Pest Megyei Hirlap, 1960. december (4. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
1960 DECEMBER 25. VASÁRNAP 7 rrsT NEC xJíirítm BAK.K.HÜLI DESZ: BÉKEDAL Minden jó magva! a Béke hint e földre: aranyt, ajkunkra mézes énekek virágait, szőke tüzek lobogását égetni ökrök combjait s gyapjas juhokét csodaszép oltárköveken, s drága fiúknak időt tanulni táncot és zenét! Fekete pókhálók fonják be a rémes pajzsoknak ércfogóját s a lándzsa vas hegyét s a kard két élét rozsda emészti. Trombitáknak rezes öble nem rikolt és lelkünk méze, az Alom nem lesz, a szívbűvölő, szemeinkhez hűtelen, S haj! lakomák útón-útfélen s szeretők édes dalai lobognak! Babits Mihály fordítása BÁCSKAI LÁSZLÓ: u kaiáxiunup a&it ^ I atyakos, istenverte idő. A ^ i-t köd a torkokat fojtogatta, beivódott a ruhákba, a ^bőr alá. Az egyhangúan lép- ^kedő csizmák zaját fölszip- ^pantotta a sár. A parancsnok ^ utasítására megerősítették az ^őrséget. Hans Thieren had- ^nagy kétszer is visszakérde- ^ zett: y — Herr Obersturmführer! ÍHúsz főt mondott? y '/ — Mikor ismételtem en a ^parancsot? ^ — Értettem! Csak... arra ^ gondoltam, hogy ma . . . kará- ^ csony este ... Egy kis pihe- ^ nés, kikapcsolódás ... ^ — Bizalmas értesítés... A ^ kommunisták felkelésre ké- ^ szülnek. Éppen ma este . .. ^ Hogy az a ... ^ Az őrség újabb húsz tagja ^ feszes vigyázzban hallgatta a ^ rövid eligazítást. ^ — Sajnálom, hogy megza^ varom ünnepüket. A kommu- ^ nistáknak köszönjék . . . ^ » VII-es barakkban szót^ rV lan volt mindenki. Mégis ^beszélgettek. Thorensentől, a ^ süketnéma norvég halásztól ^ tanulták, aki Oslo lerohaná- ^sakor esett fogságba. Miután ^nem tudott velük beszélni, ^szinte valamennyiöket megtanította a süketnéma jelbe- ^szédre. Jól emlékezetükbe ^vésték a halász „mondását”: ^ — Az egészséges ember ^még hálás lehet azért, ha ^megtanul hang nélkül élni. . ^ Nagyszerűen megértették ^már egymást, amikor Thoren- ^sent elvitték. Soha többé ^nem látták viszont. A jelbe- ^széd volt életük legnagyobb ^ kincse. Gaillard tartotta a ^politikai gazdaságtan szemináriumot, Bannister pedig ^ rendszeresen beszámolt a | szovjet és a többi szövetséges erők előnyomulásáról. ^Bognár János rendszeresen í kísérte az előadást földrajzi ^ ismeretekkel. 4 Gaillard, a lyoni kőmű- ^ves^ vitte a „szót”. Kezefeje ^ cikázott a jelbeszéd előírása ^szerint. Közölnivalójának lényege ez volt: ^ — Büszkén vállaljuk a halált! A nácik eddig sem tudjak megtörni bennünket. A ^passzív ellenállást most már a »■■XVNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVvXXXXXXXVnS» BARANYI FERENC: Itt vagyok itthon... Az ég a földre hó-abroszt borított és rajta — mint párolgó étel — itt-ott tanyák gőzölnek, melyeknek falán a fehér olyan, mint tányér porcelánja. Középen a jéggé dermedt halastó úgy csillámlik, mint kristályüveg-kancsó, a nyurga gallyak hetykén égnékállnak úgy nyújtózván, mint karcsú villa-ágak. Mint szemtelen legyek, olykor lecsapnak a hó-abroszra surrogón a varjak, de lebben a szél — puha asztalkendő — s riadtan oszlik szét a varjú-felhő. A végtelenség nagy családi asztal: tanyákkal kínál, hűs vízzel marasztal. Itt vagyok itthon, itt születtem, itt még énrám is var egy hófehér teríték... tetteknek kell felváltania. Ha csak egyetlen SS-gyilkos fölött ítélkezünk, érdemesek voltunk az életre. Képzeletben már pontosan kirajzolódott a terv. Az esti tízperces séta után Bannister, az 1943-ban lelőtt angol repülő, mint a barakk parancsnoka, jelenti az őrségnek, hogy Hellmúth Wilhelm, a szívbajos, idős kölni tetőfedőmester azonnal orvosi segítségre szorul. Bannister jelzését az őrség egyik tagja jelenti Thierennek, s akkor. kinyitják az ajtót. A szokásos őrséglétszám négy, ehhez még jöhet maga Thieren. így tehát összesen öt.. . öt fegyver . . . harminchét barakklakó. A csupasz földön, néhány szál szalmán aludtak. A „hetesbe” nem hoztak új foglyot, onnan csak vittek. Napjában háromszor nyitották ki az ajtót. Kétszer a marharépából főtt levest hozták, harmadszor este kilenc órakor nyílt R ovid szünet után csak Gaiilai'd emelte fel kezét, abból is három ujját. Ez volt a jel. Három perc múlva kell Bannisternek szólni. Ebben a pillanatban azonban vad, éles, kegyetlen nyikorgással zörrent az ajtó. Húsz géppisztolyos' SS kíséretében Thieren hadnagy érkezett. Árulás! Ez volt egyetlen gondolatuk. De ez oly hihetetlennek tűnt, hiszen úgy bízhattak egymásban, mint a testvérben, elvtársban. Bognár előtt átvonult az egész terv. Ö is csak arra a megállapításra jutott: közülük senki sem lehetett áruló. Akkor ki tehette? Thieren Bannisterhez lépett. — Tudomásunkra jutott, hogy ma este felkelésre készültek. Éppen ma, szent karácsony este. Szerencsére a Führer és az isten vezérelte parancsnokunkat. Mindent megtudtunk idejében. Azonnal megtartom a tárgyalást. Fejével intett, s megjelent az' ajtóban az egyik éthordó tugoiy. uoguai. mint akit puskábóJ lőttek ki. nyakon- ragadta és ütlegelni kezdte. — Beszélj, nyavalyás, mert megöllek! Thierent, az őrség tagjait, de mindenki mást annyira meglepte a nem várt jelenet, hogy álltak moccanatlanul. A fogoly, Bognár ütlegei következtében artikulátlan hangokat erőltetett \ a torkából. — Hua... au... hua... au... Bognár fel ordított. — Tudtam, rájöttem! Ő az áruló! Figyeljétek csak! Süket n é m a ! Lövés dörrent, Bognár tompán elnyúlt a hideg földön. Gaillard hangja szinte elnyomta a golyósüvitelésl. — Éljen a kommunizmus! Le a fasizmussal! . kiéhezett, legyöngült tesA tek csatája a gyors és biztos halait osztó géppisztolyokkal szemben rövid ideig tartott, Ott haltak hősi halált, mind a harminchétén. A tizenöt géppisztoly addig ropogott, míg egyetlen lehelet volt bennük. Miért csak tizenöt? Hat SS-katonát, köztük Thierent, megölték az egyenlőtlen küzdelemben. Karácsony este volt. Negyvennégy karácsonya . .. XXS>>XSN>NVNXNNN\NN>XXVv\XVvXXXN\XXX\>NXNXXXXXXXXX\XXXVsNXXXXXXXVsXXVNXXXXXXXXVXXXXXXN> '4 az ajtó, tíz percre. Hosszú ideig az volt a rend, hogy mindig más foglyok hozták a kondért, de mintegy másfél hónap óta hozzájuk, hetesekhez ugyanaz a két ember járt. Bognár János, az angyal-1 földi munkás á tanult jeíbe- széd módján kérdezte: — Most szóljon, aki nem vállal velünk közösséget. Még legfeljebb három-négy hónap és a felszabadító haderők megérkeznek. Egyikünk-mási- kunk túl is élheti. Aki ellenzi a tervet, jelezze. A fürge fehér ujjak letépték a spárgát meg a papírt. Elragadtatott örömsiikoly: aztán. sajnos, nőies hirtelenséggel zokogás, könnyáradat meg jajszó, úgyhogy a ház urának rögtön latba kellett vennie minden rendelkezésre álló eszközt, hogy megvigasztalja az asszonyát. A csomag ugyanis a fésűket tartalmazta, azt a fésűkészletet, oldal- és hátsófésűkkel, amely már régóta volt Della csodálatának és imádatának tárgya, egy broad- wayi üzlet kirakatában. Gyönyörű fésűk voltak, tiszta teknőcből, a szélük ékkővel kirakva, pontosan az az árnyalat, amely az ő hajdani szép hajához illet volna. A fésűk sokba kerültek, ezt Della jól tudta, s a szíve majd elepedt érettük, pedig semmi reménye sem volt, hogy ez a készlet valaha az övé lehessen. S íme, most mégis az övé lett, s az áhítva kívánt ékességnél is gyönyörűbb hajfonata ... a hajfonata nincs többé! Della kebléhez szorította a fésűket, s végre mégis ráemelte tekintetét a férjére. Könnyben úszó szemmel, mosolyogva azt mondta: — Hiszen az én hajam gyorsan kinő ám! Aztán, mint egy leperzselt szőrű kis macska, hirtelen felszökkent s felkiáltott: — Jaj! Jim még nem látta a felesége szép ajándékát. Della mohó várakozással nyújtotta feléje a nyitott tenyerén. A tompafényű nemesfém mintha szikrázva megcsillant volna az asszonyka vidám és szenvedélyes lelkének sugaraiban. — Ugye. csodálatos ez a lánc. emeleten, s erre hirtelen elsápadt. Della gyakran mondogatott magában rövid kis imákat, egészen egyszerű, mindennapi dolgokért, s most azt rebegte: „Édes Istenem, add, hogy Jim is szépnek találjon!” Nyílt, az ajtó. Jim belépett s az ajtót betette maga mögött. Alakja sovány, az arca nagyon komoly. Szegény fiú, huszonkét éves mindössze — s már családfenntartó. Uj felöltőre lett volna . szüksége, és nem volt kesztyűje. Jim megállt az ajtónál, mozdulatlanul, mint a vizsla, mikor fürjet szimatol. Dellára szegezte tekintetét, de az asz- szonyka ebből a nézésből nem tudta kiolvasni, mit jelent a szemek kifejezése, s megrettent. Jim pillantásában nem volt sem harag, sem meglepődés. sem rosszalás, sem iszonyat, sem valamely más érzés, amelyre Della felkészült. Jim csak bámult rá mereven, furcsa kifejezéssel az arcán. Della leugrott az asztalról s elébe állt. — Jim. drágám — kiáltotta — ne nézz így rám! Levágtam a hajamat és eladtam.' Itt a karácsony, s én nem akartam, hogy úgy múljék el, hogy meg ne ajándékozzalak. A hajam majd kinő megint — mondd, ugye, nem haragszol? Muszáj volt megtennem. Az én hajam rémítő gyorsan nő. Beszélj hát. Jim mondd, hogy ..Boldog karácsonyi ünnepeket!” s örüljünk most egymásnak. Ha tudnád, hogy én milyen szép, milyen gyönyörű. ajándékot vettem neked! — Levágtad a hajad? — kérdezte Tim nehezen forgó nyelvvel, mintha a legkeményebb szellemi megerőltetéssel sem bírta volna ezt a nyilvánvaló tényt megérteni. — Levágtam é« eladtam — mondta Della — Hát így már nem tetszem neked? Pedig az vagyok, aki voltam, a hajam nélkül is. igaz? Jim furcsán járatta körül a szemét a szobában. — Azt mondod, nincs meg a hajad? — szólt, szinte bárgyú arccal. — Sose keresd — válaszolta Della. — Mondom, hogy eladtam. Volt-nincs. vége. Karácsonyeste van, kisfiam. S most légy kedves hozzám, hiszen temiattad vágattam le. A hajamat szálanként megszámolhatták. — folytatta az- asszony, hirtelen elkomolyodva. édes-melegen — de ki méri fel, hogy én téged milyen nagyon szeretlek?!... Süthetem már a húst. Jim? Jim hamar felébredt különös révületéből. Karjába ölelte asszonykáját. Mi most fordítsuk el tapintatosan tíz másodpercre a tekintetünket, s nézzünk meg figyelmesen valamely jelentéktelen tárgyat a szobában. Heti nyolc dollár vagy évi egymillió — hát nem mindegy? A matematikusok vagy az okos emberek helytelenül válaszolnák meg ezt a kérdést. A három napkeleti király értékes ajándékokat hozott de ilyen kincs nem volt a kincsek között. A továbbiakban majd fény derül e homályos célzásra. Jim kihúzott a zsebéből egy csomagot s az asztalra dobta. — Nehogy félreérts engem, Della — mondta — Felőlem levághatod. leborotválhatod, vagy megmoshatod a hajad, azért én éppúgy fogom szeretni az asszonykámat. De bontsd csak ki ezt a csomagot és meglátod, miért voltam úgy oda az első pillanatban Puskin: Téli utazás Fáradtan ragyogva játszik a felhőn a holdsugár, bús, hideg fényben ázik és búsul a néma táj. Trojkám repül a derengő éjszakában a havon ... Egyhangúan cseng a csengő ... bóbiskolok, álmodom. És nótára gyújt a jámscsik. Oh, hazai szép dalok!... Boldogságról szól az egyik, a másik meg sír. zokog. Tűz seholse! Mindenütt csak hó és árny és szürkület, közelednek, maradcznak a csíkos mérföldkövek. Megyünk ... Nina, holnap, óh, már holnap látlak, kedvesem: ülünk majd a kandallónál, szívünk csordult szerelem. S ha az óra éjfelet ver nagylustán és a megunt vendégsereg végre elmegy, mi még együtt maradunk! ... Visz a szán ... Bókol a jámscsik a bakon. Hallgat a táj. Fáradtan ragyogva játszik a felhőn a holdsugár. ■xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Csuka Zoltán: ÖRÖK SZÉPSÉG Fegyver és idő szétzúz, összemorzsol, erre tanít a bölcs tapasztalat; szépség, hogy féítlek a barbár gonosztól, ki porbaránt s feldúl egy pere alatt. S hogy féltelek, nézvén a kedves arcát, amint titokban egyre változik, idő és élet vívja rajta harcát, lassan morzsolva szét vonásait. S már azt hinnéd, hogy ez az élet vége és ez a törvény, — mikor hirtelen eléd lobban egy friss lány tiszta képe daccal, erővel, győzedelmesen. hirdetvén, hogy hiába gonoszság, erőszak, fegyver s roncsoló idő, benned s körötted él a szépség s jóság eggyéforrva, mint legfelsőbb valóság, örök uralom s diadal is ő. ‘íV*^CV>X>^X>>>Cs>XXXS>^CNNXX%XVXXXX\XXVVXXX\NXXX> FALU TAMÁS: FENYŐFÁHOZ Fenyőfa kedves, fenyőfa drága. Ne légy ..Mindenki karácsonyfája”. Ne vegyen körül fényedhez bújva Otthontalanok bús koszorúja Felejtsd a nyomort, a szegénységet. A szívet, melyben árvasá,g égett. A mély sóhajt, mely fájón lehelt rád S majdnem elfújta lobogó gyertyád. Fenyőfa kedves, fenyőfa drága. Légy sürgönyoszlop, hatalmas szálfa, Melynek drótjain a négy égtájnak Békés boldogság hírei szállnak. y Jim? Bejártam érte az egész ^ várost. No, most aztán nap- ^ jában háromszor is megnéz- ^ heted, mennyi az idő. Add ^ csak ide az órád, hadd lás- ^ sam, milyen rajta a lánc. ^ Jim, ahelyett, hogy engedet- ^ meskedett volna, ledőlt a dí- ^ ványra, kezét a tarkója alá ^ tette és csak mosolygott. 6 y — Delia — mondta —, rak- ^ juk el a karácsonyi ajándé- ^ kokat, őrizzük csak őket egy- ^ előre a szekrényben. Túlsá- ^ gosan szépek, semíhogy pilla- ^ natnyilag használhassuk. El- ^ adtam az órámat, abból vet- ^ tem neked a fésűket. Süsd ki ^ azt a húst^ kérlek. ^ A három napkeleti kirá-f lyok. akik ajándékot hoztak a ^ jászolban fekvő kisdednek, ^ mint tudjuk bölcsek voltak — ^ igen bölcs emberek, ök ta- ^ lálták ki a karácsonyi aján- ^ dék szép szokását. Minthogy ^ bölcsek voltak, bölcsesség volt ^ bizonyára az ajándékaikban is: ^ nyilván minden ajándékuk ^ különleges ajándék volt, ki ^ lehetett cserélni, ha történe- ^ tesen más is ugyanazt hoz- ^ ta volna Én itt bárdolatlan ^ szavakkal egy jelentéktelen ^ történetet mondottam el két ^ bolondos gyerekről, akik hó- ^ napos szobában laktak. s £ balga módon feláldozták egy- ^ másért legdrágább kincseiket. ^ Befejezésül hadd mondjam ^ meg mégis napjaink bölcsei- ^ nek hogy minden aiándéko- ^ zók közül ezek ketten voltak í y a legbölcsebbek. Az ilyenek ^ a legbölcsebbek mindazok ^ közül, akik ajándékot adnak, ^ és akiket megajándékoznak. ^ Mindenütt ezek a legbölcseb- ^ bek Bizony mondom, ők a ^ napkeleti királyok.
