Pest Megyei Hirlap, 1960. december (4. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-10 / 291. szám

1960 DECEMBER 10. SZOMBAT

.1

kád Alt János elvtárs beszéde

(Folytatás a 2. Oldalról)

emlékeztettem erre a beszélgetésünkre. Azt felelte: „Emlékszem. Mennyi ideje annak a találkozásunknak?” Két esztendeje! S most a művelt földterület háromnegyed része szocialista nagyüzemi gazdaság!

Hát nem történelmi, forradalmi győzelme ez a magyar népinek? S ennek a győzelemnek az igazi nagyságát nem is az mutatja, hogy megszületett, hanem az, ahogyan megszületett.

Mint tudják, az idén New Yorkban jártam. Ott, mint ENSZ-küldöttnek, kézbesítették nekem egy dis&zidens magyar ügyvéd könyvét, amelyet az ENSZ üléseiig gyorsan összepofozott, befejezett, aztán valamelyik állam pénzén kinyomtatták és a küldöttek között szétosztották. A könyv címe valahogy úgy hangzott, hogy „Lábbal tiporják Magyarországon az emberi jogokat.” A könyv nagy része a mezőgazdaságunkban bekövetkezett. változásokkal foglalkozik. A szerző azt mondja: a kommunisták erőszakkal érték el az elmúlt- két évben bekövetkezett változást, és ennek fő formája lélektani erőszak volt. Ha dolláron eltartott ellenségünk egyebet nem tud kiszopni az ujjából, mint. azt, hogy a mezőgazdaságban bekövetkezett fejlődésnek fő mozgató ereje a ■vpszichológiai erőszak” volt, akkor mi nyugodtan mondhatjuk. hogy a bekövetkezett fejlődés a dolgozó parasztsággal, dolgozó népünkkel a legteljesebb egyetértésben ment végbe. (Nagy taps) Ez nagy győzelem. Erre büszkék vagyunk! Ez az egyetértés ad nekünk erőt további munkánkhoz.

— Ennek az eredménynek a világ minden országában örülnek a testvéreink.

A magyar nép e hatalmas győzelmének szívük mélyéből örülnek a kommunista és munkáspártok. Imperialista ellenségeink viszont — akik most sem szeretnek bennünket jobban, mint mondjuk 1956 novemberében — valahogy már több tisztelettel kezelnek bennünket.

— A még egyénileg dolgozó paraszt testvéreinkkel folytatott megbeszélés és egyetértés alapján ezen a télen befejezzük a tömeges szervezést, ez azonban nem jelenti a szocialista átszervezés befejezését is.

A tömeges szervezés befejezése után egy vagy másfél esztendő kell az űj termelőszövetkezetek megszilárdításához. Ha azon is túl vagyunk, akkor elmondhatjuk, hogy hazánkban leraktuk a szocialista társadalom alapjait.

— Nagy dolog lesz az, hogy ezt a valóban mély, forradalmi átalakulást — amely tíz esztendővel ezelőtt kezdődött nálunk — ezen a télen lényegében befejezzük, s ezzel sok-sok kommunista forradalmár, becsületes magyar hazafi álmát és akaratát teljesítjük. A magyar dolgozó nép már 1919-ben is a szocialista nagyüzemmel akarta felcserélni a feudális nagybirtokot, mert ebben látta felemelkedésének, boldogabb jövőjének távlatait.

— Mi most megvalósítjuk a forradalmi erők régi álmát. Ezután a párt, az Elnöki Tanács, a koimany, a tanácsok minden erejüket a termelés, a kultúra fejlesztésére fordítják. A munkások, parasztok, értelmiségiek minden erejüket arra összpontosíthatják, hogy minél többet hozzunk ki a magyar földből, minél többet teremtsünk, alkossunk az iparban, a mezőgazdaságban, a kultúrában, hogy minden szempontból előrehaladjunk az élet minden területén.

| lényegében istenesen él, miért beszélnek annyit a nehézsé- I gekről. Ehhez hozzá kell szokni. Az a helyes kommunista gyakorlat, hogy mindig az élet í által napirendre tűzött nehéz- ' sédekkel foglalkozzunk. Ez azonban ne nyugtalanítsa az j embereket, hiszen négyéves tapasztalatuk azt is megmutatta, hogy ha mi elhatározzuk, hogy a nép széles rétegeit érintő kérdésekről akarunk dönteni — váltson ki az a döntés tapsvihart vagy némi kis fe.jcsóvá- I lást —

mindenben mindig a tömegekkel együtt politizálunk, j S ettől nem fogunk eltérni, mert ez a helyes kommunista gyakorlat!

— Vannak a fejlődés közben akadályok is. A leküzdé- J síikre rendelkezésre álló erőkről beszélve, engedjék meg, j hogy mindenekelőtt a kom- | munisták és a pártonkívüliek szövetségét említsem. Ez a mi egyik fő erőnk, az Elnöki ; Tanácsban, a kormányban épp úgy, mint itt, az országgyű- ! lésben, és valamennyi fontos j társadalmi intézményünkben.

I Szerencsére mindinkább ki- J alakul nálunk az a szokás, hogy azt szidjuk, aki szunyó- I kál, vagy rosszul dolgozik,

! anélkül, hogy tekintettel len- ! nénk arra, hogy párttag-e í vagy pártonkívüli.

I A mindennapi munkában épp úgy, mint a vezető

testületekben összeforrnak nálunk az emberek, párttagok, pártonkívüliek, s ez társadalmunk igen nagy ereje.

A szakszervezetekben például j körülbelül 250 UOÜ funkcionárius tevékenykedik, beleértve az egyszerű bizalmiakat is, akik a munkapad mr'lett dolgoznak. A 250 000 emberből körülbelül 70 százalék pártonkívüli és elmondhatjuk: segítik a párt politikáját. Vagy vegyük a Kommunista Ifjúsági Szövetséget. Félmillió tagja közül körülbelül tíz százalék párttag. Velük együtt a pártonkívüli fiatalok százezrei képviselik és hajtják végre a párt politikáját. Hasonló a helyzet a nőmozgalomban. A Hazafias Népfront bizottságaiban 110 000 ember dolgozik. Ezenkívül van körülbelül 200 000 népfront-aktivista. Valamennyien dolgoznak, mozgósítják a tömegeket, tettekkel bizonyítják eltökéltségüket, hogy a kommunistákkal együtt tevékenykednek a párt politikájáért.

Ebben az összefogásban van a mi erőnk. Erre az erőre támaszkodunk. amikor ismét a munkásosztályhoz, a parasztság és az értelmiség legjobbjaihoz fordulunk: segítsék nagy, törté ^hní feladatunk befejezését, a mezőgazdaság szocialista átszervezését.

— Mi, akik ott lehettünk a moszkvai tanácskozáson, szinte tapinthatóan éreztük azt a legyőzhetetlen erőt, amelynek magunk is részesei vagyunk, öt világrész kommunista és munkáspártjainak képviselőit hallva, még inkább meggyőződhettünk arról, hogy a kommunizmus lángja, a marxizmus—leninizmus — amelynek világító fáklyáját Marx ós Engels gyújtotta meg, s Lenin emelte magasra — ki- olthatatlanul lobog immár a föld minden országában.

— S milyen célt tűz maga elé a nemzetközi kommunista mozgalom? „A kommunisták történelmi küldetésüket — mondja a nyilatkozat — nemcsak abban látják, hogy világméretekben megszüntessék a kizsákmányolást és a nyomort, és örökre kizárják az emberi társadalom életéből bármilyen háború lehetőségét, hanem abban is, hogy már a mi korunkban megszabadítsák az emberiséget a háború rémétől”.

— A világ kommunista pártjai minden erejüket e nagy történelmi küldetés megvalósításának szentelik. Mi, magyar kommunisták is, mert forrón óhajtjuk, hogy a magyar munkás, paraszt, értelmiségi szabad társadalomban alkothasson, hogy egészségesen nőjenek fel a magyar gyerekek, fiatalok, hogy békében éljenek a magyar nők, férfiak, és békében pergethessék napjaikat a munkában elaggottak. Azt akarjuk, hogy virágozzék hazánk földje.

Mi, magyar kommunisták, minden szavunkkal és tettünkkel bizonyítani akarjuk és fogjuk a legnagyobb igazságot: azt. hogy

a kapitalizmus az ember megalázása, a kommunizmus az ember szabadsága; a kapitalizmus létbizonytalanság, a kommunizmus a biztos jövő és az emberi jólét; a kapitalizmus a háború örök fenyegetése; a kommunizmus az emberiség szilárd békéje.

(Nagy taps.)

AMólíó ms írók tollára a magyar faluban brkörrtkrartt változás

— Mély meg győződé sem, hogy egész munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk nagy többsége helyesli az átszervezés befejezését. Van erő, amely ezzel szembeszáll??? Az egyik fékező erő a becsületes dolgozó emberek gondolkodásiában is meglevő maradiság. Ezt tartom a legnehezebb akadálynak.

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy osztályellenségeink is szeretnének még akadályokat rakni szocialista fejlődésünk útjába.

A maradáságot felvilágosító munkával kell és lehet legyőzni. Sok ténnyel érvelhetünk. Többek között az új szocialista magyar parasztember példájával! Már a legkisebb faluban is vannak ilyen parasztemberek. Mi általában többet beszélünk a munkába későn járókról, mint azokról — pedig sóikkal többen vannak —, akiknek megváltozott a gondolkodásuk és már szocialista módon élnek és dolgoznak.

— Méltó az írók tollára a magyar faluban bekövetkezett változás. Nemrégiben itt járt nálunk egy neves nyugati filmszakember; egy — a harmincas években kivándorolt — magyar, aki azt mondta, hegy .neki fogalma sincs arról, irí a marxizmus, de valami nagyszerű az, ami

ebben az országban történik az emberek boldogulásáért. Az ő szavait idézem: „Még akik inkább panaszkodnak, mint dicsekednek, még azok is úgy élnek — mondotta —, hogy az ember nyugodtan kijelentheti, maguk csodát csináltak ebben az országban”.

— Ami viszont az osztályellenséget illeti, hát mit tud csinálni? Az imperialisták tehetetlen dühükben napirenden tartják például az ENSZ- ben az úgynevezett magyar kérdést. Attól természetesen mi létezünk, erősödünk is, boldogulunk is, nyugodtan építjük új, szocialista rendünket.

Agitálnak is, rádiókat is tartanak fenn és természetes, nem riadnak visz- sza a rémhírek terjesztésétől sem. Ezzel is szeretnék hátráltatni szocialista fejlődésünket. Ilyesmivel foglalkoznak: baj van — mondják — a magyar gazdasági helyzettel. Aztán hozzáteszik: nem bírják gazdaságilag a szocialista átszervezést. Olyasmit is fecsegnek, hogy: lebélyegzik nálunk a százforintost, meg lefoglalják majd a disznókat. Kitalálták azt is, hogy emelik majd a közlekedési díjakat. Még olyat is hallottam: nem engedik vissza Moszkvából Kádárt. (Derültség.) Nos, hazajöttem, itt vagyok. (Derültség.)

1 i\Maszk réti iXgilatkozat törtónrlmi okmány

A kommunisták ós a pártottkiriilirk szörrtsóge — társadalmunk nagy rrrjr

— Mi nyíltan beszélünk a ehézscgeinkről is. Népünk- ek történelme során sokszor olt olyan kormányzata, veze- ősége vagy vezetője, aki azt londotta, hogy minden renden van, de semmi sem volt endben. Sajnos, ennek a gya- or'atnak némi árnyéka átvető- ött a felszabadulás utáni főkre is. Bizony, volt olyan elyzet, amikor kommunisták Ital irányított kormány is íondott olyasmit, - hogy ez a.y az rendben van, de az mberek tudták, látták, hogy incs rendben.

— Mi most a helyes gyakorlat? Mi sokkal helyénvalóbbnak tartjuk, hogy ha összegyűlünk tanácskozni, akkor ne arról beszéljünk, ami rendben van. inkább továbbra is mindig azzal foglalkozzunk, ami j nincs egészen rendben, ami j nehézség, ami akadály, baj, amit le kell küzdeni. Ma minden honfitársunk általában 1 tűrhetően él, Annak idején, mikor nem élt valami rózsá- í son. elcsodálkozott: miért

mondják neki, hogy ő nagyon ; jól él. s lehet, hogy most meg j azon csodálkozik, hogy mikor

Kádár elvtárs ezután az osztrák—magyar kapcsolatokról. valamint az Amerikai Egyesült Államokkal való viszonyunkról beszélt, majd a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásával foglalkozott.

— Elmondhatjuk, hogy a tanácskozás heteiben Moszkvában dobogott a nemzetközi munkásosztály szíve. Ez a tanácskozás a világ legfontosabb eseménye volt. mert az emberiség jövőjét a munkás- osztály fogja megszabni és meghatározni. A nyolcvanegy kommunista és munkáspárt képviselőinek. a nemzetközi munkásosztálynak döntései az emberiség jövőjét formálják. Joggal mondhatjuk, hogy a moszkvai tanácskozás történelmi jelentőségű volt.

— A tanácskozás széleskörű elvtársi vélemény- csere volt, amelynek során fő politikai vonalunk és egységünk tovább

erősödött.

Erősödött a Szovjetunió Kommunista Pártjának tekintélye. Erősödött a Szovjetunió Kommunista Pártja és Kína Kommunista Pártja, valamint a testvéri pártok összeforrott- sága és egysége. Ez is nagy horderejű tény a jövendő harcok szempontjából. Az a fő irányvonal erősödött tovább, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága — Hruscsov elvtárs vezetésével — 1953-ban

nyitott meg a személyi kultusz és annak minden káros kinövésével szemben, amikor is félrelökték a szocialista fejlődés útját gátló köveket. Ez a fő politikai vonal uralta a történelmi jelentőségű XX. kongresszust, ahol sok tekintetben tovább fejlesztették a marxizmust, s amelynek hatása új, friss lendületet vitt az egész nemzetközi munkás- mozgalom harcába. Ez hatotta át az 1957-es moszkvai tanácskozáson született nyilatkozatot, s így ez a fő politikai vonal a Szovjetunió Kommunista Pártjának irányvonalából a világ kommunista mozgalmának fő irányvonala lett. S most tovább erősödött. Tovább erősödött a nemzetközi munkásmozgalom egysége, a föld valamennyi népének javára.

— A mostani moszkvai nyilatkozat történelmi okmány.

Valójában hatalmas, tör- ténelemformálú erő összpontosul ebben a nyilatkozatban: a világ kommunista mozgalmának egységes ereje.

.Az emberi társadalom tör' 'nehni fejlődésének fő tar- ’mát, fő irányvonalát és fő I sajátosságait korunkban a szó- !

cialista világrendszer — azok az erők határozzák meg, amelyek az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak” — hangzik a nyilatkozat. Ezek közé az erők közé tartozik a Magyar Népköztársaság is.

— Mi, magyar kommunisták a Központi Bizottságban is és másutt is gyakran mondjuk: tevékenységünkért felelünk a magyar- nép előtt és felelünk a nemzetközi munkásosztály színe előtt is. Felelősek vagyunk a magyar nép jövőjéért és a magunk frontján, illetve a magunk erejéhez képest a világ kommunista mozgalmának jövőjéért is. Azt szeretném, ha ezt a felelősséget — barátságunknak és szövetségünknek megfelelően — kicsit kiterjesztenék a pártonkívüliekre is, abban az értelemben, amilyen felelősségtudattal itt együtt tanácskozunk az ország szocialista fejlődéséről.

— Mi nyolcvanegy kommunista és munkáspárt küldötteivel tanácskoztunk együtt. A 81 közül tizenkét párt volt olyan, amelynek hazájában a munkásosztály van uralmon, s amely párt egy ország életét irányítja. Erre a 12 pártra különösen nagy felelősség hárul, s engedjék meg, hogy ezt a felelősséget egy kicsit a mi parlamentünkre is átvigyem. Azok a kommunista hazafiak, akikkel a moszkvai tanácskozáson együtt ültünk, számítanak ránk; várják tőlünk is, hogy eredményesen, jól dolgozzunk.

Nemcsak a Szovjetunióra, hanem minden egyes szocialista országra, tehát a Magyar Népköztársaságra is bizalommal és mint példára tekint a világ minden elnyomottja.

Szeretnék, ha úgy dolgoznánk, hogy saját népük előtt példának említhessék a mi hazánkat is: nézzétek, ott van a Magyar Népköztársaság, a szabad emberi élet és boldogság hazája, ahová a szocializmus útja vezet.

— Mi a felszabadult szocialista népek családjához tartozunk; ez ad nekünk erőt. S a mi erőnk is ad valamit ahhoz a nagy nemzetközi erőhöz, amely a népek jövőjét védi, biztosítja.

„Az imperializmus semmiféle erőlködése nem állíthatja meg a történelem előrehaladását. Létrejöttek a szocializmus további döntő győzelmének szilárd előfeltételei. A szocializmus teljes győzelme elkerülhetetlen‘ — állapítja meg a Nyilatkozat, s hozzáteszi: a kommunista világmozgalom korunk legbefolyásosabb pol't’kai ereje, a társadalmi haladás legfontosabb tényezője lett.

l*0Írinnk politikája újabb igazolást ós mrgrrósítóst mi gr rí a urmzrtközi munkiísosztály áíiui

(Taps.) Nem tettünk és nem teszünk engedményt a jövőben sem. sem a revízión izmusnak, sem a dogmatizmusnak és a szektariánizmusnak. Pártunk megmarad a marxista—leninista politika mellett.

— Tisztelt képviselőtársaim! Nincs tehát semmiféle fordulat a mi politikánkban. Az eddigi úton megyünk tovább: Ugyanazt a politikát valósítjuk meg a társadalom egész életében, az államelméletben, amellyel népünk, kormányunk, országgyűlésünk eddig is egyetértett és amelynek végrehajtásában egységesen támogatja Központi Bizottságunkat.

Népünk saját tapasztalatai alapján győződött meg e politika helyességéről és nem kívánja, hogy változtassunk rajta. Inkább azt várja, hogy még következetesebben és jobban végrehajtsuk azt a politikát, amely immár négy esztendeje áthatja az egész országot, az államelméletet.

Bízunk abban, hogy pártunk a néppel még erősebben ösz- szeforrva küzd az előttünk levő feladatok megoldásáért: Ez a bizalom adja azt a meggyőződést, hogy a következő években fellendítjük a mezőgazdaságot is és végigvisszük a nagy történelmi művet: a mezőgazdaság szocialista átalakítását, s befejezzük hazánkban a szocialista társadalom alapjainak lerakását.

(Hosszantartó, lelkes, nagy taps.)

Kádár János elvtárs beszéde után az országgyűlés határozatot fogadott el. A határozat a következő:

— Kedves elvtársak! Tisztelt képviselőtársaim! A moszkvai nyilatkozat elítélte a revizionizmusit, az imperialistákkal való megalkuvást, az imperialisták előtti meghajlást. Elítélte a dogma- tizmust, a tömegektől való elszakadást. Pártunk egész politikája, immár négy éve folytatott szilárd ós állhatatos, kétfrontos harca tehát —, amely egyidőben harcol a revizionista árulás, valamint a dogmatizmus és a szektariá- nizmus ellen — ezen a tanácskozáson újabb igazolást és megerősítést nyert a nemzetközi munkásosztály által.

Bennünket sokan azzal vádoltak — és talán ma is vádolnak —, hogy túl kemények voltunk, mert határozottan szakítottunk és leszámoltunk a revizionista árulókkal és az el- lenforradalmárokkab Ez nem baj. A nép ellenségeivel szemben pártunk ilyen lesz a jövőben is. Más oldalról viszont azzal vádoltak bennünket, hogy túl puhák, engedékenye«, revizionisták vagyunk. Miért? Mert nem az ellenséget kerestük minden emberben, hanem az embert, még azokban is, akik négy évvel ezelőtt szem- benálltak velünk, vagy legalábbis az emberi vonásnak azt a maradványát, amelynek segítségével a megtévedteket is visszavezethetjük a helyes útra. Bízunk abban, hogy pártunk e tekintetben is ilyen lesz a jövőben. Mert pártunk azt tartja — és ugyanezt vallja kormányunk, parlamentünk is —, hogy

rendszerünket mindenkor vaskézzel kell védeni minden belső és külső ellenséggel szemben, de mindig emberi módon kell bánni

az emberekkel. 1

Az orszayyyülós határozata

Az országgyűlés a földművelésügyi miniszternek a mezőgazdaság- helyzetéről és az előttünk álló feladatokról adott tájékoztatóját tudomásul veszi, jóváhagyja a forradalmi munkás-paraszt kormánynak a falu szocialista átalakítására és a mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányuló politikáját.

Az országgyűlés helyesli a kormánynak azt az elhatározását, hogy a tél folyamán a termelőszövetkezeti mozgalom győzelemre juttatásával lényegében fejezzük be a mezőgazdaság szocialista átalakítását. A falu szocialista átszervezésének sikeres befejezésével még szilárdabbá válik a népi hatalom, a munkásparaszt szövetség, a Magyar Népköztársaság, megteremtőik alapját a nagyobb hozamú mezőgazdasági terme lésnek. Ez érdeke a munkásosztálynak, magának a dolgozó parasztságnak, egész népünknek.

Az országgyűlés ajánlja és tanácsolja a termelőszövetkezeti parasztság, a falusi értelmiség, a munkásoszí -T legjobbjainak meggyőző, jó

szóval adjanak megfelelő baráti segítséget ahhoz, hogy a még egyénileg dolgozó parasztság újabb tíz- és százezrei bátran válasszák a szövetkezeti gazdálkodást, amely immár a parasztság egésze számára nyitja meg az emberibb, jobbmódú életet, a kulturális felemelkedés lehetőségét,

A termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésének munkája mellett az országgyűlés felhívja a figyelmet a mezőgazdasági termelés és felvásárlás megjavításának időszerű tennivalóira, általában a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, erdőgazdaságok gazdálkodásának eredményesebbé tételére, különösen pedig a mezőgazdasági igazgatás es a felvásárlási apparátus munkájának határozott megjavítására. Mindez nagyon fontos előfeltétele a második ötéves tervben, s ezen belül az 1961- es mezőgazdasági tervben a mezőgazdaság előtt álló jelentős termelési és árutermelési feladatok eredményes megoldásának.

Ezután az elnöklő Rónai Sándor bezárta az országgyűlés ülésszakát.