Pest Megyei Hirlap, 1960. december (4. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-13 / 293. szám

1950. DECEMBER 13. KEDD

Felsőbb osztályba léphet

Kőszegi János, a tápiósze- lei Keleti Fény Tsz növény termesztési brigádvezetője szépszál, szőke ember. Az arca piros, rövid orra felett erősen csiszolt lenesé jű szemüvegén át várakozóan néz rám. Mosoly ömlik el az arcán, amikór a ki- szes lányok csapatát emlegetem.

— Az én brigádomban vannak.

A hangban büszkeség cseng.

— Lehet-e velük dicsekedni?

— Jobban dolgoznak, mint akármelyik legénycsapat.

— Igaz. hogy egy holdról negyvennégy mázsa májusi morzsolt kukoricát vettek le?

— Szó szerinti — biccent rá.

— Hogyan csinálták?

— Dolgoztak. Szívvel, ésszel is.

— Erő nem Is kellett hozzá?

— próbálom a lelkesedését csökkenteni’.

— Az a fiatalokban fölösen is van. Sokuk csak a játékban csapolja le. Az okosabbja meg beosztja. Jut a munkához is, marad a bolondozásra is. Fiatalok. Csikók.

— Elfogadná-e őket, mind, lányának?

A kérdés először meghökkenti, aztán nagyot nevet:

— El ám! A stafirungra valót egy esztendő alatt munkaegységben kikeresik.

— Ez jó bizonyítvány! — helyeselek, miközben az irodában papírlapot tesz elém. Rajta a lányok nevei, mellette a tíz hónap alatt teljesített munkaegység. (November még hiányzik.) Élen a vezető, Turza Erzsi háromszáznegyvenhét munkaegységgel nyitja meg a sort. A többiek is csak húsz-harminccal kevesebbet teljesítettek.

Komolyra fordítjuk a szót. Arra, hogy országos híre van Turza Erzsébet kukorica- termesztő csapatának. Mit, hogyan tettek, mivel segítették ezeket a vállalkozó kedvű fiatalokat a nagy eredményhez?

— A Csíkosi-dülő sarkában szakítottunk' ki nekik tíz holdat. Ez volt a „közös verseny- pálya“. Mert ezenkívül mindegyikük vállalta a maga három-három hold kukoricáját meg a nyolcszáz vagy ezer négyszögöl cukorrépáját, aztán mákot, krumplit, meg amit kellett.

— Azt is rendesen megmunkálták? — vetem közlőé.

— Megám, mint a közöst...

Igaz, ez a tíz hold egy kicsit nekünk is próba volt. A múlt esztendőben cukorrépa termett benne Istállótrágyát is kapott, meg ősszel-tavasszal műtrágyát. Aztán hetvenszer kilencven centiméteresen, négyzetbe vetettünk, keresztben, kétszázával. Úgy gondoltuk, nem fattyáljuk ki. így aztán az is hozott szemet. Zetorral háromszor keresztben-hosszában

meghúzattuk. Eztán a lányoké volt a szó. ök kétszer adtak tőkapálást, egyszer pedig ga- zoló-kspálást.

— És győzték a lányok ezt a munkát?

Beregszászi József agronó- mu;", aki eddig az asztal túlsó oldaláról figyelte a beszélgetést, közbeszól:

— Ha szorított a munka, csak annyit kellett mondani: „Lányok, segítség kell!” Három esztendeje vagyok itt, s ha a munkáról volt szó, nemet nem hallottam tőlük.

Egy középtermetű, tömzsi férfi hajol hozzám.

— Badonyi Mihály vagyok

— mutatkozik be. — Az én aratópárom volt Turza Erzs:. Nem akármilyen lány ám az! Akárhogy hajtottam, nem tudtam kifogini rajta. Ügy szedte utánam a markot, mint valami gép. De valahány lán> jött a csapatukból, mind ilyen...

Még birkózik a nap 33

alkonnyal, amikor bezörgetek Tuzárék kapuján. Erzsi fogad és az édesanyja. Amikor betérünk a szobába, a lány meggyújtja a petróleum- lámpát és az asztalra teszi.

— Ide, a Szolnoki útra csak jövőre ér a villany.

A hangja, mintha egy kicsit elfogadott lenne, s mozdulatait is mintha fékezné. Körülpillant a szobában, hogy minden a helyén van-e, nehogy a vendég kivetni, megszólnivalót találjon. Végül leül a lóca szélére úgy, hogy csak a profilját látom. Fekete kaját most kontyba tűzte. Homloka erős, boltozatos, szeme bamatüzű, élénk, orra rövid, szája szépenrajzolt, erélyes. Az egész lányarcban van valami tudatos élénkség és akarat.

Azzal kezdjük a beszélgetést, hogy elmondom, milyen nehezen értem ide. Sárosak az utcák és a biciklisek is a gyalogúién járnak.

— Mire nagymama leszek, flaszteros lesz az út, a házak előtt meg autók állnak.

— Előbb még férjhez kell mennie — jegyzem meg.

— Az is meglesz.

— Vőlegény?

— Megvan az annak való.

— Szabad-e már kimondani a nevét?

Nem titok. Mészáros Janinak hívják. Most katona, Győrben. Ismerik itthon. KISZ- titkár volt.

— Nagyon várja?

— Ahogy ő engem — nevet és huncut fény lobban az arcára. .

A munkájáról, az életéről kérdezem.

— Nincs abban semmi különös. Parasztlány vagyok, az is maradok.

Turza néni, aki a sarokba, a tűzhely melletti kisszékre telepedett, közbeszól:

— Volt, hogy nem akartál az lenni.

— Volt. három napig! — nyelvel vissza Erzsi és magyarázza. — Két éve azt mondtam: „Megyek a városba.” Építkezésen kaptam munkát. Egy napig nézegettem, másodnap próbálkoztam, harmadnap sírtam, negyednapra visszajöttem ... Hiányzott Szele.

— Az anyád is — jön a hang a sarokból.

— Meg apám is — toldja hozzá Erzsi. — Aztán a tsz, a lányok, meg a munka, amit megszoktam ... KISZ-titkár voltam, akkor is. Nem. akartam. hogy azt mondják: „Turza Erzsi megszökött!”

— Mondták volna? — kíváncsiskodom.

— Igazuk is lett volna.

— Amikor elment, erre nem gondolt?

— Nem. Azt hittem, ott a

szerencsém.

— És most?

Mintha gondolkodnék. Nem töröm meg a csendet.

— Most már tudom, hogy nekem itt jobb, mert itthon vagyok. Ismernek, én is ismerek mindenkit. Dolgozni pedig mindenütt kell. Én a mezőn szeretek lenni, A lányokkal együtt.

— A KlSZ-szervezelben fiúk is vannak. Rájuk nincs gondja? — faggatom.

— Persze, hegy van. Majdnem egykorú a.k vagyunk. Hallgatnak rám.

— Miben?

— Például az iskolázásban. Tizenegyen nem járták: ki a nyolc osztályt. Most beiratkoztak. Kosa Pali, Seress Imre, Szabó Ica, Demeter Juli, meg a többiek. Még a huszonnyolc esztendős Sándor bátyámat is rábeszéltem, hogy iratkozzon be a hetedik osztályba.

— Mást rábeszél, és .. .

— Én?! . . . Ezüstkalászos gazda akarok lenni. Az a minimum. Mindenkinek felsőbb osztályba kell lépni. Ez a KlSZ-taggyűlés határozata.

— És a szórakozás?

— Anélkül nem lehet meglenni. Van televíziónk, a tsz vezetőségétől kaptuk, aztán ping-pong, biliárd, könyvtár. Most tánc-, meg színjátszó csoportot csinálunk. Megkapunk hozzá mindent.

— Megérdemlik?

Megütközz e rám_

— A munkánk után azt hiszem igen ... Szeretünk dolgozni.

— Mindenki egyformán?

—. Minden ember más. Például Demeter Juci egyszeregyszer a kukoricát ritkította paréj helyett. Néha meg elaludt. Nem ütöttük érte agyon ... Közénk szoktattuk. Elérte, hogy a vállalt földhiRitegy

jén holdanként harminckét

mázsa szemes kukorica termett ... Én se vagyok hátiam.

— Az már szentigaz! zsémbelődík az anyja. — kán esik, hogy itthon széket arrébb teszel. Milyen asszony lesz belőled?

— Úgy lehet, Janinak a legjobb — nevet anyja zsörtölődő hangján Erzsi.

— Sok a hivatal ja — magyarázza Turzáné. — Alig húszesztenős még és már szava van a faluban. Még a megyéhez is elhívják.

Az anyai panaszkodásban sok a büszkeség és az öröm. Mert Turza Erzsit a KISZ járási és megyei bizottságába választották. Most pedig a kongresszusra küldték.

— Elmondom ott, hogyan élünk. A negyvennégy mázsás májusi morzsolt kukorica egy holdról, nagy munka volt. De érdemes csinálni, mert jövőre már mások is belekapnak. Mi pedig többet akarunk. Hogy könnyebb legyen mindenkinek. A másik, amiről szólni akarok az, hogy a tsz-fiatalok legnagyobb részének legalább az ezüstkalászos oklevele meglegyen. Mert nem a testi munka erőltetésével kell a nagy termést kihozni a földből, hanem az eszünkkel. Azt kell pallérozná.

Kicsit hevülten magyaráz- za mindezt. Aztán feláll, cse- répkancsót hoz a futetlen szobából. Bort tölt. Kortyintunk. És készülődni kezd.

— A Hazafias Népfront-bizottságba hívtak ma estére. A tsz-fiatalok téli estéiről lesz szó. . .

— Látja, ez van majd’ minden este! — mondja búcsúzásnál az édesanyja.

— És ha Jani szabadságra jön? — fordulok Erzsihez.

— Akkor... akkor csak a helyettesem megy el...

Ezen nagyon nevet Turza néni is.

Déri Károly

Csaknem 70 ezer tcflyésisiitít adlak át az idén a tsz-ekntk az állami gazdaságok

A közös gazdaságok sertés- tenyésztésének fejlesztésére ebben az évben csaknem 70 ezer tenyészsülöőt adtak át a szövetkezeteknek az állami gazdaságok. Ennek mintegy négyötöd része hússertés volt. A gazdaságok a tenyésztorzsek szállításánál messzemenően figyelembe vették a szövetkezetek igényelt. A tenyésztésre alkalmas korban és súlyban levő állatok közül számos he- iven a szövetkezet elnöke, illetve az állattenyésztője választotta ki a szállításra kerülő jószágokat.

Az állami gazdaságok felkészültek, hogy 1961-ben is értékes tenyészanyaggal segítsék a sertéstenyésztés fellendítését a közös gazdaságokban. A tervek szerint jövőre 80 ezer tenyészkocát és kant szállítanak.

Egy példás határozat

A Tésai Községi Tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén súlyos határozatot hozott Bagyinszki László vb-taggal szemben: kizárja tagjai sorából. A kizárásra Bagyinszki László azzal szolgáltatott okot, hogy hosszabb ideje egyetlen vb-űlésen sem vett részt, sőt, a tanácsülésekről is igazolatlanul távol maradt. A v. b. határozata ezenkívül kimondja, hogy a legközelebbi tanácsülés döntése alá bocsátja Bagyinszki visszahívásának kérdését.

A 30'1960. tanácsi határozattal Tésa az egész megyében elsőnek rendszeresítette a tanácstagok oktatását és egyben tanácsa úgy rendelkezett, hogy az oktatáson részt nem vevő tanácstag visszahívását kell javasolni. Ennek az oktatásnak a során, mint arról néhány hete

már beszámoltunk, az alkotmányt. a tanácsok cs a tanácstagok jogait és kötelességeit. különböző fontos törvényeket, továbbá egyéb, a tanácsok munkájára vonatkozó tárgyakat ismertetnek. a tanácstagokkal. A tanácsülés határozata értelmében az oktatásról egyetlen tanácstag sem maradhat távol. A november közepe óta folyó, kéthetenként megtartott előadásokon eddig Bagyinszki Lászlón • kívül a tanács valamennyi tagja meg is jelent. Miután Bagyinszki sem a vb-n, sem a tanácsüléseken és az oktatáson sem vett részt. távol- maradását pedig többszöri felszólítás ellenére nem igazolta, a v. b. vele szemben meghozta helyes határozatát.

KIÉ A SZÉGYEN?

Sokat beszélünk a társadalom felelősségéről. Lassan minden „társadalmi üggyé” lesz, nein egyszer olyasmi is, aminek nincs ehhez joga. Es keveset beszélünk az egyén felelősségéről. Azokról, akik törvényre, szokásra fittyet hányva, úgy élnek, s úgy cselekednek — ahogy nem lenne szabad. Tetteikért vajon miénk a szégyen?

A mama

Az utcában mindenki ismeri a töpörödött öregasz- rzonyt. Hetven esztendős. S asztalára csak azért kerül étel, kálj’hájába fa. testére ruha, mert — hozzásegítik idegen emberek. Pedig van két fia.

Nem, nem! Nem iszákosak, lumpok, dolog-kerülők. Sőt: dolgosak, szorgalmasak. Csak éppen az anyjukat felejtették el.

Elfelejtették, mivel tartoznak neki.

— Biztosan a terhűkre vagyok, Íriszen hónap megy hónap után,, s felém se néznek.

OTP-fiók nyílik január elsején Vámosmikolán

1961. első napján az OTP Pest megyei' fiókjainak száma ismét szaporodott eggyel: hivatalosan janáur 1-én, de valóban csupán másodikán kezdi működését Vámosmikolán az új takarékpénztári fiók. Eddig egyáltalán nem volt fiókja az OTP-nek a szobi járásban, s a járási fiókot most sem a járás székhelyére helyezték.

Az új fiók, noha a járási tanács számláit ezentúl ő kezeli, nem vonja üzletkörébe a járás egész területét. A Szobon lakó magánfelek, valamint a dunamenti községek tanácsai és lakossága ezentúl is, ahogy eddig, az OTP váci fiókjának körzetébe tartoznak, míg a vámosmikolai fiók hatásköre

csupán az úgynevezett felsőjárásra, az Ipolymenti községekre terjed ki. Szob és Vác között ugyanis jó az összeköttetés, élénk a vasút- és az autóbuszforgalom, ugyanakkor a felső járás községeiből Vác már körülményesebben közelíthető meg. Ez az oka annak, hogy ezekben a községekben viszonylag kicsiny a betétesek száma. Egyéb banküzletek lebonyolítása is nehézkes a rosszaob összeköttetés miatt. A vámosmikolai fiók tehát a lakosság számára megkönnyíti mindenféle takarékpénztári ügylet lebonyolítását, elsősorban a takarék- betétek elhelyezését.

j\ryitva hagyták. 1V az ajtót, ma már — ki tudja — hányadik helyen hányadszor.

Ülsz az orvosi várószobában. Az előtted végzett szerencsés sorstársad boldogan távozik — és nyitva hagyja az enyhén fűtött várószoba ajtaját.

Hosszú várakozásra vagy a váróteremben kárhoztatva. Közben több vonat elmegy s a ‘kilódulók nyitva hagyják az ajtót. De nyitva hagyja az is, aki csak unalmában tib-lábol c.3 állomáson.

Már a vonaton vagy. Helyet keresők.. egymást kereső fiatalok rohannak végig a szerelvényen. Ezek alapos munkát véNyitva hagyták az ajtót

K

geznek: nyitva

hagynak minden ajtót. De nyitva hagyja a falusi megállónál leszálló bátyus néni. a szájvonalát igazító, nem éppen fiatal, bakfiskabátos platinaszőke nő, a virágos hangulatú veresorrú bácsi és — egy-két tiszteletre méltó kivételtől eltekintve — az áthaladók nagy többsége.

Először elültem az ajtó mellől, mert untam a kapusi tisztet. Azután visszaültem, mert a csípős novemberi légáramlat hapcikra ingerelt, s csuktam tovább az ajtót, miközben vérnyomásom szemmel láthatóan emelkedett.

őzben elmélkedtem. Embertársak, hát ne vizsgázzunk ilyen csúfosan együttélésbőlt Az ember szer etethez hozzátartozik az, hogy őrködjünk egymás érzékenysége és influenzája felett. Ne menjünk el tömegesen érzéketlenül életünk kilincsei előtt. Ha kinyitottuk, legyen lelki erőnk a becsukás- hoz is, ne tegyük próbára embertársaink türelmét és vérnyomását, az emberiségbe vetett hitét!.. „

Nem hiszem, nem akarom azt hinni, hogy mind ■ilyen megátalkodottak lennénk, íme: a meg javulásra hajlamosak előtt — nyitva hagyom az ajtót. Fazekas Mátyás

A „vérem”. Milyen olcsó Is ez a kibúvó! Ráncba szalad arcán a bőr, laposan pislant. s kiböki!

— Pedig szeretek ám dolgozni! Csak még nem találtam nekem fekvő munkát...

S röhög, gusztustalanul. Másoktól, nem tőle tudom meg. hogy segített már rajta a tanács, börtön után a rendőrség, a falu országgyűlési képviselője is szerzett munkaalkalmat neki, s mi volt a hála?

Lopás, igazolatlan hiányzások, lógás, s végül egy-egy fegyelmi.

Elégedetten támasztja a .kocsmapultot. Szülei szégyellik. Pedig: kié a szégyen?

A bor szerelmese

Reggel álmos, fáradtsággal ébred. A feje zúg, gyomrában ég a.pokolig sa pénztárca lapp- so'dása is'jelzi, hogy' tegnap megint'görbe este volt/' Görbe este?

De hiszen ha olykor, névnapkor. ünnepkor valaki kicsit többet iszik, attól még nem kell részegesnek pocskondiázni.

Igenéin: de ha ok nélkül, Jia mértéktelenül, ha mindig? * Akkor igencsak, az.

Pedig azt mondták rá: aranyat ér a keze. Jó szakmát tanult. ács lett, s mivel kiválóan dolgozott, kapkodták utána.

— Annyit keresek, amennyit akarok — ezzel döngette a mellét. S igaza volt. De a sok pénz eszét vette.

Először csak szom bat-vasárnaponként dorbézolt, akkor itatta azt, aki csak eléje került. Azután már.a hétköznapok jöttek. Este az út a kocsmába vitt. Felesége könyör- götf neki, amikor nem fogott rajta, otthagyta.

Ez sem térítette észre.

És akkor megesett vele a szégyen, ami' ácsnál a legnagyobb: leesett a tetőről.

Részeg volt.

Lába, vá la tört. Most még itthon pihen a kórház után, dolgozni januárban, ha tud.

Anyja sír. ‘ Mert dolgozni még nem tud. de a kocsmába már megint eljár.

A lecke, úgy látszik, nem hatott.

— Szeretem a bort. s senkinek semmi köze hozzá — löki oda durván a szót, s botra görnyedve kibiceg!

Az anyja lehajtja a fejét. Szégyellj magát.

Pedig: kié a szégyen?

Három csak azok közül, akikről az elején szóltam. Azokról, akiknek akartunk segíteni, de akik ellökték a segítő figyelmeztető kezet.

Életük; szégyen.

De nem a miénk! A szégyen: az övéké, az övéké egyedül!

Mészáros Ottó

Megyénként társadalmi bizottságot alakítanak az újjászervezett mezőgazdasági szakkörök támogatására

Pedig egy óra ide a vonatát. Dehát...

öreg, fáradt, sokat dolgozott kezét az ölébe ejti. Mérnöknek nevelte az egyik fiát. A másik: tanár.

És mégis: mi jut neki?

— Olykor, ha jönnek, hoznak egy kötőt. Látszik rajtuk, szaladnának máris. A menyeim egyszer voltak itt — az esküvő után. Biztos buta oaraszíasszony vagyok nekik. És ezért nem kellek.

Majd a könnyek letörlése után:

— Mondtam a nagyobb fiamnak, fejemre roskad a ház. Azt mondta, beszél 'az öccsével. Ennek már esztendeje. Nemrég a szomszéd igazgatta meg a tetőt, becsurgott az eső.

Pereg a könny a szeméből, s mennyire fájhat, sajoghat belül! Törvény, per? a saját fiai ellen? De hiszen ő nem vállalja ezt a szégyent. Hctgy bíró kötelezze a két fiát. amire szívük, becsületük nem hajtja őket.

És él, és sír. És amikor idegenek segítenek neki, idegenektől kapja a kedves szót, a két fiára gondol, akiket megszült, felnevelt. « akik — a szívükből kilökték őt.

Kié a szégyen?

A dologkerülő

Büntetve négyszer volt. És büszke arra, hogy maga sem tudja, hány he1 yen doteozott. Pedig harminc esztendős!

Volt már segédmunkás, kalauz. állami gazdaságban dolgozott, éjjeliőr (!), felsorolni sem lehet.

A leghosszabb idő, amit egy helyen töltött, négy hónap. S amit munka nélkül, „csak úgy”: egy teljes esztendő!

A szülei becsületes emberek. De ő? Lopott már, verekedett, ismét lo-pott, végül már betört! Pedig segítették.

— Hát a tanács mondta, hogy mehetek ide vagy oda.

Rántja, a vállát, smafu ez neki, nem munka kell, hanem pénz.

— Sok a munka, a pénz meg kevés. Meg hajt a vérem is.

A Hazafias Népfront kezdeményezésére megyénként társadalmi bizottságot szervezek a legjobb szakemberekből az új típusú mezőgazda- sági szakkörök: az üzemi szakkörök munkájának elősegítésére. A szakköri munkát ugyanis a továbbiakban sokkal inkább a termelési feladatokhoz kívánják igazítani. A szakköri munkát beépítik a termelőszövetkezetek ütemterveibe és ezzel lehetőséget nyújtanak a szélesebb körű kísérletezésre. A cél az, hogy a legjobb szakkörök már ezen a télen ilyen irányba fejlesz- szék tevékenységüket.