Pest Megyei Hirlap, 1960. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-20 / 197. szám
1960. AUGUSZTUS 20. SZOMBAT MST HEGYEI ztfírlap 9 Az „ingyen motor“ - ember lesz Afrikát nem is olyan régen csak útleírásokból, kalandorok és vadászok naplóiból ismertük. „Fekete földrésznek” neveztük, s ilyenkor nemcsak lakói bőrének színére gondoltunk, hanem rejtelmeire, titkaira, a fehér ember által felfedezetlen területekre. Afrika történelme a „civilizált” világ számára akkor kezdődött, amikor az első fehér felfedezők megkezdték hódító útjukat, amikor Henry Stanley és Rhodes keresztülvágták magukat az ismeretlen afrikai népek földjein, amikor néhány hamisgyöngyért törzsfőnököket vásároltak meg, s amikor az első puskalövések eldördüllek a „lázadó” feketék ellen ... Sokan közülünk még ezt tanulták Afrikáról. A tankönyvek legtöbbször hallgattak az ingyen robotról és az állatként árusított néger rabszolgákról, az afrikaiak szabadságharcát pedig „esztelen lázadásnak” titulálták. Arról a világméretű rablásról sem beszéltek, amellyel az imperializmus — britek, franciák, spanyolok, portugálok, németek és amerikaiak — kilopták a hatalmas földrész kincseit a saját hasznukra ... A néger — mint André Gidé írta, néhány évtizeddel ezelőtt — ingyen motor volt a gyarmatosítók számára. Ingyen motor, amelyet banánnal fűtöttek. S az „ingyen motorok” milliói hullottak évtizedeken keresztül — a Kongó-vasút építésénél, a katangai gyémántbányák feltárásánál, a dzsungelén keresztül vezető utak építésénél, s ki tudná felsorolni mindazt a szenvedést, amelyet a gyarmati uralom hajcsárai juttattak Afrika népeinek. Az „ingyen motor” csak addig volt számba véve, amíg rabszolgamunkát végzett. Nem volt a maga ura saját házában sem. s a fehér leigázók igyekeztek ' konzerválni az őserdő sötétségét Afrika minden részében. Hetvenötesztendős belga uralom után Kongónak még egyetlen néger orvosa, jogásza sincs, s csak egyetlen feketebőrű mérnöke! S a kétszázmillió „ingyen motor” másfél évtizedei ezelőtt aligha hallathatta hangját a világpolitikában . .. Minderre emlékeztetnünk kell 1960-ban, s különösen ezekben a hetekben, amikor szemünk előtt — valóban nap- ról-napra! — rajzolódik ki előttünk az új, független Afrika. Csupán ebben az esztendőben tucatnál több afrikai ország lépett a függetlenség, az önálló állami lét útjára: Togó . Mali. Kamerun, Belga- és Francia-Kongó, Olasz- és . Brit-Szomália, Gabon, Dahomey, Elefántcsonpart, Niger, Csád, Felső-Volta, Madagaszkár ... Az imperializmus rabláncait darabokra szaggatják Afrika népei. E hatalmas földrész több, mint 200 millió la- „ kója felismerte, hogy ma a legsürgetőbb feladat a függetlenrég kivívása minden afrikai országban! I960 sorsdöntő ‘ esztendő Afrika számára, s az afrikai népek második konferenciájának — amely januárban ülésezett Tuniszban — valóban „nyomós érvei” voltak, hogy ezt az évet „Afrika évének” nyilvánítsák. Igaz, akkor még úgy látszott, csupán öt afrikai ország nyeri el az idén önállóságát. Afrika területének függetlenné vált része azonban már augusztusig is megháromszorozódott — a januári helyzethez képest! A nemzeti mozgalom Afrikában láncreakciószerűen terjed. Dicstelenül omlik össze szemünk előtt a brit és a francia gyarmatbirodalom — felborítva a gyarmattartók számításait, akik látszatengedményekkel, „fél-függetlenség” nyújtásával igyekeznek átmenteti uralmukat, megtartani gazdasági és ezzel politikai befolyásukat a gyarmati területeken. Nyugaton azt állítják, hogy a gyarmattartók „belátók” lettek és „önként” adják át a hatalmat az afrikaiaknak. A belga külügyminiszter az ENSZ előtt, nem átallotta azt mondani, hogy Kongó népe „ajándékba” kapta a függetlenséget Belgiumtól. A gyarmattartók „belátó” politikáját azonban az afrikai népek mérhetetlen áldozat árán kényszerítették ki. A belga uralom alatt mintegy tíz millióval csökkent Kongó lakossága! A függetlenség kikiáltása előtt tízezrek ültek koncentrációs táborokban. Kenyában ma is tízezreket őriznek az angolok szögesdrótkerítés mögött, s ha egy néger „gyanússá” válik, páncélozott kutyákkal indítanak hajszát elfogatásáért... Csupán az elmúlt tizenöt esztendő alatt rendezett Tüntetések során — korántsem teljes statisztikák szerint — több;'mint egymillió afrikai halt meg, kapott súlyos sebet (legtöbbször hátulról...), vagy került börtönbe ... íme, ezek az áldozatok kényszerítették ki a függetlenséget. S ahol a gyarmatosítók „előzé- kenyebbnek” mutatkoztak, ott csupán arról volt szó, hogy felismerték: nincs más kivezető út, mint megadni a függetlenséget a gyarmatoknak, ha nem akarják egyszerre elveszíteni gazdasági pozícióikat! S ezért mindenre hajlandók, a legkülönbözőbb taktikát alkalmazva. Ezt bizonyítja például Katanga, ahol a belga monopóliumok kegyeltje, Csőmbe áll a gyarmatosítók manővereinek előterében. Másutt az amerikaiak, vagy a nyugatnémetek lépnek a franciák és angolok helyébe, mint olyan hatalmak, amelyek „nem gyarmattartók”. De nem mondanak le a nyílt erőszakról és terrorról sem, mint azt Kenya, Algéria, Tanganyika, Angola példája tanúsítja. A függetlenség száguldó gőzhengerét azonban — mint Ázsiában — Afrikában sem tudják ' feltartóztatni. Kirajzolódik az afrikai népek és kormányok egységfrontja — (Folytatás a 7. oldalról) dájának a követőjétől azonban nem is lehet mást várni — szögezte le a Szovjetunió főügyésze. Rugyenko vádbeszédében részletesen leírta, hogyan készültek fel a kémrepülésre. A főügyész rámutatott: Powers bűnösnek érzi mayát abban, hogy behatolt gépével a Szovjetunió területére, s útja során működtette a különböző műszereket. Powers vallomása arról tanúskodik, hogy útját közvetlenül a CIA irányítása alatt készítették elő. E szervezet, amelynek élén az Egyesült Államok legfőbb kémje. Allen Dulles áll. egész felderítő közösséget hozott létre amerikai katonai szervek bevonásával. A 10—10-es egysége* amelyben Powers szolgálatot teljesített, több ízben felkeresték az amerikai légierő magas rangú p a ran csnoka i. így például White és Everest tábornokok, valamint az amerikai kongresszus néhány tagja, sőt, még Spehlmann érsek is. Rugyenko hangsúlyozta, a tárgyi bizonyítékok mutatják, hogy előre kitervelt, agresszív jellegű provokációról volt szó. Ezt bizonyítják a gép felszerelésének maradványai, amelyeket 320 000 szovjet ember és sok ezer külföldi tekintett meg a moszkvai kiállításon. — Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy olyan bűntettről van szó, amely súlyosan veszélyeztette a világ békéjét —: — folytatta Rugyenko. — A gép behatolásának pállana-' fában a földről nem lehetett megállapítani, hogy halálos terhet hoz-e fedélzetén, vagy sem. Olyan körülmények között, amidőn egyes államok TWjflgéris fegyverrel rendelkeznek, az ilyen tett háborús konfliktus veszélyevei jár. — Az USA vezető körei arra hivatkoznak, hogy nem történt agresszió, hanem csupán az Egyesült Államok védelmének érdekeit szolgálják a kémrepülések. Az amerikai vezetők ezzel Hitler példáját követik, hiszen Hitler is azzal ■próbálta igazolni agressziós cselekményeit, hogy védekezik a kommunizmus veszélye ellen. Az államügyész felhívta a figyelmet arra, hogy Powers útja nem következhetett volna be, ha a Szovjetunió egyes szomszédai, például Törökország, Pakisztán, Irán és Norvégia nem bocsátják területüket az amerikai katonai klikk rendelkezésére. Ezek az országok épp olyan bűntársai Powersnek. mint azok. akik útjára ösztönözték. A szovjet kormány már több- j szőr is felhívta a figyelmet e magatartás veszélyeire. Rugyenko beszéde végén kijelentette: vádat eme'. Powers ellen azért, mert. aktív kémtevékenységet folytatott a Szovjetunió ellen, kifejezésre juttatva ezzel az Egyesült Államok agresszív politikáját. Poivers Icatonai és államtitkokat gyűjtött. Ezt a Szovjetunió büntetőtörvénykönyve kémtevékenységnek minősíti. Poivers cselekménye kimerítette mindazt, amit a törvény tételesen a kémtevékenységről mond. Az ilyen kémtevékenység az amerikai törvények értelmében is szigorúan büntetendő. — Powers nem közönséges kém — mutatott rá Rugyenko — hanem különlegesen kiképzett. veszélyes gonosztevő, akit gondosan előkészítettek feladatára. Nem hivatkozhat arra, hogy parancsot hajtott végre, hiszen önként adta el magát az amerikai felderítő szerveknek. Tet- »te nem egyszerűen csak veszélvt jelentett, hanem milliók életét tette kockára. Az új háborút éppen a Po- wershez hasonló, megvásáro't ügynökök segítségével lehetne kirobbantani, az úgynevezett szabad világ olyan neveltjeinek segítségével, akik készen állnak arra, hogy atom- és hidrogénbombát dobjanak le más országokra. — Tekintetbe véve Powers magatartását és megbánását — mondotta végül az állam- ügyész —, nem kéri halálbüntetés kiszabását a bíróságtól. Kéri, hogy a bíróság tizenöt évi szabadságvesztésre ítélje a kémpilótát. Szünet után a védelem képviselője, Mihail Grinyov mondotta el védőbeszédét. Beszéde elején hangsúlyozta: nem kétséges, hogy Powers repülőgépével behatolt a Szovjetunió légiterébe. Az sem kétséges, hogy útjának célja felderítő adatok gyűjtése volt. A védelem tevékenységét magától értetődően ez a tény nem teszi könnyűvé — mutatott rá a védő, majd hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió alkotmánya és törvényei lehetőséget adnak a vádlottnak a védelemre, még abban az esetben is, ha a legsúlyosabb bűntettet követte el. Grinyov nyomatékosan hangsúlyozta, hogy Powers bűnösnek ismerte el magát és ezért sem a bizonyítási eljárás során felmerült tényeket, sem pedig a vádbeszédben foglalt értelmezésüket ő nem próbálta vitatni. A vádlottak padján valóban bűnös ül és a bűntettet úgy követte el, ahogyan a bizonyítási eljárás megállapította. A bíróság kötelessége azonban, hogy számításba vegye mindazokat az okokat, amelyek a vádlottat vezették, érdeklődést tanúsítson a vádlott múltja iránt, e körülményeknek a bűntett elkövetésében játszott szerepe iránt. A vádlottak padján Powers melleit olt kellene ülnie gazdáinak, a CIA vezetőinek, élükön Allen Dulles-szel. annak a katonai klikknek, amely minden erejével egy új háború kirobbantásában mesterkedik — mondotta Grinyov. A leszerelés kérdése az ENSZ-közgyűlés elé kerül Befejeződött az ENSZ rendkívüli bizottságának ülése Az ENSZ 82 tagú leszerelési bizottságának ülésszaka csütörtök este befejezte munkáját. Az ülésszak résztvevői egyöntetűen elfagadták India, Mexikó, az Egyesült Arab Köztársaság, Svédország, Ecuador és Jugoszlávia közös határozati javaslatát. Eszerint a bizottság javasolja, hogy az ENSZ-közgyülés szeptemberben kezdődő 15. ülésszaka „komoly formában” vizsgálja meg a leszerelés kérdését. Ezenkívül indítványozza, hogy a probléma halaszthatatlansága miatt további erőfeszítéseket tegyenek a hatásos nemzetközi ellenőrzéssel egybekötött általános és teljes leszerelésről szóló nemzetközi tárgyalások mielőbbi folytatására. Ilyenformán az ENSZ leszerelési bizottságának háromnapos ülésszaka tulajdonképpen azok ellen foglalt állást, akik szorgalmazták összehívását: nevezetesen az Egyesült Államok és NATO-beli szövetségesei ellen. Az a tervük, hogy a szocialista országokra hárítsák a felelősséget a tíz- hatalmi bizottság munkájának eredménytelenségéért, csúfos kudarcba fulladt. Nem jártak eredménnyel azok a kísérletek sem, amelyekkel meg akarták akadályozni a leszerelési kérdés alapos megtárgyalását az ENSZ-közgyű- lés szeptemberben megnyíló ülésszakán. Ázsia, Afrika, Európa és Latin-Amerika országainak képviselői viszont világosan állást foglaltak az általános és teljes leszerelés kérdésének mielőbbi és építő jellegű megoldása mellett, s ebben a közgyűlésnek, az ENSZ legfelső szervének fontos szerepet kell majd betöltenie. Teljes nyugalom a laoszi fővárosban Afrikai gyermekek — Afrika jövőjének kovácsoló! Mint nyugati hírügynökségek jelentéseiből kitűnik, a Dél-Laoszban összeverődött ellenforradalmi csoportok állítólagos fenyegetése ellenére Vientianeben az élet vi&z- szatért a megszokott kerékvágásba. A fővárosban ismét megnyíltak a repülőterek. A Renmin Ribao vezércikkben foglalkozik a laoszi helyzettel. A lap rámutat, hogy a Vientianeben történt fordulat az egész laoszi nép követelését tükrözi. Az Egyesült Államok kezdettől fogva ellenségesen szemléli a laoszi eseményeket. Hivatalos amerikai körökben nyíltan kijelentették, ha Kong Le megszilárdítja a forradalmat, akkor a SEATO térségén keresztül az Egyesült Államok számára ellenséges „semleges híd” jön létre. Washington minden eszközzel támogatja az áruló Somsanit-kormányt és az agresszív SEATO révén támadásra készül Laosz ellen — írja a lap. Grinyov hangsúlyozta: — Powers a kapott parancs dienere sem semmisítette meg a gépet és önmagával sem végzett. Ezt kétségtelenül többféleképpen leshet megítélni, de az is kétségtelen, hogy ez hozzájárult az igazság feltárásához, az amerikai agresszív politika leleplezéséhez. Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy Powers mind az előzetes nyomozás, mind pedig a bizonyítási eljárás során őszinte vallomást tett. Ezt a tényt a bíróságnak el kell ismernie, számításba kell vennie azt a tényt, hogy Powers nem próbálta félrevezetni a nyomozó hatóságokat és amit e’mondott, az igaz, bár lehet, hogy nem a teljes igazságot tárta fel vallomásában. Az Egyesült Államok törvényei értelmében Powersel tízévi börtönbüntetés vagy tízezer dollár pénzbüntetés fenyegetné azért, mert vallomást tett a szovjet hatóságok előtt a felderítő szerv tevékenységéről, leleplezte munkaadóit. Powers korábban elmondotta, hogy az amerikai törvények értelmében megbüntethetik, de ettől a büntetéstől nem fél, mert aligha tér vissza hazájába. A védő kifejtette, hogy védencében azóta, amióta találkozott a szovjet emberekkel, törés ment végbe. meglátta, hogy nem igaz az, amit a hazug propaganda állított a Szovjetunióról. Védencét megtévesztették és amikor ennek tudatára ébredt, őszinte beismerő vallomást tett. A szovjet törvények alap-' ján ezt a magatartást enyhítő körülményként kell megítélni. A védő ezután részletesen ismertette Powers családi körülményeit, életútját abból a célból, hogy bizonyítsa: nem politikai megfontolások vezették kémrepülő útjára, hanem pusztán az a vágy, hoéj> '’ífíí- nél többet keressen, minél nagyobb jövedelemhez jusson. Erre tanította Powerst az amerikai imperializmus egész morálja. A védő felhívja a figyelmet Powers fiatal korára. Csupán néhány nappal ezelőtt, az első tárgyalási napon töltötte be 31. évét. Felhívta a figyelmet a védő arra is, hogy amikor a vádlott a CIA-val aláírta a szerződést, még nem tudta, mire vállalkozott és később kétségei támadtak, vajon helyes-e a tevékenysége. Befejezésül a védő hangsúlyozta: — A Szovjetunió ma olyan erős, mint soha azelőtt. Egyetlen agresszor sem tudja megingatni. „Ha én, mint• védő, enyhe ítéletet kérek védencem számára, akkor nemcsak a körülményekből, j nemcsak Powers magatarlá- ! sából indulok ki, hanem a Szovjetunió erejéből, abbó\ hogy a, világpolitikában a kezdeményezés sziléiráan a hatalmas szocialista tábor kezében van. A védő enyhe ítéletet kért védence számára. Hangsúlyozta. hogy a bírósár ítélete ismét tanúja les: a szovjet bíróság humanitásának. Ezt követően az utolsó szó jogán Powers szólalt fel, nyilatkozatát előre elkészítette és felolvasta. Nyilatkozatában beismerte, hogy súlyes bűnt követett el és megérdemli a büntetést. Kérte a bíróságot, vegyen figyelembe minden körülményt, nemcsak azí, hogy bűntettet követett el, hanem azt is, mi vezette erre. Végül kérte, hogy ne ellenségként, hanem emberként i ítéljék el, olyan emberként, | aki nem ellensége az orosz ! népnek, soha sem állt még | bíróság előtt, mélyen beismeri és sajnálja bűnét. A bíróság ezután ítélethozatalra vonult vissza. Délután 5.20-kor, harmincöt perces tanácskozás után hirdették ki az ítéletet, amelyet Boriszoglebszkij altábornagy, a bíróság elnöke olvasott fel. Powerst tízévi szabadság- vesztésre ítélték. Az ’'télét jog- : erős és megfellebbezhetetlen. A hallgatóság tapssal fogad- I ta az ítéletet. az imperializmus ellen. A gyarmatosítás elleni küzdelemben egyre tevékenyebb szerepet vállal az afrikai munkásosztály, amely egyes országokban — mint Kongóban — számbelileg is jelentős és megnőtt politikai érettsége. Az afrikai nők is ott vannak a tüntetők, sztrájkolok, sőt — Algériában —, a fegyverrel harcolók soraiban. Guineában, az 1958. szeptemberi szavazásban, amikor a guineaiak a függetlenséget választották, fontos szerepet játszottak a nők. S nem feledkezhetünk meg az ifjúságról, az ifjúsági szervezetekről, amelyek a függetlenség kivívásáért folyó küzdelemben mindenütt jelentős áldozatokat hoztak. Egy afrikai közmondás azt tartja: a Napot nem lehet tenyérrel eltakarni! S ha akadtak gyarmatosítók, akik évtizede azt remélték, hogy Afrikát elzárhatják a szocializmus forradalmasító hatása, s az előtörő nemzeti függetlenségi mozgalom elől — most láthatják: a fényt, a Napot valóban nem lehet tenyérrel eltakarni! Lehetnek akadályok, nehéz csaták, de Afrika felnőtté válását már semmiképpen sem állíthatják meg: sem a neokolonializmus hamis jelszavaival, s a hozzá csomagolt dollárokkal, sem fegyverrel, terrorral. Nem tarthatják fenn a gyarmati uralmat, mert a szocialista tábor Afrika mellett áll! A 200 millió egykori „ingyen motor” -r— 200 millió afrikai — ma már tevékenyen hallatja szavát a világ sorsdöntő kérdéseiben, s az ENSZ ősszel kezdődő új közgyűlésén már egész sor új afrikai független ország küldöttei vesznek részt, akik — nem kétséges —, az imperializmus, a gyarmati uralom ellen küzdenek majd e világfórum előtt is. Afrika tegnap rejtelmes, „fekete földrész” volt a világ előtt. Ma: . működő vulkán, amely kiveti magából a fehér gyarmatosítókat, vulkán, amely megtisztítja magát az idegenek rabláncaitól és ki- söpri Afrikából az imperializmust. S az „ingyen motor” emberré válik! Sebes Tibor TÍZ ÉVET KAPOTT FRANCIS POWERS
