Pest Megyei Hirlap, 1960. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-04 / 183. szám
1960. AUGUSZTUS 4. CSÜTÖRTÖK MST If EC. ÁMírlap A gépekkel termelni kell! Nemrég vizsgálta a Pe$t megyei Népi Ellenőrzési Bizottság az 1958—59. években beszerzett gépek üzembehelyezésének és kapacitás- kihasználásának helyzetét a *r'sepel Autógyárban, a Diósdi Csapágygyárban, a Ganz Árammérőgyárban és a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárában. Olyan ez a jelentés, amelynek elolvasása után örül is az ember, de bosszankodik is rajta. Örülünk, hogy 1959-ben már csaknem kétszer annyi gépet szereztek be az említett gyárak, mint 1958-ban. A beszerzett gépek értéke meghaladta az 1958. évi összeg kétszeresét. Ez is bizonyítja, hogy vállalataink nagyon komolyan törekednek a műszaki színvonal fejlesztésére, a termelékenység emelésére, egyszóval a gazdaságosabb termelésre. örül az ember, hogy menynyire figyelembe vették vállalatainknál a gazdaságosabb termelésre vonatkozó határozatokat, mennyire szívügyüknek tekintik az exportigények kielégítését és így tovább. Idei termelési mutatóink- már bizonyítják, hogy van ennek haszna. Van és a jövőben még nagyobb lész a haszon — az ország javára. Az viszont már bosszantó, hogy ez a haszon sokkal nagyobb is lehetett volna. Ez is kitűnik az említett jelentésekből. Érdemes elgondolkodni ennek okain, annál is inkább, mert a jövőben még több gépet kell beszerezni és munkába állítani a gyárakban és ha nem okulnak az eddigi baklövésekből, sok pénzt dobhatunk ki az ablakon. Bosszantó például, hogy a beszerzett gépek közül hetvenhat még mindig nem termel. Miért? Hisz valamennyi gépet a felsorolt válalatok rendelték meg. Xidán néni . tudták, mire van szükségük? , Vagy csak a vakvilágban rendeltek, mondván: sose lehet tudni?! Bizony, egyebek mellett a fenti kérdésekre is igennel lehet válaszolni. A vállalatoknál, például a Csepel Autógyárban, arra hivatkoznak, hogy egy-két nap állt csak rendelkezésükre a gépek megrendeléséhez, mert a KGM-ből nagyon sürgősen, telefonon kérték a gépigényt. El kell marasztalni ezért a minisztériumot, mert elsősorban nekik kellett volna már jóelöre gondolni arra, hogy felmérjék a felügyeletük alá tartozó vállalatok gépparkjának helyzetét és az ezzel kapcsolatos igényeket is. Ha ez megvan, akármilyen gyorsan kell is rendelni, nem érheti őket meglepetés. Ennek hiányában kénytelenek voltak kapkodni, aminek aztán az is következménye lett, hogy még o?37an gépeket is adtak a vállalatoknak, amilyenéket nem is kértek. Vállalataink vezetői, párt- és mozgalmi szervei is hibásak, amiért ilyesmi megtörténhetett, mert nem készítettek ilyen felmérést és nem követelték meg annak saját elhatározásból történő elkészítését. Ha megtették volna, akkor például a Ganz Árammérőgyárban sincs szükség arra, hogy műszaki becslések alapján állítsák össze a gépmegrendelést. Persze az, ami megtörtént, már nem lehet visszacsinálni, de legalább most kezdjenek hozzá o. gépi kapacitás minden oldalról történő felméréséhez, amint azt a Diósdi Csapágy- gyárban és a Csepel Autógyárban is csinálják már. Az ilyen előkészítetlen géprendelés is okozza, hogy vállalatainknál rosiKZ a gépek kilias^iiáUsági foka Az elmúlt két évben beszerzett gépeknek ugyanis több, mint a fele csak részlegesen, vagy csupán egy műszakban van kihasználva, a nap nagyobbik részében tehát állnak ezek a gépek. Két műszakban a gépek harminckét és fél százaléka, három műszakban pedig mindössze 11,8 százaléka dolgozik. Ezeket a számokat vizsgálva is felvetődik a kérdés: ha már megvettük a drága gépeket, miért nem használjuk ki azokat? A KGM-nek kellene odahatnia, hogy a vállalatoknál levő kihasználatlan vagy használtba se vett gépeket olyan helyre adják, ahol esetleg nagy szükség lenne rájuk. A Csepel Autógyárban például üzemen kívül van a légpárnás köszörűgép és egy bécsi cégtől származó nagyméretű csúcsköszörű. Miért nem használják vagy miért nem adják át? Ugyanezt még sok gép esetében megkérdezhetnénk, de talán ennyi is elég figyelmeztetőül. Inkább más, ugyancsak nagyon íonüw üinulságra hívjuk fel a figyelmet. Ilyen tapasztalat például, hogy nagyon magas a külföldről behozott gépek aránya a hazai gépekhez viszonyítva. Ez önmagában nem baj, hisz nagyon jó é.s okos dolog is, ha modern, nagy termelékenységű gépeket hoznak be. Az azonban mégsem indokolt, hogy esztergák- ból például csaknem háromszor annyit importáltunk, mint amennyit belföldön vásároltunk, pedig nekünk is vannak jó esztergapadjaink, sőt, még külföldre is szállítunk belőlük. Általában indokolatlannak tartjuk, hogy aránytalanul sok forgácsológépet szereztek be a vizsgált vállalatok. Igaz. hogy forgácsolásra még sokáig szükség lesz. de ma már fokozottabb mértékben kellene törekedni a forgácsmentes megmunkálásra. Indokolatlannak tartjuk á négy vállalatnál két év alatt vásárolt 290 forgácsológép beszerzését. Ezeknek a gépeknek az élettartama 20— 25 év, sőt ennél jóval több is lehet. A technika mai fejlődési üteme mellett feltehető, hogy ezeket a gépeket sokkal rövi- clebb idő alatt modernebbekre kell majd kicserélnünk. A vizsgálatnak még egy fontos tanulságára kell felhívnunk a. figyelmet. Csaknem mindenütt emlegették, amikor a még munkába nem állított gépekről volt szó, hogy még nem készültek el az új épületek, amelyekben fel akarják állítani az új gépeket. Úgy gondoljuk, jogos a kérdés; feltétlenül szükséges az új gépekhez új épületet építeni? Nem hinnénk! Jobb lenne inkább a már elavult, kiöregedett masinákat kicserélni az újakkal. S helyes lenne, ha nemcsak Befejezték magyarországi tanulmányi gyakorlatukat az arab foisko'ai hallgatók A gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerdán vette át a bizonyítványét 98 arab főiskolai hallgató, akik a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Arab Köztársaság közötti kulturális egyezmény keretében tízhónapos tanulmányi gyakorlatot folytattak hazánkban. Az arab főiskolai hallgatók szerdán elutaztak Magyarországról. Örömeink — gondjaink ORSZÁGJÁRÁS Súlyos villamosszerencsétlenség Bécsben Tizenhét halott, száznégy sebesült Borzalmas szerencsétlenség [ történt kedden Bécsben: egy villamos fél:jel felmondták a szolgálatot és teljes sebességgel belerohant egy másiic villamosba. A szerencsétlenség halálos áldozatainak száma szerda reggelre tizenhétre emelkedett. Száznégyen súlyos sérülésekkel kórházban fekszenek, negyven sebesült állapota válságos. A szerencsétlenség nagy felháborodást váltott ki az osztrák sajtóban. A lapok rámutatnak, hogy a villamoskocsit még 1914-ben gyártották és hangoztatják, rendkívül veszélyes az ósdi kocsikkal való közlekedés. Ha szabad úgy nevezni, akkor divat lett. Nem múlik el úgy hét, hogy ne álljon egy-egy, vagy nem egyszer több farmotoros Ikarus valamelyik községben, városban, s pillanatok alatt vidám országjárók népesítsék be, akik nemcsak szükebb, hanem tágabb hazájukra is kiváncsiak, s az IBUSZ, a TIT szervezésében megtekintsék az ország más tájainak, látnivalóinak szépségeit. De szép számmal akadnaK olyan országjárók is. akik felülnek a motorra, vagy saját autó volánja mellé telepednek., „leruccannak” ide vagy oda, s este új élménnyel térnek haza. Vácról' Ceglédről, Nagykörösről minden héten indul ilyen túra, de nem egy községből is — például a nagykátai járásból, a gödöllői bő?. — olykor különvonatok viszik az embereket a Balaton mellé, Egerbe a. szegedi szabadtéri játékokra, s ki győzné mindazt felsorolni, amire az emberek kiváncsiak, amit látni akarnak. Jó dolog az, hogy szeretjük hazánkat, s ismerni is akarjuk. Jó dolog, hogy mind több az iskolás kirándulócsoport, akik „hivatalból” ismerkednek a látnivalókkal, történelmi emlékekkel, így bővítve a történelem- és földrajzórák anyagát. Jó dolog, hogy az embereknek mindenre van pénzük, hiszen a hajlandóságuk nyilván azelőtt is megvolt, csak éppen a» anyagi lehetőségek hiányoztak hozzá. Jó dolog az is, hogy . az ilyen kirándulásokra mind többször képzelt idegenvezető kíséri el az utasokat, érdekesen, szinesen magyarázva el mindazt, amit csak a látnivalókról illik tudni. A hétvégi túrák, a sza- badságosok részére szervezett két-háromnapos körutazások silcert arattak, s azt bizonyítják, hogy bátran lehet e területen kezdeményezni, új és új ötleteket megvalósítani. Persze, az sem ártana, ha a túrák szervezőinek — elsősorban az IBUSZ- nak. s a TIT-nek — olykor arra is jutna figyelme, hogy akad még mit a megyén belül is „felfedezni”. Mert ugyan nagyon érdekes Eger is, más város is. de legalább olyan érdekes Visegrád, vagy Szentendre a maga sok-sok műemlékével, évszázados látnivalóival. Egyszóval, arra gondolunk. hogy több „rövidtávú” túrát kellene szervezni, elsősorban a megye megismertetésére, s azután fordulni távolabbi tájak felé. Az eddigi eredmények azzal biztatnak, hogy folytatni s szélesíteni kell ezt az országjárási „mozgalmat”. Megéri. mert a személyes élmények varázsa minden filmnél, képeslapnál többet jelent. M. O. A megye termelőszövetkezeteiben mindenütt megkezdődött a cséplés. A termelőszövetkezeti vezetők igyekeznek úgj7 megszervezni a be- hordús és cséplés munkáját, hogy a cséplőgépeket minél jobban kihasználják. E jó- szándék ellenére is több .termelőszövetkezetben tapasztaltuk. hogy a kévéket közvetlenül a szántóföldről a cséplőgépre hordják. Úgy gondolják ezeknek a termelőszövetkezeteknek a vezetői, hogy a szekérről való csépléssel munkát és időt takarítanak meg. Elöljáróban meg kell mondani, hogy ugyancsak tévednek azok, akik nem igyekeznek asztagba hordani a kévéket. hanem szekérről csépelnek. Először is ily módon, nehézségekbe ütközik a cséplőgép folyamatos üzemeltetése, másrészt, rengeteg idő megy veszendőbe azzal, hogy a szekerek. vontatók egymásra várnak, amíg rakományuk csép- lésre kerül. S munkaerő-veszteségen kívül még egy nem lebecsülendő körülmény is arra inti a termelőszövetkezeti vezetőket, hogy először hordják asztogokba a kévéket, illetve a kereszteket. Nem lehet ugyanis tudni, hogy a következő napokban, hetekben milyen időjárásra számíthatunk. Amennyiben továbbra is csapadékos lesz az idő, a keresztek beáznak, a földdel érintkező kévékben kicsiráznak a szemek stb., tehát jelentős veszteséggel kell számolni. Azt javasoljuk, hogy még abban az esetben is hordják aszPETTYESEK SZIGETBECSÉN Diósdon az idén rátérnek a nagypontosságú csapágyak készítésére \ magyar kúpgörgíis csapágyak kivitsSozése vetekszik a híres svéd gyártmányokkal A földtáblónak alig latszik a vége. A paradicsom érik, piroslik, szedni kell. Fürgén, gyors mozgással, rövid idő alatt betakarítani. Válogatni is óvatoskodva kell, hogy a java exportra kerülhessen. A vagon már bent áll az állomáson. Ha megtelik, rákerül a cím: Berlin. Oda liá- rornszázhatvan mázsa utazik. Ma fuj a szél. Elvinné a széles szalmakalapot. A lá- nyolc — a doktor néni rendeletére —, kendőt kötöttek. Egyformát, pettyeset valamennyien. Ilyen itt az élet is. Színes tarka, vidám. Mégis fegyelmezetten gördül. A szigetbecsei. KISZ leányiá borban i vallatás, ki honnan jött, hogyan érzi magát —. nehezen sikerül. A riport csak nekünk fontos. A lányoknak nem, Ök versenyeznek. Naponta hat órát. A zászlóért. — Tavaly is a szentendrei gimnazisták vitték haza! — ennyit mond Gölner Kati brigádvezető, s máris fordul a kiürített ládával. Még visz- szaldabál: — Majd délben nyilatkozunk! — és nevei. főnnek, csoportban, lefü- rödve, énekszóval. „A szolgálatos” brigád tálal. v — Éhesek? — Á, dehogy!... S pillanatok alatt eltűnik a tányérról a pörkölt, a tarhonya, a kovászos uborka, — Elegendő? — Igen!... Két-három árira ... Aztán legelünk ... Erteilen képet vághatok. Jön a magyarázat. — Csomagot kapunk ... Sitiit, gyümölcsöt, csokit... Az a legelés. Vége az ebédnek. Erzsi néni — Kovács Józsefné táborparancsnok —. a postát osztja. Izgalmas pillanatok. Ki írt, mit? Honnan? — Ceglédről. — Otthonról? — Igen... nem . . azaz... — dadogás. Piskóty Hilda grimaszt vág. — Az unokabátyám... Velünk jár egy osztályba ... — És ha nem?... — Varga Ibi csendesen közbeszól. Bánkúit Juli, a ceglédi brigádvezető áthajol az asztalon. — Hilda Ibi ne! — Bcs’ szavamra, bíz’ Is- i tok. szakadjak meg, csak vic- I cellem.. .. I — Ez a szavajárása, Mindig Angyal az angyalok közötti Angyal Áront körbekapják az ócsai gimnazisták. (Koppány György felv.) A csapágyak hazai gyártását hét esztendővel ezelőtt kezdte meg a Diósdi Csapágygyár. ahol azóta 50 féle méretben és minőségben évről évre nagyobb mennyiségben készülnek a kúpgöngős csapágyak. Ebből a fajtából ma már kielégítik az ország teljes szükségletét, sőt gyártmányaiknak felét külföldön értékesítik. A diósdi csapágyak kivitelezésük minőségét tekintve vetekszenek a híres svéd gyártmányokkal. A svédek is nagyobb tételt vásároltak nemrégiben. A második ötéves tervben a Diósdi Csapágygyárat az ország egyik jelentős üzemévé fejlesztik. A már megkezdett automatizálással 1965-re a termelést 80 százalékkal növelik. Az edzőüzemben egy év alatt 65 százalékban automatizálták a munkát: az új gépek beállításával a korábbi 11 ember helyett három munkás látja el a teendőket, ugyanakkor az óránkénti teljesítmény négy- , szeresére növekedett. Hasonlóképpen a többorsós automaták munkábaállításával egy gépegységre vonatkoztatva négyszeresére emelkedett a termelés az esztergaüzemben is. A műszaki fejlesztés eredményeként az idén rátérnek a inagypontosságú csap ágy a k gyártására. Ez azt jelenti, hogy az eddig készített normálcsapágyak mérettűrését több mint egy- harmadára csökkentik, ami lehetővé teszi, hogy nagy igénybevételnek kitett, magas fordulatszámú speciális gépek eddig importból fedezett alkatrészszükségletét is hazai gyártmányokkal elégítsék ki. Banditatámadás egy szicíliai vonat ellen Vadnyugati stílusú álarcos banditatámadást intéztek Szicíliában egy vonat ellen. A géppisztollyal felfegyverzett támadók ott ugrottak fe] a szerelvény postakocsijára, ahoi a vonat a váltóknál lassít, s 12 millió lírával nyomtalanul eltűntek. ja vizsgált vállalatoknál, de I másutt is levonnák az elmon- [ dottakból eredő legfontosabb I tanulságot: gépeket vásárolni | alapos körültekintést igénylő j feladat, a megvett gépek mun- j kábaállílása pedig elsőrendű j kötelesség. A gépekkel termel- ! ni kell. csak így hoznak hasz- ! not az országnak, amelytől senkinek sincs joga megfosztani — még rövid időre sem — a népgazdaságot. F. I. esküszik, de felkelni nem szeret. — Azt nem! De a szája nagy — vágja rá Kecskeméti Franciska, — Te, meg napkóros vagy! — Mindig napozni akar! — Baj az? — Munka helyett is!. . ■ — Most már nem — tesz igazságot a brigádvezető. Ebéd. után két csendes óra, Ez is orvosi rendelet. Eí- nyűlnak az ágyon, öt-tíz percig még csilingel egy-egy hang. Nevetésfoszlány hallik. Aztó.n csend, — Itt nem is álmodunk, olyan mélyen alszunk — mondja Homok Éva. Felkelnek. Készülődnek. Fürdőruha, szalmakalap és indulás a Dunára. Az ócsaiak egyik sátrába invitálnak. — Ez volt a bőgősátor — lendíti körbe a karját Erzsi néni, a parancsnok, — A vasárnapi bőgőbrigád központja — toldja hozzá Dömötör Mari. — Bizony, az nagyon rossz, ha a többiekhez látogatók jönnek, s hozzánk nem. — De kibírtuk! — büszkélkedik Bartha Piroska. — Mert aki látogatót kapott, mind adott a csomagjából, Annyi finom süteményt ettünk, hogy csuda! — Este meg táncoltunk. Csak kevés volt a fiú — folytatja Krekács Magda. — Hatvan lány, meg tíz fiú. Hölgyválasz vojt végig. — Angyal bácsit is megtán- coltattuk — mondja Juhász Erzsi. — Olyan igazi angyal! Mindent megcsinál nekünk. Villanyt szerel, sátort rendbehoz, még vigasztal is, ha lemaradunk a versenyben. — Hogy ki az Angyal bácsi?!... Hát a kertészeti brigádvezető, meg párttitkár is. Ö hozta el a fiúkat a gazdaságból táncolni, mert azok néha mafláskodttak, ha sok a lány... — Hagyd el Magdi, éppen elegük volt szegényeknek! Például .,Möszt”-nak. — Ki az?! Hál Hüse Feri, a KISZ-titkár. A sö betűt véletlenül szö-nek ejtette ... Mi meg ráragasztottuk, hogy „Moszt”. Már ért róla. Ezen nevetnek, mint mindenen. Azon is, hogy egyik délután tornabemutatót rendeztek. Az ácsai gimnazisták gúlát formáztak. De egy lány hiányzott. Hogy teljes legyen a csoport. M. Takács Évát, aki most érettségizett, hívták. — Sose szerettem a tornát, mégis beálltam. Hidat csináltam. Miért?... Mert beletartozom a ... Mert.. hát megállja az ember, hogy kimaradjon a többi közül?! .. Nem, csakugyan nem lehet megállni. Mert együtt vannak. közösségben, Szigetbecsén, a lányláborban. ötven- heten, gimnazisták. Déry Károly Ss ekérrölvayy uszttitikál csépeljünk V j tagokba a kévéket a termelő- | szövetkezetekben, ha a csép- lésre csak a későbbiek során j kerül sor. Az asztagokba való behordás nem jelent íelesle- I ges munkatöbbletet, mert az j a cséplésnél visszatérül.
