Pest Megyei Hirlap, 1960. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-28 / 203. szám
ffsr megyei kMtidm I960. AUGUSZTUS 28. VASÁRNAP Az öreg kemence repedésein kilopódzó lángok játszadoztak az alvóktól párás, nyirkos szobában, mintha kedvel akarnának csinálni a felkelőknek. Úgy lobogtak, mintha kötelességük lenne a reggel hirdetése ebben a szobában, ahol e játékos lángnyelveken kívül valóban semmi sem hirdette a reggelt, az ébredést. Vadadi Julianna: Szegények igazsága ban rend van. Neki szót kell fogadni, Tétovázó lépteklcel indul. — Pista, te is! — hallja messziről. Pis-ta harmadikos fiú, növésre igen nagy és olyan buta a tanulásra. Az ö tiszte: lefogni a gyerekeket, amikor a tanítónő fenekeli őket, mert vannak, akik a szentnek sem akarják megölelni a padot, s a feneküket tisztességesen odatartani a pálca alá. Irén engedelmesen hajol a padra, csak a lelke liáborog: nem ő a hibás, hogy nincs otthon pénz fonalat venni ... A fiú szorosan fogja a fejét, pedig nem állt volna fél. Neki i i ’ c L\i '> - ii ’Ú/Y szót kell fogadni — hajtogatja egyre magában, így tanították. Csak akkor szisszen, amikor táncolni kezd a pálca azon a vékony kis ruhán. Jó azoknak, akik meleg, vastag ruhában járnak az iskolába, ügy köny- nyebb ... De azoknak van fonaluk. Neki rendes ruhája sincs és fonala se. Mégis, az ö szoknyáján csattog a. pálca. És milyen csípős, akár oda- Mnn a jeges szél! lr( — Addig nem jöhetsz iskolába, amíg nem hozol fonállal! — dühösködik a tanítónő és újra ráver a pálcával, Kérni akarja, hogy ne tiltsa ki, de a fájdalom összeszorítja torkát. A copfos következik utána. Annál már szükség van a segítségre, mert szép szóra nem hajlik. A mélák harmadikos azonban hamar elrendezi. A copfos is rongyos, akárcsak ő. S a harmadik is, aki a sorsára vár. A vastag ruháNYÁR sok kuncogva figyelik a ceremóniát. Akik még olvasni sem tudnak rendesen. Megtehette volna, hogy otthon marad, de olvasni akart. A más könyvéből. Mert nekik még erre sem tellett. Olvasni, hallani a szavak muzsikáját. A verés még csak hagyján. Megszokta már. Megszokta, hagy mindig szót kell fogadni az iskolában. Akkor is, ha olvasni szólítják, akkor is, ha a padot ölelni. De a szégyen! A vastagruhások kuncogása. A copfos most ül le mellé sziszegve, óvatosan. Két kis öklével maszatolja könnytől ázott arcát. A harmadik most hajol a padra. A pálca új táncba kezd a szoknyának csúfolt vékony rongyon. A kopogást nem hallják meg a gyerekek, csak azt veszik észre, amikor Kishegyiné, az egyik hiányzó gyerek anyja, belép a nyikorgó ajtón, aztán ülve, állva zengik: „Isten hozta!” De abbamarad az is, mert Kishegyiné nyomban kezdi, amiért jött, ott, mindjárt az ajtónál. — Ide hallgasson, tanítóné asszony! Maga úgy megverte a lányomat, hogy az este nem tudott asztalhoz ülni. Azért nem jött iskolába ma, mert nem tud. A tanítónő rácsodálkozik. — Egyék állva — feleli nyugodtan. Ez a Kishegyiné nem odavaló Gazdagfalváva, valamikor jobban ment nekik, az ura csizmadia volt, ő egészen értelmes asszony. — Takarodjon ki! — Még, hegy én takarodjak? ... ■— s megy előre, most már az asztalhoz, az osztály elé. Ki tudja, mi lenne, ha a harangozó be nem jön. Okos ember, tudja: mit szabad tudni a látottakból; mit szabad látni. El is szaggatott már néhány harangkötelet. — Bczsi, az istenér’, ne csinálj magadnak bajt! — kérleli az asszonyt, miközben szépen az ajtó felé faszig álja, amint szokta azokat a gyermekeket is, akiket a tanító úr félnap', pincezárásra ítélt, a fent kedés íj tán. r/ A nagyobbak akarják mon- íj dani: „Isten vele”, de csak $ a padot döntik fel. í f , í II en homályosan megsejt £ valamit. Valamit, amit úgy % hívnáli ezen a. tájon: a sze- £ gények igazsága. ^ Eze-rkilencszázharmincat ír- $ tak azon a télen. í (Mohácsi Regős Ferenc rajza) MÉSZÁROS OTTÓ: A NYOLCADUK UTAS A nyolcadik utas a férfihez fordult, s a gúnyos fintor semmivé léit az arcán: — íme, az ellenfeled! Ellenfeled? De hiszen megharcoltad már .a harcot velük, vele. A szavad igaz, a hatalom a tied. Két fiad a gyárba megy. Akárcsak te. Húsz esztendeje, hogy ott vagy. S még vagy húszat akarsz. A jövőd — a te kezedben van. Csak te szólhatsz bele? Egy picit várjatok. Nem árt. Úgyis minden könnyen jött. Csak a kezeteket kellett kinyújtani. Tanuljátok meg az értéket, a dolgok becsületét. Ha szerettek, ha igazán szerettek, az mindenen átsegít benneteket! bőrén bíbor hullámok hömpölyögtek. A nyolcadik utas nevetett. — A tele szatyor sok lesz az A lány feliér A hét idegen férfit nézte. Az cigarettát kotort elő, s szótlan bó'üntással fogadta el a nyolcadik utastól a tüzet. — A szerelem nagy úr. Ezt te tudod a legjobban. Azt szerethetsz, akit akarsz. Hogy mérnök? Hogy te sd'vőnö vagy? Ki választhat ketté benneteket? Lakás még nincs? Sokaknak nincs még. állomástól? De hiszen segít majd az embered. Tíz éve már, de még mindig menynyire szeret. Eléd jön, les, hogy míg munkába indul, együtt lehessetek. A lányod azt fogja kérni, hogy játszani mehessen. És te elengeded. Ketten maradtok. És tíz év után is a csóknál lehúnyod a szemed ... Az asszony arcán a szeretet kacagott. Az emberére gondolt. Akit szeret, nagyon szeret tíz esztendeje. A nyolcadik utas az öreghez fordult. Elnézte árkolt, fáradt arcát, s hangjában uralkodott a tisztelet: — Hetven esztendő! És mégis: a boldogságot most mérik korlátlanul. A három fiú: háiom büszkeség. Lehet-e apának nagyobb öröme, mint három fiú, akik sokra vitték. Akiket tiszte1- nek, szeretnek az emberek, és az unokák! A gyár, ahol még ma is emlegetik! Kaphat-e többet, szebbet az ember? ' Az öreg szemében csóvaként lobbant az öröm, ahogy idegein végigfutottak a nyolcadik utas mondatai. S az utolsóra fehér hajjal koronázott fejével bólintotta a nemet. — Minek ez a fekete nadrág? A fekete ing? A hajad a hátadra nő! Nem veszed észre, hogy a többiek, benn a tanműhelyben a hátad mö- gö.. kinevetnek? Ügyes a kezed —; igaz. De a hányave- Liségedre ez nem ok! Hogy benő majd a fejed? De hiszen ez kellene! Végeredményben rendes gyerek vagy. Csak éppen feltűnni szeretnél. Ez n< i lenne baj. De ehhez a fekete nadrág kevés! Sőt: elválaszt a többiektől. Látod: ügyes a kezed! Azzal keresed a feltűnést, a többiek között az elsőséget! Na, gyújts rá — tudom, suttyomban úgyis szívod! Apád még nem tudja. De most nem látja, lásd, összejátszom veled. A fiú száraz torokkal nye--------------------li a füstöt. S n agy, kamasz kezét félszegen rakja a lábára, hogy takarja azt a nadrágot valamennyire, ami olyan csúnya fekete. A nyolcadik utas már a tolvajt nézi. Parázslik ösz- szehúzott szeme. — Maga? Mit keres itt? Ebben a társadalomban nem lehet helye. Amit más munkával szerez, az magának egy mozdulat csupán. De rettegés, félelem az egész élete. Ha rajtaveszt, már nem ismeretlen a börtön. Sok feledékeny ember van a vonaton. Talán egy bőrönd, vagy egy aktatáska lesz a zsákmány? Úgy hiszem, ma egyik sem! A becstelen ember előbb-utóbb rajtaveszt. Dolgozni kellene! Mit? De hiszen mindenki kereshet kenyeret!, A munka nehéz? Igaz, lopni talán' könnyebb, gyorsabban megy! De a tolvajnak csak egy valami rejlik a szívében: a félelem. Az örömnek, vidámságnak, a büszkeségnek ismeretlen az íze! Pedig élni csak ezekért érdemes. A nyolcadik utas elnyomta a kialudt cigarettát. A hét másik hang nélkül nézte, s , fél szemmel kutatta a többieket. Hét idegen indult a kupéban. Most már nem maradt rejtve semmi sem. A nyolcadik utas hátradőlt az ülésen. Úgy látszott nem gondol semmire. A hel közülaz úr moz---------------------dúlt. elsőnek. D ühtől bíborra festett arc% % Az üvegezett csarnokban É —---------------- fekete újí j jakként mozogtak a vona- j! tok. A szétágazó vágányo- íj kon végzett mozgás csak a íj beavatottaknak ismerős. Az £ avatatlannak érthetetlen. íj A kupában heten ültek. Hét idegen. íj Az asszony. A lány. A fér- íj fi. A tolvaj. Az öreg. A fiú. ^ Az úr. £ Csendben ültek. Hét ide- íj gén. íj Nem kérdezte, szabad-e a íj nyolcadik hely. Leült. ^ Zötyögött, majd rohant ve- ^ lük a vonat. A lehúzott ab- ^ lakon túl a póznák fekete ^ teste fallá változott. Ekkor ^hirtelen megmozdult a nyol- cadik utas. Nem köszönt, nem ^ magyarázkodott, nem kér- ^ dezte, ki hová megy. Hatá- ^ rázott volt. | — Ön most a villájába íj megy. A villába, ahol min- í den a múltai idézi. A csellódét. A kertészt. Az esfé- í lyeket. Régen volt mindez! íj Igaz? Visszavárja? Hiába! íj Ön bői még egyszer nem lesz í kegyelmes úr. Hiába volt í az harminc esztendeig! íj A?, úr döbbenten hallgatott. j A nyolcadik utas felnevetett: íj — Lapít ügye? Van miért! í, A maga szava már nem kell ^senkinek! Ki hisz már a ^rémhíreinek? Kegyelmes úr, ^ a régi nap leáldozott! Az új í, nap pedig másokra süt! íj A hét idegen döbbenten ült. tölti el, hanem valami köny- nyes boldogság, hogy amíg azok rendetlenkednek, ö olvashatott. Óh, mert milyen nagy boldogság is az, hogy ő tud olvasni és hogy ott lehet az iskolában! Használ az erélyes fellépés, mert egyszeriben olyan csend lesz, hogy tisztán lehet hallani. hogy makog egy másodikos olvasó, hogyan sír az elsős táblája a plajbásztól és mint mormolják a történelmet a nagyok. — Vera, téged nem hallottalak olvasni?! — szól a tanítónő Farkas Verához. Amaz hallgat. — Na, azt sem tudod, mi a lecke?... Olvass te, Adorján Irén, mutasd meg ennek a borjúnak, hogy kell olvasni! Irén csak a tekintetével kéri szomszédjától a könyvet, attól kapta az imént a pofont is. Hogy mekkora öröme, milyen nagyon boldog, azt szó- rét kimondani nem lehet. Csak ő tud szívet, érzést adni abba, ami a könyvben van. Kicsi szíve a tekintetében van, amikor azt mondja a tanító néni: — Jót van, elég, szépen olvastál! Ha látná, vagy legalább sejtené azt a végtelen boldogságot és hálát, amely Irén szeméből reá. áradt, köszönet lehetne számára mindazért, amit valaha az embereknek adott. De csak néz és nem lát. Mégis, Irén boldogságát ez nem csorbítja, az ő vágya ma teljesült, ha kapott is leánytól három pofont. Négyszer olvasott! — No, te borjú!... Látod!... így kell olvasni!... Irén mellét majd szétfeszíti az öröm. Még azt is feledi, hogy néhány perc múlva kezdődik tr''kézimunka óra, s akkor... Kinek nincs fonala? Hárman állnak fel, köztük Íren. — Nem megmondtam nektek ... — és teremtettézi őket cudarul. — Kijönni!... Irén, nem hallottad? Dehogy nem hallotta, hallotta, csak olyan érthetetlen számára ebben a pillanatban minden. Mintha az égből hullana a földre ... Tekintetében az iménti boldogságot rémület váltja fel. Az iskojáPedig Irén ébren van, csak jelét nem adja, arra vár, hogy anyja kimenjen, hogy aztán ő csendben magára szedje rongyait és elosonjon az iskolába. Különben nem engedné el az anyja ilyen megveszekedett hidegben, hiszen nincs rajta egy darab tisztességes rongy sem, s különben sem lesz belőle papné, vagy tanítóné. Kint a téli országút kietlen, a kis házak hallgatnak a hideg hó alatt. ■ Nem baj. íren fut le az úton, bár majd megveszi az isten hidege, de mit számít, ellopódzott, érte úgy sem mennek le az iskolába, utána pedig elverik, hát verjék, az a fontos, hogy mehet. Olyan más az iskolában, mint a hideg szobában a pokrócok alatt. Igaz, lesz kézimunkaóra. Ettől egy kicsit _ félt, mert 'megmondta a tanító néni a ■múltkor, hogyha nem „les&hí- mezfli valója, akkor ... Jaj, kiesik kézéből vászontarisznyája, s már menni is alig tud, csípi a hideg kezsí- lábát, de élelmes, a kezére vizel, egy kicsit fáj utána, de az a fő, hogy senki nem látta. Az iskolában már ropogott a tűz a gyermekek által hozott fából, meggyújtotta az iskolaszolga előbb, mert ma olyan hideg van, áldja meg érte az isten, hiszen ■nem szokta ő ezt, mert nincs az iskolának fája, bár van az egyháznak erdője, s a gróf úr is szokott adni, de isten tudja. ^ mi lesz vele, hová lesz?... ^ A tanító néni nézi az ősz-'/, tályt, a könyvet, s gondolja: % nem olvas még névsort, mert }f talán jön néhány gyermek ké-1 sőbb, ahogy szoktak. Tudja,} kiknek nincs órájuk, kiknek} nincs kakasuk, azoknak na-j gyobb állataik sincsenek, az \ ilyenek mi a fenének kelné-; nek fel olyan korún, amikor \ ilyen hideg van. És, tudja azt \ is, hogy sokan csak tavasszal \ jönnek majd; azok a run áll a- í nők, s jól tudja, hogy mihelyt \ kitavaszodik, sokakad nem fog! látni a most üt ülők közül: ! ezek meg pásztorok lesznek,! őrizni kell majd nekik a ki- í sebb testvéreket és a nagyobb : állatokat... Tjéül a kályha \ 'közelébe, a pad tetejére. A gyermekek elhúzódnak j tőle. Öregedő, sovány arca j olyan reménytelen, mint ] akármelyik falusi asszonyé. Az í a kis élet, ami még volt ben- \ ne, csak az otthonában volt i vele. I A falakon az állatlcépek po- i rosan hallgatnak, csak a rák: olyan, mintha menni akarna, \ mászna, de mintha azt is j vissza,tartaná a pókháló. — Te hányszor olvastál? — j kérdezi megébredve a. tanító nő ír énkétől, mert úgy tűnik neki, mintha, többször hallotta volna azt a hangot. — Háromszor, tanító néni’ — Adj neki három pofont — utasítja .az Irénke mellett ülő copfos lányt. —r Sorban olvasson mindenki! ... Mint máskor!... Irénnek fáj az arca az ütéstől, de sírni nem mer, gondolja, úgyis ka,p még a kézimun- loa. miatt és fénylő szemmel nézi tovább szomszédja könyvét. Kicsi szívét nem harag Baiariyi Ferenc: Dunai képek ROMÁNIA Ölében eget visz a vízhullám, s fut a menny, felhőtlen fehérre tisztulván. Fut az ég a vizen — egy pillanat — s eget a parthoz veri a hab. Széttörik ezernyi csillag-szilánkra, fény lesz belőlük: jánosbogárka... Lány a parton Káprázzatok, hullámok, leányka ül a parton, hajára friss madárdal-parfümöt hint az alkony, úgy, trill ás-glóriásan tekint az ár után s a víz-lebbenésre lebben szoknyája lenge ránca. Madárdal-illatú lány, százhangú glóriával, ó mondd, meddig kacérkodsz a szép, sudár Duna1 Mi lesz, ha mohó vággyal mellreölel az örvény s te karjaiba bódulsz, magad az árba ölvén? Találkozás Folyom, jóestét — mondom ismerősen s ő viszonzásul csobban egy nagyot, kalapomat megemelem és ő is megemel, ím, egy pörge kis habot. Barátom már a Duna, jóbarátom, , beszél, meghallgat, szóbaáll velem, mi mindent mond a végtelen s ml minden? mond el, kit szóra bírt a végtelen!... Költőt s folyót mélysége tesz rokonná s mindkettőt messze földre űzi vágy... A Duna indul, várja már a tenger, köszön — s tűnődve hömpölyög tovább. Vác, 1960.
