együttesen biztosí­tani fogják, hogy az új év­beli nagy ugrást érjünk el a termelékenység emelkedésé­ben. A gyár összeszokott törzsgárdája e tekintetben nagy erőt képvisel és min­den valószínűség szerint si­kerrel oldjuk meg azt a célkitűzést, hogy 1961-ben mintegy 50 millió forint ér­tékű konzervet, létszámsza­porítás nélkül, termelékeny­ség-emelkedéssel állítsunk elő és csak az e feletti nö­vekedés jár további létszám- szaporulattal. Bízom benne, hogy ez évben több száz sze­zonmunkást vehetünk ismét állományba, velük is bővítve a gyárral együttérző törzs­gárda körét. A tervek teljesítésével egy­idejűleg szeretnénk dolgo­zóink életszínvonalát, szo­ciális és kulturális ellátott­ságát 1961-ben továbbjaví­tani. Számítunk rá, hogy a konzervfogyasztás az utóbbi években tapasztalt nagy ütemben tovább nőhet, kül­földi vevőink tovább bővítik velünk üzleti kapcsolataikat és így a most következő év sikeres alapja lesz az induló ötéves tervnek. Általában egy látványos fordulatoktól mentes, békés, nyugodt, de eredményekben gazdag, a szocialista építés, fejlődés ütemében sikeres új esztendőt várok. Dr. Faragó Kálmán a rendelő intézet igazgató-főorvosa . Mit várok az új esztendő­től? Először is a rendelőin­tézet megnagyobbítását, a folyosó kibővítésével és hely­ségek hozzáépítésével, egy­két''szakrendelő átcsoportosí­tásával — ha ez realizálódna, az új ötéves tervben — való­ra válna álmunk. Korszerűbb, kényelmesebb. A Nagykőrösi Erőmű. Haladó hagyományok? nincs kilincs, de - azért az ajtó jól csukódik. Egy hosszú rúd kínálja magát: Fogj meg, ked­ves vendég, csukjuk be az aj­tót. Még szerény írás is figyel­meztet erre a természetesnek látszó dologra. Mert csak lát­szatra természetes, hogy az ajtót kedves vendég szíves­kedjék becsukni. Főként télen, amikor min­denkinek jólesik a kellemesen fűtött helyiség. Mégis az tör­tént, hogy karácsony második napján 20 vendég közül 12 nyitva hagyta maga mögött az ajtót. (Megszámoltam!) Ezt a szokást ne vigyük át a jövő évre, ne csináljunk belőle ha­gyományt. Az igazi téli napok kezdetén szüntessük meg. az ilyen szórakozottságot. Hi­szen otthonunkban nyitva ha­gyott ajtó esetében még né­hány keresetlen szavunk is akadna a hibát „véletlenül” elkövető családtag felé. Már­pedig mi mindnyájan egy nagy családnak vagyunk a tagjai. M — i get kérem, mely eddig is feled­tette azt a sok nehézséget és kellemetlenségét, mely hivatá­sunk velejárója. Végezetül és persze nem utolsósorban, igen nagy öröm volna számomra egy négyes találat a lottón, és év végére egy jó férj, akivel megoszthat­nám gondjaimat, örömömet. Kácz László a láfla^vár anyagtéri munkása A dátumok véletlen talál­kozása foljdán 52 éves vagyok és 1953 óta dolgozom a láda- gyárban. Hat családom van, ebből kettő még a szülői ház­nál van, egyik az állami gaz­daságban dolgozik, a másik pedig ipari tanuló. A? 1960-as évben anyagi le­hetőségeinkhez képest történ­tek kisebb beruházások a csa­lád részére, személyi szükség­letekre, így saját részemre vet­tem egy új kerékpárt stb. Az 1961-es évre is megvan­nak az elgondolásaim, a csa­lád konyhai felszerelését akar­juk kiegészíteni egy új tűz­hellyel, egy konyhaszekrény­vásárlással, továbbá a 19 éves lányom kelengyéjének kiegé­szítése is feladatunk lesz. Különösebb kívánságom nincs az új esztendőben, csak az, hogy jó egészségben tudjam a munkámat végezni, legalább addig, amíg nyugdíjba nem megyek és a két« otthon levő gyermekemet ki nem enge­dem az életbe. Minden túlzás nélkül mon­dom, hogy örülök a város fej­lődésének és annak, hogy üze­münk is évről évre fejlődik és korszerűsödik. ÜÉCS1 PÁL: Aranyszegélyű meghívó tól kapuig loholunk, és fél órát kell lapulni, míg el­csendesül kicsit a harci lár­ma. Iván csak megy. rohan, konokul/ kitartóan. Végre, végre itt a ház! Örökkévalóság, míg torkunk­ban kalapáló szívvel, ziháló lélegzettel felrohanunk a harmadik emeletre. Iván csenget. Semmi nesz. Mozdulatlanság. Olyan döb­benetesen csendes és elha­gyott a ház. mintha holtak tanyája lenne. — Talán a pincében ... — gondolkodom félhangosan. Lenn szorongatlak a ház lakói, Iván pillanatok alatt rábukkan Éva mamájára — fehér hajú, kedves kis öz­vegyasszony — most riadt, ré­mült. Sírvafakad, amikor megöleli, megcsókolja a bará­tomat. Engem közrefognak az em­berek: kíváncsian, remény­kedve kérdezgetnek. Mi új­ság, mi hír m Városban? Válaszolni sincs időm. Iván vállon ragad: gyerünk! Ismét az utcán. Bukdácso­lunk, lapulva ódalgunk a Nagyvárad tér felé. Közben félszavakkal elmondja: Éva még kora reggel elment né­hány házbelivel kenyérért, és még nem jöttek vissza, pedig dél már jóval elmúlt. Erre már csendesebb a vi­lág. Mellékutcákon megyünk. Itl-ott embereket ts látni. Nyitva,tartó élelmiszerbolt után kutatunk. Jó órás keresés után hosszú embersorra bukkanunk. Ke­nyérre. krumplira várnak. — Éva! — Iván! Egy karcsú, kendős. kabá­tos lány kiválik a tömegből, szinte repül, s majd elvész a fiú ölelésében, f/’i&szafelé el nem engedik v egymás kezét pillanatra sem. Egy leapu alatt állunk meg. A sarkon túl már Éváék háza. Megvárlak itt, Iván! — mondom tapintatosan. Átszaladnak a túloldalra, aztán eltűnnek a sarok mö­gött. Ebben a pillanatban éle­sen felcsattan egy géppisz­toly. ■ Nyomban rá veszett dühvei puskalövések vála­szolnak. Sziszegve vijjog a kövezeten perdületet kapott golyó. Döbbenet hasít belém: Iván és a lány! A kapu alján érem utói őket. Iván — mintha má­zsás súly lenne karján — tartja a lányt. — Éva! Évácska..! — szólongatja remegve, sírás fojtogatta hangon. A lány lassan kinyitja sze­mét. Suttog, alig érteni sza­vát. — Ne menj most Iván... Maradj itt... s mint furcsa, szirmát bontó virág, rózsa­szín, habos vércsepp a szája szögletén. Éjfél előtt pár perccel, a lobogó, szőke hajú lány, aki­nek huncut-kék szemében örökös mosoly bújkált — el- költözött az élők sorából. / tián Hetekig ideglázban feküdt A szülei vitték haza a domboldalra kúszó dunántúli városba, ahonnan Pestre jött. Mikor a romokon megzsen- dűlt az élet és Iván vissza­jött közénk, alig ismertünk' rá. Még csendesebb, komo­lyabb lett. és bal halántéka fölött egy szürke csík törte ketté haja sötétjét Vittük társaságba, zsúrok- ra, bálokra, Nem használt. Csóktalan lovag — így hív­ták a lányok. Kedves volt, udvarias, csak éppen a szíve fagyott meg azon a szörnyű délutánon. Vagy talán mégse? Ezért örültem olyan na­gyon, meghatottam Mádi Iván arany szegély es esküvői meghívójának. A 0 ”tvenhat októberének tra­gikus napjait éltük. Lö­vések robaja, gépfegyverkat­togás. köd, por. füst — féle­lem, bizonytalanság. Iván sápadt, és ideges. Két napja nem tud Éváról sem­mit, Ötpercenként hívja te­lefonon lakásukat,- de nem veszi fel tülnan senki a hall­gatót. Érdék az Üllői út egyik kis mellékutcájában laknak, túl a Nagykörúton. Épp ott, ahol legjobban dúl a harc már na­pok óta. Üjabb sikertelen ' telefon- kísérlet Után Iván robban be a szobába. — Elmegyek — mondja rekedten — megkeresem őket. — Azzal kapja magára a bal­lont, svájcit, sálat. — Őrültség, Iván! De nem lehet vele beszélni: kapkodva öltözöm hát én is. Néhol bokáig járunk a cse­répben, törmelékben. Fojtó füst marja torkunkat. Kapu,» A minap levelet hozott a posta. A finom hajtású fehér bo­rítékból aranyszegélyes meghívót hámoztam ki, amely arról tudósított, hogy legkedveltebb barátom újév másnapján örök hűséget esküszik választottjának. Örültem elmondhatatlanul a hírnek. Mádi Iván elválaszthatatlan jó barátom volt az egyete­men. Volt egy szerelme, a lobogó, szőke hajú Éva. kinek hun- cut-kók szemében örökös mosoly bújkált. szebb rendelőintézet ' állna a betegek rendelkezésére. Az új esztendőben megol­dódik a szemészeti szakren­delés is, a környékbeli köz­ségek bevonásával. Tervbe vettük egy úi kör­zeti orvos beállítását, hogy ezzel is csökkenjen a többi orvos kolléga munkája, ter­mészetesen lakásgondunk me­rült fel ezzel a tervvel, de bí­zunk a város vezetőinek ss- gíteniakarásaban. közösen azt is megoldjuk. , Ha sikerül a rendelőinté­zet kibővítése, akkor megva­lósul a fizikáiké rá pia létre­hozása is. sok reumás, izü- letes betegünket tudnánk megfelelő gyógykezelésben részesíteni. Kollégáimtól jobb minősé­gi munkát várok. A betegektől? Több fegyelmet, türelmet kérünk és annyi megbecsü­lést az orvosok felé az úi esz­tendőben, amennyit maguk­nak is elvárnak. VIRÁGH KATALIN TÁVBESZÉLŐ KEZELŐ Mint a postahivatal távbe­szélő kezelője elsősorban sa­ját mupkaterületemmel kap­csolatos kívánságoknak kíván­nék hangot adni. A közönség jobb kiszolgálá­sa, a megnövekedett kultúr- igényék kielégítése' .érdekében felettes postaszervtől a táv­beszélőhálózat bővítését vá­rom. A. távbeszélőszolgálatot igénybe vevő közönségtől sok­kal nagyobb türelmet, megér­tést és ezen keresztül nehéz és felelősségteljes munkánk jobb megbecsülését. ' A műszaki dolgozóktól jó együttműködésünk további ápolását, a felmerülő műszaki hibák és zavarok mielőbbi el­hárítását.' Nagyon örülnék, ha a nyilvános távbeszélőfülkét igénybevevők is megértenék azt, hogy mi is dolgozó embe­rek vagyunk, akiknek nem es­nek jól, azok a válogatott go­rombaságok. amikkel legtöbb­ször nem józan állapotban il­letnek. Munkatársaimtól továbbra is azt a szeretetet és segítőkészsé­t \ Az év folyamán a társadalmi \ aktivisták bevonásával nagy \ tisztasági mozgalom szervező- í dött varosunkban. Úgy lát- íszik, hogy erről nem minden- í ki értesült, főként nem tudják !az autóbuszra várakozók a ÍMÁVAUT várótermében. Ha- ! gyománnyá válik, sőt fokozó- tdik méretében az a szokás, ; hogy utazáskor cukorkát kell ! fogyasztani. A szemét papírt [természetesen a váró padlójára jkell eldobni. A cigarettavégek [özönével éktelenkednek a mo- | záik kövezeten. Alig néhány > éves a váró épülete, de a szé- íkefc megkopottak, az asztal ! fedőlemeze felhasogatott. Ha jnem is haladó, de hagyomá- ! nyos úgy látszik a közösség ké- i nyelmét szolgáló épület és be­rendezés szennyezése, pusztítá- : sa. i Ilyen haladó, fokozódó ha- ] gyományt ne vigyünk magunk- [kal át az új évre. Otthon bizo­nyára senki sem pusztítja kész- í akarva bútorzatát. Kerüljük el [ezt még akkor is, ha az nem az i„enyém’‘, hanem a „miénk“. \ A Vénusz Cukrászda ajtaján

Next

/
Thumbnails
Contents