Pest Megyei Hirlap, 1960. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-16 / 193. szám

I960. AUGUSZTUS 16. KEDD nst megyei n Évközi számvetés... Jk kemény munkának meyrttn az eredménye a tápiószelei Kéke Termelasziieetkezetben Az elmúlt év őszén és telén jó ideig szinte mindennapos látogató voltam Tápiószelén. Akkor bontakoztak ki a falu jövőjének körvonalai. Volt olyan nap, hogy egy fél utca­sor gazdái írták alá a belé­pési nyilatkozatot. Ahogy ilyenkor lenni szokott, sok kérdésre vártak feleletet. So­kan aggódtak, főleg az idő­sebbek, hogy lépést tudnak-e tartani a íiatalabbakkal? Szó­ba került az is, hogy a falu fiatalsága bízik-e eléggé a jö­vőben, nem vándorolnak-e el csoportostul a budapesti gyá­rakba, ahol azonnal biztos és jó kereseti lehetőséget talál­nak? Mások pedig így nyi­latkoztak: „Rendben van, hogy a nagyüzemé a jövő, de hogy fér majd össze egymással ez a sok ember? Mind önálló gazdálkodó volt, aki, akkor, és úgy dolgozott, amikor, és ahogy akart!” Aztán jött a tervkészítés. Meghányták-vetették, hogy mi és hogy legyen. A terv jónak látszott, bíztak benne. És elkezdődött a közös munka. Néhányan még várakozó álláspontra he­lyezkedtek, nem akarták el­hamarkodni a véleményt, de a tagság zöme bizakodással kezdett dolgozni, félretéve, el­halasztva minden korábbi problémát. A parasztember szereti a munkáját, s szereti, ha annak eredménye is van. Ez a szeletekre különösen vo­natkozik. S azzal a gondolat­tal álltak munkába, hogy a szorgalomnak itt is meg kell hoznia a gyümölcsét. Sőt! Itt még inkább. Azóta több mint fél év telt el. Fél év nem sok idő, s kü­lönösen nem sok akkor, ha a sok évszázados termelési rpód- szereket, szokásokat, viszo­nyokat kell megváltoztatni. És amikor a napokban újra Tá- piószelére indultam, nagyjá­ból elképzeltem, hogy mit ta­lálok. Csalódtam. De kelleme­sen. Többet és jobbat talál­tam. Sokkal többet... A Béke Termelőszövetkezet udvarán nagy volt a jókedv. Éppen a községben tartózko­dott a vándorcirkusz, s hoz­zájuk tartozott az a csöppnyi ember, méreteihez szabott miniatűr autóval, aki éppen tiszteletkört írt le a parkban, köszönetképpen a kölcsön ka­pott üzemanyagért. A központ udvarán foglalatoskodó embe­rek összeszaladtak a szokatlan látványra, jót mulattak, majd amikor elporzott a kis mese­autó, újra munkához láttak. Közvetlenül az iroda előtt, lent az udvaron, de még a tornácon is, hatalmas ponyva fölött két rostálógép működött. Az egyiknél Batu Pál, Halász István és Nyolcas Péter dolgo­zott. Mindhárman korosabb emberek. Tempósan hajtják a gép karját, lágyan ring a ros­takeret, alul pedig egyre na­gyobb halomba gyűlik a szép, tiszta mák. — Húsz hold mákunk van — tájékoztat a gép mellett álló Búzás Sándor, a szövetke­zet kertészeti brigádvezetője. — A javát még most szedi az asszonynép. — Jövedelem? — Hoz vagy százötvenezret, első osztályú ... Később aztán, amikor Fehér elvtárssal, az elnökkel is be­széltem, megkérdeztem, kifize- tődik-e a mák kézi szedése és tisztítása, miért nem kérnek gépet? — Annak több oka is van — 'kaptam meg a választ. Egyik, hogy sokat adunk a minőségre, s gépi szedésnél előfordulhat, hogy gyommag­vak is belekerülnek a mák­ba ... — És a másik? — A másik? Bőven van munkaerőnk és a mák szépen fizetett. A lányok meg az asszonyok leszedik, az idő­sebb férfiak gondosan tisztít­ják és mindenki megtalálja a számítását... Mindenkinek van munkája ... — Dehát ha már a máknál tartunk, mutatok én még valamit — invitált az elnök. A „valamit” aztán kint, a B. Nagy Sándor-íéle tanyán, a kertészeti üzemegység köz­pontjában találtuk meg. Itt folyt az öreg fészerben a mák­fejtés, de nem akárhogyan. — Az első újítás! — mond­ta Fehér elvtárs. Itt kint a kertészetben van egy dieselmotor, amit vízszi­vattyúzásra és egyéb, hasonló célokra használnak. A fé­szer háta mögött zakatolt most, az egyik nyíláson pe­dig gépszíj kígyózott be, nagyszerűen meghajtva egy közönséges répavágó gépet. Itt történt a mákfejtés, ezzel az újítással. így könnyebb, gyorsabb, olcsóbb. Az ötlet szerzője idős ember, B. Nagy Sándor. Társa, szin­tén korosabb tsz-tag, Kősze­gi János. Az újítással köny- nyebbé tették munkájukat, s szépen keresnek is. Kint a tanyaudvaron még egy idősebb emberrel talál­koztunk, amint éppen két ku­tyáját kommandírozta. A 73 éves Bene Józseffel, aki saját állítása szerint ás <gen jó erőben érzi magát. Ezt kü­lönben munkája is bizonyítja, ugyanis 104 sertést lát el példás gondossággal. — Hót így élnek itt a mi öregeink — mondta Fehér elvtárs mosolyogva, s megér­tettük egymást, mindketten az őszi aggodalomra gondoltunk, amiről akkor is beszélgettünk. — Ott meg a fiatalok van­nak — mutatott a paradicsom­földek irányába, ahol mint mezei virágok sokasága virí­tott a lányok ruhája. — Sze­dik a paradicsomot. Húsz holdunk van. Legalább két­száz mázsa lesz holdanként. A Béke Termelőszövetkezet különben öt holdon öntözéses, negyven holdon pedig szántó­földi kertészkedést folytat. Különösen a paradicsom ho­zott eddig nagyon szép jöve­delmet. Eddig kétnaponként tizenöt-húszezer forintot kap­tak az elküldött szállítmá­nyokért. A kertészetben ugyan­csak kitett magáért Gál László munkacsapatvezető. Egyebek mellett ő meg a fe­lesége nevelték otthon az összes paradicsompalántát. A kertészeti üzemegység központjától nem messze, rendkívül eleven az élet. Csép­lőgép zúg, körülötte művé­szien megrakott asztagok vá­rakoznak. Itt lesz a központi major. Főbb vonalaiban már alakul, ugyanis több gazda­sági épület vár itt befejezésre. A major zömének felépítése héttagú építőbrigádra vár, amely Rácz Sándor vezetésé­vel dolgozik. Most van folya­matban egy 500 férőhelyes sertésszállás, egy húsz férőhelyes fiaztató és egy ötven férőhelyes nö- vendékmarha-istálló építése. Ezután még sor kerül ez évben egy ötven férőhelyes lóistálló, két darab tízvagonos góré és terven felül egy ötven férő­helyes fiaztató felépítésére. Mivel az első év eredmé­nyeire támaszkodva jövőre főleg állattenyésztéssel kíván­nak foglalkozni a kertészet mellett, a tagság helyesli ezt a nagyarányú építkezést, amelyre még nemigen volt példa Tápiószele történetében. S hogyan jövedelmez ez a szorgos munka? A múlt hó­napig tizenkét forintot fizet­tek munkaegység-előleget, de ebben a hónapban már a dupláját adják, tehát huszon­négy forintot. Közben ugyanis vizsgálatot tartott a bank, s a gazdasági eredmények le­hetővé tették ezt a rendkívül nagy népszerűségnek örvendő intézkedést. Hogy ez egy első évében levő termelőszövetke­zetnél megtörtént, s hogy év­közben történt meg — önma­gáért beszél! A gazdálkodás menetét látva, igen sok embernek nőtt meg a szövetkezet iránti bi­zalma. Ez évben kilenc új tag kérte a felvételét, köztük többen olyan, korábban ipar­ban dolgozó emberek, akik az aratásra hazajöttek, s itt ma­radtak a szövetkezetben, mint Benkó János és Tóth István. Már több, jelenleg is iparban dolgozó falubeli érdeklődött, kapnúnak-e munkát a szövet­kezetben, hazajönnének a kö­vetkező gazdasági évre. A szö­vetkezet szívesen látja őket, lesz munkaalkalom. S külö­nösen lesz majd akkor, ha megvalósul a két termelőszö­vetkezet — a Béke és a Ke­leti Fény —, vezetőinek dé­delgetett álma. Ez pedig: egy igazán nagyüzemi, modern kertészet, a Tápió patak vi­zével. Tenkely Miklós Dr. Münnich Ferenc távirata a Kongó Köztársaság miniszterelnökéhez Dr. Münnich Ferenc, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, a Kongó Köz­társaság (volt Francia Kongó) függetlenségének kikiáltása alkalmából, táviratban üdvö­zölte Fulbert Youlou mi­niszterelnököt. Két új élüzem Az élelmezésügyi miniszter, valamint az Élelmezési Dol­gozók Szakszervezetének és a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége az első félévi eredmények alapján 24 vállalatot tüntetett ki éliizem címmel, köztük a Dunakeszi és a Nagykőrösi Konzervgyárat. A váci járás fiataljai a sorozóbizottság előtt A zászlódíszbe öltözött váci művelődési ház bejára­ta fölé hétfő reggel kikerült a felirat: „Szeretettel köszöntjük a sorozáson megjelent fiatalo­kat.” Mintegy negyven Vác kör­nyéki fiatal jelent meg hét­főn délelőtt tíz órára a soro­zó bizottság előtt, A kötelező alkalmassági vizsgálatok köz­ben jutott idő a szórakozásra is. A filmvetítés után szend­vics és hűsítő italok várták a fiatalokat. A kiállítási terem­ben hat fényképes tablón az előző évi sorozások látha­tók. Sokan ismertek rá a ké­peken barátaikra, ismerőseik­re, akik azóta már a néphad­sereg katonái. A sorozó bi­zottság tagjai elbeszélgettek az ifjakkal. Kiselőadások ke­retében ismertették a második ötéves terv célkitűzéseit, a hadseregbeli életet, a KISZ szerepét a katonai életben. A katonakönyvek kiosztása előtt Horváth • százados saját élményei alapján beszélt a múlt és a jelen kiképzési módszereiről, a mai katonai életről. A szolgálati idő vé­gére már annyira összenő­nek egymással. barátokká, elvtársakká lesznek, hogy ne­hezen tudnak elválni. Nem egy percre, hanem egész életre szóló barátságokat köt­nek egymással — mondotta Horváth elvtárs. A friss, most kapott katonakönyvek nézegetése közben kérdeztük meg Sebján László csóván fiatalt, milyen alakulatot sze­retne választani? A páncélo­sokhoz szeretnék kerülni — mondja — eddig is mint gép­kocsivezető végeztem a munkámat. Egy másik cső­vári fiatal a tüzérekhez sze­retne kerülni, oda húzza a szíve. Az első sorozási nap vé­geztével keményen csattannak a bokák. Büszkeség tölti el a fiatalokat, amint kilépnek az ajtón, amely fölött ez áll: „a néphadseregben szolgálni megtisztelő kötelesség”. Ái aratás gyakorlatilag befejeződött Ä mezőgazdaság irányításának feladatairól tárgyaltak a Földművelésügyi Minisztériumban A megyei tanácsok elnökhe­lyettesei, a mezőgazdasági osz­tályvezetők, továbbá a gépál­lomások és az állami gazdasá­gok megyei igazgatói hétfőn országos tanácskozásra gyűl­je, egybe a "Földművelésügyi Minisztériumban, hogy az ille­tékes irányító szervek veze­tőivel értékeljék a nyári me­zőgazdasági munkák eredmé­nyeit, s egyúttal megtárgyal­ják a soronkövetkező felada­tokat, a mezőgazdaság irá­nyításában szükséges tenni­valókat. Losonczi Pál, földművelés- ügyi miniszter megnyitó sza­vai után Keserű János, föld­művelésügyi miniszterhelyet­tes tartott vitaindító elő­adást. > A gabonabetakarítási munkák értékelésénél hangsúlyozta, hogy gya­korlatilag az egész or­szágban befejezték a gabo­nafélék aratását, csupán Új tanácsháza A Pest megyei Építőipari Vállalat a megye egyik leg­gyorsabban fejlődő tanácsi vállalata. Egy évtizede ala­kult Vácott, mint kis létszámú és kis körzetű tatarozó válla­lat s ma már több száz szak­munkást foglalkoztatva, Nagy­kőröstől Vámosmikoláig ad­ják át rendeltetésének a köz­épületek sokaságát. Erdőkertesen a közigazgatá­si szervek régi, korszerűtlen épületben dolgoztak évekig. Tanácsaink megalakulásának tizedik évében megváltozott a helyzet. Tágas, új épületet kaptak. Az új tanácsháza ter­vezője, Szagli József asszimet- rikus tetőmegoldást alkalma­zott; figyelembe véve a köz­ségen áthúzódó viharokat. Ez­zel biztonságosabbá tette a tetőszerkezetet, mert a rövi- debb, északi oldalt kevésbé ostromolják majd az erdőker- tesi viharok. Belül is szép, sima falakkal találkozunk. Ami igazán meg­lepő a községi tanácsoknál: mindenütt csillogó betűk hir­detik a helyiségek rendelteté­sét. Hatalmas tölgyfaajtón ra­gyog a felírás: „Házasságkötő­terem”. Itt biztosan boldogab­ban hangzik még a kimondott „Igen” is. A Pest megyei Tanács Épí­tőipari Vállalatának dolgozói szép munkát végeztek Bercsé­nyi Kálmán építésvezető irá­nyításával. Most sem vonul­nak ki a faluból, mert máris készül az új községi orvosla­kás, amelynek építését ugyan­ez a vállalat végzi. Az erdőkertes! új tanácsháza (Tátrai felvétele) a hegyes vidékeken tart még szórványosan a beta­karítás. Az ország összes gabona ve­tésterületének 38 százaléká­ról, a szocialista szektor ve­tésterületének pedig "53 száza­lékáról az idén géppel taka­rították be a termést. Az állami gazdaságoknál a múlt évi 89 százalékról 98 százalékra nőtt a gépi aratás aránya. A traktorosok, a kombájnve- zetők és az aratógépkezelők jó munkáját dicsérik a növek­vő teljesítmények. Igen jól be­vált az úgynevezett kétmene- tes aratás, ezzel a módszerrel a gépállomások 23 302, az ál­lami gazdaságok pedig 47 366 holdról takarították be a ter­mést. Napjaink egyik legfőbb feladata a még kinnlevő ga­bonák behordásának, cséplé- sének meggyorsítása. Az állami gazdaságok vár­ható kalászos termésének körülbelül 55 százalékát, a gépállomások pedig a ta­nácsi irányítás alatt álló gazdaságok termésének 45 százalékát csépelték el eddig. Az állattenyésztésben mu­tatkozó eredmények közül leglényegesebb, hogy az elmúlt év végén, s ez év elején tapasztalt ser­tésállomány-csökkenés megállt, s a tavasz óta is­mét erőteljes fejlődésnek indult. Március óta a sertésállomány az addigi 5,3 millióról hatmil­lióra, ezen belül a kocaállo­mány 409 000-ről 548 000-re növekedett. A termelőszövet­kezeti gazdaságok mindenütt a legnagyobb iramban a ser­téstenyésztést fejlesztették. Mindezek ellenére nagy erő­feszítésekre van még szükség a sertéslétszám növelésében. Szükségesnek látszik, hogy a termelőszövetkezetek az eddi­ginél fokozottabban vegyék igénybe a kocasüldő-akció ál­tal nyújtott lehetőségeket, na­gyobb gondot fordítsanak a rendkívül olcsó és gyors szer­fás építkezésekre. A szarvasmarha-tenyész­tésben a szaporulat növe­lésére kell továbbra is a legtöbb gondot fordítani, szigorú rendszabályokkal kell elejét venni a vidékenként még mindig tapasztalhat' fekete borjúvágásoknak. A baromfiállomány fejlesztésé­nél helyes kezdeményezés, hogy a nagyüzemi férőhelyek­kel még nem rendelkező ter­melőszövetkezetek több tíz­ezer húscsibét és egyéb ba­romfit nevelnek a háztáji gazdaságokban közös értéke­sítésre. Az őszi mezőgazdasági mun­kákkal kapcsolatos feladatok között elsőnek említette meg a hordás és cséplés meg­gyorsítását. Célul tűzte, hogy lehe­tőleg szeptember 1-ig, de legkésőbb szeptember 10-ig az egész országban fejezzék be a cséplést. A munka végeztével az álla­mi gazdaságok cséplőgépeit a cséplőcsapatokkal együtt át kell csoportosítani a gépál­lomások körzeteibe. Külön felhívta a megyei szakembe­rek figyelmét az aprómag- cséplés jó magszervezésére, s arra, hogy a hét végén és a jövő héten be kell fe­jezni a silózást. A silógöd­rök ásásához állítsák mun­kába a talaj gyalu kát. Az állami gazdaságok és gépállomások adják köl­csön egymásnak gépeiket, a lánctalpas traktorok munkáját úgy tervezzék meg, hogy éjjel szánt­sanak. nappal pedig a silót tömörítsék. A gépek és a gépi eszközök lehető legjobb kihasználása érdekében a traktorok leg­alább ötven százalékánál ve­zessék be a kettős műsza­kot. Részletesen foglalkozott az előadó az őszi betakarítási munkák és a vezetés meg­szervezésével. A vetéssel kap­csolatban elmondotta, hogy a 2,5 millió hold kenyér­gabona-vetésterületből az idén ősszel 300 000 holdon nagy termőképességű olasz és szov­jet búzaíajtákat vetnek. Ezeket a bőventermő bú­zafajtákat a legjobb ga­bonatermő vidékeken ve­tik el a termesztésükre vál­lalkozó állami gazdasá- . gok és termelőszövetkeze­tek, amelyek holdanként három mázsa műtrágya- kiegészítést kapnak. A vitaindító előadás után a központi irányító szervek küldöttei, illetve a megyei szakemberek számoltak be tapasztalataikról. Felszólalt a tanácskozáson Losonczi Pál földművelésügyi miniszter is. % Örömeink — gondjaink A maguk portáján Az elmúlt két esztendőben, a falun végbement nagy át­alakulás időszakában sokak számára vitatott, kérdés volt, vajon, a termelőszövetkezetbe frissibe belépett tagok, meny­nyire érzik majd magukénak a közösség földjét, vagyonát, gondját. Az azóta eltelt időszak be­bizonyította, hogy ez újonnan belépettek döntő többsége megállta a helyét, megtalálta mindennapjainak célját a kö­zösségben. Most pedig, már egészen másfajta híreket is kapunk. így például nemré­gen arról értesültünk, hogy a nagykőrösi Rákóczi Terme­lőszövetkezet 15 tagja — is­kolába iratkozott be. Nem is akármilyen iskolába. A mező- gazdasági technikum levele­ző tagozatára. Ezek az emberek, akik kö­zött egyszerű tagoktól a bri­gádvezetőig a termelőszövet­kezet minden rangú embere megtalálható, elsősorban nem azért iratkoztak be az iskolá­ba, mert okosabbak akarnak lenni, hiszen mit érne az okos­ságuk, ha nem lenne hol ka­matoztatni azt? De van. A sa­ját portájukon, a termelőszö­vetkezetekben. Mind több tsz-tag, vezető érti meg, hogy a nagyüzemi gazdálkodás nem csak a nagyobb földterületet, az ezerholdas táblákat jelen­ti az elaprózott egyéni gazda­ságok helyett, hanem a legfej­lettebb agrotechnikai mód­szereket, a fejlett növény-, ál­lat-, gyümölcstermesztési, te­nyésztési eljárások alkalma­zását is a kisparaszti gazdasá­gok elavult gazdálkodási mód­szerei helyett. Ennek bizonyí­téka ez a tizenöt paraszt, s az a sok-sok tsz-tag, brigád­vezető, tsz-elnök, akik százá­val jelentkeznek az iskolákra; akik benépesítik majd a nép­főiskolák padsorait, akik részt vesznek az ezüst-, aranykalá­szos tanfolyamokon. Azokat a parasztokat, akik a maguk többszáz vagy több ezer hol­das portáján akarnak, s fog­nak is fejlettebb módszerek­kel gazdálkodni, nagyobb eredményeket elérni. A ma­guk portáján, a termelőszövet­kezetekben. Mert ma már ezek a parasztok nem azon vitat­koznak, hogy helyes volt-e a belépés, hanem azon, hogy mit kell tenni, hogyan lehet na­gyobb eredményt elérni? Mint ahogy azok, akik kívül állnak még, mindjobban meggyőződ­nek arról, hogy azoknak volt igazuk, akik már korábban a magyar paraszt igazi gazdasá­gát, a nagyüzemi, termelőszö­vetkezeti gazdaságot válasz­tották. M. O.

Next

/
Thumbnails
Contents