Pest Megyei Hirlap, 1960. november (4. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-27 / 280. szám
nur megyei Yflírlim Jelenet a bemutatásra kerülő Diplomácia, óh! című angol filmszatírából. nagyot, azután lassú, kimért léptekkel megindult fel, a tornácra. A nyár apró, pelyhes csillagai, csipogó csirkék között találta meg az anyját. Ocsút szórt nekik. Fel se nézett, pedig jól hallotta a lépteket. Tudta: vagy a fia vagy az ura érkezik ilyenkor. Kiszámíthatatlan, hogy melyik előbb. A lépésük egyforma, abból ugyan nem ismerné fel. Hátranézni meg minek? Idegen úgyis csak Katalin-nap- kor jön köszönteni, akkor meg nem vesződik jószágokkal. — Megjöttem, anyám. Mert. mára elvégeztünk. Apám még nincs itthon? — Hogy vóna? Hiszen tudod, hogy reggel az agronó- mus hívta a Páskom dűlőbe. Onnan meg nem gyön meg olyan gyorsan. Menj be fiam, és egyél. A szalonnát a kamrában találod meg, ott a kenyér is. Tudod, hogy hol. És újra csak nem nézett hátra. A csirkék nekiestek a csápegetésnek, néhány öreg tyúkot, meg a lábatlankodó kakast el kellett hessegetnie. Állt még szótlanul, néhány pillanatig. Azután elindult, be a konyhába. A homlokán Összefutottak a ráncok, de az éhség hajtotta. Jókora darabot szelt a kenyérből, apró szalonnát hozzá, és friss zöldpaprikát is. Evett teli szájjal. Ilyenkor, a korai vacsoránál nem zavarta senki. Ülhetett, ehetett magában. Evés közben is a tennivalókon törte a fejét. És rágott ütemesen. Majd bekattan tóttá a bicskát, megtörölte a száját, és egy jót húzott a vizespohárból. Cigarettát vett elő. Morzsolgatta, és rágyújtott. A konyha tizennégy lépés hosszú, és tizenkettő széles, A téglás padozatát jól megdöngeti a bakancs. Akkor is, ha sétál rajta valaki. Hát még, ha akaratos lépések kopogtatják. — Tenni kellene valamit. De hogyan kell hozzákezdenem? toppant mellé, nem tudta mire vélni ezt a szótlanságot. Tetszett neki a legény, ismerte minden bogarát, a gondolatát is talán. De amióta leszerelt, mintha megváltozott volna. Addig mindig ott volt a többiekkel a kocsmában. Megkomolyodott ? Addig szívesen hancúrozott esténként a leányokkal a hősi emlékmű előtt. Most meg?... — Laci! Hát ide se figyelsz? Pedig éppen azt akartam mondani, hogy ma levelet kaptunk a bátyámtól. Erre felkapta a fejét. A lány bátyja jó barátja volt. Együtt gyerekeskedtek, együtt katonáskodtak. A leszerelés után elvált az útjuk. Rózsi bátyja Pesten maradt dolgozni, és ő visszajött haza. Ök ketten egy világ voltak. Mennyit terveztek, mennyit beszéltek arról, hogy majd gépésztanfolyamot szerveznek itthon. És megváltoztatják a fiatalságot. Utat mutatnak és célt is. Menynyire más lesz akkor, mint ami volt. Mindenki szomjas lesz, de nem a kocsma világára. Amikor elváltak, már Jóska lemondott mindenről. Csak a saját boldogulásáért érzett felelősséget, a többit megtagadta. Elfutott. Pestre. Azóta csak egyszer találkoztak. Találkozásuk kurtafurcsa volt. Kezetfogtak, de valahogy feszélyezettnek érezték a beszédet. Az egy világ kettévált Közötte táA tizennégy lépés nem valami hosszú időbe telik. Sakszor kell megfordulni. Ilyenkor úgy érezte, mintha a csúfolódó maradisággal fordulna szembe. A falról rá- vi gyorgott a tükör, öss ze szorította az ajkát, nekimeresz- tette a szemét, úgy nézett bele: — Te volnál hát, Szarka László! Ilyen vagy. Erős, és mégis — gyönge. Ha éppen akarsz, elmehetsz kuglizni, vagy trécselni a lányokkal, vagy hallgatni az öregeket. Hallgatsz. Miért nem beszélsz? Gyönge vagy, mint a tavaszi" eső. Ez a találkozás önmagával annyi energiát adott, hogy nem tudott volna egy percig sem tovább nyugodtan otthon maradni. Anyja csípőre tette a kezét: — Mi van ezzel a gyerekkel? Úgy megy kifelé, mintha valami kergetné. Szóta- lan. Miért nem megy a kocsmába. Bezzeg az apja, meg a többi legény ... László már nem hallotta. Nagy lépésekkel fordult ki a kapun. Most még a virágok sem érdekelték. Ment. Ez egyelőre elég volt: menni, menni. Idő van még, csak hasznosan kell élni vele. — Ejnye Laci! Hát hiába köszönti rád a jóestét az ember? — Ni csali, Rózsi! Ne haragudj már. Aztán hol van még az este? — Nekem ilyenkor már este van. Neked talán nem?» — Talán. És maga elé bámult. A lány, aki hirtelen : kapat nekitámasztotta a ; kerítésnek. Megtörölte gyön- : győző homlokát és gondol- : kodott. ] Immár huszonnégy évesen, ; túl a katonaságon, a házassá- ; gon még innen, erősnek érzi < magát, edzettnek és elszánt- >nak. Újat, merészet akar: ; megállítani a városba mene- j külő fiatalokat. Meg akarja ■ mutatni nekik: Itthon is van ; lehetőség és alkalom is, csak : erő kell hozzá, elszántság, és 1 nagyon erős akarat. Itthon is ! megismerhetik a gépeket, ! nemcsak Pesten. ; Megmarkolta újra a ka- ; pát, de még visszafordult, az ; utca felé. A társai, a brigád- ; tagok már messze jártak. ; Csak a felcsapódó por jelez- ! te távolodó lépéseiket. Ilyen— ; kor, a munka után gyorsabb ; még a hazavezető út is. Vár- ! ja őket a vacsora, és még ] valami. Valami kimondha- ; tatlanul egyszerű dolog: a í vágy. Csak valahogy itt a ] vágyat kocsmának hívják. \ Vagy inkább előle oda me- \ nekülnek a fiatalok. És on- $ nan vissza már nem sietős j az út, tele van mellékösvé- j nyekkel. Elvesztik az akara- ] tukat. Onnan vissza senki- ] nek sem sietős. Mi lenne ak- ] kor, ha valami más lenne a $ vágy? 2 Elhúzta egy kicsit a száját £ Lesimította a szemébe lógó S hajszálakat, nyújtózott egy GYŐRI D. BALÁZS: SZOMJÚSÁG MEGYEi TÜKÖR; Azecseri lakodalmas nyomában Síri András gyalázata szofty meg csak oszt-szoroz: kevés a pénz... ez sincs, az sincs, semmi sincs ... Elégedetten, göcögve nevet. Nyílik a fehér ajtó: megdermed rögtön az öreg arca. Feláll. — Akartam mondani valamit. Péter sárga bőröndöt, vesz- szőkosarat, ruhabatyút cipel. Vera is felpakolt. — Megmondtam neked már a múltkor. A régi szobád mindig megvár, jöhetsz haza — de csak egyedül... — Soha! Érti? Nem tűröm! — kiáltja a fiú. — Tördeli a szavakat. -— Ne mondjon semmit! — -Na, ne heveskedj — mondja végtelen lassúsággal. — Fiam, semmit se szabad eltúlozni; mindig' az arany középút. .. Dávid Zsuzska szüleivel is beszéltem: várnak. Aztán eladjátok az adácsi házat, szőlőt — megkapod tőlem is a százezer forintot... Kilépsz a gyárból ... jó szakmád van ... — E-lég! V issza se néznek. A lány megy elől. Bentről zavaros kiabálás hallik: — Ácsingózzatok ... lessétek a halálom! Imádkozzatok csak, hogy könnyítse meg az ég az ágya szalmáját az öreg... Vissza se néznek. Kocsis János XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX — Három műszak . .. Ezerkétszáz forint... Nem baj, fiam! Törülöd te még két ököllel a szemedet. ... — Hallgasson, mert...!!! Gyűlölködve nézi az öreg a lányt. Miatta veszik minden! ... Annyi áldozat, gürcölés — mind-mind hiába ... Úgy tűnik: hiába volt...! Minek tervezgettem? ..... Kinek éltem ? — Felelj 1 ! ! — sír a hangja. — Hallgasson! — Péter fenyegetően elébe lép. — Nem kényszeríthet semmire. rvühét elfojtja. Érzi: most ^ örökre elveszítheti fiát... Nem szabad! Várni kell! Várni!... Fél. Alázatos lesz, számító. Mézeskedve szól: — Jól van, fiam! Mit kívántok? A «holmimat elviszem. Úgy áll kint a szobádban, ahogy összepakoltad. Péter gyöngéden öleli Verát, csitítja. — Gondolhattam volna. Minek is hívtalak el? Menjünk. Síri András leül egy székre, előregömyed, kifordított könyökkel térdére tenyerei. Utánuk néz ... Fél év? Egymásfel év? Tovább nem tarthat. Sajnállak fiam. Hogy hol laktok, miből éltek? .... Hiába magyaráztad, nem érdekel ... Férj uram at majd nem várja otthon mindig a kész... izé, meleg, máié, menyemaszXXVXXXVVXXVXXXXVXVVVvvvvv.vvvvvvxvvvvv'vxvxvvv DIPLOMÁCIA, ÓH! y. í A rgonaágak hintaznak a 2 ö léckerítés fölött. Este í van. Meleg fény fürdeti őket:-5 fiatal pár áll az utcán, nézik 2 a citerázó öreg embert. ^ Újat kezd. Fejét felveti, a í pengetőt keményen bele- 2 akasztja a húrokba: megkat- 2 tan, sziszereg, búg, feldong a drót... ujjai billegnek, keze kúszik, hullámzik a citera ^ testén: le-föl! Le-föl! ... Tal- í pa dohogja a ritmust és ve- í ri a húrokat, veri sebeden ... í Két válla ráng, ráng .. . Rá- ^ görnyed az öt jajongó acél- í szálra. Már két talppal dü- / bőg a padlón, patkója csat- / tan, karja táncol, könyöke j szökken, veri a húrokat, ve- í ri diadallal, veri sebesen, ve- : ri, pengeti a tomboló nótát ] egyre sebesebben. ; — Ö? — kérdi fölteldntve a ; lány. Szemüveges arca sá- ! padt. Megkapaszkodik, s be- ! levájja körmei t a fiú vállá- ; ba. Péter teli tenyérrel si- ; mítja oldalt Vera előrebu- íkott, dús haját. ; — Gyere! — súgja. \ Rézkarika lóg a kapufélfán. : Péter becsönget. Sokára el- | hal a citeraszó, kilép az öreg. j Kulcsot csörget, forgolódik, ; az előszoba fénye rásüt a : zárra.-Meglepődve áll. — Hát hazajöttél? Jóestét fiam... Jóestét! — nyújtja, tétován emeli kezét. — Csakhogy eszedbe jutottam. — Belöki a kaput, vasutaskabátja két szárnya szétleffen. Zavartan fürkészi őket. — Régóta vár?... — elnyeli, nem tudja befejezni. \ Úgy nem mondaná: „várta- ^ tok?”. y — Most érkeztünk. Két ^ megállóval előbb szálltunk ^ le. Sétáltunk, az utcáikon vi- ^ rágoznak a cseresznyefák. í y — Ha~há! — nevet gűnyo- ^ san az öreg. öklét dörzsöli, ^ befelé mutat. ^ Vera megrettenve húzódik ^ Péterhez. Előszobán, majd a ^ tágas konyhán keresztül jut- ^ naik az utcai szobába. Sáf- j! rány,színű, nádbetétes bútor- £ zat van, közte néhány pámá- ^ zott, új darab. 2 y — Apám — a menyasszo- ^ nyom. 1 '/ y — Gyanítottam!... Szóval ^ Győri Veronika ... tekercselő- ^ nő .. . — Szinte énekel — ti- ^ zenkilenc ... éves... három ^ műszak..; ^ — Hagyja abba ! ! 1 ^ ; maradókra” tagozódás a falu í egész életén, de főleg a kul- , turális életén mutatkozik ■ meg, A „bejárók” Pesten ma■ rúdnak, ha színházba, mo- ; ziba, előadásra akarnak menni ,az üzemi könyvtárból vesznek ki könyvet, nem pedig a községiből vagy az iskola könyvtárából, ha meg vásárolni akarnak, gazdag választékú üzletben böngésznek, nem a földművesszövet- ] kezeinél, hol a cukorkás- ] dobozok alatt porosodik né-] hány darab könyv. Maradnak ] tehát az „otthon levők”. Ne- ] kik ugyan tartanak ismeret- ] terjesztő előadásokat az is-] kólában, de mivel kultúr-] házuk nincs, csak egy ma- ] gánházban bérelt kultúrterem,] a rendezvények ritkák, terv- ] szerűtlenek. A népi együttes ] munkája ugyancsak alkalom- ] szerű, egy-egy szereplés előtt] verődik össze néhány pró-] bára. Az egyik legnagyobb] megmozdulás minden évben] a február első vasárnapján] tartott „páros bál”, ahová ] mindenki csak a párjával ] mehet el és csak azzal mu- j lathat. > De hogy az elmondottak ] nem a mozdulatlan érdekte-] lenség miatt vannak, hanem] mert az a húsz kilométer sok J embert gondolkozásra és uta- í zásra késztet — ezzel millió ] hajszálcsövecskén szívva el!; az erőt — arra bizonyíték az% új iskola felépítésére kibon- j takozott segítség. Az építke- % zésnél végzett társadalmi ^ munkából a falu minden^ egyes lakójára — a csecse- % mőkre és a tehetetlen őre- % gekre is — több mint 500 fo-% rint esik! £ Az augusztus 20-án felava-% tott új iskolában működik$ most egy úttörő tánccsoport. £ Az igazgató képeket mutat:Z ünneplőbe öltözött pöttömnyi ?■ lányok,, ruhájuk csupa ránc, 'f, fodor, suhogás. Apró, fehér-$ harisnyás lábuk nem tud ^ nyugton maradni, ha zenét'/ hallanak, üzemi színpadokon, $ vendégségben — egyszer pe- ^ dig a televízió kamerája ^ előtt! — táncolják ők is az ^ ecseri lakodalmast. ^ HA MEGNŐNEK, lehet, hogyí valamelyikük bejut az együt- $ lesbe és táncol azokban az$ országokban, ahol már meg- ^ tanulták falujuk idegen hang- % zású nevét. á y Viczián Erzsébet í azt sem tudja, miért van így; de így van jól. Mindannyian magyarnak tartják magukat, a kétnyelvűség ellenére — pontosabban: a középkorúaknái és a fiataloknál már fel sem vetődik ez a kérdés — de lehetetlen nem meghatódni azon, hogy a legutóbbi népszámláláskor egy anyóka, aki egyetlen szót sem tud magyarul és szlovákból fordították válaszait a számláló biztosnak, arra a kérdésre, hogy milyen anyanyelvű. így válaszolt: „vmgyar”... És bizonyára szívből mondta, igazán így érezte, hiszen semmi érdeke nem fűződött az ellenkezőjéhez. Egy 1900-ban íródott monográfia azt mondja Ecser- ről: „Lakói azért nem jutnak sokra, mert minden pénzük elöltözködik.” Valóban: egy öltözet ruha ára ma is 3—4 ezer forint, de a megállapítás első része — melyen egyszerűbb szóval a szegénység értendő — már egyáltalában nem állja meg a helyét. A FALU LAKÓINAK nagy része Pestre jár dolgozni, az otthon maradók pedig zöldségtermesztéssel foglalkoznak, ami soha nem jövedelmezett olyan jól, mint a felszabadulás óta. Pest mindent megvásárol. Pvégen sokszor visz- szahozták az áru felét. Most? A parasztok mondják: „...kevés. Akármennyi lenne, mind kevés. A munkásnak soha nem volt annyi pénze, mint most...” A falu minden családjának gumirádlis kocsija van (egy kocsi elkészítése több mint 30 000 forintba kerül!), s bár a vidék nincs közművesítve, sehol sem ismeretlen fogalom a fürdőszoba. Saját motorral szivaty- tyúzzák fel a vizet és vil- lanyboylerrel melegítik. Rádió minden három személyre jut (tehát átlag minden családra), televízió pedig közel 50 van a pontosan 2104 lakosú községben. A Széchenyi utcában levő földművesszövetkezeti bolt forgalma havonta 200 000 forint, s ehhez hozzá kell számítanunk, hogy mivel a bejárók többnyire a városban vásárolnak, ezt az összeget csak az otthon levők fizetik ki a falu egyetlen boltjában — a többiről nem is beszélve. Ez a „bejárókra” és otthon HÍREI szétvitték a világba Pergő nyelvű franciák é, keskeny szemű kínaiak ízlel gették idegenül hangzó névéi és megtanulta mindenki amerre az Állami Népi Együt. . tes csak járt. A kétezer lelket számláló falu ünnepi színei és illatai szétáradtak a: idegen nézőtereken, és az emberek hazavitték magukkal mintha különleges kölni csöppent volna a ruhájukra, melynek illatát még sokáig érzik Ünneplőbe öltözött lányokat láttak, ruhájuk csupa fodor, disz, suhogás; fiatalok, kerek arcnak mind, hajuk fölfelé fésült és párta alá szorított, könnyedén mozognak, mintha megannyi napsütött, gondoktól tisztára söpört házból jöttek volna elő tánccal kifejezni, hogy szép az idő, az élet, a fiatalság, a szerelem... Tapsoltak nekik — ezt megértik mindenütt. Tapsoltak és nem tudták, hogy amit elfogadnak, mint sajátosan magyart, az néprajzilag aligha az, tapsoltak és nem tudhatták, hogy amit a tánc „őshazájáról” el lehet mondani, az legalább olyan szép, mint a fehérharisnyás lábú lányok mozdulataiból született hangulat. Egy kis közösség története ez, amelyet idegen talajból ültettek át a mi hazánkba, mégis gyökeret eresztett, megnőtt és kiterebélyesedett ... A TÖRTÉNELEMKÖNYV néhány mondatával kezdődik, amely szerint a háborúk pusztította ország Mária Terézia személyében erős kezű uralkodóra talált, aki betelepítéssel igyekezett megakadályozni az elnéptelenedést. így kerültek az országba szlovákok, így lett szlovák ajkú község E cser. Képzeljünk el egy falút, ahol csupa kisemmizett és megíört-vágyú ember él, akik mind-mind a jobb élet reményében váltak meg szülőföldjüktől, bízva a sorsban, hogy itt talán könnyebb lesz. Nem kell annyit hajolni, többet lehet pihenni és talán enni is... Volt föld, volt ház, megvolt a család, csak éppen a régi hajnalok íze hiányzott és a levegő volt más, nem jobb, nem rosszabb, nem, azt nem lehetne mondani, csak éppen más... A környéken svábok laktak, bennük nem lehetett társra találni, mások voltak a szokásaik, más zenére tán-j coliak, más dalokat énekel-] tele. A közös baj összébb] húzza az embereket — és] nemcsak a baj. hanem az ide- ] genség is — így ez az első] magyar tájon lakó nemzedék] nagyon magának maradó, be-] felé forduló maradt. Marad-] tak szokásaik, énekeik, tán- ] caik; ruháik Mária Terézia] udvarhölgyeiét utánozták, s ] Mária Terézia már rég elpor-] ladt, mikor az első nemzedék] gyerekei, unokái' és déduno- ] kái még mindig ebben a vi-] seletben jártak. A gyerekek ] azt hitték, hogy ez magyar] ruha, a földé, ahol élnek, a.z] unokák azért hordták, mert] megszokták már, a déduno-] Icáknak meg tetszett.... így ] maradt meg máig is élőnek] ez az először udvarhölgyek] ruháit utánozó, aztán népvi-] seletté lett „divat” — húsz ] kilométerre Nagy-Budapest ] határától. ! AZ ELSŐ NEMZEDÉK riadt ma- ] gábazárkózása az idők során] gyerekeikben, unokáikban fel- ] oldódott, nekik már ez volt a ] szülőföld, hiába tanultak ott- ] hon más nyelvű beszédet. Az] ecseri gyerekek m,a is egy-] aránt tökéletesen beszélik a ] magyart és a szlovákot, igaz, ] hogy a szlovákban csak a ] köznyelvet ismerik, de ha na-] gyón parázs vita leerekedik] vagy bonyolult kifejezésen ] kell állábalni, még bizony a ] tanácsülésen is egy villánál \ alatt szlovákra fordul a szó. ] És ezen nem csodálkozhat ] senki — ez így természetes, j Rajtuk maradt, hozzájuk ra- ] gadt a nyelv, mint az örök-' lődö tulajdonságok, a mai kisgyerekek nagy része már
