Pest Megyei Hirlap, 1960. december (4. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-20 / 299. szám

1960. DECEMBER 20. KEDD HEGYEI a FILMEKRŐL lltCU/l CLZ dió­XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\ MESEPOSZTÓCSKA Szász Eta előadóművésznő meséje nyomán megelevened­nek Pöttyös Panni kalandjai. Még Szaly Lenke, a Pöttyös Panni mesék írója is jót derül az illusztrált mesén. !»wV^.XNXXXXXCXN.XXXXXX^SNXXXXX\XXX\N>XX\XX\XXXNN3 ol van az isten, hol van, miért nem segít?! Mert ^ha lenne, akkor segítenie kel- ^ lene, hiszen nem nézheti tét- ^ lenül, hogy emberek szenved- 4 nek. s a halál vár rájuk! ? A közönség először nevet a p morcos tengeri medve naiv is- 'j tenvárásán, azután elkomoro- P dik: mert amit eddig komé- \ diának hitt, az korántsem az, p hanem megdöbbentő tragédia, ^ egy emberben jelképet öltő 3 tragédia. fp Szép, igaz, művészi film az á Isten után az első. S ezt az 'fp ember leginkább csak akkor ? érti meg, amikor már kijött a fp mozi nézőteréről, s végiggon- '/ dolja a filmet. Mert látszatra í ez a morc, s olykor kirobbanó '/ jókedvű kapitány — komédiás, ? aki- mosolyt fakaszt. De torz ^ mosoly ez, közelebb áll a sí- ^ ráshoz, mint a nevetéshez. Mert naivitása, csodavárása ^ nem egy különcember rögesz- '<p méje, hanem egy kétségbe- ^ esett ember utolsó lehetősége, fp egy lehetetlen körülmények fp közé jutott ember utolsó me- 'p nedéke. ^ És istenre nem számíthat. Magának kell döntenie és meg ^ is találja a megoldást. ^ A náci Németország rövid, ^ az első képkockákon való fel- ^ villantása meghökkentő művé­ül szí hitelességgel érezteti a ná- ^ ’’p cizmus aljasságát, embertelen-^ ínségét, s a film egészének ez^ ^ adja meg alaphangját. Mert ^ fp azok, akik nem fogadják be í ? az üldözötteket, nem fasiszták £ | ugyan, de ugyanolyan ember-^ 3 telenek, mint azok, akik a 150 ^ • •/ zsidót, akiket a kapitány ha- $ ■ ? jójára vett, kitaszították, ha-\ ■ ‘f mis vízummal útnak indítót- \ ; ^ ták. Az üldözöttek végül mégis; ■ ^ partra jutnak. Partra jutnak, J •^mert a kapitány elsüllyeszti^ • ^hajóját, hogy partra tehesse^ /p őket. Vállalja a börtönt a hajó/ . fp elsüllyesztéséért, mert — t fp amint a film utolsó kockáin ; ^kimondja —: 150 emberéletJ ■ fp megér néhány tonna ócskává-; /psat \ . p Ez a néhány tonna ócskavas £ /p— a kapitány életlehetősége, ^ . 'p egyetlen vagyona, kereseti,/ megélhetési forrása. S ezt ál­dozza fel. A film vádirat nemcsak a fasizmus, hanem általában a* embertelenség, a szívtelenség ellen. Bátorhangú, művészi megvalósítású film, amelynek bemutatója kár, hogy eddig késett, mert a film egésze a bizonyítéka annak, hogy feles­leges aggályoskodás volt an­nak idején elhalasztani bemu­tatását. Már csak azért is, mert a film rendezője, a kom­munista Louis Daquin eszmei­ségében is tiszta, félreérthetet­len filmet alkotott. A filmet Jean de Hartog ír­ta, a kapitány szerepében Pier­re Brasseur remekbef orrnál t, sokáig emlékezetes alakítást nyújt, valóban nagyszerű szí­nész, akinek egyszerű, eszköz- telen játéka nagy szerepet ját­szik a film sikerében. Ugyan­csak remek színészi alakítást nyújt Jean Pierre Grenier, Bosco, a kapitány mindenese szerepében. Kihívás 4 néző nevet. Nevet, mert zí- hihetetlen, nekünk na­gyon távoli dolgot lát a vász­non megelevenedni: a nagy hal felfalja a kis halat, a kis gengsztert lelövik a gengszter­konszern vezetői, mert szem­beszegült velük. Egy aprócska üzleteket kö­tő, gátlástalan fiatalember na­gyobb üzletet szimatol: ol­csón vásárolni a parasztoktól, s drágán eladni a városban. De az üzletre már régen egy kiterjedt gengszterhálózat tet­te rá a kezét, ők szabják meg az árakat, s a parasztok, aki­ket megfélemlítettek, csak ne­kik adhatják el terményeiket. Velük szegül szembe Vito, de elbukik a harcban, mert ir­galom, könyörület a kapitalis­ta társadalom erkölcseiben nem létezik. El kell buknia, mert hatalmasabbakkal szállt szembe, mert kis hal volt csak — a jól szervezett bandá­val szemben. Nem érzünk sajnálatot a film utolsó kockáin, amikor holtan látjuk Vitát. Nem is kell sajnálnunk, s a film alko­tóinak sem ez volt szándékuk. Mert vámszedő pusztult el — vámszedök keze által. Mind az egyszerű emberek pénzén gaz­dagodik, szerez milliókat, s ezért pusztulásukért nem kár. De: ez a pusztulás csak annyit jelent, hogy a konszern, a jól szervezett rablóbanda még in­kább megszilárdította egyed­uralmát, még inkább kénye- kedve szerint bánik a parasz­tokkal. És ezért a tanulságért valóban megérdemelte a film a többszöri díjat, amit külön­böző fesztiválokon nyert, hi­szen ennek kimondása nem kevés — olyan társadalmi kö­rülmények közepette, ahol — ilyen erkölcsök az uralkodók. A filmet Francesco Rosi rendezte, Vito szerepét Jósé Suarez játszotta. Nagyon szép színésznőt ismertünk meg As­sunta szerepének megformá- lójában, Rosanna Schiaffinó- ban, igaz, hogy játéka mesz- sze elmarad — szépségétől. A film olasz—spanyol közös al­kotás. Mészáros Ottó Vádirat minden ellen, ami nem fér össze a humanizmus eszméjével, vádirat még akkor is, ha Kuncz Aladár szemléle­tének megvoltak a maga kor­látái, nem tudott túlemelkedni a polgári humanista látókörén, ha nem is sikerült a háború igazi okait megmutatnia. A szerző majdnem három évtizede halott. Könyve mégis világos hangú figyelmeztetés és tiltakozás: ne többé hábo­rút. (Szépirodalmi Könyv­kiadó) Jelenet az első felvonásból. Gyimesi Jánosné, Czira Ottó, Biczó Imre. Jelenet a második felvonásból. (Foto: Gábor Viktor) csalódnak. Nincs király, nincs eszmény és nincs tisztelet, eb­ben az új világban minden a fejetetejére állt, az emberek gyanakvóak és kicsinyesek, nincs helye köztük a régi idők gráciájának. Ezt látják a há­romszáz éve halott ősök és amikor ezt meg is fogalmaz­zák maguknak, önszántukból visszasurrannak a képekbe és mozdulatlanná merevednek megint. A kirándulásnak vége, amire kívánzsiak voltak, meg­tudták, meglátták, s az a véle­ményük, hogy erre a világra nem érdemes újra születni... Jó darab, bár az író nem mindig használja ki a helyze­tek adta lehetőségeket. Az elő­adásról már nem mondhatjuk ezt egyértelműen — az őszin­teséggel, a fiatal, tehetséges színészeknek és önmagunknak egyaránt tartozunk, összeszo­kott, régi együttesben, vala­mennyien megállnák a helyü­ket, de így — mindannyian ta­pasztalatlanok lévén — sokkal inkább kiütköznek a hibák. A LEGEGYENLETESEBB, s szinte végig a legérettebb alakítás Verebély Iváné. A jellegzetes vonású fiatalemberrel már a Noszty fiú esete Tóth Marival című filmben is találkoztunk, az egyik kelekótya, hozomány­vadász kérőt játszotta — na­gyon jól. Most az idősödő ve­zérigazgató szerepében is be- bizonyitotta tudását. A nők közül: Mészöly Júlia tetszett leginkább. Kedves, mértéktar­tó „gróf kisasszony” volt. szép szövegmondása, tartózkodó já­téka méltán kapott annyi tap­sot. Gerber Éva nem tudott eléggé ^ azonosulni szerepével, az idősödő úriasszonnyal, a harsány, affektáló és buta’ nő helyett túl harsány, túl affek- tált és túl buta volt — ez még a szatíra esetében sem feltét­lenül szükséges . Majcen Má­ria sem találta meg a helyétt démont kellett volna látszania, de ő „megjátszotta” a démont. A rendezés: Olthy Monda, a díszlet Makai Péter érde­me. (v) Megalakult a Tápió menti Központi Együttes Ascher Oszkár Cegléden A Ceglédi Irodalmi Színpad idei évadjának második elő­adásán Ascher Oszkárt látták vendégül a ceglédiek. A nagy érdeklődés és a közönség vá­rakozása nem volt, hiábavaló: a „Vidám-est” válogatott mű­sora, magas színvonalú elő­adásmódja örömet szerzett az irodalom kedvelőinek és biz­tosak vagyunk benne, hogy a színpadnak új híveket is. Ascher Oszkár művészetéről szólni nem feladatunk, sajátos hangját, mozdulatait ismeri úgyis minden színházba járó és rádiót hallgató ember. Mi csak köszönetünket tolmácsol­hatjuk, köszönetünket azért, hogy fontosnak tartotta ezt a ceglédi szereplést, hogy szá­mos gondja között időt szakí­tott rá. A nemrég megépített kama­ra-színpad a Kossuth Művelő­dési Ház büszkesége; az Iro­dalmi Színpad második estjén méltó környezetben, méltó elő­adást láthatott a közönség. í Fiatal küllők estje az [ötvös-kollégiumban írásaival, verseivel sokszor ta- p lálkozhatnak lapunk olvasói fp is: munkájukat, fejlődésüket 3 figyelemmel kísérhetik. Valamennyien az Eötvös- f, kollégium lakói. Vidékről k.e-% rültek Pestre, az egyetem böl-'p csészkarára, életmódjukban $ városiakká lettek, de érzéseik-f ben, gondolataikban nem sza-’fp kadtak el a vidéktől, szülő- <p .■földjüktől — legalábbis —^ ? verseik tanúsága szerint. Csen-% fpdes képekben, tűnődő ritmu-% p sokban beszélnek tájairól és% '/ embereiről; mint amikor egy-% p szerre van távol és végtele-$ finül közel valami, távol a kö-fp ^rülmények és közel az emlé-fp fykezés szinte kézzelfogható-£ $ sága miatt. fp 'p Jó volt ülni köztük a fél-fp fp homályos teremben, hallgatni p fp verseiket és a tapsokat, jófp fp volt érezni a figyelem sűrű- p psödését, látni irodalmárok ésp p irodalomkedvelők arcának ? p változását, amint mind-mind | p rájuk figyeltek — fiatalokra. 3 y iy 4 ^\\\\\\\\\\\\\\J V, V v | Erkel-emlékhangverseny \ | Dunakeszin ^ p A dunakeszi művelődési p ^ otthon Erkel Ferenc kórusa ^ p nagy sikerű emlékhangver- ^ psenyt rendezett a napokban,? p Erkel Ferenc születésének ? p 150. évfordulója alkalmából. £ p A húsz évvel ezelőtt, férfi- ^ p kórusként alakult énekkar^ p 1945 után vegyeskórussá szer- ^ p veződött — azóta nemcsak ^ p a járási, hanem a megyei ver-^ p senyeken is több díjat nyert.p á Erkel Ferenc nevét 1951-ben ^ 3 vették fel. p p Az Erkel kórus mellett köz- p p reműködött és megérdemelt^ p sikert aratott a Dunakeszi \ | Központi Ifjúsági Énekkar is, ^ gamely a község három isko-^ ^ Iájának legjobb hangú és hal-^ fp'ósú tanulóiból alakult. ^ ^ Dicséret illeti Szakáll Lászlót ^ fp — ő mindkét kórus vezető ^ á’-rnagya — és az iskolák^ | énektanárait, Szakáll László-^ \ nét, Urai Györgyöt és Pájer^ ^Jánost az Erkel-est megren-^ ?• dezéséért. /y WXVWXWV.V ‘ * ---------------------------­F elnőnek a gyerekek Az aszódi művelődési otthonban vasárnap este sikerrel mutatta be a színjátszó csoport Rozov: Felnőnek a gyerekek című vígjátékát. A lelkes fiatalok —■ és ez alól a korra idő­sebb „fiatalok” sem kivételek — három hónapi gondos előké­szítés után érkeztek el a forró hangulatú premierig. ; Szerzői estet tartott a na- \ pókban az Eötvös-kollégium j fiatal írói közössége, a KISZ- \ kongresszus tiszteletére. Az \ előadott versek szerzői között \szép számmal találhatunk ' olyan neveket, amelyek la­ppunkban is sokszor meg jelen- / nek — Baranyi Ferenc, Bok- ' ros Ferenc, Győri D. Balázs,1 P Lőwei Emil és Rácz Zoltán Hasonlóan a Galga völ­gyéhez, a Tápió menti falvak is önálló néprajzi egységet alkotnak. Népi hagyományai­kat azonban ezek a községek nemigen ápolhatták, mert ha alakult is itt-ott egy-egy kul­túregyüttes vagy tánccsoport, anyagiak hiányában nem tu­dott eredményesen dolgozni. A nagykátai művelődési ház igazgatója, aki nagy ügybuz­galommal és szeretettel mun­kálkodik a környék kulturá­lis felemelkedéséért, régi kí­vánságot teljesített: a műve­lődési ház vezetőivel megala­kította a Tápió menti Köz­ponti Együttest. A plakátok, amelyek hírül adják a nagy jelentőségű kul­turális eseményt, tulajdonkép­pen még csak most készül­nek, viszont Chmely Ödön igazgató — s egyben az együt­tes művészi vezetője, már a jövő évi tervekkel foglalko­zik. — Eredeti foglalkozásom — mondja elöljáróban — jogász és zenetanár. Na, éppen ebből adódik, hogy mindig nagyon j szerettem az irodalmat meg aj néprajzot. Korábban Nógrádj megyében ugyancsak kulturá-' lis területen dolgoztam, s; amióta itt vagyok, még job-j ban megszerettem ezt a mun-; kát. Az itt élő embereket is; megkedveltem, ezért is érdé-; kelnek úgy szokásaik, hagyó-« mányaik. Járásunk, amely« valóban egységes néprajzi te-; rület, sok szép hagyományt; örökölt. Sajnos, eddig nem; " ápoltuk úgy ezt az örökséget,; amint kellett volna. A mu-| lasztást pótolandó, elhatároz- < tűk, megalakítjuk az együt-; test. A célkitűzésünk: felku-« tatni azokat a szunnyadó ér-! tékeket, amelyek a múlt ha-! gyományaiból táplálkoznak,! feleleveníteni a népszokásokat, j Legnagyobbrészt pedagógusok: dolgoznak az együttesben. Je-! lenleg hetven tagú énekka-: runk, tánckarunk és zeneka-: runk van, összesen 120 fővel,: de szeretnénk gyarapítani ezt: a létszámot. Az együttes a: művelődési ház szakmai irá-j nyitása mellett dolgozik. Az együttes egyébként december 26-án mutatkozik be a Nógrádi képek című kompozíciójával. Miért éppen ezzel? — kérdezheti jogosan az olvasó. Ennek több oka van. Elsősorban, mivel az együttes most alakult, a gyűj­tőmunkát csak ezután kezdik. Kimondott Tápió menti anya­ga nincs még, Nógrád megye — illetőleg a Nógrádi képek­ben feldolgozott népszokások földrajzi területe szomszédos Tápió mentével. Chmely Ödön gyűjtötte össze — s korábban már nagy sikert aratott vele Nógrádban. Nos, a felújított gyűjtemény egyrészt megis­merteti a járás lakosságát a nógrádi népszokásokkal, más­részt nagy segítséget ad az együttes tagjainak ahhoz, hogyan végezzék gyűjtőmun­kájukat. Karácsonykor a mű­velődési ház ezzel az aján­dékkal lepi mega nagykátaia- kat. A táncos-zenés összeállí­tás hat képben mutatja be a nógrádiak régi és megválto­zott életét. (s. p.) KÖNYVESPOLC Kuncz Aladár: FEKETE KOLOSTOR Kuncz Aladar az első világ­háború kitörésekor Franciaor­szágban volt, s mint ellenséges állam polgárát — internálták. A háború éveit internálótábor­ban töltötte, s könyve — első pillanatra — lényegében emlé­kezés ezekre az évekre. De a könyv, ha az ember elolvasta, sokkal több ennél: regény, egy ember vergődésének, átalaku­lásának, az igazságra való rá- döbbenésének regénye. Tiltakozás ez a könyv a há­ború, az embertelenség ellen. SÍRVA VIGADUNK Megtartatták idei vizsgaelőadásukat a színművészeti főiskolások A SZÍNMŰVÉSZETI péntek, szombat és vasárnap délutáni vizsgaelőadásukon ezt a második világháború előtti időkben játszódó, kétrészes szatírát adták elő. Szerencsés választás volt az Ódry Színpad kis térlehetőségeiben is stílu­sosan előadható darab: jelle­meinek ábrázolása nem állított túl nagy feladatot a szereplők elé, a drámai összeütközések felülete a darabban nem az emberek alkatából, hanem a tizenhatodik és a tizenkilence­dik század elejének ellentétei­ből adódik. A szerző — Peter Zvon — az eszményekért ra­jongó és mindent feláldozó, s a céltalan, csak a percnek és a pénznek élő emberek világ- szemléletét, életmódját állítot­ta szembe egymással. Mindeh­hez a keret és a történet: egy vezérigazgató kastélyának lo­vagtermében életre kelnek a képek ábrázolta alakok és háromszáz évvel haláluk után kalandos utazásra kelnek. Vá­rakoznak, reménykednek — és

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents