Pest Megyei Hirlap, 1960. december (4. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

1960 DECEMBER 25. VASÁRNAP 7 rrsT NEC xJíirítm BAK.K.HÜLI DESZ: BÉKEDAL Minden jó magva! a Béke hint e földre: aranyt, ajkunkra mézes énekek virágait, szőke tüzek lobogását égetni ökrök combjait s gyapjas juhokét csodaszép oltárköveken, s drága fiúknak időt tanulni táncot és zenét! Fekete pókhálók fonják be a rémes pajzsoknak ércfogóját s a lándzsa vas hegyét s a kard két élét rozsda emészti. Trombitáknak rezes öble nem rikolt és lelkünk méze, az Alom nem lesz, a szívbűvölő, szemeinkhez hűtelen, S haj! lakomák útón-útfélen s szeretők édes dalai lobognak! Babits Mihály fordítása BÁCSKAI LÁSZLÓ: u kaiáxiunup a&it ^ I atyakos, istenverte idő. A ^ i-t köd a torkokat fojto­gatta, beivódott a ruhákba, a ^bőr alá. Az egyhangúan lép- ^kedő csizmák zaját fölszip- ^pantotta a sár. A parancsnok ^ utasítására megerősítették az ^őrséget. Hans Thieren had- ^nagy kétszer is visszakérde- ^ zett: y — Herr Obersturmführer! ÍHúsz főt mondott? y '/ — Mikor ismételtem en a ^parancsot? ^ — Értettem! Csak... arra ^ gondoltam, hogy ma . . . kará- ^ csony este ... Egy kis pihe- ^ nés, kikapcsolódás ... ^ — Bizalmas értesítés... A ^ kommunisták felkelésre ké- ^ szülnek. Éppen ma este . .. ^ Hogy az a ... ^ Az őrség újabb húsz tagja ^ feszes vigyázzban hallgatta a ^ rövid eligazítást. ^ — Sajnálom, hogy megza­^ varom ünnepüket. A kommu- ^ nistáknak köszönjék . . . ^ » VII-es barakkban szót­^ rV lan volt mindenki. Mégis ^beszélgettek. Thorensentől, a ^ süketnéma norvég halásztól ^ tanulták, aki Oslo lerohaná- ^sakor esett fogságba. Miután ^nem tudott velük beszélni, ^szinte valamennyiöket megta­nította a süketnéma jelbe- ^szédre. Jól emlékezetükbe ^vésték a halász „mondását”: ^ — Az egészséges ember ^még hálás lehet azért, ha ^megtanul hang nélkül élni. . ^ Nagyszerűen megértették ^már egymást, amikor Thoren- ^sent elvitték. Soha többé ^nem látták viszont. A jelbe- ^széd volt életük legnagyobb ^ kincse. Gaillard tartotta a ^politikai gazdaságtan szemi­náriumot, Bannister pedig ^ rendszeresen beszámolt a | szovjet és a többi szövetsé­ges erők előnyomulásáról. ^Bognár János rendszeresen í kísérte az előadást földrajzi ^ ismeretekkel. 4 Gaillard, a lyoni kőmű- ^ves^ vitte a „szót”. Kezefeje ^ cikázott a jelbeszéd előírása ^szerint. Közölnivalójának lé­nyege ez volt: ^ — Büszkén vállaljuk a ha­lált! A nácik eddig sem tud­jak megtörni bennünket. A ^passzív ellenállást most már a »■■XVNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVvXXXXXXXVnS» BARANYI FERENC: Itt vagyok itthon... Az ég a földre hó-abroszt borított és rajta — mint párolgó étel — itt-ott tanyák gőzölnek, melyeknek falán a fehér olyan, mint tányér porcelánja. Középen a jéggé dermedt halastó úgy csillámlik, mint kristályüveg-kancsó, a nyurga gallyak hetykén égnékállnak úgy nyújtózván, mint karcsú villa-ágak. Mint szemtelen legyek, olykor lecsapnak a hó-abroszra surrogón a varjak, de lebben a szél — puha asztalkendő — s riadtan oszlik szét a varjú-felhő. A végtelenség nagy családi asztal: tanyákkal kínál, hűs vízzel marasztal. Itt vagyok itthon, itt születtem, itt még énrám is var egy hófehér teríték... tetteknek kell felváltania. Ha csak egyetlen SS-gyilkos fölött ítélkezünk, érdemesek voltunk az életre. Képzeletben már pontosan kirajzolódott a terv. Az esti tízperces séta után Bannister, az 1943-ban lelőtt angol re­pülő, mint a barakk parancs­noka, jelenti az őrségnek, hogy Hellmúth Wilhelm, a szívbajos, idős kölni tetőfedő­mester azonnal orvosi segít­ségre szorul. Bannister jelzé­sét az őrség egyik tagja je­lenti Thierennek, s akkor. kinyitják az ajtót. A szokásos őrséglétszám négy, ehhez még jöhet maga Thieren. így tehát összesen öt.. . öt fegy­ver . . . harminchét barakk­lakó. A csupasz földön, néhány szál szalmán aludtak. A „he­tesbe” nem hoztak új foglyot, onnan csak vittek. Napjában háromszor nyitották ki az aj­tót. Kétszer a marharépából főtt levest hozták, harmad­szor este kilenc órakor nyílt R ovid szünet után csak Gaiilai'd emelte fel ke­zét, abból is három ujját. Ez volt a jel. Három perc múlva kell Bannisternek szólni. Eb­ben a pillanatban azonban vad, éles, kegyetlen nyikor­gással zörrent az ajtó. Húsz géppisztolyos' SS kíséretében Thieren hadnagy érkezett. Árulás! Ez volt egyetlen gondolatuk. De ez oly hihe­tetlennek tűnt, hiszen úgy bízhattak egymásban, mint a testvérben, elvtársban. Bog­nár előtt átvonult az egész terv. Ö is csak arra a meg­állapításra jutott: közülük senki sem lehetett áruló. Ak­kor ki tehette? Thieren Bannisterhez lépett. — Tudomásunkra jutott, hogy ma este felkelésre ké­szültek. Éppen ma, szent ka­rácsony este. Szerencsére a Führer és az isten vezérelte parancsnokunkat. Mindent megtudtunk idejében. Azon­nal megtartom a tárgyalást. Fejével intett, s megjelent az' ajtóban az egyik éthordó tugoiy. uoguai. mint akit puskábóJ lőttek ki. nyakon- ragadta és ütlegelni kezdte. — Beszélj, nyavalyás, mert megöllek! Thierent, az őrség tagjait, de mindenki mást annyira meglepte a nem várt jelenet, hogy álltak moccanatlanul. A fogoly, Bognár ütlegei követ­keztében artikulátlan hango­kat erőltetett \ a torkából. — Hua... au... hua... au... Bognár fel ordított. — Tudtam, rájöttem! Ő az áruló! Figyeljétek csak! Sü­ket n é m a ! Lövés dörrent, Bognár tom­pán elnyúlt a hideg földön. Gaillard hangja szinte el­nyomta a golyósüvitelésl. — Éljen a kommunizmus! Le a fasizmussal! . kiéhezett, legyöngült tes­A tek csatája a gyors és biztos halait osztó géppiszto­lyokkal szemben rövid ideig tartott, Ott haltak hősi halált, mind a harminchétén. A tizenöt géppisztoly addig ropogott, míg egyetlen lehe­let volt bennük. Miért csak tizenöt? Hat SS-katonát, köz­tük Thierent, megölték az egyenlőtlen küzdelemben. Karácsony este volt. Negy­vennégy karácsonya . .. XXS>>XSN>NVNXNNN\NN>XXVv\XVvXXXN\XXX\>NXNXXXXXXXXX\XXXVsNXXXXXXXVsXXVNXXXXXXXXVXXXXXXN> '4 az ajtó, tíz percre. Hosszú ideig az volt a rend, hogy mindig más foglyok hozták a kondért, de mintegy másfél hónap óta hozzájuk, hetesek­hez ugyanaz a két ember járt. Bognár János, az angyal-1 földi munkás á tanult jeíbe- széd módján kérdezte: — Most szóljon, aki nem vállal velünk közösséget. Még legfeljebb három-négy hónap és a felszabadító haderők megérkeznek. Egyikünk-mási- kunk túl is élheti. Aki ellenzi a tervet, jelezze. A fürge fehér ujjak letép­ték a spárgát meg a papírt. Elragadtatott örömsiikoly: az­tán. sajnos, nőies hirtelenség­gel zokogás, könnyáradat meg jajszó, úgyhogy a ház urának rögtön latba kellett vennie minden rendelkezésre álló eszközt, hogy megvigasztalja az asszonyát. A csomag ugyanis a fé­sűket tartalmazta, azt a fé­sűkészletet, oldal- és hátsó­fésűkkel, amely már régóta volt Della csodálatának és imádatának tárgya, egy broad- wayi üzlet kirakatában. Gyönyörű fésűk voltak, tisz­ta teknőcből, a szélük ékkő­vel kirakva, pontosan az az árnyalat, amely az ő hajdani szép hajához illet volna. A fésűk sokba kerültek, ezt Del­la jól tudta, s a szíve majd elepedt érettük, pedig sem­mi reménye sem volt, hogy ez a készlet valaha az övé lehes­sen. S íme, most mégis az övé lett, s az áhítva kívánt ékes­ségnél is gyönyörűbb hajfona­ta ... a hajfonata nincs többé! Della kebléhez szorította a fésűket, s végre mégis ráemel­te tekintetét a férjére. Könny­ben úszó szemmel, mosolyog­va azt mondta: — Hiszen az én hajam gyor­san kinő ám! Aztán, mint egy leperzselt szőrű kis macska, hirtelen fel­szökkent s felkiáltott: — Jaj! Jim még nem látta a felesé­ge szép ajándékát. Della mo­hó várakozással nyújtotta fe­léje a nyitott tenyerén. A tompafényű nemesfém mint­ha szikrázva megcsillant volna az asszonyka vidám és szen­vedélyes lelkének sugaraiban. — Ugye. csodálatos ez a lánc. emeleten, s erre hirtelen elsá­padt. Della gyakran mondoga­tott magában rövid kis imákat, egészen egyszerű, mindennapi dolgokért, s most azt rebegte: „Édes Istenem, add, hogy Jim is szépnek találjon!” Nyílt, az ajtó. Jim belépett s az ajtót betette maga mögött. Alakja sovány, az arca nagyon ko­moly. Szegény fiú, huszonkét éves mindössze — s már csa­ládfenntartó. Uj felöltőre lett volna . szüksége, és nem volt kesztyűje. Jim megállt az ajtónál, moz­dulatlanul, mint a vizsla, mi­kor fürjet szimatol. Dellára szegezte tekintetét, de az asz- szonyka ebből a nézésből nem tudta kiolvasni, mit jelent a szemek kifejezése, s megret­tent. Jim pillantásában nem volt sem harag, sem meglepő­dés. sem rosszalás, sem iszo­nyat, sem valamely más érzés, amelyre Della felkészült. Jim csak bámult rá mereven, fur­csa kifejezéssel az arcán. Della leugrott az asztalról s elébe állt. — Jim. drágám — kiáltotta — ne nézz így rám! Levágtam a hajamat és eladtam.' Itt a karácsony, s én nem akartam, hogy úgy múljék el, hogy meg ne ajándékozzalak. A hajam majd kinő megint — mondd, ugye, nem haragszol? Muszáj volt megtennem. Az én hajam rémítő gyorsan nő. Beszélj hát. Jim mondd, hogy ..Bol­dog karácsonyi ünnepeket!” s örüljünk most egymásnak. Ha tudnád, hogy én milyen szép, milyen gyönyörű. ajándékot vettem neked! — Levágtad a hajad? — kérdezte Tim nehezen forgó nyelvvel, mintha a legkemé­nyebb szellemi megerőltetés­sel sem bírta volna ezt a nyil­vánvaló tényt megérteni. — Levágtam é« eladtam — mondta Della — Hát így már nem tetszem neked? Pedig az vagyok, aki voltam, a hajam nélkül is. igaz? Jim furcsán járatta körül a szemét a szobában. — Azt mondod, nincs meg a hajad? — szólt, szinte bár­gyú arccal. — Sose keresd — válaszolta Della. — Mondom, hogy elad­tam. Volt-nincs. vége. Kará­csonyeste van, kisfiam. S most légy kedves hozzám, hi­szen temiattad vágattam le. A hajamat szálanként megszá­molhatták. — folytatta az- asszony, hirtelen elkomolyod­va. édes-melegen — de ki mé­ri fel, hogy én téged milyen nagyon szeretlek?!... Süthe­tem már a húst. Jim? Jim hamar felébredt külö­nös révületéből. Karjába ölel­te asszonykáját. Mi most for­dítsuk el tapintatosan tíz má­sodpercre a tekintetünket, s nézzünk meg figyelmesen va­lamely jelentéktelen tárgyat a szobában. Heti nyolc dollár vagy évi egymillió — hát nem mindegy? A matematikusok vagy az okos emberek hely­telenül válaszolnák meg ezt a kérdést. A három napke­leti király értékes ajándéko­kat hozott de ilyen kincs nem volt a kincsek között. A továbbiakban majd fény derül e homályos célzásra. Jim kihúzott a zsebéből egy csomagot s az asztalra dobta. — Nehogy félreérts engem, Della — mondta — Felőlem le­vághatod. leborotválhatod, vagy megmoshatod a hajad, azért én éppúgy fogom szeret­ni az asszonykámat. De bontsd csak ki ezt a csomagot és meg­látod, miért voltam úgy oda az első pillanatban Puskin: Téli utazás Fáradtan ragyogva játszik a felhőn a holdsugár, bús, hideg fényben ázik és búsul a néma táj. Trojkám repül a derengő éjszakában a havon ... Egyhangúan cseng a csengő ... bóbiskolok, álmodom. És nótára gyújt a jámscsik. Oh, hazai szép dalok!... Boldogságról szól az egyik, a másik meg sír. zokog. Tűz seholse! Mindenütt csak hó és árny és szürkület, közelednek, maradcznak a csíkos mérföldkövek. Megyünk ... Nina, holnap, óh, már holnap látlak, kedvesem: ülünk majd a kandallónál, szívünk csordult szerelem. S ha az óra éjfelet ver nagylustán és a megunt vendégsereg végre elmegy, mi még együtt maradunk! ... Visz a szán ... Bókol a jámscsik a bakon. Hallgat a táj. Fáradtan ragyogva játszik a felhőn a holdsugár. ■xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Csuka Zoltán: ÖRÖK SZÉPSÉG Fegyver és idő szétzúz, összemorzsol, erre tanít a bölcs tapasztalat; szépség, hogy féítlek a barbár gonosztól, ki porbaránt s feldúl egy pere alatt. S hogy féltelek, nézvén a kedves arcát, amint titokban egyre változik, idő és élet vívja rajta harcát, lassan morzsolva szét vonásait. S már azt hinnéd, hogy ez az élet vége és ez a törvény, — mikor hirtelen eléd lobban egy friss lány tiszta képe daccal, erővel, győzedelmesen. hirdetvén, hogy hiába gonoszság, erőszak, fegyver s roncsoló idő, benned s körötted él a szépség s jóság eggyéforrva, mint legfelsőbb valóság, örök uralom s diadal is ő. ‘íV*^CV>X>^X>>>Cs>XXXS>^CNNXX%XVXXXX\XXVVXXX\NXXX> FALU TAMÁS: FENYŐFÁHOZ Fenyőfa kedves, fenyőfa drága. Ne légy ..Mindenki karácsonyfája”. Ne vegyen körül fényedhez bújva Otthontalanok bús koszorúja Felejtsd a nyomort, a szegénységet. A szívet, melyben árvasá,g égett. A mély sóhajt, mely fájón lehelt rád S majdnem elfújta lobogó gyertyád. Fenyőfa kedves, fenyőfa drága. Légy sürgönyoszlop, hatalmas szálfa, Melynek drótjain a négy égtájnak Békés boldogság hírei szállnak. y Jim? Bejártam érte az egész ^ várost. No, most aztán nap- ^ jában háromszor is megnéz- ^ heted, mennyi az idő. Add ^ csak ide az órád, hadd lás- ^ sam, milyen rajta a lánc. ^ Jim, ahelyett, hogy engedet- ^ meskedett volna, ledőlt a dí- ^ ványra, kezét a tarkója alá ^ tette és csak mosolygott. 6 y — Delia — mondta —, rak- ^ juk el a karácsonyi ajándé- ^ kokat, őrizzük csak őket egy- ^ előre a szekrényben. Túlsá- ^ gosan szépek, semíhogy pilla- ^ natnyilag használhassuk. El- ^ adtam az órámat, abból vet- ^ tem neked a fésűket. Süsd ki ^ azt a húst^ kérlek. ^ A három napkeleti kirá-f lyok. akik ajándékot hoztak a ^ jászolban fekvő kisdednek, ^ mint tudjuk bölcsek voltak — ^ igen bölcs emberek, ök ta- ^ lálták ki a karácsonyi aján- ^ dék szép szokását. Minthogy ^ bölcsek voltak, bölcsesség volt ^ bizonyára az ajándékaikban is: ^ nyilván minden ajándékuk ^ különleges ajándék volt, ki ^ lehetett cserélni, ha történe- ^ tesen más is ugyanazt hoz- ^ ta volna Én itt bárdolatlan ^ szavakkal egy jelentéktelen ^ történetet mondottam el két ^ bolondos gyerekről, akik hó- ^ napos szobában laktak. s £ balga módon feláldozták egy- ^ másért legdrágább kincseiket. ^ Befejezésül hadd mondjam ^ meg mégis napjaink bölcsei- ^ nek hogy minden aiándéko- ^ zók közül ezek ketten voltak í y a legbölcsebbek. Az ilyenek ^ a legbölcsebbek mindazok ^ közül, akik ajándékot adnak, ^ és akiket megajándékoznak. ^ Mindenütt ezek a legbölcseb- ^ bek Bizony mondom, ők a ^ napkeleti királyok.

Next

/
Thumbnails
Contents