Pest Megyei Hirlap, 1960. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-25 / 227. szám

I960. SZEPTEMBER 23, VASÄRNAP

PEST

WfcG»

Szilárd alapra építhetünk a helyi ipar további fejlesztésében

Beszélgetés Lakatos Imre elvtárssal, a megyei tanács vb-elnökhelyettesével

NŐ A NYEREGBEN

A tanácsok, így a Pest megyei Tanács is, megalakulásuk után hamarosan az ipari feladatokkal is nagyon komolyan kezdtek foglalkozni. Nem egészen tíz esztendő távlatából, ennek meg is vannak az eredményei. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Lakatos Imrével, aki az alábbiakat mondotta el:

— A Pest megyei Tanács és az alsóbb tanácsi szervek működésük első évében hét vállalatot alapítottak, amelyek főként szolgáltatási feladatokat láttak el. A vállalatok száma és tevékenységi köre évről éve nőtt. Nagy mértékben növekedett vállalataink ipari tevékenysége is. Ily módon

Pest megyében jelentős és számottevő ipari bázis teremtődött meg. Mi sem érzékeltetheti ezt jobban, mint a termelési érték és a tanácsi iparban dolgozók számának növekedése.

— Amíg 1953-ban 114 millió 371 ezer forint volt a tanácsi vállalataink összesített termelési értéke, ez a szám 1957- ben több mint 500 millióra,

1958- ban közel 530 millióra,

1959- ben pedig csaknem 570 millióra emelkedett. Erről talán nem is kell többet mondani. mint azt, hogy

1953-tól 1959-ig ötszörösére nőtt a tanácsi vállalatok termelési értéke.

Bár köztudomású, de hadd tegyem még ehhez hozzá, hogy nem volt könnyű ezt a szintet elérni, hiszen nagyon sokáig és sokhelyütt még ma is a régi, korszerűtlen, szűk kis- műhelyekben voltunk és vagyunk kénytelenek dolgozni.

— A tanácsi iparban dolgozók száma is évről évre nőtt. 1955-bsn ez a szám már meg- lhaiadtaT",a • -négyezren ^ tavaly pedig már közel állt a hat és félezerhez. Elsőrendű feladatunk, hogy üzemi munkások, vagy bedolgozókként megfelelő arányban foglalkoztassuk azokat a háziasszonyokat, akiknek nincs módjuk bejárni a nagyüzemekbe dolgozni. Úgy érezzük, hegy eleget tettünk ennek a követelménynek, hiszen dolgozóink 45 százaléka nő;

— Sokan nem tudják még, hogy

sütő- és húsipari termékekkel teljes egészében a tanácsi vállalatok látják cl a megye lakosságát.

Szesz- és szikvíziparunk legnagyobb részét ugyancsak a tanácsi vállalatok képezik.

— Vállalataink fejlődését bizonyítja, hogy az utóbbi években már számos termékünk külföldre is eljutott.

A Pest megyei Vegyi és Kézműipari Vállalat, a Monori Kefegyár és más vállalatok egyes termékei keresett cikkek külföldön.

— Gyártmányaink kezdetben nem tudták felvenni a versenyt a nagyipar termékeivel. Mg már azonban elmondhatjuk, hogy a lakosság, a vásárlóközönség megkedvelte ezeket és nem egy olyan keresett cikkünk van, mint a ceglédi gyermekcipők, a műanyag esőkabátok stb.. amelyek iránt a fővárosban, de az ország más területein is nagy az érdeklődés.

— Az elmúlt évek eredményeiről, tapasztalatairól még nagyon sokat lehetne mondani. de azt hiszem, nagyobb érdeklődésre tarthat számot az. hogy mit hoz a helyiiparban a legközelebbi jövő. Arra nincs mód. hogy most valamennyi ezzel kapcsolatos tervünkről számot adjak, de néhány fontosabb tervünk ismertetése is mutatja, hogy

továbbra is legfontosabb gondjaink közé tartozik a lakosság még jobb ellátása és még több helyi munka- alkalom teremtése a megye különböző helyein,

— A tavasszal a váci és a ceglédi húsipari válhatunk egy-egy hizlaldája átadtuk

a termelőszövetkezeteknek. Ezekben a hizlaldákban évente 3200 sertést lehet meghizlalni. Ezeket kívánjuk pótolni azzal, hogy még ebben az évben két új hizlaldát építünk. Jövőre már a kettőben együtt 8000 hízót tudunk nevelni. A hizlaldák beruházási költségeit a vállalatok fejlesztési alapjából, a városi tanácsok és megyei tanács költségvetéséből fedezzük.

— A két új hizlalda létesí- ^ tésének jelentőségét mutatja, ^ hogy 'jövőre már ezekből ^ Vác és Cegléd teljes szűk-^ sógletét. biztosítani tudjuk, ^ tehát a központi húsellátást ^ nagymértékben tehermente- ^ sítjük. Ehhez tartozik még, ^ hogy az új hizlaldákban leg- ^ nag.yobbrészt egyébként ve- ^ szendőbe menő vágóhídi ^ hulladékokkal hizlalunk, ami ^ nagymértékben csökkenti a ^ költségeket.

— Másik fejlesztési tervünk a szentendrei töltőtoll-üzemmel kapcsolatos.

Ez az üzem 1957-től működik, jelentős eredményekéi ért el, a „Stílus" töltőtollak, golyóstollak széles körben ismertek és keresettek,

1957 óta az üzem törzsgárdá- ^ ja is kialakult. Jó szakembe- ^ rek nőttek fel, akiket na- ^ gyón nehéz lenne pótolni. ^ Ezért nem is visszük el ezt ^ a fontos üzemet Szentendre- ^ ről, pedig jelenleg szétszór- ^ tan, volt lakásokból átalakí- ^ tott kis műhelyekben dől- ^ •goznak. A vállalat fejlesztési ^ alapjából, a városi tanács ^ és a megyei tanács költség- ^ vetéséből új, korszerű üzem-^ épületet építünk. amellyel ^ — amint az előbbiekből is ^ látható -. sok- gondot.meg <_ oldunk. Visszaadjuk az elfog- ^ lalt lakásokat, egészséges ^ munkakörülményeket terem- ^ tünk és nem utolsósorban ^ lehetőséget adunk a gyárt-1 mányok minőségének továb- ^ bi javításához, a gyártási ^ költségek csökkentéséhez. Ez- ^ ;el új munkaalkalmakat is ^ :eremtünk, ami Szentendrén ^ nagyon fontos, hiszen sokan ^ járnak Budapestre dolgozni. ^

— A Ceglédi Rendeltruha- ^

ipari Vállalat is új csar- ^ lókkal, öltözővel és mosdó- 7 val bővül. Ezzel a fejlesztés- sei is jó néhány ceglédi asz- ^ szonynak és leánynak tesz-1 szűk lehetővé, hctgy helyben | dolgozhasson. |

— Fejlesztési tervünkben £

szerepel, hogy ^

gyümölcsaszalót létesí- ^ tünk Cegléden, a Szesz- ^ ipari Vállalatnál. A gé- ^ pék már ott vannak, az ^ építkezés is rövidesen ^ befejeződik. ^

Ezzel is régi gondot szünte- ^ tünk meg. A gyümölcsszesz ^ főzése ugyanis korlátozott. ^ Éppen ezért jelentős az asza- ^ ló megépítése, mert így biz- ^ tosítani tudjuk, hogy a cég- ^ lédi és a környéken tér- ^ melt gyümölcs nem megy ve- ^ szendőbe. í

— Fejlesztjük a Pest me- ^ gyei Műanyag- és Játékáru ^ Vállalatot Solymáron, a Nagy- ^ körösi Faipari Vállalatot, a ^ Mönori Kefegyárat, a Soly- ^ mári Faipari Vállalatot, ahol ^ egy-egy modern, új szárítót ^ építünk. Faipari vállalataink ^ fejlesztésével többszörösére ^ növeljük a bútorgyártást. í

Solymáron már 50 ezer ^ négyzetméter parkettát j készítünk évente. Most í a dolgozók részére nél- ^ külözhetetlen szociális ^ létesítményekkel bővít- £ jük az üzemet. ^

— Dabas konfekcióüzemet, Érd filmnyomó és műanyag- ^ feldolgozó üzemet kap. Kis- ^ tárcsán bőrdíszmű részleget ^ hoznak létre. Pátyon állami £ erőből téglagyárat építünk \ stb. Talán felesleges is a fel- ^ sorolás folytatása. Azt hi- ^ szem, mindez minden kom- í mentár nélkül bizonyítja, $

hogy a tanácsi ipar a jövőben is a népgazdaság, ezen belül a lakosság érdekeit kívánja szolgálni — fejezte be a beszélgetést dr. Lakatos Imre elvtárs.

Még ma i$ különös jelenség szememben a nyeregben ülő nő. Hogyne, hiszen életem deléig akárki lánya dehogy szállhatott nyeregbe. Vékony derekú mágnáskisasszonyok — ám közülük sem valamennyi — vágtáztak a magyar ugar felett, no meg egynémely dzsentri és tiszttartó, sőt pár dúsgazdag városi polgár leánya is, kiket mind „jukker”- nek neveztek akkoriban és megszóltak vén kávénénikék,

meg az ifjabbakból a nagyravágyó szűkpénzűék. De bármely renden levő férfiember, hacsak nem volt álszenteskedő, csillogó szemmel nézte őket, különösen amióta a századforduló körül az „úrlovarnők” rákaptak a férfimódra lovaglásra. Combjukhoz feszülő nadrágjukban férfiszemnek kedves látványt nyújtottak, noha a manapság motoros fiúkba fogódzkodó libbenőszoknyás lányoknál azért kevésbé kedves, de feltétlenül szolidabb látványt.

Most azonban nem róluk, a pótülésre kapaszkodókról akarok beszélni, hanem azokról a fiatal nőkről, akik, amióta a hátaslovak alaposan megfogytak, az úrlovasnők pedig teljesen eltűntek, a modern paripát, a motorkerékpárt ülik meg, s az országutakon száguldoznak.

Kicsoda? Honnan jön, merre tart és miért siet? Ezekkel a kérdésekkel egyszer már meg kellett állítanom egyiküket.

— Ácsai Andrásné, a da- basi járási tüdőbeteggondozó ealmettizáló védőnője — nevezi meg magát hófehér paripája fékzaboláját szorosra fogva. Panninak hívják a lovát, nyomtatott aranybetűkkel rá is írták az oldalára. Nem szégyellem, bevallom, ahogy önök közül legtöbben, magam sem tudom, mit jelent ez a szó: ealmettizáló. Megmagyarázza:

— Fő feladatom a BCG- védőoltások beadása, a Mantu- próbák elvégzése. Most is két pótoltást adtam be, egyet Újlengyelben, egyet meg Üj- hartyánban. Két olyan gyerek kapta, akik az oltás idején nem jelentek meg' .Ma délelőtt csak ennyit végeztem ... A délutánt adminisztrációs munkára szánom, abból is akad éppen elég. Viszont ritka az olyan nap. mint a mai, amikor csak két oltást kell beadnom. Mindennap oltok, mindennap "adöl? 'Mantú-prő'- bát. Ócsa, Alsónémedi, Gyál és Pakony kivételével bejárom az egész járást, összesen tizenegy községet. Kiszámítottam, naponta átlag harminc kilométert kell megtennem.

Megigazítja fején nylon kendőjét, amivel gesztenyeszín haját védi a portól. A tavalyi kimerítő biciklizésekről panaszkodik. Hogy sohasem ért haza idejében, gyakran vacsorát sem tudott főzni, ahhoz is fáradt volt estére. Pedig éppen menyecske idejét töltötte,

A ceglédi zeneiskola hat éven aluli előképzője három csoportban száz növendéket foglalkoztat.

Bérház épül Cegléden a Körösi úí és Kossuth tér sarkán

hiszen csak két éve ment férjhez»

— A férje?

— Asztalos.

Gyermekük még nincsen, pedig nagyon szereti a gyermekeket. Azért lett védőnő, meg azért, .hogy az édesanyja, még odahaza Pusztaszeren, úgy dicsérte előtte mindig a zöldkeresztes nővért, ahogy az időben — ahol már akadt, azon a néhány helyen — az anya- és csecsemővédőnőt nevezték. Annak is készült tulajdonképpen. amikor tizenhét éves korában beiratkozott a szegedi védőnöképző iskolába és két év múltán, 1956- ban az is lett belőle. Vasvár. Vas megye, ez volt az első állomása, nagyon messze otthonról. Közelebb szereteti volna kerülni a mamához, csakhogy közelebb nem akadt állás. S hogy Dabason kínálkozott hely a tüdőbeteggondozóban, még egy fél évet tanult Pesten. 1958 elején végre Dabasra került, jóval közelebb édesanyjához. Ugyanabban az esztendőben más jelentős fordulat is bekövetkezett életében, férjhez menü Most már Dabasról nem kívánkozik még közelebb a mamához, bár néha-néha hazaruccan azért.

a robogót is ezért

— Talán

vette?

— Dehogy. Legfőképpen a magam kényelmére, hogy gyorsabban járjak, akármelyik községből mindig kora este hazaérhessek. De azért, mielőtt a Pannit megvettem, arra is sokat gondoltam, hogy rajta járva többet és jobban dolgozhatok. így is van. Nagyon bevált a gépem.

— Esőben, télen, fagyott úton szintén beválik?

— Legalább úgy, ahogy a bicikli. Azelőtt ítéletidőben is azon jártam, gyalog mégsem faluzhattam, tehettem meg annyi kilométert.

Műbővkabálját * ™ h úzogat.ja magán, kezet ráz és benzin- fújtató, paripáján, a Pannin tovarobog.

Szóval effajta nők, munkájuk után járó dolgozó asszonyok és nem holmi jukker dámák, avagy sportladyk szállnak manapság a nyeregbe, ami tehát kétségkívül a nyeregben ülő régieknél már csak ezért is sokkal kevésbé arisztokratikus, de ugyanekkor éppen ezért sokkal előkelőbb jelenség.

Szokoly Endre

Győzelem Érden

Bartus Mihály, a titkár, Budavári Tibor, az örök mozgékony szélvész, Király Alice, a kedves és kék szemű kislány a többiekkel együtt szörnyű felfordulást csaptak a községi KISZ szék- házának kinevezett két kisebb, de piszkos szobában. Felforgatásuk nyomán elpusztult innen a por, hősies küzdelem után sírba szálltak a pókok, s némi tanakodás után még függöny is került az ablakra.

A munka sikerét hajdani társaikkal akarták megülni, akikkel két éve még egy-ütt szórakoztak — szavaztak. Persze hiába hívták őket! De a kiszesek ekkor — ravasz hadicsellel élve — klubdélutánra csödítették a népet. Ahol lemezjátszó szól, ott jobb a hangulat, s ha valaki fülét sokáig rágják:

— Látod komám, már van hová jönnünk, gyere, örömmel várunk — az illető köny- nyebben szót ért.

Ezután virradt fel végre a fentebb említett győzelem napja. Ugyanis — két éve nem látott hasonló dolgot a világ! — harmincketten ülték végig az érdi községi kiszesek taggyűlését. A „mag” (a takarító-brigád), a visszatért „tékozló fiúk” (és lányok). meg az újonnan jöttek: Érdi Anna és Imre, Szabó Pista és mások. S az egyesült seregek, terveik elsöprő

lendületével, előbb tönkreverték, majd messzire űzték a tétlenséget.

Ezután — hogy a megszokott képpel éljek — boldog és tevékeny békekor köszöntött rájuk. Nézzük, hogyan is telik békéjük egyih napja.

Az alacsony mestergerendák alatt épp a színjátszócsoport próbál. Majd a táncosok jönnek, akik az üveges táncot járják. Kint, a fal mellett pedig az a bizonyos motor szomorkodik. De hiába várja — Pluhár Jancsi nem megy ki megvigasztalni — elvégre ö a kultúrfelelös, neki bent van a helye.

Lengyel Pista beszól az ajtón:

— Megyek a mozijegyekért

— s Krucsai Béla utána kiált:

— írjál föl! Én is veletek megyek.

A tanács huszonnyolc éves előadója, Téri András a sarokban gubbaszt, a titkári asztal mögött. A könyvvel színültig teli fiókokban kutat valami után. Nem találhatja a könyvet, mert fel- mordul zsémbeskedve:

— Az nőm elég, hogy ösz- szehoztátok! Fel kéne írni: melyik könyvet ki adta, de leginkább azt, melyilcet kinek kölcsönözzük.

A lányok nevelnek. Különösen akkor, amikor egyikük megbotlik, s egyik kezével üvegét fogja, a másikkal kétségbeesetten szomszédjába kapaszkodik.

— Vigyázz, te! Ez még nem a korcsolyapálya! Majd Ha felépítjük, nyugodtan hasra- eshelsz.

Az utolsó forgás után elégedetten mondja Pluhár Jancsi:

— Na. ezzel se vallunk szégyent! Sem itt, sem Tárnokon. '

Mint mindenki, a tizenhat éves, szőke Király Alice, a „komoly” vezetőségi tag is leveszi fejéről az üveget: befejeződött a táncpróba. S hogy, hogy hogy nem, a jókedvű csipkelődések hirtelen parázs vitává sűrűsödnek. A fiatalok a további terveket „tárgyaljákKözben Téri András — miután számbavesz minden nehézséget — mélyről fakadó meggyőződéssel mondja:

— Csak alcarni kell és elérjük: dupla lesz a létszám a kongresszusra.

A levegő forró. Szinte megemeli az alacsony mestergerendákat. S nemcsak jelképesen: a tanács — a tétlenség feletti győzelmüket látva — mérnökével, Varga elvtárssal már a tágabb KISZ-szobát tervezteti. A pártbizottság is segíti őket, s a tsz születő KlSZ-szerve- zete nagy bizalommal tekint rájuk.

A csata már akkor, szeptember 9-én eldőlt. Most — ő&gy a megszokott képpel éljek — alkotó békében építik magvasabb életüket,

Murányi József

CEGLÉDI KÉPEK

Ahol mese formájában tanulják a zenél I

A háromemeletes házban harminc lakás lesz, földszintjén üzleteket helyeznek el. (Gábor felv.)

Ha ők szerkesztenék a naptárt — amilyen büszkék erre! — piros betűvel nyomnák szeptember 9-ét. S a nagyfejű, kirajzolt kilences mellé talán még odabiggyesztenék azt is: „Az érdi győzelem napja”. De hát ők mást csinálnak — így csak aZ újságíró örökítheti meg a napot. Szeptember 9-ét, és ami a naptárban előtte, utána sorakozik.

Például azt a napot, amikor Lengyel Pista komoly és megfontolt arccal meg- kondította a vészharangot.

— Megöl a tétlenség minket! Jó, hogy így tengünk- lengünk? Legyen elég a szóból, beszéljenek a tettek! — És a többiek néma, zavart csendbe burkoltan hallgatták, hogy a legény vödröt,

! rongyot meg söprűt emleget. S hallgatásuk csak akkor ol- : dódott nevetéssé, mikor a ; 19 éve$ technikus, Pluhár Jancsi felállt:

| — Én bejövök takarítani.

Hogyne nevettek volna ezen : a hősiesnek szánt, de lemon- ; dóan hangzó mondaton! Hi- ; szén Pluhár Jancsi nemrég : vette a motort! Folyton a mo- ; torját bújta, féltő, szerelmes ; gonddal. Rajta nyargalászott | az úton, libarémítő szágul- j dozással. S most lemond, leg- I nagyobb élvezetéről, hogy ; bejöjjön hétfőn délután! Biz- ; tos belebetegszik, hogy a kor- j mányrúd helyett csak a söp- j rünyelet fogja! No de mi • sem maradhatunk hátra — ; s míg a nevetés tartott, ma- ; gasba lendüllek a karok.