Pest Megyei Hirlap, 1960. október (4. évfolyam, 232-245. szám)

1960-10-09 / 239. szám

«8T

hegyei

'^KMao

I960. OKTOBER 9, VASÁRNAP

Rossi Károly:

SZÜRETES IDŐK

— Puttonyos! Hát ez micso- da? — és egy gyönyörű fürt kövidinkát emelt a magasba.

Jankó frissen kapott a szőlő után, s már nyújtotta a nyakát. hogy melyik az a szép lány, akit ő most csókol majd. Hátulról nem jól látta a tőke fölé hajló fehérnépet. Csak íp- pen a szoknyája virított előtte, amint kétréthajolva dolgozott.

KIÁLLÍTÁS ELÓTT

%

\

A lány lehajtotta a fejét. Jankó levágta a puttonyt, s már nyúlt is Marika után. Erőteljesen megfogta vállát, maga felé fordította. Pillanadett és nagyon vidáman haladt a munka. Bohus Jankó hosszú gácsérnyakát a sor végén nyújtogatta. Úgy tekingetett végig, hogy melyik garabó telt mes. De lehet, hogy egyebet nézegetett.

No, aztán kezdődött az ő dolga is. Bement a sor közegére. Szétvetette a két lábát, még egy kicsit kussajtott is, hogy az asszonyok, lányok könnyebben felérjék a puttonyt. amikor belp akarják fordítani a szőlőt.

— Itt a puttonyos! — rikoltotta magas hangon év türelmesen várta a kasokat.

.A puttony hamarosan megtelt, a puttonyos nyögött, egy nagyot és megindult a présház felé. A daráló szája éhesen tátogott. A puttonyravaló szőlő meg sem kottyant neki. Jankó frissen fordult vissza.

ÓVATOSAN haladt végig a soron. Gondosan nézegette a tőkéket. Már majdnem elérte az előtte hajolgató Tancsik Marikát, amikor hirtelen lehajolt. Visszaegyenesedve, két ujja között eov fürt szőlőt tartott. Szép. dús kadar volt.

— Hát ez meg igazság szerint mi volna? — tartotta a lány elé.

— Látja, szőlő. Mi lenne?

— Ez nem szőlő. Ez benge. Aztán tudja-e kedves, mi az ára a bengének?

^ A SZÖVETKEZET ötvenhoi% das szőlőtáblája csodálatosan ^ szép volt. A hatalmas telepiig tés zöld színe már lassan ma- ^ gára öltötte a sárguló őszi £ kosztümöt és ebben a meleg £ tarkaságban szebbnél-szebb 4, kék. fehér, sárga, babos-piros 4 virágok nyíltak. Vagy legalábbis hajlongó virágoknak $ nézte messziről az ember a ^ szedőlányok nyuszifüles ken- % dóit. ahogyan vidáman énekeiig Vp szedték a dús fürtöket.

£ No. szóval a ruhagyár kollektívája patronálta a szövetté kezetet. Hol a színjátszó cso- $ port szórakoztatta a tagságot. $ hol a vállalat tánczenekara $ fújta a talpalávalót a termelőig szövetkezet mulatságán. A fér- % fiák segítettek az aratásban, a % tanulók ott voltak a kukoricáig törők között, a nőtanác

r tagjai 4/ pedig kihúzódtak a tsz szőlő- 4 telepére szüretre. Vidáman ka- 4 cagó lányok, csintalan me- % nyecskék verték fel vasárnap % a telepre vezető dűlő csendjét. % A férfiak kíváncsian álltak a % borház eresze alatt és illatos % pálinkával fogadták a jóaka- £ ratú segítséget.

I BOHUS JANKÓNAK olyan

£ jókedve volt. hogy verebet leit hetett volna fogatni vele. 4 Örömmel kerülgette a lányo- 'i kát. s amikor beálltak a so- % rokba, vidáman kanyarította a $ puttonyt a hátára.

% — Hát te, Jankó? Talán

i>, puttonyos leszól? — szaporí- % tóttá a szót a brigádvezető.

4/ — No, bizony! Ahol ennyi

4/ szép lány. meg ennyi gyönyö- 4 ríi menyecske szed. ott érde- í mes!

*4 A nóta nem sokáig késiekéit.

tokig nézett a lány szép. kék szemébe.

A Tancsik-lány megrázta magát.

— No. meddig vacakol még? Jankó megszeppent az erős hangra és bátortalanul megcsókolta a lányt. A csók fele . a levegőbe csattant, a másik 1 felp csak éppen hogy érte a í kislány fülének hegyét.

< Bohus Jankó erre bogyósén \ kihúzta magát és erőteljes \ hangon kiáltott. Úgy. hogy j mindenki hallhatta. Már akit

! illetett.

•

\ — Minden bengének egy

\ csók az ára. Semmivel se ! alább.

\ És szorgalmasan leste a tő- ! kéket. Sok szerencséje volt a í huncutnak. Mindig a legszebb ! lányok után fűt etett és rri'ár ! jól végigcsókplta az egész ha- \ dal.

i

\ HOL ERRŐL, hói

arról sikí! tozott valamelyik lány és ha- \ nyatt-homlok menekült a so- \ rok között Jankó elől. Per- \ sze, hiába, mert a hosszúlábú l legény szorgalmasan csápolt \ utána, s előbb vagy utóbb J megkapta a csókot.

! Nem tudott hová lenni a ! büszkeségtől. Mint a kakas a \ szemétdombon, olyan büszkén

! húzta ki magát.

*

; Egy kis huncutságért azért \ a lányok sem mentek a szom- \ szédba. Egyszer csak a Tán- csik-lány elkiáltotta magát.

Jankó vidáman elnyerítette magái.

— Beszedem, ami megillet! — s jobb keze mutatóujjával megpiszkálta bajusza végét, mintha viszketne az. Aztán megugrott. Amikor odaért, a fehérnép még mindia hétrét hajolt. Jankó a hátára csapott.

— Hé, kisasszony! Elhagyott egy gyönyörű fürt szőlőt. Egy csók az ára.

A fehérnép még mindig nem mozdult. Jankó nem sokat teketóriázott, erőteljesen megmarkolta két vállát és hirtelen maga felé fordította. Szegénynek semmire sem volt ideje. Se arra, hogy elszaladjon, se arra, hogy arca elé védekezésül odatartsa a tenyerét. Jankó erőteljesen megcsókolta-.. «*,**..<

■ A lányok .hada. sik&mató névetésben tort ki. JáhkŐ fifájd megmeredt a csodálkozástol. A szép pirospozsgás leányarc helyett egy fókabajszú, bagó- szagű férfit csókolt szájon.

Igen. Burai bácsi volt. az igáskocsis. aki a tréfa kedvéért magára vettp Sima Jo- lánka szoknyáját, blúzát, meg pruszlikját.

ATTÓL KEZDVE csendesebben viselkedett Jankó. Csak hazafelé kapott néhány csókot. azt is csak eav lánytól, akivel karonfogva haladt ß kedves, gyümölcsszagú őszi estében.

is engem Jakab! Hiszen úgy jár, mint a kényes gúnár!

— Kényes gúnár? No, ne! Még most is lesed, pedig már messze jár! — nevetik a kamaszok.

Kati e§y pillanatra olyan lesz, mint a szépen érett kalocsai paprika. Ijedten lekapja tekintetét a fiúról és durcásan felel:

— Csak a járását lesem...

— és lopva újra utánanéz.

A többiek nagyokat derülnek rajta.

— Nem felejtetted még el, Kati? Csakhát most meg má1* ő nem néz rád. Pest, meg a pesti lányok ...

Ez elég volt arra, hogy Kati végleg elkapja a szemét. Szívébe nyilai a gúnyos szó, érzi az igazságot. Eddig nem hagyta a megtépázott büszkeség. Egy pillanat alatt visszapergeti magában az emlékeket. Nem nehéz, még ma is féltve őrzi. Nem könnyű elfelejteni a hetyke katonasapkát, a huncutűl kunkorodó, állandóan kócos hajat. Az esti sétákat. Mennyire másképpen csinálná a mostani eszével. És akkor dehogy is ment volna Pestre Jakab. Akkor köny- nyebb volt félvállról venni. Most meg? Egy „aggyisten”

— és kész. Az is az öregeknek. Öt meg észre sem veszi!

— és szemrehányó pillantással újra a fiút méricskéli.

Nagyot kondul a harang. Hangja csörömpölve végigszáguld az utcán.

Kigyulladnak a lámpák.

— --------Már alsziK

a hangosbemondó és az ablakok is alusznak. Egynéme- lyikből lefojtott fény szűrődik az utcára. A kapukban ilyenkor virágzik a szerelem, amíg a lányt be nem parancsolják. A kultúrházban véget ért a mozi, ráérős férfiak ballagnak a kocsma felé. Ott nagyon hangos az élet. Koccanjak a poharak, csattognak az ide-oda ütődő golyók a biliárdasztalon. Megszokott szombat esti kép.

Szarka Laci megigazítja nyakkendőjét, végignéz a ruháján, köszörül egyet a torkán, azután belép a szemet könnyeztető. söntésbe. Pohár sört kér, biccent az idősebbek felé és leül a fiatalok

asztalához. Beszélgetnek a lányokról, a délben fizetett előlegről, készülő új ruhákról. Közben-közben távolabbi terveikről is. Száll, bodrosul a cigarettafüst, a merészebbje vérmesen szorítja a dákót, hogy megmutassa igazi virtusát.

Egyszerre, egy hangra felkapják a fejüket.

— ’gyisten!

Azután:

— Egy fél serrit, sörrel — csakúgy foghegyről, Bezzeg bácsi, a kocsmáros felé.

Felgyűrt ujjú, feketeinges kéz nyúl a poharakért. Kiissza egy húzásra.

— Még egyszer!

És azt is kiissza. Hirtelen.

í GYŐRI D. BALÁZS:

NEM ÉRVÉNYES

kab fennmaradt Pesten, csak sátoros ünnepen lehet idehaza látni. Az idén még nem is volt itthon. Az anyja állandóan panaszkodik, hogy azért hetenként mindig megjön a szennyes. Egy csepp levél nélkül, persze. A csomag érkezése utáni napon mindig ott tarkállik a sok pettyes, csíkos, meg mintás divatos férfiúi fehérnemű Tompáék udvarán.

— ’gyisten! — méri végig a kapásokat Jakab egy pillanatra. Azután már el is lépdel előttük, olyan kényesen, mintha piszkaiét nyelt volna.

— Hiszen ez a Tompa-gyerek! — vakarja meg a tarkóját a brigád legöregebb tagja, a deresedő hajú Botos- Szalkai. (

— Fene nagy^mellénye van ; — dünnyögi a brigádvezető.

— Teheti. Sorjáznak a pi- : ros hasú bankók a zsebiben. < No, nagylegény lesz megint I itthon — mondogatják és ez- i zel napirendre is térnek , Tompa Jakab hazalátogatása i fölött.

A lányok még csivitelnek. ] Katit ugratják, az ugrifüles, mókamester Balogh-lányt. Az ^ meg hol lesüti a szemét, hol 5 tettetett mérgességgel vág vissza: ]

— Hagyjatok már! Érdekel :

val, mögötte két, sok ráncú szoknyás néne viháncoló leánygyerekkel, leghátul meg olyan városias fiatalember. Fekete ingben, sportzsákot lóbálva jön. Ugyancsak sza- porázza a lépést. Az arcát még nem látni, mert messze van. Az utolsókat villanó napfény megcsillogtatja rézgombokkal kivert nadrágját.

Jön, igyekszik, hányaveti kapkodással.

Szarka Laci most már jobban látja. Nincs ilyen járása a világon másnak, csak a falujukból Tompa Jakabnak. Eléggé ismeri. Együtt gyere- keskedtek, együtt katonáskodtak. Amikor leszereltek, Jajönnek az úton. Ernyedt------------------------— kézzel

m

arkolják a kapát, de nem : bizonytalanul. Felcsapódó por ; jelzi sietésüket. Egy-egy bi~ ; cikli meg motor zörög el mel- ; lettük, és mindannyiszor utá- : nafordulnak. De csak a por í kígyózik, nagyot bodorintva, i és betakarja az utast és a i nézőjét is egyaránt. Az elől ; járók fütyörésznek. Halkan. I Mert az állomás menti dűlő ; következik, itt már vidámabb | a hazaút.

I Legelöl jön Szarka Laci, ; mögötte egy sóhajtásnyira ] öccse a barátaival, azután a ! brigádvezető az öregebbjével. I ök cigarettáznak. És politi- ; zálnak. Hátul a lányok a há- ; rom suhanccal. Elől hiába j gyorsítják a lépést, azok min- ; dig lemaradnak a többitől, és : olyan visítozást csapnak, ! mintha a hajukat rángatnák. ; Fiatalok még. Ilyenek kora \ tavasztól késő őszig. Télen ! meg a kultúrotthont verik \ tele lármával és csak este \ csendesednek el.

\ A kókadt, rozsdaette dülő- \ kereszt mellett ráfordulnak a J műútra. Az állomáson nagyot 5 sikolt az esti személy mozdo- \ nya. Az utasok már kijöttek £ és most érnek látótávolba. $ Elől egy kalapos aktatáskázsire. Visszavárják, Ha nem is vette át nővérétől a vándordíját, a kultúrmunkában szép sikereket ért el. Számos szavalóversenyt nyert, s mondhatom, maradandó élmény Erzsit meghallgatni. (Egyébként

Szőts Ilona utódja, a vándordíj következő tulajdonosa szintén e csoport tagja: a sokszoros válogatott atlétanő, Gerhardt Zsuzsa, jeles tanulmányi eredményének jutalmaként

büszkén őrzi ezt ma is.)

a z igazi büszkeség, így A mondják, mégis a Tóth: Pista. A székesfehérvári szabó: fia otthoni kiskertjükben je- ] gyezte el magát hivatásával.] Az érettségi után egy évet Ino- ] tán, az alumíniumkohóban] dolgozott, de aztán másodszor- ] ra sikerült f elvételt nyernie, ] Az erős, barátságos tekintetű. j megfontolt beszédű Tóth 1st- j ván a főiskola nagy ígéretei| közé tartozik. Vizsgái rendre \ kitűnően sikerülnek, a havi\ 700 forintot jelentő népköztár- \ sasági ösztöndíj birtokosa. Na- \ gyón szereti jövendő munká- \ ját, a gyümölcstermesztés len-: ne leginlkább közel a szívé- j hez. ;

— A főiskola általában nem\ szakosít — világosít fel Szege-] di Szilveszter. — Mindenhez] érteni kell, hisz senki sem le- ] hét biztos, hogy odakerül, ahol ] dolgozni szeretne. Helytállni] pedig mindenütt becsülettel] kell. De hát szeretjük, már] most szeretjük munkánkat, le-\ gy\en az bármi, megmutatjuk,', hogy nem volt haszontalan be-: fektetés ez a négy év. Illetve] nyolc — teszi hozzá kisvártat- ] va —, mert Erzsi meg én me- : zőgazdasági technikumba n ] ■kezdtünk. Érdekes — folytatja] —, hogy már az általános isko- ] Iában javasolta osztályfőnö- ] köm, hogy ide jelentkezzem.: Hát ez lett belőle.

G

ondolám, van valami utá- ] nozhaiatlan ezekben a] fiataloíkban. A bizakodás, a: reális tervek, a révbe értek \ nyugalma árad belőlük. Talán, ] ha megkérdezném, hallottak-e ] az ÁDOB-ról, bizonytalan vá- i laszt kapnék. Állástalan Diplo- ] mások Országos Bizottsága —] igen, akikor országos bizottsága ] volt a kultúr fölényről szavaló ] Horthy-Magyarország nyomor- ] gó szellemiségének. A lehető- ] ségek összehasonlítása nem ] célom, csak azt tudom, egyik- ] ne\k sem lesz álmatlan éjsza- ] kája a jövőt illetően. S éz sem: kis dolog. ■,

Kerekes András I

MEGYEI TÜKÖR

SORS, NYISS NEKEM TÉRT!

S

zigetcsép. Egyetemi tangazdaság.

Bent, az épület egyik termében hét fiatal hallgatja Szu- loczky Zoltán igazgató szavait. A Kertészeti és Szőlészeti Fő- isikola utolsó éves hallgatói üzemtan gyakorlatára érkeztem, annak is a kellős közepére. Várni kell, hogy szót keríthessek jövetelem céljáról: mit is képzelnek ezek a fiatalok legközelebbi jövőjükről, erről a várva-várt és hamarosan elébük toppanó holnapról.

Beszélgetésre már csaik hazafelé jut idő. A HÉV-en négyen üljük körül kiáradó gondjainkat s roppant kíváncsiság hajt egymásról megtudni mindent. Az ő érdemük, hogy ez nekem sikerült maradéktalanabbul, teljesebben.

Másfél év múlva mezőgazdasági mérnökként hagyják el a főiskola kapuit. Azaz, egy év múlva. Az a félév ugyanis ...

— Az már inkább kívül, mint belül •— mondja a farmost Szegedi Szilveszter. — Akkor kezdődik az igazi nagy gyakorlat, az első önálló munka féléve.

H

osszúra nőtt, szőke gyerek Szilveszter. Látszólag nyugodt, de csupa mozgás, élénkség, lendület, ahogy beszélni kezd.

■— Szeretnék végleg hazamenni majd, s azért a földért dolgozni, amelyből kisarcolták számomra a mindennapi kenyeret.

— így vagyunk mindany- nyian — folytatja kis tűnődés után. — Sors, nyiss nekem tért! Azt hiszem, ez a legnagyobb kívánsága valameny- nyiünknek. Amit tanultunk, az korszerű és kitűnő. Die ezt az öregek nehezen értik meg.

Igen. Sok még az értetlenség, sok a helytelen hagyománytisztelet, a közömbösség, az apámnak jó volt, nekem is jó lesz, miközben, nemzedéknyit rohant a Világ. A korszerű mezőgazdaság megteremtése, a munka megszervezése ezekre a fiatalokra vár. Talán sosem várták őket oly izgalommal, mint a mostani időkben.

— A nagyüzemi agrárgazdálkodás nemcsak nálunk központi probléma, de szerte a világon — szól most Tóth István, aki az iparból jött ide, a „föld fiai” közé. — Én is visszamegyek Székesfehérvárra — mondja. — Egyébként nagyon kevesen vannak, akik a fővárosban alkarnak maradni. Mindenki érzi, a „tér”, ahol tenni kell, az számunkra vidéken van. ;

Most, e nagy jelentőségű] munka küszöbén, amikor már] érezni rajtuk a felnőtt embe-] rek komoly készülődését, a fe- ] léjük nyúló élet érintését, bi-\ zonyára jó érzéssel gondolnak] a küzdelmes, nehéz, valóbani férfimunkára, amely a diplo-: ma megszerzéséig vezet. Pedig ! sok a lány köztük, itt is a hét közül négy. Azt mondják, a gyakorlatókon ugyan zsák elrohannak a fiúk mellől. Például Szőts Erzsivel együtthaladni a munkában — nem kis dolog!

O

lyan mosolygós, örök pajkos arcú lány Szőts Erzsi. Nagy kerek szeméből árad a csodálkozás: mi a nagysze'i~ü abban, ha valaki úgy dolgozik, ahogy megszokta otthon, s ha gyorsabb a fiúknál, hát nem az ő érdeme.

— Meg aztán kötelez a név is — mondja nevetve. — Persze, azért még nem lesz köny- nyebb semmi, de hát a belső tudat, az is valami.

Sokan emlékeznek még Szőts Ilonára, Erzsi nővérére, aki néhány évvel ezelőtt hagyta el a főiskolát, a „Jó tanuló — jo sportoló” örökös vándordíj tulajdonosa volt, s Erzsinek ugyancsak igyekeznie kellett, hogy a Szőts-lányoknak előlegezett bizalomra rászolgáljon. Eleinte nem nagyon sikerült...

— Ma már, azt hiszem, elégedettek velem, bár sokan azt mondják, komolyodnom kell. Mit csináljak, ha a jókedv — természetem.

Űrszentmiklóson büszkék Er-