Pest Megyei Hirlap, 1960. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-14 / 192. szám

I960. AUGUSZTUS 14. VASÄRNAP A Budapesti Rádiótechnikai Gyárban három sebességű magnetofon sorozatgyártását kezdték meg. A készüléket automata berendezéssel látták el, két hangszóróval és a felvett műsort önműködően visszajátssza. A készülék még a harmadik negyedév végén forgalomba kerül. (Koppány György felv.) A TEA PÁLYAFUTÁSA Amikor lőSO-üen a tea első ízben megjelent Angliában, valami főzelékfélének tartot­ták. Leveleit vízben megfőz­ték és vajjal tálalták, vizét pe­dig — oh egek — kiöntötték. A teafőzeléknek érthetően nem volt nagy sikere, s a háziasszo­nyok végül is a szemétládába dobták. Miután azonban rá­múlt esziendőben egy főre eső 5 kg-os évi fogyasztással. Anglián kívül népi ital lett a teából a Szovjetunióban, Pa­kisztánban, Indiában és Cey­lon szigetén. Diadalútja során Amerikát és Nyugat-Európát is bejárta, de ezeken a terüle­teken még nem dőlt el a csa­ta a tea és a kávé között. jöttek helyes elkészítésmódjá­ra, hallatlan karriert futott be az egész világon. A rekord fo­gyasztást Anglia érte el, az el­Egy kínai legenda szerint a teát körülbelül 5000 esztendő­vel ezelőtt véletlen folytán fe­dezték fel: Szén Nung császár’, aki gyógyítási tudományáról volt híres, és első ízben hasz­nált egészségügyi okokból iváshoz forralt vizet, időszámí­tásunk előtt 2737-ben éppen a reggelizéshez szükséges vizet forralta, amikor egy hirtelen kerekedett szélroham furcsa leveleket sodort a fazekába. A császár élvezettel szippantotta fel a fazékból áradó finom illa­tot és ettől kezdve reggeli for­ralt vizébe mindig dobott né­hányat ezekből a levelekből: A tepf,,azptáo buddhista,párátok vitték el Japánba, ahol hírne­vét azzal alapozta még, hogy egy hadvezér gyomorfájdal­mainak enyhítésére használta. Később, körülbelül százhar­minc esztendővel ezelőtt az an­gol Bedford hercegnő bevezet­te az ötórai teázás szokását, mert véleménye szerint ez eb­ben az időben elfogyasztott il­latos párolgó ital elűzi az al­konnyal együttjáró melankoli­kus hangulatot. Ki hinné, hogy ezek a tengeri csillaghoz hasonló mély­vízi állatok táncolni is tudnak? Pedig, mint a felvételek bizonyítják, nagyon hasonló mozdulatokra képesek. Néz­zük csak. Legfelső képünkön a színrelépés, alatta az első tánclépésck láthatóak, aztán jön a „felhívás keringőre” és végül az egymásba!onódó, önfeledt tánc legalul. "‘zMírlap 7 £cdeUes$é#ek-ÚJDONSÁGOK NYAKKENDŐ-ENCIKLOPÉDIA Hárommillió számadat egy kötetben Körülbelül negyven év óta jelenik meg folyamatosan a szovjet „Csillagászati Év­könyv”, amely adatokat tartal­maz a Nap, a Hold, a bolygók és csillagok helyzetéről, vala­mint a naprendszerben észlel­hető különféle jelenségekről. Ennek segítségével végzik a térképészeti és geodéziai mun­kálatokat, irányítják a meteo­rológiai szolgálatot, a hajózást és a személyszállító légiforgal­mat. A külföldön is elismerést aratott évkönyv terjedelme ma már kiadványonként több mint negyven nyomtatott. ív és átlagban mintegy három­millió számadatot tartalmaz. Az évkönyv tartalma a há­ború utáni években rendkívül meggazdagodott. Mindegyikhez egész sor kiegészítő táblázatot mellékelnek a bonyolult csilla­gászati számítások megkönnyí­tésére. Egy-egy újabb kiad­vány elkészítése évekig eltart. Most például már az 1964-es „évkönyv” előkészületei foly­nak. A .Szovjetunió Csillagá­szati Évkönyvé”-nek főszer­kesztője, Dmitrij Kulikov köz­lése szerint ez a szovjet tudo­mányos kiadvány egyike a négy legnagyobb csillagászati évkönyvnek (Anglia, Fran­ciaország és az Egyesült Álla­mok hasonló kiadványai mel­lett). amelyeknek alapján csil­lagászati kutatás folyik a vi­lágon. Kísérletek folynak fehérvérűség elleni oltással Kentucky állam egyik fegy- házában 14 önként jelentkező rabot másfél évvel ezelőtt be­oltottak a fehérvérűség kór­okozóival. A rabok másfél éven keresztül folytatott meg­figyelése értékes tapasztalato­kat nyújtott a tudománynak a rákellenes oltóanyagok kidol­gozására vonatkozólag. A rabokat annak idején igen kis mennyiségű olyan anyag­gal oltották be, amelyet leu­kémiában (fehérvérűség) el­hunyt emberek agyából készí­tettek. Az oltás óta eltelt 18 hónap alatt egyetlen embernél sem mutatkoztak a betegség jelei. A kísérleteket vezető dr. Steven O. Schwartz véleménye szerint mind a 14 kísérlet' személynél védőanyagok fej lődtek ki a szervezetben és ez­zel alátámasztották a tudósok­nak azt a feltevését, hogy le­hetséges hatásos oltóanyagot készíteni leukémia ellen. Vidáman nevetnek ezek a lányok a bulgáriai Várna tengerpartján. Prágai lányok impozáns bemutatója a világ egyik legha­talmasabb sportstadionjában, a csehszlovák fővárosban. A moszkvai népgazdasági kiállítás csodálatosan megvilá­gított panorámája. „A nyakkendő -— ezt még Balzac állapította meg — az egyéniség kifejezője: színe, mintája, csomójának megkö­tése viselőjére enged követ­keztetni”. A bohémek csokor­nyakkendője, az úrlovasok plasztron-nyakkendője, vagy Bertold Brecht kedvelt bőr­nyakkendője mind egy-egy vallomás. A rómaiaknak nem tetszett a csupasz nyak, s ezért — mint Horatius írja — „focale”-val fedték. Szónokok, értelmisé­giek, majd piperkőcök visel­ték. A „focale” mintás szövet­darab volt, amelyet nem kö­töttek csomóba, hanem sálként a nyak köré tekerték. Amikor Augustus császár is „focalet” kötött, az egész római biroda­lomban divattá vált ez a ruha­darab. A középkor elején eltűnt a nyakdísz, mert a nehéz lovagi vértezet nem hagyott helyet számára. Később Spanyolországban a hatalmas gallérok alatt — amelyeket „gorgiera”~nak ne­veztek és keményített vásznuk harapófogóként szorította a nyakat, az állat, s szinte az egész arcot — sodrott selyem- zsisórt és csokorra kötött sza­lagot kezdtek viselni, de tulaj­donképpen nyakkendő még nem létezett. A spanyol selyemzsinórból később csipke lett, s megszü­letett a zsabó, majd a lobogó „lavalliere”, amely máig is a régimódi bohémek kedvenc vi­seleté. 1660-ban horvát lovasezred állomásozott Párizsban. A tisz­tek színes szalagot viseltek a nyakukon, amelynek bojt volt a végén. A franciák a horváto- kat „cravattes”-nak nevezték (kroát) és ezt a meghatározást átvitték a színes szalagokra is. így született meg a „kravátli” — a nyakkendő. 1789-ben megjelentek az első gézből és organdiból kö­tött nyakkendők. Ekkor már politikai színezetük is volt: a jobbról vagy balról csomózott nyakkendő mutatta viselőjé­nek politikai állásfoglalását. Az elegáns párizsi nők vörös nyakkendőt viseltek, mutatva, hogy családjuk valamelyik tagja a guillotine alatt vesztet­te el a fejét. Robespierre aztán hamarosan betiltotta az arisz­tokraták eme tüntetését. 1830 körül Della Saida gróf vaskos könyvet írt „a nyak­kendő helyes megkötésének művészetéről”. Harmimnyolc különböző kötést sorolt fel, köztük a romantikus, a rejté­lyes, a szívdöglesztő és a mate­matikai formát. Lord Byron jó tanítványa volt Salda grófnak, mert szerinte „minden gentle- mannak legalább 37 különböző nyakkendőt kell útibőröndjébe tennie, hogy a hangulatnak, a helynek, a társaságnak megfe­lelően válogathassa őket”. Megelégedettség ül Adenauer arcán fenti képünkön, amint az előtte álló Wehnert, a szociáldemokrata szónokát hall­gatja és cinkos mosoly» ahagy barátjával,Fferdniengével, a német nagytőke ma és Hitler idejében egyaránt vezér­alakjával dugja össze a fejét. Kern is csoda, hiszen elérte, hogy a szociáldemokraták csatlakoztak programjához, amit Pferdmenge is helyesel. Edzés a fürdőszobában Don Thompson angol táv- gyalogló különös edzésmödot eszelt ki, hogy előkészüljön a nyári olimpiai játékok vár­hatóan forró klímájára. Thompson a szükséges ed­zőgyakorlatokat rendszere­sen „gőzfürdő” hőmérséklet­re hevített fürdőszobájában tartotta meg. A különös „trópusi” edzésmód máris meghozta gyümölcsét, mi­után a Chingwellben meg­rendezett olimpiai válogató alkalmával kiderült, hogy Thompson kitűnően állja a. legnehezebb Idimatikus fái- tételeket is.

Next

/
Thumbnails
Contents