Pest Megyei Hirlap, 1960. november (4. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-09 / 264. szám
IM«. NOVEMBER 9. SZERDA AZ ÉPÍTÉS GONDJAI 1945 után, a felszabadulást követően városunk a tipikus kispolgári, vidéki, papi kisvárosból munkásvárossá fejlődött. Uj üzemek létesültek: a Forte Filmgyár, a hajógyár, a Híradás- technikai Anyagok Gyára, az Egyesült Izzó váci telepe, s nyolc helyiipari vállalat stb. Másfél évtized alatt Vác ipara hatszorosára növekedett. Az ipari munkások száma 1947-ben 1681 volt, ma csaknem annak nyolcszorosa. Ebben a számban nem szerepelnek a Dunai Cementmű építkezésénél időszakosan dolgozók, akiknek legnagyobb része vidékről jár Vácra. A második ötéves tervben a munkáslétszám mintegy 5000 fővel emelkedik. A helyi ipar tovább fejlődik, s a budapesti Palma Gumigyár is ide települ. Ez a gyors- ütemű fejlődés sok gondot és nehézséget okoz a város- vezetésben, mert még nincs kellően összehangolva a város egiészének sok irányú érdekével. Ez a körülmény gátolhatja a további fejlődésünket, mert azt nem követte nyomon a megfelelő kommunális beruházás. Ezért zavar állott be a víz- és energiaellátásban, szűknek bizonyulnak iskoláink, egészségügyi intézményeink, nehéz a helyzet a lakáskérdésben stb. Ez a felismerés arra készteti a tanácsnál dolgozó kommunistákat, hogy a munkásosztály helyzetének megjavításáról szóló párthatározat szellemében kezeljük ezeknek a problémáknak a megoldását. Milyen intézkedéseket tettünk és milyen feladataink vannak városunkban a munkásosztály helyzetének megjavítását .szolgáló párthatározat végrehajtásában? A városi tanácsülés, valamint a végrehajtó bizottsági ülések napirendjén sokszor szerepelt ez a széles problémakör. Városunk üzlethálózata a régi magánkereskedelem szűk helyiségeiben volt elhelyezve. A megyei tanács segítségével tizenegy boltot modern, önkiszolgáló bolttá alakítottunk át, tíz üzemben pedig boltegységet nyitottunk. A bolthálózat továbbfejlesztése napirenden van, hogy az igényeket kielégíthessük. A kenyérellátás városunkban eléggé súlyos. A régi, elavult, magánkézben lévő sütőüzemek napi kapacitása 93 mázsa. A napi szükséglet azonban 109 mázsa. Ezért szükségszerű egy új 2,5 vagonos kenyérgyár építése. Hasonló a helyzet a húsellátásban is. A Húsipari Vállalat eredetileg Vác város lakosságának ellátására épült. Jelenleg azonban hat járás 127 községét, három várost és a zsírellátásban [ még Nógrád megyét is el I kell látnia. Ilyen körülmé- [ nyék között egyelőre nem képes a szükségletet kielégíteni. Fontos feladat új tejüzem létesítése is. A Vendéglátóipart Vállalat — bár több korszerűsítést hajtottunk végre — a nagy idegenforga- i lom miatt sör- és borhiány- j nyal küzd, másrészt a dől- ; gőzök megnövekedett igé- I nyeinek megfelelő kultúrált | étterem. illetve szálloda sincs* A kommunális ellátottság megjavításáért a tanács a házhelyakciós területeket a községfejlesztési alapból vízzel és villannyal látta el. A városban évente hétezer négyzetméter útburkolatot és 8000 négyzetméter betonjárdát építettünk. 5000 négyzetméter aszfaltjárdát építünk majd évente, figyelembe véve azokat az utcákat, ahol sok az üzem. A munkáslakta területek útjainak javítására építettük meg az úgynevezett Gombás! utat, amely több mint hárommillió forintba, a Pacsirta u'ca csaknem 100 000 forintba került. Ezeket az építkezéseket az üzemek dolgozói társadalmi munkával is elősegítik. Állami erőből ötven-hat- van, magánerőből is átlag ötven lakás épül évente. Eny- nyivel azonban a lakásgondok nem oldhatók meg. A városi vízmüvet 20 000 lakos ellátására, napi körülbelül 1000 köbméteres teljesítményűre méretezték Ma — a gyors ipari fejlődés miatt — ; a napi vízszükséglet 6000 köbméter. A Dunai Cementművel kooperálva, 1963-ban az új vízmű megépítésével ez a probléma megoldódik. 1958-ban egy helyi autóbusz- járat volt, ma már a négy helyi járat menetrendjét úgy állították össze, hogy az üzemi munkásokat a város legtávolabbi pontjairól is gyorsan, kényelmesen szállíthassuk. A jövőben új, korszerű autóbuszpályaudvar épül Vácott, amely Pécs után az ország legnagyobb pályaudvara lesz. A városi tanács végrehajtó bizottsága szem előtt tartva a Központi Bizottságnak a munkásosztály helyzetéről szóló határozatát — rendszeresen segíti a tanácsi vállalatok szociális és egészségügyi problémáinak megoldását. Az Autó- és Gépjavító Vállalat új, korszerű gépeket, porelszívó berendezéseket, mosdót stb. kapott, A négy üzemi és egy területi bölcsőde a szükségletek kielégítésére nem elegendő. Uj bölcsődékre volna szükség — elsősorban az üzemekben — azonban épület hiányában erre lehetőség nincs. A 35 gyermek számára épült városi bölcsőde kénytelen elutasítani az új meg új jelentkezőket. 1958-ban hat tanulócsoportban 240 gyerMunkavédelmi őrjárat j vasforgács fi könnyen feltépi a húst, a benzin váratlanul lángralobban, a láb megcsúszik a homokon... A baj legtöbbször pillanat műve. Az emberek egy része pedig felületes, figyelmetlen, gondatlan, mintha nem is róluk lenne szó. Hiába magyarázza a művezető, hogyan kell bánni a géppel, szerszámmal, anyaggal, a balesetvédelmi felelős is hiába figyelmeztet, szava sokszor csak üres szalma- cséplés. A Prés- és Kovácsoliárugyár legutóbbi szakszervezeti taggyűlésén Szgál László szb-titkár arról számolt be, hogy szaporodott a baleset, több a beteg. Rózsa Lajos, a Rákóczi-brigád tagja javasolta: — Indítsunk munkavédelmi őrjáratot. A szocialista címért küzdő négy brigád — a Rákóczi, a Kossuth, a Petőfi, a Ság- vári — tagjai vállalták, hogy felváltva, egy-egy hónapon át figyelik, ellenőrzik és figyelmeztetik N munkástársaikat a balesetvédelmi felszerelés használatára. em engednek köszörülni szemüveg nélkül, a vasforgácstól csak kampóval tisztíthatják meg a gépet, az asszonyok, lányok forgó gép mellett kendőben dolgozhatnak. Az elcsöpögött olajra homokot szórnak, mert a figyelem, a gondosság és az alaposság nemcsak az ember testi épségét, életét védi, hanem a munka folyamatosságát is biztosítja. (d> mek járt napközibe. Ma az általános iskolai tanulók száma több mint háromezer. így az iskolai napközikben is kevés a férőhely. A DCM építkezésével egyidőben megfelelő létszám befogadására alkalmas bölcsődét és napközit is építenek. Az üzemi egészségügy ellátását egy főfoglalkozású és két részfoglalkozású üzemorvos végzi. Az üzemek balesetelhárító berendezései megfelelőek, az üzemi konyhák orvosi ellenőrzéssel végzik munkájukat. A rendelőintézet szakrendeléseinek párhuzamos fejlesztésére a város megkapta a lehetőséget. Az 1959. évi gyógykezelések száma 12 ezerrel több mint az elmúlt évben. Nem megfelelő a városi kórház befogadóképessége és indokolt, hogy egy új, 400 ágyas kórház mielőbb megépüljön. Városunk kulturális ellátottsága megközelítően sem elégíti ki azokat a kívánságokat, amelyek egy ilyen munkásvárosban jelentkeznek. Nincs a városnak megfelelő mozija, nincs színháza és a helyiség hiányában zeneiskola sem működhet. Az eddig elmondottak csak vázlatosan tüntetik fel azokat a feladatokat, amelyek egy gyorsan fejlődő munkásváros mindennapi életében megnyilvánulnak. Kétségtelen, hogy elért eredményeink jelentősek. A tanács kommunistáinak mindent el kell követniük, hogy a dolgozókkal, a munkásokkal a kapcsolat, az együttműködés szorosabbá váljék. A tömegkapcsolat kiépítésének már vannak hagyományai a mi városunkban. Egy-egy, az egész lakosságot érintő létesítmény megvalósításában a váciak már kivették a részüket. A Hazafias Népfront kezdeményezésére, a párt- és a tanácsi szervek irányításával egv hatalmas sporttelep építését kezdtük meg. Naponta 100—150 ember társadalmi munkában építi a sporttelepet. További lelkes felajánlások születnek az üzemi dolgozók között, akik részt kí- \7ánnak venni a társadalmi munkában. Ez a lelkesedés, ez az alkotó vágy sokban hozzájárul ahhoz, hogy a második ötéves tervben ránk váró feladatokat megoldjuk. Kiszci János vb-elnök FelvevógéppelPetőfi utolsó útján Magyar filmesek a segesvári csatatéren — Bemutató január 1-en Uj film készül a Budapest ! Filmstúdióban. A címe: Ki- | húnyt egy csillag. Petőfiről j szól, mintegy törlesztve a ma- i gyár filmgyártás egyik régi ! adósságát. Az alkotók: Laka- I tos Vince rendező és for- j gatókönyvíró, Purczel Miklós j operatőr és Dienes András, a film tanácsadója a közelmúltban a Román Népköz- társaságbap jártak, most itthon dolgoznak. Az utolsó simításokat végzik a mintegy 25 perces új dokumentumfilmen, amelyről Lakatos Vince rendező nyilatkozott az MTI munkatársának. — A Petőfi-film gondolata nem újkeletű. Elkészítését évek óta szorgalmazza Dienes András, a költő életútjának avatott kutatója, aki javaslatával nem állt egyedül. Mint ismeretes, 1956-ban a Magyar és Román Tudományos Akadémia képviselőiből vegyesbizottság alakult, amelynek tagjai felkeresték az egykori segesvári csatateret, hogy tisztázzák: hol halt meg, s milyen körülmények között Petőfi Sándor. A záróközleményben javasolták: készítsünk filmet a nagy magyar . költó életének utolsó útja- | ról. Azért is. mert rövidesen beépül a segesvári csatatér, s így úgyszólván ez az utolsó lehetőség, hogy hozzávetőleg eredeti állapotában örökíthessük meg a tragédia színhelyét. — Filmünk Petőfi utolsó útját kíséri végig. A költó 1849. július 5-én Mezőberény- ből indult el Erdélybe, majd végül Segesvárra, életének utolsó állomáshelyére, ahol július 31-én hősi halált halt. Az első képek Mezőberényt idézik, az utolsók pedig az egykori ha.rcmezőnek azt a részét örökítették meg, ahol a kortársak tanúsága szerint látták Petőfi holttestét. A forgatócsoport július 31- én, a költő halálának 111. évfordulóján, kezdte meg munkáját Segesvár határában, hogy a környék megközelítőleg olyan legyen, mint 1849 júliusának utolsó napján. A Bukaresti Filmstúdió műszáki szakemberei segítettek bennünket itt is és utunknak más állomásain is. Jártunk Bíliarugrán, s megörökítettük azt az asztalt, amelyen az akkori papiakban vendégeskedő Petőfi vacsorázott. Berecken néhány új részlettel egészíthettük ki korábbi ismeret einket. Megtaláltuk azt a 118 éves házat, amelyben annakidején Bern főhadiszállása volt. s ahol a nagyszerű szabadságharcos Petőfivel találkozott. Korabeli dokumentumok egész sorát vonultattuk fel. Munkánkhoz minden segítséget megkaptunk, s a felvételeket mindenütt nagy érdeklődés kísérte. Marosvásárhelyen, az egykori „székely fővárosban például több ezren álltak sorfalat. — A Kihúnyt egy csillag című újdonságunkon még dolgozunk. Polgár Tibor most írja a kísérőzenét, s ránk is elég sok tennivaló vár. A filmet január l-én, a költő születésnapja alkalmából szeretnénk bemutatni. Jóllehet, még korai a gondolat, érdemes megemlíteni, hogy arra készülünk: hasonló formában filmre visz- szük a költő teljes életútját. Vége a kirándulásnak A Magyar Pamut lámyszál- Lásán üresen maradt egy ágy, egy aszódi parasztház kisszo- bája pedig újra gazdára talált. Az ablakra vidám, fehér függönyök kerültek, a szekrény tele lett ruhával és köiniszagigal. Zsuzsa hazament. Bent a gyárban körülfogták a lányok, amikor becsomagolt bőröndjével megállt az ajtóban: — Meggondoltad? Még itt vagy; maradhatsz. .. — de aztán hogy válasz nem érkezett. végképp elintézetmek vették a dolgot és kezet fogtak vrele: — No, minden jót. .. Ugyanazzal az idegességgel ült vonatra, mint három évvel ezelőtt az otthoni állomáson. Alikor a várakozás, az új, ismeretlen dolgok ígérete okozott izgalmat, most pedig a megérkezés, ami nem vendégség lesz immár, hanem hosszantartó, végleges megtelepedés. Vége a kiránMagyar plakáttörténeti kiállítás A Magyar Nemzeti Galéria, a Műcsarnok és a Magyar Hirdető Vállalat a Műcsarnokban rendezte meg a magyar plakáttörténeti kiállítást. A kiállításon bemutatásra kerülnek az első magyar plakátok az 1800-as évek végétől napjainkig. Képünkön részlet a kiállított plakátokról. (MTI Foto, Bojár felv.) dulá&naik ... Az állomáson az öregek várták. Apja ritkás haján meglátszott a vizes fésű nyoma, anyja pedig az ünneplő, feketeszegélyes zsebkendővel törölgette könnyeit. Másfél hónapja ennek. Eleinte az öregekkel járt ki a földre, segített amit tudott, később állatgondozónak tették meg a szövetkezetiek egyik legmegbízhatóbb és legtapasztaltabb emberük mellé — hadd tanuljon! — akiről minleniki tudja, hogy talán legszívesebben a jásziol alatt aludna, pedig most épített egy gyönyörű, kétszobás házat. Elégedett? Teljesült, amit várt? Ha most mondanák a lányok, hogy maradhatsz,_gye- re vissza, meghallgatná őket? A konyhában ülünk, a tűzhelyből a kéménybe nyújtózkodnak a lángok; hiába, szép az ősz, az esték hidegek. Vacsora után vannak, az anyja mosogat, a tányérok koccanása halk kísérője a beszélgetésnek. — Ugyan ... Most még kevésbé. mint három hónappal ezelőtt. Mikor idegenben voltam, mindig úgy éreztem, hogy keskeny pallón járok, ahonnan bármikor leeshetek ... Hiába volt szép az üzem, hiába voltak barátságosak a lányok; ha kimentem az utcára nem ismertem senkit, nem szólhattam senkihez egy bizalmasabb szót... — Hát akkor miért ment el? Mit várt? — Majd minden lány elment. Meg apámék is küldtek. Az öreg cigarettát sodor: — Mi parasztok vagyunk, gondoltam, lépjen egyet fölfelé a lányunk... — rágyújt: — ... az én apám még alig tudott írni, olvasni... A lány; — Azok, akik elmentek Pestre, mind szép ruhában jöttek haza vasárnaponként... Moziba jártak, meg színházba, igazi színészeket láttak; hozzánk még műkedvelők is ritkán jutottak el... Mind dicsekedett, hogy csak nyolc órát dolgozik, minden hónapban kétszer kap fizetést, ha végez, csempés kádban fürdik ... Mi itt meg csak dagasztottuk a sarat. Az anyja: — Ha munka volt, mindannyian kimentünk hajnalban és csak késő este jöttünk haza, örültünk, ha lefekhettünk... Megértem én, hogy nem tetszett ez egy tizennyolc éves lánynak — magyarázza: — annyi volt, amikor elment. Mert, hogy visszajött, huszonegy. Mi történt közben? Vele semmi. Dolgozott, ruhákat meg könyveket vett magának, hazajött minden második vasárnapon és szótlanul nézelődött. A szüleivel pedig az, ami oly sok emberrel ebben az országban: beíéptek a szövetkezetbe. Mi vezette őket ? Meggj^őződést nem írhatok, mert ez a szó sokkal határo- zottab, pontosabb és egyértelműbb, mint az ó elhatározásukat vezérlő gondolatok. Könnyebben akartak élni, vagy legalábbis kevesebb gonddal. A felelősség meg nagyon nagy gond, kedvetlenné teszi a nappalokat, ha nem lehet megosztani senkivel. De ha közös a föld, közös a felelősség is, akkor kötelesség, hogy mindent meghányjanak- vessenek: ha több ember van együtt, több segítőtárs is akad, különösen akkor, ha mindenkinek egy az érdeke: az, hogy szebb életet teremtsenek maguk körül. Az első évben nehéz volt, a másodikban már valahogy simábban mentek a dolgok, a harmadikban meg elkezdték mondogatni, hogy egy ötvenéves asszony és ötvenöt éves ember még nem is öreg, és egyenesebb derékkal jártak... Lehet, hogy csak erőre kaptak; mintha kevesebb lett volna a dolog, de lehet, hogy nem is volt kevesebb, csak nem gondoltak rá. annyit, nem úg37, mint mikor egyedül vagy kettesben dolgoztak egész nap. Tavasszal aztán nagyot gondoltak, mikor bevezették az utcába a vizet: csináltak egy kis helyiséget, és vettek egy kádat ..ne vágjon fel már úgy az a lány a fürdőszobára” ..; Zsuzsa, persze, észrevette mindezt. Eleinte megmosolyogta „feltörnek az öreg- gek”, de hogy azok olyan természetesnek tartották és alig beszéltek róla. már nem tudta elintézni egy legyintéssel. Nevet: — Kifogtak rajtam ... Egyszerre azon vettem észre magam, hogy unom a közös szobát, ahol hol az egyik, hol a másik lány morog, ha valaki felgyújtja a villanyt, és a közös fürdőszobát, ahol várni kell, amíg sorra kerülök. A munkám? Tudja maga, mi az, nyolc órát egyfolytában a szövőteremben állni? Itthon csönd van ..; Zsuzsa hazament. Viczián Erzsébet
