Pest Megyei Hirlap, 1960. október (4. évfolyam, 232-245. szám)

1960-10-12 / 241. szám

1960. OKTÓBER 12, SZERDA tu> Jól dolgoznak a szentendrei keramikusok Negyvennégy dolgozónak biztosít már nyugodt megélhe­tést a budapesti Építőanyag- Ipari Ktsz szentendrei részle­ge. A szentendrei „kerámiku- sok“ művészi kivitelű építő­elemeket: csempéket, kúpcse- repeketj szellőzőrácsokat készí­tenek. Többek között ők gyár­tották a háborúban súlyosan megrongálódott Országos Le­véltár díszítő elemeit. Dolgoz­tak a Gellért. és a Palace Szál­ló részére, s ugyancsak Szent­endrén készülnek a pécsi hő­erőmű díszítéséhez szükséges kerámiák. Ma már külföldön is érdeklődnek a részleg készít­ményei iránt. Háromszáz külföldi hallgató egyetemeinken Egyetemeinken és főisko­láinkon évről évre nő a kül­földi hallgatók száma is. Ha­gyományossá vált immáron a baráti szocialista országok kö­zötti diákcsere. Egyre na­gyobb számban tanulnak egyetemeinken és főiskoláin­kon az afrikai és ázsiai or­szágok fiataljai is. Jelenleg mintegy háromszáz külföldi tanul felsőoktatási intézmé­nyeinkben. Az újonnan érke­zőket közös diákotthonban szállásolják el. Az első évben a magyar nyelvet sajátítják el, A második félévben már a szaktárgyak alapvető szak- kifejezéseit is tanulják. Az ösztöndíjasok egyete­meinken mindenekelőtt arra a hivatásra készülnek fel, amelyre hazájukban a leg­nagyobb szükség van. így az orvosi és a gyógyszerészi, de nagy részük a műszaki egye­temeken tanul, hogy gazdasá­gilag elmaradt hazájukba visszatérve, az ország építé­sében segédkezzenek. Skandináv idegenforgalmi szakemberek érkeztek Budapestre Hétfőn az esti órákban re­pülőgépen Budapestre érkezett tizennégy finn és svéd idegen- forgalmi szakember, valamint a Skandináv, Légiforgalmi Tár­saság — a SAS — képviselője. Magyarországi tartózkodásuk alatt az idegenforgalmi lehető­ségeket tanulmányozzák. Ellá­togatnak a Balatonhoz és Esz­tergomba is. Nem számolták meg a vác- kisújfalui szövetkezeti gazdák, hogy tavaly nyár óta nap­jainkig hány bizottságbeli, vagy bizottságon kívüli szak­ember fordult meg náluk, de annyi bizonyos, hogy sok. Bár tisztelettel viseltetnek a szö­vetkezet tagjai a szakemberek iránt, most mégis aggodalom­mal figyelik a nagy sürgés- forgást. Egyesek szerint a gép­kocsik által elfogyasztott ben­zin, a koesikopás és a napidíj árából nyugodtan meg lehetne építeni azt a szóbanforgó ku­tat. amely oka a nagy idegen- forgalomnak. A vátíkisújfaluiak gondja ak­kor kezdődött, amikor elhatá­rozták, hogy termelőszövetke­zeti községhez illően új, a nagyüzemi gazdálkodáshoz megfelelő tanyaközpontot épí­tenek. Bár a tsz-tagok bizako­dással tekintettek az építkezés elé, hamarosan kitűnt, hogy korai volt.'' A tanya építését meg kellett, hogy előzze a hely kijelölése. Ez ugyanannyira természetes, mint az, hogy eh­hez bizottság szükséges. 1959. augusztus 7-én össze is jött a megyei tanács, járási tanács és a községi tanács, továbbá a Földművelésügyi Minisztérium Tervező Vállalata és atszmeg- bízottaiból alakult bizottság. A községi tanács és a tsz vezetői előterjesztették javas­latukat a megépítendő tanya- központ helyét illetően. A Sztánya dűlőben javasolták felépíteni a központot. Egyik érvük az volt, hogy itt min­den bizonnyal találnak vizet az állatok ellátásához, mert a közelben található egy bővizű kút. Bizonyára a község föl­desura is ezt vette tekintetbe, amikor ide építette az azóta már lebontásra került istállót. A bizottságnak azonban nem tetszett a javaslat, elvétették azzal, hogy kicsi a terület. A helybeliek újabb javaslattal álltak elő. A Kéri földeket ta­lálták alkalmasnak tanyaköz­pontnak. Ugyancsak a könnyű víznyerés lehetőségével érvel­tek és azzal, hogy a múltban is volt itt tanya. Ezt sem fo­gadta el a bizottság, hanem helyette a falu mögött levő ért ne felelne meg az állatok­nak? Az idő közben múlott és mú­lik. A tsz vezetősége eljutott odáig, hogy elhatározta: a domb tövébe építtetnek iker­kutat és motor segítségével juttatják a tanyaközpontba a vizet. Ezt a megoldást a me­gyei beruházási iroda vezetői is támogatják, de iparenge­déllyel rendelkező kisiparost nehéz találni. A megyei beru­házási iroda ehhez is igyekszik segítséget nyújtani, s valószí­nű, hogy hosszas utánjárás után ideiglenesen megoldódik majd a tsz vízproblémája. Ha a bizottság által kijelölt terü­leten és a tervező vállal at által készített terv szerint építik to­vább a tanyaközpontot, az állatállomány növekedésével újabb nehézségek jelentkez­nek. Ilyen szempontból tehát csak dicsérni lehet a tsz tagsá­gának elhatározását: bizottság, tervezővállalat ide vagy oda, az újabb létesítményeket a ma­guk által első ízben javasolt helyre építik. A bizottság és a tervezővállalat ténykedésének kárát ugyanis ők viselik. Re­mélik azonban, hogy az illeté­kesek felfigyelnek a súlyos mulasztásra, s a felelősök nem „ússzák meg” szárazon a váckisújfalui Petőfi Tsz vízügyét. De nemcsak a váckisújfalui Petőfi Tsz esetében találkoz­hatunk azzal a hanyagsággal, hogy a geológiai vizsgálat előtt elkezdik az építkezése­ket. A váckisújfalui tsz-tago- kéhoz hasonló „cipőben jár” az egyik gombai termelőszö­vetkezet tagsága is. Egészen mostanáig szinte általános gyakorlat volt, hogy a kutak készítése előtt kezdték meg az építkezéseket. A vérségi Micsurin Tsz 50 férőhelyes magtárpadlásos istállójának építkezése maholnap befeje- ződikj de kút .még nincs. Ha olyan szerencsés is lesz a tsz- tagsága. hogy sikerül majd vizet „fakasztani” az egyéb­ként ugyancsak magas fen- síkon, még akkor is több tíz­ezer forinttal drágábban ké­szül az istálló. A vizet ugyan­is a tsz fogatai több kilomé­terről hordták az építkezés­hez. Nem kell ahhoz különösebb szaktudás, hogy bárki is el­döntse: a tanyatelepítésnél legelső követelmény, hogy le­gyen elegendő víz. De ne az építkezés után, hanem már előtte. A megyei beruházási Iroda vezetői úgy nyilatkoz­tak — bár a kifogásolt helye­ken nem a megyei beruházási iroda tervezőcsoportjának szakemberei, hanem a Föld­művelődésügyi Minisztérium Tervező Irodája készítette a terveket — ők is okultak a hibákból. A jövőben minden­kor messzemenően figyelembe veszik a helyi lakosság sokat érő tanácsait. Mihók Sándor Az új vezetőség már munkához is látott A legtöbbjüknek az volt a véleménye, hogy az aszódi já­rásban is jól sikerültek a KISZ vezetőségválasztó tag­gyűlések. Azt mondják, Vác- kisújfalun például a tizen­nyolc kiszes közül egy hiány­zott, az is előre bejelentette távolmaradása okát. Rajtuk kívül pedig még tizenegy KISZ-en kívüli fiatal is eljött a meghívásra. (Majdnem annyi, mint ahány KISZ-tag van!) Bagón száznyolcvanán voltak. Szülők, pedagógusok, szervezeten kívüliek. Hévízgyörkön a huszon­hét fiatal közül tizenöten szóltak hozzá. A felszóla­lók sokat bírálták a be­számolót, s az eddigi munka hibáit. Ikladról is jó eredményről ad­hattak hírt a kiszesek. Az aszódi járási KISZ-bi- zottság mindezeket a napok­ban, KISZ-titkári értekezle­ten értékelte, ahol sorban szó­laltak fel a titkárok, vezető­ségi tagok, hogy már számot adhassanak arról: náluk már az új vezetőség munkához is látott. Hévízgyörkön az új veze­tőségi tagok felosztották egy­más közt a reszortokat, meg­beszélték negyedéves munka­tervüket és célul jelölték meg: ne csak a titkár, hanem valamennyi vezetőségi tag, aktivista vegye ki részét a munkából. A kartaliak is megtartották már az első vezetőségi ülést, amelyen a politikai oktatásról tárgyaltak. Kevesen panaszkodtak olyas­miről, mint Roihardt Tibor, aki elmondotta, hogy a püs­pökhatvani tanács nem tá­mogatja a kiszeseket, még azt sem tudják, hol tartsák meg a taggyűlésüket. A kar- taliak panasza is egyedül­álló volt, hogy a tsz nem veszi igénybe a fiatalok se­gítségét, pedig azokban meg­van ehhez a készség'. Legtöbben arról számol­tak be, hogy a tsz igényli a fiatalok munkáját és mindent elkövet; otthon­ra találjon az ifjúság a termelőszövetkezetekben. A taggyűlések tapasztalatai összegezésénél, amellett, hogy elégedettek lehetnek az aszó­diak, megállapították; bár a járásban sok leány KISZ-tag van, a vezetőségben nincse­nek eléggé képviselve. Kevés olyan hely akad, mint Iklad, ahol a hét vezetőségi tag kö­zül négy a leány és három a fiú. Pedig az igazság az, hogy a leányok szorgalmasak és ak­tívak. mindig készek a munká­ra. Bagón például részt vesz­nek a népi tánccsoportban, szakköröket szerveztek a szá­mukra. Kartalon ugyancsak a lányok közreműködésével készülnek egy színdarab elő­adására. különböző szakkörö­ket alakítottak. Természete­sen, ha nem is választottak be elég lányt a vezetőségbe, azért nem feledkeznek meg arról, hogy felhasználják lelemé­nyességüket, szorgalmukat, tehetségüket. Mindamellett, hogy bírálni való is akadt, az aszódi járás KISZ-tagjai dicséretet kaptak az értekezleten, amiért lelkiis­meretesen. gondosan készültek fel a vezetőségválasztások megtartására. S. A. dombtetőt, az úgynevezett Temető dűlőt javasolták, he­lyesebben szavazták meg. A tsz elnöke ellenkezett — amit jegyzőkönyvbe is fog­laltak —, de ez mit sem vál­toztatott a bizottság álláspont­ján. Eszi, nem eszi, nem kap mást. Nem véletlen, hogy a hely­beliek ellenezték a tanyaköz­pontnak a Temető dűlőben való kijelölését. Emberemlé­kezet óta nem tudtak a talaj­ból itt vizet nyerni. A víz pe­dig — legalábbis a váckisúj- faluiak szerint — legalább olyan fontos, mint hogy kül­sőre szélien mutassanak az épületek. Tavaly ősszel meg is kezdődött az építkezés — egy ötvenférő'helyes szarvasmarha- istállóval. A tervezés és az építkezés is anélkül kezdődött meg, hogy geológiai vizsgála­tot kértek volna. Ez csak jó­val később történt meg, ami­kor az istállót lényegében fel­építették. A geológiai vizsgálat ered­ménye a helyieket igazolta Bár a vizsgálat eredménye ez év május 26-án megérkezett, ez mégsem zavarta a tervező­ket abban, hogy immár másod­szorra ennek figyelembevétele nélkül készítsék el a tervet. Huszonhárom létesítményt ter­veztek a, tanyaközpontba, de kutat nem! A Pest megyei Ta­nács Mélyfúró Vállalata a geológiai vizsgálat eredményét látva, nem vállalhatta a kút fúrását. Egyébként a tsz veze­tősége sem járult hozzá, hogy bizonytalanért feláldozzanak másfélszázezer forintot. Több mint két hónapja, hogy az istálló építkezése befejező­dött és az állatokat is bekötöt­ték. A vizet a félszáz szarvas- marhának fogattal hordják, a domb aljából — mintegy 700— 300 méterről. Az istálló hasz­nálata óta egyéb -hibák' is ki­derültek. így például kitudó­dott Kegy az istálló ésrkpfriyé- ke annyira huzatos, hogy a dol­gozók állandóan szemgyulla­dással bajlódnak. Nem kevés­bé kellemetlen, hogy az esős idő beálltával szinte lehetetlen a meredek domboldalakon a fogatokkal való közlekedés. A vezetőség legnagyobb gondban van, ho­gyan biztosítsa az állatállo­mánynak a szükséges vizet. Azt hihetnők: amióta kitudó­dott, hogy a tervezett fúrt kút építése „kútba esett”, gyorsan másfajta víznyerési lehetőség után néztek az illetékesek. Saj­nos, nem így van. Felvetődött ugyan olyan gondolat, hogy a község közepén levő kútból motor segítségével nyomjanak fel vizet földbe épített vezeté­ken a tanyába, az orvosi vizs­gálat azonban megállapította, hogy a kút vize coli-bakté­riummal fertőzött. Ez a lehető­ség tehát nem jöhet számítás­ba. Bár- hangzanak el olyan vélemények a faluban — ami­nek van is némi alapja —, ha az embereknek megfelel, mi­C/ó mustból — jó hue lejz Október első napjaitól tart már a szüret a megyében. A termelőszövetkezetek és az egyéni termelők szőlőjüket, mustjukat az állami pincészeteknek adják el, az elmúlt évi­nél lényegesen jobb áron. Képeink a Pest—Szolnok megyei Pincegazdaság ceglédi pincészetében készültek. A megbeszélt időre pontosan a pincéhez érkeznek a mustot rejtő hordókkal megrakott szekerek + A ceglédi Rákóczi Tsz több mint ezer hektoliter must átadásara kötött szerződést + + A hatalmas tankautók már viszik is a mustot a feldolgozótelepre (Csekő felv.) — No, aki úgy végzi a j dolgát, hogy kétszer is hibá- l zik, megérdemli, ha szemére \ vetik — jelentette ki bará- ! tóm, aki afféle tótumfaktum ! egy állami gazdaságban. ! — Képzeld — folytatta —, ! hogyan jártam a minap. Én ! intézem a gazdaság vgyes- ! bajos dolgait is, akár egy csa- ; Iádban. Az embereim kezébe \ is én nyomom a pénzes ko- \ pertát fizetési napon. Ki-ki I elveszi, fogja gyöngéd érin- l téssel a duzzadó kék boríté- \ kot, mint a pap az áldozok \ ostyáját, s viszi kifelé az iro- \ dából, s elbújván valamely \ csendesebb zugolyban, hatol a \ tasak mélyére, hogy mennyi \ is van hát abban? Ritka mi- \ felénk az olyan, aki előbb ol- \ vásná meg. s csak azután ka- \ nyarintja oda nevét a fizetési \ jegyzékre. > — Gerzson is a többség szo­kását követte. Előbb aláírt, \ aztán elvonult. De ő már tíz \ perc múltán tudta, amit én \ csak jóval később tudhattam ; meg. az egneztetés után, hogy '• hibát vétettem. Gerzson mar­kát tíz forinttal több ütötte, mint amennyi járt volna neki. Gondoltam egy nagyot, nem szólok semmit ezúttal. Megfi­gyelem inkább, mire végzi magával Gerzson. Nyomja-e a lelkét az a többlet, nyomja-e annyira, hogy visszahozza? Vagy egyáltalán hogyan vi­selkedik? Tudod, én olyan természettel vagyok megver­ve, hogy nem sajnálok egy kis áldozatot ilyesmire ... — Szó ami szó, alaposan me ghány forgattam Gerzson lelkiismeretét a talált pénz szerzetté boldogságért. Mert naponta feltűnt ám emberem az iroda folyosóján. Hajlott váltakkal sündörgött föl-alá az ajtóm előtt, mint aki be is kopogtatna szívesen, meg nem is. Meg-megtorpant a kilincs felé nyúlva, aztán meg hirte­len elrántotta a kezét, mintha áram rázta volna. így ment ez egy darabig. De három nap után Gerzson elmaradt. Ajtó­mat nem koppintottá meg FURFANG bütykös ujjaival, így hát raj­tam volt a sor, hogy önnön- magával kibékítsem. Hát leg­közelebb levontam tőle azt a kis összeget. Tíz forinttal ke­vesebbet tettem a borítékjá­ba. A jegyzéket, persze, mint rendesen, ezúttal is mellékel­tem. Jött és aztán ment ki­felé Gerzson, fövegét levéve, hogy csak odakint nyomja is­mét a fejébe. Én meg. kun­cogva magamban, vártam, hogy mi lesz. Most mi lesz? — Képzeld, megismétlő­dött az előbbi eset. Három napon keresztül csosszantak léptei a folyosó sima köveze­tén. Görnyedt alakja, átrajzo­lódott az ablaküvegen. Három napon keresztül — mindig délidőben. Ezúttal azonban mégis elszánta magát, s a harmadik napon végre beko­pogtatott. — Szabad! — biztattam meg csüggedt legyintéssel. — Hibát fedezék fel — tért VVXXXXXXXXXXVXXXNXX\>XXXXXXXXXXXXXXX\X\\N\XV Gerzson tüstént a tárgyra, s arcát mintha piros füst fu­totta volna el. — No. — Tíz forint — motyogta. — Tíz forinttal kevesebb az összeg. — Csakhogy felfedezte! — szóltam. — Bezzeg a múltkor nem jelentkezett a felfedezés­sel. Akkor meg több volt, igaz-e? Nohát — néztem rá kissé szigorúan, valahogy szá- monkérően. — Akartam én — felelte csendesen. — De úgy döntöt­tem végül, minek? Egyszer még csak, csak ... Egy hiba miatt minek is szóljak? Egy­szer aká.rki hibázhat, embe­rek vagyunk. Megesik az mindenkivel, kérem. Ellenben — emelte fel Gerzson a hang­ját, még a mutató ujját is bölcsen föltartva hozzá — el­lenben kétszer a hibát nem nézhettem el. Kétszer már nem! S most az ő nézése lett megrovó, szigorú . .. Dékány Kálmán A váckisújfalui Petőfi Tsz kút-iigye — némi tanulsággal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents