Pest Megyei Hirlap, 1960. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-28 / 203. szám

jMECVCI ''kMírtop I960. AUGUSZTUS 2S. VASARNAF Gondosan felkészültek az őszi munkákra a vérségi Törekvő Tsz gazdái Most dől el: melyik tsz érdemli ki a járás legjobb szövetkezete címet Hosszú éveken át — csak­nem 11 évig — a túrái Galga- menti Tsz bizonyult az aszódi járás legjobb termelőszövet­kezetének. Évről évre egyen­letesen fejlődtek, gyarapod­tak, s azt tartották sokan: a turaiaknak nem lesz vetélytár- sa a járásban. Ám, akik ezt gondolták, tévedtek. Előre kell bocsátani, hogy a túrái szövetkezet, az idén jobban gazdálkodik, s a zár­számadáskor még szebb ered­ményekről számolhat majd be, mint tavaly. Azonban kétsé­ges, megtarthatják-e ebben az évben is a ,.járás legjobb ter­melőszövetkezete" címet. Mert mióta — 1960 januárjá­tól — az aszódi járás terme­lőszövetkezeti járássá alakult, nem is egy vetélytársa támadt a turaiaknak. Az ikladiak. a galgahéví- ziek. a kartaliak és még sorolhatnánk tovább, be­érték a túrái Galgamenti Tsz-t. sőt nem marad el tőlük a télvégen Túrán alakult Uj Utón Tsz sem. Az augusztus derekáig elért eredmények alapján a járás szakemberei a vérségi Törek­vő Tsz-t tartják az aszódi já­rás legjobb termelőszövetke- ; zetének, ami nem kis dolog, j A napokban Versegen jár- ( tunk. Az ott látottak azt mu- j tatták, hogy a Törekvő Tsz j első helye nem pünkösdi ki­rályság lesz, s igencsak ki kell ; vágnia a rezet annak, aki í meg akarja előzni őket. Az év folyamán, eddig csaknem minden mező- gazdasági munkában a vérségi Törekvő Tsz szorgalmas, hozzáértő gaz­dái jártak az élen, s nem véletlenül. Szervezetten. előrelátóan ; végzik dolgukat, s ezért a ] rátermett vezetőségét, s 'a'j szorgalmas, fáradtságot nem-, ismerő szövétkezeti gazdákat illeti elismerés. Itt vannak például az őszi tennivalók, amit ma, ^vasárnap, közgyű­lésen vitátihak meg a szövet­kezet gazdái. Még a tavasszal — a maga és családja munkaerejének megfelelően — a szövetkezet minden gazdája vállalt mű­velésre területet. A jövedelemelosztás az eredményességi munka­egység elvének megfele­lően történik, vagyis, aki a vetéstől-betakarí- tásig elvállalt területen na­gyobb termést ér el, annak megfelelően több munkaegy­séget, több forintot kap. S hogy a jövedelemelosztásnak ez a formája Ösztönző és ta­lálkozik a szövetkezeti gazdák igazságérzetével, azt egy sor tény bizonyítja. Mivel a tagok akarták, s adottságaik is megvoltak, a tervezettnél 42 holddal több cukorrépát, 40 holddal több takarmányrépát és egyéb nö­vényféleséget vetettek. Az elő­irányzat szerint kukoricából 28 mázsa csövestermésre szá­mítottak, de a legfrissebb lia- társzemle, s a tagok vélemé­nye alapján, holdanként 35— 40 mázsát takarítanak be. De nemcsak kukoricából, hanem minden növényfé­leségből nagyobb termést várnak, s ezek betakarítá­sa nem okoz fennakadást. A szövetkezeti gazdák mindegyike tudja, melyik par­celláról. mikor, hány négy­szögöl termést kell betakarí- taniok családtagjaik segítsé­gével. a terület elvállalásakor megállapított feltételeknek megfelelően. Alapos, körülte­kintő munkával feltérképez­ték a szövetkezet földjeit, s már írásban rögzítették, me­lyik határrészen, kik, mi­kor és mit fognak beta­karítani és ennek megfe­lelően osztották be a fo­gatokat is. Egyszerű, ügyes megoldás­sal elejét veszik minden vitá­nak. Mivel a munkaegységek száma a termés mennyiségé­tül függ, a művelésre vállalt tábláról letört kukoricát a be­osztott fogat szállítja a híd­mérlegre. majd a mellette levő raktárba. Félreértés nem történhet, mivel szilárd bi­zonylati fegyelmet honosítot­tak meg a tsz-t.m. A vezető» ség és az ellenőrző bizoitsóg tagjai rendszeresen és szigo­rúan ellenőrzik: a kocsi meg- rakása helyén, a brigádvezető által három példányban kiál­lított. szállítójegy nélkül egyetlen kocsi se közlekedhes­sen. A betakarítás mielőbbi el­végzése érdekében a tsz tíznaponként kampányter­vet és ehhez szorosan kapcsolódó, a feladatokat részletekre bontó és sze­mélyekéé m meghatározott ütemtervet készített. Ennek megfelelően általában három hónappal korábban tu­domást szereznek a tagok ar­ról, hol kell megkezdeni pél­dául a kukorica törését, s hová kell elszállítani a törést követő három napon belül a levágott kukoricaszárat (amíg a vállalt föld teljes letakarí- tása meg nem történik, az il­lető tag javára egyetlen mun­kaegységet sem írnak). Hosszan lehetne írni arról a rendről. szervezettségről, amelyet a szövetkezeti veze­tők és gazdák a vérségi Tö­rekvő Tsz-ben meghonosítot­tak és közösen betartanak. Úgy véljük, eredményeik ma­gyarázata ebben az előrelátó szervezettségben, tervszerűség­ben rejlik. Tétlenül csellengő, munkát nem találó embert egyet sem láttunk Versegen. Azt is mondhatnánk, a falu apraja- nagyja a határban tevékeny­kedett. A bíborherét már el Is vetették, szeptember else­jén kezdik az őszi árpa vetését. KÉSZÜLŐDÉS A SZÜRETRE A férfiak több mint 220 hold földön terítették el a szerves­trágyát. A ti'aktorok eddig 440 holdon végezték el a vető- szántást és a mélyszántást. Az asszonyok, lányok — mintegy nyolcvanan — a 43 holdas kertészetben és a magnak szánt lucernaföldön serény­kedtek, hogy csak a nagyobb munkákat említsük. Csak az őszi munkák befe­jeztével, a zárszámadáskor derül ki, melyik tsz érdemli ki az aszódi járás legjobb ter- melősövetkezele címet. A vérségiek — bármilyen jól dol­goznak is — jelenleg csak egy a járás sok jól dolgozó szö­vetkezete közül. A versengés még nem dőlt el, s hogy me­lyik tsz lesz az első, az a szövetkezetek gazdáin, veze­tőin és a most következő he­tekben végzett munkájukon is múlik. Csekő Ágoston Tekintélye van a munkaegységnek! Mindenki az általa művelt területről takarítja be az őszi kapásokat a kartali Uj Élet Termelőszövetkezetben Mindig bíztam a kartaliak munkaszeretetében, de még­sem mertem volna gondolni, hogy ennyire szorgalmasak. Sőregi János elvtárs, a köz­ségi tanács elnöke a minap mondotta ezeket a dicsérő szavakat a termelőszövetke­zetbe tömörült' parasztokról és a következőket tette hozzá: — Valamit ki kell gondol­nunk. mert munkát kel] adni az asszonyoknak. Jövőre belterjesebben kell gazdálkodni, mert senki­nek sem mondhatjuk: „sajnos nem tudunk munkát adni.” Boross Károly, a termelő- szövetkezet főagronómusa is hasonló „panasszal” fogad: — Ma még az uborkaszedés munkát ad az asszonyoknak, az ősziek betakarításánál is dolgozhatnak, de mi lesz ez­után — mondja, s szavaiból Mindenki a határban Ezekben a napokban, az őszi betakarítás megkezdésekor, a falvak népe a határban £grénykedik. Megtalálják mun­kájukat a nők is, mint a fi|'jen látható vérségi asszonyok, akik a 40 hold magfogásra szánt lucernát cséplésre készí­tik elő — kis kévékbe kötözik. A BESNYŐI CSŐSZ Még néhány hét, s benépesülnek a szőlőhegyek, mindenütt hozzáfognak a szürethez. Az inárcsi Március 21 Tsz gon­dos gazdái jó közepes termésre, mintegy 2500 hektoliter mustra számítanak. S hogy ne legyen a szüretkor fenn­akadás, előkészítik a hordókat a must fogadására. (A képeket készítette: Csekő Ágoston) tanyából át­alakított tsz- iroda előtt ma­gas, sovány öreg­ember szállt le a bicikliről. Jár­művét az egyik akácfa törzséhez támasztja, majd zsebkendőjével gyöngyöző hom­lokát törülgetve azt mondja: — Na, mára is megvan a negy­ven kilométer! Láncon függő duplafedelű órát húz elő a mellé­nye zsebéből. Fel­pattintja, nézi. ... Pedig még dél sincs — foly­tatja szemmel látható elégedett­séggel. — Szép órája van — jegyzem meg őszinte el­ismeréssel. Rámnéz. Sző­ke, bozontos szemöldöke alól barátságos kék szempár villan felém. — Külföldi — mondja, s hang­jából kicsi büsz­keség érző­dik. — Negyven­ben vettem, kéz alól. Azóta még mindössze egyet­len egyszer pu- coltattam ki. Igaz, csak azóta használom, ami­óta a tsz mező­őre vagyok. Ne­kem is szüksé­gem van rá, hogy tudjam mennyi az idő, meg az emberek is gyak­ran megkérdik tőlem a határ­ban: hány óra van Tényi bácsi? Mert engem min­denki ismer ezen a vidéken. Húsz évig bérlősköd- tem a. besnyői meg a nyilasi részen. Aztán hu­szonkilencben, ahogy önálló gaz­da lettem, földet is, meg tanyát is itt vásároltam. — Mióta csősz- ködik? — Nincs még egy éve sem. Amióta a tsz megalakult. Mert beteg ember va­gyok kérem. A szívbillentyűm­mel van baj, oszt’ azért osz­tott ide a vezető­ség. A két vejem az rendes tsz-dol- gozó: Nagy Ká­roly fogatos, Mé­száros Sándor meg gyalogmun­kás. Egyedül csak a fiam nincs köztünk, ő az útépítőknél dolgozik, s köz­ben sofőrséget tanul. Pedig fél­tem, a gyereket, mert, nagyon sze­rette az italt. De. azt mondják, most már nem iszik. Megkomolyodott. Igaz, nem gye­rek már elmúlt huszonhét éves, benőhetett a feje lágya. — Mennyi te­rületre vigyáz? — Kétezer hold­ra. Ügy szoktam én ezt mondani, hogy mióta csősz vagyok, két nul­lát tettem a húsz mellé. — Hogyan érti ezt ? — Ügy, hogy azelőtt húsz hold földem volt, most pedig kettőezer! 1zen jót ne­vet. Szívből jövően, ahogyan csak az egysze­rű emberek tud­nak nevetni. Amint elcsende­sedik, megkér­dem: — Aztán ho­gyan tudja be­járni ezt a nagy darab földet? — Biciklivel — feleli. — Meg úgy, hogy kora hajnalban már úton vagyok. De nem ám körbe~ körbe járom a földeket, hanem keresztül-kasul, mert a dsőszkö- dés csak így ér valamit. Meg úgy. hogy mindennap másutt kezdem az őrjáratot. Ha mindig ugyanott kezdeném, akkor megszoknak az emberek, akár a vonat járását, oszt rpindig tud­nák, hogy mikor merre járok. — Ügy látom, nem' is olyan egyszerű ez a maga mestersége. — Nincs ebbe semmi ördöngös­ség — mondja hamiskás mosoly- lyal, — Csak hát ki kell ennek is tapasztalni a for­télyát ... Ári Kálmán az emberekkel való törődés, a vezető aggodalma csendül ki. No, amint a későbbiek során elmondja, valahogyan mégis­csak megoldják maid a „fogas kérdést”. Most keresnek olyan kisipari szövetkezetét, amelyik télire fonás-szövés, vagy egyéb munkát ad a kartali asszo­nyoknak, lányoknak. A férfiak az erdészetnél dolgoznak a télen. — Minek tulajdonítható a nagy munkakedv — kérdezem a főagronómustól, miután megtudom, hogy volt olyan munka, amelynél a 306 család­ból hatszázhetvenen jelentek meg. — A kartaliak mindig híre­sek voltak munkaszeretetük­ről, de véleményem szerint a bizalom jele is, hogy aki csak segíteni tud. az dolgozik — válaszolja kérdé­semre. — És miben bíznak? — Abban, hogy megtalálják számításukat a szövetkezetben — mondja határozottan Bo- ross Károly. Szavai bizonyítására jellem­ző példát mond. Az uborka- szedés kezdetén a vezetőség azt javasolta a tagságnak, hogy a leszedett uborka min­den kilója után bizonyos pénzösszeget fizetnek. A veze­tőség célja az volt, hogy a családtagokat is munkára ser­kentse. Tudnivaló ugyanis, hogy az uborkát naponta kell szedni, mert ha késnek vele. csökken /az átvételi ár. Nos, a vezetőség legnagyobb megle­petésére a tagok visszautasí­tották az ajánlatot, mondván, „inkább munkaegységet írja­nak javunkra”. Hozzátartozik az esethez: a családtagok az azonnali készpénzfizetés nél­kül is naponta kijártak ubor­kát szedni a szövetkezet táb­láira. így sikerült elérni, hogy a tervezett 2íLszázalák helyett 40 százalék lefts, az; értékes csemege-uborka aránya* — És mi az alapja a tagság bizalmának? — teszem fel az ú.jabb kérdést a főagronómus- nak. Előveszi a termelőszövetke­zet tervét, s abból sorolja a számadatokat: — Bevételi előirányzatunkat eddig túlteljesítettük. Borsó­ból 675 000 forint bevételt terveztünk. 780 000 forintot pénzeltünk és egy vagon szá­raz borsónk maradt, amelynek értéke mintegy 30 ezer fo­rint. Az uborkából 412 ezer forint bevételre számítottunk, s m ár most 600 ezer formte ál tartunk, pedig még két hé­tig szedhetjük; A kalászosok termése a tervezett körül van. Kukoricánkat • elverte ugyan a jég, de a kárt az Állami Biztosító megtéríti, mert a várt terméseredményre biz­tosítottunk. A bizalom alapját, tehát a jó termést, a várható munkaegységenként 41,70 fo­rint jövedelmet a tagság te­remtette meg szorgalmas, lel­kiismeretes munkájával. — Ha ilyen jói állnak mun­kaerővel, akkor nem is jelent különösebb gondot az ősziek betakarítása — mondom a fő- agl'on ómusnak. — Valóban nem — vála­szolja ő, majd így folytatja. — A tagsággal egyetértésben, még a tavasszal felosztottuk a kapások területét családokra. Már akkor szó volt róla, hogy minden család az általa művelt területről ta­karítja be a termést. A na­pokban erről ismét beszélget­tünk velük. A betakarítás ilyen módon való elvégzését természetesnek találják a ta­gok — tájékoztat az őszi be­takarítás megszervezéséről Boross Károly. — És a talaj előkészítés? —■ érdeklődöm tovább. — Szövetkezetünkben a gép­állomásnak hét erőgépe dol­gozik és nekünk is van há­rom traktorunk. Tíz traktor készíti elő teljes „gőzerővel” a talajt az ősziek alá, vagy éppen nyári mélyszántást vé­gez közülük néhány — mondja Boross Károly. A kartali Uj Élet Tsz-ben ötven hold fűmagot elvetet­tek, ötven hold őszi árpa, negyven hold rozs, száz hold búza vetéséhez előkészítették a talajt és még negyven hold nyári mélyszántásuk is van. Az ősszel vetésre kerülő ma­gokat kitisztították és a Pest megyei Növényvédő Ál­lomással csáváztatták is. — Legkésőbb október 20-ig az őszi vetéseket bevégezzük. Gondolom, ezzel jelentős lé­pést teszünk. a. jó termés érde-i kében — mondja a főagronó- mus. Mihók Sándor Néhány nap múlva megkezdik az őszi árpa vetését A kedvező időjárást kihasz­nálva, Pest megye déli ré­szein a vártnál jóval nagyobb területet készítettek elő a ga­bonafélék vetésére a tsz-ek és a gépállomások traktorai. Megfelelő ütemben folyik a vetőmagvak tisztítása is. A ceglédi, az aszódi és a nagy- kátai járásokból érkezett leg­frissebb jelentések szerint a termelőszövetkezetek zöme szeptember első napjaiban megkezdi az őszi árpa veté­sét. rüiB.mTOiiT»*­%

Next

/
Thumbnails
Contents