Pest Megyei Hirlap, 1960. november (4. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-04 / 261. szám
1960. NOVEMBER 4. PÉNTEK ■*ST MECvet & MŰVELŐDÉSI PROGRAM NYOMABAN «• + Állás vagy hivatás? filmekről Légy jó mindhalálig Amikor a pártbizottságok a tanácsokkal együttműködve, ■ tavaly elkészítették járásuk hároméves művelődési tervét, tették ezt azért, hogy hosszabb időre szóló megfontolt program legyen kezükben feladataikról; Közelebbről: a falusi lakosság és a termelőszövetkezetek kulturális igényeinek kialakításáról és a kulturális élet megteremtéséről, ami kul- túrfortadalmunknak legalább annyira lényeges része, mint a munkásosztály művelődéséhez vezető útjának megépítése volt. Csak a falu mesz- szebbről indul, így nem csoda, ha hosszabb ideig tart, amíg célhoz ér. De hogy mindezt látjuk és bizonyos mértékig természetesnek tartjuk, nem jelentheti azt, hogy nem kell élnünk minden lehetőséggel, amely megrövidítheti a távolságot. Találomra választottuk ki a ceglédi Mészáros Lőrinc általános iskolát, hogy megnézzük, mennyire érzik magukénak pedagógusaink ezt a feladatot, mit tesznek megvalósítása érdekében. ★ Fő feladat az úttörőszervezet patron álása ... A férfiak segítettek a tsz-szervezésben, addig a nők helyettesítették őket, egyrészt fizetéssel, másrészt fizetés nélkül... A gyermeknapon műsort adtunk a patronáló termelőszövetkezetben, né- hányan pedig az üzemi KISZ- szervezetekben tartunk előadásokat. Az MSZBT tagjai segítettek a szovjet filmhét megszervezésében. A tagjelöltek a népfőiskolára szerveztek- hallgatókat, mások pedig felmérték a városban a nyolc osztályt el nem végzettek számát... Ezt sorolja fel hamarjában az igazgató és helyettese, majd egy papírlapot mutatnak, melyre az év elején mindenki feljegyezte, milyen társadalmi munkát végez. Énnek tanúsága szerint az iskola negyven pedagógusából (ezt a számot később tudtam meg, a hitelesség miatt írok ennyit, a lapon csak 35 név szerepel) 12 az esti iskolában tanít, három a városi énekkarnak, három az MSZBT városi szervezetének tagja, a Hazafias Népfront bizottságaiban dolgozik négy. Három osztálynak van színjátszó csoportja, a VI. B-nek pedig harmonikazenekara: ez újabb négy embert jelent, tehát összesen huszonhatot. A többiek neve mellett az „úttörővezető, rajvezető és pajtáscsalád vezető” megjelölés áll. Ehhez hozzá kell fűznünk azt, hogy a tizenkét esti iskolában tanító pedagógus fizetést kap munkájáért, így szerintünk az ö tevékenységük nem nevezhető társadalmi munkának, a többiek közül pedig nem egy ember végez ] két-három dolgot is, így egy; helyett kettővel-hárommal nö-; velve ezt a rögtönzött (és bi- « zonyára nem tökéletesen pon-\ tos) statisztikát. A nyolc j osztályt el nem végzettek fel-; mérését az igazgató és helyet- ■ tese csinálta. A listán szereplő úttörővezető megjelölések pedig nem minden esetben takarnak munkát, hiszen egy fél óraszámban tanító függetlenített úttörővezető ennek a munkának tényleges felelőse. — Hányszor voltak kinn eddig a Petőfi Termelőszövetkezetben, amelynek patronálását elvállalták? — Egyszer... kétszer ... háromszor ... Nem tudjuk pontosan megállapítani, de azt hiszem, ez nem is változtat sokat a helyzeten. — Miért nem mentek többször? — Nagyon messze van... A tsz meg nem ad járművet. — Ha igényelnék a maguk segítségét, volna vállalkozó, aki színjátszó vagy népi- tánc-csoportot szervezne náluk? — Bizonyára ... Csakhál olyan nehéz velük ... Azok ugyan nem igényelnek semmi ilyet... — Nem-e? A Petőfi Termelőszövetkezei irodájában Kudela Géza elnökkel beszélgetünk. — Egyszer voltak kinn nálunk, úgy emlékszem, először és utoljára ... Lehet, hogy nem olyan kalappal köszöntünk nekik, mint elvái'- ták volna. Elmondja, hogy most építettek egy kultúrtermet, közel 30 ezer forintért, s vásároltak könyveket meg televíziót. — Jó lenne, de még menynyire jó, ha jönnének, ha segítenék odaszoktatni az embereket ehhez a kultúrteremhez — folytatja az elnök. — Mindjárt könnyebb lenne a mi munkánk is. De ne úgy jöjjenek, hogy „na, megérkeztünk, patronálni benneteket”, ne vendégnek. Haza jöjjenek hozzánk... Később kiderül, hogy ez a termelőszövetkezet az, ahonnan néhány hónapja levelet írtak az írószövetségnek, s kérték, jöjjön el hozzájuk valaki, aki itt marad és itt él majd köztük, megismeri őket, hiszen úgy lehet csak a parasztokról igazat mondva, szépeket írni. A könyvszekrényben Marcel Ayme „Faljáró” című könyve és Tolsztojtól a „Háború és béke”, meg új magyar írók, Fejes Endre „Hazudós”-a és Simon Lajos vékonyka verseskötete. Sok kézben megfordultak már. — Nem mondjuk, hogy mindjárt megértené itt nálunk mindenki a legkomolyabb dolgokat is — mondja Csala bácsi, az egyik üzemegységvezető. — Dohát ők tanítók, tudhatnák, hogy az első osztálytól a nyolcadikig nyolc évnek kell eltelnie... Annyira azért még sincs távol egymástól a Petőfi Termelőszövetkezet és a Mészáros Lőrinc iskola, hogy egy év alatt ne lehetett volna összeegyeztetni ezeket a véleményeket. ★ A napokban megbeszélést hívtak össze a városi művelődési házban, ahol a februári termelőszövetkezeti kulturális seregszemle részfeladatait osztották volna szét. A feltételes mód azért, mivel a meghívottaknak csupán negyed része jelent meg. Ami arra mutat, hogy a fenti iskola és termelőszövetkezet példája, sajnos, nem kirívó véletlen. Ki a felelős ezért? Az igazgatók, akik az újságírónál jóval illetékesebbek előtt is kendőzik és talán még önmaguknak sem vallják be azt, hogy míg a tantestület negyed része alig látszik ki a tennivalókból, a háromnegyed rész semmit sem csinál? Vagy a szemlélet, amely megköny- nyebbülten nyugtáztatja: „nem igénylik”, ahelyett, hogy megpróbálna igényt teremteni? . 2 Az, hogy a hibákról szó- ff lur.k, nem az eredmények le- f becsülését jelenti. De ki ké- ^ telkednék abban, hogy két- ^ szer annyi ember kétszer any- £ nyi munkát tud végezni, már- 'f pedig, ha a tantestületeknek ^ az a része, amely most kö- ^ zömbös szemlélő csupán, ^ szintén magára vállalna vala- ^ mit — ez lenne a helyzet. Ak- ^ kor könnyebben és tartalmú- ^ ban mélyebben lehetne meg- ff valósítani mindazt, ami a ff járási művelődési tervekben ff áll. De ehhez az kellene, hogy ff a pedagógusok ne húzódjanak ff látszatmunkák kifogásai mö- ff gé, ne írják és ne tartsák tár- ff sadalmi munkának azt, ami ^ kötelességük, az igazgatók pe- ff dig ne vegyék szó nélkül tu- ff domásul mindezt. f. * I Azok közül, akik végigolvas- f ták ezt az írást, bizonyára ^ többen kifakadtak: „akikről ji szó van, a kötelességük tel- ff jesítik, mégis megbírálják ff őket? Hát még mit akarnak ff tőlük?!” ff És mi azt válaszoljuk: min- 'f dent. Nemcsak a kötelesség- ff teljesítés hűvös pontosságát, \ de az érzéseket és a szenve- \ dély teremtő erejét is, azt, \ amit nem lehet mérlegre ten- / ni, amit nem lehet hivatalos / jelentésekben fogalmazni, de í ami nélkül csak a személy- \ azonossági igazolvány foglal- í kozást jelző rovatában írott! szó az, hogy tanár. Ha a fog-! lalkozás szó helyébe a híva-! tást írnánk, már nem volna! pontos és igaz a meghatározás. ; A tanári diploma nemcsak: arra jelent felhatalmazást,! hogy a gyerekeket neveljék i pedagógusaink. A pedagógus- i nak ugyanúgy, mint az orvos- ; nak, mindig kötelessége segí- | teni, ahol bajt lát. A pedagógusnak a müveit nép jelenti azt, amit az orvosnak az egészséges ember. És azt senki sem állíthatja, hogy a művelődésre ma nincs meg a mód. Viczián Erzsébet * ívj vilas Misi története gyerek- J \ J- ’ koromban sírásra kénysze- < f, rített. s ahányszor felnőttebb i ff koromban is elővettem a < ff könyvet, mindig furcsa szó- « ff rongást éreztem a szívem kö- frül. Mert nem lehet közömbö- ■ £ sen olvasni ennek a gyerekének életét, nem lehet nem ff gondolni arra. hogy az én. s ff mások sorsa is rokon volt ívele. hogy nekünk is végig '/ kellett mindazt szenvednünk. ff amit Misi végigszenvedett, ne- ff künk is jutott a keserűség és ff az alázás ízéből éppen elég az ^iskolában, az életben, pusztán ff azért, mert mi is ..ingyen kosz- í tosok”. szegény gyerekek vol- 'f tunk. ff És ez hiányzik ebből a film- ff bői. A szeretet. Az eavütt- í érzés Misi sorsa iránt, a me- '/ legség, amivel Móricz Zsig- ff mond ábrázolta gyerekkorát, ff azt a kort. amely kitörölhetet- /; len nyomot hagy az ember- ff ben. é Pedig nem rossz film ez. sőt é bátran állíthatjuk, hogy az ff 1960-as esztendő eddia bemu- ff tatott magyar filmjeinek legjobbja. Mert részleteiben nem ff egy helyen sikerült kiválót ad- ff nia. sikerült. Misi életének é egy-egv mozzanatát valóban é olyannak ábrázolnia, mint é amilyen az a regény lapjain, é s a valóságban is volt. é Mégis: szenvtelenséo a mű- é alkotásban nem lehet, mód- ff szer. Hiányzik a filmből a ff szenvedélyesség, az a kiáltás, ff az. a sikoly, amelyet a regény ^minden lapja hordoz, s amely í Misiből szakadt ki, ebből a í gyerekemberből, aki már kicsi ff korában szembekerült az em-! ff bertelen. lelketlen világgal, \ ff akit kettős csalódása, a gyerek-I ; ff életben és a felnőttéletben! ' ff való csalódása. hajszol az ön- jvilkosság szélére. é IX/Tisi a filmben azonnal ! ff lVl szembekerül mind a két 1 f világgal. A regény a folyama- ' £ tot mutatja be, hogyan kerül ' é szembe Misi mind a két világ- ' ff gal. hogyan veszti el hitét 1 ff először a gyerekekben, társai- f ban. maid — elsősorban Bella f kisasszony miatt — a felnőt- 'j tek világában is. A f ilm mind- '/ ezt közli, mint kész tényt, nem ^mutatja meg a hogyant, s ép- ^ pen ezért nem is tudja hitelessé tenni Misi kiábránduiá- í sát. márcsak azért sem. meri í túlzottan mindenki Misi ellen í van. mindenki csak rosszat ff akar neki. ff Túl ezen a jelentős félreértésen. a film alkotói részle- I ff telében sikerrel vitték filmre í a móriczi mű egyes epizódjait. s ha egészében nem is. f bizonyos részletekben kikerült ff megvalósítaniok a móriczi ff mondanivaló ábrázolását is. ff Nyilas Misi világa — a sze- ff gény gyerekek világa, sorsa a ^ szegény gyerekek sorsa. Móricz ff Zsigmond Nyilas Misiben ff nemcsak magát, hanem a sze- ff gény gyereket mintázta meg. ) " nemcsak a maga fájdalmát. hanem ezeknek a gyerekeknek a fájdalmát véste örök mondatokba, s éppen ezért volt érdemes ismét filmre vinni ezt. a regényt, mert részleteiben tudott újat mondani, tudta úi oldalról megmutatni a regényt, azt a világot. amelyben Nyilas Misinek, s a nyilas misiknek ilyen sors jutott. Lehetett volna szebb, jobb filmet is alkotni. De így is elismerésre méltó munkát végeztek a film alkotói, az elmúlt időszak legjobban sikerült magyar filmjét, alkotva meg. A regényt Darvas József írta filmre, az operatőr Pásztor István volt. A rendező — Ranódy László — munkáia nem ad különösebb kifogásra okot. a fentebb említetteken kívül, ahol a rendező munkája enyhíthetett volna a forgatókönyv hibáin. ugyanez vonatkozik az olyan agK>n- csépelt fogásra is. mint pl. a film végén felröppenő madar stb. Igényesebb munkára, u] és újszerű megoldásokra kötelezik Ranódyt eddigi munkai. A film rangos szereplőgárdát vonultat fel. Elsőnek meg- sem a .«nagyokról” kell szólni, hanem Nyilas Misi megformálójárói, Tóth Laciról, a. hajdú szobás zl ói iskola tanulójáról. akinek nagy része van abban, hogy a film úgy sikerült. ahogyan. Egyszerű, igazán közvetlen játéka megkapja a nézőt, s ahol nem erőszakolt szerepe van. ott annyira igazi Nyilas Misivé lesz, hogy szinte a regény lapjait érezzük megelevenedni. Remek gyerekszereplőt ismertünk meg az égetnivalóan rossz ^ Beke Zoliban, Doroghy Sanyi életre- keltőjében is. A felnőtt szereplők közül • két. igazán jól sikerült alakításnak örülhetünk. Elsősorban Bihari József Názó tanár árjának, ennek az igazi pedagógusnak, ennek az öregembernek. akinél szebbet, iga- zabbat aligha ívtak a magyar irodalomban, s akinek alakját a filmnek is sikerült hűen megelevenítenie — Bihari József segítségével. A másik kitűnő alakítás: a pedellus. Makiáru Zoltán. Bessenyei Ferenc ■ „vív bakája” is jól megoldott szerep. A többiek, elsősorban Psot/j. Irén. Törőcsik Mari, ■ Bitskei Tibor halványabbak a • tőlük megszokottnál. • Mészáros Ottó Í | KÖNYVESPOLC \ LllllllIllllllllllllllltlIllllllltlIIIIIIIIIIIHIIHIIÜIIIIHIHIIIIIIIIIIIIIIIIIií' ff 'ff Horváth Sándor: 1 ARTYEKI EMLÉK „■.. a képek élnek, a ralő- jág van mögöttük, ha utó- ^ lag megszínesednek is...” — ff írja Horváth Sándor Artyeki ff emlék című kisregénye helyezető soraiban. Az ilyen faj- ff ta írásokat az ember min- ff dig bizonyos gyanakvással ff veszi kezébe. Hadifogoly-emlékek, személyes élmények? ^Messziről jött emberek mécséi... Háry János is mesz- ^ sziről jött, de mire a hazai ff kocsmaasztalig ért, feslett ff bakancsát sarkantyú» csiz- ^mává varázsolta a fantázia, ff ha rá is prüsszentett a hitet- jenkedő diák. ff De Horváth Sándor nem ff a. háryjánosok nemzetségéiből jelentkezik emlékeivel ff az irodalomban. Nem hős- Í ködük, nem fogja el Napoleon császárt, nem lógatja ff le lábát a világ végén, csak / kerekre tágult szemmel szemlélődik maga körül szovjetföldön, ahová sok katonatársával együtt fogolyként került a második világháborúban. Jó sorsa a németek által barbár módon .szétrombolt artyeki úttörőtáborba sodorja, ahol újjá kell építeniük a kis szovjet pionírok megcsúfolt paradicsomát. A szörnyű romhalmaz világában keserű szívvel lézengenek a kis úttörők és kőzáporral fogadják a hadifoglyokat. Németeket látnak bennük, a németeket pedig engesztelhetetlenül gyűlölik. Jut a gyűlöletből azoknak is, akik a németek oldalán rohanták meg és perzselték föl a szovjetföldet. Hogyan szelídülnek a véres sebeket hasító kődarabok szelíd virágokká rövid néhány hónap alatt? A gyűlölet hogyan változik szereltette? Eire a kérdésre ad vá- ^ laszt a kisregény egyszerű, í szerény módon, mesterkélt- £ ség nélkül, olyan apró ké- ^ pék sorozatával, amelyek mö- \ gött a valóság izzik. A ma- \ gyár hadifoglyok szégyen- £ kezve látják a romokat. Ha ^ személyes ártatlanságukat ér- \ zik is. de felébred bennük ff a bűnrészesség tudata, hi- £ szén elfogadták a német ff „szövetségesektől” a pusztí- ff tó^ fegyvereket. Aztán, né- ff hány hónap múlva már bol- ff dogan, büszkén szemlélik a ff kezük munkája nyomán újjá- ff születő pionírtábort. És ar- ff cukon érzik a boldog, hálás ^szovjet gyerekek ragyogó te- ff kintetének meleg simogatását. ff Ezek a fokozatosan átmele- ff gedő gyermekszemek új vi- ff lágot építenek a komor ha- ff difogoly-lelkekben és mire ff a tábor elkészült, felépült ez ff az új világ is. így változtak f. virággá az éles kődarabok. y f Horváth Sándor nem törekszik művészi kompozícióra- Ennek nyomait hiába is ^ keresnénk kisregényében. De ^éppen ezért találunk benne á tiszta művészetet. y ff Az Artyeki emlék a szegedi ^ Tiszatáj Irodalmi Ki-'könyv- ^ tár sorozatában jelent meg ^tartalmához méltó, kedves, íz- ^ léses köntösben. 2 (magyar) ván bátrabban alakítja át aí darabot a mikrofon követel-',t ményeinek megfelelően. A\ Szemtől szembe sok apró', részletelemből áll, ezek azon-', ban nem forrnak össze egysé-’, ges egésszé. Túl lassan jutunk', el Olga visszaemlékezéséhez,', a darab tulajdonképpeni cse-j lekményéhez — emiatt az in-', dítást vontatottnak érezzük. í Az átmenetek a múltból a je-\ lenbe, s egyik képből a má- \ síkba, nem mindig világosak,i többször zavarba ejtik a hallgatót. Kár, hogy az emlékképek során Kubest csak ritkán látjuk cselekvés közben ábrázoltnak, — emiatt néha az volt az érzésünk, mintha történelmi állóképet szemléltünk volna. A rendezés erénye: egységes, jó színvonalat tudott biztosítani. Rádiószerű megoldás volt Kubesnek a koncentrációs táborból írott levelével egyidőben, de másik hangsíkban, a nácik nyomtatta szabvány-levelezőlap szövegének felolvasása, ezzel megrázó hatást ért el a rendező. Jobban kellett volna vigyáznia viszont arra, hogy a jelenben és a múltban játszódó képeket tempóváltással is elválassza egymástól, —<1 —s utolsó állomásán, a koncentrációs táborban. Olga, szemtől szemben saját magával, — kénytelen feltenni a kérdést: vajon apja lánya-e, vajon megtette-e ő is a magáét? És a hallgató is — aki előtt lepereg az apák nehéz és hősi élete — kénytelen megkérdezni — méltó-e az ifjúság az elődök eszméihez, emlékéhez? Az író érdeme, hogy darabja e lelkiismeretvizsgálat- nak is beillő elmélkedésre alkalmat ad és ezzel el is érte célját: Olgának a darabban feltett kérdésére a hallgatóban visszhangzik a válasz: nem lehet beülni a készbe — minden nemzedéknek meg kell harcolnia a magáét. örülünk, hogy a Szemtől szembe a rádióból milliókhoz szól és segít harcolni az elkényelmesedés és az új kis- polgáriasodás ellen. A hatás azonban sokkal nagyobb lehetne, ha az eredetileg színpadra írott darab a mikrofon előtt nem maradt volna meg színpadi műnek — vagyis, ha : az átdolgozó-rendező Gál 1stRÁDIÓSZÍNHÁZ SZEMTŐL SZEMBE akaratlan, foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel. A jót nagyon könnyű megszokni, s másfél évtizeddel a felszabadulás után — a jó körülmények között — kissé elmosódnak utak és célok, a második nemzedék elpuhul, vissza kell vezetni a helyes útra. Olga, a mártírhalált halt Kubes lánya, egy éjszakán, egy felelős állás betöltésével kapcsolatos tárgyalás előtt, szembenéz saját magával, egész addigi életével. Emlékeiben, régi fényképek, iratok, levelek rendezése közben — megelevenedik a múlt és a hallgató előtt kibontakozik a kommunista forradalmár Jan Kubes alakja, — akinek Masaryk és Benes Csehszlovákiájából menekülnie lcel- lett. „Látjuk° őt a Szovjetunióban, tevékeny emigránsként, majd a spanyol polgár- háború nemzetközi brigádjának sebesült harcosaként, később illegális pártmunkán Csehszlovákiában, a német megszállás idején s életének Oldrich Danek színházi rendező most 33 éves. Huszonkét esztendős kora óta hat darabját mutatták be csehszlovák színpadokon. Legutolsó * színműve, a Szemtől szembe — 1959-ben került a. közönség elé. A Rádiószínház november 2-i adása magyar- országi ősbemutató. A darabot eredeti, színpadi formájában a Madách Színház előadásában hamarosan megismeri a színházlátogató közönség is. A Szemtől szembe, ma, tizenöt évvel a felszabadulás után, rendkívül aktuális kérdésre irányítja figyelmünket, a szocializmusban felnőtt fiatal nemzedék elkényelmeske- désére, nyárspolgári életmódra valló hajlamára. Vajon mi az oka ennek az állapotnak és hogyan lehet vele megküzdeni? A darab legnagyobb : érdeme éppen ennek a kér- 1 désnek a bátor felvetése. A ! fiatal szovjet irodalomnak is ! volt hasonló problémája a í húszas évek végén, a harmin- \ cas évek elején s nálunk, Ma- ! gyarországon is, a hasonló \ körülményekből eredően, ész- í lelhető ez a jelenség, nekünk \ is küzdenünk kell ellene, a \ mi irodalmunknak és nevelési í rendszerünknek is akarva-
