Pest Megyei Hirlap, 1960. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-25 / 227. szám
nsr Meere» kMártap I960. SZEPTEMBER 25, VASÁRNAP A pilisi dolgozó parasztok is az államnak adják el gabonaféléjükét Szántják a földeket, október közepére elvetik az őszi kalászosokat Öt vagon kenyérgabona tekintélyes mennyiség. Különösen akkor, ha azt egy község egyénileg dolgozó parasztjai feleslegükből néhány nap alatt adják el az államnak — korábban már teljesített szerződéses kötelezettségükön felül. Mert Pilisen ez történt az elmúlt hét végén. A gabonával teli zsákokkal megrakott szekerek nem férnek be ezekben a napokban a terményforgalmi vállalat pilisi felvásárlótelepének hatalmas udvarára. Noha Kere- peczki Károlyné felvásárló — a gazdák segítségével -— tüneményes gyorsasággal méri a sok-sok zsák búzát, rozsot, s azonnal készpénzben ki is fizeti a vételárat, csak lassan halad előre az utcán is várakozó kocsisor. Legtöbben Tönkő István hétholdas egyéni gazdát, a községi népfront-bizottság elnökét vették körül. Ott volt Gsetneki István, Maróti Mihály, Sztyehlik Károly Pál, Gál János, Csikós Károly, Maróti Mihályné, Földvárszid Ádám és mások, mintegy tizenöten. — Szerintem szántani és vetni kell, még ha száraz is a föld, nem várhatunk az esőre — fejtette ki véleményét Tönkő István — a legtöbbjüket foglalkoztató kérdésben. —- Én a jövő héten bevetem a két és fél holdat, többet a tavalyinál, mert hármas vetésforgót alkalmazok. $- Netöm bä» zára volt az idén, 16 mázsát csépeltem el holdanként, pedig ha kaptunk volna műtrágyát elérem megint a 20 mázsát — vette át a szót Sztyehlik K. Pál. — En azt mondom, várjuk meg az esőt, nem szoktunk mi sohase október eleje előtt vetni. — Ha nem esik október elejéig, én földbe teszem a magot, nem várok tovább — szólt közbe határozottan Gál János. — 'Megszántottam a földet, nálam is készen áll a mag. Két táborra szakadtak a vitatkozók, mindegyikük a maga igazát magyarázta. Végül is a többség Gál Jánosnak és Tönkő Istvánnak adott igazat. Abban viszont mindannyian egyetértettek, hogy nem kell sajnálni a földtől a trágyát, s ha kapnak műtrágyát, az ősszel szupert, tavasszal pedig pétisót szórnak a vetésre. Nem tudni ki, az egyik gazda a vita hevében a helybeli Hunyadi Tsz példájával érvelt:. — A szövetkezetlek fütyülnek az esőre. Szántják a földet, vetik a gabonát, sőt még műtrágyájuk is van, pedig alaposan szerves trágyáztak. Igaz, traktorral dolgoznak, de nem izzadnak annyit, mint mi. —- Akkor lépjen be közéjük! — felelte neki a beszélgetők közül valaki. Erre elcsendesedtek a vitatkozók. Feszültség villant a levegőben. Pár pillanatig csak a közeli főutca s a türelmetlenül várakozó lovak szerszámjának zaját lehetett hallani. Majd mindannyian Tönkő Istvánra néztek. Tőle várták a választ, ami nem is késett. — Gondolkodni kell emberek, nem lehetünk vakok, süketek, némák, magunk és családunk ellenségei — hangzott a Válasz a kimondatlan kérdésre. — Tizenegyedik éve dolgoznak a Hunyadiban magunkfajta parasztemberek. Mióta új elnökük van, az ellenség se találhat hibát munkájukban. Azt se mondhatja senki, hogy nálunk rosszabbul élnek. Én is szoktam velük beszélgetni, s tudom, rendszeresen fizetnek előleget, az év végén pedig 40 forint körül osztanak egységenként. A falunkat körülvevő községekben mindenütt szövetkezetbe tömörültek,»? ut óbb ^nekünk i s ck>nt en un: egyszer beszélgettünk. v — S ha szövetkezetbe Jepünk, ki fog aratni? —* kérdezte elgondolkodva Gál János. — Aki elvetette. Az csak természetes — felelte Tönkő István. —- Sőt, akkor még a gépek is segítenek. Mert ha sor kerül rá, s ki-ki meggyőződése szerint aláírja a belépést, a miénk lesz a szövetkezet, akkor is magunknak kell dolgoznunk, úgy, mint eddig. — Az állam mindenben segíti a szövetkezeteket, köny- nyebb is a soruk, igaz, de én nem akarok senki helyett dolgozni! — indulatoskodott az egyik parasztember. — Azt én se csinálnám, de nincs is rá szükség! — emelte fel a hangját Tönkő István. — Itt van előttünk a Hunyadi. Tudjuk, ott se dolgozik egyik a másik helyett. Aki viszont többet fárad, az eszét is, szívét, tudását is használja, többet visz haza, jobban megtelik a kamrája. Csávázzuk a vetőmagot, hogy vetéseinket az üszögfertőzéstől megvédj ük. CERESAN és GERMISAN nedves, vagy GERMISAN porcsávázószer kitűnően bevált az üszögfertőzés ellen. ★ Gabonavetéseinket súlyosan károsító CSÖCSÁROLÓ IRTÁSÁRA HCH-val porozzunk. ★ Mezei pocok irtására kitűnően bevált az ARVALIN pocoklrtöszer. | BORKEZELÉSNÉL: ^ bőrbetegségek, borvirág £ (pimpósodás), barnatörés és ecetesedés ellen PANNÓNIA BORKÉNTABLETTÁT használjunk. Filoxérát szénkéneggel irtsuk a gyökémemes szőlőben j, és nem immúnis talajon. ^ A szénkéneg 50, 100, és 200 ^literes kölcsön vashordóban jí kerül forgalomba. Beszerezhető: a földművesszövetkezetekben, az állami kiskereskedelmi vállalatok boltjaiban és a vetőmagboltokban. Forgalomba hozza: a Műtrágya és Növényvédőszer Értesítő Szövetkezeti Vállalat és megyei kirendeltségei. — S mit csinál majd maga, Pista bácsi? — kíváncsiskodott Gál János. ■— A magam eszére hallgatok — válaszolta mosolyogva Tönkő István, majd felült a szekérre, s onnan folytatta, — Ügy látom, mehetünk előbbre egy lépéssel. Adjuk át a gabonánkat, aztán menjünk szántani-vetni, nehogy lehagyjon bennünket az idő.' Csekő Ágoston Nemcsak az időjáráson málott? A parcellák tanúskodnak arról, ki milyen munkát végzett a majosházi Új Élet Tsz-ben A majosházi uj Elet Tsz egyik kukoricatáblája közvetlenül a bajai műút mellett fekszik. Feltűnően rossz termést mutat a kukorica. A mellette elhaladók csak csóválják ä fejüket a néhol a földből is alig kilátszó növény láttán. Engem is a kíváncsiság vezetett a faluba, helyesebben a termelőszövetkezet irodájába. Vajon mi az oka, hogy az egyébként jónak mondható szigeti földön ilyen gyenge termés ígérkezik? Gyebnár János, a termelő- szövetkezet főagronómusa nem lepődik meg a kérdésen, inkább úgy tűnik, természetesnek találja, hogy ezzel aezdJó ütemben végzik az őszi munkákat a dobosi járásban A dabasi járás tizennégy egyénileg gazdálkodó és három szövetkezeti községében teljes lendülettel folynak az őszi munkák. Már napok óta szedik a burgonyát és szórványosan megkezdték a kukon- catörést is, ennek dandárja egy hét múlva következik. Hordják az istállótrágyát, szántanak, vetnek. A járás községei körül már hajnalban megelevenedik a határ és még késő este is találkozik az utasember hazafelé tartó rakott szekerekkel, vagy szántásból érkező traktorral, gazdával. Szeptember elején a járás területén több mint tizenhat- ezer katasztrális hold kukorica, közel négyezernyolcszáz hold burgonya, négyszáztizenhat hold cukorrépa, közel egyezerkétszáz hold takarmányrépa, háromszáz. holdnál is több szőlő és több egyéb termék várt gyors—- betakarí- tásra, hogy helyükön megkez* dődhe^ék^* Elsősorban a , burgonya szedése a légsürg’ősebb, a kukorica zöme ugyanis október elejére érik be, s addig végezni kell a burgonyával. Alsónémedin a nyplcszáznegy- venegy hold burgonyából már most hét végére nyolcszázharminc holdat betakarítottak. Bugyin is közvetlenül befejezés előtt áll a burgonya szedés. Dabason is csak két-há- rom nap munkája van vissza a burgonyaföldeken. A termelőszövetkezetek közül a felsőpakonyi Űj Élet Tsz volt a leggyorsabb. Ott már végeztek a burgonya munkáival, mintegy húsz holdról takarították be. A kakucsi Lenin Termelőszövetkezetben eddig harminc holdról szedték fel a burgonyát. A szövetkezeti gazdák és családtagjaik olyan nagy létszámban vonultak ki a szedésre, hogy nyiizs- gött a határ a sok embertől. A sári Kossuth Termelőszövetkezet is végzett a munkával harmincholdas tábláján, s most már a zöldséget szedik. A bugyi Tessedik Termelőszövetkezetben is egy-két napon belül befejezik a burgonyaszedést, s kezdik a kukorica- törést. Ezzel a munkával — háromszázkét holdon — előreláthatóan tíz nap alatt végeznek. — A törés — más termelőszövetkezetekhez hasonlóan — eredményességi alapon, családokra osztva történik, s a szövetkezeti gazdák családtagjaikat is bevonják. A kukoricatörésben különben a járás területén az újlengyeli egyéni parasztok vezetnek eddig. Mintegy száz holdról takarították, be hét végére a termést. A betakarítással párhuzamosan jó ütemben folyik a vetőszántás, az ősziek vetése, a trágyázás és a mélyszántás. A "vétősZántást ' eddig " közel- . nyolcezer, holdén végezték el. ‘ Ä' fÖziPés'' hz Óért'' SPa^ Vetésé*-' ben a termelöszövetkezétek, illetve a szövetkezeti ' községek vezetnek. Eddig a járás terülefén egyebek ’ mellett közéi kétezer hold rozsot és több mint egyezeregyszáz hold őszi árpát vetettek el. A vetés üteme napról napra fokozódik. Folyik az istállótrágyázás és mélyszántás is. Eddig mintegy egyezerötszáz hódat trágyáztak meg a járásban, s több mint háromezer holdon végezték el a mélyszántást. Ahogy Bene István, a Dabasi Járási Tanács mezőgazdasági osztályának vezetője elmondta, a munkák eddigi üteme alapján biztosítottnak látszik a betakarítás időben való elvégzése, mind a szövetkezeti, mind az egyéni községekben. Ezzel párhuzamosan jó ütemben folyik a szántás és vetés is. A helyi tanácsok is sok segítséget aljnak az őszi munkák elvégzéséhez, a tanácstagokon keresztül is szorgalmazzák a gyors betakarítást, szántást, vetést. (tm) Férvén felül 52 hízott ser tés 2T ‘ ~ — £ Hl jük a beszélgetést. Bizonyára nem tőlem hallja először a kérdést. — Nagyon rossz volt az időjárás, meg a vetőmaggal is baj lehetett — kezdi a beszélgetést. — A napokban jegyzőkönyvet is felvettünk, reméljük, kártérítésre kötelezik a vállalatot, amiért ilyen magot . küldött. — Vajon csak a xretőmaggal volt a baj? — firtatom a dolgot. — Hát, ami igaz, az igaz, többször is kapálhattunk volna ... Idáig értünk a beszélgetéssel, amikor a határból megérkezett Szalai Gyula tsz- elnök is. — Legalább ne az út mellett lenne a tábla, így mindenki belebotlik — mondja, miután megtudja, hogy miről beszélgetünk. — Csak nem a járókelőket okolja — vitatkozom az elnökkel. — Szó sincs róla. Nem kedvezett az idő, a vetőmaggal is baj van — mondja azt, amit már az agronómus is elmondott. — De a kapálás?! — Igaz, a munkaerőnk is kevés. A 130 .tagból nyolcvan dolgozik. Meg sokan járnak üzembe is — fordít a beszélgetésen az elnök. — Most azok . elégedetlenkednek legjobban, akik év közben alig dolgoztak valamit — vélekedik az agronómus. — Igen. Itt van például Tóth Ignáczné. A napokban azt mondta, nem ■ lehet megélni a termelőszövetkezetben — mondja, s közben a könyvelőtől elkéri a munkaegység- kimutatást. — Itt van: a férje nem teljesített többet kétszáz munkaegységnél. pedig 22 hold földet hozott be. A fia gyárba jár, a feleségét meg alig lehet a tsz földjén látni •— fakad ki a. Enyhül azonban a mérge, amikor szeme megakad idős Kontha Pál nevén. — Ha sok ilyen tagunk lenne, mint Kontha Pál, nem így nézne ki a határunk. Ő is huszonkét holdat hozott be, de n egyedim agával dolgozik. Az ő parcelláit meg is lehet nézni — mondja. — Na, nézzük meg — javaslom az elnöknek, meg az agronómusnák. Amíg a már többször emlegetett kukoricatáblához érünk, elmondja a két tsz-vezető, hogy a munkaerőhiány okozza a szövetkezetben a legnagyobb nehézséget. A tagság egy része becsületesen dolgozik, megállja a helyét. Neveket is sorolnak. Molnár Gyula, Réső Károly, Molnár Károly, Csordás Jánosné, Ónodi Károly, Kontha Benő és Hegedűs Lajos kertészeti brigád\rezetővel az élen a kertészetben dolgozók mindent megtettek a jó tér- i més, a nagyobb jövedelem érdekében. Több családból azonban az asszony irta a á a belépési nyilatkozatot, a férjek meg az üzembe járnak. — Ez még nem is /volna olyan nagy baj, de . legalább rendszeresen jönnének. A napokban átnéztük az eddig teljesített, munkaegységeket. Jó néhányan még az alapszabályban meghatározott munkaegységet sem teljesítették — panaszolja az elnök. — Ezért kellett 120 hold kukoricát részesművelásre a szomszéd községbelieknek kiadni — veszi át a szót az agronómus. Kiszámítjuk, hogy legalább hétszáz mázsával marad kevesebb kukorica a községben amiatt, hogy nem a falubeliek dolgozták meg a község határának egy részét. Végigjárjuk az országút melletti kukoricatáblát. • Meg kell mondani, hogy nem mindenütt gyenge a növényzet. Parcellánként változik. De az' is lehetne mondani — embere válogatja. Megállunk egy jó termést ígérő parcella végében. Az elnök kérdés nélkül is mondja a nevet. — Ez a terület idős Kontha Pálé. Három és negyed hold kukoricát vállalt, pedig foga- tos. Meg lehet nézni, milyen munkát végzett! ’ — Húsz-huszonkét mássá: biztos megad holdja — vélekedik az agronómus. A mellette levő két parcella már közel sem hoz olyan termést, pedig a Kontháék á - tai művelt területre sem esett több eső és a vetőmag is ugyanaz, mint a többin. A tizenöt holdes cukorrépa- tábla szélén két, néhány száz négyszögöles, kötésig érő gazzal borított parcella hívja fel .a figyelmet. — Az egyik Tóth Ignácé. akiről már szó volt, a másik testvéréé. Tóth Sándoré — mondja az elnök a parcella gazdáinak nevét.. A cukorrépa levélzetét alig látni a gaztól. A Tóth-fivérek által műved terület- mellett Szadai Lajosné háromgyermekes családanya .parcellája tel- jeseav.gy.omryventes. A*.TÁth.d% vérek ^parcella jén^ kívül dalai-' kozák--.-még« néhány gagps .terület,— így például Dénes Sándoré is. . '. . ’ ’ ' • Nemcsak az. időjárás és a vetőmag az oka annak, hogy a kapások kevesebb termést adnak az idén. mint amennyire számítottak. Ezt a határlátogatás után elismeri az elnök és az agronómus is. Sokkal inkább az a baj, hogy amikor kellett volna, nem volt elég kapa. Persze, most a gyengébb termés láttán, vannak olyan szövetkezeti tagok, akik lassan már elfelejtik azt, hogy csupán egyszer kapálták meg a kukoricát, burgonyát, cukorrépát. És most hangoskodással igyekeznek igazukat bizonygatni. Igazuk azonban semmiképpen sem lehet, hiszen a parcellák tanúskodnak arról, hogy kinek a munkája mennyit ér, milyen munkát végzett. De arró' is, hogy ki mennyi jövedelmet érdemel. — Sokat tanultunk az idd esztendőben — mondja búcsú- záskor a termelőszövetkezet elnöke. — Jövőre már másként lesz. Ha az idei év tanulsága az lesz, hogy lelkiismeretes munka nélkül nincs jó termés, akkor a következő év eredményesebb lehet. Mert nem lehet mindent az időjárásra és a vetőmagra fogni ... Mihók Sándor Üzletházat azért mégse • . . A pilisi Hunyadi Termelőszövetkezet ebben az évben terven felül 52 hízott sertést ad cl az államnak. A sertések saját tenyésztésükből származnak, s néhány hét múlva a vágóhídra kerülnek. (Csekö i’elv.) Híre jár annak, hogy Nagykőrösön, a most épülő emeletes házak egyikének utcai részén, a város öt termelőszövetkezete „zöldség-gyümölcs elárusító üzlet- házat’,’ szándékozik nyitni. Az üzletház létesítéséhez az öt szövetkezet mintegy félmillió forinttal — sőt ha kell többel _ hajl andó hozzájárulni. Nem tudjuk, az illetékesek hogyan döntenek. Azt viszont tudjuk, hogy a 28/1959,. FM. számú rendelet értelmében állandó jellegű elárusítóhelyet „legfeljebb három termelőszövetkezet” tarthat fenn. Azonkívül a tsz-ek alapvető feladata a termelés, nem pedig az ilyenfajta kereskedés. Nem hihető, hogy a nagykőrösi tsz-ek létesítendő „üzletházukat” az év minden szakában el tudnák látni megfelelő mennyiségű, minőségű és választékú áruval és így erősen vitatható: megérné-e? Ha pedig olyan spk árujuk lenne a nagykőrösi tsz-eknek, amit szerződés alapján sem vásárolna fel telük az állam, vagy a M£á> (ez pedig nem valószínű), akkor a helyi piacon létesítsenek zöldség-- gyümölcs értékesítő standot. Nem teonfényes, világvárosi kirakattál rendelkező „üzletházat”, hanem egyszerű bódét, olcsón, ami megfelel a piacra. (csá) Lesz elegendő szálastakarmány A gyóni Egyetértés Termelőszövetkezet gazdái eddig 1450 mázsa szénát, 100 mázsa lucernát, 450 mázsa muhart takarítottak be. Ezekben a napokban folyik még mintegy 150 mázsa széna. 40 mázsa lucerna , és ezer mázsa muhar, betakarítása. %
