Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-13 / 11. szám

1961. JANTJÄR 13, PÉNTEK «ST MEGYEI k/úrlaD Szigetszentmártonban, a „szi- getgyöngye Tsz” irodájában csend fogadja a kérdést: — Mit tudának mondani szö­vetkezetük kultúrális életé­ről? — Könnyebbet is kérdezhet­ne — mondja végül Dávid Gáspár, az elnök. — Miért? — Egyéves szövetkezet va­gyunk, az első évben előbb a gazdasági alapot kellett meg­teremteni. — És sikerült? — Amit terveztünk végre­hajtottuk. Népi dicsekvéskép, kevés olyan egyéves szövet­kezet van, amelyik nálunk sokkal több eredményt ért el. A mi feltételeink mellett, ter­mészetesen. A párttitkár, Sitkéi Sándor is bekapcsolódik a beszélge­tésbe: — Az emberek már büszkék arra, hogy tagjai a termelő­szövetkezetnek. Egy esztendő­vel ezelőtt lépett be az egész falu, amióta csendesednek az ellentétek, mindenki tudja, hogy a saját zsebére megy, ha a másik rosszul dolgozik, ezért aztán adnak magukra az em­berek. — Hogy visszatérjünk az előbbiekre; miért mondta az elnök élvtárs, hogy könnyeb­bet is kérdezhetnénk? — Nincs kultúrházunk. Le­bontották. Több, mint tíz év­vel ezelőtt épült, mostanáig bírta. Az új alapozásához elő­reláthatólag — ha minden jól megy —, a tavaszon fogunk hozzá. — Miért kellett lebontani a régit? — Az épület sem volt már megfelelő: mostanában senki­nek nem mindegy, milyen kör­nyezetbe megy tanulni, szóra­kozni, szép pénzt keresnek, és itt, a faluban sem akarnak alább adni az igényekből. Az elnök: — Az új kultúr-í ház nyolcszázezer forintba \ kerül majd, ehhez ötszázezer- í nél valamivel több már lé- fi nyegében megvan. A 214 sze-J mélyes nagyterem mellett ki-J sebb helyiségek is lesznek a d kultúrházban, ahol lehetőség d nyílik a klubélet megterem-^ tésére is. Arra gondolunk, hogy \ ha méltó körülményeket tu-^ dunk teremteni a fiataloknak^ a szórakozásra, jobban vissza-^ szoktathatjuk őket. Ha nem is d jönnek vissza a szövetkezet- á be. de a féllábuk már szóró- d sabban tapad az itthoni föld- d hoz... \ y A párttitkár: — Napközben meg délután \ nem is lehet látni, hogy eb- d ben a faluban fiatalok van- d nak. A múltkor jöttem haza, d és éppen akkor volt vége a d mozielőadásnak. Fiatal pá- á rokkal volt tele az utca. El-| tűnődtem: miért nem j ut íj ezekből nekünk is?! d Az elnök, csendesen: d — A mi szövetkezetünkben d két fiatalember van mindösz- d sze. Azokat is úgy kell ke- d. zelni. mint a hímestojást, nehogy megbántódjanafc. Nem| mondom, dolgos ember mind í a kettő. De rendjénvaló-e az, d hogy amikor a falunak majd- d nem ezerötszáz lakosa van, d a szövetkezetnek pedig 128$; család a tagja, két fiatal fér- í fi dolgozzon csak a földe- í ken? Itt mindenki tanult. Mindenki valamilyen isko- d. lába járt és jár. Akárki fia $$ volt is. Tanultak és elmentek. $; Elmentek mind. $ gém és kisfiam minden sze­replésemet megnézi. Utána mindig tőlük kapom a legszi­gorúbb bírálatot. — Melyik szerepe volt a legkedvesebb? Hirtelen nem tud válaszol­ni; az emlékeiben kutat, majd cinkosan összenéz a többiek­kel és azt feleli: — A Danáin György. a z étterembe, ahol a szín­ál pad van, lassan beszál­lingóznak az emberek, tőlünk távolabb asztalokhoz ülve, csendesen fogyasztják vacso­rájukat. — Ezek az éjszakai műszak dolgozói? — Nem, az éjszakások tízre jönnek, sajnos — mond­ja egy eddig hallgatagon ülő fekete férfi. Kérdőn nézek rá, látja, hogy nem értem az erősén hang­súlyozott sajnos szót és meg­magyarázza, hogy éjszakás ezen a héten, ezután vár rá a nap nehezebb szakasza. — Itt marad reggelig? — Előbb hazamegyek vacso­rázni — mondja kesernyés mosollyal. — Nem értem — csúszik ki a számon akaratlanul. —Mit nem ért? — Azt, hogy akkor alig aludhatott valamit, nagyon fáradt lehet és mégis vállalja. — Ezt sokan nem értik — vág közbe. — Biztos egyedül van és az nem jó. \ — Szó sincs róla, családos ember vagyok, két gyönyörű kislányom van — mondja és kihúzza magát, olyan büszke. Eltűnődöm, miközben fel­jegyzem noteszembe Mackó Károly néhány adatát: a nor- máliagyárban lakatosként dol­gozik, nemrég még KISZ-tit- kár is volt, csak mióta a má­sodik kislánya megszületett, mondott le erről a tisztségről, de azért most is kiveszi a ré­szét a munkából. I\jem hagy békén a Qondo­í' lat, mi ad erőt ennek az embernek ahhoz, hogy mind­ezt vállalja. De nem áll mó­domban már megkérdezni, mert mennünk kell. Mikor ki­lépünk az udvarra, már tel­jesen sötét van, az enyhe téli estében jólesik a séta. Ahogy végigmegyünk a gyáróriás udvarán, elgondolom, hány ilyen egyszerű, tiszta szívű ember dolgozhat itt, a neon­fénnyel világított ablakok mögött, 'ahonnan most kihal- latszik az esztergagépek sur- rogása, a vidia sercegése és ki tudná felsorolni azt a sok­féle műveletet, amit elvégez­hetnek. A HÉV-en már egész más dolgokról beszélgetünk, elő­ször Polgár Edittől, majd Dióst elvtárstól búcsúzom. S most újból nem hagy békén a gondolat és megkérdem. — Mondja, Mackó elvtárs, miért csinálja mindezt? — Tudja — válaszol elgon­dolkodva —, nekem annak idején nem állt módomban tanulni, pedig higgye el, na­gyon szerettem volna, de nem lehetett, és úgy érzem, azon­felül, hogy így sokat tudok tanulni, a magam módján nyújtok valamit az emberek­nek egy-egy előadás alkalmá­val. (Ehhez nem kell kommen­tár!) Ungvár Mária gO*C*^XV*i»^XXV*XVX>XV»XXXXXVS^Ve^XXXXV.XVVXXXXVVXXVXX*^VVe<XVvV^XXVecXV«X ALKONYODIK Pihennem kell, most már pihennem, Alkonyodik a nap szívemben. Nem kell sietve járni-kelni, Szerelmes lányokért eped ni. Pihennem kell, most már pihennem, Erdőn ibolyát sem kell szednem. Szép asszonynak tavasz idején Elhinni bobon: szíve enyém. Pihennem kell, most már pihennem, Csöndes öreggé szelídültén. Mi szép volt, mind szívembe zárva — így várni csöndes elmúlásra. Misik János VV'XXXXXXXXXV'.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'OC LANG ETELKA: FAHORDÁS Az utca kövén hangzik még a zaj, mit felvert egy kocsi négy kereke. A kocsi már áll, fával rakottan, s a kőnek is hallgatni kellene. De nem, az visszhangozza még egyre a négy kerék nyekergő dallamát, míg új hangok elnyelik egészen ... — Valaki fütty-szóval dobálja a fát. Előzetes jelentés Rövidesen bemutatják filmszínházaink a nyomán készült Tisztes úriház című, magyarul beszélő francia filmet. Főszereplői: Dany Carrel és Gerard Philipe (Szánthó Imre rajza) \ MÄTRAI-BETEGH BÉLA rádióda­í rabja nagyigényű, színvona- j las, felnőtteknek szóló, mo- í dern mesejáték. A mese hőse (Anxias király leánya, Au- '{ricula. A királykisasszonyt '{átok sújtja: tizenhat éves ko- Í ráíg süket volt és ha egy esz- i tendőn belül nem tud szívből i megörülni egy hangnak — Í meghal a tizenhetedik szüle- d tése napján. A királyi apa ne- d velőt fogad leánya mellé és d Sonitas buzgón tanítja Au- $ riculát a hangok ismeretére, £ hogy megszabadítsa az átok- | tói. Eltelt az egy év, minden d hiába. Már úgy látszik, Au- íriculának el kell pusztulnia, í hiszen még a megtalált sze- d retem hangja sem menti meg $ —, amikor, az utolsó pillanat- d ban, mielőtt az óra az éjfélt d elütné, egy újszülött kisfiú d sírása örömteli, boldog neve- d tésre fakasztja, s ezzel meg­indítja a királylányt. y d Felemelő a darab monda- inivalója, amire a cselekmény í kifejtésével tanítja a hallga- d tót az író. Csak az ember tud %egy másik embert szenvedé- d seitől megváltani, egymásra £ vagyunk utalva, tehát a bol- ídogság kulcsa a mi kezünk­ben, az emberek kezében van. Ez a gondolati tartalom sze­rencsésen találta meg a hoz­záillő rádiójáték-formát. A Zeng a világ „ideális" hang­dráma. Alapötletét, meséjét, fordulatait sehol másutt, egy művészet kifejező esz­közeivel sem lehetne megele­veníteni, csakis a rádióban. Kár, hogy ez a végig emel­kedett nyelven írott, költői darab bőbeszédű az elején. Bármilyen szép is az erdei séta, — sok a felesleges kom­mentár, magyarázkodás, filo­zofálás. Szigorúbb szerkezet­nek kellett volna tömöríte- nie az expozíciót. Ez a szo­rosabbra zártság lehetővé tette volna egyes elbeszélt ré­szek drámaibb megjeleníté­sét. Az akusztikai alapötlet­ben mindez benne rejlett, miért nem aknázta ki telje­sen az író? A ZENG A VILÁG komponistá­jának szinte társszerzőnek kellett lennie, mert itt, más rádiójátékoktól eltérően, a kép-elválasztó, összekötő fel­adaton túl, szinte a cselek­ményt kellett tovább vinnie és a szereplők jellemzését plasztikussá tennie. Sőt jó- néhány, a mese megkívánta akció és hanghatás is zenei feldolgozást kapott. Példa rá a bravúrosan megoldott pa­takzene, vagy a néma asszony megjelenítése, kizárólag zenei eszközökkel. Súlyok Imre mu­zsikája mindezeket a hálás feladatokat kiválóan teljesí­tette. Az ő munkáját dicsé­ri, hogy a mesejátékban szük­ségszerűen alkalmazott jel­képeket a hallgató könnyen megérthette és hogy az írói elgondoláshoz híven alkal­mazkodó, sokféle hangulatú, stílusú zene egységes egészbe ötvöződött. Molnár Mihály, a rendező megteremtette a mese han­gulatát, emelkedettségét. Fi­nom érzékkel találta meg a helyes mértéket a reális hangvétel és a mesejáték jel­legéből következő stilizált- i ság között. Azt a bizonyos ; első részt, ahol a szöveg bő- ■ beszédűségét kifogásoltuk, ki- \ javíthatta volna a rendező; pergő tempó diktálásával. Kü- ■ lőttben alaposan átgondolt, $ nagy kedvvel végigvitt, egy- \ séges munka volt ez a ren- ; dezői teljesítmény. ANXIAS KIRÁLYT Uray Tivadar \ szemléletesen formálta meg. $ Emlékezetes rádiós-bravúr d volt párbeszéde a néma asz- $ szonnyal, vagyis a zenével. % Váradi Hédi volt Auricula. £ Két jelenete belénk vésődött: t az úgynevezett víz-monológ í egyszerű, sok-sok szívvel va- ( ló elmondása és a darab záró ? sorainak megemelése. A ne- d velőt, Sonitast Bitskey Ti- d bor játszotta. Szépen sike- d rüít a szerelmi vallomás és d végig férfias és kemény volt, d d” nem eléggé árnyalt. A da- ^ rab elején elragadta a szöveg d szépsége, lírája és emiatt d megfeledkezni látszott a szi- ^ tuációról. Raksányi Gellért d megrendítő volt a részeg var- d ga néhányszavas epizód-sze- d repében. —ndl— # FALUVEG (Alföldi János rajza) Változó világ — változó emberek Rádiószínház ZENG A VILÁG ton. a csoport vezetője, és egyben rendezője is. n iósi elvtárs fényképész­ig ként dolgozik a gyár­ban. de fiatal korától kezd­ve nagy tisztelője a művé­szetnek. Tizenhat éves kora óta játszik különböző együt­tesekben. azóta állandóan képezi magát és neveli a fia­tal üzemi színjátszó csopor­tokat. Aggodalmamra azt válaszol­ja, hogy nem ez az első há- romfelvonásos darab, ame­lyet rendezett, és amit a csoport előad, aztán meg jó- hírnevük Szigetszentmiklós gyártelepéről már Szentend­réig is eljutott. A felszaba­dulás tiszteletére rendezett kulturális seregszemlén. Pest megyei viszonylatban, ők vol­tak a legjobbak. Ügy vették észre, tetszik a közönségnek játékuk, és szeretettel jönnek el az elő­adásaikra. örömüket és lelke­sedésüket csak az rontja meg kissé, hoav éppen n avár ve­zetősége és dolgozói nem ta­núsítanak elég érdeklődést irántuk. Pedig nem kevés áldozatot vállalnak a szín­játszásért. és nem kezdő fo­kon csinálják, amit csinálnak, van közöttük olyan tag is. aki megkapta a Szocialista Kultúráért Érdemérmet. Kónya József a háttérbe húzódik, amikor meghallja, hogy róla van szó. — Kilenc éve vagyok szín­játszó — mondja, alig lát a náthájától, talán lázas is, mégsem mondott le a próbá­ról. Pedig a munkája is ko­molyan igénybe veszi erejét. A Normálja gyár műszaki ve­zetője. — A családja mit szól eh­hez a sok elfoglaltsághoz? — A családom? — feleli mosolyogva — segít; felesé­;$ rültem, hogy eddia nem d láttam Viktor Rozov d „Felnőnek a gyerekek” című d színművét, a József Attila d Színház előadásában. Talán £ akkor nem tudtam volna el- £ fogultsáa nélkül nézni a Cse- í pel Autógyár üzemi színját- í szóinak próbáját. Így is fel- d vetődött bennem a kérdés: d helyes-e, hogy háromfelvoná- d sós. komoly művészi felké- £ szültséget igénylő darabot £ tanulnak és adnak elő. főleg d olyat, amelyet a József Atti- f la Színház jelenleg is nagy d sikerrel játszik, d Ezt nem tudtam egyelőre eldönteni, mivel még a pró- % bánál tartanak, s ezenkívül £ még azt a nehézséget is le < kell küzdeniük, hogy a sze- d replők nem mindig vehetnek d részt a próbákon, mert a $ csoport tagjai a gyár külön- $ böző üzemeiben, különböző d műszakban és beosztásban í dolgoznak. Előfordul az is, f hogy egy-egy szereplőnek d nemcsak a saját, de valame- $ lyik hiányzó szereplő szöve- % nét is olvasnia kell. Példá­dul a darab három lámmlak- d ia közül csak egy; Polgár 'd Edit volt jelen, d Polgár Edit nemcsak na- d gyón fiatal, de nagyon szép d kislány is. nagy. barna sze- $ me mindig mosolyog, még $ akkor is. amikor elpirul, pe- % dia ez gyakori jelenség ná- $ la: elég, ha eltéveszti a szö- d vegét, s máris fülig vörös d les2. $ Edit egy éve dolgozik a d gyárban, és már törzstagja a d színjátszó csoportnak. Mun- d kája mellett iskolába jár, d ami nem kis dolog, mert he- f tente háromszor Pestre kell $ utaznia. A próbák is igény- be veszik két napját, mégis \ látni rajta, hogy tiszta szív- : vei végzi vállalt munkáját. j Ezt mondja róla Diósi Agos­héthöznapoh ózCne sági szakkönyypt, ez min­denkinek rendelkezésére áll. A falunak három könyvtára van, itt mindenki rendszere­sen olvashat — és olvas is. A szövetkezet kulturális bizott­sága a nehéz körülmények között is igyekszik eredményt felmutatni: nyáron szabadté­ri filmvetítéseket tartottunk, magyarnóta-estet rendeztünk. De valamirevaló munkál csak akkor tudnak végezni, ha lesz hol. Az elnök. — Az embereknek több Idejük van, mint régen. Ezt maguk is érzik, tudják. Na­gyon kell az a kultúrház, hogy hasznosan tudják kitölteni. Mondtuk már: tavasszal kez­dik az alapozást. De a tagok már most elhatározták: ösz- szehoznak egy kis színjátszó csoportot, amellyel az avató­ünnepségen mutatkoznak be. A kultúrháztól mi is sokat várunk, sok tervünk van ve­le, de arról inkább majd egyszer később beszélge­tünk ... i Addig dolgoznunk kell, hogy az emberek nyu­godtan öltözhessenek ünnep­lőbe és nyugodtan ülhesse­nek be a nézőterére — legyen miből... Szigetszentmártonban egy­éves a szövetkezet. Az egy év alatt megerősödött, kinőt­te a gyerekcipőt. Az egy év alatt sok nehézséggel, aka­dállyal kellett megküzdeni ölt — ez magyarázat lehet az el­nök első mondatára: „kér­dezzen könnyebbet”; De mi ezt a kérdést fel akarjuk ten­ni egy esztendő múlva is, és akkor már nem elégedhetünk meg ezzel a válasszal. Reméljük, hogy a kultúrház alapozásának megkezdése egy kissé szimbólum: a meg­teremtett igények és lehető­ségek —i ez is egyfajta „ala­pozás” — a falak felhúzása után eredménnyé érnek. Viczián Erzsébet A párttitkár: — Panaszkodásna k hallik mindez; az is. Ennek ellené­re: jó ilyen dolgok miatt pa­naszkodni. Ha emiatt áll pa­naszra a szánk, már nem le­het nagy baj. Az elnök: — De már értheti, hogy miért mondtam. Könnyebbet kérdezzen. Ilyen körülmé­nyek között nehéz valami­lyen eredményt is felmutat­ni. Egyetlen helyiségünk van — a vendéglő. Ott tart­juk közgyűléseinket, előadá­sainkat, az ezüstkalászos- gazda-tanfolyam foglalkozá­sait. A mulatságokat i« — ha vannak. De a vendéglő az nem lehet kultúrterem. Az a munkás, aki hamarosan a Csepel Autógyár kultúrhá- zának szélesvásznú film­színházában nézi meg a leg­újabb filmeket, nem szíve­sen ül le egy vendéglőben. És az apja sem. Mert az apja is tud és hallott minderről. És az apja i«. termelőszövet­kezeti paraszt, annak is igé­nyed vannak. Általában: belépés után egyszerre öntu­datosan kezdték mondani az emberek azt. hogy ők a szö­vetkezet tagjai. Egyideig min­den gondjuk megoldását a szövetkezettől várták, és azt hitték, hogy az új életforma megtalálása is csak a szövet­kezeten múlik. Pedig a szö­vetkezet csak lehetőség ... A párttitkár megszakítja az elnök szavait: — Akkor is: a faluban egé­szen mostanáig elképzelhe­tetlen lett volna, hogy az időszerű mezőgazdasági mun­kák végzése előtt előadást hallgassanak a parasztok a különféle módszerekről és filmet is nézzenek ugyaner­ről. Most pedig így van. Az ezüstkalászos tanfolyamra általában húszán járnak ál­landóan. Egy év alatt megsze­reztünk minden mezőgazda­

Next

/
Thumbnails
Contents