Pest Megyei Hirlap, 1960. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-20 / 222. szám

1960. SZEPTEMBER 20. KEDD mrnsr un. 'kM?foliitJ AZ ISKOLAREFORMRÓL III. Az egyetemi oktatás és az éSet * CSALAD ES ISKOLA $ Veréssel, vagy verés nélkül? dományos materializmusa és í dialektikus módszere meg-d adja a képességet a szaktu- \ dományok művelőinek, egyes \ feladataik tudományos meg- / közelítéséhez és megismerő-; séhez, a gondolkodási kész-! ség fejlődéséhez, a szakem- / bér számára oly szükséges ! alkotói bátorsághoz. Szenes Sándor / í, { . 1 ^ Jubileumok az Állami í ^ Déryné Színházban \ \ Az Állami Déryné Színház 5 ^társulatai több jubileumhoz; ^érkeztek. Tatabányán század-5 ^ szór játszották a televízióból J ^ is ismert Mikszáth—Bondy:} ^Tavaszi rügyek című vígjáté-; ^ kot. Várpalotán századszor; ^ került a közönség elé egy má-; ^ sik vígjáték, a Balatoni esete-: ^ paté. A néma levente 150. elő- í ^ adását szeptember 17-én a; ^ Szabolcs megyei Kisar község-; ^ ben tartották a Déryné Szín-; ^ ház művészei. ! rekre. Azután: feltétlenül fontos, hogy a gyerek lássa, törődnek vele szülei. A le­hetőségekhez képest naponta kérdezzük meg tőle, hogy mi történt aznap az iskolában, miből és hogyan felelt? A beszámoltatás után pedig el­lenőrizzük a gyerek tanulá­sát, esetenként kérjük szá­mon a leckét is. Úgy gondo­lom, ha így neveljük gyerme­künket. feleslegessé válik a pofon és a bot. Gammel József Vecsés Ahogy apám, anyám nevelt... Olvastam lapjukban a Ve- , réssel vagy verés nélkül cí- j mű írást és nem értek egyet j az abban szereplő tanítóval. I Igenis, azt állítom, hogy a \ gyereknevlésben szükség van ; a verésre — a gyerek érde- ; kében. Ezt mint anya mon- \ dóm. Két gyermekem van. i A fiam kilenc-, a lányom ti- í zenegy éves. Közepes tanu- ; lók mind a ketten az iskolá­ban, pedig az eszük vág, mint a borotva. Jobb bizo­nyítvány telne tőlük, ha akarnák. De mindkeílönek állandóan csak a játékon, a barátokon és a mozin jár az esze. Szép szóval hiába buz­dítom őket, hogy tanulja­nak, semmit sem használ. Csak akkor tanulnak rende­sen és szorgalmasan, ha ott állok mögöttük a falcanál- lal. Mi mást tehetek? Ha a cikkben szereplő tanítóra hallgatnák, talán már meg is bukott volna az én két gyerekem. Szerencsére nem mások feje után nevelem a gyerekeimet, hanem úgy, ahogyan engem nevelt apám, anyám. Szigorúak voltak hoz­zám, anyám keze és apám nadrágszíja hamar eljárt már a legkisebb rosszaságért is, én mégis hálás vagyok nekik, mert embert nevel­tek belőlem. Ha akkor fájt is a verés, ma már tudom, az egyenes úton tartottak vele. Szomszédaim, ismerő­seim tisztelnek, a férjem sze­ret. És ezt elsősorban annak köszönhetem, hogy a szüleim szigorúan neveltek engem gyermekkoromban. Ezért kö­vetem most én is az ő pél­dájukat, s bár nagyon szere­tem a gyermekeimet, mégsem sajnálom tőlük a fakanalat, ha rászolgálnak. Egy ceglédi asszony Új iskolát avattak Budakeszin pott a politechnikai oktatás, két műhellyel. E nnyit jelent az új iskola diákoknak. S a felnőttek­nek? Végre lehetővé vált Budake­szin is, hogy meginduljon a dolgozók esti iskolája. A most alakult három tanulócsoport­ban ötvennégy felnőtt férfi és nő tanul. Novemberben" meg­kezdődhet" á tanítás a "to­vábbképző mezőgazdasági is­kolán is. S ami szintén régi kívánsága volt már a budake- szieknek: zeneiskolát nyitot­tak, amelyben egyelőre hu­szonnégyen ismerkednek a zongorával, hegedűvel, harmo­nikával és a furulyával. Az új budakeszi iskola tíz hónap alatt épült fel. Ez első­sorban a tervező és kivitelező szakemberek jó munkáját di­cséri. Először idős, rutinos szakembereknek gondoltam őket. Érthető volt meglepeté­sem, amikor bemutatták az is­kola kivitelezőjét, Scheuring Jánost. Huszonhét éves mind­össze. Amikor a tervezőmér­nök után érdeklődtem, Scheu- ring János komoly arccal vála­szolt: — Brjeska István tervezte. Ő már harminc éves. R óluk még annyit: ők alkot­ták a szentendrei gimná- ^ zium épületét is . £ Befejezésül: a községi tanács 2 nyolcvanezer forintot szava- f, zott meg az iskola bekerítésé­ig re, parkosítására. j (prukner) Könyvtárosok értekezlete \ Hétfőn a megyei tanács \ épületében könyvtárosértekez- \ letet rendeztek, amelyen az \ elkövetkező év feladatait be- ! szélték, vitatták meg a könyv- \ tárosok. A legfőbb gondjuk: ; az olvasók számának növe- l lése, mert megyénk e tekin- \ tetben az utolsó helyen áll. \ Mi a megoldás? A könyvtá. \ rak tanácsosítása jelentős se- \ gítséget jelentett, de nem ol- ; dott meg mindent. Elsősorban \ a parasztolvasók számát kell \ növelni. Ennek érdekében mű- \ soros olvasótalálkozókra kerül \ majd sor. Szó került arról is, hogy kölcsönzőhelyeket léte- \ sítenek nagyobb vasútállomás 1 sokon. A legfontosabb azon- I! ban a szabadpolc-rendszer to- \ vábbfejlesztése. A most meg- l nyílt öt szabadpolc-rendszerű \ könyvtárat hamarosan újab- í. bak követik. festők vásznára kívánkozik. Mégis, ezek a festmények, rajzok mentesek az öncélú- ságtól: a valóság . talajában gyökereznek. Ami hiba: a figurális kom­pozíció feltűnően kevés a ki­állításon. Hogy miért? A vá­laszra kétségkívül a szent­endrei képzőművészek a leg­illetékesebbek. Nem türelmet­lenség, ha azt állítom: a szentendrei képzőművészek Onódi Béla: Házak Oktatási rendszerünk to­vábbfejlesztésének irányel­vei jelentős javaslatokat tar­talmaznak felsőoktatásunk a főiskolák és egyetemek munkájának javítására. Egy­séges elgondolás alapján a következők megoldását tart­ják legjelentősebbnek a fel­ső oktatásban: Előnyben kell részesí­teni a felvételnél azo­kat, akik legalább egy évig termelő munkát vé- • geztek. Növelni kell a főiskolákon a hallgatók szakmájának meg­felelő termelési és üzemi gyakorlatokat. Az oktatást és az egyetemeken folyó tu­dományos munkát össze kell hangolni a népgazdaság igé­nyeivel, a világnézeti neve­lés, a marxizmus—leniniz- mus oktatása pedig kapcso­lódjék a társadalom napi fel­adataihoz és a szaktárgyak oktatásához. A szaktárgya­kat is marxista—leninista szellemben kell tanítani, ezt elősegítendő 1965-ig a felső- oktatási intézmények részé­re a követelményeknek meg­felelő korszerű új tanterve­ket és programokat kell ké­szíteni. Első olvasásra is kitűnik, hogy a felsőoktatási reform- elgondolások kidolgozói jól választották meg - azokat a csomópontokat, ahol javítani kell, s amelyek előrelendítik az egyetemi és főiskolai ok­tatás egészét. Vegyük például ’ az egyetemi felvételi;, megelő­ző legalább egyéves- termelő munkában való részvétel igé­nyét. Ma még az a helyzet, hogy gyermekeink, if- jaink az óvodapadból az általános, majd a közép­iskola padjába, onnan az egyetemek padjaiba — „kerülnek.— ” . Képzésük egyoldalú; - elmé­leti jellegű és a fiatal szak­emberek, amikor friss dip­lomával a kezükben az élet­be, a gyakorlati tevékenység terepére lépnek, Sokszor keservesen érzik ennek az egyodalú ok­tatásnak és nevelésnek a hátrányát. Indokolt tehát, az élet igé­nye, hogy az egymást váltó iskolákban már az általá­nos iskoláknál megszakít­suk ezt az egyoldalúságot a termelő munka alapjaival megismertető gyakorlati fog­lalkozásokon. A középisko­lákban a gyakorlattal való kapcsolat még elmélyültebb. Itt az 5 -f- 1-es képzés az ál­talános gimnáziumokban — nem is beszélve a szak-közép­iskolákról — már egy-egy szakma elsajátítására irá­nyul. A középiskola és az egyetem közé iktatott, leg­alább egyéves termelő; munka pedig, még közvetle-; nebb életismeretre, munka- j szeretetre nevel. A fiatalok; érettebben kerülnek majd | az egyetemekre, főiskolákra,! nemcsak homályos elképze-1 léseik lesznek választott tár- j gyükről, általában a termelő munkáról, hanem részletes, gyakorlati szakismeretük is. Ki tagadhatná, hogy ez csak előnyére válik az egyetemi tanulmányi időnek? Az egye­temet megelőző termelő mun­kának még egy nagy hasz­na, hogy a jövőben a munkahely is beleszól abba, kik ke­rüljenek főiskolára, egye­temre. Ma még jórészt az iskola dönti el ezt, mert a közép­iskolákból közvetlenül kerül­nek fiataljaink a felsőokta­tási intézményekbe, de min­denképpen jobb, megbízha­tóbb válogatást jelent, ha az iskolai eredmények és ja­vaslatok mellett ott sorako­zik az ipari vagy mezőgaz­dasági munkahely javaslata is. A munkahely egyéves ta­pasztalata reálisabb ala­pot ad ahhoz is, hogy kit részesítsenek társa­dalmi ösztöndíjban egye­temi tanulmányai ide­jére. Az irányelvek kimondják, hogy a felsőoktatási képzési idő öt, illetve hat esztende­je alatt legalább tíz hónapot a választott szaknak meg­felelő üzemi, iskolai, kli­nikai, bírósági szakmai gyakorlattal kell eltölte­ni. i y Jelenleg felsőoktatásunkban ^ a gyakorlati szakképzés ideje ^ kevesebb, mint azokban a ^ gimnáziumokban, ahol már ^ bevezették az 5 + 1-es okta- ^ tást. A reform-elgondolások ^ szerint a tízhónapos gyakor- ^ lati időt úgy kell megtölte- ^ ni tartalommal, hogy az egye- ^ tem, a főiskola diákjai a gya- ^ korlati képzés során külön- ^ böző szinten ismerkedjenek ^ leendő hivatásuk mindenna- ^ pos feladataival. ^ Az egyetemi gyakorlati ^ képzés idejének felemelése, £ amint látható, teljesen lo- g gikus kiegészítője már az ( egyetem előtti középiskolai ^ 5 -f- 1-es képzésnek és a fel- ^ vételt megelőző egyéves tér- ^ melő munkának. á y A törekvés világos: az ^ iskola már középfokon is, ^ de még inkább felső fo- ^ kon fonódjék össze az ^ élettel í és a felső fokon végzett szak- ^ embernek jól előkészített, í természetes átmenete legyen ^ az egyetem padjaiból az í üzemi tervezőasztalhoz, az is- / kólái katedrához, a bírósági / tárgyalóteremhez, vagy a \ gyógyításra hivatott intéz- \ menyekhez. , . Az oktatás színvonalának \ emelésén kívül ezt a célt ; szolgálja az az igény is, hogy \ az egyetemi és főisko- / lai tanszékek kutató- \ munkája, elméleti tévé- \ kenysége ésL / gyakorlati, \ kísérletei a népgazdaság í igényéihez igazodjanak, j működjenek együtt a kutató- \ intézetekkel, segítsék az ipari \ és mezőgazdasági munkahe-; lyek termelési feladatainak \ megoldását. A módszerbeli ; és gyakorlati tennivalókon j kívül e cél megvalósításé- j nak elengedhetetlen félté-j tele, hogy felsőoktatásunk szilár- \ dabb marxista—leninis- \ ta világnézeti alapot ad- ! jón a jövő szakembe- ! reinek. Természetesen senki nem i gondol arra, hogy a marxis- í ta—leninista politikai gaz- i daságtan, filozófia, társa- j dalomtudömány pótolhatja a i konkrét szaktudomány-ágak í ismeretanyagát, de mindkét- i tő egyformán nélkülözhetet- j len, mert kölcsönösen termé- i kenyítően hatnak egymásra, j A marxizmus—leninizmus tu- : Szeptember 9-i lapunkban vitaindító cikket közöltünk a gyermeknevelés egyik megoldásra váró kérdéséről, hogy ve­réssel vagy verés nélkül neveljük-e gyermekeinket. A vita­indító cikkre sok hozzászólás érkezett, amelyekből ismét köz­lünk néhányat. A beérkezett levelek közlését pénteki szá­munkban folytatjuk. A nevelés alaptétele: a szülők példamutatása Véleményem szerint sem a pofon, sem a bot nem tar­tozhat a nevelés eszközei kö­zé. A nevelést elsősorban az otthon melege kell, hogy megadja a gyerekeknek: a szülők példamutatása, egy­más szeretető, megértése. Ha a gyerek ilyen otthont lát ma­ga körül, maga is igyekszik hasonulni szüleihez, szor­galmas, engedelmes gyerme­kük lesz. Ez azonban csak a dolog egyik oldala. A másik: segítsünk neki a helyes ba­ráti kör megválasztásában. Ne engedjük, hogy vásott, rendetlen, hanyag gyerekek­kel barátkozzék, mert a rossz társaság visszahat a gye­M inden kommentár nélkül: ötmillió nyolcszázezer fo­rintos állami beruházásból épült az új budakeszi általános iskola. Modern, korszerűen felsze­relt épület. Nyolc tanterem, kémiai előadó, tornaterem, elő­csarnok, úttörő szobák, nap­közi otthon, konyha, férfi-női öltöző, fürdő, tanáfT szoba, igazgatói iroda. Röviden így fogalmaznám meg a vasárnapi, felejthetet­len budakeszi délutánt. Való­ban felejthetetlen volt azok számára, akik az avatóünnep­ségen megjelentek. A diákok­nak éppen úgy, mint szüleik­nek. Pedig ezzel sem oldódott meg teljesen a község iskola­gondja, igaz, a három műsza­kot a mai naptól kezdődően két műszakos tanítás váltja fel. Mégis. Sokat jelent a bu­dakeszi iskolások számára ez az új épület. Például azt, hogy kétszer negyven fővel gyarapo­dott a napközibe járó diákok száma. Azután: külön szobát ; kapott a fiú és külön a leány i úttörőcsapat. Végre tornate- ! remben tornázhatnak a diá- ; kok. A kémiaórákat nem keli : már kísérletek nélkül megtar- I tani. S végül: külön házat ka­g Pirk János: Kaszáló á I részt Barcsai Jenő művésze-^ tileg átélt hatásáról tanúskod-^ nak, másrészt pedig arról, ^ hogy mindketten helyes irány- ^ ban haladnak és jelentős ígé-^ rétéi képzőművészeti életünk- ^ nek. Maurer Ferenc kerámiái ^ és Szánthó Imre karakterisz- 4 tikus tusrajzai méltó módon £ járulnak hozzá a kiállítás si- ^ y keréhez. í Hives László í közül még csak kevesen fe­dezték fel az embert, mint az alkotások legfőbb témáját. Talán csak Pirk János Mun- kácsy-díjas festőművész az egyetlen, aki szentendrei táj­képe mellett, zömében figurá­lis kompozícióval jelentkezett ezen a kiállításon. Drámai felfogású művei legjelentő­sebb értékei ennek a tárlat­nak. Különösen a Magvető és a Téli ablak című képei arat­tak nagy sikert a látogatók között. Ugyancsak az elsők között kell említeni Szamosi Soós Vilmos szobrászművész alko­tásait. Nagyanyám című szob­ra egy érett művész nagyerejű alkotása. Ónodi Béla és Ilosvai Varga István festmé­nyei szintén a kiállított képek 1 legsikerültebbjei közé tartoz­nak, Gallasz Magda művei közül a Házak olajfával és a Magnóliák című képek eme- : lik méltó rangra a tehetséges 1 festőművészt. A fiatalok: Balogh László és Deim Pál festményei egy­Szentendrei képzőművészek kiállítása Szentendrén, a Ferenci Károly Múzeumban — amely éppen a napokban kapott új, műemlékhez méltó köntöst — vasárnap délben nyílt meg a városban élő képzőművészek kiállítása. A kiállítást Bordácsné H. Lenke művészettörténész nyi­totta meg, méltatta a tárlat jelentőségét, ismertette a ki­állító művészek alkotói törek­vését, munkásságuk jellemző vonásait. A tárlaton a közönség 1 megtalálhatja a legkülönbö- : zőbb művészeti irányzatokhoz : tartozó alkotásokat. Az első [benyomás: sok színű és sok- i rétű munkát folytatnak a ; szentendrei képzőművészek, í Ha nagy elődök, illetve kor- ; társak hatását, befolyását fel -is fedezhetjük még egyes al- ; kotásokban — ami önmagá- \ ban természetesen nem káros ; —, lényegében mindannyian \ saját kifejezési formájukat, \ mondanivalójukat keresik. \ Ennek az útkeresésnek sok l szép alkotás az eredménye. ^ A másik, ami jellemző erre £a kiállításra: a Szentendrén félő festők természetszeretete, f Az ok érthető: a patinás vá- í ros szinte minden részlete a SZEPTEMBERI SZERENÁD Forró sikerű hangverseny volt. Méltó az immár hagyo­mányossá vált szentendrei kulturális napok szelleméhez. Az opera- és operettirodalom legszebb dallamai csendültek fel, olyan kiváló művészek tolmácsolásában, mint Házy Erzsébet, Szabó Miklós, Radnay György és Zentay Anna. S csak az elismerés hangján szólhatunk a Határőrség Központi Szim­fonikus Zenekarának játékáról is. A több száz főnyi közön­ség kitűnően szórakozott ezen az estén. Egyetlen dolog kese­rített : -Csak el a nézők szájízét. A konferanszié. Mert: ugyan mi szükség van a Pillangókisasszony nagyáriája és a Kacagj Bajazzo között pesti kabaré-viccekre? És Jancsó Péter kon­feranszié elsősorban a műsor opera-részében pufogtatta sok­szor ízetlen és ízléstelen- vicceit. Ugyan ki kérte erre? Biztos vagyok benne, hogy nem a rendezőség. De a rendezőségnek tanulság kell, hogy legyen: .ne engedjenek akárkit akármivel a dobogóra. egyik, hogy a város kulturá- \ lis életét értékes hangverse- \ nyekkel, kiállítással frissítsük' s így termékenyítő, pezsdítő \ erővel hassunk az itt élő ern-j berekre. Másik törekvésünk, \ hogy bebizonyítsuk: ez a gaz-\ dag múltú város több figyel met érdemel, mint amennyit\ eddig kapott. Budapest szóm-' szédságában — amelynek tér-' mészetesen sok előnye is van' — valahogy elkerüli a figyel-; met Szentendre. Nem ismerik\ kellőképpen a város érdekes \ történetét, egyéni ízét — még; akik itt lakjiaJs.^ azokjközül is \ sokan eléggé tájékozatlanok. \ A HÉV-rrtPQállónál várakozói autóbuszok legjobb esetben > is csak keresztülviszik a fő-\ városból vagy máshonnan ér-\ kező kirándulókat s így át- \ utazva nem sok emléket tud- j nak szerezni. \ t A harmadízben megrende­zésre kerülő szentendrei kul­turális napok vasárnap dél­előtt a tizenöt évig Szentend­rén élő Ábrányi Emil plakett­jének felavatásával kezdődtek meg. A költő sokrétű, mara­dandó értékű irodalmi mun­kásságáról és életéről Vajda István, Szentendre baráti kö­rének tagja, Ábrányi Emil személyes ismerője, rövid sze­retetteljes beszédben emléke­zett meg, majd megkoszorúz­ták Szamosi Soós Vilmos szobrászművész nagy műgond­dal készített bronzreliefjét. ” Szentendre kulturális életé­ben fontos helyet kapnak ezek a napok, amelyeknek jelentő­ségéről és céljáról Sziráki Fe­renccel, a városi tanács vég­rehajtó bizottságának elnöké­vel beszélgettünk. — tulajdonképpen kettős cél vezetett bennünket. Az Megkezdődtek a szentendrei kulturális napok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents