Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-15 / 13. szám

n aw Mtevn ívlap 1961. JANUÁR 15. VASÁRNAP A feladatok fontossági sorrendjéről Az elmúlt hónapokban Pest megyében több mint 40 ezer parasztcsalád lépett a szövetkezeti útra. Az újon­nan alakult szövetkezetek ve­zetőségébe a legtöbb helyen olyan parasztok kerültek akiknek nem volt módjuk és alkalmuk több ezer holdas földterületeket igazgatni, sok száz, esetleg több mint ezer család életéről, boldogulásá­ról gondoskodni. Az alakuló közgyűléseket az új szövet­kezetek majd, mindegyikében megtartották, megválasztot­ták a vezetőségeket, kijelöl­ték a brigádvezetőket, mun­kacsapatokat, és lényegében mindenütt megkezdték a kö­zös tevékenységet. Ezekben a hetekben igen sokat töprengenek a szö­vetkezetek vezetőségeibe be­választott parasztemberek, hogyan kezdjék a munkát, hogyan menjenek tovább. Vá­laszt várnak a vezetőségek erre a kérdésre, ugyanakkor a belépési nyilatkozatot alá­író, néhány hetes szövetke­zeti tagok, elsősorban saját problémáikra akarnak egy­értelmű, világos feleletet kapni a fiatal vezetőségtől. A feladatok tengerében nem szabad elmerülni. Mert tennivaló van ezernyi, még­hozzá mindegyik olyan, hogy bármelyikre elmondhatjuk: ez a legsürgősebb. Az új terme­lőszövetkezetekben minden feladatot haladéktalanul kell ugyan elvégezni, mégás meg lehet határozni az elvégzen­dők sorrendjét. Előre kell bo­csátani, hogy a tömérdek feladatot egy ember elvégez­ni nem tudja, annak erejé­ből legfeljebb az irányítás telik. Ezért kell a vezetősé­gek mellett a brigádvezető­ket, n munkacsoportvezető- ket és minden arra alkalmas embert bevonni részükre konkrét eladatot adni. s azok végrehajtásában megfelelően, a szükséa kívánta módon se­gédkezni. Választ kell adni a fiatal szövetkezetek veze­tőségeinek. hogy melyek‘ 'is^ a légsürgösébbéh''- elv^gZéridsS" feladatok. Egyértelműén* fiéftv tudjuk kijelenteni, hogy ezt és ezt ebben és ebben a sor­rendben kell végezni, mert a tennivalók sorrendié terme­lőszövetkezetenként és köz­ségenként változik. Igen sok helyen már előbbre léotek. ahol pedig csak az elmúlt napokban tartották meg az alakuló közgyűléseket, ért­hető, hogy a kezdet kezde­tén tartanak. Ha a legsürgősebb tenniva­lókról beszélünk és annak sorrendjét akarjuk meghatá­rozni, alapvető követelmény­ként állíthatjuk, hogy a fia­tal termelőszövetkezet veze­tősége rendszeresen tartsa meg üléseit és minden be­lépettnek adjanak valami konkrét, megvalósítható fel­adatot és gondoskodjanak a kiadott munkák menetköz­ben ellenőrzéséről is. Megállapítható, hogy a termelőszövetkezetekben a hangulat kitűnő, a belépet­tek lelkesedése a legtöbb he­lyen szinte nem ismer határt és telve vannak munikavágy- gyal, amit a tények is alátá­masztanak. Állandó feladat, hogy a köz­ségek, a szövetkezetek veze­tői, a megszilárdító brigádok tagjai nap mint nap beszél­gessenek a belépett parasz­tokkal, adjanak választ á közeli jövőjüket illető kér­déseikre és oszlassák el ké­telyeiket- Enélkül nem lehet elképzelni, hogy megvalósul­jon a termelőszövetkezetek­ben az akarat és a cselekvés egysége, ami kiinduló pontja a szövetkezet mielőbbi gaz­dasági, politikai és szerveze­ti megszilárdulásának. Az új tsz-ek vezetői nem járatosak abban, hogyan kell megszervezni a számviteli munkát, milyen teendők van­nak a bankkal kapcsolatban stb. Ezért nélkülözhetetlen, hogy minden községben mű­ködjenek úgynevezett meg­szilárdító brigádok és azok tagjai messzemenő segítséget nyújtsanak az elinduló fiatal szövetkezeteknek. Azt mondhatjuk, hogy a közös munkákat a szövetkeze­tek mindegyikében megkezd­ték. A leltározásokkal végez­tek, hozzáláttak a tervek ké­szítéséhez, folyik a földren- nálni, hogy ezek a gépek, sze dezés, egyre több fogat for­gatja a földet a tavasziak alá, hordják a trágyát és készítik a melegágyakat is. Nagyon fontos, hogy az új szövetke­zetek mindegyikében a legrö­videbb időn beiül szervezzék meg, hogy a belépettek a köz­gyűlésen elfogadott, holdan­ként 200—300 forint hozzá­járulásukat minél előbb be­fizessék a szövetkezetek kö­zös alapja részére. Ez az ösz- szeg, ezek a 200—300 forintok a megyében mintegy 23 mil­lió forintot jelentenek, ami az állami támogatással együtt már jelentős összeg. Ez a ga­rancia arra, hogy ésszerűen felhasználva, biztosítható a közös alapok lerakása. Eddig mintegy tízmillió forint értékű létesítmény jegyzéke készült el. Az erdő- gazdaságok a szerfát szállíta­ni is tudják az építkezések­hez. Szükséges tehát, hogy a szövetkezetek minél előbb alakítsák meg építőbrigád­jaikat és mindent készítse­nek elő, hogy haladéktalanul hozzá tudjanak kezdeni a leg­szükségesebb állati férőhe­lyek és egyéb épületek elké­szítéséhez Maholnap itt a tavasz, hoz­zá kell látni a vetésekhez. Már most meg kell szervezni, hogy a belépettek mindegyi­ke járuljon hozzá — földterü­letének arányában — a tava­sziakhoz szükséges vetőmag­vak, vetőgumók biztosításá­hoz. Számítsanak arra, hogy kukoricából holdanként mint­egy 25—30 kilóra lesz szükség, ugyanis a nagyobb termést adó hibridkukoricát fogják elvet­ni a szövetkezetek. A legna­gyobb gondot a burgonya ve­tőgumójának az összeadása jelenti. Azt nem kívánja sen­ki, hogy a vermeket már bontsák ki és közös helyre hordják a vetőgumót, ellen­ben az természetes, hogy min­den tag kötelezze magát írás­ban ,a ráeső vetőgumó időbe- pí,p^sz^ásám.:.Ugyanígy kell megszervezni, és ■ összeszedni-az egyéb támasszal szükséges ve­tőmagvakat is. Nincs sok idő a kertészetek kialakítására. Ha másként nem megy, a tagok maguk neveljék elő a szükséges palánta meny- nyiséget. Ha meg tudják olda­ni, a szövetkezet biztosítson részükre egyöntetű magvakat. A vezetőség pedig beszélje meg, miképpen térítik meg a tagoknak ezt a munkáját. Most kell rendbetenni a vetőgépeket és a különböző, a tavasszal használandó, egyéb eszközöket, kisgépeket. A téli hónapokat fel kell arra hasz­Még híresebb lesz a vecsési káposzta Dolgoznak már az új tsz-ekben, készítik a melegágyakat kerek és eszközöket kijavít sák, ne akadályozza semmi munkábaállításukat. A belépettek sokat problé- máznak azon, hogyan téríti meg a szövetkezet munkájuk ellenértékét. A tervek készí­tésével egyidejűleg dönteni kell arról, hogy a jövedelem- elosztásnak melyik fórmáját alkalmazzák és azt részletek­be menően meg kell magya­rázni a tagoknak. A vetéste­rületi arányok megvitatása- és megállapítása sem nélkülöz­heti a gyorsaságot. Ez ugyan­is nemcsak a tervkészítés egyik alapja, hanem ez szabja meg, hogy a tagoknak meny­nyi vetőmagvat, vetőgumót kel] összeadni. A leltározásokat a legtöbb szövetkezetben befejezték. Most kell meghatározni, hogy kiktől veszik át a lovakat és gondoskodni arról, hogy leg­később március végéig min­den lovat közös istállókba — mégha csak ideiglenesekbe is — össze tudjanak hozni. Ter­mészetesen az újig szükséges takarmánymennyiséget ezzel egyidejűleg biztosítani kell, még az abrakot is, amiről oly sokszor elfeledkeznek. Ki kell jelölni rövid időn belül a fogatosokat és azokat, akik az állatok gondozói lesznek. Csekő Ágoston Eddig is jó neve volt a ve­csési káposztának, ezentúl még híresebbé szeretnék tenni a most már valamennyien tsz- j ben dolgozó vecsési termelők, j Két új szövetkezet alakult a községben: az Ezüstkalász és a | Zöld Mezó. Mindkettőben hoz- j zákezdtek már a munkához, mindkettő nagyüzemi módon termeli majd — és savanyítja a káposztát. Négyszáznyolcvanegy vecsé­si parasztcsalád lépett eddig a nagyobb, az Ezüstkalász Ter­melőszövetkezetbe. Jóformán még irodája sincs a háromhe­tes szövetkezetnek, máris úgy dolgozik a vezetőség, mintha beköszöntött volna a tavasz. A tagok sem tétlenkednek, azt tartják, nem az iroda a legfontosabb, a fő az. hogy idejében felkészüljenek a tavaszi munkákra. Nincs is probléma a kezdéssel, hordják a trágyát, s készí­tik már a melegágyakat is. Hirtelenjében nehéz lenne összeszámolni, mi mindent el­végzett már a karácsony előtt megválasztott vezetőség. Masz- sza Sándor elnök egész listára- valót felsorolt ebből. Hozzá­kezdtek. sőt mi több, befeje­zés előtt áll a területrendezés, elvégezték a zöldleltárt, rövi­desen elkezdik a tagok „beiső Egy kis tapasztalatcsere * ■■ ■ Nemrcgiben üdült Párádon tíz Pest megyei termelőszövet­kezeti tag. Az ikladi, a pilisi, a nyársapáti és a kakucsi beutal­tak hasznos eszmecseréket folytattak egymással és barátságuk azóta sem szakadt meg, tartják megállapodásukat: rendszere sen beszámolnak egymásnak szövetkezetük életéről, végzett munkájukról azóta is. (Csekő felv.) leltárának“ elkészítését. Teg­nap üit össze a vezetőség, s már szóba kerültek a tervek. A szövetkezet fő profilja a község adottságainak és hagyományos gazdálkodási ágának megfelelően, a ker- tés7,kedés lesz. Amit eddig egyedül, vagy családtagokkal végeztek a gaz­dák, ezentúl nagyüzemi módon folytatják. Kezdetben a ren­delkezésre ál'.ó eszközökkel, később gépekkel. A káposzta mellett paradicsomot, sárga­répát, zöldséget, paprikát ter­melnek. Ki akarják használni a főváros közelségét, minél előbb friss primőrárut visznek majd a főváros piacaira. A kertészkedés mellett ki­alakítják az állattenyésztést is. A Halmi-tanyán rendezked­nek be szarvasmarhah Ma­lisra és juhtenyésztésre. Már az induláshoz szükséges száz darab juhuk is megvan így megfelelően ki tudják használni a legelőt. Szóbake- rült már az építkezés is. Egyelőre szerfás lóistállót épí­tenek. s ugyanilyen növendék- marha-is tállót létesítenek. A juhakolt saját erőből készítik. Körülbelül száz pár lovat tar­tanak majd meg, s ez azt jelen­ti, hogy huszonnyolc-harminc hold földre jut egy-egy pár lő. A tervkészítéshez a járástól kapnak segítséget, s megfele­lő szakemberekből sem lesz hiány. A MÉSZÖV annak ide­jén megígérte, hogy a helyi földművesszövetkezet nélkü­lözhető helyiségeit átadja az újonnan alakult szövetkezet­nek, meg is ígérte, hogy rövi­desen kimennek Vecsésre. Mind ez ideig ígéretüknek nem tettek eleget. Pedig nagy szük­sége lenne már a tsz-nek ezek­re a helyiségekre. Vecsés második termelőszö­vetkezete a Zöld Mező. Itt ugyan megbetegedett a tsz-el- nök. mégsem állt meg az élet. Fazekas János elnökhelyettes irányításával folyik a munka. A község régebben alakult ter­melőszövetkezete, a Steinmetz Tsz is ide csatlakozott. A veze­tőséget persze újonnan válasz­tották. összesen 350 tagra jut a szövetkezet kétezer holdas birtoka. (A régi tsz-ben 59 tag dolgozott 406 hold földön.) Akárcsak a község másik terme’őszövetkezetében. Itt is teljes erővel folynak a mun­kák. A Zöld Mező is elsősorban kertészkedésre rendezke­dik be, legnagyobbrészt zöldségfélét, káposztát ter­mel majd. Itt is hozzáfogtak már a me­legágy készítéséhez, s amikor az idő engedi, szántanak is. — Kertészkedés és állattenyész­tés. ez a mi tervünk — ma­gyarázza Fazekas János. S hozzátette, nem akarnak szé­gyenben maradni az Ezüstka­lász mellett. A hangulat, akárcsak a má­sik szövetkezetben, nagyon bi­zakodó. Tervezgetnek, számol­nak a tagok, hogyan tudnák még jobban felhasználni a nagyüzem adta lehetőségeket. A területet felosztották egymás között, s már a vállalások is megtörténtek, hogy ki mennyi földet művei majd. Súlyán Pál Január 18-án, szerdán dél­előtt 9 órakor a ceglédi városi tanács épületében a ceglédi és á nagyfcátai" 'járás‘"Vezetőinek: valamint 20 környékbeli '‘köz­ség vezetőinek és szövetkezeti elnökeinek részvételével érte­kezletet tartanak, amelynek tárgya a ceglédi takarmányke­verő malom megindítása. A tervek szerint a volt ceg­lédi tanácsi malmot átalakít­ják takarmánykeverő malom­,XX'.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXX-XXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXVXXXXXVXXXXXXVNVX'NXXXXXXXX\VXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV' rjCcí mpújáén y ben J ULISKA, Kálmán bácsi nagylánya szapora kézzel szedi le az asztalt. Végül már nem maradt más a fehér ab­roszon, mint néhány kenyér­morzsa, meg a nagy kertész­bicska, amit még legénykorá- ban vett egyszer Kocsis Kál­mán a kátai vásáron. Ügy meg­szokta, hogy még az evéshez is ezt használta. Ez idomult leginkább a kezéhez. Kálmán bácsi összekattin- totta a bicskát, zsebretette és szórakozottan játszadozott a kenyérmorzsákkal, pedig ez nem szokása. Sorba rakta, majd köröket formált, időn­ként felcsippentett egyet-egyet és morzsolgatta, nyomkodta. Még azt sem vette észre, ami­kor Juci néni, a felesége, elé­be tette a kancsót. meg a po­harat ... Mert Kocsis Kál- mánék házatáján ez a divat már régtől fogva. Még hétköz­napi vacsorához is asztalt te­rítenek és fehér abrosz mel­lett issza meg a családfő a maga egy-két pohár borát, így vacsora után. Kálmán bácsinak ugyanis az a véleménye, hogy aki embe­rül dolgozik, az emberül is él­jen. Márpedig ő ugyancsak emberül megfogja a végét a munkának, kézzel is, meg ésszel is. Pedig tanyai ember volt világéletében, és itt, az erdőháti tanyavilágban min­dig lassabban fordult az élet kereke. Lám, még lámpa ad­ja a fényt is. pedig rontja a szemet, álmosítja az embert. Arra eszmélt, amikor lánya a „szódacsinálót” is odaállí­totta a kancsó mellé. így ne­vezték el az autoszifont, ami­nek nyakatekert nevére a család egyetlen tagjának se fordult rá a nyelve. ry Almán bácsi töltött. A majd vizet is spriccelt, egy darabig nézegette a bor­ban felszálló szénsavgyöngyö­ket, csak aztán ivott lassan, meggondoltan. Mire az utolsó kortyhoz ért, el is döntötte magában a vitát, amelyen pedig már több mint egy hete rágódott. Az üres poha­rat keményen, teletalpas kop- pantással tette tússzá. Es ez a koppantás pontot is jelen­tett. Pontot, a gondolatsor vé­gére. — Adjatok valami papírt! — szólt aztán. Jóska gyerek, aki utolsó esztendejét morzsolgatja a ta­nyai iskolában, szaporán ug­rott az apai parancsra, ami nyilvánvalóan csak őrá vonat­kozhatott, mert csak ő bánik a családban papírral. Kálmán bácsi céruzacson- kot szedett elő a kabátzsebe mélyéről, meg drótszárú szem­üveget. Komótosan kihegyezte a plajbászt, feltette a pápasze­met, félrehajtotta az abroszt, és dolgához látott. Nagy, szál­kás, görbe betűkkel felírta a legsimább lapra: „Javaslat a Zöld Mező Termelőszövetke­zet baromfitenyésztéséhez, az 1961-es esztendőre.” Aztán számolni kezdett. A család apraja-nagyja láb­ujjhegyen járkált körülötte. Lefekvéshez készültek, ágyaz­tak. Csak Jóska húzódott az asztalhoz és tiszteletteljes tá­volságból nézte apja elmé­lyült, szokatlan munkáját. Juci néni már ágyban volt, mindjárt el is szenderedett. Utoljára még néhány szófosz­lány jutott el füléig: — Számold csak!... Hány köbméter fa kell, ha ... ezer baromfi... az ól hossza ... — a többi aztán már az álom ködébe veszett. Éppen hajnali kettőt ütött a falióra, mire végzett, és na­gyot nyújtózkodva ropogtatta csontjait. A gyerek már régen aludt, de munkája ott feküdt a többi papír mellett: taka­ros, hosszú, szabályosan raj­zolt baromfiól, kerítéssel övezve, és még az itatóvályúk is helyükön sorakoztak. Mel­lette pedig a számok ... Sok­sok szám. A kivágandó fák nagysága, köbmétere, a szük­séges drót, nádkévék, üveg. amit mind össze kell adni. hogy legyen valami... Kálmán bácsi jólesően né­zegette kettejük munkáját. Nem volt könnyű. Már ré­gen számolgatott magában, érlelte a gondolatot, de tana­kodott magában, csinálja-e vagy se? Mert ha szól az ember, könnyen odavágják: „de megokosodtál, Kocsis Január 15-től csak 5 forintos felárat fizetnek mázsánként a szerződésre kerülő kenyérgabonáért Kálmán!”... De hát ha szól­nak, hadd szóljanak ___ Nem m indig annak van igaza, aki beszél... jjEGGEL aprólékos gond­i\ dal megborotválkozott, kiadta & parancsot a napi munkára és útnak készülő­dött. — Csak estére jövök. Gyű­lés lesz... — szólt vissza az udvarról. — Milyen gyűlés? — mér­gelődött Juci néni, mert a héten éppen harmadszor in­dult Kálmán bácsi azzal, hogy „gyűlés lesz”. — Terv készül a munkák menetére ... Juci néni dohogott magá­ban. de hangosan nem ellen­kezett. mert megszokta, hogy ne szóljon bele a férfiak dol­gába. De szokás ide, szokás oda, pillantás múlva már fel­verte hangja a tanya reggeli csendjét. Kálmán bácsi ugyanis a tornác végéből visszaszólt az asszonynak: — A kendermagos tyúkot pedig beadjuk a közösbe!... — A legjobb tojómat!?... — kezdte Juci néni. — De hiszen erről szó sem volt! Senki se kérte! Nem hagyom magam kisemmizni! i PÖRLEKEDÉS azonban Aj hiábavaló volt. Kálmán bácsi ezt már nem hallotta. Alakját rövidesen elnyelte a fasor, csak imitt-amott villant ki rövid fekete kabátja a ko­pasz fűk közül, ahogy befelé: igyekezett a faluba a sáros. : kerékvágta dülöúton. Tenkcly Miklós Lányi Páltól, a Termény- forgalmi Vállalat igazgatójá­v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ tói nyert értesülések szerint, január 15-tel befejeződik a ke- ; nyérgabona-értékesítési szer- ! ződés első szakasza, amikor [ mázsánként 10 forintos fel- i árat fizettek a szerződést kö- í tő termelőszövetkezeteknek. Az eddigi összesítések sze­rint. ebben az első szakasz­ban a megye termelőszövet­kezetei. mintegy 1400 vagon kenyérgabonára kötöttek szer­ződést. Ezzel tehát, anélkül, hogy valamilyen külön mun­kát. vagy külön befektetést áldoztak volna, csaknem más­félmillió forint jövedelem­hez jutottak a termelőszövet­kezetek azzal, hogy idejében megkötötték az értékesítési szerződést. A legjobb eredményt a mo- nori járás termelőszövetke­zetei érték el. mintegy 200 vagon kenyérgabonára kötöt­tek szerződést. Ebben a já­rásban több úi termelőszö­vetkezet is időben felvette a mezei leltárt. megállapí­totta a szövetkezetben levő családok szükségletét, és így tiszta kénét nvert a várható feleslegről, amelyek előnyös értékesítéséről mindjárt gon­doskodtak is. a szerződéskötés révén. Szintén teljesítették elő­irányzatukat a váci járás termelőszövetkezetei is. mint­egy 100 vagon kenyérgaboná­ra kötöttek értékesítési szer­ződést. A kapott tájékoztatás sze­rint. január 15-e után is folytatódik még a szerződés- kötés. de ekkor már csak 5 forintos szerződési felárat adnak a kenyérgabona má­zsája után. Takarmánykeverő malom létesült Cegléden má, hogy ezzel elősegítsék a tenne.ószövetkezetek állatte­nyésztési és állaihizlalási. prog­ramjának végrehajtását. Ez a malom majd megfelelő, nagy tápártékű takarmányt biztosít csere alapon. A malom megindításának előrelátható ideje február má­sodik fele. Az értekezlet e.ő- adója dr. Kurelecz Viktor, az Országos Állattenyésztési Ku­tató Intézet osztályvezetője.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents