Pest Megyei Hirlap, 1960. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-20 / 197. szám

1960. AUGUSZTUS 20. SZOMBAT MST HEGYEI ztfírlap 9 Az „ingyen motor“ - ember lesz Afrikát nem is olyan ré­gen csak útleírásokból, ka­landorok és vadászok naplói­ból ismertük. „Fekete föld­résznek” neveztük, s ilyen­kor nemcsak lakói bőrének színére gondoltunk, hanem rejtelmeire, titkaira, a fehér ember által felfedezetlen te­rületekre. Afrika történelme a „civilizált” világ számára akkor kezdődött, amikor az első fehér felfedezők meg­kezdték hódító útjukat, ami­kor Henry Stanley és Rhodes keresztülvágták magukat az ismeretlen afrikai népek föld­jein, amikor néhány hamis­gyöngyért törzsfőnököket vá­sároltak meg, s amikor az első puskalövések eldördüllek a „lázadó” feketék ellen ... Sokan közülünk még ezt ta­nulták Afrikáról. A tanköny­vek legtöbbször hallgattak az ingyen robotról és az ál­latként árusított néger rab­szolgákról, az afrikaiak sza­badságharcát pedig „esztelen lázadásnak” titulálták. Arról a világméretű rablásról sem beszéltek, amellyel az impe­rializmus — britek, franciák, spanyolok, portugálok, néme­tek és amerikaiak — kilopták a hatalmas földrész kincseit a saját hasznukra ... A néger — mint André Gidé írta, né­hány évtizeddel ezelőtt — ingyen motor volt a gyar­matosítók számára. Ingyen motor, amelyet banánnal fű­töttek. S az „ingyen motorok” milliói hullottak évtizedeken keresztül — a Kongó-vasút építésénél, a katangai gyé­mántbányák feltárásánál, a dzsungelén keresztül vezető utak építésénél, s ki tudná fel­sorolni mindazt a szenvedést, amelyet a gyarmati uralom hajcsárai juttattak Afrika né­peinek. Az „ingyen motor” csak ad­dig volt számba véve, amíg rabszolgamunkát végzett. Nem volt a maga ura saját házá­ban sem. s a fehér leigázók igyekeztek ' konzerválni az ős­erdő sötétségét Afrika minden részében. Hetvenötesztendős belga uralom után Kongónak még egyetlen néger orvosa, jo­gásza sincs, s csak egyetlen fe­ketebőrű mérnöke! S a két­százmillió „ingyen motor” másfél évtizedei ezelőtt aligha hallathatta hangját a világpo­litikában . .. Minderre emlékeztetnünk kell 1960-ban, s különösen ezekben a hetekben, amikor szemünk előtt — valóban nap- ról-napra! — rajzolódik ki előttünk az új, független Afri­ka. Csupán ebben az eszten­dőben tucatnál több afrikai or­szág lépett a függetlenség, az önálló állami lét útjára: Togó . Mali. Kamerun, Belga- és Francia-Kongó, Olasz- és . Brit-Szomália, Gabon, Daho­mey, Elefántcsonpart, Niger, Csád, Felső-Volta, Madagasz­kár ... Az imperializmus rab­láncait darabokra szaggatják Afrika népei. E hatalmas föld­rész több, mint 200 millió la- „ kója felismerte, hogy ma a leg­sürgetőbb feladat a független­rég kivívása minden afrikai országban! I960 sorsdöntő ‘ eszten­dő Afrika számára, s az afri­kai népek második konferen­ciájának — amely januárban ülésezett Tuniszban — való­ban „nyomós érvei” voltak, hogy ezt az évet „Afrika évé­nek” nyilvánítsák. Igaz, ak­kor még úgy látszott, csupán öt afrikai ország nyeri el az idén önállóságát. Afrika te­rületének függetlenné vált ré­sze azonban már augusztusig is megháromszorozódott — a januári helyzethez képest! A nemzeti mozgalom Afriká­ban láncreakciószerűen ter­jed. Dicstelenül omlik össze szemünk előtt a brit és a fran­cia gyarmatbirodalom — fel­borítva a gyarmattartók szá­mításait, akik látszatenged­ményekkel, „fél-függetlenség” nyújtásával igyekeznek át­menteti uralmukat, megtarta­ni gazdasági és ezzel politi­kai befolyásukat a gyarmati területeken. Nyugaton azt állítják, hogy a gyarmattartók „belátók” lettek és „önként” adják át a hatalmat az afrikaiaknak. A belga külügyminiszter az ENSZ előtt, nem átallotta azt mondani, hogy Kongó népe „ajándékba” kapta a függet­lenséget Belgiumtól. A gyar­mattartók „belátó” politiká­ját azonban az afrikai népek mérhetetlen áldozat árán kényszerítették ki. A belga uralom alatt mintegy tíz mil­lióval csökkent Kongó lakos­sága! A függetlenség kikiáltá­sa előtt tízezrek ültek kon­centrációs táborokban. Ke­nyában ma is tízezreket őriz­nek az angolok szögesdrótke­rítés mögött, s ha egy néger „gyanússá” válik, páncélozott kutyákkal indítanak hajszát elfogatásáért... Csupán az elmúlt tizenöt esztendő alatt rendezett Tün­tetések során — korántsem teljes statisztikák szerint — több;'mint egymillió af­rikai halt meg, kapott súlyos sebet (legtöbbször hátulról...), vagy került börtönbe ... íme, ezek az áldozatok kényszerí­tették ki a függetlenséget. S ahol a gyarmatosítók „előzé- kenyebbnek” mutatkoztak, ott csupán arról volt szó, hogy fel­ismerték: nincs más kivezető út, mint megadni a független­séget a gyarmatoknak, ha nem akarják egyszerre elveszíteni gazdasági pozícióikat! S ezért mindenre hajlandók, a legkü­lönbözőbb taktikát alkalmaz­va. Ezt bizonyítja például Katanga, ahol a belga mono­póliumok kegyeltje, Csőmbe áll a gyarmatosítók manőve­reinek előterében. Másutt az amerikaiak, vagy a nyugat­németek lépnek a franciák és angolok helyébe, mint olyan hatalmak, amelyek „nem gyarmattartók”. De nem mon­danak le a nyílt erőszakról és terrorról sem, mint azt Ke­nya, Algéria, Tanganyika, Angola példája tanúsítja. A függetlenség szágul­dó gőzhengerét azonban — mint Ázsiában — Afrikában sem tudják ' feltartóztatni. Ki­rajzolódik az afrikai népek és kormányok egységfrontja — (Folytatás a 7. oldalról) dájának a követőjétől azon­ban nem is lehet mást várni — szögezte le a Szovjetunió főügyésze. Rugyenko vádbeszédében részletesen leírta, hogyan készültek fel a kémrepülésre. A főügyész rámutatott: Po­wers bűnösnek érzi mayát ab­ban, hogy behatolt gépével a Szovjetunió területére, s útja során működtette a különbö­ző műszereket. Powers vallomása arról ta­núskodik, hogy útját köz­vetlenül a CIA irányítása alatt készítették elő. E szervezet, amelynek élén az Egyesült Államok legfőbb kémje. Al­len Dulles áll. egész felderítő közösséget hozott létre ame­rikai katonai szervek bevoná­sával. A 10—10-es egysége* amelyben Powers szolgálatot teljesített, több ízben felke­resték az amerikai légierő magas rangú p a ran csnoka i. így például White és Everest tábornokok, valamint az ame­rikai kongresszus néhány tag­ja, sőt, még Spehlmann érsek is. Rugyenko hangsúlyozta, a tárgyi bizonyítékok mu­tatják, hogy előre kiter­velt, agresszív jellegű provokációról volt szó. Ezt bizonyítják a gép felsze­relésének maradványai, ame­lyeket 320 000 szovjet ember és sok ezer külföldi tekintett meg a moszkvai kiállításon. — Egy pillanatra sem sza­bad megfeledkeznünk arról, hogy olyan bűntettről van szó, amely súlyosan veszélyez­tette a világ békéjét —: — folytatta Rugyenko. — A gép behatolásának pállana-' fában a földről nem lehetett megállapítani, hogy halálos terhet hoz-e fedélzetén, vagy sem. Olyan körülmények kö­zött, amidőn egyes államok TWjflgéris fegyverrel rendel­keznek, az ilyen tett hábo­rús konfliktus veszélyevei jár. — Az USA vezető körei ar­ra hivatkoznak, hogy nem történt agresszió, hanem csu­pán az Egyesült Államok vé­delmének érdekeit szolgálják a kémrepülések. Az amerikai vezetők ezzel Hitler példáját követik, hiszen Hitler is azzal ■próbálta igazolni agressziós cselekményeit, hogy védeke­zik a kommunizmus veszélye ellen. Az államügyész felhívta a figyelmet arra, hogy Powers útja nem követ­kezhetett volna be, ha a Szovjetunió egyes szom­szédai, például Törökor­szág, Pakisztán, Irán és Norvégia nem bocsátják területüket az amerikai katonai klikk rendelkezé­sére. Ezek az országok épp olyan bűntársai Powersnek. mint azok. akik útjára ösztönözték. A szovjet kormány már több- j szőr is felhívta a figyelmet e magatartás veszélyeire. Rugyenko beszéde végén ki­jelentette: vádat eme'. Po­wers ellen azért, mert. aktív kémtevékenységet folytatott a Szovjetunió ellen, kifejezésre juttatva ezzel az Egyesült Ál­lamok agresszív politikáját. Poivers Icatonai és államtitko­kat gyűjtött. Ezt a Szovjet­unió büntetőtörvénykönyve kémtevékenységnek minősíti. Poivers cselekménye kimerí­tette mindazt, amit a törvény tételesen a kémtevékenység­ről mond. Az ilyen kémtevé­kenység az amerikai törvé­nyek értelmében is szigorúan büntetendő. — Powers nem közönséges kém — mutatott rá Rugyen­ko — hanem különlegesen ki­képzett. veszélyes gonosztevő, akit gondosan előkészítettek feladatára. Nem hivatkozhat arra, hogy parancsot hajtott végre, hiszen önként ad­ta el magát az amerikai felderítő szerveknek. Tet- »te nem egyszerűen csak veszélvt jelentett, hanem milliók életét tette koc­kára. Az új háborút éppen a Po- wershez hasonló, megvásáro't ügynökök segítségével lehetne kirobbantani, az úgyneve­zett szabad világ olyan nevelt­jeinek segítségével, akik ké­szen állnak arra, hogy atom- és hidrogénbombát dobjanak le más országokra. — Tekintetbe véve Powers magatartását és megbánását — mondotta végül az állam- ügyész —, nem kéri halálbün­tetés kiszabását a bíróságtól. Kéri, hogy a bíróság tizenöt évi szabadságvesztésre ítélje a kémpilótát. Szünet után a védelem kép­viselője, Mihail Grinyov mon­dotta el védőbeszédét. Beszéde elején hangsúlyoz­ta: nem kétséges, hogy Po­wers repülőgépével behatolt a Szovjetunió légiterébe. Az sem kétséges, hogy útjának célja felderítő adatok gyűj­tése volt. A védelem tevé­kenységét magától értetődően ez a tény nem teszi könnyű­vé — mutatott rá a védő, majd hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió alkotmánya és törvényei lehetőséget adnak a vádlottnak a vé­delemre, még abban az esetben is, ha a legsúlyo­sabb bűntettet követte el. Grinyov nyomatékosan hangsúlyozta, hogy Powers bűnösnek ismerte el magát és ezért sem a bizonyítási el­járás során felmerült ténye­ket, sem pedig a vádbeszéd­ben foglalt értelmezésüket ő nem próbálta vitatni. A vád­lottak padján valóban bű­nös ül és a bűntettet úgy kö­vette el, ahogyan a bizonyítá­si eljárás megállapította. A bíróság kötelessége azonban, hogy számításba vegye mind­azokat az okokat, amelyek a vádlottat vezették, érdeklő­dést tanúsítson a vádlott múltja iránt, e körülmé­nyeknek a bűntett elköveté­sében játszott szerepe iránt. A vádlottak padján Po­wers melleit olt kellene ülnie gazdáinak, a CIA vezetőinek, élükön Allen Dulles-szel. annak a ka­tonai klikknek, amely minden erejével egy új háború kirobbantásában mesterkedik — mondotta Grinyov. A leszerelés kérdése az ENSZ-közgyűlés elé kerül Befejeződött az ENSZ rendkívüli bizottságának ülése Az ENSZ 82 tagú leszere­lési bizottságának ülésszaka csütörtök este befejezte mun­káját. Az ülésszak résztvevői egyöntetűen elfagadták India, Mexikó, az Egyesült Arab Köztársaság, Svédország, Ecua­dor és Jugoszlávia közös ha­tározati javaslatát. Eszerint a bizottság javasolja, hogy az ENSZ-közgyülés szep­temberben kezdődő 15. ülésszaka „komoly formá­ban” vizsgálja meg a le­szerelés kérdését. Ezenkívül indítványozza, hogy a probléma halaszthatatlansá­ga miatt további erőfeszítése­ket tegyenek a hatásos nem­zetközi ellenőrzéssel egybekö­tött általános és teljes lesze­relésről szóló nemzetközi tár­gyalások mielőbbi folytatá­sára. Ilyenformán az ENSZ lesze­relési bizottságának háromna­pos ülésszaka tulajdonképpen azok ellen foglalt állást, akik szorgalmazták összehívását: nevezetesen az Egyesült Álla­mok és NATO-beli szövetsé­gesei ellen. Az a tervük, hogy a szo­cialista országokra hárít­sák a felelősséget a tíz- hatalmi bizottság mun­kájának eredménytelensé­géért, csúfos kudarcba fulladt. Nem jártak eredménnyel azok a kísérletek sem, amelyekkel meg akarták akadályozni a leszerelési kérdés alapos meg­tárgyalását az ENSZ-közgyű- lés szeptemberben megnyíló ülésszakán. Ázsia, Afrika, Európa és Latin-Amerika or­szágainak képviselői viszont világosan állást foglaltak az általános és teljes leszerelés kérdésének mielőbbi és építő jellegű megoldása mellett, s ebben a közgyűlésnek, az ENSZ legfelső szervének fon­tos szerepet kell majd betöl­tenie. Teljes nyugalom a laoszi fővárosban Afrikai gyermekek — Afrika jövőjének kovácsoló! Mint nyugati hírügynök­ségek jelentéseiből kitűnik, a Dél-Laoszban összeverődött ellenforradalmi csoportok ál­lítólagos fenyegetése ellené­re Vientianeben az élet vi&z- szatért a megszokott kerék­vágásba. A fővárosban is­mét megnyíltak a repülőterek. A Renmin Ribao vezércikk­ben foglalkozik a laoszi helyzettel. A lap rámutat, hogy a Vientianeben történt fordulat az egész laoszi nép követelését tükrözi. Az Egyesült Államok kez­dettől fogva ellenségesen szemléli a laoszi eseménye­ket. Hivatalos amerikai kö­rökben nyíltan kijelentet­ték, ha Kong Le megszilár­dítja a forradalmat, akkor a SEATO térségén keresz­tül az Egyesült Államok számára ellenséges „semle­ges híd” jön létre. Washington minden esz­közzel támogatja az áruló Somsanit-kormányt és az ag­resszív SEATO révén táma­dásra készül Laosz ellen — írja a lap. Grinyov hangsúlyozta: — Powers a kapott parancs dienere sem semmisítette meg a gépet és önmagával sem végzett. Ezt kétségtelenül többféleképpen leshet meg­ítélni, de az is kétségtelen, hogy ez hozzájárult az igazság feltárásához, az amerikai ag­resszív politika leleplezéséhez. Figyelembe kell venni továb­bá azt is, hogy Powers mind az előzetes nyomozás, mind pedig a bizonyítási eljárás so­rán őszinte vallomást tett. Ezt a tényt a bíróságnak el kell ismernie, számításba kell vennie azt a tényt, hogy Po­wers nem próbálta félrevezet­ni a nyomozó hatóságokat és amit e’mondott, az igaz, bár lehet, hogy nem a teljes igaz­ságot tárta fel vallomásában. Az Egyesült Államok törvé­nyei értelmében Powersel tízévi börtönbüntetés vagy tízezer dollár pénzbüntetés fenyegetné azért, mert val­lomást tett a szovjet hatósá­gok előtt a felderítő szerv te­vékenységéről, leleplezte mun­kaadóit. Powers korábban el­mondotta, hogy az amerikai törvények értelmében meg­büntethetik, de ettől a bün­tetéstől nem fél, mert aligha tér vissza hazájába. A védő kifejtette, hogy védencében azóta, amióta találkozott a szovjet em­berekkel, törés ment vég­be. meglátta, hogy nem igaz az, amit a hazug pro­paganda állított a Szov­jetunióról. Védencét megtévesztették és amikor ennek tudatára ébredt, őszinte beismerő vallomást tett. A szovjet törvények alap-' ján ezt a magatartást enyhítő körülményként kell megítélni. A védő ezután részletesen ismertette Powers családi kö­rülményeit, életútját abból a célból, hogy bizonyítsa: nem politikai megfontolások vezet­ték kémrepülő útjára, hanem pusztán az a vágy, hoéj> '’ífíí- nél többet keressen, minél nagyobb jövedelemhez jus­son. Erre tanította Powerst az amerikai imperializmus egész morálja. A védő felhívja a figyelmet Powers fiatal korára. Csupán néhány nappal ezelőtt, az első tárgyalási napon töltötte be 31. évét. Felhívta a figyelmet a védő arra is, hogy amikor a vádlott a CIA-val aláírta a szerződést, még nem tudta, mire vállalkozott és később kétségei támadtak, vajon he­lyes-e a tevékenysége. Befejezésül a védő hangsú­lyozta: — A Szovjetunió ma olyan erős, mint soha azelőtt. Egyetlen agresszor sem tudja megingatni. „Ha én, mint• vé­dő, enyhe ítéletet kérek vé­dencem számára, akkor nem­csak a körülményekből, j nemcsak Powers magatarlá- ! sából indulok ki, hanem a Szovjetunió erejéből, abbó\ hogy a, világpolitikában a kezdeményezés sziléiráan a ha­talmas szocialista tábor kezé­ben van. A védő enyhe ítéletet kért védence számára. Hang­súlyozta. hogy a bírósár ítélete ismét tanúja les: a szovjet bíróság humani­tásának. Ezt követően az utolsó szó jogán Powers szólalt fel, nyilatkozatát előre elkészítet­te és felolvasta. Nyilatkoza­tában beismerte, hogy súlyes bűnt követett el és megérdem­li a büntetést. Kérte a bíró­ságot, vegyen figyelembe min­den körülményt, nemcsak azí, hogy bűntettet követett el, hanem azt is, mi vezette erre. Végül kérte, hogy ne ellen­ségként, hanem emberként i ítéljék el, olyan emberként, | aki nem ellensége az orosz ! népnek, soha sem állt még | bíróság előtt, mélyen beismeri és sajnálja bűnét. A bíróság ezután ítélethoza­talra vonult vissza. Délután 5.20-kor, harmincöt perces tanácskozás után hirdet­ték ki az ítéletet, amelyet Boriszoglebszkij altábornagy, a bíróság elnöke olvasott fel. Powerst tízévi szabadság- vesztésre ítélték. Az ’'télét jog- : erős és megfellebbezhetetlen. A hallgatóság tapssal fogad- I ta az ítéletet. az imperializmus ellen. A gyarmatosítás elleni küzde­lemben egyre tevékenyebb szerepet vállal az afrikai mun­kásosztály, amely egyes or­szágokban — mint Kongóban — számbelileg is jelentős és megnőtt politikai érettsége. Az afrikai nők is ott vannak a tüntetők, sztrájkolok, sőt — Algériában —, a fegyverrel harcolók soraiban. Guineában, az 1958. szeptemberi szava­zásban, amikor a guineaiak a függetlenséget választották, fontos szerepet játszottak a nők. S nem feledkezhetünk meg az ifjúságról, az ifjúsági szervezetekről, amelyek a füg­getlenség kivívásáért folyó küzdelemben mindenütt je­lentős áldozatokat hoztak. Egy afrikai közmondás azt tartja: a Napot nem lehet te­nyérrel eltakarni! S ha akad­tak gyarmatosítók, akik évti­zede azt remélték, hogy Afri­kát elzárhatják a szocializ­mus forradalmasító hatása, s az előtörő nemzeti függet­lenségi mozgalom elől — most láthatják: a fényt, a Napot valóban nem lehet tenyérrel eltakarni! Lehetnek akadá­lyok, nehéz csaták, de Afrika felnőtté válását már semmi­képpen sem állíthatják meg: sem a neokolonializmus ha­mis jelszavaival, s a hozzá csomagolt dollárokkal, sem fegyverrel, terrorral. Nem tarthatják fenn a gyarmati uralmat, mert a szocialista tá­bor Afrika mellett áll! A 200 millió egykori „ingyen motor” -r— 200 millió afrikai — ma már tevékenyen hallatja sza­vát a világ sorsdöntő kérdé­seiben, s az ENSZ ősszel kez­dődő új közgyűlésén már egész sor új afrikai független or­szág küldöttei vesznek részt, akik — nem kétséges —, az imperializmus, a gyarmati ura­lom ellen küzdenek majd e vi­lágfórum előtt is. Afrika tegnap rejtelmes, „fekete földrész” volt a világ előtt. Ma: . működő vulkán, amely kiveti magából a fehér gyarmatosítókat, vulkán, amely megtisztítja magát az idegenek rabláncaitól és ki- söpri Afrikából az imperializ­must. S az „ingyen motor” emberré válik! Sebes Tibor TÍZ ÉVET KAPOTT FRANCIS POWERS

Next

/
Thumbnails
Contents