Pest Megyei Hirlap, 1960. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-15 / 269. szám

I960. NOVEMBER 15. KEDD r»Br HfGVIl \Kiv\av 5 Megalapozott kijelentés A köd szétszórtan liszik a házak között és elhalványítja az utcai lámpák fényét.. A keskeny járdán öregasszony siet egy kislánnyal, hallom éles gyerekhangját, amint kér­di: „mi az a különleges vi­lágnap”?, majd az öregasszo­nyét: „meglátod, ne félj . ..” Antal Domonkosáéval, a kocséri kultúrotthon vezető­jével beszélgetünk. Siet, mert a megyei Petőfi Színpad hét­kor kezdi rheg Tahi László Különleges világnap című darabjának előadását és ö árulja a jegyeket. Korán oda kell érnie, hogy ne legyen to­longás , .. — A színházi előadásokra sokan eljönnek. A Déryné Színház és a Petőfi Színpad minden hónapban eljut ide. Legutóbb a Liliomfit és a Köztünk maradjon-t játszot­ták, telt ház előtt. Ezenkívül mindkét termelőszövetkeze­tünknek is van színjátszó cso­portja. — Ök mit tanulnak? — Éppen most kértek tőlünk darabot. Három felvonásost szerettek volna, de rábeszél­tem őket, hogy próbálkoz­zanak előbb egyfelvonásosok- kal, jelenetekkel. Ha megta­nulták, műsoros estet rendez­nek, ott játsszák el, azoknak, akik kíváncsiak rá. — És vannak kíváncsiak? — Az év utolsóelőtti hónap­jában vagyunk, az emberek­nek a föld művelése után több idejük jut önmaguk mű­velésére. Örömmel mondha­tom, hogy élnek ezzel a lehe­tőséggel. S hogy a kultúrotthon veze­tőiének szava megalapozott ki­jelentés volt, arra. bizonyíték a dolgozók iskolája, a 90 órás művelődési iskola, az ezüstka- lászosgazda-tanfolyamok. a most szerveződő községi ének­kar és a termelőszövetkezetek KÖNYVESPOLC BORISZ POLEVOJ: MESSZE A FRONT MÖGÖTT RÁDIÓSZÍN HÁZ A NAPFÉNY FELÉ B uchenwald, 1945. áprilisa. A harcok Németország szívében dúlnak. A fasiszták elkeseredetten védekeznek. Az amerikai csapatok közeledésé­nek hírére a nácik ki akarják üríteni a koncentrációs tábort. Ez egyenlő lenne a harminc­ezer fogoly pusztulásával. A lágerben működő ellenállási csoport alkalmasnak ítéli a helyzetet a fegyveres felkelés megkezdésére. És ekkor kide­rül, hogy Weber, a foglyok maguk választotta (és a néme­tektől elismert) vezetője egy hároméves lengyel kisfiút rej­teget a ruharaktárban, ahol a fegyvereket dugdossák. A nácik a gyerek nyomára bukkannak s megindul utána a hajsza. Mi legyen a gyerekkel? Rejtegessék-e tovább és ezál­tal veszélyeztessék a későbbi fegyveres harc sikerét, szolgál- tassák-e ki a németeknek vagy tegyék kockára egy gyerek mi­att harmincezer felnőtt ember életét? ozekeres Ilona dokumen- ^ tum-játéka ilyen hallat­lanul drámai szituációban kez­dődik s az írónő érdeme, hogy ezt az indításnál kialakított feszültséget a későbbiek során is fenn tudta tartani (jóllehet közismert történelmi tény, hogy a foglyok harca sikerrel járt s hogy a buchenwaldi tá­bor volt az egyetlen, ameiy Önmagát szabadította fel) azál­tal, hogy a kis Sztefan sorsát szorosan összekapcsolta a fel­kelés sorsával. A darab meg tudta mutatni — részben cse­lekménnyel, részben fel-fe - villantott figurákkal, hogy a fásult, a körülmények hatásá­ra emberségükből kivetkőzött rabok hogyan lesznek újra em­berré a gyerek megmentése ér­dekében. Emberségükben előbb szabadultak fel, mint maga a láger. így lettek a foglyok passzív szemlélőből tevékeny e'.enállóvá, így lett a kisfiú megmentése az önfelszabadítás jelképe. A bemutató időpontja, 196C őszén, rendkívül aktuális. Sok ilyen emlékeztető-figyelmezte­tő írásra, rádiójátékra volna szükség. A darab hatása azon­ban nróg nagyobb lehetett vol­na — ha az ellenállási mozga­lom jobban előtérbe kerül — XfXXWvXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXWXXXXXXXXXXNXXXNSXV!. INNEN—OA/A/AA/ SZENTENDRÉN csütörtökön délelőtt tíz órakor a helyi kultúrotthonban Szász Eta előadóművésznő mesedélelőt- töt rendez az iskolások szá­mára. Meséit a már közked­xnxnxxxxvxxxxxnxxxxxvxnx^xxxxnxxxxxxvxxxxn^' hogy vannak vele. engem legjobban az ’ hatott meg, mennyi szófiai könyvesbolt van. s mindegyik tele vá­sárlókkal. De talán legmeg- hatóbb az, hogy a város szí­vében egész sor utcai könyv­árust is láttam, s ezek eiőtt tálán még nagyobb tolongás volt, mint a könyvesboltok­ban. A bolgár dolgozók sze­retik a jó könyveket, szeret­nek olvasni. Berkes i Októ­beri vihara. Illés Béla Ég a Tisza című regénye minden kirakatban látható és a bol­gárok szívesen vásárolják. Petőfi Sándor neve már rég otthonosan cseng Bulgáriá­ban, s nem egy mai magyar író nevét is jól ismerik, de persze ezen a téren még hiányok is vannak. Mégis örömmel i egyezhetem fel, hogy az eddigi műfordítók mellett az új nemzedék mű­fordítói : Lazar Cvetkov, Bo­risz Niikov. Georgi Krumov, Nino Nikolo v, Ne vena Szte- fanova is részt kérnek eb­ből a nagy és 'megbecsülésre méltó munkából. Csuka Zoltán veltté vált Meseposztócskáva) illusztrálja. DÍJAT NYERT Latin-Ame- rikában Passendorfer lengyel rendező hazánkban is bemu­tatott filmje, a Nincs kegye­lem. A múlt évben a Mar del ! Plata-i fesztiválon, idén pedig ! Mexikóban tüntették ki Pas- !sendorfer filmjét. ; NOVEMBER 21-ÉN, hétfőn ; délelőtt tíz órakor a megyei jlanács épületében ünnepséget i rendeznek a megyei könyv- Z tárhálózat tízéves fennállása j alkalmából. Debreceni lm* ^ réné, a megyei könyvtár ve­hetőjének megnyitója után í Szabó Sándor, a megy! tanács Zv- elnökhelyettese mond Z ünnepi beszédet, ezt a kitün- Z tetések és jutalmak átadása Z követi. Az ünnepség második Z részében Palotai Erzsi elő- Z adóművésznő szerepel, majd ^ vidám fejtörő és tánc teszi Z teljessé az ünnepség műsorát. Z VERNE GYULA művei Z egyre nagyobb népszerűségre Z tesznek szert Hollywoodban, Z miután az író már több mint ^ ötven éle halott, műveit min­iden térítés nélkül felhasznál­hatják. Bár nem egészen jó Z üzlet ez sem: a Rejtelmes Zsziget forgatókönyvének meg- ^ íratása ugyanis többe került, ^mint amennyit az író egész ^életében az összes műveiért ^ kapott. hajdani királyi palota ter­meiben megnéztem a Nem­zeti Képtárt, s miközben a színes, ujjongó, hatalmasan hömpölygő tömeget nézem, képzeletben megint végigjá­rom a termeket, amelyekben a bolgár nép képzőművészete mutatja be mindazt a szen­vedést. amelyen a bolgár népnek a legutóbbi száz év alatt is át kellett esnie. A bolgár képzőművészek leg­többje nem Tart pour Tart művészetet csinált, hanem hitet tett a szenvedő és dol­gozó nép mellett. így a kép­tár látogatója azzal a lenyű­göző érzéssel hagyja el a ter­meket, hogy igenis, a bolgár forradalomnak el kellett jön­nie, de hogy végül is bekö­vetkezett, az a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom­nak köszönhető. ★ AZ ÜNNEPSÉGRŐL magáról csak néhány villanásnyit. Egyszerre tízezrek hömpö­lyögnek át a téren, tízezrek, amelyek a közel két órán át tartó felvonulás alatt száz­ezreket. jelentenek. S ha tud­juk, hogy Szófia lakossága ma mintegy hatszázezer em­ber. könnyen kiszámíthatjuk, hogy a bolgár fővárosnak legalább a fele vonult át a téren, a többiek pedig ott álltak a tér hatalmas négy­szögének és a bolgár fává- ■ ros főbb útvonalainak olda­lán. Hatalmas tapsot kap­tak a Szófiában tanuló né­ger diákok és az afrikai né­pek jelenlévő képviselői, akik színes népi viseletűkben vo­nultak fel s Afrika, mviden népének felszabadulása mel­lett tüntettek. Ugyanakkor kirobbanó taps fogadta a ku­bai nép harcát jelképező ha­talmas képet. ★ HOGY Ml ragadja meg leg­jobban a szófiai utcákon a sétálgató ..idegen” figyel­mét? Nem tudom, mások tánccsoportjai. A flolgozók is­kolája VI.. VII. és VIII. osztá­lyának közel hetven tanulója van, a 90 órás művelődési is­kolára huszonötén iratkoztak be eddig, mindkét termelő­szövetkezetben van ezüstkalá­szos tanfolyam, a Természet- tudományi Ismeretterjesztő Társulat helyi pedagógus tag­jai is gyakran tartanak elő­adásokat. szépszámú hallgató­ság előtt. így írásban gyor­san a felsorolás végére érünk, de e néhány sor mögött te­mérdek munka van. Az embe­rek. akik mindezt megszervez­ték, napi munkájuk után tet­ték, a kultúra és a falujuk iránti tiszteletből, A község lakosainak .szó­rna. 3800. Ennyi emberre jut a 11 000 holdas határ minden gondja és esténként mégis van kedvük csupa olyan do­loggal foglalkozni, amire ré­gen a legjobb esetben le­gyintettek. Kinek az érdeme ez? Elsősorban az érdeklő--, désé. amelyet nem lehetett Z olyan mélyen eltemetni ben- Z nük. hogy az első jelre ne Z furakodott volna felszínre is- Z mát. Aztán a pedagógusoké. A ff tantestület nagy része helybeli Z és fiatal. Legtöbb megmoz-f) dulásnak ők a vezetői. Utasig Miklós, a községi énekkar ve-ff zetöje, tanár; Antalné, a kul- ff túrotthon vezetője, szintén: és 'f pedagógus Utasi Irén. a tánc-(f csoport vezetője, aki a terme- ff lőszövetkezetek tánccsoport- % jait is patronálja. Az ismeret- ^ terjesztő előadásokat pedagó-% gűsok tartják és ők beszél- % getnek a KJSZ-szervezetekbenff a fiatalokkal mindenről, ami£ érdekli őket. ^ Talán azért van kikkelZ beszélgetni, mert van akiZ/ beszélget velük — bármi-% lyen furcsán is hangzik el. Z Ott, ahol, a hivatottak, a taní-Z lók, a, tanárok nem törődnek yf falujukkal, az ilyen helyekről % vándorolnak el legtöbben, £ mert nem találják meg, amit % szeretnének. De ahol nem igy'f van, megáll ez a folyamat és £ a. fiatalok közül egyre többen % tapadnak a közösség otthon $ maradó magjához. A kocséri ^ pedagógusok remélik és tud- 'f jak, hogy azoknak a diákok-£ nak, akiket most minden reg-'f gél külön autóbusz visz bet/ Kőrösre az iskolába, már csak £ kis részük hagyja ott a falut, í Z A kulturális életről kezd-Z tünk beszámolót s a mai ma- j gyár falu egyik legfontosabb j problémájánál kötöttünk ki. \ De ha. végigvisszük a gondo-f latsort, minden esetbén ide \ jutunk. A kulturális élet j megteremtése és fellendítése \ olyan ügy, amely nélkül a falui társadalmi problémáinak meg- \ oldása nehezen képzelhető el. i Viczián Erzsébet < HommeMtiúr nélkül f Az elmúlt napokban Erdő- ff kertesen jártam, Dániel Kor- á nél festőművésznél. Ö mutatta ff nekem az alábbi levelet, gamely néhány napja érkezett gAmerikába szakadt festő bá- g rútjától. Azt hiszem, semmi­féle levéltitkot nem sértek Z meg. ha olvasóinkkal is meg- Z ismertetem ennek a levélnek Z néhány érdekes részletét. "*• ff íme: Z „...Elhatároztuk Hugóval, Z hogy nem fogjuk sokáig bol­dogítani az Egyesült Államo- ff kát. Igen gyerekcipőbe jár a ff művészetük és nincs igazi ff pezsgő művészeti élet. Itt, £ Miamiban, kevés hivatásos ff festő van s azok is igen pae- ff nimesterek. De rengeteg ama- f tőr van. Az öregasszonyoknak X^SnNXXNXXXXNXXXVVNVVNVVVN.VVVVvv-V'Vvvxiv'v-v'v-v^.vx a doktorok (pszichoanalítiku- ff sok) kedélyállapotuk és azff öregséggel járó problémák le- ff vezetésére ajánlják a festésze- % tét. Na már most az újságok- % ban hamarabb találkozunk £ egy 93 éves nénivel, aki Elvis $ Presley portréját festi, mint $ egy jó hivatásos festővel. tf Északon ugyanakkor — ff mint az American Art címűff művészeti folyóiratból értesii lünk időnként — a pacnifes-f tők díszes hada képviseli aZ modern amerikai művészetet. $ Én majd elájultam a méreg- Z tői, amikor megláttam az'f egyik remekműnek kikiáltott ff képet. Egyszínű, nagy zöld f, olajpacni volt a vászon köze-',\ pén s alatta fekete calckos \ ecsetvonások. Ennyi és semmi f, > más. S erről a „műről” egy f Zprofesszor három- oldalnyi la-\ \ nulmúnyt írt! Arról, hogy mi- í $lyen érzések indították a fe.$-$ Í tőt megalkotására, s műve í, Í milyen érzéseket kelt ben-'f \ niinkü! Felháborító! Sokáig Ímérgelődünk Hugóval, Igaz Í hogy én a bécsi akadémiai J ^kiállításon is csak ájuldoz- ', Í tam. A szép, nemes festék-. ^ % illetve anyagfelhordás, ecset- 5 ^kezelés, művesség, ízlés nyo-Z fymáf sem találtam. Szinte lei- ff vétel nélkül ízléstelen, értei-J ^mefZen zagyvaságok voltak. $ ^ Igen örülök, hogy ez minkéit £ soha nem befolyásol. Keres-', £ silk az embert s talán barna-1 d°san maradinak bélyegeznek', majd ezért. De akkor sem ', £ alkuszunk meg... Mi ebben ; ftaz évben nem. kerestünk sem-', ff mit, A tavalyról megmaradt j ffpénzecskénkből tengődünk. S; ffizgulunk, hogy elfogadják-e; ff Hugó terveit, amelyek egy; ff bank falát díszítenék majd ; ff Pia igen. ez nagy anyagi és; ff erkölcsi (!) sikert jelent. Hát; íígy élünk mi itt, művészek...; ff Miami, 1960. október 11.” ; ff Azt hiszem, ehhez a levél-! ff hez semmiféle kommentár! f nem szükséges. ! 2 (p) : A neves szovjet író most olyan könyvvel jelentke­zik, amely méltó folytatása az Egy igaz embernek, csak ép­pen a front helyett a hátor­szági „frontot”, a háború ál­tal zilált emberi sorsokat ku­tatja. mutatja be, s széles tár­sadalmi freskót rajzol, meg­mutatva, hogy elválaszthatat­lanul része volt a hátország helytállásának a front sike­reiben, hogy a hátországbeliek is megvívták a maguk harcát, nekik is meg kellett küzde­niük minden győzelemért. A könyvnek lényegében egy alak a fő hőse, de ez az egyetlen alak sűríti mindazo­kat, akik csak „messze a front mögött” éltek és dol­goztak, akik a hátországot je­lentették. akik nélkülözések, nagyon nehéz körülmények között dolgoztak, hogy a frontnak minden meglegyen Ez az idő próba volt. Le­mérte, melyik ember mennyit ér, mire képes, teljes értékű tagja-e a társadalomnak, megállja-e helyét a legnehe­zebb időszakban is. vagy pe­dig elbukik a vizsgán, mert gyenge akaratú, mert csak akkor nagyszájú, akkor „hős", ha minden rendben van, ha könnyen, kényelmesen men­nek a dolgok. Az író ezt a vizsgálódást sokoldalúan végzi el, árnyal­tan, sokrétűen rajzolva meg figuráit, mentesen a semaü- ■ zálástól. A könyv őszinte val­lomás arról, ami a front mö­gött történt, s vádirat a há­ború embertelensége, pusztí­tása ellen. Polevoj, akit eddig a harc. a frontok életének ki­váló ismerőiéként tartottunk számon könyvei alapján, most a hátország jó Ismerőjeként mutatkozik be. s így sem okoz. csalódást, könyve min­den bizonnyal siker lesz (Európa Könyvkiadó.) Anatole France: SZlNÉSZTÖRTÉNET T íz esztendő alatt, három változatban került az ol- vasó elé a Színésztörténet, mígnem a harmadik változat a végleges maradt. A nagy \francia író egyik kevéssé is­imért művét veszi kezébe az í olvasó, s ha végigolvasta a | könyvet, joggal állapíthatja \meg: méltatlan volt a fele- ; dés. ; Méltatlan, mert a Színész- l történet francéi kisremek, l még akkor is, ha a „kis” jel- l ző itf. nemcsak terjedelemre. I hanem a miniatűr adta kor­dátokra is utal. Lélekelemző i munka — így is jellemezhet-■ ! nénk, de France többet lcuta- \tott itt: nemcsak az emberi ;lelket, szellemet, hanem az \ összefüggéseket ember és em- ; bér között, a viszonyokat, a ; társadalmi összefonódásokat, i még akkor is, ha, mindezt l csak a miniatűr keretein be- | lül. Mert a Színésztörténet ; lényegében tengerből vett • csepp. Alakok sora nyüzsög I benne, olyan alakoké, amelyek mindegyike külön tanulmányt érdemelne. A zavarosfejű, s nézeteit köpenyszerűen cserél­gető ír ócskától kezdve a fel- vi'ágosult orvosig ott él, cse­lekszik, mozog a könyv lap­jain a francia társadalom egy jelentős rétege, az a ré­teg, amely felé France, min­dig nagy kíváncsisággal, s te­gyük hozzá: metsző gúnnyal fordult. Ez a réteg az értelmiség és a kispolgárság, akiknek lecsú­szástól való félelme, s ugyan­akkor határtalan vágya a fel­felé törekvésre az irodalom minden fegyverének felvonul­tatására ad lehetőséget. E munkájában France inkább elbeszélő, mint bölcselkedö. i. éppen ezért érdekesebb e munkája több másnál, mert kevesebb bölcselkedés helyett több cselekményt, eseményt kapunk, jobban megismerjük a nagy francia írót — mint írót, elbeszélőt, aki korát mu­tatja meg, s nem elvontan fi­lozofál karáról. (Európa Könyvkiadó.) (m) A Noszthy fiú esefe Tóth Marival ; A Mikszáth regénye nyomán készült új magyar film rövidesen ! bemutatásra kerül filmszínházainkban. Képünkön két fiatal : szereplője: Papp Éva és Mécs Károly. SZÓFIAI MOZAIK a gyerek megmentésének cse­lekményszála néha elnyomja —, és ha nemcsak kommunis­tákat láthattunk volna az el­lenállási akció vezetői között. G ál István rendezése rádió- szerű elemekkel gazdagí­totta a darabot. Az indító hangmontázs megragadta a hallgató figyelmét s a külön­böző rádióállomások helyzet- és eseményjelentése rögtön megteremtette a darab sajátos levegőjét. De a többi montázs­megoldás is erőssége a rende­zésnek. Különösen az az önálló bangkép, amelyben az ellen­állók hulladékból összeállított adókészüléken segítséget kér­nek az amerikaiaktól s aho­gyan az amerikaiak saját ké­szülékeiken felfogják a bu- chenwaldiak rádióüzenetét. Igen szerencsés volt ebben a rádiójátékban a zene alkalma­zása. A rendező kísérő vagy az egyes képek végén, elvá­lasztó zeneként egy közismert német katonadalt szólaltatott BULGÁRIÁBAN évente mind­össze öt hivatalos ünnepnap van, teljes munkaszünettel, s nelxéz lenne meghatározni, melyikkel nőtt legjobban ösz- sze a bolgár népr de az a szívből jövő és valóban ki­robbanó lelkesedés, amelyet I november 7-én, a Nagy Ok- í tóberi Szocialista Forrada- \ lom 43. évfordulóján lát- ; tam a Dimitrov-mauzóleum í elölt elterülő hatalmas té- \ ren, tényleg minden képzele- ! tét felülmúl. A bolgár— ! orosz barátságnak itt mély, \évszázados hagyományai van- \ nak. Emlékművek és épiile- \ tek egész sora tesz erről ta- / núbizonyságot, hiszen az orosz \ nép nyújtott segítséget ahhoz, i hogy a bolgárok lerázzák ma- j púkról hosszú-hosszú évszá- \ zadok török rabigáját, s a Z Szovjetuniónak köszönheti, f, hogy ma a szocializmust épít- Z heti j í A NOVEMBER 7-1 ünnepségek 'f előestéjén a Dimitrov-mau- < zóleummal szemközt álló meg a helyzet kívánta más­más tempóban, hangerősség­ben, más-más hangszerelésben. Döbbenetes hatást ért el Gál István e zene segítségével, amikor érzékeltetni akarta, hogy a foglyok elfoglalták a láger rádióstornyát: az előbbi dal egy bizonyos ponton hirte­len megszakadt és az utolsó hangok úgy ismétlődtek né­hányszor, mint amikor a hang­lemezen a tű átszakítja a ba­rázdát. Nehéz rendezői feladat volt a több, mint ötven főnyi sze­replőgárda összefogása. (Kár, hogy az előadás néhol a kelle­ténél hangosabb volt.) Négy színész nevét kell kiemelnünk a félszázból: a fogoly szovjet tisztet. — az ellenállás katonai vezetőjét alakító Mádi-Szabó Gábort —, a Webert játszó Horváth Jenőt, Rajz Jánost, aki megmentette a kisfiút — és Greguss Zoltánt, a táborpa­rancsnok megformálóját.-d -s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents