Pest Megyei Hirlap, 1960. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-08 / 212. szám

I960. SZEPTEMBER 8, CSÜTÖRTÖK v/fir/<W) 3 Új rendelet a Isz-elnökök, mezőgazdászok és könyvelők A földművelésügyi minisz­ter 23/1960 (IX. 6) F. M. szá­mú rendelete a termelőszö­vetkezeti elnökök, mezőgazdá­szok és könyvelők működésé­vel kapcsolatos egyes kérdé­sek szabályozásáról szóló ko­rábbi rendeletet módosítja és egészíti ki. A rendelet foglal­kozik az átcsoportosított szak- embei’ek, valamint a nyugdí­jas szakemberek kedvezmé­nyeivel. A rendelet a Magyar Közlöny 1960. szeptember 6-án megjelent 78. számában te­kinthető meg. Értékelték a gépállomások közötti versenyt ceglédi és as abonyi iraktárosok as élen Elutazott a Moszkvai Nagycirkusz társulata Kéthónapos nagysikerű bu­dapesti vendégszereplés után szerdán délelőtt elutazott ha­zánkból a Moszkvai Nagycir­kusz együttese. A Gépállomások Pest me­gyei Igazgatósága most érté­kelte a megye gépállomásai között a tavaszi és a nyári idényben folyt verseny ered­ményeit. Meg nem erősített hírek szerint az országos versenyben a Pest megyei gépállomások a második-harmadik he­lyet érték el, mert 113 százalékra teljesítették ta­vaszi-nyári kampányter­vüket és a korábbi évekhez viszo­nyítva, minőségileg is kifo­gástalan munkát végeztek. Pest megye legjobb gépál­lomásának az Abonyi Gépál­lomás bizonyult, ahol egy traktoregységre 873.7 normál­hold teljesítés jutott. A máso­dik helyet a Budapesti Gép­. Országos verseny ás kiállítás az úttörők természettani Ismereteinek bővítésére A Magyar Úttörők, Szövetsége Országos Tanácsa a szervezet fennállásának 15. évfordulója tiszteletére — hogy még jobban felkeltse a gyermekek érdeklődését a korszerű agrotechnika és a mezőgazdasági munka iránt —, meghirdette az úttörő természetkutatók országos ver­senyét és kiállítását. Az országos kiállítást 1961-ben ren­dezik meg. 4 A versenyen részt vehetnek az őrsök, rajok és csa­patok együttesen, vagy pedig egyénileg, a pajtások ma­guk által termesztett gabonával, kukoricával, burgonyá­val, takarmány- vagy ipari növényekkel. Ezerikívül a versenyben kísérletezhetnek gyümölcs-, konyha- és virág- kertészettel, valamint galamb-, nyúl- és baromfitenyész­téssel is. sem kevésbé zsúfoltak, mint azelőtt. Nincs is annál szebb látvány: miniig , jókedvű, ka­cagó ifjúság... De nemcsak ebből áll a fia­talok élete! Előadás, tanulás, munka nélkül már nem éret­nék jól magukat. A kartali fiatalokra gondo­lok, akik felajánlották segít­ségüket a termelőszövetkezet­nek, dolgozttk is, mégis ki­csit sértődöttek. Sértődöttek, mert kevesebbszer vették igénybe munkájukat, mint amennyire erejükből tellett volna. Az Isaszegi Vegyesipari Ktsz és a községi KlSZ-szer- vezet tagjai a termelőszövet­kezet gépparkját hozzák rend­be, a vezetőségválasztások elő­készületei közben. A Ganz Árammérőgyár „Vasas” ex­portbrigádja felajánlotta, hogy egész évben kilencen végzik el azt a munkát, amit tizen­két embernek szántak. A Gö-- döllői Gépgijár fiataljai pedig a labdarúgó-, teke- és röp­labda-pályát készítik el és öt­száz munkaórát fordítanak az elfekvő, de még javítható szerszámok rendbshozására. A majosházi községi KlSZ-szer- vezet vállalta, hogy a terme­lőszövetkezetben háromszáz munkaegység értékű munkát végeznek betakarításkor ... a megyében járva olyan Ál KISZ-szervezetet keres­tem, ahol az ifjúság csak a szórakozásnak él, ahol kevés a becsülete a munkának, ahol nem fűződik a fiatalok nevé­hez semmilyen társadalmi munka. Nem találtam ilyen falut, ilyen gyárat. Mindenütt dicsérték a fiatalolcat — ha nem is mindenütt egyformán. Volt, ahol több, nagyobb ér­tékű felajánlást tettek, volt, ahol szorgalmasabban dolgoz­tak, mint a másik helyen, De olyan véleménnyel sehol nem találkoztam, ahol azzal vádol­ták volna a kiszeseket: min­dent a felnőttektől várnak, ők maguk semmit sem tesz­nek. Ha említettek is hibát a KISZ-életből, ha mondták is: van mit javítani, azt vala­mennyien örömmel újságol­ták, mi minden eredmény fű­ződik a fiatalság mindennap­jaihoz. Tettek seregét, a telje­sített felajánlások sorát hoz­ták bizonyítékul: a megye ifjilsága meglelte a munka értékét. S ezt nem a forintok sokaságában mérik elsősor­ban, hanem a munka, a tet­tek örömében. Sági Ágnes állomás, míg a harmadik he­lyet a Bugyi Gépállomás ér­demelte ki, traktoregységen­ként 671.9 normálhold telje­sítésével. A cséplési verseny győzte­se Nagy Sándor lett, aki a Ceglédi Gépállomás dolgo­zója és cséplőgépével 405 ton­na szemet csépelt ki. A má­sodik helyet Holmann János, a Szentmártonkátai Gépállo­más dolgozója, míg a harma­dik helyet Gál János, a Ceg­lédi Gépállomás dolgozója ér­demelte ki 405, illetőleg 403 tonnás teljesítménnyel. Az ifjú traktorosok között indított versenyben a Buda­pesti Gépállomás traktorosa, Losonczi László került az élre. Losonczi László a tavaszi-nyá­ri idényben 370 ,műszaknor- mát teljesített, míg a második helyet kiérdemelt ifjabb Vitéz Vilmos, a Váchartyáni Gép­állomás fiatal traktorosa, 339 műszaknormát. Az ifjú trak­torosok közötti verseny har­madik helyére Kovács József, a Budapesti Gépállomás trak­torosa került, aki 306 műszak- normát teljesített. A kombájnosok között folyt versenyt két csoportra osztot­ták és így értékelték. A szov­jet gyártmányú SZK—3-as tí­pusú kombájnok ugyanis na­gyobb teljesítményűek, mint a magyar gyártmányú ÁC— 400-as kombájnok. Az SZK—3-as kombáj­nokat vezetők közötti versenyt az országos ver­senyben is figyelemre­méltó eredménnyel Ko­vács Benő, a Ceglédi Gép­állomás kombájnvezetó'je nyerte. Kovács Benő 827 katasztrális hold gabonát vágott le kom­bájnjával és egyidejűleg 85,2 vagon gahonát- csépelt fei. A második helyet kiérdemlő Ko­vács János ugyancsak a Ceg­lédi Gépállomás dolgozója, ő 775 holdat vágott le, 87.7 va­gon szemet csépelt ki. Kitűnő eredményt ért el a harmadik helyezett Zsemlye János, a Kiskunlacházi Gépállomás országos hírű traktorosa is, aki 594 holdról vágta le a ga­bonát és kicsépelt 59.3 va­gon magot. A magyar gyártmányú ÁC —400-as kombájnok versenyé­ben ugyancsak a Ceglédi Gép­állomás kitűnő traktorosa, Gál Imre került az élre, aki 353 hold gabonát aratott le és erről a területről 41 vagon ga­bonát csépelt ki. A második helyet Pesser János, az Érdi Gépállomás dolgozója vívta ki, mivel 332 holdat aratott le, míg a harmadik helyre Posztos László, a Kiskunlacházi Gép­állomás kombájnosa került 303 holdas teljesítményével. Az aratógép vezetők közöt­ti versenyben a 346 holdat le­arató Bartucz Béla került az első helyre. A második helyet ugyancsak az Abonyi Gépál­lomás dolgozója, Mihály Ba­lázs érdemelte ki, ő 337 hold gabonát vágott le. A verseny harmadik helyezettje 301 hol­das teljesítményével Kovács Imre, az Érdi Gépállomás dol­gozója lett. A megye gépállomásai kö­zött a verseny tovább folyik az'őszi idényben is. Néhány hónap múlva de­rül ki, hogy kik voltak a megye legjobb traktoro­sai, silókombájn kezelői és egyéb szakterületeken a gépállomások legjobb dolgozói. A Gépállomások Pest megyei Igazgatóságán nyert értesü­lésünk szerint a tavaszi-nyári idényben legjobb eredményt elért gépállomási dolgozók kö­zött rövidesen kiosztják a ver­seny meghirdetésekor ígért ju­talmakat. (csá.) FÜGGÖNY ÉS FEDEZET szerepkört Fürgén szalad a HÉV ka­nyargós gödöllői pályáján. Utasai nem tudják, melyik oldalon gyönyörködjenek a táj változatos szépségeiben, és úgy érzik, nincs az a mű­vészi fantázia, amely szeb­bet, vonzóbbat teremteti volna. Aztán megállunk a gödöl­lői végállomáson. Jóleső lát­vány a nagy gonddal, szépen karbantartott pályaudvar. A sinek között virágok és ka­vicsos utak, a ragyogóan tiszta állomásépület körül szintén virágágyak. A hát­térben a liget. Miközben megkeressük a forgalmi iroda ajtaját — mert vala­mit ott kell elintéznünk —. arra gondolunk, hogy így kell rendbentartani egy ide­genforgalmi szempontból is fontos vasútállomást! A forgalmi iroda belseje aztán lehűti lelkesedésün­ket. A kuckószerű helyiség szegényes berendezése ko­pott, rozoga, ablakai előtt pedig bizonytalan színű ron­gyok csüngnek, nyilvánva­lóan a függönyi töltve be. A sok üde szépség után kínos, hangulatrontó kép. — Hát igen — mentegc- tődzik zavartan a vasutas —, mi is eleget szégyenkezünk miatta, hiszen sok idegen megfordul itt, nyit be a kis helyiségbe, külföldiek is so­kan. Már nagyon sokszor kértünk idevaló függönyt, de hiába: felső szerveink nem találnak rá költségvetési fe­dezetet. Ezeket a rongyokat pedig el sem dobhatjuk, mert leltári tárgyak. Szóval ez a magyarázat. Kicsit nehéz elfogadni, mi­velhogy néhány forintocská- ról lenne szó csupán. Olyan kevésről, hogy annak még százalékértékét is bajos len­ne meghatározni, az állomás tatarozási költségének vi­szonylatában. De ha nem találnak rá fe­dezetet a felsőbb szervek így sem! Azonban: egészen bizo­nyos, hogy nem találnak. .? (gyarló) REGGELI MŰSZAK - NÉGY KÖZSÉGI TANÁCSNÁL Ki korán kel, aranyat let — mondja a közmondás, de valójában azok kelnek ko­rán, akik aranyat szeretnének találni, még inkább és legtöb­ben pedig olyanok, akiknek sürgős az elintéznivalója. Lám Varró Józsefné Vecsésen már jóval a hivatalos idő kezdete előtt ott várakozik a tanács­házán. Az elnökkel, Szentpé- teri Lászlóval akar beszélni. Vagy félóra hiányzik még mindég a nyolcból, amikor el­kezdődne a hivatal, de jön már az elnök és utána Varróné is bemegy a szobába. — Kérem, a kislányom most nyolcadikos, hét éven át napközis volt, ez idén elütötték tőle, a szíve is beleíájdult szegénykémnek — panaszolja. — A kisfiam meg három évig jó volt nap­közisnek, most a negyedikben nem az? Azt mondja a bizott­ság, jóllehet, az uram meg én is dolgozunk, de apósomékkal egy házban lakunk, tehát nem igényjogosultak, vigyázzon, rá­juk a nagypapa, adjon enni nekik a nagymama! Nem akarják elhinni, hogy mi tel­jesen külön háztartás va­gyunk, anyósom öreg, bete­ges, napközben nem is igen van otthon és különben sem főzne a gyerekeknek. Szentpéteri tanácselnök megígéri, még ma utána néz, ha csak egy lehetőség van rá, mivel hogy a kislány hét éve már napközis volt, megpróbál mindent. Nekünk pedig ezt mondja: — A napköziotthon égető problémáját hiába akartuk, az idén már nem tudtuk meg­oldani. Önköltséges alapon, tehát még mindig kedvezmé­nyes árú ebédről szerettünk volna gondoskodni, noha há­romszáz személyre főzhet, A dömsödi cukrászdában r ( ( J T~* | srf».’v■' ,1 * a* r, ■HsiS * A megváltozott falusi élet sokféle jellemzője közé tar­tozik hogy nemcsak a vidéki városokban, hanem a köz- segekben is egyre több korszerűen berendezett cukrászda nyílik. Ilyen cukrászda a dömsödi is, amelynek hónapról hónapra nagyobb a forgalma. Képünkön Szőgyényi Fe- rencné unokájával együtt fagylaltozik. (MTI-foto, Müller feiv.) mégis ötszázra főz a konyha, többre már nem képes. Jövőre azonban feltétlenül megold­juk a problémát, a községfej­lesztési alapból kibővítjük a konyhát. — Napközi óvodáinkban vi­szont az idén úgylátszik, va­lamennyi igényjogosult gyer­meket felvehetünk. A Kisfa­ludy utcában bővítjük az óvo­dát. Sajnos, az építkezést vég­ző monori ktsz a vállalt ha­táridőre nem készült el a munkával. A Halmi telepen, a Sallai utcában új óvodát nyitunk, befogadó képessége egyelőre ötvéh fő. Óvodáinkban 'min­denesetre idén már háromszáz gyermek számára van hely és ez elegendő, az indokolt fel­vételi kérelmeket most már teljesíteni tudjuk. Üllőn Krenyóczi Ferenc, az állami gazdaság dolgozója ko­pogtat be reggel elsőnek Ber­ki József vb-elnök hivatali szobájába. Panasza van: — Idestova három hete kér­tem a járási tanácsnál építé­si engedélyt és még mindig nem kaptam meg. Berki tanácselnök nyom­ban megfogalmazza a sürgető iratot, s mialatt leíratja, át­olvassa, aláírja, iktattatja, ad­dig megtudjuk, hogy Krenyó­czi Ferenc családi házat akar építeni, és a ház két szobából, konyhából, kamrából, meg fürdőszobából áll majd. OTP- hitelre nincs szüksége, saját erejéből építkezik. (E fajta ház építési költsége 120—140 ezer forintra rúg.) — Krenyóczi elvtársé a hatvankilencedik építési engedély iránti kérelem községünkben — mondja aztán a tanács­elnök. — Eddig már 68 enge­délyt kiadtak. Tavaly 83 ház épült és január 1-én 1860 ház állott Üllőn. Egy esztendő múltán házaink száma fel­tétlenül meghaladja a kétez­ret. Pilis község tanácsházán Tótír János elnökhelyettes­nek egyszerre ketten köszön­tének vidám jó reggelt. Mé­száros Miklós, a helyi föld­művesszövetkezet felvásárlási vezetője az egyik kora reg­geli látogató, a másik a Pest megyei MÉK központjának megbízottja. Egy ügyben, együtt jöttek. — Sikerült a paradicsom­felvásárlás elől elh ári tam minden akadályt, mától fogva ismét bármilyen mennyiséget átveszünk — közli mosolyog­va a pesti kiküldött. A Pili­si Földművesszövetkezet em­bere pedig: — Dobogtassa ki a tanács most mindjárt és délben meg délután újra, hogy a paradi­csom átvétele mától fogva megint korlátlanul folyik, ügy belföldi, mint export minősé­get átveszünk . .. Tóth elnökhelyettes elmond­ja azután az előzményeket: — Múlt héten szünetelt az átvétel, azaz a a napi tíz—tizenkét vagonnyi termésből, naponta legfeljebb egy vagon export ésv egy va­gon belföldi paradicsomot vet­tek át. Képzelhető, mit je­lentett ez a pilisi gazdáknak. A tanács, persze, fűt-fát meg­mozgatott, hiszen úgyszólván az egész község paradicsom­termelő. Kérésünkre még Ta­tár Kiss Lajos, a SZÖVOSZ elnöke is kiszállt Pilisre és megígérte, sürgősen intézke­dik. • Mire elindulunk, halljuk'a dobpergést, nénV marad a paradicsom a pilisiek nya­kán. Ceglédbercelen három asz- szony, Hernádi Péterné, Heim Pálné meg Beitlbeck Antalné várakoznak talán már reggel hat óra óta a községházán, Kaposi Tamás vb-elnök ajtaja előtt vető­magbeadás ügyében. A köz­ség lakói ugyan még a ta­vasszal megalakították a ter­melőszövetkezetüket, de csali most, az ősszel fognak bele a közös gazdálkodásba, most kell hát összeadniok a ga­bona vetőmagot. A három asszony azért jött el, mert ahogy mondják: „nem tudjuk a beadást teljesíteni”. Kide­rül azonban hamarosan, hogy ami a búzát, rozsot illeti, azt beadják, termett nekik elég belőle, gondjuk csupán az árpa vetőmaggal van. Egyi­küknek sem termett, ami nem csoda, hiszen árpát so­sem szoktak, most sem vetet­tek. Aggódva kérdik, hogy mi lesz velük? A tanácselnök pedig meg­magyarázza: nem történik ve­lük semmi baj, csupán árpa ^helyett adjanak akár búzát, akár rozsot, vagy ha akarják, kölcsön kérhetnek, már aki­nek van, attól árpát, azt pe­dig visszaadhatják a kukori­cából. A három asszony meg­nyugodva eltávozik. Még az ajtót sem teszik be maguk után, cseng a telefon, jön a hír: Albertirsán, a Dimitrov Tsz-nél átvehető száz mázsa őszi árpa és százötven mázsa rozs ve­tőmag. Ez már a vetőmagcse­re eredménye. ‘ Ceglédbercelen egyéni ter­mésükből eddig tizenkét va­gon gabona vetőmagot adtak össze a gazdák, alig hiányzik már ötven, hatvan mázsa a tervezett mennyiségből. Er­ről a szép eredményről, meg a község egyéb dolgairól be­szélgetünk még. azután néze­lődünk, s közben szót váltunk ezzel is, azzal is a faluban. Hamar telik az idő. Déli ha­rangszó előtt még látjuk a da­gadó gabonazsákokkal terhel­ten visszatérő huszonnégy ber- celi tsz-fogatot. A jövő esz­tendő aranyának a magját hozzák. — Sz — A tettek öröme a z ifjúság felajánlásait ÁL olvasgattam jegyzetemben a KISZ vezetőségválasztások­ra. Eszembe jutott: az ifjiísági széivézéi éüéKkel ezelőtt csak a munka fontosságát hangsú­lyozta az ifjúságnak. Mást nem lehetett hallani, mint teljesítették-e munkaver seny- vállalásukat, ugyanakkor el­ítéltek minden szórakozást, táncot. Azután azokra a cik­kekre gondoltam, amelyekben annyiszor megírtuk: örülünk ifjúságunk szórakozási kedvé­nek, szeretjük, ha táncolni, vigadni van kedvük. Hiszen azért fáradtak az „öregek° annyit, hogy a mi társadalmi rendszerünk gondtalan életet, biztos jövőt teremtsen gyer­mekeinknek. De ezekben a cikkekben szóválettük, hogy sokszor az ifjúság csak a vi­gassággal gondol, olykor azt hiszik, áttáncolhatják az éle­tet és semmit sem kell ten­niük boldogulásukért. Azt hangoztattuk: találják meg a helyes utat, Nem úgy, hogy csak a munkaverseny érdekelje őket, csak a terme­lési számokról beszélgessenek és a szerelem, a tavaszi esték romantikus sétái helyett a gyárak tervteljesítéséről vall­janak egymásnak. De figyel­meztettünk arra is, az ifjúsági szervezetek kedveltessék meg 5 munkát, mutassák meg, mennyi romantikát, szépséget rejt egy-egy nehéz feladat megoldása. Eleinte nehéz volt megta­lálni a helyes arányokat: mindent a maga idejében! A munkát is, a szórakozást is. A felnőttek, akik a múlt- ÁL ban sokat nélkülöztek, sokat támogatták hátukkal a jyárak zárt kapuját, amely nem nyílott meg számukra — két kézzel szórták fiatalsá­gunk elé a jólét minden aján- lékát. Ajámdékát, mert cse- ’ebe semmit sem kértek. Szí­nük minden szeretetével, va­lamennyi gondolatukkal, tet- lükkel az ifjúságot kényeztet­lek. Óvták — mini a .nagy­mama az unokáit —, nehogy íideg vízbe dugják kezüket... rgy sem szerethetjük a fiata­lokat! Szerencsére időben jöt­tünk rá, hogy nem teszünk iót gyermekeinknek, ha min­ként készen adunk nekik. Ma is táncol, vigad ifjúsá­gunk. Talán nincs olyan hét, fogy ne rendeznének valami­lyen műsoros estet. A kultyr- tsoportok nem voltak soha Ilyen népesek. És a mozik

Next

/
Thumbnails
Contents