Pest Megyei Hirlap, 1960. október (4. évfolyam, 232-245. szám)
1960-10-14 / 243. szám
1960. OKTOBER 14, PÉNTEK ■CST HEGYEI <üf€iriat> 5 AZ ISKOLAREFORMRÓL Ami a tervezetből kimaradt CSALÁD ÉS ISKOLA VERÉSSEL VAGY VERÉS NÉLKÜL? A szeptember 9-i vitaindító cikkünkre érkező hozzászó. lások közlését befejezzük. Keddi számunkban közöljük szerkesztőségi összefoglalónkat. Nem szégyenkezem miattuk Az életből merített tapasztalatok alapján, csak annyit jegyzek meg, hogy a kellő időben alkalmazott verés — hasznos. Ezt magamról tudom. Két esetet szeretnék megemlíteni, ami velem és fiammal történt. Az első az, hogy mikor még én is iskolába jártam, azt gondoltam, hogy nem is olyan fontos a tanulás. Kedves tanító bácsim, akire mindig szeretettel gondolok, eleinte szép szóval igyekezett rávenjni a lecke írására, de mindhiába. Egy szép nap előkerült a lénia és társaim nevetése közben kikaptam a porciót. Ez olyan hatással volt rám, hogy azután mind az elemi, mind a középiskolát kitűnően végeztem. • A másik eset egyik fiammal történt. Elvégezte a négy polgárit, de az első hét után otthagyta munkahelyét. Megkapta tőlem a két pofont és visszaküldtem. Azóta már ő is családapa és sokszor mondja, hogy bizony megérdemelte a leckét. Boldog vagyok, mert ha szigorúan is neveltem gyermekeimet, nem kell szégyenkeznem miattuk. Egy gödöllői édesanya Amikor a szidás már nem segít Három gyermekem van, két leány, 12 és 3 éves, és egy 10 éves fiú. Mint a családi nevelés praktikus embere, állítom, hogy a verés afféle szükséges rossz! Nekem jobban fáj, mint nekik, ha ehhez az eszközhöz kell folyamodnom. Vannak azonban olyan esetek, amikor az egyszerű szidás már túl „jutányos ár” a kis bűnös számára. Három hete például a nagyobbik leány azért hozott haza egyest az iskolából, rögtön a tanév elején, mert letagadta előttem a házi feladatot. Ilyen esetben már nem elég a lelki prédikáció. A lényeges kérdés, hogy a gyerek, ha verést kap, akkor ne a felnőttnek „én vagyok az erősebb” alapon történő támadását lássa, hanem kiérdemelt hűnhődését, amelyet el kell viselnie, mert rossz volt, mert csak a büntetés után jár megbocsátás. Én sohasem ütöm meg első haragomban a gyerekeimet. Ha rászolgáltak, este behívom őket a szobámba, megmagyarázom, hogy miért volt helytelen, amit tettek és öt-hat rá- veréssel már el is van intézve az ügy. Higgyék el: nem is olyan tragikus ez a dolog, ahogyan azt az elméleti emberek elképzelik! Anyám hat gyereket nevelt fel, lényegesebben szigorúbb elvek alapján. Vari olyan személyes emlékem, hogy a polgári iskolámban már a tánctanfolyamra jártam, amikor éppen egy tánciskolái óra után, ártatlan kis füllentés miatt úgy elvert fakanállal, hogy még másnap is sziszegtem tőle. (Jobban fájt azonban, hogy az egészet a szomszéd gyerekek is látták. Én sohasem engedem, hogy az egyik büntetését a másik is láthassa!) Ne haragudjanak az ellen- véleményért. Higgyék el, a legtöbb családban ugyanez a helyzet. Gyerekeimtől tudom, hogy még azok kezében is ott a fakanál, akik a gyűlésen a legszebbeket mondják. H. I.-né, egy Pest környéki anya MÁS AZ ELMÉLET... Nem vagyok pedagógus, bár négy félévet végeztem bölcsészszakon az egyetemen. Ha családomban, ismerettségi körömben a verésről volt szó, élénken tiltakoztam ellene. Értelmes, szeretetteljes szóval, magyarázattal többet lehetne elérni, mint a testi fenyítéssel Nos, ez volt az elméletem azután a gyakorlatban másképe történt. Megszületett a kisfiam. Egyetlen gyermek c családban, akit napközben c nagymama v»vel, a)kit mindannyian igen szeretünk éi tisztelünk, de ... Amit napközben megengedett neki, sok esetben helytelenül, azt én este, szombat délután és vasárnap egész nap megtiltottam. Mi volt az eredmény: „majd a nagyanyó újból megengedi nekem, ha te nem leszel itthon”, összevesztem anyámmal. Ez az egyik probléma, amiről úgy gondolom, nem árt írni, mert igen sok családban előfordul. A mi nagymamáink sokat segítenek, nélkülük — mi anyáik — nem tudnánk eredményes munkát végezni, de — tisztelet a kivételnek — a nagymamák sajnos nem nevelnek következetesen. Saját tapasztalatomból tudom, hogy az egyetlen unokának sok olyat megenged, amit saját gyermekének annak idején megtiltott. Ebből azután az következett, hogy én hiába tiltottam meg szép szóval, magyarázatokkal valamit, a gyermek nem engedelmeskedett. Ilyenkor méregbe gurultam és ráhúztam. Ez eddig még mindig használt nálam. Persze ilyenkor mélységesen szégyellem magam és kénytelen vagyok azt mondani, hogy nálam az elmélet és gyakorlat nem egyezik. De sajnos nemcsak nálam van ez így, több kollégám és kolléganőm állítja ezt. Állítom, hogy egyszer-egyszer nem árt az enyhe rálegyintés akkor, amikor már semmi egyéb nem használ. Egyesek azt mondják, hogy a verés dacot, konokságot vált ki a gyermekből, de kedves szerkesztő elvtárs, ez a konolcság szerintem a testi fenyítés mellett is megvan a gyermekben! Jó lenne azonban, ha pedagógusok, szülők (beleértve a nagymamákat is) összeülhetnének egyszer az újságíróval és gyakorlati tapasztalataikat átadva, talán mégis kapnának tanácsaikat, hogy legyen a továbbiak során, mert beszélni sok mindenről lehet, de a gyakorlati megvalósításhoz már egyéb is kell és az adott körülmények sajnos sok esetben befolyásolják a még olyan szép elméletet is. É. M.-né Budapest Másképp nevelem a gyermekeimet Már hetek óta olvasom lapjukban a nevelési vitát s érdekes megfigyelést tettem. Arra gondolok, hogy a kérdést nem elegendő csupán szülői szemszögből megvilágítani. Tizennyolc éves vagyok, s nemrégiben mentem férjhez. Ügy gondolom, érdemes felidézni még eléggé friss, gyermekkori tapasztalataimat, amelyek nem valami derűsek. Engem, bátyámat és húgomat szigorúan neveltek. Igaz: anyánk egy ujjal sem nyúlt hozzánk, csak annyit mondott: „Este, ha megjön apád, majd ellátja a bajod!”... És amikor apa megjött, meghallgatta a panaszt, megnézte az I ' ^ Érdekes, újszerű vállalko- $ zás tanúi lehettünk a Rádió- ^ színház kedd esti bemutató- ^ ján. IV. K. Schweickert né- % met író sikeres kísérletet tett ^ az egyszemélyes dráma feltá- í. masztására a mikrofon előtt. y ^ Az egyszemélyes dráma „hoff se”, Hackenberger, 15 évvel ? a háború befejezése után, fur- csa magatartása miatt zárt ^ intézetbe kerül s miközben ki- % tölti a vizsgálati kérdőívet, ^ visszaemlékezései során meg- % elevenedik előttünk egy vélj szedelmes ember, akinek va- $ lóban az őrültek házában a ^ helye. ^ Schweickert egyszerű, min- ^ dennapi történet keretében ál- ^ Útja elénk Georg Richarc ^ Hackenbergert, a porosz- ^ német militarista szellem meg■ ^ testesítőjét, a Wehrmacht egy- ^ kori kiképző-őrmesterét i ' ^ ahogy Hackenberger vall ön- ’ £ magáról — magát a fasizmus | ^ idézi elénk gyűlöletes való újságában. Megdöbbentő ne künk. magyaroknak, végig ■ ' gondolni az író gór * 'látót 5' Hackenbergernek, aki a ellenőrzőt, s kiadta a párán-$ csőt: „Bejössz, hozzám, meg-% értetted?” Ezt már mind a£ hárman értettük. Nem tudom, apámék vagy azok a szülők, ^1 akik a testi fenyítés mellett szavaznak ebben a vitában, tudják-e, mit éltem át egy^ hazugságért, iskolai nem tu-% ( dósért vagy engedetlenségért? Vacsora alatt alig ment le a ^' falat a torkomon. Az egyik pillanatban azt kívántam, bár£ már csak kikapnék, legalább túl lennék az egészen; a má-fj’, sik pillanatban arra vártam, hogy valami csoda történjen: vendégek jöjjenek, apát el-fy hívják és én megússzam a£ mai estét. Ha az iskolában £ intőt kaptam — s ez sajnos, £ többször is előfordult —, a£ szorongás az egész napomra £ rányomta bélyegét. A testvé reim ugyanígy voltak. A cso-£ da azonban ritkán követke-£ zett be. Apa befejezte a va-£ csorát, s intett, hogy köves- £ sem. A büntetés minden eset-£ ben nádpálca volt. csupán mérték különbözött. ^ Sokáig azt hittem, ez a vi-íj lág rendje, de az iskolában^ azután kiderült, hogy a ba-fy rátnőimet egyáltalában nem ^ fogják ilyen szigorúan. Én% szégyelltem magam, s igye-$ keztem a nádpálcázásokat el-$ titkolni. % Utoljára tizenhatodik szüle-£ tésnapom után kaptam ki. ^ Mostani férjemmel mentünk £ el sétálni és a kapuzárás pit-£ lanatában érkeztem haza. ^ Neki nem mertem megmon- ^ dani, hogy én, a nagylány, a | szerelme, az ideál jh a nád- £ pálcától félek, mert már jóval ^ korábban otthon kellett vol-£ na lennem. Szerencsére apáékff moziban voltak. Boldog vol- £ tam: megúsztam, de korán jí örültem. Csikorgóit a kulcs af, zárban. Annyi időm volt, hogy a blúzt meg a szoknyát le-% dobjam magamról, s úgy,$ ahogy voltam, alvást tettetve $ bebújtam a megvetett ágyba, jí A torkomban dobogott a szí-f.! vem, de úgy tettem, mintha aludnék. „Lebuktam“. A ház-$ mester beárult. Apa behozta% a nádpálcát és megszeppent $ testvéreim szeme láttára úgy $ elvert, mint még soha. Mind-% ezt nem felejtettem el és nemfy is tudom elfelejteni. Ha ne kém gyerekeim lesznek, más-f képp nevelem őket. % Z. Judit 2 2 | PETŐFI EMLÉKMÚZEUM j NYÍLIK DÖMSÜDÖN j j Október 16-án Petőfi emlék- \ ünnepséget rendeznek Dömsö- \ ^dön. Az ünnepségen részt vesz ! ^ és előadást tart Dienes András í ^ író, tudományos kutató. E na- ! ^ pon nyitják meg a községben; ^— Petőfi Sándor egykori lakó- j ^ házában — a most létesített \ Petőfi emlékmúzeumot. Az ün- ! ^ népi beszédet Végh László, < ^ könnyűipari miniszterhelyet- ; f tes tartja. i\\\\\\\x\\\\\\V\\\\\\\\\\\V\V\\\\\\\\V\\\YV\V Az általános iskolára rendkívül fontos feladatok várnak: j z általános alapműveltség megszerzése, a tanulóifjúság előkészítése a társadalmilag hasznos munka végzésére, valamint a szocialista erkölcsi aevelésnék, jellem formálásnak és a közösségi életbe való bekapcsolódásnak a megalapozása. Ahhoz, hogy az általános iskola ezeknek a követelményeknek megfeleljen, mentesíteni kell ezt az iskolatípust azoktól a fogyatékosságoktól, zavaró körülményektől, amelyek jelenleg gátolják az oktató-nevelőmunkát. Minden pedagógus, sőt minden szülő tapasztalatból tudja, hogy a gyermek iskolai fejlődése, haladása szempontjából milyen sokat jelent az, hogy járt-e előbb óvodába, vagy sem. íáegkapta-e az óvodáskorban levő zsenge gyermeki lélek az óvodában a közösségi életbe való bekapcsolódásnak, az ismeretszerzésnek, az értelmi-, érzelmi- és testi nevelésnek a kezdő csíráit, impulzusait. Mivel tulajdonképpen az általános iskola az óvodában végzett nevelőmunkára épül, tehát meggyőződéssel állítjuk, hogy az óvodát is hálózatának bővítésével és tartalmi munkájának javításával, korszerűsítésével alkalmassá kell tennünk a szocialista iskolai életre való előkészítésre. Nap, mint nap azt is tapasztaljuk, hogy a napközi otthonom mennyire hozzátartoznak az általános iskolák eredményes működéséhez. Sokszor milyen harcot kell folytatni a férőhely hiánya miatt — a szülőknek. tantestületeknek, hogy egy-egy tanuló a napközi otthonba bekerüljön. Szükség van-e például annak magyarázatára, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése, valamint az ipari települések fokozottabb fejlesztése menynyire megköveteli a napközi otthonok további gyors ütemű fejlesztését, egyben a bennük folyó speciális, főleg nevelőmunka korszerű megjavítását? Bizonyára nincs, mert ezzel államunk minden dolgozója feltétlenül egyetért! Végül, de nem utolsósorban: mentesíteni kell az általános iskolákat a testi és értelmi fogyatékosságban szenvedő tanköteles gyermekektől! Köztudomású, hogy ezek gondozása, gyógyítva-nevelése, oktatása — a szocialista humanizmus szellemében — a gyógypedagógiai intézményekben történik. Nem vitás, hogy szükség van a különféle fogyatékosságban szenvedő gyermekek külön nevelésére és oktatására úgy egyéni, mint közösségi szempontból. A közösségi érdek viszont azt célozza, hogy az általános iskolák egységes szellemű osztály- zsoportjait mentesítsük azoktól a tankötelesektől, akik. fogyatékosságuk miatt képtelenek a többi tanulóval eredményesen együtt tanulni, s a normális képességű gyermekek osztálymunkáját, közösségi életét így nehezítik. A fentebb körvonalazott indokok alapján tehát javasoljuk és kérjük, hogy az iskolai reformbizottság a végleges irányelv összeállításánál az óvodák, a napközi otthonok és a gyógypedagógiai intézmények korszerűsítési problémáit is vegye figyelembe, jutassa a tervezetben kifejezésre, mert meggyőződésünk szerint ezek a nevelő-oktató intézmények is szerves részei szocialista iskolarendszerünknek és az általános iskolákkal együtt szorosan beletartoznak köznevelésünk és oktatásügyünk történelmi fontosságú továbbfejlesztési programjába! Lénárth József Cegléd >sXV^^X>XXXXXX^N^XX\N^^^^^^^^NXXX\XXXXX^^XXV | Megkezdődik a magyar fauna É és flóra rendszertani feldolgozása ! } A közeli hónapokban nagy- £ arányú tudományos kutató- $ munka indul a magyar állat- és növényvilág rendszertan £ és társul ásta ni feldolgozásé- ^ ra. A munka méreteire jel- ^ lemző, hogy nyolc különböző ^ területen, negyvenöt tudó ^ mányos intézet közreműkö ^ désével csaknem 300 témá / dolgoznak ki. A könyvkiadás őszi-téli tervei K önyvkiadóink ez évben is készülnek az őszi-téli ; könyvvásárra. Most elsősor- : ban az iránt érdeklődtünk, : hogy ez alkalomból milyen ; újabb szovjet, illetve klasz- : szikus orosz művek kerülnek ; kiadásra. ! A magyar könyvkiadás új, ! jelentős sorozata, Gorkij mű- l veinek 23 kötetre tervezett \ gyűjteményének kiadását kez- í di meg ősszel az Európa ! Könj'vltiaidó. Ez évben a so- \ rozat első két kötete kerül í kiadásra. \ Az orosz, illetőleg a szovjet \ klasszikus irodalmat Lev \ Tolsztoj Ivan lljics halála cí- \ mű művének díszkiadása, Ka- \ renina Anná-jának új kiadá- Í sa, Alexej Tolsztoj I. Pé- \ terének új kiadása és Mamin \ Szibirják: A préda című mű- \ vének Szántó Piroska grafi- ^ kusművész által illusztrált f díszkiadása képviseli. Sze- £ relmi történet Ajtmatov í kirgiz író kisregénye, a Dzsa- £ mila szerelme. A művet, ^ amelyet az elmúlt évben, an- ^ nak francia kiadásakor, a ^ francia polgári kritika is lel- ^ kesedéssel üdvözölt, végtele- ^ nül finom líraiság hatja át. ^ Ajtmatov kötete még két ^ kitűnő nagyobb novellát is ^ tartalmaz, a Vetélytársak egy- á mástól elforduló, ellenséggé váló jóbarátjainaik történetét, és egy dezertőr katona és családjának tragédiáját. A mai orosz elbeszélők az Európa Dekameron sorozatában jelenik meg és a szovjet-orosz irodalom fél évszázadának érezhetően legjellemzőbb elbeszéléseit válogatta össze. Ezek az elbeszélések, akár a történelem nagy pillanatainak egy-egy részletére vetnek fénysugarat, akár ennek a csodálatos fél évszázadnak a lelkekben lejátszódó eseményeit villantják fel, így együttesen egy nagy és hősi kor krónikáját adják. Panova nevét jól ismerik már a magyar olvasók, különösen az utóbbi években több kiadást is megért lírai finomságú gyermektörténete, a Messzi utca és a Szentimentális regény óta. Uj könyve, amely magyar fordításban a Kisüt a nap címet kapta, ismét bizonyságot tesz az írónő lélekábrázoló készségéről és alakjainak sorsát kísérő meleg együttérzéséről. Három elbeszélésében az emberi szeretet és jellemformálódás problémáit kutatja. Polevoj Messzi hátország című regénye a háború idején játszódik. Egy felszabadított város életét, az emberi és érzelmi problémák egész hálózatát fogja át, újszerűén világítva meg a szovjet emberek háború alatti életét. M eg kell említeni a Móra Kiadó Világirodalom Gyöngyszemei sorozatának új kiadványát, a Szovjet költők, antológiáját, a kötet gazdag és szép válogatásban túlnyomórészt a szovjet költészet eddig kevésbé ismert oldalával bizonyítja, hogy a próza mellett a lírának ír sokszínű mondanivalója van az új élet embereiről. —I —r. ^^■^NVS>>NXNNX\XXNX\\VXXVv\NVV\V,.\NXVVV\-W Gazdag kommámné... * Gazdag korcsmárosné Szliács városában, ezüstje, aranya hever garmadában. Készülődik Rojkó. hogy majd kirabolja, talán most, vagy mindjárt, kevés idő múlva. Ha ez meg nem esik kevés idő múlva, odalépünk bátran söntéshez, a zugban. i \ Kedves korcsmárosné, ! hadd hálunk meg nálad. : víg táncunk estére ! velünk együtt járjad. • ! — Hej, legényke, hozzám ! vaj’ honnan vetődtél, ; ilyen édes szókat \ ugyan honnan szedtél? \ — A városból jöttem, ; Horicska aljáról, j a gazdag városból. \ egy gazdag kalmártól. \ Menjetek, cimborák, £ megnézni a kamrát, \ fűrészt élezzetek, $ koporsót verjetek. ' Kedves cimboráim, j nyeregbe szánjatok \ de künn az udvaron j lovam ott hagyjátok. j Ki is futott Rojkó. £ felült a lovára, í s társait a réten, ^ a gyepen találta. Cimborák, a hegyet £ lábatok ne járja, £ mert kézre kerít ott \ a megye zsandárja. ^ Csuka Zoltán fordítása í * A fordító rövidesen kiadásra í; kerülő Szlovák népballadák című kötetéből. Az ilyen, egy színészt fog- £ lalkoztató darabban, a ren-% dezö méginkább vizsgázik, ^ mint más rádiójátékban, mun- kája jobban előtérben áll. ^ Solymosi Ottó, fiatal rende- ^ zö szinte szokatlan önmér- séklettel tartóztatta magát f, sokszor a naturalizmusra csá- ^ bitó eszközöktől. A monológ \ szerkezetére jellemző zártság,' szigorú megépítettség, az író \ szándékának megértése jelle-\ mezte Solymosi rendezését. \ Egy pontban azonban — és ez>t ennél a darabnál a leglényege- \ sebb — nem értünk egyet a> rendezővel. Ez a Hackenber-f gert megformáló színész ki- \ választása. Agárdy Gábor sok-', oldalú színész. Ez a szerep \ azonban távol állott színészi \ alkatától. Hiba volt neki ad-! ni. Nem mondhatjuk azt, hogy \ alakítása elhibázott vagy rossz \ lett volna. Ez igazságtalanság', lenne. Mégis, érezhető volt a\ birkózás az óriási feladattal, a \ nem rászabott szereppel, a: korban nála évtizedekkel idő- \ sebb figura megformálásával. • f — d s RÁDIÓSZINHÁZ ÉN, HACKENBERGER... hangja, hatásosan közvetíti a figyelmeztetést: emberek, vigyázzatok, a fasiszta őrültek egy részét bezártuk ugyan a bolondok házába, de ki akarnak onnan törni. Ne engedjétek! Schweickert a lényegre tör, nem engedi egy pillanatra sem, hogy a hallgató figyelme elkalandozzék. Ez a zárt, tömör felépítés az időszerű antifasiszta mondanivaló mellett a darab másik értéke. Nagy kár, hogy a darab nem mutatja meg, kik álltak (és állnak) a Hackenberg erek és Hitlerek mögött. Pedig ezzel érzékelni lehetett volna azt is, hogy lényegében nincs semmi különbség a hitleri és a mai fasizmus között, hiszen mind a kettőt a nyugati finánctőke hozta létre — és hogy Hackenberger és Hitler. Adenauer és a mai H^cken- bergerek eszközök csupán. NDK-ban él! — 15 év alatt lett volna módja megváltozni, „átnevelődni”, beilleszkedni egy szocializmust építő, békeszerető közösségbe. És mégsem ez történt. Odaát, nyugaton mozgolódnak, szervezkednek Hackenberger egykori fegyvertársai, ő sem akar tétlenül várakozni. De jó tudni azt, hogyha a. nyugati Hacken- bergerek szabadon járnak is, vannak országok, ahol lakat alatt tartják őket. Hackenberger történetét persze, meg lehetett volna eleveníteni sokszereplős hangjátékban is. Schweickert — aki hazájában ismert rádiójátékíró — meg tudta volna oldani így is — nem véletlenül választotta a monológot. Nyilván ezt a közlési módot alkalmasabbnak ítélte mondanivalója kifejezésére. Jól választott. A drámai magánbeszéd közvetlenül a hallgatónak szóló legszemélyesebb
