Pest Megyei Hirlap, 1960. október (4. évfolyam, 232-245. szám)

1960-10-16 / 245. szám

1960. OKTÓBER 16, VASÁRNAP ÄST Hegyei ySrfap 5 A LENFILM stúdióból jelentjük Gyermekvágydk — kérdőíveken grádi amatőrszínjátszók és kul- túrcsoportok, valamint azok szólistái lépnek fel. Szerepet kapott, mint konferanszié: a íja Szavina, A kutyás hölgy című Csehov-novella nyomán készült film főszereplője népszerű komikus: Szergej Fi­lippov is. Vlagyimir Vengrov rendező Nyikolaj Csukovszkij Magyar- országon is megejelent regé­nyét, a „Balti égbolt”-ot vá­lasztotta témául. Az izgalmas, fordulatokban gazdag cselek­mény a Nagy Honvédő Hábo­rú éveiben játszódik. Hősei a z várost és a front térségét vé-p delmező vadászrepülők s a p polgári lakosság. A szereposz- p tás valóban parádés. Viszont- p láthatjuk benne: Pjotr Glebo- p vöt, a „Csendes Don” Grigori-p ját, a szép Éva Kivit, a Kar- p neváli éjszaka hősnőjét, Lúd- p mila Gurcsenkót s Rolan Bi- p kovot, a „Köpeny” tragikomi- p kus írnokát. Ugyancsak nagy p érdeklődésre tarthat számot Theodor Vulfovics és Nyik.ita ^ Kurohin közös munkája, „Az p ügynök halála” (Arthur Miller p színdarabja nyomán). Tímár p József híres szerepét, 'Willy p Lomant Nyikolaj Volkov, az p Ogyesszai Színház tagja sze- p mélyesíti meg. Feleségét: Li- p gyija Szuharevszkaja játssza. p Ugyancsak Leningrádban ké- p szült a hamarosan nálunk is p bemutatásra kerülő „A kutyás p hölgy”. — Csehov kisregényét p Joszif Hejfic rendezte. p Leningrádban tehát, amint e p kis tájékoztatás is mutatja, p javában folyik a munka. Az is- p mert mesterek mellett egyre p több az új, a tehetséges fiatal p alkotó, s ez kétségtelenül a jö- p, vő biztosítéka. a leendő ered-p mények záloga. p Abel Péter Vih aruzo Harmatba mossa szája szegletét, leszáll a Nap, más égre lépdel át; itt hegytetők, a menny juhászai kötözgetik a felhők bocskorát, kötözgetik, hogy meg ne fázzanak, ne sírjanak nagy zápor-könnyeket s mint jó kovácsok, sziklabográcsban, vastelérből fésűt öntenek, majd öreg tölgyek, makkhajú takácsok, elsimítják, hol csomós a kóc, így szelídül sötétkék selyemmé a medveforma, dünnyögő daróc. Most szél iramlik, könnyű pej csikó és csillagpitykés lesz a takaró. Szeptemberi vers Belepte már az őszi dér A virágos kerted, Szép rózsáid szerte hulltak Ügy, mint nagy szerelmed Leveletlen ágaikat A hideg szél rázza, Az öreg hold sem mosolyog, Szomorú orcája. Észrevette, megtudta, hogy Szerelmünknek vége, Búcsú sugarait szórja Hajadnak selymére. keknek már mindegyikében ki kellett volna fejlődni any­nyi könyvszeretetnek, hogy legalább 10—15 kötetet össze- gyűjtsenek. Emellett szól alább részletezendő anyagi helyzetük és a többség 20 kö­tet körüli magánkönyvtára. Sokkal átfogóbb az iskolá­sok egyéb irányú gyűjtőszen­vedélye. Ezen a téren a lá­nyok vezetnek, akiknek a zö­me az ízlést fejlesztő papír­szalvéta-gyűjtés szenvedélyé­nek hódol, de akadnak köz­tük levelezőlap-, bélyeg-, gyu­facímke-, sőt „csokipapír”- gyűjtök is. A fiúkból, úgy látszik, hiányzik a szükséges türelem. Többségük gyufacím­két, néhányan bélyeget, a megkérdezettek kb. 40%-a azonban egyáltalán nem gyűjt semmit. A gyűjtőkedvet különösen olyasféle elzárt kis falvak­ban nem szabad lebecsülni, mint Pilisszentlászló. Itt a gyerekeknek jóformán sem­Hetí hány forint zsebpénzt kapsz? semmit 6% rendszertelenül 10% 0— 3 forintot 15% 3— 5 forintot 4i0% 5—10 forintot 4% 10—15 forintot 25% milyen szórakozási lehetősé­gük nincs. Ezen a szülők egyebek közt úgy látszik, oly módon is akarnak segíteni, hogy a fiatalokat, életkorukra nem gondolva, mindegyik mozielőadásra elengedik. A megkérdezettek 99%-a általá­ban 1—2 hetente jár moziba és válogatás nélkül látta a Hajdúk esküjét, a Béke első napját, Sabella nagymamát, Robin Hood-ot és A kölyök, Két emelet boldogság, Ke­nyér, szerelem, féltékenység, Virrad, Két fiú egy lány és az Ördögi találmány című fil­meket. L ogikus volt ezek után az iránt érdeklődni, hogy mit csináltak a nyári szün­időben? Volt-e módjuk vala­milyen keresettel kiegészíteni az otthonról kapott zsebpénzt és egyáltalán van-e, mennyi ez a zsebpénz? Röviden táblázatba foglal­va, íme az eredmény: Mennyi kereseted volt a nyáron? nem dolgozott 42% 100— 500 forint 35% 500—1000 forint 16% 1000—1500 forint 6% 1500 forint felett 1% (utóbbi pontosan 2128 forint!) összesen 100% szükséglete ezekben a szak­mákban. Öten kívánkoznak pedagógusnak, egy kislány ápolónőnek, egy gyors- és gépírónak, ketten pedig ért­hetően megírták, hogy „gyár­ba dolgozni járni”. E z az a pont, ahol vélemé­nyem szerint érdemes megállni egy szóra. A gyer­mekek egyharmada igenlő vá­laszt adott arra a kérdésre, hogy szeretne-e elköltözni fa­lujából és ez a költözködési kedv valóban összhangban van pályaválasztási terveik­kel. Említettük azonban, hogy Kartal egészséges mezőgazda- sági kultúrájú vidék, jól mű­ködő termelőszövetkezettel és állami gazdasággal. Pilis- szentlászlón is van néhány ‘.száz;TVholdnyi . szántóföld az erdők koszorúzta hegyek lá­bánál. Mégis összesen csak egy fiú akadt, aki hangsúlyo­zottan a mezőgazdasági gé­pészmérnöki pályát válasz­totta és kettő, aki az erdé- szit. Mi ez? Menekülés a földtől? A falutól? Csak pesz- szimistán megfogalmazva le­hetne ennek nevezni. A való­ság valószínűleg akörül van, amit a kartali általános is­kola igazgatója foglalt össze előttem. A gyerekek nem fa­luról akarnak menekülni, ha­nem a mezőgazdasági mun­kától idegenkednek. A ro- ^ hamléptekkel fejlődő gépesí- p tés, a múlthoz viszonyítva fel- p lelhető sok-sok könnyebbség p ellenére a mezőgazdaságban p dolgozó egyelőre még sok te- p kintetben hátrányban van p ipari munkástársával szem- p ben. A gyerek, de serdültebb p fiatalember számára is «gye­plőre még vonzóbb az a tudat, p hogy munkahelyére esetleg p autóbusszal mehet, tiszta ru- pháját szekrénybe akaszthatja, p munka végeztével meleg víz­iben zuhanyozhat és odahaza pmár jól öltözötten sétálhat a P lányokkal; amikor — mond- p juk, répaszedést végző — p testvére gumicsizmában, sáro- psan még mindig kint van a p földeken. Ezek ma még té- P nyék, de hangsúlyozni kell, p hogy változóban levő tények, p A mezőgazdasági munkafel- p tételek folyamatban levő ja- p vulásával a fiatalok vonzó­dása is gyarapszik majd az g agrárpályák iránt. Addig is p fontos szerep vár a politech- p nikai oktatás mezőgazdasági p oldalának művelőire, hogy p megmutassák a gyerekeknek paz agrárpályák szépségeit, ha $ úgy tetszik, akár romantiká- pját is. Hiszen a fogékony p korban levő fiatalokat nem. pcsak rideg anyagi számítások p vezérlik a pályaválasztásnál, p hanem nagy szerepe van ná- pluk az érzelmi momentumok- p nak is. j Mezőgazdasági politechnikai P oktatás Pilisszentlászlón egye- plőre nem, Kartalon pedig p meglehetős nehézségek árán ^ működik. Ennek problémáit p feszegetni azonban már egy ^ másik cikk feladata lesz. Ordas Iván összesen 100% A befejező kérdéscsoport arra szeretett volna vá­laszt kapni, hogy a tanulók milyen tantárgyakat kedvel­nek leginkább és van-e ezek­nek valamilyen kapcsolata az életpályával, amelyet válasz­tani szeretnének? A kérdő­ívek átböngészése után meg kellett állapítani, hogy csak hellyel-közzel. A fiúk 69%-a géplakatos, motorszerelő, esz­tergályos, kovács, műszerész, technikus és mérnök szeretne lenni; legkedveltebb tárgyuk azonban — a történelem. Az egyéb választott szakmák: er­dész (2), bányász (2), kereske­delmi dolgozó (2) és tengerész (1). Szembeötlő és egészséges, hogy az értelmiségi, „nadrá- gos’£ pályák vonzóereje telje­sen eltűnt. A fenti műszaki érdeklődésű többségből -csu­pán ketten akarnak mérnö­kök lenni, a többieknek a fi­zikai munkával járó szakmák rokonszenvesebbek. Amint a fiúknál, úgy a lá­nyoknál is egyes pályák felé fordul a többség érdeklődése. Tegyük hozzá: irreálisabban. A megkérdezett lányok 65%-a a varrónő- és fodrászszakmát szeretné választani. Ha vá­gyaik kivétel nélkül valóra válnának, pusztán a pilis­szentlászlói és kartali iskolák nyolcadikosaiból kielégíthető lenne egy egész járás tanuló­válva fejezte ki rosszallását, de nem szólt. A szekrényhez lépett, felhajtott egy kupicá­val, várt, míg a pálinka vé­gigcsúszott a torkán, s csak akkor, amikor már a gyomrát égette, állt a falon lógó tér­képhez: merre is kezdje az utat a Bervával. A Béresdű­lőn ma az asszonynép dolgo­zik; a férfiak távolabb, a Kecske-réten tanyáznak. A fehérnép talán könnyebben megnyerhető, bár... ha meg­ered a nyelvük, nehéz meg­állni előttük egyenes derék­kal. A pénz kell. Akár a föld alól is. Csakhogy ősz előtt még kevés a pénz., Az asz- szonynép meg fukar. Majd mondják — mintha már hal­laná *— az iskola elvitte az utolsó fillért is. Persze, ez nem igaz, manapság a könyv, füzet csak forintokba kerül, de ok az ellenzésre. Majd mondják: ha több lenne az előleg ... Hogy így sem ke­vés? Ezeknek az asszonyok­nak semmi sem elég. A férfiak talán megértőb­bek. Az értelmét is jobban megfogják. De makacsok. Ha egy nyakaskodik, megköti ma­gát a másik is. Gyűlésen kellene inkább. Amikor mind együtt van. De most? A legnagyobb dolog­időben? Ezt nem teheti. Jó­zan ésszel ilyet nem lehet. A párttitkár megígérte, hogy segít. Az agronómus is. Jö­hetnének már. Ha ugyan fölébredték. Hajnali négy volt, mire elmentek innen. Öt is csak az öreg Rozi keltet­te fel. A szállongó por lassan megült a bútorokon. Rozi már a másik irodában zörgött, to­logatta a székeket. Máskor az ébredő világ­hoz tartozott mindez, most idegesítette. Felugrott, be­vágta az ajtót, aztán az abla­kot hajtotta be, hogy belére- megett a vékony üveglemez. ^ DANIS lépett be, a párttit- ---------- kár. Komótos lép­tekkel ballagott az asztalig, ott lehuppant egy székre, s mielőtt bármit mondott vol­na, a dózniját vette elő. Ap­rólékos gonddal csavart ci­garettát, megnyálazta, meg­pödörte az egyik végét, aztán az ócska, alumínium öngyúj­tót pattogtatta, de sehogy sem sikerült életet lehelni belé. — Elaludtunk? — nézett rá Gáspár bosszúsan, mert bán­totta a másik nagy nyugalma. Danis csak most nézett rá, a szemén felejtette tekintetét, úgy mondotta: — Baj van. Nagy baj — s kattintgatta tovább a gyújtó­ját. — Baj, baj, látta ezt jól Da­nis egész viselkedésén.* Ak­kor ilyen kimért, amikor a ház ég a feje fölött. Mintha egyet­len ideg sem lenne keszeg alakjában. — Nyögd már ki, mi rág — mordult rá fenekedve, mintha csak az tehetne ar­ról, ami a bögyét nyomja. — Szalonnáznak az embe­rek. Nem értette, mit akar a má­sik. — Mindenki azzal kezdi a napot! Végre lángot fogott a kanóc. — Hét óra óta teszik egy­folytában. Most kilenc. Élébe dobbant, mint aki öklelni akar. — Az istenségit, a ... — cifrázta hosszan, s idegessé­gében maga is füstölni való után kotorászott a zsebében. Lelt is egy nyomorultat, de a gyufával már nem volt sze­rencséje. Az utolsó szál el­lobbant, mielőtt a dohány felparázslott volna. — Mi történt? — morzsolta szét tömzsi ujjai közt a ci­garettát. — Gyújts rá! — dugta orra alá a dóznit Danis felelet he­lyett. Utánakapott, de vibráló uj­jai között sehogy sem akart sikeredni. Danis megszánta, maga sodort egyet és tüzet is adott nyomban. Ezúttal, kü­lönös csoda folytán, elsőre si­került. — Beszélj már! — sürgette. — A rohanással most mit sem érsz — nyugtatta a párt­titkár, s megvárta, míg leül. — Tizenhat fogai indult a szomszéd faluba... — Hogy az a kénköves .,. — Hagyd el — legyintett a másik. — A hírre a férfinép le­állt. Mondják, ha azok nem, hát ők sem. Harangszóig vár­nak, ha addig nem állnak munkába azok, tizenhatan, bejönnek ők is. A csizma patkójával a pad­lót kaparta tehetetlenségé­ben. — Nem elnök kell ezeknek, de hajcsár... — bökte ki re­kedten. Dani elnyomta a cigarettát. — Az éjjel még nem ezt fújtad! Igen. Körömszakadtáig véd­te az embereket, önmagát akarta igazolni. Hogy a trak­tor kell, Kell akárhogy is .,. Ezeket dicsérte. Mondta, hogy meglátják, a nagy do- dogban mind egyet akar. A MAR CSILLAPULT hirtelen támadt. nagy indulata, s magábaros- kadtan báíhult maga elé. — Nos, Gáspár? Meglesz a negyvenezer? traktort mind megérti. Azt is belőle, hogy kevesebb az iga. A veríték. Ezek... Csak legyintett, mint aki­nek már minden mindegy. Danis eléje állt. — Hozd vissza őket. Úgy meredt rá, mint aki csalánba ült. — Hozzam vissza ... — motyogta erőtlenül. — Menj utánuk. Eltaposfa a félig égett ci­garettát. — Hiába út. — Ezen áll vagy bukik minden. A traktor... a kö-; zös... ■— Annak már vége — nyögte fásultan, mint aki hiszi is igazát. — Retirálsz? — Te is csak engem ösztö­kélsz! — fakadt ki dühösen. — Nézz szembe az embe­rekkel! Beszélj velük! — Falra borsó! Danis hangja komoran csen­gett. — Lehet. Akkor legalább elmondhatod, mentve önma­gad, hogy harcban buktál el... — Nem szükséges, hogy; mentegessenek! A párttitkár hátat foraí-; tott és kibámult az ablakon.; Csak sokára szólt, akkor is; inkább önmagának. — Meg kell már tanulnom motorozni... — és nézte hosz- j szán, sóvárogva a fészerben álló masinát. A csendbe váratlanul rob- i bánt bele Gáspár. — Melyik úton mentek? Danis már az eget kémleite: — Költöznek a gólyák. — i Mire befejezte, magára ma- i radt. Maradt tovább mozdu- j latlan, csak a szeme ragyo- i gása fénylett. Megvárta, míg ; vad száguldással eltűnik elő- : le motor és motoros, aztán túr- i g'e léptekkel indult ő is. (Folytatjuk) \ k harmincas évek faluku- ! A tatóinak kedvelt módszere ! volt, hogy kérdőívek segítsé- 5 gével igyekezték kitudakolni \ az iskolás korú fiatalság élet- \ körülményeit és vágyait. Két­ségtelen előnye ennek a \ módszernek az, hogy a gon- \ dolataik summázására mór í nagyon is képes gyerekek szí- 5 vesebben vallanak — névalá- \ írás nélkül — egy papírlap- j nak, semmint valamilyen ide- 5 gén felnőttnek, akivel szem- 5 ben gátlásokat éreznek. A »pilisszentlászlói és kartali ál- í talános iskolák igazgatóinak \ szíves támogatásával, szerény \ keretek közt, megkíséreltem ! feleleveníteni egy ilyen kér- ! dőíves „közvéleménykutatást“. ! A válaszadók mind felső ta- ! gozatú, VII. és VIII. osztályos ! általános iskolások voltak. S Fele-fele arányban fiúk és j lányok, összlétszámúk két osz- (tálynyi, így tehát nagyjából i alkalmas a korukbeliek véle- : menyének, helyzetének jel- í lemzésére. A beérkezett vála- : szók értékelése sok tekintet- : ben igen tanulságos. : Az első kérdés a gyerme- | kék három legkedvesebb ; könyve iránt érdeklődött, j Nem volt nehéz előre meg- j sejteni az iskolai kötelező ol- ’ vasmányok hatását. A válasz- • adók többsége az Egri csilla- : gok, A kőszívű ember fiai, ! Szegény gazdagok, A Pál ut- i cai fiúk és a Légy jó mind- í halálig mellett nyilatkozott. ! Kilenc kedvelője akadt An- : dersen és Grimm meséinek, ! néhány Mark Twainnek, de a i mi ifjúkorunkban még „klasz- I szikus” diákolvasmánynak I számító Vernének már alig- ; alig. A válaszok meglehetős í egyoldalúak, mai hazai szerző I könyvére csupán ketten-hár- ; man szavaztak. É rdekesebb és változato­sabb válaszok érkeztek < arra vonatkozóan, hogy az is- * kolakönyveket nem számítva, íkinek hány könyve van oda- ! haza? ' f ! : A megkérdezettek egyötö- : dének egy sincs. A zömének ; (63%) húsz kötetnél nem na- ígyobb a könyvtára. Akadt ! néhány 21—50 kötetes könyv- ! tártulajdonos és két szenve- ; délyes könyvgyűjtő 75, illetve ; 200 saját könyvvel. A vála- ; szók értékelésénél múltbeli í adatokat nem lehet alapul ! venni. Huszonöt-harminc év- ; vei ezelőtt bármelyik faluban í ragyogó lett volna egy ilyen ; összkép. Ma azonban már le- ; hetünk olyan igényesek, hogy í a teljesen könyvtelen 20%-°s (kisebbséget is soknak nevez­tük. A 14 év körüli gyere­A Szovjetunió egyik nagy­múltú filmgyára a Kirovszkij proszpekten található a 10-es szám alatt. Leningrádban. A közismert művészek közül itt dolgozott a két Vasziljev, a „Csapajev” alkotói, Fridrih Ermler, Joszif Hejfic és még sokan mások. Ezek között a fa­lak között születtek olyan je­lentős művek, mint a szovjet film új szakaszát jelentő „Zsurbin-család”, vagy a „Rum- jancev ügy”. Gyakran álltak a íelvevőgép elé a Néva parti Nagy Péter alapította város­ban Nyikolaj Cserkaszov, Alekszej Batalov, Borisz And- rejev, Pavel Kadocsnyikov s társaik. Ezekhez a nemes hagyomá­nyokhoz kíván igazodni nap­jainkban is a filmgyár. Prog­ramja: a már elkészült vagy készülő filmek teljes mérték­ben igazolják ezt a törekvést. Alekszander Ivanov, a rende­zői gárda egyik legidősebb tag­ja három részben viszi filmre Mihail Solohov remekét, a „Feltört ugar”-t (Uj barázdát szánt az eke). Két rész már el­készült belőle, a harmadik for­gatása most folyik valahol a Don mentén az eredeti színhe­lyen. Vlagyimir Féiyin — dip­lomaként — „A csikó” című j; Solohov-novellát filmesítette p meg. Érdekességként kell meg- p említeni, hogy a nagy író ap stúdióra ruházta a „Hazáju-p kért harcoltak” új regénye el- p készítésének jogát is. p A Kirgiz Opera és Balett- ^ színház előadásában elevene- ^ dik meg a „Csolpon—Hajnal-£ csillag” című színpompás ba- p lett. Roman Tyihomirov rende- p ző irányításával kitűnő tánco- p sok s táncosnők keltik életre p a népi legenda évszázados p alakjait. Ugyancsak Tyihomi- p rov az alkotója a „Pique p Dame” operafilmnek, amely-p nek címszereplője a nálunk is p jól ismert Oleg Sztrizsenov. p A szovjet falu mai életét mu- p tatja be a „Nézeteltérés Luka- p siban” című vígjáték — a fia- p tál Makszim Ruf munkája. A p könnyed hangú, zenével át meg p átszőtt történet dgrűs,. p hangja ellenére is figyelemre p méltó kérdéseket vet fel. p Acélöntőkről szól a „Forró p szív” — Jevgenyij Nemcsenkó p rendező első munkája. Emii- p tésre méltó, hogy két díszlet- p tervezője közül az egyik, Jeu-p genyij Jenei — magyar szár- p mazású: Jenei Jenőnek hívják! p A tizenkilencedik századba p vezet vissza Vlagyimir Csebo- p tarev filmje, az „Irisztán fia”, p amely Koszta Hetagurovról, az p őszét irodalom megteremtőjé- p ről szól. Érdekes kísérlet a p „Névai melódiák”. Derűs ke- p rettörténetébe ágyazva a lenin- ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents