Pest Megyei Hirlap, 1960. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-10 / 188. szám

J

1960. AUGUSZTUS 10. SZERDA

FIST

M£CV

k/Círltw

Lépést tartva az élettel — a bérezés kérdésében is

Az első félévben — a tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva — megyénk ipara 5,7 százalékkal növelte a munka termelékenységét. Ez önmagában nem rossz eredmény, de ha figyelembe vesz- szük, hogy az országos átlag kereken 8 százalék, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy megtettünk-e mindent a termelékenység emelése érdekében?

Az üzemekben jó néhány gazdasági vezetővel beszélgettünk és nagyon sok helyen tapasztaltuk, hogy az átlagbérrendszert a termelékenység- emelés akadályának tekintik és ha rajtuk múlna, már holnap megszüntetnék. (Nyilván vannak hibái ennek a bérrendszernek, de az ellenforradalmi ^munkástanácsok" által okozott bérezési zűrzavaron éppen e rendszer segítségével tudtunk úrrá lenni, ennek segítségével biztosítottuk a vásárlóerő és a kiskereskedelmi árufedezet egyensúlyát. Ugyanakkor az átlagbérrendszerben jelentős politikai és gazdasági erő van. hibái ellenére sem szabad úgy kezelni, mint olyan rendszert, amely akadályozza a termelékenység emelkedését. Ha figyelembe vesszük, hogy az ellenforradalom előtti, úgynevezett „szabad normák” és a nagy hajrázások idején menynyi bajunk volt a mennyiség- hajhászással, a selejttel és a minőséggel, akkor máris látjuk az átlagbérrendszer előnyeit. Ha e mellé még felsorakoztatjuk az egészségtelen „sztárrendszer”, kifejlődését és azt is, hogy az egyes munkáscsoportok keresete között jogtalan aránytalanságok keletkeztek, akkor tisztán áll előttünk az átlagbérrendszer nemcsak gazdasági, hanem rendkívül jelentős politikai eredménye is, amely most, a jelen pillanatban is hat.

Azok a vezetők, akik most az átlagbérrendszer termelékenységemelkedést akadályozó hatásáról beszélnek és azért harcolnak, hogy állítsuk visz- sza a „szabad normákat”, minderre nem gondolnak. Biztos, hogy ez a bérrendszer sem lesz örökéletű, előbb vagy utóbb felváltja -egy olyan, amelyik még jobban szolgálja ipari termelésünk fejlődését, de az is biztos, hogy a „szabad normák" rendszerét — a régi formájában — nem állítjuk vissza. Abban az időben, amikor bevezettük, jól szolgálta a szocialista iparosítás ügyét, egészen addig, amíg vadhajtásai nem nőttek. Valóban segített azokban a munkaverseny- szakaszokban, amelyekben a szabadságot éppen csak ízlelgető magyar munkásosztály hatalmas nekirugaszkodásaival egyik napról a másikra valósította meg a párt által kitűzött célokat. D,e azóta más adottságok, más termelési feltételek alakultak ki és ezeknek a „szabad norma” rendszere a régi formában nem felel meg. Ha a fejlődés azt követeli, hogy félre kell tenni az átlagbérrendszert, akkor félretesszük, de jelenleg érvényben van, gazdasági és politikai hatásait érezzük, létezésével mindenhol — a termelékenység kérdésében is — úgy kell számolnunk, ahogy a realitás megköveteli.

Kényelmes álláspont azt állítani, hogy a termelékenységet nem lehet gyorsabban emelni az átlagbérrendszer miatt, mivel ez a rendszer a vállalatokat arra kényszeríti, hogy „teljesítmény plafonokat”, degresszív bérezést és egyéb korlátozó intézkedéseket vezessenek be. Rendszerint azt is hozzáteszik, hogy a „plafonok” miatt „ norma formálissá vált, elvesztette húzóerejét és ilyenformán nem ösztönöz a termelékenység emelésére. Igazság van ebben, de korántsem annyi, mint amennyit a „szabad normák” pártolói jóhiszeműen belemagyaráznak. Annyira leegyszelazák a normák, de azt tartják; ha a vezetőségnek —akinek kötelessége lenne ezen változtatni — így jó, akkor nekik is jó. A munkás megérti az igazságos rendezéseket, de a kapitalizmus akkord- és bedeaux-rendszerei- ből magával hozta a bizalmatlanságot és még benne él, hogy a normákkal nem jó kacérkodni. Emiatt senki se vegye zokon, hogy a munkások nem követelik, hogy rendezzék normájukat, még akkor sem, ha magukban már elismerték, hogy igazságos lenne a rendezés.

A Nagymarosi Gépgyárban mások megtermelnek ugyan 120—140 százalékot is, azonban csak 105 százalékot adnak le mindennap. A többi munkadarabot elrakják,

mondván; „jó lesz majd olyan esetben, amikor baj lesz az anyagellátással. Olyankor jól jön ez a kis tartalék”. Ha pedig nincs baj az anyagellátással, a „kis” tartalék apránként szaporodik és a végén tetemes alkatrész hever jó ideig kihasználatlanul.

Ezek az egyáltalán nem elszigetelt jelenségek azt mutatják, hogy üzemeink gazdasági vezetői egy idő óta elhanyagolták a normákkal kapcsolatos munkát. A mulasztást néhányan még azzal is tetézik, hogy helytelen álláspontjuk igazolására különböző elméleteket gyártanak. Nem magyarázatokra van szükség, hanem arra, hogy ott, ahol a munka feltételei megváltoztak és a normák fellazultak, ezt a helyzetet — az érdekelt munkásokkal megbeszélve — mielőbb megváltoztassák.

A párt és a kormány poü_

tikájából következik, hogy nem lehet célunk a keresetek csökkentése, viszont egész népünk felemelkedésének érdeke követeli a termelékenység nagyméretű, szakadatlan emelését, a laza normák felszámolásán keresztül is. Tehát az a feladat áll gazdasági vezetőink előtt, hogy az átlagbérrendszer keretein belül minden területen visszaállítsák a normák ösztönző hatását. Attól pedig ne tartsanak, hogy a valóban igazságos és jogos rendezést a munkások zaklatásnak veszik, mert a munkások a legtöbb helyen már régen tudják, hogy hol jogos a rendezés. Amikor 105 százalékos „plafon” mellett 120—140 százaléknak megfelelő terméket adnak le minden ellenszolgáltatás nélkül, akkor ők maguk már előbb végrehajtották a rendezést, mint azok, akiknek ez feladatuk lenne.

Lovász Vince

A megfelelő felkészülés meghozta eredményét

Nem volt jelentősebb tüzeset a megyében Jobban vigyáznak a szülök a gyermekekre — A megyei tűzoltóparancsnok tájékoztatója

Megyeszerte nagy ütemben folyik a cséplés. A termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok és az egyéni gazdák gabonatermése most gyűlik a terményraktárakban, ideiglenes magtárakban, s ahol a szükség úgy hozza magával, a szövetkezeti tagok erre a célra alkalmas padlásain. A sok milliós érték megóvása nagy gondot, felelősséget jelent mindazok számára, akiknek feladata a termés biztonságának megteremtése. E nagy körültekintést igénylő tennivalókkal kapcsolatban munkatársunk felkérte Lékó László tűzoltóalezredest, a Pest megyei Tűzrendészeti Osztályparancsnokság vezetőjét, hogy nyilatkozzék eddigi tapasztalatairól és a további teendőkről.

— A termény tulajdonképpeni betakarítása időszakának még a közepén sem vagyunk, így korai volna azzal dicsekedni, hogy sikeresen eleget tettünk feladatainknak, lete- hetjük a termés megóvásának gondját. Annyit azonban mégis elmondhatok, hogy a tűzvédelmi feladatokra való felkészülés jó eredményekkel biztat. Igaz, ezt az évről évre visszatérő nagy munkát az idén a korábbi évekénél is nagyobb előrelátással szerveztük meg. Márciusban láttunk munkához, bevonva ebbe a társhatóságokat és szinte valamennyi tömegszervezetünket.

Mindenütt létrehoztuk a tűzvédelmi bizottságokat, községi, járási és megyei szinten egyaránt. A hangsúlyt a rendszeres ellenőrzésre, az öntevékeny, gyors, operatív beavatkozások alkalmazására helyeztük.

— Ezzel kapcsolatban milyen tapasztalatai vannak az osztályparancsnokságnak? ■

— Általában jók. Annak ellenére, hogy az idei száraz nyár tűzveszély szempontjából kedvezőtlenebb a tavalyinál, számottevő kárról nem beszélhetünk. Az is örvendetes, hogy ahol a lábon álló gabonában tűz keletkezett, mint például Érden, vagy a maglódi Micsurin Tsz-ben is, a dolgozók gyors beavatkozása eredményeként csak jelentéktelen volt a kár. Külön öröm, hogy a szülők a korábbi rossz tapasztalatokra emlékezve, az idén jobban ügyeltek gyermekeikre,

a mai napig egyetlen tűzeset sem fordult elő, amit gyufával játszó gyermekek oly gyakran okoztak azelőtt.

—: Milyen irányú volt az ellenőrzés, hol működnek legeredményesebben a tűzvédelmi bizottságok?

— Némileg új helyzettel számoltunk ez évi feladataink

meghatározásakor. Mint ismeretes, megyénkben kilencven- két község lépett szövetkezeti útra. Nyilvánvaló, hogy ezeken a helyeken kellett leghatékonyabban megszervezni a tűzvédelmet, itt kellett leginkább ellenőrizni az előírások betartását. Jó eredményként könyvelhetjük el, hogy a tűzrendészeti szabálysértések száma, időarányosan vizsgálva természetesen, a tavalyinak csupán ötven százalékát teszi ki.

Kitűnően működik a nagy- kátai, a ceglédi és az aszódi járás tűzvédelmi bizottsága, de nemcsaik ők maguk, hanem az alájuk tartozó községeké is.

A betakarítással kapcsolatos tűzvédelmi feladatokat Tápió- györgye és Újszilvás község vezetői példásan oldották meg. Kemencén és Perőcsényben viszont csak a szervezés volt megfelelő, az ellenőrzés már nem. Ez is azt mutatja, hogy a jó tervezés, szervezés önmagában nem elégséges, mert kellő ellenőrzés nélkül hatástalanná válik a fáradsággal végzett előkészületi munka.

— Anni az ellenőrzés irányát illeti, nincs eltérés a korábbi évekhez képest. Gondunk természetesen annyival nagyobb, hogy a magtárak számának tulajdonképpeni csökkenésével automatikusan növekedett a tűzveszély, hiszen egy-egy helyen jelentős mennyiségű gabona halmozódott és halmozódik fel. Eddigi tapasztalataink szerint

a tűzvédelem helyi bizottságai jól látták el ez irányú feladataikat és a maximális mértékben — persze a lehetőségekhez mérten — betartják a kötelező előírásokat.

Ugyancsak hatékony ellenőrzés alatt állnak a malmok és itt nemcsak a negyedévenként szokásos tételes ellenőrzésekre gondolok. Példaként említem meg a tanácsi kezelésben álló pándi malmot, ahol a tűzvédelem szabályait messzemenő gondossággal, felelősséggel szem előtt tartják.

— Hogyan látják el feladataikat a gépállomások?

— Erre a kérdésre sajnos nem adhatok egyértelműen pozitív választ. Ebben az évben

ugyanis a traktorosok hibájából kilenc kombájnszalmatuz keletkezett. A kár ugyan jelentéktelen, de ez nem mentheti fel mulasztásai alól azokat, akik hibáztak. Szerencsére a legtöbb gépállomási dolgozó betartja és meg is követeli adott munkahelyén a szabályok megtartását. Mint kirívó esetet említem meg a napokban Rád községben történt tűzesetet, amelyet a traktoros vétkes könnyelműsége okozott. A szóbanforgó gépállomási dolgozó úgy állt be gépével a cséplőhelyre, hogy a kipattanó szikra pillanatok alatt lángba- borította a szövetkezet néhány napja elkészült, szalmából épített sertésólját.

Az állatok sajnos bennégtek s a traktoros önfeláldozó bátorságán múlott, hogy gépét kimenthette a lángokból.

Ezzel kapcsolatban szeretnék egy nagyon fontos problémára rámutatni. Köztudott dolog, hogy fiatal szövetkezeteink, de a területileg megnövekedettek is, állatelhelyezési gondokkal küzdenek. E szükség miatt általában többnyire gyúlékony anyagokból, fából, nádból, szalmából építik meg állatférőhelyeiket. Az is köztudott dolog, hogy ezek az építmények ideiglenes jellegűek, amíg tehát kőépülettel nem cserélhetjük fel azokat, céljuknak jelen állapotukban kell megfelelniük. Ez a körülmény viszont arra kell, hogy késztesse a szövetkezeteket: gondoskodjanak a tűzvédelmi eszközök készenlétben tartásáról, alaposan oktassák ki a szabályokra az állatgondozókat s más ott dolgozó tagokat. Legfontosabb azonban itt is, hogy

a vezetőség maga is gyakran ellenőrizze a tűzvédelmi szabályok megtartását.

Szerencsére — leszámítva az előbbit —, eddig nem érte tűzkár a közös gazdaságokat. Bízom benne, hogy mind a tűzvédelem hivatott szervei, mind a tűzvédelem bizottságai és maguk a dolgozók is éberen őrködnek a tűzveszély elhárításán, hiszen a netán bekövetkező károk elsősorban őket sújtják, — fejezte be nyilatkozatát a Pest megyei Tűzrendá- szeti Osztályparancsnokság vezetője.

Kik jelentkezhetnek az ipari technikumok esti és levelező tagozatára — Tájékoztató az előtanulmányokkal rendelkezők továbbtanulásáról

rűsíteni n kérdést, hogy —

„átlagbérrendszer és akkor n normáknak nincs húzóerejük, vagy szabad normarendszer és akkor van” —, egyszerűen nem szabad.

Meg lehet és meg is kell oldani minden üzemünkben, hogy az átlagbérrendszeren belül — a „plafonok” dacára is — legyen ösztönző ereje\a normáknak.

Mi is több helyen tapasz- taltuk, hogy a normák megállapítása után hamarosan a „plafonba” ütköztek és ezentúl már valóban elvesztették ösztönző hatásukat. A munkás hiába termelt többet, a „plafonon” túl azt már nem fizették ki neki. Ahol egyszerű „plafonokat” alkalmaznak, a kifizetésre megszabott felső határ elérése után a munkásnak valóban nem fűződik közvetlen érdeke a még 'több termeléshez. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az ilyen helyzet kialakulása nem az átlagbérrendszer és nem a munkás hibája, hanem éppen a vállalat gazdasági vezetőié, akik a termelési feltételek megváltozásakor, annak megfelelően nem rendezték a normát, holott ez minden igazgatónak nemcsak joga, hanem rendeletben előírt kötelessége is.

Örvendetes, hogy üzemeinkbe mind több új, nagyteljesítményű gép és berendezés érkezik belföldi és külföldi gyárakból és az is nagyon jó, hogy mind több régi gyártási eljárást váltanak fel újfajta, termelékenyebb és olcsóbb eljárással. A fizikai és műszaki dolgozók munkaszervezési, szerszámellátási javaslatai és újításai ugyancsak segítik a termelés jobbátételét. Ezek hatásaként minden üzemben állandó változás, állandó mozgás van mind a technika, mind a technológia, mind pedig a munkaszervezés terén. Ez az állandó változás természetesen magával hozza, hogy a munka technikai, technológiai feltételei is változnak és kínálják a lehetőségeket a termelékenység emelésére. Ha egy Qép beérkezése, vagy egy technológiai változás után a megváltozott munkafeltételeknek megfelelően nem alakítjuk ki az új normákat, a norma elveszíti húzóerejét. Hiszen egy nagyteljesítményű gépen régi normával dolgozva köny- nyűszerrel 200 százalékot is el lehet érni. Mivel a „plafon” például 110 százalék, a munkást pedig nem fűzi anyagi érdek ahhoz, hogy 200 százalékot érjen el, hiszen csak 110-et fizetnek ki neki — tehát nem használja ki a gép teljes kapacitását.

Amikor néhány üzemünkben a fentiekhez hasonló hibákra hívtuk fel a figyelmet, azt a választ kaptuk, hogy „a munkásokat nem helyes állandó normarendezésekkel zaklatni”. Ez igaz, de ha a munka, feltételei megváltoznak, meg kell beszélni az érdekelt munkásokkal és a vál-^' tozás mértékében rendezni ^ kell a normát. Az igazságos^ rendezést a munkások sosem ^ vették zaklatásnak, mert az ^ íratlan munkáserkölcs és igaz- ^ ságérzet alapján a tősgyöke-1 rés munkások magukban már ^ úgy is megállapították az új ^ gépnek, vagy az új helyzetnek ^ megfelelő normát és várják, ^ hogy erről mikor beszélnek ^ velük. ^

Több helyen tapasztaltuk, ^ hogy a munkások naponta £ rendszeresen „plafonon” fe- í. lüli mennyisegű munkadara- f bot adnak át a MEO-nak, ^ amiért semmiféle fizetséget % nem kapnak. A Nagymarosi ^ Gépgyárban például 105 szá- ^ zalékban állapították meg a ^ „plafont”. Egyes munkások ^ rendszeresen 120—140 száza- á

7

lék körül termelnek, de fize- í

V

test csak 105 százalék után ^ kapnak. Ezeket az embere- ^ két már valóban nem a nor- ^ ma ösztönzi, hanem munkás- ^ öntudatuk, becsületérzésük. ^ Saját maguk is tudják, hogy ^

Rendelet jelent meg, hogy kik bocsáthatók felvételi vizsgára az ipari technikumok esti és levelező (felnőtt) tagozataira. Felvételire jelentkezhet, aki az általános iskola nyolcadik osztályát sikeresen elvégezte, vagy azzal egyenértékű iskolai végzettsége van, a felvétel évének ! szeptember hó 1. napjáig 18. j életévét már betöltötte, de 40 i éves még nem múlt el. A fel- : vételi vizsgára bocsátás fel- : tétele az is, hogy

a jelentkező a technikum szakirányának megfelelő | szakmunkásképesítéssel vagy segédlevéllel rendelkezzék,

legalább kétéves szakmunkásgyakorlatot, vagy legalább ötéves szakmai gyakorlatot igazoljon olyan szakmában, amelyben szakmunkásképesítés nem szerezhető.

Igazolnia kell azt Is a jelentkezőnek, hogy olyan munkakörben dolgozik, vagy rövidesen olyan munkakörbe kerül, amelynek ellátásához technikumi képesítés szükséges.

^ A felvételt a munkáltatónak í kell javasolnia.

y r

^ A felnőttek technikumában A tavaly épült strandnak sok látogatója van. Az elmúlt ^csak tanulmányi felvételi

vasárnap mintegy hatszáz túrái kereste fel a szép kömye- ^ vizsgát kell tenni. A vizsgazetben épült uszodát. ^ időszak szeptember 10-ig tart.

(Gábor Viktor felv.) « Az iskolától távol lakók vizsgáját egy nap alatt be kell fejezni.

A felvételi vizsga tárgyai valamennyi technikumban: magyar nyelv, matematika, és szabadkézi rajz.

Magyar nyelvből a felvételi vizsga alól mentesülnek azok, akiknek gimnáziumi érettségijük, vagy azzal egyenértékű középfokú iskolai végzettségük van, de korábbi tanulmányaik beleszámítása és különbözeti vizsgá nélkül az első osztályba kérik felvételüket, vagy, akik magyarból és történelemből szakérettségit tettek.

Azok, akik műszaki egyetemi tanulmányaikat félbeszakítják és technikumban akarnak továbbtanulni, általában azonos szakú ipari technikum eggyel magasabb évfolyamára vehetők fel, mint amilyen • évfolyamot az egyetemen szabályszerűn befejeztek. Azok, akiknek a gimnázium (vagy egyéb középiskola) egy vagy több osztályáról legalább jó általános tanulmányi eredményű bizonyítványuk van és — az utolsó középiskolai bizonyítvány keltezésétől számított hat éven belül — a felnőttek ipari technikumába kérik felvételüket, egyedi elbírálás alapján a második osztályba léphetnek, ha a felvétel előírt követelményeinek megfelelnek, sikeres különbözeti vizsgát tesznek.

VIDÁM STRANDÉLET TÚRÁN