Pest Megyei Hirlap, 1960. december (4. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

12

PEST

HEG

^/Ch*iap

I960. DECEMBER 25. VASÄRNAP

TÖRTÉNET 1915-BŐL

fényképet láttam, nyomorúságos házikó volt rajta, meg egy rakás szőrcsizmás gyerek. Akár hiszi, akár nem, olyan szomorú lettem, mintha magamat láttam volna ott feküdni, a földet kaparászva.

Na, de ez is elmúlt. Visszamentünk a vonalba, éltünk a ronda sárban, mint a vakondokok. Egyszer azt mondják, közeledik az ünnep, gyónnunk kell. Gondoltam magamban, ezek is mindig a lelkűnkkel törődnek nem a testünkkel. A kosztunk bizony nagyon betegnek való volt. Jó öt kilométert gyalogoltunk hátra csoportokban, ott volt felállítva a tábori pap rezidenciája.

Meggyóntam annak rendje és módja szerint, bevallottam azt is, hogy többet gondolok az asszonyra, mint ahogy egy jó keresztényhez illik. Végül elmondtam, hogy lelőttem egy oroszt, aki éppen a szükségét végezte. Valahogy sajnálom. Azóta nyugtalan a lelkiismeretem, jól tettem-e?

Nem szólt a pap semmit, csak kérte, mutassam meg a dögcédulámat. Aztán feloldozott, én meg mentem visz- sza a rajvonalba.

M

egint eltelt egy jó hét, lődözgettünk hol mi, hol az oroszok. Egy délben aztán jöttek értem, menjek hátra, jelentkezzek itt és itt. Csodálkoztam, mit akarnak tőlem, de mentem. Beérek abba a kis faluba másnap reggel, ahol a hadtáp volt. Keresem a házat, amit mondjak. Akitől kérdeztem, merre van, furcsán nézett rám. Mondja is az egyik baka:

— Komám, mi bajod neked a hadbírósággal?

— Nekem? — csodálkoztam, nekem ugyan semmi, meg nekik sem lehet velem. Nem mondom, azért dobogott a szívem, hogy odaértem. Várni kellett egy nagy fallal körülkerített udvaron. A kapuban meg szuronyos őr állt. Már dél elmúlt, amikor látom, nagy csomó fedetlen fejű férfit hoznak ki az őrök. Odaállítják őket a hátsó falhoz, a tiszt valamit olvasott, de az nem hallatszott oda, hogy mit. Aztán csak emelik a mannlichere- ket és — lövik őket. Ügy hullottak orra, mint a szalmacsutkák. Olyan, de olyan rosz- szul lettem, hogy amikor engem hívtak befelé szinte nem is láttam.

Amikor kitisztult a fejem, látom, sok igen magasrangú

S

ZŰKEBB hazánk: megyénk égboltozatára a napokban szaladt fel fényes csillagnak Tápiógyörgye község neve, ahol közös akarattal úgy döntöttek az emberek, tsz-be lépnek. Ekkor és itt ismerkedtem én meg Nagy Tamással, akinek 73 év nyomja a vállát. Amolyan igazi vendégmarasztaló idő volt künn, esett, a sár valósággal hömpölygőit a nagykapu előtt. Benn azonban enyhe meleget árasztott a modernizált búboskemence, könnyű bor sárgállott poharunkban. A szobát pedig megülte az az emlékeket idéző félhomály, amikor az ember úgy érzi, szentségtörés lenne a villanykapcsolóhoz nyúlni.

Szóval ültünk, kóstolgattuk az új bort, ismerkedtünk. Tamás bácsinak főleg a poharamra volt gondja, és inkább kinézett az alkonyba, mint beszélt.

— Én nem tudom, mi van velem — fordult végre felém, s hátrább tolta fehér vászonsapkáját. — Hosszú évek óta nem jutott eszembe ez a lembergi történet, amely ma egész nap üldöz. Lehet, hogy azért, mert most is advent van. Maga újságíró, maguk szeretik az ilyen történeteket. Hát elmesélem.

— Ügy nőttem fel, hogy szentség volt előttem minden szó, amit a feljebbvalók kimondták. A falu urai előttem — még ha amilgy testileg kicsire is sikerültek — fél fejjel nagyobbnak tűntek, mint mások. Talán a szegénység telte, amelybe beleszület- tem. Volt az én apámnak, nem mondom, 12 hold földje, de gyerek is volt ahhoz pontosan annyi. Nádtetejű, sár- padlatú, egyetlen egy szobában laktunk. El sem fértünk benne valamennyien. Ötünk- hatunk mindig kinn aludt az istállóban. Legtöbbször már hajnalban arra ébredtünk, hogy tehénkénk kihúzza alólunk az alomszénát. Ruházkodás? Nahiszen, ilyen problémát nem ismertünk. Volt ami volt.

Emlékszem, abban az időben mindig az evésen járt az eszem. Gyerek voltam, növőben. Anyámék a tetejében még nagyon vallásosak voltak. Jobb sorukat az imádságtól, meg a szent előírások betartásától várták, Nálunk szerdán, pénteken és szombaton bojtos nap volt, ekkor napjában egyszer ettünk tésztafélét. De lehet, ahogy így öregedő fejjel visz- szagondolok, nem is a hit, hanem a nincs miatt csinálta ezt a szegény asszony.

Végül mégis felnőttem, meg is nősültem, sőt katonának is jó lettem.

A MIKOR tizennégyben ki- zí tört a háború, felbuzdultam én is, de nagyon. Sírt a fiatal feleségem, kapaszkodott a nyakamba, hogy nem enged. Én meg löktem félre, kitártam az ingem; ide lőjön a bitang szerbje, majd megismeri, ki a magyar katona! Akkor még nem ismertem ezt a szót, de ma már tudom, mert sokat tanultam azóta, valami révületbe estem. Én cfkartam megmenteni az istent, a hazát, a királyt. Aztán áttettek a galíciai frontra. Itt is harcoltam, parancsszóra engedelmeskedő gép voltam.

Egyszer azonban, már erősen őszidő volt, amikor járőrbe küldtek harmadma- gammal. Fene nagy erdők voltak arra. Másztunk bennük, mint a férgek. Egyszer csak látom, egy muszlca van előttem. Éppen guggolt az avarban. Én meg le a puskát, aztán bele. Nyikkanás nélkül eldőlt. Vártam, mi lesz. De csend volt továbbra is, csal a,z enyémek pisszegtek odébb mi volt. Mondom, megyei majd én is utálnátok. Oda- kúszok a, katonához, látom markolja keze a fö'det. Olyar bütykös parasztkeze volt mint az enyém. Valami fúr csát éreztem. Szedem eV a dolgait a zubbonyából

tiszt ül ott. Kérdik jobbról- balról is a magukét, alig győztem válaszolni. Egyszer csak az egyik fiatal, aki oldalt ült, azt mondta: — Uraim, ez jó katona. Igaz, előfordult vele, hogy megsajnálta a lelőtt ellenséget, de most engedjük el. Adjunk neki alkalmat, hogy jóvátegye a vétkét.

MEG CSAK támo- C' lyogtam ki az ajtón a tisztelgés után. Más se járt az agyamban, csak a pap hangja, amikor a dögcédulámat kérte, meg a feloldó szavai: „Advent van, tiszta szívvel fogadjuk a kis Jézus születését ...”

Ügy mentem vissza a rajvonalba, mint akit űznek. Egyre arra gondoltam, bizony advent van, és ti rakásra lövitek a sajátjaitokat. Azoknak sem lehet több vétkük, mint nekem.. Advent van, legyen tiszta a lelkiismeretünk, de a papunk be- j mocskolhatja a gyónás szent-\ ségét. Advent van, s minket j egymásnak hajtottak, itt van, j te nép, ti csak öljétek egy- j mást, mi meg hátul vigyá- j zunk arra, tiszta maradjon a • lelkiismeret. í

Megesett ilyen, azt hi- \ szem, másokkal is. Ki hogy í folytatta tovább, nem tudom.! Én azonban olyan útra lép-! lem, amin járok azóta is. Na- \ gyón sok év telt el. Volt \ benne harc, öröm, bánat, ül- 'fy dözés és megnyugvás elég. f Sok mindent megéltem, de\ soha nem fordítottam a kő- \ pönyegen. Rátettem az eszem j és a szívem a pártra, ez az \ érzés kísér majd a síromba is.!

öröm számomra, hogy az \ én kedves szülőfalum végre ; tsz-község lett. A legelsők \ között ' írtam alá, vittem föl- \ dem, felszerelésem a Zöld \ Mezőbe. Ha a karjaim már ; nem sokat lendítenek a mun- \ kában, de tapasztalataimegy \ megpróbáltatásokkal teli élet- \ bői leszűrve, az övék lesz... ;

A Z UDVARRÓL nagy haj- \ Aa- hózás hallatszik, majd \ csattan az ajtó, vakító vilá- \ gosság önti el a szobát, \ ahogy a belépő sógor felkat- \ Untja az égőt.

— Már meg is jöttünk, ko- \ mám — köszön. — Mától I fogva nemcsak rokonok, mun- i katársak is vagyunk.

Nagy Tamás, az öreg vete- rán nem szól, csak bólint. Majd feláll, telitölti a poharakat s egy kicsit reszkető kézzel megemeli...

Komáromi Magda

Szabómester cégére.

(MTI foto — Kácsor felv.)

Üzletekbe került az olajtüzelésű fiirdoszobakályha

Uj találmány I — a „szikra-pumpa" j

\ A „szikra-pumpa” elneve- j \ zésű új amerikai találmány j jegy gyufanagyságú készülék,.\ ! amely helyettesíteni fogja a j ! gépkocsi- és motorkerékpár- ^ ! motorok begyúj tásához szűk- ' ! séges bonyolult szerkezetet, £ ! az elektromágnest, vagy az ^ ! akkumulátort. í

: í

: Az új találmány a piezo", \ elektromosság (vagyis me- | chanikus erőhatásra történő £ í feszültség gerjesztés) néven \ ismert jelenségen alapszik. £ j Lényege, hogy tekercsek, kon- ^ denzátorok. akkumulátor, vagy elektromágnesek nél- £ kü] szikrát csilhol a gyújtó- ^ gyertyában. A készülék egy- ^ aránt alkalmazható négy- í vagy kétütemű motoroknál. 4

, --------------------- |

Háromezer alma fajta ^

A Leningrádi Növénykutató | ntszstben háromezer almafaj-^ tát őriznek. Az almák a világ ^ különböző tájairól származnak ^ és ennek megfelelően külön- ^ hozóképpen reagálnak az ég- ^ hajlatra. Legértékesebb a dél- ^ amerikai indiánok által tér- ^ melt almafajta, amely különö- ^ sen ellenálló a betegségekkel ^ szemben és gyakran évenként ^ kétszer is hoz termést. 4------------------------ . |

K

utató mérnökök segítik 4

4,

a Dunai Cement- es Mészmu építkezését. Még a nyár de- 4/ rekán szerződést kötöttek az ^ Építéstudományi Intézet tu- ^ dósai és kutatómérnökei a ^ Vácott épülő Cementmű épí- ^ tőivel. A szerződésben igé- ^ rétet tettek, hogy segítik ^ megoldani az építkezés során felmerülő problémákat. Vál- ^ látták, hogy közreműködnek a 4/ mérések elvégzésében és a ^ különböző próbák végrehaj- ^ fásában. Már összegyűjtötték ^ az építéstudomány legújabb v, eredményeit — sikeres ki- 4/ sérletöket, új ötleteket, s eze- 4/ két az építők rendelkezésére 4

!

Palántanevelő üvegház ^ saját erőből ^

A kocséri Uj Élet Tsz 400 í négyszögöles primőrnevelő í kertészetében új palántanevelő ^ üvegház épül saját erőből. A J kertészeti brigád tagjai a föld- J munkáktól kezdve az üvegező- $ sig, mindent saját maguk ké- í ■'szítenek el. Tavasszal már Ko- j csérről is több primőr zöldség j kerül majd a piacra és ezzel ^ jelentősen megemelkedik a / kertészetből származó bevétel.'

Pofi fos tanyán, mióta világ a világ, nem volt még \akkora forgalom soha. mint ; a múlt héten. Mindenféle jtraktorok forgolódtak itt, gu- \mikerekűek, meg lánctalpa- \sok is, amelyek olyannyira | harckocsit mintáztak. hogy \ járatlan ember könnyen meg- j ijedt volna tőle, ha hajnali :ködben úgy hirtelenjében leiébe kerül, nagy csörgéssel, l csattogással.

• Ez a sok gép, meg a hoz- \zátartozó csapatnyi ember, a \ tanya meg a vasútállomás kö- \zött közlekedett napok óta.

\ Az állomásra meg vonat- ! számra hozták a mozdonyok a l fekete morzsalékos földet,

\ amelyről Tóth Samu. a bak- \ tér meg is állapította, hogy ! olyan mint a szén, de alig- ; hanem régi mocsárból szár- \ mazik, mert telis-tele van \ giz-gaz korhadékkal. í Erre a nagy felfordulásra \ pedig azért került sor. mert la Vörös Hajnal Termelőszö- l vetkezet vezetősége úgy dön- l tött, megszünteti a Poklos- 'í tanyától az erdőig húzódó jó % százholdnyi legelőt és helyé- ", be kukoricát vet tavasszal, ímert új emberekkel növek- % szik a szövetkezei, meg a jó- % szág is szaporodik, kell a te- % rület, meg kell a takarmány. $ A legelőnek pedig már csak neve legelő régen, mert gólyán szikes, hogy csak imitt- % amott árválkodik rajta nya- "!> ranként néhciny fűcsomó, a 4 többi kiég. Ez pedig még a

a birkáknak sem elegendő, éhen vesznének ezen a kopár- ságon. Így aztán majd lesz kukorica a helyén, és ahogy mondják, nem is akármilyen, mert ez a sok mocsári fekete föld, meg egyéb szerek, kigyógyítják a sziket. Hát ezen munkálkodtak a múlt héten nagy szorgalommal.

Deák Sándor bácsi, kiérdemesült számadó juhász, a Vörös Hajnal Termelőszövetkezetnek immáron második esztendős nyugdíjas tagja, naphosszat elnézegette ezt a felfordult világot. Poklos-ta- nyai lakása előtt fényesre kopott kispad áll emberemlékezet óta. Azon pihentette most hetvennyolc esztendejét. Ült, pipázott, nézelődött. Ahogy múltak a napok, mindinkább szélesebbre terpeszkedett a legelőn a fekete takaró, amit ráhordtak az emberek. Néhány legény meg a kiszáradt csordakútnál lapátolt. Behányták, mert feleslegessé vált. A hó,ború alatt a tanya pajkos kölykei teleszórták lim-lommal. rozsdás vassal, pléhekkel. és úgy hírlik, hogy akna is van benne, amit a katonák dobtak bele. Később aztán ki is apadt a vize, hogy nem használták.

Sándor bácsi mindenekelőtt a kút sorsát figyelte. Mert

^ Szentendre cégérei

A Szentendrei Városi Tanács elhatározta, hogy visszaál- \ Htja egyes szakmák és neves mesterek cégéreit, elsősorban \ azokon az épületeken, amelyek műemlékek, s a látogatók szí- ! vesen keresik fel. Rendbehozzák a város kovácsoltvas-kapuit > és kerítéseit is.

Kulcsos cégér a Rab-Ráby téren.

ez a kút neki igen nevezetes volt. Hogy egyebei ne mondjunk, itt avatódott bojtárrá, amikor tizenkét esztendős korában először bírta felhúzni a hordónyi favödröt, a káva két szélére terpeszkedve. Itt kapta élele legnagyobb pofonját is. boldogult mesterétől, Szabó Illés számadó juhásztól, amikor egyszer déli vízhúzás közben valahogy beakadt a vödör, nagyot rán- dult a kútostor és elszakadt a lánc. Öt meg úgy mellbecsapta lendület, hogy hanyatt esett a birkák közé. Ekkor adta a szikrázó pofont Szabó Illés, kemény tenyerével, de nem annyira haragból, mint inkább ijedelemből. mivel igen szerette szorgalmas bojtárját*

Ezt a most álló kút ágast is együtt készítették később, Varga Balázs tanyagazda parancsára, mert a régi már megrokkant.. És most temetik a kutat.

megindultak a szélen, az erdő hajlatában, a lánctalpas masinák, amikor két émber ásni kezdte az: ágas alját. Sándor bácsi is ott állt már mellettük. Leakasztotta a korhadt vödröt, letette maga mellé és várt. Botjával időnként odabökött, hogy hol ássák, hogy

fog majd jó felé dőlni. Amikor nagy huppanással elterül a fa, Sándor bácsi szemügy re vette, megkopogtatta a: ágas mohás. vastag derekát és kijelentette:

— Jó ez még! — Ezzel aztán elindult visszafelé, eg i Zetor meg láncra kötve húzta utána a kútágast, ostorostól kölöncöstül, mindenestől.

— Ide húzd fiam! — kiabálta túl az öreg a gép zúgását és a ház elé intett.

A vödröt meg a láncot felakasztotta a ház végébe, a gerenda hegyire, a kölöncöt letették a góré háta mögé, a kis- padot pedig Sándor bácsi bevitte a tornác alá, a pad helyére meg végignyújtoztat- ták a kútágast. Amikor a gumikerekű továbbment és kikanyarodott a vasút felé vivc dülőútra. Sándor bácsi megint körülszemlélte és megkopogtatta a kútágast, és újra kijelentette:

— Jó ez még!

Miulán fay megállapította az öreg jószág hasznosságéit a jövőre nézve, kihozott a házból egy rossz bekecsdarabot. ráhajította a fa vastagabbik végére, és leült. Gondosan meggyújtotta az elfoglaltság közben kihűlt pipáját, aztán nagy füstgombócokat bodoritva nézte, mint hasítanak sebeket a Sztali- nyec ekéi a kivénült legelő sima testébe.

Tenkely Miklós

_>v MlItU .Ilit, : /ItíM. M/.U. .«I

mutatták be a nagyközönségnek. Osztatlan sikert ai'atott itt a legújabb típusú, modern t vonalvezetésű, olajtüzelésű j Mekalor 100 és az olajtüzelésé \ fürdőszobakályha is. A gyár \ azt ígérte, hogy a Mekalor \ jövőre, a fürdőszobakályha ! már az idén piacra kerül. Igé- j retü'knek eleget is tettek a tö- \ rökbálintiak, az üzletek már ; árusítják a fürdőszobakályhát. ; A nagyteljesítményű olajfű- \ t.éses fürdőszobakályha 40—45 ; perc alatt melegít fel 100 liter ! vizet 85 Celsius fok melegre, í Bárhol felszerelhető, a vízzel ! egy időiben a fürdőszobát is I felmelegíti. Tiszta, kényelmes.

! kezelése rendkívüli egyszerű.

! A fürdőszobakályhát a Vas- és í Edénybolt Vállalat árusítja da- | rabonként 3280 forintért.

Zárszámadás

t*iáíí

\ Dobos Ferenc, a nagykőrösi : Petőfi Tsz fogatosa október végéig 510 munkaegységet teljesített, a munkaegység értéke 32 forint körül lesz. Fuvarozáson kívül az aratásban is segédkezett, amiért 25 mázsa gabonát kapott. A megművelésre vállalt 3 hold kukorica termésből 10 mázsa 20 kiló jutott a saját részére.

Még nem számoltak el 800 négyszögöl burgonya és ugyancsak 800 négyszögöl napraforgó megtermeléséért járó terménnyel, amelyből 20 százalék illeti meg.

.,/ )> /W AtWC

A törökbálinti Mechanikai Művek idei legújabb gyártmányait a tavaszi ipari vásáron

Nyugdíjba megy a kútdgas