Pest Megyei Hirlap, 1960. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-24 / 226. szám

1960. SZEPTEMBER 24, SZOMBAT ™&CiriaD 5 Hruscsov elvtárs beszéde (Folytatás a 2. oldalról) olyan helyzetet, amelyben a katonailag és gazdaságilag erős hatalmak hódító politi­kája miatt sok ázsiai és afri­kai nép csak hihetetlen szen­vedés útján vívhatja ki azt a jogát, hogy maga döntse el sorsát.. Nem volna-e itt az ideje, hogy döntő támadásra indul­junk a gyarmati rendszer el­len. mint ahogy másfél év­századdal ezelőtt a civilizált emberiség rohamra indult a rabszolgakereskedelem és a rabszolgatartás ellen, elteme­tette azt és ezzel tág teret nyitott a társadalom politikai és gazdasági fejlődése előtt. A szovjet kormány úgy véli, A szovjet kormány 1. Az összes gyarmati orszá­goknálfc, gyámsági és egyéb ön- kormányzattal nem rendelkező területeknek azonnal adjanak teljes függetlenséget és sza­badságot, hagy népeik szaba­don kifejezett akaratának és óhajának megfelelően építhes­sék saját nemzeti államukat. A gyarmati rendszert, a gyar­mati közigazgatást összes for­máiban teljesen meg kell szün­tetni, hogy az ilyen területek népei saját maguk határozhas­sák meg sorsukat és államuk igazgatásának formáit. 2. Szüntessék meg a gyar­mati rendszer összes támasz­pontjait. az idegen területeken levő birtokokat és bérbeadott területeket. 3. A kormányok az állam­közi kapcsolatokban szigo­rúan és hiánytalanul tartsák be az ENSZ alapokmányának és a jelen nyilatkozatnak ki­vétel nélkül valamennyi ál­lam egyenlőségére, szuverén jogai és területi sértetlensé­ge tiszteletben tartására; vo­natkozó tételeit, ne tűrjék meg a kolonializmus sem­milyen megnyilatkozását, «diélc állam semmiféle kizá­rólagos. -.jogát, vagy. előjogát más államok rovására. Meggyőződésünk, hogy a gyarmati kormányzási rend­szer teljes megszüntetése az igazi humanizmus nemes cse­lekedete, hatálmas lépés a ci­vilizáció és a haladás útján, ezért felhívjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetében kép­viselt összes kormányokat. támogassák e nyilatkozat té­teleit. A továbbiakban Hruscsov elérkezett az idő, amikor fel kell vetni a gyarmati kor­mányzási rendszer teljes és végérvényes megszüntetésének kérdését, e rendszer minden formájában és válfajában, hogy vége vegyen ennek a szé­gyennek, barbárságnak és gaz­ságnak. A szovjet kormány szilárdan ragaszkodik ahhoz áz elvhez, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete az a központ, ahol össze kell hangolni a nemzetek akcióit az ENSZ alkotmányá­ban kifejezett közös célok ér­dekében, ezért megvitatás cél­jából a közgyűlés jelen ülés­szaka elé terjeszti a következő nyilatkozattervezetet, amely ünnepélyesen meghirdeti az alábbi követeléseket: nyilatkozattervezete rámutatott, hogy ha az ENSZ intézkednék a gyar­mati rendszer végérvényes megszüntetésére, kedvező fel­tételeket teremtene a háborús veszély jelenlegi gócainak lo­kalizálására és csillapítására ott, ahol fegyveres harc fo­lyik a gyarmattartók és a függetlenségükért harcoló né­pek között; sőt, számottevően csökkentené újabb háborús konfliktusok kirobbanásának lehetőségét is e térségek álla­mai között. Azoknak az or­szágoknak a népei, amelyek­nek most az idegen uralom alatt megaláztatásban Vc.n ré­szük, világos képet kapnának róla, hogy a közeljövőben bé­késen megszabadulnak a kül­földi igától. A gyarmati bir­tokaikhoz ragaszkodó államok pedig számot adni volnának kénytelenek az ENSZ-nek, a világ közvéleményének az előterjesztett nyilatkozat té­teleinek végrehajtásáról. Kifejtette Hruscsov beszé­dében ezután, hogy a gyar­mati kormányzási rendszer megszüntetése a lei gázott or­szágok népeinek életében nemcsak . -az. elemi emberi igazságosság és a nemzetközi jog diadalát jelentené, hanem azt is, hogy a sok évszázados elnyomás miatt elmaradt né­pek hozzájutnának a modern tudomány, technika, kultúra és szociális haladás javaihoz. Honnan teremtsük elő eze­ket az összegeket anélkül, hogy megterhelnénk a fejlett ipari országok lakosságát? Er­ről a szónoki emelvényről is­mét felhívom az önök figyel­mét egy olyan forrásra, ami­lyen például a leszerelés. Hadi kiadások helyett az országok felvirágoztatása Ha azoknak az összegek- nek,' amelyeket a nagyhatal­mak jelenleg katonai szükség­letekre fordítanak, mindössze egy tizedét használnánk fel, akkor a gazdaságilag elmara­dott országoknak nyújtott se­gély összege, egy évre szá­mítva. tízmüliárd dollárral növekednék. Ugyanakkor a világ egyik legnagyobb ener­getikai rendszerének felépí­tése Ingi térségében (Kongó) — , s ez a rendszer hatalmas területet tenne virágzóvá Af­rikában — ötmilliárdba ke­rülne., Hruscsov ezután az elmon­A gyarmatpolitika — Amikor Indonézia, ez a volt gyarmat függetlenné vált, az egy főre eső nemzeti jövede­lem az ENSZ hivatalos adatai szerint itt mindössze 25 ame­rikai dollár volt, Hollandiában viszont 20-szor ennyi. Burmá­ban ez a jövedelem 36 dollár­ra, Indiában 57 dollárra rúgott, vagyis alig egytizede volt az Angliában egy főre eső nem­zeti jövedelemnek. Amikor a kongói nép kivívta független­ségét, Belgiumban az egy fő­re eső nemzeti jövedelem 13- szor akkora volt, mint Kongó­ban. Ezenkívül Kongóban, akárcsak más gyarmati orszá­gokban, e rendkívüli alacsony jövedelem oroszlánrészét a gyarmattartók sajátították ki. Ha a.. gyarmattartó államok valóban a gyarmati népek érdekeit tartanák szem előtt, ha valóban megadnák nekik azt, a segítséget, amelyről oly szívesen beszélnek és nem ki­dottak bizonyítására részlete­sen elemezte, hogy a cári Oroszország idejében a legel­maradottabb, legnehezebb kö­rülmények között levő közép­ázsiai területek a Szovjetunió­ban, mint a szovjet államok szövetségének tagjai, virágzó, a népnek boldog életet bizto­sító államokká váltak, majd így folytatta: Most pedig engedjék meg, hogy másfajta példákat említ­sek, amelyek illusztrálják, ho­gyan valósítják meg a gyarma­tosítók „civilizátori \küldetésü­ket” a gyarmatokon. a nyomor politikája rablásukkal, kizsákmányolá­sukká! volnának elfoglalva — akkor a gyarmatok és az anyaországok népei egyfor­ma ütemben fejlődnének és nem volna olyan meghökken­tő különbség a nemzetgazda­ság és a kultúra fejlettségé­ben, a népjólétben. De miféle közösségről tanúskodik, hogy a nyugati országok és a gyarmatok életszínvonala jó­formán össze sem hasonlítha­tó?! Ez nem közösség, nem együttműködés, hanem egye­sek uralma mások fölött, amelyben egyesek élvezik má­sok munkáját és javait, ki­zsákmányolják és rabolják őket, át szivattyúzzák a nem­zetgazdaság javait az anyaor­szágokba. A gyarmati rendszer vé­delmezői azzal ijesztgetik az anyaországok népeit, hogy a gyarmati rendszer felszámolá­sa után állítólag elkerülheiet- j életszínvonala. Nyilvánvaló az lenül nagyot esik az iparilag j ilyen állítások tarlhatatlansá- fejlett országok lakosságának ! ga. Az anyaországok kirabolják a gyarmatokat Először is: az ilyen állítá­sok elárulják, hogy szerzőik mit forgatnak agyukban, hi­szen akaratlanul is beismerik, hogy az anyaországok kirabol­ják a gyarmataidat és a függő országokat és ebből mesés profitokat húznak, de az extra-profit nem az anyaor­szágok lakosságának széles rétegeihez jut, hanem fő­ként a monopóliumok zse­bébe vándorol. Hiszen nem az anyaországok népei, ha­nem a milliomosok és a mil­liárdosok ragaszkodnak a gyarmati rendszerhez. Másodszor: sok, a nemzeti függetlenséget elnyert ország fejlődésének tapasztalata meg­győzően bizonyítja, hogy a nemzetgazdaság gyors fejlődé­sével ezekben az országokban is összehasonlíthatatlanul meg­nő a belső piac felvevő képes­sége. Ezek összehasonlíthatat­lanul több iparcikket tudnak átvenni a fejlettebb országok­ból és ugyanakkor termelő­erőig fellendülése folytán az iparilag fejlett országok gaz­dasága számára több nélkülöz­hetetlen nyersanyagot és kü­lönböző termékeket és árukat tudnak rendelkezésre bocsáta­ni, Az államközi kapcsolatok e | haladóbb és ésszerűbb rend-1 I szere fellendíti a gazdaságilag ; elmaradott, múltban gyarmati j és függő országok és a fejlet­tebb országok népeinek jólétét egyaránt. Azoknak, akik megszokták, j j hogy a gyarmatok elnyomott | népeinek rovására teremtse- I nek jólétet maguknak, mi azt j mondjuk: „gondolkozzanak, vegyék szemügyre, hogy mi történik önök körül. Ha ma nem, akkor hamarosan, de nagyon hamar bekövetkezik a gyarmati rend végső összeom­lása, és ha önök idejében nem tűnnek el az útból, ak­kor elsöprik önöket”. A Szovjetunió segítette és egyre nagyobb arányokban fogja segíteni a gazdaságilag elmaradott országokat. Őszin­tén segítségére vagyunk ez országok népeinek független gazdasági életük kialakitásá- ban, hazai iparuk fejlesztésé­ben, ami fö biztosítéka tartós függetlenségüknek és a nép- jólét fokozódásának. Nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom. Minden szabad nép segítsen a még elnyomott népeknek szabadságuk és függetlensé­gük kivívásában. Engedjék meg annak a re­ményemnek a kifejezését, hogy a közgyűlés jelen ülés­szaka történelmi mérföldkő lesz a gyarmati rendszer tel­jes és végérvényes megszün­tetésének útján. Nagyszerű, történelmi jelentőségű ese­mény lesz ez, amely tükrözi a nemzeti függetlenségükért küzdő népek, az egész haladó emberiség vágyait és törekvé­seit. Meg kell végre oldani a leszerelés problémáját Hruscsov ezután emlékezte­tett arra, hogy a múlt év szeptemberében, az ENSZ- közgyűlés 14. ülésszakán a szovjet kormány megbízásából előterjesztette a Szovjetunió általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslatait. Megelégedéssel nyu- fázhat­juk — mondotta —, hogy az általunk ismertetett elgondo­lásokat egyöntetűen helyesel­te az Egyesült Nemzetek Szer­vezete és támogatták az egész világ népei. A Szovjet­unió és más államok, az ENSZ-közgyűlés legutóbbi ülésszakán hozott határozat­nak megfelelően, tevékenyen részt vettek a tízhatalmi le­szerelési bizottság munkájá­ban és ott az általános és tel­jes leszerelésről szóló szerző­dés kidolgozásáért harcoltak. A Szovjetunió nem várta meg, míg létrejön a nemzet­közi leszerelési egyezmény, hanem egyoldalúan, 1 200 000- rel, vagyis állományának egy harmadával csökkenti fegyveres erőit. A szovjet kormány, amely következetesen, állhatatosan folytatja békeszerető politi­káját, ünnepélyesen kijelenti az ENSZ-közgyűlés jelen ülés­szakán, hogy a Szovjetunió csakis olyan fegyveres erőkkel rendelkezik, amelyek hazánk védelmét, valamint szövetsé­geseinkkel és barátainkkal szemben fennálló kötelezett­ségeink teljesítését szolgál­ják arra az esetre, ha agresz- szió éri őket. Kizárt még an­nak lehetősége is, hogy fegyveres erőinket más cé­lokra használják fel, mivel ez ellentétes lenne államunk természetével és békeszerető külpolitikájának alapjaival-. Hazánk csak azért kényte­len hadsereget fenntartani, mert az általános és teljes le­szerelésről szóló javaslatain­kat mind ez ideig nem fogad­ták el. Egy év múlt el azóta, hogy a közgyűlés meghozta határo­zatát. A leszerelés ügye azon­ban a múlt évben tapodtat sem haladt előre. Mi az oka ennek a helyzetnek, amelyről csak a legnagyobb sajnálattal és komoly aggodalommal le­hel beszélni? Ki akadályozza az általános és teljes leszere­lésről szóló közgyűlési hatá­rozatnak, ennek az ENSZ tör­ténetében talán a legfonto­sabb és a legjelentősebb hatá­rozatnak a végrehajtását? Ki nem engedi kimozdítani a. le­szerelés problémáját a holt­pontról?­A tények azt bizonyítják, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a NATO alapján vele szövetséges néhány más állam, magatartása miatt nincs semmiféle haladás a leszere­lés kérdésének megoldásában, A lizlialalmi leszerelési bizottság munkájáról A tízhatalmi leszerelési bi­zottság egész munkája folya­mán a. nyugati hatalmak nem voltak hajlandók hozzálátni az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés kidolgozásá­hoz, mindenképpen kitértek az elől, hogy érdemben megvitas­sák az általános és teljes lesze­relés szovjet programját, ame­lyet pedig a közgyűlés részle­tes megvitatás-végett a bizott­ság elé-utalt. Ellenőrzést indít­ványoztak leszerelés nélkül. Ezzel szemben lehetetlen nem látni, hogy ellenőrzés beveze­tése leszerelés nélkül egyértel­mű lenne egy nemzetközi kém­kedési rendszer megteremtésé­vel és nem segítené elő a béke megszilárdítását. Sőt, ellenke­zőleg, megkönnyíthetné, hogy az esetleges agresszor megva­lósítsa a népekre nézve vesze­delmes terveit. Az a veszély fenyeget, hogy ha ellenőrzést létesítenek a fegyverzet fölött és a fegyverek megmaradnak, ez lényegében azt jelenti, hogy a felek ismerik a másik fél birtokában levő fegyverek mennyiségét, minőségét és el­helyezését. Ennek alapján az agresszív fél a maga fegyver­zetét olyan színvonalra emel­heti, hogy fölénybe kerüljön abból a célból, hogy általa ki­választandó alkalmas időpont­ban támadást hajtson végre. Mi sohasem fogunk beleegyez­ni a fegyverzet ellenőrzésébe leszerelés nélkül, mert ez azt jelentené. hogy ösztönzést adunk az agresszornak. A szovjet kormány, mint több más állam kormánya is. kénytelen volt megszüntetni részvételét a tízes bizottság munkájában, mert a bizottság a nyugati hatalmaknak csak a fegyverkezési verseny takar- gatására szolgált. A szox'jet kormány nehezen szánta rá magát erre a lépés­re, mivel éppen a Szovjetunió kezdeményezte az általános és teljes leszerelés kérdésének felvetését. A kialakult feltété- ■ lek között azonban további részvétele a bizottság munká­jában azt jelentette volna, hogy segíti a leszerelés ellen­ségeit. Nem lehetett belenyu­godni, hogy visszaéljenek a leszerelés nagy ügyével — az általános béke érdekeivel ösz- . szeegyeztethetetlen célokat kö­vetve. A szovjet kormány ezért a leszerelést megvitatás végett az ENSZ-közgyűlés elé ter­jesztette. Hiszen a közgyűlés tagjainak jelentős többsége egyáltalán nem érdekelt a fegyverkezési versenyben és őszintén kívánja e verseny megszüntetését. Figyelembe véve a leszere- , lés problémájának óriási je­lentőségét és annak szüksé­gességét, hogy gyökeres for­dulatot; kell teremteni a tár­gyalások menetében, a szov­jet kormány állást foglalt amellett, hogy1 e kérdés köz­gyűlési vitájában közvetlenül vegyenek részt a kellő meg­hatalmazással felruházott ál­lam- és kormányfők. Meg­elégedéssé! állapítjuk meg, hogy egész sor állam kormá­nya kellő megértéssel fogadta a [kérdés 1 ilyetén való felveté­sét: ezeknek az államoknak a küldöttségeit a legfelelő- sebb államférfiak vezetik a közgyűlésen. A szovjet kormány leszerelési javaslatai Hogy megkönnyítsük a köz­gyűlés munkáját és határo­zott irányba tereljük a lesze­relési vitát, a szovjet kor­mány javaslatot terjeszt a. közgyűlés elé „Az általános és teljes leszerelési szerződés alapvető rendelkezései” cím­mel. Kérjük a közgyűlés el­nökét és az ENSZ titkárságát, hogy a közgyűlés hivatalos dokumentumaképpen osz­tassa szét a küldöttségek kö­zött ezt a javaslatot és hozzá­fűzött magyarázó nyilatkoza­tunkat, amely részletesebben kifejti a Szovjetuniónak a le­szerelés kérdésében elfoglalt álláspontját. Az általános és teljes lesze­relésre vonatkozó új szovjet javaslat, amely a szovjet kor­mány által a világ összes kor­mányai elé terjesztett, 1960. június 2-án kelt javaslatokra épül, tekintetbe veszi mind­azt, ami e kérdésnek a világ különböző országai politikai és társadalmi köreivel tör­tént megvitatása során a múlt esztendőben hasznosnak bizo­nyult, Ez a javaslat sok te­kintetben közeledik a nyu­gati hatalmak álláspontjához, s ez, reméljük, lehetővé teszi majd, hogy mielőbb meg­egyezzünk a leszerelés kérdé­sében. Mi most a többi között arra gondolunk, hogy az általános és teljes leszerelésnek már az első szakaszában fel kell szá­molni az atomfegyvernek a célba juttatására szolgáló ösz- szes eszközöket: részletesen ki kell dolgozni minden szakasz­ban a hatékony nemzetközi ellenőrzést szolgáló intézkedé­seidet: tekintetbe kell venni egyes nyugati hatalmaknak azt a, kívánságát, hogy már a legelejétől foava irányozzuk elő a fegyveres erők létszámá­nak és a hagyományos fegy­verzetnek a csökkentését. Egész sor egyéb változást és pontosabb meghatározást is felvettünk programunkba. Valamennyiünknek józanul számolnunk kell azzal, hogy semmiféle hajlékonyság nem segíti elő a leszerelés kérdésé­nek megoldását, s minden erő­feszítés és fáradozás az eddi­gihez hasonlóan eredményte­len marad, ha a tárgyalások összes részvevőit nem hatja át az az őszinte törekvés, hogy valóra váltsák az emberiség évszázados vágyát, a leszere­lést. A szovjet kormány mély­ségesen meg van győződve, hogy az emberiségei a nukleá­ris háború fenyegető veszélyé­től csak a leszerelés kérdésé­nek olyan gyökeres megoldásá­val lehet megszabadítani, amely előirányozza a nukleáris fegyver teljes eltiltását, még­pedig e fegyver előállításának és kipróbálásának megszünte­tésével és a felhalmozott kész­letek megsemmisítésével együtt. Erre törekszik a Szov­jetunió, amikor következetesen és határozottan síkra száll az általános és teljes leszerelésért. Nézetünk szerint mindebből levonható egy fontos követ­keztetés: ahhoz, hogy a lesze­relés kérdését végre kimozdít­suk a holtpontról, a közgyű­lésnek rendre kell utasítani azokat, akik alcadályozzák a leszerelés megoldását rs e kérdés érdemleges megtárgya­lása helyett csak üres fecse­gést akarnak folytatni róla. A szovjet kormány mélysé­gesen meg van győződve, hogy napjainkban a leszerelés nem­csak szükséges, hanem lehet­séges is. A békéért vívott harc ma már népeket mozgó­sító, hatalmas erő, számol- niok kell vele azoknak a kor­mányoknak is, melyek még rríindig betegesen ragaszkod­nak a „hidegháború” és a fegyverkezési \rerssny politi­kájához. Hruscsov elvtárs beszédé­nek további részéről lapzártá­ig nem érkezett jelentés. Hat év alatt több mint 17 millió kötet Megjelent az Olcsó Könyvtár 300. könyve A Szépirodalmi Könyvki­adó kedves és jelentős jubi­leumot ünnepel. A napokban bocsátották közzé a nép­szerű Olcsó Könyvtár sorozat 300. kötetét, Juhász Gyula Himnusz az emberhez című könyvét. Az 1954-ben indult Olcsó Könyvtár sorozatban — amely nagy példányszám­ban, mindössze 6—8 villa­mosjegy áráért juttatja e! az olvasóhoz a magyar és a világirodalom remekeit, a hat esztendő alatt több mint 17 millió kötet jelent meg. A sorozatban ötvenezer pél­dányon felül láttak napvilá­got Karinthy Frigyes, Mau­passant, Mikszáth, Hasek, Defoe, Boccaccio és Szera- fimovics munkái. Több mint 100 000 példányban jelent meg Jack London az Éneklő kutya, Mark Twain a Lóvá- tett város, Móricz Zsigmond Rokonok, Jókai Mór a Kő­szívű ember fiai és Arany János Toldi című műve. A Szépirodalmi Könyvkiadó a következő években folytatja nagysikerű sorozatát, amely­ben változatlanul a klasszi­kus és élő külföldi, hazai iro­dalom java alkotásait jelen­tetik meg. 1061-ben újra megrendezik az Országos Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt A Földművelésügyi Mi­nisztériumtól szerzett értesü­lés szerint jövőre ismét meg­rendezik a hagyományos Or­szágos Mezőgazdasági Kiál­lítást. A 64. Országos Mező- gazdasági Kiállítás és Vásár 1961. szeptember 8-tól 24-ig tart majd nyitva.

Next

/
Thumbnails
Contents