Pest Megyei Hirlap, 1960. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-30 / 204. szám

1960. AUGUSZTUS 30. KEDD ■'SifCírtao HOSSZÚ AZ ÚT Vasárnap délután négy órakor Nagytarcsán, a volt nép­főiskola egyik szobájában Mészáros Lajosné, a községi tanács titkára és Fülüp Jenő, a községi pártszervezet titkára megnyi­totta a falumúzeumot. családot felsorolni, áki-k a szerszámokat, korsókat, tá­nyérokat, és akik a ruhákat (hatvan-, százéves és egész új keletű, szebbnél szebb dara­bok!) odaadják — ingyen és örökre. A „tanító bácsi” a „Lako­dalmas” fényképeit nézegeti. Nagyítja azokat, amelyeket a ruhák mellé tesznek magyará­zatul, kiegészítésnek. Készül­nek a tervek, méregetik a szobát, a volt próbatermet: kicsi. S míg a fiatalok — Gárdonyi „Lámpás”-ának ‘ si­keres tavaszi szereplői — me­szelnek, súrolnak, takarítanak, az ismertető szöveg is elké­ÚJ FELADATOK ELŐTT kötetet nagy reményekre jo­gosító szerzője, lektor, színi- kritikus és novellista, a Kö- nyörgők és Pokol regényírója — akikről ékkor már Anatole France így ír, „végre igazi férfimunka ... érezni a zseni nagyszerű jelenlétét” — 41 éves nz első világháború kitö­rése idején. Szenvedélyes paci­fista. aki munkatársa a Paix (Béke) című folyóiratnak és vezető tagja e folyóiratot ki­adó. a nemzetek közötti együtt­működést szorgalmazó egyesü­letnek is. És hiszi is, hogy passzív békeszólamokkal gátat lehet vetni a háborúnak. Sem életkora, sem egészség- ügyi felmentése nem teszi szükségessé, hogy bevonuljon. Ekkor még azonban úgy látja, hogy az ő hazája a haladó demokráciát védi és ezzel az utolsó háborúval a háború el­len az örök békét fogja meg­teremteni Megszólal benne a verseiből már ismert részvét és együttérzés is. Szokott szenvedélyességével vállalni akarja tettekben is elvi meg­győződését és önként jelent­kezik frontszolgálatra, mert együtt akar szenvedni az „örök békéért” harcoló egy­szerű katonákkal. 1914 decem­berében már, mint rendfoko­zat nélküli gyalogos küzd a tűzvonaiban annak a rajnak kötelékében amelyet A tűz­ben megörökített, önként je­lentkezik minden veszélyes helvre — írják második kitün­tetése indokolásában. Végig­szenvedi p lövé'zárkok «7env_ nvét. fagyosságát, poklát _ m indazt. amit redőnyében nvers erővel tár azután a vi­lág elé. A sebesülést elkerüli, ha katonasapkáját át is üti a golyó, de a lövészárok nyo­morúsága aláássa egészségét, vérhas gyöngíti le, majd tüdő- bai támadja meg. Háromszor tér vissza önként a frontra, míg végül 1917 júniusában hadirokkantként végleg lesze­relik. 1915 végén kezdi írni regé­nyét, amely világhírűvé teszi nevét. Noteszének sárfoltos lapjairól, amelyekre a harcok szünetében élményeit jegyezte fel, az átélés hitelességével kelnek életre a raj alakjai, a háboni értelmetlen, ostoba, véres szenvedései. Barbusse az az írói alkat, aki nem áll meg a megismert élményeknél és a felismert igazságoknál, hanem szenve­délyes szívósságával lépésről lépésre következetesen halad tovább a felismert úton. A tűz az e]Sy igazi hábo­rús és egyben háború ellenes regényévé vált. 1916-ban az Oeuvre-ben jelenik meg erő­sen cenzúrázva. 1917-ben könyvalakban, s bár a sovi­niszták vad támadást indíta­nak az iró ellen, elnyeri a jelentős irodalmi sikert kép­viselő Goncourí-díiat. Az első francia kiadások 200 ezer példányt értek el. Közel hatvan nyelvre fordították le a művet s hatása áttörte a frontvonalakat 's. A tűz sikerének jelentőségé­ből Barbusse önmaga számá­ra vonta le az első tanulsá­got. Azt, hogy eszméi, felis­mert igazságai csak akkor lesznek hatékonyak, ha a tö­megek megértik és támogatják azokat. Megalapítja 1917-ben a volt frontharcosok köztár­sasági szövetségét, amely a há­ború elleni küzdelmet írja zászlajára, és később megkí­sérli nemzetközi szervezetté kiépíteni. Az 1918-ban írt, Le­nin által is nagyrabecsült, Vi­lágosság című regénye nyo­mán, amelyben egy nyárspol­gári eszméktől terhelt átlag­ember útját követi forradal­márrá válásáig, ugyanilyen címen folyóiratot indít és cso­portot szervez az értelmiségiek mtemacionáléjának megte­remtéséhez. Ez a kiváló realista írómű­vész, akit ellenfelei művészeti téren a naturalizmus vádjával akartak semlegesíteni, 1925- ben egy magyar íróhoz — Be- namy Sándorhoz — intézett levelében hitvallást tesz az író feladatáról: „Bizony, az írónak jelen­tősebb dolga is van, mintsem, hogy a közönség szórakozta­tásának alacsonyrendű és bo- hócos feladatára vállalkozzék ma, amikor ugyanezt a közön­séget roppant kérdések kínoz­zák, és amikor olyan katakliz­mák fenyegetnek, mint a vi­lágháború újra kezdése, a pénzügyi romlás, a haladott­ság elmerülése. Az író — közéleti ember.” A háborúellenes ábrázolástól Barbussenál egyenesen veze­tett az út a háborúkat létre­hozó kapitalizmus ellenességig s ez a magatartás természete­sen elvezette a szovjetbarátsá­gig. Könyvekben, cikksoroza­tokban védi a Szovjetuniót és a kommunistákat. Hóhérok című művében személyes ro­mániai, magyarországi, szer­biai és bulgáriai él ménjei alapján leleplezte a fehérter­ror mesterkedéseit és ez or­szágok népének nyomorát. A franciaországi kommunistaül­dözés idején, 1923-ban beje­lentette a pártba való belépé­sét. Európai, ázsiai és az Egye­sült Államokban tett utazásai alatt is szenvedélyesen har­colt forradalmi eszményeiért. Hét ízben járt a Szovjetunió­ban. „Az emberi igazságot vé- ditek meg, ha megvéditek az oroszok igazságát” — szűrte le következtetését a szovjet valóságból. A lázas közéleti munka mel­lett ez a „figyelmes, közvet­len jóindulatú és fáradhatat­lan” ember, ahogy orosz író barátja, Nyi kulin jellem­zi, egy sor, tartalomban és formában újat kereső re­gényt, elbeszélést ír. Közöttük a Jézust, amelyben a ke­reszténység megalapítóját, mint társadalmi forradalmárt mutatja be, s könyve műfajá­ban — evangélium. Termé­szetesen Barbusse ilyen jelle­gű tevékenysége már ma­kacs ellenségeskedést vált ki a burzsoá kritikai körökből. Világszerte élvezett népszerű­ségét nem tudják semlegesí­teni. így igyekeznek irodalmi eredményeit lebecsülni és ta­gadni. Barbusse, az íróművész, a nagy francia realisták művé­szetének folytatója. Az egy-, szerű emberek hétköznapi nyelvét ő honosítja meg az irodalomban. Stílusforradal­mat idéz fel újszerű nyelveze­tével. A naturalizmus vádjá­val kapcsolatban ő maga Zo- la-tanulmányában ragyogó szellemességgel érvel: „A fel­adat: a jövő felismerése. Igv válik a naturalizmus a jövő realizmusává.” Proletár hő­seiben magukra^ ismertek a proletárok, eszméiben saját eszméik tükröződtek, ezért kí­sérte el háromszázezer ember utolsó útjára a Pére Lachaise temetőbe, a Kommunárok Fa­láig — harcos életének utolsó állomásáig. Csertői Oszkár : rjydvaly júniusban kezdö- í 1 dött megyeszerte annak a : hároméves művelődési prog- \ ramnak végrehajtása, amely ' a városok, üzemek, falvak kul- | túrális életének elörelendíté- | sét tűzte célul. Első lépésként ! tüzetesen körülnéztek a nép- ; művelési szakemberek a ma- i guk portáján, számbavették, ! milyen adottságokkal rendel- keznek, mire van elsősorban \ szükség? Ennek alapján kezd- ! ték meg több faluban közös 1 összefogással a művelődési \ ház alapjainak lerakását. ; Az egész megyét átfogta a • hároméves program elvi út- \ mutatásai alapján kibontakozó \ kulturális mozgalom, amely i szép sikereket hozott az év ; minden szakában s a kul- ; turális seregszemle megyei ta- í lálkozóin tömegméretekben is \summázódott. Gondoljunk csak ; az énekkarok kétnapos váci I vetélkedésére, ahol 120 énekes '.szerepelt, vagy a tánccsopor- ; tok gödöllői fesztiváljára, ahol ! reggeltől estig gyönyörködtünk í a megye minden részéből ösz- j szesereglett fiatalok színvo­nalas táncprodukcióiban. Egy i esztendő alatt sokat fejlődjek : ezek az együttesek, sikereikkel j dicsőséget szereztek falujuk- \ nak, városuknak. C söndesebb formái is van­nak ennek a mozgalom­nak s ezek legalább olyan fontosak, mint a „hangosak”, íme a sok közül néhány pél­da: a dolgozók általános is­koláját a tavalyi 968-cal szem­ben az idén 2230-an végez­ték el. Feltűnő gyarapodás mutatkozik a középiskoláknál: a tavalyi 529-es létszám he­lyett az idén csaknem kétszer- annyian, 1048-an jártak rend­szeresen a megye különböző városaiban a dolgozók közép­iskoláiba. Idetartozik az a hír is, hogy ebben az évben három munkásakadémia in­dult az üzemekben. £sepel Autógyárban rendszeresen 411 dolgozó" vész részt különböző szaktanfolyamokon, a Duna­keszi Vagongyárban 178-an, a Nagykőrösi Konzervgyár­ban 145-en, a Ganz Árammé­rőben 39-en találkoznak a hét. három estéjén tanfolyamokon. Bővültek a könyvtárak is a megye minden részében. S ami NAPIRENDEN: EGY ESZTENDŐ MÉRLEGE talán még lényegesebb, az ol­vasók száma is napról-napra emelkedik. A Ganz Árammé­rőgyárban például 1958-ban 241 rendszeres olvasó volt. Most számuk megközelíti az ötszázat. A Csepel Autógyár­ban a könyvtár rendszeres ol­vasóinak körülbelül 35-&-40 százaléka munkásokból áll. Talán még ezeknél az adatok­nál is beszédesebb a könyvvá­sárlás statisztikája: a váci Kötöttárugyárban egy év alatt százezer, a Dunakeszi Vagon­gyárban havonta tízezer forint értékű könyvet adnak el. A jelentős eredmények sem feledtethetik azonban, hogy megyénkben az üzemek dol­gozóinak mintegy 35—40 szá­zaléka, a tsz és az egyéni pa­rasztoknak pedig körülbelül 55—60 százaléka nem rendel­kezik még az általános iskola nyolc osztályának megfelelő végzettséggel. A megyei mű­velődési program következő esztendejében nagyobb fi­gyelmet kell fordítani ezekre a jelenségekre, hiszen a mű­veltség alapjait elsősorban az általános iskolai oktatással szerezheti meg az a bizonyos 35—40, illetve 55—60 százalék, akikre később magasabb fo­kon is számítani lehet majd a kultúr otthonok előadásain, s a könyvtárak olvasótermei­ben. j z első esztendő mérlege zi- sikeres, de napirendre kerültek az eredmények mel­lett olyan előrehaladást gátló — főként szervezési hibákból adódott jelenségek is, hogy a megye üzemeiben mindössze négy műszaki előadást tartot­tak egy esztendő alatt. Az űr­hajók korában ez elképesztően csekély szám, s nyilvánvaló, hogy nem a közönség, a meg sem jelent hallgatóság a hi­bás, hanem a szervezők, akik figyelmen kívül hagyták a kétségtelenül meglevő igé­nyeket. Ezeknek a hibáknak ismeretében most áttekinthe­tőbbek a következő évek fel­adatai. Kezdődik az „új esz­tendő”, amely még fokozottabb erőfeszítést követel mindazok­tól, akik a népművelés sokféle ágában munkát vállaltak a műveltebb holnapért. ^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX-. NOSZTY FIÚ A | - MEGYEI TANÁCSON l ff A megyei tanács dísztermé- f ^ ben — alispánt választanak. { ff Alispánválasztás 1960-ban, ( ff a Pest megyei tanács falai { ff között? Igen. Csakhogy a fe- ( ff kefe hinták között ott áll a ( ^ Hunnia-filmgyár hangfelvevő; ff kocsija, s az iménti jelenetet a ( f, felvevőgép lencséje kíséri, \ f, míg csak el nem készül a kép. j ff Forgatják a Noszty fiú; ff esetét Tóth Marival. ^ — Ilárom-négy napig dől- \ ff gozunk itt — nyilatkozik a J ff gyártásvezető. ; y / ff A művészek: Mezei Má- j ff ria, Kerencsei Mariann, Fó- j ff nai Márta, Urai Tivadar, Pá- ; ff ger Antal, s a két cimsze- \ y * ff replő: Petényi Ilona és Mécs ! ^Károly főiskolai hallgató. S \ ff rajtuk kívül: negyven ismert ; ff színész és kétszáz statiszta $ f dolgozik itt néhány napig. \ 'f (t) j XXXXXXXXXXXXXXXXXXX'^.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX- ! szül. És éjszakákba nyúló rendezgetések után végre most vasárnap elérkezik a nagy pillanat: a megnyitó, a „munkatársak” hangulatának, a közvélemény lemérésének torokszorító pillanata. A Molnár-házaspár eleven formába gyúrta a tervet. Úgy látszik, a két pedagógus a hosszú út végére ért. C sa.k látszik. Mert az is­kola. a kultúrház tenni­valói mellett — mintha most kezdenék — tovább folytatják a néprajzi munkát, a gyűj­tést. És pénzt is kell szerez- \ niük, mert a megyetanács még; nem küldte el az ötezer forin-; tot, így a remelcszép ruhák a \ szoba falán porosodnak. Nincs \ tehát az útnak vége ... Murányi József V'VV'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX> Az elmúlt héten Visegrádon \ rendezték meg a járási nép- $ művelési felügyelők tovább- \ képzését. Dékány Sándor, a \ tanfolyam vezetője így nyi- ;latkozott: \ — A most megjelent mi­( nisztériumi útmutató kiemel- í kedő fontosságúvá tette az itt ( eltöltött napokat. Az útmutató ! szerint ugyanis ezentúl \ a járás minden kulturális j tevékenysége a felügyelők ' ellenőrzése és irányítása ; alá kerül. * 5 A rendelkezés nagy előnyei- j ről sokat beszéltek az érin- j tett művelődésügyi emberek. 'Kovács László a maga pél- ' dáival bizonyított: ' — Valamennyi kollégám 5 találkozott már olyan bosz- ' szántó esetekkel, amikor egy ; falu határain belül azonos ! színművet tanultak be az ! egyik s a másik intézmény ! színjátszói. Ez azért fordulha- ! tott elő, mert a felügyelői ha- : táskör eddig nem terjedt ki ! mindenre. De sok más között, ! előfordult olyasmi is, hogy az !egyik tanács mezőgazdasági : osztálya gondolt egyet s a ! még elköltetlen pénzügyi ke- ! rétéből gazdatanfolyamot (szervezett. Ez önmagában persze jó dolog, ha nem ott tették volna, ahol mi már a hatvanadik tanfolyamóránál tartottunk. És ezek a jogos panaszok nem is említik a legfontosab­bat, ami különben minden felügyelőnek szívügye. Azt tudniillik, hogy először lehet­nek teljes megvalósulásra váró terveik s olyan intézke­déseik, amelyeket nem ke­resztezhet többé semmilyen okvetetlenkedés. A járási népművelési felügyelő valóságos irá­nyítója lesz a hozzátar­tozó vidék kultúrájának. De ezek után indokolt a kérdés is: jól kézbefoghat-e muzsikát, színházat, irodal­mat, tudományt és képzőmű­vészetet a felügyelő? Ért-e mindehhez? — Az új körülmények két­ségkívül megnövelik a köve­telményeket — válaszol a tan­folyam vezetője. — Minden népművelési emberünknek van gyengébb oldala. Ez pe­dig azt jelenti, hogy intézményesen, de saját erejéből is növelnie kell képzettségének színvona­lát. Az egyhetes visegrádi tartóz­kodás előadásai és konzultá­ciói ebben is segítettek. Idéznünk kell még a szín­játszó mozgalommal kapcso­latos egyik észrevételt. As egyik hallgató azon aggodal- maskodott, hogy a hivatásos művészek, a sok „Pestről jötí előadás”, visszaszorítja az öntevékeny együttesek lehető­ségeit. Megszívlelendő volt s válasz, amelyet a Népműve­lési Intézet ott tartózkodó igazgatóhelyettesnője adott. — Nem versenyezni kell — mondta —, hanem elérni, hogy önművelő mozgalommá alakuljon az öntevékeny mozgalom. Mert a tanult drámákkal együtt művelődik, alakul a szereplő. És az őt jól ismerő környezet, falu hitelesebbnek, szívhezszólóbbnak érzi az el­mondott szöveget, tehát job­ban vezeti és műveli, mint tehetik ezt a hivatásosak. A megye tizenöt embere szívesen vette a Visegrádon hallott szavakat. Az együttlét igazi eredményét azonban csak az ősszel kezdődő esz­tendő mutathatja meg. Tóth György j míg a szándék eljut a zL megvalósulásig! Amíg az érzés, gondolat tervvé érlelő­dik, s lassú, odaadó munká­val kibontakoznak a részletek es az egész testet ölt végre! Hosszú az út odáig. A kezdő tanítónő sem gon­dolta még tizenegy éve, hogy eljön az idő, amikor a nebu­lók nevelése mellett valami más is fogva tartja. Hiszen teljesen lekötötte a gyermekek kíváncsi, szorongó arca, a sa­ját kíváncsisága, szorongása, a frissen megismert hivatás mű­velésének ezernyi gondja és az új környezet, ahová került. De lassan, ahogy a napi küz­delmek sikeres megvívása után érezte: lába alatt meg­szilárdul a talaj, a bizalmat-, lanság burka fokozatosan fel-' szakad körülötte, úgy kéz-ff dett a környező világra rá-ff csodálkozni, nyugodt szívvel. \ Szép ez a népviselet. Cső- f dúsak a színek, a formák. De f a legcsodálatosabb a szív ésj; a kedv, amit az emberek min-ff den mtinkájukba beleadnak. ^ A kitárulkozó életből a. fia- ff fal tanítónő már ezt leste, fi-'f gyelte, tanulmányozta. ff y Az iskolában jól dolgozott. £ 1951-ben Pestre került, a pe-% dagógusszakszervezethez. S £ itt találkozott egy néhány év-£ vei idősebb kollégával, aki a £ Karcag környéki tanyasi isko- £ Iáról, ruhákról, szokásokról ^ beszélt. í sszeházasodtak. S a fia-£ kJ talasszonyt egyre job- £ ban égették a régi érzések, £ emlékek, gondolatok. És 1955 ff őszén Molnár Lajosék léköl töztek Nagytarcsára, vissza a£ feleség első állomáshelyére —{ lényegesen kisebb fizetéssel. £ 1956-tól Molnár Lajos a£ községi művelődési ház igaz- % gaiója és 56-ban mutatja be a % falu ifjúsága a Nagytarcsaiff lakodalmast. Molnár Lajos- ff, né (Tóth Erzsébet kolléganő-$ jével közösen végzett) gyűj-ff tése — a színpad valóságára £ realizálva — komoly sikert ■f arat. Nemcsak Nagy tárcsán,'^ Gödöllőn is, a járási fesztivá-f Ion. ff A házaspár a tánc- és a színjátszó csoportot vezeti. A, férj 58-ban elkészíti a község £ monográfiáját — aztán — a ^ szűk pedagógus-társbérletet ff felcserélve — beköltöznek az ff épp, hogy beköltözhető, államig kölcsönből, a szülők tolnai hú- ff zának árából épülő házba. A 'f saját lakásba. ff A feleség nagy munkára ff készül. Lassan összegyűlt az f; anyag (mesék, dalok, szoká-ff sok, hímzés, díszítőművészet, ff viselet, a viselet történeti fej-ff tődésének adatai): Nagytar- ^ csa néprajzi monográf iáját ^ írja. S ez adja az ötletet ta-ff valy novemberben: Tárcsán £ szép és gazdag ruhákban jár-ff nak, s hogy megőrizzük, ff megmentsük azoka t, néprajzi ff falumúzeumot kellene létesí- ff teni. Lassan tervvé érlelődik$ a gondolat, s a házaspár va-ff lóra váltja a tervet. f f jzarga Janosne, a hatvan- f V éves özvegy, behívja pi- $ ci szobájába a nálánál leg-ff alább felével fiatalabb tanító- ff nőt. ff p r f y — Nezze csak, tanító néni ff — emel ki nagy óvatosan Iá- ^ dája legaljáról egy szépen^ hímzett kacabajt — ha evvel \ segítenék maguknak... — \ Bepárásodik a szeme. — Eb- ff ben mentem az oltár elé sze-f gény urammal... Fogja. / Sebők György és Koválcsik\ Pál — a jó komák — majd-; nem összevesznek az utcán j gyanútlanul haladó házaspá- \ ron. \ * — Előbb hozzánk jöjjenek,! tanító néni! A feleségem már régóta várja magukat. ! A Rákóczi utcai ifjabb Szál-\ kai Istvánnét nehéz meggyőz-j ni: elég, fia „csak” a meny- \ asszonyi ruháját adja. Sajbe-i nék, Terjánszkiék ruhái, Fá-\ bián Mihály ék nyolcvanesz-; tendős faragószélce, Sipicki: néni hatalmas — de sok lako­dalmat kiszolgáló — leveses- fazeka — ki tudja azt a száz Huszonöt éve halt meg a nagy francia író, Henri Barbusse. A Barbusse-ról szóló megemlékezésekben a legna­gyobb harcos író, a béke kato­nája jelzők ismétlődnek lép- ten-nyomon. A nevéhez kap­csolt jelzők, s a nálunk is mindmáig legismertebb regé­nye A tűz erőteljes oldalai nyomán képzeletünkben az író testileg is hatalmas, vérbő fi­gurája él. Romain Rolland naplójában azonban így jele­nik meg Barbusse: „Igen ma­gas. barna, feje kicsi, csontos, kis bajusz, hegyes áll; válasz­tékos, értelmes, finom, kissé gyönge alkat.” Bölöni György személyes emlékeiben is, mint „beteges, törékeny testű, vé- konydongájú. hajlotthátú ... igénytelen megjelenésű” férfi él. S valóban, Barbusse me­rengő hangú versekkel kezdi pályafutását és finom elbeszé­lésekkel, amelyekből mély emberszeretet, s az apró em­beri fájdalmakat megértő, együttérzés árad. A társadal­mi igazságtalanságokkal szem- ! beni humanista tiltakozása, az ; együttérző emberi jóság azon- i ban nála nem olvadt szét va- | lamiféle tehetetlen részvétben. | s ez az indulás lett érzelmi I alaoja későbbi harcos áUás- I foglalásának. Mert ez a töré- j kény alkatú férfi valóban szí- I vós, fáradhatatlan harcosa volt ! az első világháborút követő ! évek békéért folytatott küz- ; delmeinek, s az elképzelt kép ; ígv válik igazabbá a valósáe'- ' nál. Barbusse hatalmas, erő- \ telies harcosa volt a legszen- ' tebb emberi üövnek. I A Rollin-kollégium eevkori aí ín vertes diákja, a filozófiai f Hiréomát szerzett, tehetséges 1 újságíró, a Sirámok című vers­---------- .»xxxxxxxxxxxvxvxvvxvxvxvvxxwwvWWvVVWWVWWVWWWVVWW B ARBUSSE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents