Pest Megyei Hirlap, 1960. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-11 / 266. szám

GYERMEKKORI VÁGYBÓL - VALÓSAQ

t 1 >v JL U J iE nJ L ¥ J-L JLs* -M, jm.jm.jm. v ■

J

^ Qokszor elmondtuk, leírtuk \ O már, hogy a pedagógus- j pálya nem állás, de hivatás. / Olykor már közhelynek tűnik l ez a megállapítás, mégsem í fogalmazhatja meg másképp } az ember mondandóját, ami- í kor olyan példákat lát, mint í Topor Kálmánná esete. í Ez a derűs fiatalasszony / még nem írhatja a neve 1 mellé, hogy tanító vagy ta- í nár. Csupán annyit: képesítés l nélküli nevelő. A munkáját Í mégis olyan lelkesen, becsii- i lettel végzi, hogy bármelyik í képesített pedagógusnak is Z becsületére válna. Pedig To- Z por Kálmánná mindössze két Z hónapja tanít a pilisi általá- Z nos iskolában. Addig statisz- Z tikus volt a helyi földműves- Z szövetkezetnél.

Z A kérdés akaratlan:

\ — Miért cserélte fel az író-,

í asztalt a katedrával? í ,

í itrosolyog szerényén, úgy

Z 1V1 válaszol:

% — Gyermekkori vágyam

Z volt, hogy ha felnövök, tanár ^leszek. Ki t

Tanít és ...

?

nem sikerült azonnal. Statisz- ^ tikus lettem. Nem mondom. £ szerettem dolgozni a számok- £kal is, csakhogy... — itt el- ^ hallgat egy pillanatra, talán ^ az esztendőkkel ezelőtti emlék

villan át rajta — első mun- $ kahelyemet a pilisi leányott- £ honban jelölték ki. S ha ad. fydig feledtem is a regi. álmot íj ott, a gyerekek között újra % feltámadt bennem. De... so. 'irkáig úgy tűnt, álom marat g mindörökre. Közgazdaság,

Víz és k

Hallgassuk csak, mit mond Ferenci István, Perbál tanácsának vb-elnöke.

— Kevés a kút, rossz a vizünk. Inni, főzni, rendesen tisztálkodni elég körülményes, Ezért — ötéves községfejlesztési pénzünk és az állami támogatás összegéből — törpe vízmüvet létesítünk. Onnan kétikilométeres csővezeték szállítja majd a vizet a víztárolóhoz. A lakosság sokat segít ebben az építkezésben, amely nemcsak Perbál, de Telki és Bu- dajenő vízellátását is megoldja.

Később hozzáfűzi:

— A kocsma szűk, kicsi. Sok nem nekik való dolgot látnak a gyerekek, akik (hiába szólunk) málnáért, fagylaltért, no meg kíváncsiskodni oda járnak. Jövőre egy új cukászdát ígért a járási fmsz. Ott más lesz a berendezés, más lesz a hang, a tónus. A két apró, zsúfolt, nehezen rendbentartható üzlet helyett pedig modern, tágas önkiszolgáló boltot kapunk nemsokára. Bővül az óvodánk.

Tehát Perbálon javulnak az életkörülmények és a lakosság önkéntes munkájával bizonyítja: fontosnak

tartja, hogy mielőbb, minél többet lefaragjanak a város és falu keményen kiütköző ellentéteiből;

Rózsa Sándómétól, a községi művelődési ház nyáron kinevezett, tiszteletdíjas igazgatójától a következőket hallom:

— A Faluszínház és a Petőfi Színpad társulata már régen szerepelt nálunk — de nem is jönnek: kevés a bevétel. Csak a filmeket nézik nálunk rendszeresen az itteniek. A mozi viszont elfoglalja a nagytermet, ezért úgy tervezzük: vennénk és átépítenénk egy pajtát, oda költözne a mozi. Csakhogy a vízmű elviszi a pénzt — a fennmaradó szűk kis öltözőben meg hiába szeretnénk, nem foglalkoztathatnánk az embereket.'.

Perbálon a kultúra, a művelődés ügye elég í’osszul, szinte sehogysem áll. Pedig a szellemi pallérozódás legalább annyira fontos a város és falu közötti különbség megszüntetésében, mint az életkörülményekben mutatkozó kulturálódás.

Ferenci István azt mondja:

— Ezerhatszáhatva négyén élünk Perbálon. Az öregeket, kisgyerekeket leszámítva, a lakosság egynegyede a pesti gyárakban, dorogi bányákban, a Telki Vadgazdaságban keresi a kenyerét. Sok diák tanul Pesten. Az itthoniakat meg a munkájuk mellett leköti az építkezéseinkre fordított idő,

Rózsa Sándorné szerint:

— Pár éve valósággal pezs- gett itt a kulturális élet. Csak azért ne tudnánk semmilyen eredményt felmutatni, mert az akkori legények — lányok megnősültek és férjhezmen- tek?

S abban egyetért a vb-elnök és az igazgató, hogy a valód: okok mellett az egymással jó^ megférő három nemzetiségi perbáli nép érdektelensége í kultúra igazi kerékkötője. A. fásultság oka: a víznek például közvetlenül látszik a gyakorlati haszna, az ismeretterjesztő előadásokon, művészet csoportok bemutatóin gyarapo dó tudásnak pedig nem. í egyetértenek abban is, hog: ezt az érdektelenséget csal hosszú, kitartó munkával lehe feloldani.

Rózsáné kedves, rokonszen vés asszony. Harminchét éves Barna hajába _ősz szálaka szőtt, arcára apró ráncoka rótt a gyorsan repülő idő. i szeme azonban most is olya: vidám, erővel, jókedvvel tel: mint legnagyobb lányáé, a ti zenöt éves, gyorsírást tanul Marié.

Rózsáné sokat olvas. Főle ha rengeteg dolga és két kiseb bik lánya: a hatéves Évi és nyolcéves Kati nem akadá lyozzák ebben. így akarja pc: tolni, hogy neki csak a nég polgári elvégzésére futotta,

Férje (a Perbáli Állami Gazdaság ácsa) és Mari lánya sokat segítenek neki a kultúrház körüli tennivalókban. Aztán a kiszesek. Kemencei Kálmán, a titkár. Szilágyi László, a sok reszortos vezetőségi tag, Szilágyi Kati, Bakai Annus, Bálint Pista, Ipi Dani, akik (többek között) fáradságos, kitartó munkával rendbehozták, romtalanították a kultúrház udvarát. És a lányok. Jónás, Kovács, Karlik; a Pesten dolgozó három Teri, akik az alakuló tánccsoportba jelentkeztek. Akár az itthoni Füstös Ilonáék. Garity Mái'ta a Pestről kijáró óvónő vállalta, hogy betanítja a táncokat. Ehhez viszont az kéne, hogy a megye (hosszú évek támogatását jelképezendő) egy lemezjátszót bocsátana a tánccsoport rendelkezésére. Persze: színjátszó együttes is kéne. Sok ismeretterjesztő előadás, háztartási tanfolyamok a lányoknak. Néhány szakkör, nagyobb olvasottságú könyvtár — egyszóval: a mozielőadásokon kívül is minél több embert megmózgatni, akik (ha nincs filmvetítés) valahogy mégiscsak beférnének a művelődési házba.

Ezek Rózsáné tervei. De a tervekhez alapos, sokrétű segítség kell, olyan, amelyet elsősorban csak a képzett peda-' gógusok támogatása biztosíthat.

Tauber Károly iskola- igazgató tagja a tanács végrehajtó bizottságának és a pártszervezet vezetőségének, így minden szemszögből ismeri a perbáli kultúra kérdését, tudja is, mit kéne tenni. Csakhogy ...

— Tizenhármán vagyunk a tantestületben. Heten Pestről járnak.

Neki (erről meggyőződtem) rengeteg a dolga. Helyettese, Geng Antal, esti egyetemen tanul. A „maradék” négy tanárt és tanárnőt leköti a könyvtár, az úttörőfoglalkozások, iskoláh belüli kulturális tevékenység, a tömegszervezetekkel kapcsolatos tennivalók és az ismeretterjesztő előadások, amelybe — ha

szórványosan is — a kijáró: kollégák is bekapcsolódnak.! Aztán elmeséli az iskolaigaz- ! gató, amit már Ferenci el- ! nőktől is hallottam.

— Két napig hiába jártuk ; azokat a házakat, ahol tudjuk, ! hogy üresen álló szobák van- ; nak. Egyik család sem akar; közösködni, nem fogadta be; senki a Pestről kijáró Tóth ; Imréné fiatal, szlovák szakos ; tanárnőnket és férjét. Pedig; Tóthné — ha itt lakna — szí- ; vesen segítene Rózsánénak. ;

Majd a dolgozók általános' iskolájáról beszél.

— Tizenhatan jelentkeztek. Olyanok, akik már rájöttek, szakmájukban elengedhetetlen a nyolc általános. És mivel nem esti, délutáni elfoglaltságot jelentene, a kijáró kollégák is örömmel vállalták. Úgy készültünk, olyan tervekkel, módszerekkel, hogy a község többi „öreg iskolakötelesének” is kedvet csináljunk a tanuláshoz. De a tavaszi kérvényünkre nem kaptunk érdemleges választ. Sem engedélyt, sem pénzt.

Akadályok és olyan dolgok ezek, amelyekről nem jó hallani. De...

Nem hiszem, hogy Perbálon legalább egyetlen pedagógus ne tudna Rózsánénak segíteni'. Nem hiszem, ha valamelyik hozzáértő embert felmentenék egyéb kötelezettségei alól, Rózsáné mellett — pártmegbízatásként — ne tudná a perbáli kultúra ügyét dűlőre juttatni. Most, mikor — a sok negatívum mellett — már néhány értékes törekvést, megmozdulást is felfedez az ember, mikor a tsz huszonöt holdas málnást telepít azért, hogy minél több bejáró fiatalnak otthoni munkalehetőséget biztosítson.

Perbálon büszkék a földből előszántott, hajdani kultúra • emlékét idéző két kőoroszlánra. De vajon büszkék lehetnek-e a perbáliak a ma kultúrájára? Amely csali úgy egész, értékes igazán, ha a test üdítő, friss vize melleti a szellem is megkapja a maga üdítő, erősítő táplálékát.

Murányi József

VWWWWWWWWWWWWVVWWWWWWWWA

• REPÜLŐÚT

ÉS ELSŐ TALÁLKOZÁS SZÓFIÁVAL

fürdő klasszikus sziluettje, a Nemzeti Bank modern épülete mellett a régészeti múzeum áll, amely egykor a Buljuk dzsámi volt, s a XV. századból származik. A Lenin térről a VI. századból Szv. Szófia templomot, a Mola effendiről elnevezett, a XVI. századból származó nagy dzsámiját, és a török rabságból való felszabadulás után épített Szv. Nedelja templom bizánci stílusú épületét látni. Köröskörül a páA székházának és a miniszterelnökség épületének hatalmas, modern tömbjei. Itt, a főtéren zajlik a leglüktetőbb élet; társaságában és méreteiben még a pesti Nagykörút és Rákóczi, út találkozásánál is elevenebb, színesebb és pezsgőbb. És itt van a mai Szófia egyik lesrnngvobb büszkesége, a központi áruház. amelynek már a kirakatai is beszédes bizonyságai annak, hogy milyen hatalmas fejlődésen ment át a felszabadulás óta a bolgár ipar. Benn. az áruház emeletein. lépcsőin pedig egyre áramlik körbe-körbe a vevők hömpölygő folyama: de nemcsak a forgalom nagy. hanem az. árak is metdeoően olcsók.

Csuka Zoltán

j Különleges világnap

a vígjátékról akkor is dicsérettel illik írni, ha betölti egyik hivatását és három felvonáson át, nevetteti a nézőt. De akkor még nagyobb dicséret illeti a szerzőt, ha igaz cél érdekében nevettet, ha a vígjáték lehetőségeivel élve, tanít és gondolkoztatja el az embereket. Tahi László darabja ilyen. Nagyító tükröt tart mindazok elé, akik túl sokszor hangoztatnak frázisokat, ahelyett, hogy „csupán” igazságaik szellemében élnének, és azok az értelmiségiek elé is, akiknek örök-morgó, reakciós álláspontja egyre nevetségesebbé válik.

A történet ár. Baranyai Burger Antal professzor és Zsenda Gyula volt házmester és jelenlegi üb-elnök gyerekei körül bonyolódik. Az öregek nem akarják engedni, hogy összeházasodjanak. Zsenda szerint „a fiatalúr karriert akar csinálni azzal, hogy prolilányt vesz feleségül”. Baranyai Burger Antal pedig nem engedheti meg ezt a gyanúsítást, mert „ugye, egy Baranyai, az mégiscsak Baranyai ...” Pedig a fiatalok igazán szerelik egymást, és a professzor fia egyáltalában nem osztja apja nézeteit. A harmadik felvonás végén a vígjáték törvényei szerint természetesen minden akadály elgördül házasságuk iltjából, de közben az író igazságokat mond és nevettet.

A PETŐFI SZÍNPAD előadásáról

csak jót mondhatunk. Az együttesben mindenki megtalálta és megállta a helyét, örvendetes látni azt a fejlődést, melyet az előadások színvonala a Petőfi Színpad í működésének megkezdése óta \ mutat.

! Dr. Baranyai Burger Antalt \ Tárnái József személyesítette \ meg. Izig-vérig az a profesz- | szór volt, akinek tudása, bár megállja helyét a mai világban — ezt becsülik és értékelik is — de neveltetése és nyolcszázéves családfája; miatt csak beletörődhet abba, ami körülötte történik. Felemeli kezét és szinte könyörögve mondja „nyugalmat akarok”, de nem, csukhatja be szemét, nem falazhatja be mggát egy szobába, észre kell vennie azt, amit nem szívesen lát — mindenütt. Tárnái a komédia mögött megmutatta ezt a tragédiát is — a Baranyai Burge- rekbe oltott világszemlélet tragédiáját. Felesége szerepében Galambos Gabit láthattuk; teljes szívvel és nagyon jól játszotta, a butácska asszonyt. Végh József Zsenda Gyuláját mindenütt megtalálhatjuk, ahol munkások vannak. A vékonydongájú, nagyhangú embert minden túlzása ellenére megszeretjük — és ez elsősorban a színész érdeme. Antal Ha Zsendánéja csupa félbemaradt, félszeg mozdulat és riadó öntudatosodás — mint amikor a kis- fecske próbálgatja szárnyait és az első sikerült repülés után örvendezve néz körül... úgy próbálgatja új lehetőségeit ez a sokat dolgozott, fájós lábú munkásasszony is.

A fidtalok? Miattuk minden bonyodalom, de övék a majd legkevesebb szerep. Vörös Tibornak még több lehetősége van — és ezt ki is használja, ahogy csak lehet —, hogy rokonszenves, külön embert formáljon a professzor fiából, de Illési Stefi házmes- terlanya már csak kedves és szép teremtés lehet, akibe okkal lesz szerelmes. Károlyi Vilmos lecsúszott ügyvédjét szinte sajnáljuk, hogy nem ment Nyugatra, megbízói után — múltból ittmaradt _ alakja annyira élő, hogy ott lenne a helye, ahol ezeknek a figuráknak még jelenük is van. Rövid szerepében Tóvári Pál és Végvári Oszkár szintén

jo.

(viczián)

technikumot végeztem, pénzt kerestem, sőt... férjhez men. tem. Akkor, olyan körülmények között hiú ábrándnak tűnt csupán...

— íme, most mégis valóság! — mutatok az osztálynyi gye- rekre.

_ Igen... — sóhajtja boldogan. — A nyáron megtudtam, hogy kevés az iskolában a pedagógus, így képesítés nélkül is alkalmaznak nevelőket.

E

b

ben az esztendőben csak — tanít. De jövőre már tanul is. A Pedagógiai Főiskola levelező tagozatára jelentkezik majd. Mert hiába a szív, hiába az ügyszeretet: diploma nélkül kevés a gyerekneveléshez. Addig is azonban, míg a főiskolára kerül,

.,.tanul

(Foto: Gábor)

esténként odahaza tanul, készül a nagy feladatra: a tanári hivatásra. (prukner)

A Rádiószínház karácsonyi előadása új rádiójátékírót avat. Mátrai-Betegli Béla bí- i rálatait, műsorösszeállításait, i jeleneteit és egyéb írásait jól í ismeri a hallgatóság, de hang- \ játékkal most jelentkezik elő- ; szőr. Az olvasópróba szüneté- ; ben együtt találtuk az előadás ;alkotóit, megkértük őket, be- ; széljenek közös munkájukról.

\ Lendvai György, a darab \ dramaturga -elmondja, hogy a \ Zeng a világ a drámai költe- \ mény igényességével meg- \ írott, felnőtteknek szóló mo- \ dern mesejáték. Történik „egy ; tájon és a palotában — a me- ' sék idején, tehát bármikor”.

\ Hőse Auricula, Anxius király leánya — aki a történet idején' ünnepli tizenh&tedik születésnapját. A királykisasszonyt átok sújtja: tizenhat éves koráig süket volt és ha egy éven belül nem tud szívből megörülni egy hangnak, meghal a tizenhetedik születése napján. A hercegnőt nevelője buzgón tanítja az emberi világ hangjaira, hogy megszabadítsa az átöktól. Ez a küzdelem az idővel a. királykisasszony életéért — a darab cselekménye. A rendező, Molnár Mihály, közbeszól: a Zeng a világ „ideális” Hangjáték: az író mikrofonra álmodta: meséjét, fordulatait sehol másutt, egy művészet kifejező eszközeivel sem lehetne | megeleveníteni, zsakis a rá- | dióiban.

; Pusztán hanggal — emberi- ivei és zeneivel — szeretnék j látomást kelteni a hallgatóban ! — mondja az író. Valóban \ úgy érzem, hogy szándékomat ; sikerült rádiószerű eszközök- \ kel kifejeznem. Hangjátékom \ alapgondolatát így tudnám \ megfogalmazni: csak az em- ' bér tud, egy másik embert \ szenvedéseitől megváltani, í egymásra vagyunk utalva, te- l hát a boldogság kulcsa a mi \kezünkben, emberek kezében í van. Igyekeztem, hogy ezt az "í elvontnak látszó gondolatsort \mindenki számára érthetően

Olvasópróbán

fejezzem ki. A dramaturgiai és rendezői tanácsok ehhez segítettek hozzá. Sulyok Imre zeneszerző pedig egy más művészet hatásos eszközeit párosította az én írói munkámhoz, ezzel vált lehetővé a mesejátékban felhasznált jelképek magától értetődő elfogadtatása.

Zeneszerző számára rendkívül hálás feladat a Zeng a világ kísérőzenéjének meg- komponálása, jegyzi meg Sulyok Imre. Az írói instrukciók és természetesen, a mesejáték szövege is — rendkívül összetett, sokféle hangulatú, stílusú zenét követelnek —, és . mégis egységes egészbe ötvözötten. Mátrai- Betegh Béla hangjátékában a zenének kettős funkciót biztosított: a képelválasztó, összekötő feladaton túl, van itt egy másik követelmény r is: bizonyos stilizálással (a $ mesejáték különben sem tű- ri a naturális ábrázolást) ^ részben a cselekményt kel- lett továbbvezetni, részben a szereplők jellemzését plasz- t tikusabbá tenni //.-d -s £

1-MÍjt a szél, Budapest fölött komor őszi fellegek szálltak az égen; nem csoda hát, ha a Ferihegyi repülőtér bemondója szerint a „Berlinből Prágán és Budapesten Át Szófiába tartó repülőgép” jó fél órát késett. S talán ilyen körülmények között még kevésbé csoda, ha aiz öreg kor határához érkezett utas, aki még soha nem ült repülőgépen, ezek után úgy érezte magát, mintha hatalmasra nőtt fogorvosi rendelő előszobájában üldögélne és türelmetlenül várná a foghúzást. Mikor azonban a fehéren ragyogó ; testű bolgár repülőgép simán : leszállt és a vezérlőtorony elé i gurult, az idegesség is alább- i hagyott, s mindössze halvány i kis „szurkolás” maradt belőle, í Egyórás késéssel aztán neki- í vágott a gép a hosszú útnak, i Sokáig gurultunk a pályán, s ! észre sem vettem, mikor ! emelkedtünk a levegőbe, egy- ! szer csak azt láttam, hogy a ; házak fehér kockái már ! ugyancsak a mélyből intenek > felém, aztán a felhőpászmákon át időnként a szántóföldek szabályos téglalapjait láttam, meg itt-ott eg£ tanyát, hogy nemsokára semmi mást ne lássak, csupán gomolygó felhőket, de most már nem. oldalt, hanem mélyen alattam.

Fél óra múlva egyre világosabb lett a repülőgép belsejében: odakünn szakadoztak, oszladoztak a felhők, nyugat felől már beragyogott a napfény a kajütablakon, de ott a mélyben még mindig ködbe veszett a látóhatár, keleten azonban egyre magasabbra tornyosultak a hegyek; a Bánát peremén repültünk a Vaskapu felé. Aztán szelídült a hegyek hullámzása, most már napfényben folytattuk útunk.

Másfél órai repülés után kibontakozott a mélyben a Duna szétterült medre: átrepültünk felette, s éppen a második cigarettára akartam gyújtani amikor kigyulladt a fi- , gyelmeztető tábla: nem szabad dohányozni: a gép megkezdte

az ereszkedést. Kipillantottam a kis kerek ablakon, s egészen a közelben újabb nagy hegyvonulatot láttam; ez már nem lehet más. mint a Vitosa, Szófia hegyvidéke. Mind gyorsabban ereszkedett a gép, az ember ilyenkor zúgást érez a fülében, s alig érti a beszédet, de mire magához térne, oldalt már meg is pillantja a <^zófiai repülőtér betonpályáját.

Megérkeztünk. Előttünk ott áll a szófiai repülőtér állomásépülete. Órámra pillantok: pontosan két. óra alatt értünk Szófiába. Ha gyorsvonaton utaztunk volna, akkor huszonnégy órába telt volna; Románián át majdnem negyven óráig. S az ember megillető- dötten kénytelen tudomásul venni hogy a technika csodáinak korában él. Pedig milyen egyszerű és mindennapi már ez a csoda a Hold felé S7<guldó rakétához képest

t

r orszakok találkoznak ösz- ^ sze Szófia központjában, alig pár lépésre egymástól. Hatalmas, modern épülettömb közepén a harmadik századból származó római