Pest Megyei Hirlap, 1960. október (4. évfolyam, 232-245. szám)
1960-10-02 / 233. szám
Mi a hiba a kartali termelőszövetkezetben ? I960. OKTÓBER 2. VASÁRNAP B©V6Z6tŐÜl bocsássuk előre, hogy kétségtelenül nem sok. A kétezer holdas termelő- szövetkezet tagjai előrelátóan gondolkoznak, példamutatóan szorgalmasak és nagy erőfeszítéseket tesznek a közös gazdaság érdekében. Az idén 140 katasztrális holdon vetettek bonsót és a termés árát csatolva az állami támogatáshoz, két K 25-ös Zetor traktort vásároltak. A már meglevő Bjelorusszal együtt ilyesformán a termelőszövetkezetnek három univerzál erőgépe van. Ezenkívül vettek egy három tagból álló műtrágyaszórót és egy 13 000 forintos porozógépet is. Szépen dolgozott a húszholdas kertészet. A szerződésesen felül megmaradt paprika, hagyma és uborka mennyiséget még a közeli aszódi piacra sem kellett bevinni, elfogyasztották maguk a kartaliak. A belterjes gazdálkodás bővítése érdekében megrendelték a töveket egy 30 katasztrális holdas málnás telepítéséhez. Ez a sok munkát igénylő gyümölcs lehetőséget ad majd az asszonykezek foglalkoztatására, ami idáig meglehetős gondot okozott a termelőszövetkezet vezetőinek. De nemcsak a teremelési eredmények szépek és a jövőre vonatkozó tervek hasznosak Kartalon. Nem tétlenkedtek a termelőszövetkezetiek az építkezések terén sem. Egy régi épületet lóistállóvá alakítottak át, a majorudvaron pedig három — egyenként tízvagonos — kukoricagórét emelnek. Ennyi dicséretes, elismerésre méltó eredmény után jogos a kérdés, hogy mi a hiba mégis a kartali termelőszövetkezetben? Aligha járunk messze az Igazságtól annak feltételezésével, hogy az eredmények még szebbek, a teljesítmények még nagyobbak lennének, ha a termelőszövetkezet tagjai nem azt néznék, hogy ki honnan jött, hanem egyesegyedül avval törődnének, ki hová megy! Az egész községre kiterjedő mai nagy tsz három kisebből alakult. Helyes volt ez? Kétségtelenül igen! A nagyobb terület nagyobb lehetőségéket biztosít és mint a felsorolt példák is bizonyítják, a kartaliak már most, a kezdet-kezdetén éltek ezekkel a lehetőségekkel. Nincs a közös munka hasznára azonban az olyasfajta igyekezet, hogy a három régi termelőszövetkezet tagjai külön- külön maguknak igyekezzenek az előnyösebb munkákat megkaparintani. A munkacsapatok elosztásánál rendszeresen visz- szatérő probléma ez. Mintha még ma is három. kis közösség tagjai lennének és csak véletlenül vetődték volna egybe, nem pedig valamennyien egy nagy közös család. Az ilyesmiből torzsalkodás származik, s ez a legszorgalmasabb emberek munkáját is nehezíti. Hasonlóképpen el kell végre már felejteni azokat a különbségeket, amelyek egyéni, gazda korukban birtokolt földterületük tekintetében valamikor elválasztották egymástól Darázs Jánost és Sőre gi Andrást, Zámbó Istvánt és Só.s Mihályt, vagy Deák G. Istvánt és Szőke Istvánt. Nem azt állítjuk, hogy épp ezek néznék le a többieket, de jól-rosszul leplezve még él a tagok között ez a múltból örökölt szellem. Nem lehet máról-holnapra megszabadulni tőle? Kétségtelen. De legalább igyekezni kell és éppen ezért beszélni kell róla. A hibák elhallgatásával nem lehet azokat megszüntetni. Természetes, hogy a jobb,, hozzáértőbb gazdának több a becsülete. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a magángazdálkodás keretei között nemcsak egyedül ezek a tulajdonságok vittek valakit előbbre és változtattak tehetősebbé. Ma már ezeknek a fentebb találomra idézett neveknek a viselői épp úgy, mint a többiek, valamennyien kétezer holdas birtokosok és csakis a közös gazdaság érdekében végzett munkájuk alapján tarthatnak számot megbecsülésre. Befejezésül még egy. Valamikor a felszabadulás előtt érthető és megbocsátható volt, ha a szegény ember nem tisztelte túlságosan az uradalmak határait és ha módja volt rá. itt-ott az uraságéból szaporította egy-egy fél zsák kukoricával, néhány kaszasuhintásnyi lóherével a magáét. Ugyanez azonban ma, mindannyiuk közös gazdaságában megbocsáthatatlan. Nemcsak az éjjeliőrök dolga, hogy ügyeljenek a közös tulajdonra, hanem kivétel nélkül kötelessége ez mindenkinek. előtt beszélgetők egyike úgy vélte, hogy a kartali termelőszövetkezet a legjobb az aszódi járásban. Ezt ma még, amikor a cukorrépa szedet- len, a kukorica töretlen, nem lehet megállapítani. Tény azonban, hogy a Icartaliak- nak minden lehetőségük és adottságuk megvan ahhoz, hogy az élre kerüljenek. Ennek érdekében azonban nemcsak szorgos munkával kell buzgólkodni, hanem nélkülözhetetlen a belső összhang megteremtése is. (ordas) // ...Mert a kenyér az élet! Szántanak a lacházi határban II A minap délután az iroda Egész évi ayug&hmmk csak 130 Ft az ára A termelőszövetkezeti tagok HÁZTÁJI ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÁSA tűz-, vihar-,' betöréses-lopás-, jég-, állat-, baleset és szavatossági károk esetére nyújt védelmet. Fizesse a díjat pontosan! Kárát gyorsan megtéríti az ÁLLAMI CIZTOSÍTÓ SAJÁT ERŐBŐL Az idén sok termelőszövetkezetnek gondot okozott az egyre növekvő közös állatállomány elhelyezése. Ezért az állami hitelből létesített, vagy létesítendő istállók és egyéb épületek mellett, mintegy 15 millió forint értékben végeztek a közös gazdaságok tagjai sajáterejű építkezést, ezzel is enyhítve, vagy pedig teljesen megoldva az állat férőhely gondját. Különösen a cégi ~di termelőszövetkezetek áldoztak sokat az építkezésekre, amelyeknek zöme szerfás szerkezetű, de ésszerűen, tartósan télie- sítve, hosszú évekig megfelel a célnak. Gyerekkoromban a mi vidékünkön csak úgy nevezték a búzát, hogy „élet“. A búza minden munkája, a szántás, vetés, különösen a vetés, szent aktus volt, amelyet még nagy családokban is, ahol felnőtt gyerekek voltak, a családfő végzett el. A vetőgépek térhódításával vesztett varázsából az „élet“ magjainak el'hintése, de mag így is nagy dolog földbe tenni a súlyos, rejtett tüzű barna szemeket. Ezek a gondolatok kavarogtak fejemben, ahogy ballagtam a csikorgó kavicsokon a kis- kunlacházi vasútállomással a hátam mögött, s nézegettem a sárguló, kopaszodó határt, a határban szorgoskodó embereket, fogatokat. Az egyik töltésig nyújtózkodó keskeny parcellán magas, csontos, ősz 'hajú ember szánt két lóval. A bemutatkozás rövid szertartása után cigarettával kínálom, nem fogadja el. Csak nagy ritkán, különleges alkalmakkor gyújt rá, ha úgy jön a sorja. — Búza alá?... — intek a fényes ekére. — Igen. Itt lesz egy darab, meg majd a kukorica helyére is kerül vagy másfél kishold- nyi. Mert mi leginkább abban számolunk — teszi hozzá —, nem kataszteriben. — Mondja, miért nevezik egyes vidékeken „élet“-nek a 1 búzát? — Errefelé nem mondják, de úgy gondolom azért, mert a kenyér az élet. S az igazi kenyér, a valódi kenyér, ami a módot is jelzi, búzából készül. — Maguk búzakenyeret esznek? — Az utóbbi időben. Fiatalkoromban és még a háború után is egy darabig, rozskenyér járta erre. Azt ették a tehetősebbek is .; . Az idei esztendőről faggatom aztán Göbölyös Gyula kiskun- iacházi gazdát, meg az őszi munkájáról, terveiről. Hat holdon gazdálkodik. Azelőtt bérelt földdel többe: vállalt, de már eljárt az idő, megőszült a haj és a gondokkal teli élet mély barázdákat hagyott széltől-naptól cserzett, barna-piros arcán. Meg más baj is van: — Gyenge már a lábam. Pedig a szántáshoz az is kell. Meg kar, mert estére úgy érzi az ember, mintha megdögö- nyözték volna. Gyerekeit is szárnyukra bocsátotta már, így kettejüknek elegendő megélhetést ad a hat hold is. Ebbe aztán van egy kis búza, rozs, őszi árpa, korai burgonya, kései burgonya, takarmányrépa, cukorrépa, s zöme kukorica. Ezt a nőhány riö- vényt termeli évről évre kis változtatással. Hasznos tapasztalattal szolgált az első esztendő a tápiószelei Béke Támogatói és ellenzői is voltak az eredményességi munkaegység bevezetésének a tavaly ősszel alakult tápiószelei Béke Tsz-ben. A közös munka megkezdésénél rengeteg tennivalója akadt a vezetőségnek, így idő is kevés jutott arra. hogy az eredményességi munkaegység bevezetésének ellenzőit meggyőzzék álláspontjuk helytelenségéről. Noha a közgyűlés határozatot hozott a kapások területének egyénekre való felosztásáról, a vezetőség nem volt következetes ennek végrehajtásában. így történt meg, hogy a 256 növénytermelő közül, csak 123-an vállaltak területet megművelésre és a kapások kisebb része került felosztásra. Ír. A 320 hold kukoricából csal: 160-at osztottak ki. az 52 hold cukorrépából pedig 40-et. Az első esztendő hasznos tanulságul szolgált, mind a vezetőség, mind pedig a tagság számára. Már az első kapálásnál kitűnt ugyanis, hogy az egyénekre kiosztott parcellákon. előbb megtörtént a kapálás, mint ott. ahol együttesen, vagyis brigádban dolgoztak, A kiosztott parcellákon sűrűn lehetett látni a tagok családtagjait is, amíg a brigádban művelt területen csak elvétve jelent meg egy-egy családtag. Ami a gazdasági év közben csak feltételezés volt, az most. a betakarítás idején, bizonyított valóság lett. Az idejében végzett gondos munka eredménye. nem egy helyen: 50—60 Márton a városban 7» j árton, ÍVI amint azt sorok címéből is sejteni lehet — külterületi ember, ! azaz hétköznapi nyelven szólván, tanyai lakos. De nemcsak ö, hanem még a hetedik őse is kint született s élt, az úgynevezett Szelesháti részen, mintegy 12 kilométernyire a civilizáció világától, Ennélfogva Márton igen ritkán szánta rá magát a város megtekintésére, jóformán csak akkor, ha a hatósági közegek ebadó vagy másmilyen fizetési kötelezettség teljesítése végett erre külön felszólították, vagy ha a tavaszi és az őszi. állat- és kirakodó vásár meglátogatását határozta■ el. Ezen utóbbi alkalmakkor gyakorta megtörtént, hogy két-három napra is a városban, illetve a „Vadkacsához” címzett vendéglőben feledkezett ám titán a egyik vásártól a másikig csak akkor vett tudomást a városról, mikor a széljárás a harangszót a fülébe lengette. Ez év tavaszán azonban a fejlődés szele a szelesháti tanyavilág csendjét is „megcsapta”, minek következtében Márton a „Keleti Fény” nevet vise-' lő termelőszövetkezet tagja lett. Az anyagi létben bekövetkezett változás természetesen hamarosan hatással lett Márton. de leginkább a Márton gyerekeinek gondolkodására is, akik már amúgy is régen nógatják apjukat a rideg tanyai élet felszá- molására, annál is inkább, mert Eszti nagy kedvelője a mozinak, Kati viszont a télen tánciskolába óhajt beiratkozni. Márton kezdetben hősiesen ellenállt a család, ostromának, • majd csak akkor engedett, amikor az elnök kilátásba helyezte neki a városban levő székháznál az udvarost tisztséget, í gy történt, * hogy a szelesháti öreg tanya néhány hónappal ezelőtt lebontásra került, s használható anyagát a városba fuvarozván, az új, két szoba-konyhás lakás építéséhez használták fel. Márton tehát há- zanépével együtt máról holnapra városi lakossá lett, de hogy egyik szavamat a másikba *tie öltsem, meg kell még mondanom, hogy háztáji területnek a tanya udvarát hagyatta meg. mondván, hogy legalább közte Szeleshát körn arad, még némi kapocs. Hiába, a gondolkodás lassabban követi az anyagi létben bekövetkezett változásokat. ... Ari Kálmán wy és zött százalékkal is több termést adnak azok a parcellák, amelyeket' á tagok;-az eredményes- sági munkaegység alapján müveitek meg. Fehér László elvtársnak, a tsz elnökének véleménye szerint átlagosan mintegy 30 százalékkal többet fizetnek ezek a parcellák. Noha a tsz tagsága kárát látja annak. hogy a vezetőség nem hajtotta végre következetesen a határozatot — a kukoricánál a 30 százalék terméstöbb- let holdanként, hat mázsa csö- veskukoricát jelent, a 160 hold tehát mintegy ezer mázsával adott kevesebbet’ — mégis örülnek annak, hogy az összehasonlítás eredményeképpen most már mindenki meggyőződött a terület felosztás előnyéről az ű.j jövedelemelosztási rendszer hasznosságáról. A tsz vezetősége — okulva az év elején elkövetett hibából —. úgy határozott, hogy már az ősszel megkezdik annak összeírását, hogv ki mekkora területet vállal megművelésre. Akik egyénileg vállalnak területet, azokkal alá is íratják a vállalási lapot. A munkaszervezés szempontjából jelentős az az elképzelésük. hogy szakosítják az egyes munkákat. Ez azt jelenti, aki a növénytermelésben dolgozik, annak a növénytermelésben kell annyi munkaegységet teljesítenie, amennyiből családját eltartja De a növénytermelésen belül is úgy oldják meg a munka- szervezést. hogy e több termelési tapasztalattal rendelkező tagokat, a több tudást, a na- gvobb gondosságot igényelő növények termeléséhez osztják be. Az újfajta munkaszervezéstől sokat vár a vezetőség. A tápiószelei Béke Termelőszövetkezet tagsága eredményesen zárja az első évet. Az eredmény azonban jobb is lehetne. Hogy ez nem így van. annak éppen az az oka. hogy nem kezdeményeztek bátran, nem használták fel kellően jövedelmük növelésére a hasznos, a tagságot jobb munkára serkentő új jövedelemelosztási módszert. Az első év tehát a tanulás, az okulás éve volt, tehát a második feltét,lenü1 eredményesebb lehet. — ms — Az idei év, ha nem is mindenben, de jónak mondható. A kukorica ugyan kicsit későn kapta az esőt, így majd két hetet, késik a beérés. Emiatt aztán sok egyéb munka is húzódik. — Hét elején már törtem ,in- nen-onnan néhány csövet, de jó része gyenge, még tejes is van ... — Burgonya? Hogy fizetett? — Hetven zsákkal szedtem ezer négyszögölről ... Szabolcsból kaptam a vetőmagot. A földművesszövetkezet hozta. Tavasszal megint ilyet szerzek. — Tervek? — Nemigen vannak már nekem nagy terveim, inkább a gyerekeimnek .;. Csak egy esztendőre tervezem mindig a gazdaság dolgait. Most őszszel letrágyázok két kishol- dat. Trágyám van elegendő, mert két lovat, egy szerződött üszőt, borjas tehenet, hízókat, meg malacokat tartok. De a többi trágyát hagyom a burgonya alá, mert annak is meg kell adni, ami neki jár. Búzát két kisholdat vetek, őszi árpát semmit, mert az idén a száraz téli fagy miatt nem sikerült. Inkább tavaszival próbálkozom jövőre, vagy kétezer négyszögölön. — Rozs? — Csak valamennyit, a szalmája miatt, hogy legyen kötélnek. A cukorrépán meg majd gondolkozom tavaszig, mert az idén már arasznyi volt a levél, amikor megkaptuk a műtrágyát. Akkor pedig már nem használt úgy, ahogy kellett volna. — De mondja csak — szól ismét —, miért nem kapunk elég műtrágyát? Nekem évenként kellene 6—7 mázsa pétiké. Azelőtt mindig használtam! — Kevés van, de pár év múlva jobban állunk majd, mert többet készítenek — biztatom. — Akkor legalább a szerződött dolgokhoz adjanak elegendőt. Nemcsak a műtrágyát, hanem a sok időveszteséget is panaszolja Göbölyös Gyula, ami a szekerezésre megy. Hat hold földje ugyanis öt helyen van. A Balaton utcai házától hét kilométerre van a legtávolabbi parcella. De olyan is van, hogy egyik darab a másiktól hét kilométernyire fekszik. így aztán sokat kell szekerezni, nagy az időveszteség. — Ha ennyire kint van a falutól a föld, nem kell félni, hogy megvámolják a termést? — érdeklődöm tőle. — Nem lopnak már az emberek kérem!... Azelőtt bizony megtörtént, hogy letördelték hajnalra a kukoricát, de most már mindenkinek van megélhetése... Meg aztán szigorúan is veszi a tanács az ilyesmit. Bemondják a nevét az illetőnek a hangoshíradóban, hogy még utcára se mer menni utána ... így aztán óvakodik az olyan is, akinek vérében van a könnyű szerzés. Készülődöm, hogy tovább menjek a határban, s utoljára azt kérdezem Göbölyös Gyulától, mit érez tavasz- szal, mikor kikelni látja a sok magot? — Én kérem ötvenötödik évemet taposom, mindig paraszti munkát végeztem. De nem tudok szebbet, mint mikor az ember tavasz- szal nézi a vetemények növekedését. Úgy várom mindig a tavaszt, mint rab a szabadulást. Aztán amikor Zsu- zsánna napkor megszólal a pacsirta, azt mondja tavasz, van. szaladok kifelé és nézem a búzát... Vagy ahogy mondta — teszi hozzá mosolyogva —, nézem az „életet1', milyennek mutatkozik. És akkor vagyok boldog . .. Tenkely Miklós %
