Pest Megyei Hirlap, 1960. december (4. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-30 / 307. szám
1960. DECEMBER 30. PÉNTEK "'ZJCíHod 3 Év végén - új esztendő előtt Beszélgetés a Forte-gyár párttitkárával ötmillió forintnyi film és fotópapír — lényegében eny- nyivel készítettek többet a 'múlt évi mennyiségnél, s egyben terven felül, az idén a Forte-gyár dolgozók Mindezt változatlan kapacitással, ugyanazzal a létszámmal. Nemcsak a hazai fotósok kaptak innét több fényképező anyagot, hanem külfödre is nagyobb mennyiségű film és fotópapír jutott. A vásárlók közé Egyiptom és Kína után most már India is felzárkózott ' Végeredményben, amint Merész Mátyás főkönyvelő is kiszámította, termelési értékben 106,7 százalékra teljesítette idei tervét a gyár. Dolgozói annakidején 1 719 000 forint önköltségcsökkentést is felajánlottak, november 30-ig 1 760 000 forintot megtakarítottak. Több évtizedes fennállása óta a gyárnak ez a legjobb teljesítménye. Az idei év más vonatkozásban is eredményes volt: megoldódott a színes pozitív film gyártási problémája, és hoz- .zákezdtek a színes fotópapír , készítéséhez is. Most, hogy jóformán csak másfél nap van hátra az óesztendőből, s itt állunk a második ötéves terv Startja előtt, arra kértük Kettler László párttitkárt, mondja el, hogyan értékeli az elmúlt 12 hónapot, milyen tapasztalatokat szűrt le tanulságként a jövő évi munkához. — Komoly eredménynek tartom ezt a túlteljesítést, annál is inkább, mivel ennek kilencven százaléka a termelékenység növekedéséből származik. Nálunk a dolgozók többsége időbérben dolgozik, így hát elsősorban az ő lelkiismeretes munkájuknak a gyümölcse ez. A gazdasági vezetés, a párt- szervezet és a munkások között igen jó a kapcsolat. Mi fő feladatunknak tekintettük e ió viszony további elmélyítését. Ennek köszönhető, hogy egy-egy nagyobb feladatra mindig szívesen vállalkoztak a dolgozók. — Például? — Januárban és februárban elmaradtunk a készáru- gyártással. Komoly veszélyben volt az első negyedévi tervteljesítés. A dolgozókhoz fordultunk. Megmagyaráztuk, miről van szó, s nem maradt el az eredmény. Március végéig nemhogy pótoltuk az elmaradást, hanem még 1 700 000 foi'int értékű áruval többet is termeltünk. A felszabadulási munkaverseny is nagy lendületet adott a munka hói. — Ügy tudjuk, a gyár komoly fejlesztés előtt áll. s a rekonstrukciós munkákhoz már 1959-ben hozzákezdtek. Az eddigi beruházás érezte tv te-e már a hatását? — Nemrégiben elkészült a vízmű, üzembe helyezték az első automata gépünket is, mégis, ma még jelentéktelen a rekonstrukció hatása. Ez inkább 1’962-től jelentkezik majd. Viszont elég sok problémát okozott az építkezés lassúsága. Szeptember végén hatmillióval elmaradtak az TIZENHÁROM ÉVES A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG 1947. december 30-a sorsdöntő nap-volt a román nép életében: a- kommunista párt vezette demokratiKus népi erők megdöntötték a monarchiát és kikiáltották a nép- köztársaságot. Uj korszak kezdődött Románia történetében: a felszabadult alkotó munka, az igazi értelemben vett országépítés, a szocialista fejlődés korszaka. A változás szinte felmérhetetlen. Nemcsak annyi történt,- hogy a királyi Romániából Román Népköztársaság lett, hanem sokkal több annál: Románia, a gazdasági elmaradottság, a csecsemőhalandóság és írás-tudatlanság egykori' fellégVáfá fii zenhárom év alatt fejlett iparral, eleven kulturális élettel rendelkező országgá változott. Kőolaj- és vegyipara az elsők között van Európában 'Energia- termelése sokszorosan múlja felül a háború előttit. Uj lakóházak tízezrei, többszörös ár- leszállítás és bérrendezés bizonyítja a román nép életszínvonalának jelentős emelkedését. A Román Népköztársaság nagy ünnepén testvéri jókívánságainkat küldjük a román népnek, s újabb sikereket kívánunk szocialista építőmunkájában! építők. Igaz, ennek nagy részét már pótolták, de még így is másfél-kétmillió torint lesz az elmaradás. A rekonstrukció egyébként jövőre fejeződik be, s a tervek szerint, 1965-re megkétszereződik a gyár termelése. Addig is, amíg az építkezés és a korszerűsítés folyik, fokozott gondot fordítunk a belső tartalékok felhasználására. — Mit szándékoznak tenni az eredményesebb termelésért? — Máris megtettük az első lépéseket. A pártszervezet kezdeményezésére a vállalat vezetői részletes ütemtervet állítottak össze, amely pontosan meghatározza a teendőket. Előzőleg felmértük az egyes területeket, hozzákezdtünk a munkanap-fényképezéshez. Tegnapelőtt külön értekezleten beszéltük meg a most már sorra kerülő legfontosabb teendőket. — Melyek azok? — Legelőször is a munkafegyelmet- akarjuk javítani. A kommunisták példamutatásával szeretnénk megmagyarázni a dolgozóknak, mit várunk tőlük. Véleményem szerint a tényleges munkaidőkihasználás nálunk sem több 80 százaléknál. Ezen feltétlenül változtatni kell. Nagy gondot fordítunk a munkafeltételek javítására és a jobb munkaszervezésre. Külön bizottság irányítja ezt a munkát. Ebben az évben sokat javult a pártszervezet termelést ellenőrző munkája is. Nemrégiben az egyenletes termelés problémáját tárgyaltuk meg aktívaértekezleterí. Ennek máris érezhető a hatása. A Forte-gyári kommunisták m,ár ismerik a jövő évi feladatokat. - Minthogy 1961-ben még a termelési feltételek nemigen változnak, így a terv sem lesz sokkal magasabb az ideinél. Ennek ellenére komoly i erőpróbát igér a második öt- ] éves terv első esztendeje, j 2 400 000 négyzetméter foto- i papírt és 375 000 négyzetmé-j tér filmet vár jövőre innen a| népgazdaság. — Okulva az idei tanulságokból, biztos vagyok abban — mondotta végül Kettler László —, hogy jövőre sem maradunk szégyenben. Máris megtettük a szükséges előkészületeket, sokat várunk a már említett intézkedési terv megvalósításától. Rövidesen kiadjuk a jövő évi újítási feladattervet is. A párt- szervezet, a Forté-gyári kommunisták arra törekszenek, hogy összefogva a gyár dolgozóival. jövőre nagyobb termelési eredményeket tudjunk elérni. S. P. „Örülök, hogy nem kell Pestre járni Ipari üzem a mezőgazdasági faluban csoportveközöltem — Kovács Mária zetőt keresem — tétován, az ajtónyílásra felém forduló tíz fiatal nővel. A terem végéből a tizenegyedik válaszol: — Én vagyok. Őszülő hajú, fiatalos arcú asszony jön elő az munkaasztalok között. Kézfogása energikus, arca fürkésző, de a szeme mosolyog. Kölcsönös bemutatkozás után a tárgyra térek: — Hogy érzi magát? Mária néni elérti a kérdést. Tudja, hogy ez nem az egészségi állapotára vonatkozó szokványos érdeklődés, hanem azt Jelenti: hogy érzi magát ő,. a pesti Jakos, a volt fővárosi üzemi munkás itt, vidéken. — Nagyon jól. Sokkal jobban mint reméltem. Pedig szívesen jöttem, csak ... Ahhoz, hogy ezt a „csak“-ot megértsük, vissza kell lapoznunk néhány évnyit az idő nagy könyvében. Kovács Mária 1943 óta dolgozott a Budapesti Telefongyárban. A mikrofon-műhelyben volt betanított munkás. Egy napon — van ennek már vagy két esztendeje — meghallotta, hogy új teleppel bővítik a gyárat. Mégpedig — az ipán decentralizációt figyelembe véve — vidéken, a Pest megyei Bugyi községben. Később annak is híre járt, hogy ide, az új telepre viszik le a mikrofongyártást is. Nem hitte. Nevetett: „Pont ezt a kényes munkát egy mezőgazdasági községbe?!” A hír pedig igaznak bizonyult. Olyannyira, hogy egyszer csak lehívatták a munkaügyi irodára s azt kérdezték tőle: vállalná-e az új telepen a mikrofonműhely csoportvezetői beosztását, s az új munkásnők betanítását? Mintha nem is ő lett volna az, aki néhány héttel előbb hitetlenkedve nevetett, igennel válaszolt. Ennek februárban lesz két esztendei e. így kezdődött: — Pestről hoztuk le az anyagot, amivel elkezdtük a munkát. A csoportomba 12 leány, fiatalasszony tartozott. Néhányan közülük már „tapasztalt” üzemi munkások voltak: öt hónapot dolgoztak az elődünknél, a Közlekedési Mérőműszerek Gyárában. A többség azonban a kapa meg a főzőkanál nyelét cserélte fel a mi'krofonalk a t rés zekkel. Kis szünetet tart, aztán diadalmasan folytatja: — Ha most azt várja, hogy a kezdeti nehézségekről, kínlódásról, elfuserált selejtek- ről fogok beszámolni, nagyon téved. A parasztlányok ügyes, tanulékony munkatársaknak bizonyultak: a második napon már megcsinálták az előírt darabszámot! Igaz. gyerekek? A „gyerekek” közül kettő rábólint. Azért csak kettő, mert a többi tíz azóta kicserélődött. A régiek elmentek. újak jöttek a helyükbe. De miért? Nem találták meg a számításukat, vagy nem szerették a gyárat? — Melléfogott! — nevet elégedetten Mária néni. — Egyszerűen férj hezm entek. Mert' kapósak ám a tele- fongyári lányok! Ezsr-ezer- egyszáz forint körül keresnek; annyit, mint egy közepes tudású gépírónő. ’— És asszonyfejjel miért nem maradhatták volna itt? Nem engedte talán a férjük? — Dehogynem! Csak nagy részük más községbe ment férjhez, messze költözött. De vannak itt férjes asszonyok is, akik itt maradtak. Például a kis Purczlné. Termetre is eléggé törékeny asszonyka Purczl Mártonná, de a becázés elsősorban nem a külsejének szók hanem az asszonysorban eltöltött idejének: még három hete sincs, hogy bekötötték a fejét. Fél-je Csepelen, a Kerékpárgyárban dolgozik, ő pedig a Budapesti Gyapjúfonót hagyta ott. hogy közelebb legyen az otthonhoz. Rövid számítás és kiderül, hogy nem járt rosszul. Budapesten 1200 forint körül keresett, de 160-at vitt el az útiköltség. Itt 1000—1050 forintot keres, de ezt mindet haza is viszi. Anyagilag tehát nem vesztett semmit, nyert viszont naponta négy-öt órát, amit a fárasztó utazás helyett pihenésre, szórakozásra fordíthat. És nem kell hajnali fél négykor kelnie! Purczlné ezért ragaszkodik a gyárhoz, a hernádi Hliva Julika meg azért, mert ez az első munkahelye. Hét hónappal ez-elött még azt sem tudta, hogy a bugyi Telefongyár a világon van. Falubeli leánypajtása tanácsára jött ide. Természetesen, a beszélgetés közben sem áll le a munka. A „gyerekek” fürge ujjakkal válogatják, tisztogatják a kényes alkatrészeket. Ez az úgynevezett előkészítés, aminek kettős haszna' van: előkészíti a szerelési munkákat, és foglalkoztatja a munkásnőket. Az utóbbi ugyanis még nem egészen megoldott probléma. Az alkatrészek némelyikét — az alsó- és teisöelekírodal. a csészét és a födelet — az ..anyavállalattól”. a Budapesti Telefongyártó] kapják. Időnként — mini például most is — némi zökkenővel. Bizony, ilyenkor fő a feje a csoportvezetőnek, milyen munkát biztosítson a „gyerekeknek”. Előfordul. hogy más műhelybe küldi át őket segíteni, sőt, néha a csomagolóba is. — Az anyagellátási zavarokért legtöbbször nem az anyavállalat felelős — védelmezi voii munkahelyét Kovács Mária. — Az is több vállalattal kooperál, s nem mindig zökkenőmentesen. Még az is megtörtént, hogy az elektródák aranyozása nem volt megfelelő, s kénytelen volt visszaküldeni az Állami Pénzverdének. A jövő évben már jobb lesz: januártól kezdve a felsorolt alkatrészeket is itt gyártjuk. A szomszéd teremből váratlan nótaszó. s nyomában i kuncogás hallatszik. — Mi ez? Hosszú hajú, babaarcú kislány válaszol: — Mikroíőnpróba. — A kuncogás is? — Megmagyarázom: itt gyártják a magnó-mikrofonokat is. Csomagolás előtt minden egyes darabot ki kell próbálni, magnetofonnal. A szomszédok az ebédszünet idejére áthozták a magnót, s szalagra veszik a saját hangjukat. Ahol a magas c gyengén sikerül, a többiek kuncognak. — így már értem, kislány. Kuncog, pedig ki sem vágtam a magas c-t. — Kislány? Fürjes asszony vagyok! Drahos Jenőné — mutatkozik he. — Ilyen fiatalon? — csodálkozom. — Nem. is vágyók „olyan” fiatal — mentegetődzik: — huszonegy éves leszek ... jövőre .. éppen, mire a férjem leszerel... — S azután is itt marad? — kérdem, nem a születésnapra, hanem a leszerelésre célozva. — Természetesen! A munkámat szeretem, a keresetre szükség van, s örülök, hogy nem kell Pestre járni! S erre már valamennyien rábólintanak. Nyíri Éva Románia népe méltán büszke erőteljesen fejlődő, szép fővárosára. Bukarest új munkáslakónegyedei megállnák a helyüket bármely világvárosban. Jelentéktelen, elmaradott vidéki városka volt lő évvel ezelőtt Huncdoara, a román vas- és acélipar mostani központja. Képünkön; a város legfiatalabb ipari üzeme, a vegyiművek. ^ Olvastam, hogy a ^ középiskolák KISZ- 2 szervezetei harcot j indítottak a puská- ? zás, a súgás ellen, f Erről jutott eszembe | egy emlék. Megtör- ^ tént eset, tanúim á vannak rá. $ ötvenkettőben vol- tani másodikos gim- £ nazista. Akkor még tj, tankönyvet, füzetet $ és újságot ritkán ^ vettem a kezembe, mert folyton verselj két írtam és azokat $ olvastam. Egyszer, $ amikor öreg, katonás % osztályfőnökünk, a £ közkedvelt Saci bá- jj esi felszólított, hogy: % — •Mondd csak el % szépen, fiam, mit % tudsz a politikáról ? ^ — nagyon megdöb- % bentem. ír, —- Melyikről, tanát 1 úr kérem? — bámul. 1f tam bután, mert el- / felejtettem, hogy az p osztályfőnöki ón fele f — sajtóismeret. '/ — Ami az újság-' : ban van! — potto-- ' gott Saci bácsi. — Mi az, tán nem készül, tél? — Készültem, tanár úr kérem, l essék kérdezni bármit. — Hát akkor mondd el, fiacskám, szépen, hogy milyen fontos eseményről olvastál az elmúlt héten. Egyezerre kiszáradt a torkom. Az osztály feszült csendben zárt. Csak kárörvendő, sunyító arcokat láttam. Aztán lopva, hátrapillantottam. Pönci viduít mögöttem. És amikor pillantásunk találkozott, mackós, bumfordi képére komolyságot öltött. — Fctrdulj előre .. súgok — s hallottam dörmögő hangján: — Meghalt Adenauer. — Adenauer megL halt — ismételtem szolgaian. Saci bácsi meghökkent. — Hogy mondod, fiacskám? Tényleg? Ezt én sem tudtam... Hol olvastad? Hogy vigyorgó képüket rejtsék, osztálytársaim a padokra borultak. Dön- ci meg rendületlenül súgta tovább: — Nem halt meg, te marha! Lemondott! Nem érted? — Bocsánat, nyelvbotlás volt. Lemondott, tanár úr kérem. Az úgy volt, tanár úr kérem, hogy a dolgozó nép fellázadt. Nem bírtak tovább élni a sötét elnyomásban. És gyűlölik a fegyverkezést! És azt is írja az újság: nem akarnak többé 7 tőkések jármában élni. A lázadás következtében lemondott Adenauer. Erre kitört a vihar. Társaim nyerítve, bőgve, csapkodva bmhaháztak. Irigyelt basszusán Dönci szolgáltatta az alaphangot. S a röhögés elültével Saci bácsi rám mordult: — Hozd az ellenőrződet! — De... de... Tanár úr kérem... Ne tessék... Hiszen, tanár úr kérem, nekem a Dönci súgta! — vágtam ki gyáván és szégyenkezve. — Jól tette. Megérdemelted. Hozd az, ellenőrződet!... Nyolc év telt el. Kamaszból férfivá értem. (Szerkesztő elvtárs kérem, erre is tanúim vannak!)] Azóta is, ha a súgásról hallok, kisért ez] az emlék. S arra ] gondolok: hol tarta- j nu a világ — s benne j a német nép —, ha\ Dönci az igazat \ súgja... Murányi József > Nekem a Dönci súgta műszaki egyetemeken —- kiegészítő tanulmányok út jár — szakmérnöki oklevelet szerezhetnek. A szakmérnökképzés tanulmányi ideje a tanév második (tavaszi) félévéber kezdődő négy egyetemi félév, az oktatás levelező formában történik. A hallgatók félévenként vizsgát tesznek, tanulmányaik befejezését követően pedig diplomatervei (diplomamunkát) készítenek és annak eredményes megvédése után a végzett szakot feltüntető szakmérnöki oklevelet kapnak, a kitűnő eredménnyel végzettek kitüntetéses oklevelet. A szakmérnökképzésnél az elméleti és gyakorlati foglalkozás heti 12—16 óra, 13—24 személyből álló évfolyamokban, illetőleg 6—8 tagú gya korlati csoportokban. A dé kán a gyakorlati foglalkozásé kát az egyetemen kívül üzem vagy kutatóintézeti laborat? riumban is megszervezheti. / szakmérnök-képzés kötelez gyakorlati foglalkozásait a vi déki hallgatók részére ossz' vontán kell megtartani. A szakmérnökképzés tanulmányi és fegyelmi rendjére, a félévi vizsgák lefolytatására a hallgatókat megillető tanv1- mányi kedvezményekre az általános hatályú, illetve az egyetemi levelező oktatósV? vonatkozó külön rendelkezések érvényesek. Az egyetemi oklevéllel és | megfelelő szakmai gyakorlat- i tál rendelkező mérnökök a I Rendelkezés az egyetemi szakmérnökképzésről
