Pest Megyei Hirlap, 1960. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-16 / 193. szám
I960. AUGUSZTUS 16. KEDD nst megyei n Évközi számvetés... Jk kemény munkának meyrttn az eredménye a tápiószelei Kéke Termelasziieetkezetben Az elmúlt év őszén és telén jó ideig szinte mindennapos látogató voltam Tápiószelén. Akkor bontakoztak ki a falu jövőjének körvonalai. Volt olyan nap, hogy egy fél utcasor gazdái írták alá a belépési nyilatkozatot. Ahogy ilyenkor lenni szokott, sok kérdésre vártak feleletet. Sokan aggódtak, főleg az idősebbek, hogy lépést tudnak-e tartani a íiatalabbakkal? Szóba került az is, hogy a falu fiatalsága bízik-e eléggé a jövőben, nem vándorolnak-e el csoportostul a budapesti gyárakba, ahol azonnal biztos és jó kereseti lehetőséget találnak? Mások pedig így nyilatkoztak: „Rendben van, hogy a nagyüzemé a jövő, de hogy fér majd össze egymással ez a sok ember? Mind önálló gazdálkodó volt, aki, akkor, és úgy dolgozott, amikor, és ahogy akart!” Aztán jött a tervkészítés. Meghányták-vetették, hogy mi és hogy legyen. A terv jónak látszott, bíztak benne. És elkezdődött a közös munka. Néhányan még várakozó álláspontra helyezkedtek, nem akarták elhamarkodni a véleményt, de a tagság zöme bizakodással kezdett dolgozni, félretéve, elhalasztva minden korábbi problémát. A parasztember szereti a munkáját, s szereti, ha annak eredménye is van. Ez a szeletekre különösen vonatkozik. S azzal a gondolattal álltak munkába, hogy a szorgalomnak itt is meg kell hoznia a gyümölcsét. Sőt! Itt még inkább. Azóta több mint fél év telt el. Fél év nem sok idő, s különösen nem sok akkor, ha a sok évszázados termelési rpód- szereket, szokásokat, viszonyokat kell megváltoztatni. És amikor a napokban újra Tá- piószelére indultam, nagyjából elképzeltem, hogy mit találok. Csalódtam. De kellemesen. Többet és jobbat találtam. Sokkal többet... A Béke Termelőszövetkezet udvarán nagy volt a jókedv. Éppen a községben tartózkodott a vándorcirkusz, s hozzájuk tartozott az a csöppnyi ember, méreteihez szabott miniatűr autóval, aki éppen tiszteletkört írt le a parkban, köszönetképpen a kölcsön kapott üzemanyagért. A központ udvarán foglalatoskodó emberek összeszaladtak a szokatlan látványra, jót mulattak, majd amikor elporzott a kis meseautó, újra munkához láttak. Közvetlenül az iroda előtt, lent az udvaron, de még a tornácon is, hatalmas ponyva fölött két rostálógép működött. Az egyiknél Batu Pál, Halász István és Nyolcas Péter dolgozott. Mindhárman korosabb emberek. Tempósan hajtják a gép karját, lágyan ring a rostakeret, alul pedig egyre nagyobb halomba gyűlik a szép, tiszta mák. — Húsz hold mákunk van — tájékoztat a gép mellett álló Búzás Sándor, a szövetkezet kertészeti brigádvezetője. — A javát még most szedi az asszonynép. — Jövedelem? — Hoz vagy százötvenezret, első osztályú ... Később aztán, amikor Fehér elvtárssal, az elnökkel is beszéltem, megkérdeztem, kifize- tődik-e a mák kézi szedése és tisztítása, miért nem kérnek gépet? — Annak több oka is van — 'kaptam meg a választ. Egyik, hogy sokat adunk a minőségre, s gépi szedésnél előfordulhat, hogy gyommagvak is belekerülnek a mákba ... — És a másik? — A másik? Bőven van munkaerőnk és a mák szépen fizetett. A lányok meg az asszonyok leszedik, az idősebb férfiak gondosan tisztítják és mindenki megtalálja a számítását... Mindenkinek van munkája ... — Dehát ha már a máknál tartunk, mutatok én még valamit — invitált az elnök. A „valamit” aztán kint, a B. Nagy Sándor-íéle tanyán, a kertészeti üzemegység központjában találtuk meg. Itt folyt az öreg fészerben a mákfejtés, de nem akárhogyan. — Az első újítás! — mondta Fehér elvtárs. Itt kint a kertészetben van egy dieselmotor, amit vízszivattyúzásra és egyéb, hasonló célokra használnak. A fészer háta mögött zakatolt most, az egyik nyíláson pedig gépszíj kígyózott be, nagyszerűen meghajtva egy közönséges répavágó gépet. Itt történt a mákfejtés, ezzel az újítással. így könnyebb, gyorsabb, olcsóbb. Az ötlet szerzője idős ember, B. Nagy Sándor. Társa, szintén korosabb tsz-tag, Kőszegi János. Az újítással köny- nyebbé tették munkájukat, s szépen keresnek is. Kint a tanyaudvaron még egy idősebb emberrel találkoztunk, amint éppen két kutyáját kommandírozta. A 73 éves Bene Józseffel, aki saját állítása szerint ás <gen jó erőben érzi magát. Ezt különben munkája is bizonyítja, ugyanis 104 sertést lát el példás gondossággal. — Hót így élnek itt a mi öregeink — mondta Fehér elvtárs mosolyogva, s megértettük egymást, mindketten az őszi aggodalomra gondoltunk, amiről akkor is beszélgettünk. — Ott meg a fiatalok vannak — mutatott a paradicsomföldek irányába, ahol mint mezei virágok sokasága virított a lányok ruhája. — Szedik a paradicsomot. Húsz holdunk van. Legalább kétszáz mázsa lesz holdanként. A Béke Termelőszövetkezet különben öt holdon öntözéses, negyven holdon pedig szántóföldi kertészkedést folytat. Különösen a paradicsom hozott eddig nagyon szép jövedelmet. Eddig kétnaponként tizenöt-húszezer forintot kaptak az elküldött szállítmányokért. A kertészetben ugyancsak kitett magáért Gál László munkacsapatvezető. Egyebek mellett ő meg a felesége nevelték otthon az összes paradicsompalántát. A kertészeti üzemegység központjától nem messze, rendkívül eleven az élet. Cséplőgép zúg, körülötte művészien megrakott asztagok várakoznak. Itt lesz a központi major. Főbb vonalaiban már alakul, ugyanis több gazdasági épület vár itt befejezésre. A major zömének felépítése héttagú építőbrigádra vár, amely Rácz Sándor vezetésével dolgozik. Most van folyamatban egy 500 férőhelyes sertésszállás, egy húsz férőhelyes fiaztató és egy ötven férőhelyes nö- vendékmarha-istálló építése. Ezután még sor kerül ez évben egy ötven férőhelyes lóistálló, két darab tízvagonos góré és terven felül egy ötven férőhelyes fiaztató felépítésére. Mivel az első év eredményeire támaszkodva jövőre főleg állattenyésztéssel kívánnak foglalkozni a kertészet mellett, a tagság helyesli ezt a nagyarányú építkezést, amelyre még nemigen volt példa Tápiószele történetében. S hogyan jövedelmez ez a szorgos munka? A múlt hónapig tizenkét forintot fizettek munkaegység-előleget, de ebben a hónapban már a dupláját adják, tehát huszonnégy forintot. Közben ugyanis vizsgálatot tartott a bank, s a gazdasági eredmények lehetővé tették ezt a rendkívül nagy népszerűségnek örvendő intézkedést. Hogy ez egy első évében levő termelőszövetkezetnél megtörtént, s hogy évközben történt meg — önmagáért beszél! A gazdálkodás menetét látva, igen sok embernek nőtt meg a szövetkezet iránti bizalma. Ez évben kilenc új tag kérte a felvételét, köztük többen olyan, korábban iparban dolgozó emberek, akik az aratásra hazajöttek, s itt maradtak a szövetkezetben, mint Benkó János és Tóth István. Már több, jelenleg is iparban dolgozó falubeli érdeklődött, kapnúnak-e munkát a szövetkezetben, hazajönnének a következő gazdasági évre. A szövetkezet szívesen látja őket, lesz munkaalkalom. S különösen lesz majd akkor, ha megvalósul a két termelőszövetkezet — a Béke és a Keleti Fény —, vezetőinek dédelgetett álma. Ez pedig: egy igazán nagyüzemi, modern kertészet, a Tápió patak vizével. Tenkely Miklós Dr. Münnich Ferenc távirata a Kongó Köztársaság miniszterelnökéhez Dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a Kongó Köztársaság (volt Francia Kongó) függetlenségének kikiáltása alkalmából, táviratban üdvözölte Fulbert Youlou miniszterelnököt. Két új élüzem Az élelmezésügyi miniszter, valamint az Élelmezési Dolgozók Szakszervezetének és a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége az első félévi eredmények alapján 24 vállalatot tüntetett ki éliizem címmel, köztük a Dunakeszi és a Nagykőrösi Konzervgyárat. A váci járás fiataljai a sorozóbizottság előtt A zászlódíszbe öltözött váci művelődési ház bejárata fölé hétfő reggel kikerült a felirat: „Szeretettel köszöntjük a sorozáson megjelent fiatalokat.” Mintegy negyven Vác környéki fiatal jelent meg hétfőn délelőtt tíz órára a sorozó bizottság előtt, A kötelező alkalmassági vizsgálatok közben jutott idő a szórakozásra is. A filmvetítés után szendvics és hűsítő italok várták a fiatalokat. A kiállítási teremben hat fényképes tablón az előző évi sorozások láthatók. Sokan ismertek rá a képeken barátaikra, ismerőseikre, akik azóta már a néphadsereg katonái. A sorozó bizottság tagjai elbeszélgettek az ifjakkal. Kiselőadások keretében ismertették a második ötéves terv célkitűzéseit, a hadseregbeli életet, a KISZ szerepét a katonai életben. A katonakönyvek kiosztása előtt Horváth • százados saját élményei alapján beszélt a múlt és a jelen kiképzési módszereiről, a mai katonai életről. A szolgálati idő végére már annyira összenőnek egymással. barátokká, elvtársakká lesznek, hogy nehezen tudnak elválni. Nem egy percre, hanem egész életre szóló barátságokat kötnek egymással — mondotta Horváth elvtárs. A friss, most kapott katonakönyvek nézegetése közben kérdeztük meg Sebján László csóván fiatalt, milyen alakulatot szeretne választani? A páncélosokhoz szeretnék kerülni — mondja — eddig is mint gépkocsivezető végeztem a munkámat. Egy másik csővári fiatal a tüzérekhez szeretne kerülni, oda húzza a szíve. Az első sorozási nap végeztével keményen csattannak a bokák. Büszkeség tölti el a fiatalokat, amint kilépnek az ajtón, amely fölött ez áll: „a néphadseregben szolgálni megtisztelő kötelesség”. Ái aratás gyakorlatilag befejeződött Ä mezőgazdaság irányításának feladatairól tárgyaltak a Földművelésügyi Minisztériumban A megyei tanácsok elnökhelyettesei, a mezőgazdasági osztályvezetők, továbbá a gépállomások és az állami gazdaságok megyei igazgatói hétfőn országos tanácskozásra gyűlje, egybe a "Földművelésügyi Minisztériumban, hogy az illetékes irányító szervek vezetőivel értékeljék a nyári mezőgazdasági munkák eredményeit, s egyúttal megtárgyalják a soronkövetkező feladatokat, a mezőgazdaság irányításában szükséges tennivalókat. Losonczi Pál, földművelés- ügyi miniszter megnyitó szavai után Keserű János, földművelésügyi miniszterhelyettes tartott vitaindító előadást. > A gabonabetakarítási munkák értékelésénél hangsúlyozta, hogy gyakorlatilag az egész országban befejezték a gabonafélék aratását, csupán Új tanácsháza A Pest megyei Építőipari Vállalat a megye egyik leggyorsabban fejlődő tanácsi vállalata. Egy évtizede alakult Vácott, mint kis létszámú és kis körzetű tatarozó vállalat s ma már több száz szakmunkást foglalkoztatva, Nagykőröstől Vámosmikoláig adják át rendeltetésének a középületek sokaságát. Erdőkertesen a közigazgatási szervek régi, korszerűtlen épületben dolgoztak évekig. Tanácsaink megalakulásának tizedik évében megváltozott a helyzet. Tágas, új épületet kaptak. Az új tanácsháza tervezője, Szagli József asszimet- rikus tetőmegoldást alkalmazott; figyelembe véve a községen áthúzódó viharokat. Ezzel biztonságosabbá tette a tetőszerkezetet, mert a rövi- debb, északi oldalt kevésbé ostromolják majd az erdőker- tesi viharok. Belül is szép, sima falakkal találkozunk. Ami igazán meglepő a községi tanácsoknál: mindenütt csillogó betűk hirdetik a helyiségek rendeltetését. Hatalmas tölgyfaajtón ragyog a felírás: „Házasságkötőterem”. Itt biztosan boldogabban hangzik még a kimondott „Igen” is. A Pest megyei Tanács Építőipari Vállalatának dolgozói szép munkát végeztek Bercsényi Kálmán építésvezető irányításával. Most sem vonulnak ki a faluból, mert máris készül az új községi orvoslakás, amelynek építését ugyanez a vállalat végzi. Az erdőkertes! új tanácsháza (Tátrai felvétele) a hegyes vidékeken tart még szórványosan a betakarítás. Az ország összes gabona vetésterületének 38 százalékáról, a szocialista szektor vetésterületének pedig "53 százalékáról az idén géppel takarították be a termést. Az állami gazdaságoknál a múlt évi 89 százalékról 98 százalékra nőtt a gépi aratás aránya. A traktorosok, a kombájnve- zetők és az aratógépkezelők jó munkáját dicsérik a növekvő teljesítmények. Igen jól bevált az úgynevezett kétmene- tes aratás, ezzel a módszerrel a gépállomások 23 302, az állami gazdaságok pedig 47 366 holdról takarították be a termést. Napjaink egyik legfőbb feladata a még kinnlevő gabonák behordásának, cséplé- sének meggyorsítása. Az állami gazdaságok várható kalászos termésének körülbelül 55 százalékát, a gépállomások pedig a tanácsi irányítás alatt álló gazdaságok termésének 45 százalékát csépelték el eddig. Az állattenyésztésben mutatkozó eredmények közül leglényegesebb, hogy az elmúlt év végén, s ez év elején tapasztalt sertésállomány-csökkenés megállt, s a tavasz óta ismét erőteljes fejlődésnek indult. Március óta a sertésállomány az addigi 5,3 millióról hatmillióra, ezen belül a kocaállomány 409 000-ről 548 000-re növekedett. A termelőszövetkezeti gazdaságok mindenütt a legnagyobb iramban a sertéstenyésztést fejlesztették. Mindezek ellenére nagy erőfeszítésekre van még szükség a sertéslétszám növelésében. Szükségesnek látszik, hogy a termelőszövetkezetek az eddiginél fokozottabban vegyék igénybe a kocasüldő-akció által nyújtott lehetőségeket, nagyobb gondot fordítsanak a rendkívül olcsó és gyors szerfás építkezésekre. A szarvasmarha-tenyésztésben a szaporulat növelésére kell továbbra is a legtöbb gondot fordítani, szigorú rendszabályokkal kell elejét venni a vidékenként még mindig tapasztalhat' fekete borjúvágásoknak. A baromfiállomány fejlesztésénél helyes kezdeményezés, hogy a nagyüzemi férőhelyekkel még nem rendelkező termelőszövetkezetek több tízezer húscsibét és egyéb baromfit nevelnek a háztáji gazdaságokban közös értékesítésre. Az őszi mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos feladatok között elsőnek említette meg a hordás és cséplés meggyorsítását. Célul tűzte, hogy lehetőleg szeptember 1-ig, de legkésőbb szeptember 10-ig az egész országban fejezzék be a cséplést. A munka végeztével az állami gazdaságok cséplőgépeit a cséplőcsapatokkal együtt át kell csoportosítani a gépállomások körzeteibe. Külön felhívta a megyei szakemberek figyelmét az aprómag- cséplés jó magszervezésére, s arra, hogy a hét végén és a jövő héten be kell fejezni a silózást. A silógödrök ásásához állítsák munkába a talaj gyalu kát. Az állami gazdaságok és gépállomások adják kölcsön egymásnak gépeiket, a lánctalpas traktorok munkáját úgy tervezzék meg, hogy éjjel szántsanak. nappal pedig a silót tömörítsék. A gépek és a gépi eszközök lehető legjobb kihasználása érdekében a traktorok legalább ötven százalékánál vezessék be a kettős műszakot. Részletesen foglalkozott az előadó az őszi betakarítási munkák és a vezetés megszervezésével. A vetéssel kapcsolatban elmondotta, hogy a 2,5 millió hold kenyérgabona-vetésterületből az idén ősszel 300 000 holdon nagy termőképességű olasz és szovjet búzaíajtákat vetnek. Ezeket a bőventermő búzafajtákat a legjobb gabonatermő vidékeken vetik el a termesztésükre vállalkozó állami gazdasá- . gok és termelőszövetkezetek, amelyek holdanként három mázsa műtrágya- kiegészítést kapnak. A vitaindító előadás után a központi irányító szervek küldöttei, illetve a megyei szakemberek számoltak be tapasztalataikról. Felszólalt a tanácskozáson Losonczi Pál földművelésügyi miniszter is. % Örömeink — gondjaink A maguk portáján Az elmúlt két esztendőben, a falun végbement nagy átalakulás időszakában sokak számára vitatott, kérdés volt, vajon, a termelőszövetkezetbe frissibe belépett tagok, menynyire érzik majd magukénak a közösség földjét, vagyonát, gondját. Az azóta eltelt időszak bebizonyította, hogy ez újonnan belépettek döntő többsége megállta a helyét, megtalálta mindennapjainak célját a közösségben. Most pedig, már egészen másfajta híreket is kapunk. így például nemrégen arról értesültünk, hogy a nagykőrösi Rákóczi Termelőszövetkezet 15 tagja — iskolába iratkozott be. Nem is akármilyen iskolába. A mező- gazdasági technikum levelező tagozatára. Ezek az emberek, akik között egyszerű tagoktól a brigádvezetőig a termelőszövetkezet minden rangú embere megtalálható, elsősorban nem azért iratkoztak be az iskolába, mert okosabbak akarnak lenni, hiszen mit érne az okosságuk, ha nem lenne hol kamatoztatni azt? De van. A saját portájukon, a termelőszövetkezetekben. Mind több tsz-tag, vezető érti meg, hogy a nagyüzemi gazdálkodás nem csak a nagyobb földterületet, az ezerholdas táblákat jelenti az elaprózott egyéni gazdaságok helyett, hanem a legfejlettebb agrotechnikai módszereket, a fejlett növény-, állat-, gyümölcstermesztési, tenyésztési eljárások alkalmazását is a kisparaszti gazdaságok elavult gazdálkodási módszerei helyett. Ennek bizonyítéka ez a tizenöt paraszt, s az a sok-sok tsz-tag, brigádvezető, tsz-elnök, akik százával jelentkeznek az iskolákra; akik benépesítik majd a népfőiskolák padsorait, akik részt vesznek az ezüst-, aranykalászos tanfolyamokon. Azokat a parasztokat, akik a maguk többszáz vagy több ezer holdas portáján akarnak, s fognak is fejlettebb módszerekkel gazdálkodni, nagyobb eredményeket elérni. A maguk portáján, a termelőszövetkezetekben. Mert ma már ezek a parasztok nem azon vitatkoznak, hogy helyes volt-e a belépés, hanem azon, hogy mit kell tenni, hogyan lehet nagyobb eredményt elérni? Mint ahogy azok, akik kívül állnak még, mindjobban meggyőződnek arról, hogy azoknak volt igazuk, akik már korábban a magyar paraszt igazi gazdaságát, a nagyüzemi, termelőszövetkezeti gazdaságot választották. M. O.